A gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező szigetcsoport 2021. március 25-től újra fogadja a turistákat és e jó hír hallatán kolléganőmmel-barátnőmmel, Mónival ismét felkerekedtünk, hogy elutazzunk a világ másik felére és felfedezzük Mahé, a fősziget csodás tengerpartjait. Az utazásról és a hasznos tudnivalókról ebben a cikkemben írtam. A Seychelle-szigetek 115 szigetből áll és ezeken összesen 95.000 ember él. Közülük 80.000 fő a legnagyobb szigeten, Mahé-n. Ide érkeznek az utasszállító repülőgépek is, és itt található az ország, illetve az afrikai kontinens legkisebb fővárosa, Victoria. Lássuk a legnagyobb sziget legszebb tengerpartjait, ezen a linken keresztül pedig térképen lehet követni, hogy melyik partszakasz, hol található pontosan. Tengerpartok 1. Anse aux pins 2. Anse Royal 3. Baie Lazare 4. Anse Takamaka 5. Beau Vallon Beach 1. Anse aux pins Ez egy viszonylag kis tengerparti szakasz, turisták nem is szoktak idejönni fürödni, de nekünk itt volt a szállásunk, így elég jól kiismertük a helyet a nyaralásunk végére. Megállapítottuk, hogy szerintünk a víz tisztasága itt a legjobb, csodálatosan áttetsző, kristálytiszta volt akár apály, akár dagály idején. Nincsenek algák, vízi növények a víz alján, az apró, finomszemcsés homok kellemesen masszírozta a talpunkat minden egyes fürdésnél. Apály esetén jó messzire kellett besétálnunk, ha szerettük volna, hogy ne csak a bokánkig érjen a víz, dagály esetén viszont „házhoz” jött az óceán közepes méretű hullámokkal karöltve. Nagyon szerettük ezt a partszakaszt, csendes, tiszta, nyugodt volt, és apály idején át tudtunk sétálni a mellettünk lévő partszakaszra is. Itt a helyiek sokszor ücsörögtek a fák árnyékában és zenét hallgatva, illetve gyümölcsöket eszegetve csak nézték a víz olykor lusta, olykor dinamikus mozgását. Szerencsések voltunk a szállásunk kiválasztásával, ugyanis a legtöbb szálláshoz nem tartozik saját partszakasz, így különösen hálásak voltunk, hogy itt bármikor lemehettünk a partra egyet fürödni, vagy reggel 6-kor a napfelkeltetét megcsodálni. 2. Anse Royal Ismert és kedvelt partszakasz, Anse aux pins-től déli irányba. A helyiek is nagyon szeretnek itt hűsölni vagy csak a homokban ücsörögni, esetleg a kutyájukkal játszani. Itt már turisták is többen vannak, de egyáltalán nincs tömeg, a partszakasz elég hosszú ahhoz, hogy mindenki kényelmesen, megfelelő távolságot tartva egymástól elférjen. Dagálykor a víz egészen a növényzetig felcsaphat; a leterített törülközőnk, a papucsunk és a hátizsákunk bánta hiányos ismeretünket. A nagy melegben azonban minden hamar megszáradt, így csak jót nevettünk magunkon. :) A képeken jól látható, hogy dagály idején meddig csaphatnak fel a hullámok. 3. Baie Lazare A sziget dél-nyugati csücskénél található a Four Seasons és a Kempinski Hotel is. Mondanom sem kell, hogy jól elkerített részeken, festői környezetben. Előző nyaralásom kapcsán azt már tudtam, hogy a Seychelle-szigetek minden partszakasza bárki által ingyen látogatható - ezt törvény garantálja a helyieknek és a turistáknak is. Csak éppen a nagy szállodaláncok előszeretettel építik resort-jaikat a legszebb részekre, kvázi megakadályozva, hogy a turisták ezekre a helyekre szabadon ki-bemehessenek. Na, minket nem olyan fából faragtak, hogy megijedtünk volna ettől. :) Egyik nap felkerekedtünk, a helyi busszal (5, 6A, 6B közül bármelyik jó) átszeltük a Mont Parnel hegy kanyargós ösvényeit és a végállomáson leszálltunk Baie Lazare városában. A sofőr készségesen útbaigazított minket, hogy sétáljunk fel a domboldalon és bal kéz felől elérjük a Kempinski Hotel bejáratát, majd sok szerencsét kívánt a bejutáshoz. A déli melegben kimelegedve, de nem elcsüggedve és határozottan köszöntöttük a biztonsági őrt, hogy szeretnénk fürödni a nyilvános tengerparton, így bemennénk. Az őr bambán nézett minket egy–két másodpercig, majd jó sétát kívánt és kezével befelé, az út felé mutatott. - Atyaég, tényleg bejutottunk! Itt vagyunk a világ egyik legdrágább szálláshelyének területén, ráadásul teljesen ingyen! Egy kis határozottsággal és tájékozottsággal mi mindent el lehet érni, igaz? :) Mire a partra lejutottunk, kb. fél órás sétán voltunk túl, annyira hatalmas területen fekszik a szálloda. Útközben láttunk csodaszép leander virágokat burjánozni az út mentén, privát luxus faházakat, kis oázist és egy helikopter leszálló pályát is. A tengerparton, nem túlzok, tényleg mi ketten voltunk. Igaz, sikerült, a legnagyobb melegben, déli 12 órára leérnünk, de így teljesen egyedül élvezhettük a csodaszép látványát az óceánnak és a félkörívben magasodó szikláknak. Kb. 2 óra múlva jelent meg az első szállóvendég a csillámpónis úszógumijával, felette pedig épp akkor szállt el a helikopter, ami szerintem egy vendéget szállított a hotel területére. Itt a víz szintén kristálytiszta, átlátszó volt, de bővelkedett vízi növényekkel, hínárokkal, ami azért, valljuk be, nálunk visszavett az értékéből. Nagyon sok korallt és kisebb kagylót is a partra sodortak a hullámok, ettől olyan vadregényes, romantikus színezetet kapott a hely. A pálmafák árnyékában kellemesen pihentünk, az óceán ütemes hullámai teljesen meditatív állapotba ringattak minket. Lassan azonban szedelőzködtünk, hogy a másik tengerparti szakaszt is aznap még meg tudjuk nézni, és napozni tudjunk a partján. Visszafelé, épphogy csak rátértünk a betonútra, amikor megjelent mellettünk egy fehér Suzuki autóval egy helyi dolgozó és felajánlotta, hogy elvisz minket a bejáratig. - Na, ezt a mázlit, gondoltuk, és már pattantunk is be a kocsiba a hátsó ülésre. Kiderült, hogy a sofőr azon a részen lakik, ahol mi megszálltunk és minden nap átautózik a szállodába dolgozni. Lelkesen mesélte, hogy már 30 szoba foglalt a szállodában és ez jó jel, kezd újra beindulni a turizmus. 4. Anse Takamaka A hegy tetejéről busszal jutottunk le a völgybe, és végül a tengerpartra. A helyiek segítettek nekünk, hol kell leszállnunk, hogy mielőbb elérjük az óceánt, még a buszsofőrt is megkérték, hogy álljon meg két megálló között a kedvünkért. Itt aztán tényleg mindenki laza és kedves volt velünk. A helyi rumról elnevezett partszakasz sokkal vadregényesebbnek tűnt, mint előző társa. Itt már hallottunk lengyel és német szavakat is, de kb. 8-10 turistáról beszélünk, akiket láttunk a parton napozni és úszni. A partok attól is ennyire érintetlenek, hogy nincs infrastruktúra kialakítva rájuk, emiatt az étkezés és egyéb dolgok nehezen megoldhatók. Szerencsénkre itt pont üzemelt egy étterem, ami egy kemping területnek volt a része, de ez kuriózumnak számított. Visszafelé jó sokat kellett várnunk a buszra, és menetrendi tábla híján fogalmunk sem volt, mikor fog érkezni. Egy családi ház kertje mellett, a fa árnyékában hűsöltünk, amikor hazaérkezett a ház lakója. megkérdeztem tőle, hogy mi ez a zöld gyümölcs a kertjükben található fán. - Narancs, válaszolta. Szemeim kikerekedtek, hiszen eddig csak narancsszínű narancsot ismertem. Emiatt jó utazni, gondoltam: - Új információkat és új perspektívákat kap az ember. Hiszen, miért is ne lehetne egy narancs zöld színű? Miért gondoljuk, hogy csak az a helyes, és igaz, amit ismerünk? Az asszony közben bement a házba, majd fél perc múlva megjelent, kezében 3 db gyümölccsel és kedvesen átnyújtotta nekem, hogy együk meg őket. Nem győztem hálálkodni neki az önzetlenségéért. 5. Beau Vallon Beach Egyik nap, gondoltuk, belefér egy nagyobb túra, így korán megreggeliztünk, és elindultunk busszal a fővárosba, Victoriába, hogy ott átszállva egy másik buszra (22, 22A, 22B) megnézhessük a híres Beau Vallon Beach tengerpartját. Ismerőseim, akik már jártak e partvidéken, ódákat zengtek a helyről. Ennek a napnak végül lehetett volna az a mottója, hogy „ember tervez, Isten végez”. Ugyanis az átszállás nem úgy ment, mint mi gondoltuk, hogy várunk max. 10-15 percet a másik buszra és már megyünk is tovább. Pontosan 45 percet szobroztunk a busz pályaudvaron, mire a busz méltóztatott megjelenni. Egy helyi srác odaszólt nekünk felszálláskor (gondolom látta a nem épp nyugodt arckifejezésemet), hogy „This is Seychelles!”. - Jó, végül is nyaralunk, ráérünk! :) -nyugtattam magam. A busz nyögve nyelősen, de felküzdötte magát a hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás tárult elénk Victoria városára. Innen lefelé vitt az utunk, hiszen a célállomásunk a hegy túloldalán volt. igen ám, de elkezdett szemerkélni az eső…gondoltuk: - Áh, ez csak egy futó zápor, biztosan mindjárt el is áll. Hát, nem. A trópusi esők iskolapéldáját volt szerencsénk megtapasztani, így ahogy leértünk a partra (az út közvetlenül mellette haladt), leszálltunk a buszról és futottunk át a szemközti megállóba (itt kivételesen volt fedett váró). Innen 1 órán keresztül néztük a tengerpartot és az esőt, ugyanis ennyi ideig vártunk a buszra, hogy visszavigyen minket a fővárosba, majd onnan hazabuszozhassunk a szállásunkig. Kiderült, hogy a húsvéti ünnep miatt a szokásosnál is ritkábban közlekedik az itteni BKV… De legalább bepillantást nyerhettünk a helyi emberek életébe. A megállóban 4 középkorú asszony üldögélt, itták a helyi sört (Seybrew) és csacsogtak, majd az elfogyasztott sör mennyiségével egyenesen arányosan egyre hangosabban nevetgéltek. Azt nem tudjuk, miről beszélhettek, de életvidámságban verhetetlenek voltak. Végül a busz csak megérkezett, és visszafelé már hamar hazaértünk és a szállásunk tengerpartján napozhattunk vigaszként. A Seychelle-szigeteken jobb oldali a közlekedés. Sajnos annyira nem vagyok rutinos vezető, hogy be mertem volna vállalni a másik oldalon való vezetést, pedig biztos több időnk lett volna és még több tengerpartra el tudtunk volna jutni. Állítólag gyönyörű még az Anse Forbans partszakasz egészen délen, és a Grand Anse rész a sziget közép-nyugati oldalán. Na majd talán legközelebb ezeket a helyeket is felfedezzük! ;) A Seychelle-szigetek másik két kisebb szigetén is páratlan természeti csodákat és vadregényes tájakat fedezhetünk fel. Ha kíváncsi vagy rájuk, nézegesd meg ezekről is a képeket, illetve olvasd el korábbi élménybeszámolómat ebben a cikkemben ! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Egy korábbi bejegyzésem ben már bemutattam Nektek 5+1 olyan helyet, amelyek Budapesten vagy közelében találhatóak, és ahova érdemes ellátogatni bármelyik évszakban. Jöjjön most a folytatás, újabb 5 csodás helyet mutatok be Nektek, amelyek Budapestről gyorsan megközelíthetőek autóval és könnyed sétát ígérnek a kirándulóknak a természetben! Tartalomjegyzék: Budaörs Gödöllő Vácrátót Zsámbék Alcsútdoboz 1. Budaörs - Menjünk kirándulni! - Jó, de csak ide valahova Budapesttől nem messze, ami autóval max. 10 perc! - Oké, akkor Budaörsnél megnézzük a Kő-hegyet. :) Így jutottunk el a Budapest határától autóval 5-10 percre található Budaörs városának félig természeti, félig ember alkotta látnivalójához. A nevét kopárságáról kapó Kő-hegyhez ma már kényelmes, de hosszú lépcsősor vezet fel. A város Ófaluja fölé magasodó (235 m) fehér mészkősziklás hegy tetején egy kápolnát találunk, ez a Mária-kápolna. Nevét onnan kapta, hogy építőjének, Wendler Ferencnek 1853-ban, álmában megjelent maga a Szűz Mária. Felesége halála után a férfi felköltözött a kápolna mellé vájt barlangba és haláláig ott lakott. Főként a németek számára vált fontos zarándokhellyé a kis épület. Ma már inkább a csodás kilátás miatt látogatják egyre többen, hiszen Budapestre és a környező Csíki-hegyekre fantasztikus kilátás nyílik. Romantikus program lehet a naplementét innen szemlélni, a hirtelen esetlegesen ránk zuhanó sötéttől pedig ne féljünk, mert (1995 óta) a csúcson a négy és fél méter magas fémkeresztet esténként reflektorokkal szokták megvilágítani. 2. Gödöllő Nagyon szeretem az Erzsébet királynéról, Sissi-ről szóló történeteket és mindent, ami vele kapcsolatos. Emiatt nagyon kedves nekem Gödöllő városa is, hiszen a magyarok királynője Grassalkovich-kastélyban szívesen töltötte idejét főleg a tavaszi és őszi időszakban. A járványhelyzet miatt Magyarország legnagyobb barokk kastélyát csak kívülről tekinthettük meg, de még így is lenyűgözően idézi a letűnt idők régi pompáját. A kastély területén, illetve a szemközti területen elterülő park látogathatóak, és kellemes sétára csábítanak. 3. Vácrátót A Budapesttől kb. 20-25 km-re fekvő Nemzeti Botanikus Kert elsőként nyitotta meg kapuit a hosszú lezárások után. Április közepén még a szokatlanul hideg időben nem virágzott annyira a természet, de így is volt egy kellemes hangulata sétálni Magyarország legnagyobb, 27 hektáros arborétumában. A területen összesen 13 000 féle növényfaj található. A növényzet sokszínűségének hála minden évszakban találhatunk magunknak csodálnivalót a park területén. A fákat és virágokat több kisebb-nagyobb tavacska (Iker-tavak, Nagy-tó, Sziklás-tó) fogja közre, illetve egy műromot is építettek ide a XIX. század végén, csak azért, hogy az adott kor parkjaira jellemző szentimentális elem ne hiányozzon innen sem. 4. Zsámbék Budapestről a legegyszerűbben autóval a Törökbálint-Biatorbágy-Zsámbék útvonalon juthatunk el. A romtemplom már messziről magasodik a domb tetején, így elég csak „azt” követni. A XIII. sz. első felében épült, késő román és kora gótikus stílusjegyeket egyaránt láttató monostortemplom a középkori magyar építészet egyik legszebb emléke. A premontreiek kolostora volt, amíg a törökök 1541-ben el nem foglalták a várost, és így a templom használhatatlanná vált az állandó harcok kereszttüzében. Sorsát az 1763-as földrengés pecsételte meg, ekkor omlott le a főhajó északi oldalfala és a boltozat nagy része. És mégis, romos állapotában is van az épületben valami fenséges, valami földöntúli, valami nem megfogható erő, amit sugároz magából. Ha a dombról lefelé sétálunk, akkor útba esik a Kálmán Cukrászda , ahova érdemes betérni egy finom szelet süteményért, vagy kettőért. Életem egyik legfinomabb mentes sütijét itt majszoltam el. 5. Alcsútdoboz Nincs annyira közel, autóval kb. 1 óra az út Budapest belvárosából az Alcsútdoboz településen található arborétumig, de nagyon megéri az oda utazás. Ott jártunkkor, március közepén éppen nyíltak a hóvirágok, amelyek beterítették fehér szirmaikkal a teljes parkot. Ma már védett növény, így csak csodálni szabad, szedésükért szálanként 10.000 Ft bírságot kell fizetni. A kanyargós utakon sétálva nemcsak a hóvirág tengeren juthatunk át, hanem felfedezhetjük például a mocsári citrust, amelynek vastag légzőgyökerei úgy álltak ki a földből, mintha csúcsos farönkök lennének. Ha tekintetünket tovább visszük, egy kis tavon megpihenő szigetet is láthatunk. Még tovább sétálva pedig a domboldal tetején áll az egykori Habsburg-kastély kapuja - ugyanis mára sajnos ennyi maradt az egykor pompás úri lakhelyből. A kastély 1944-ben a szovjet csapatok bevonulásakor égett le, majd 1952-ben államosították és természetvédelmi területté nyilvánították az addig a Habsburg József és leszármazottai birtokában lévő 40 hektáros területet. Kis fantáziával azonban el lehet képzelni, micsoda pompa és gazdagság lehetett itt! A család korábbi munkájának köszönhetően ma is kb. 500-600 féle növényfaj található meg az arborétum területén. Magyarország tele van csodás látnivalókkal, most, hogy talán mindenkinek több ideje van kirándulni belföldön, bátorítalak Benneteket, hogy fedezzétek fel ezeket a rejtett kincseket! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

Vajon mennyi program és mennyi élmény fér bele két napba? Ha csak egy hétvégénk van kimozdulni otthonról, akkor a Tisza-tó remek választás lesz, hogy kiszakadjunk a mindennapokból és új tapasztalatokkal gazdagodjunk. Személyes élménybeszámoló következik. 2 barátommal szerettünk volna valamerre belföldön egy hétvégét eltölteni, és mivel egyikünk sem járt még a Tisza-tónál, egyértelműen erre esett a választásunk. Korábban azt gondoltam, hogy kis hazánk felfedezése ráér majd nyugdíjas éveimben, de persze, ember tervez, koronavírus végez… Talán így kellett lennie, és mivel próbálom mindenben a jót meglátni, ezért a vírus pozitív hatásának könyvelem el, hogy most van lehetőségem gyönyörű országunk szebbnél szebb tájait felfedezni 2020 nyarán. Sarud Délelőtt indultunk útnak, így ebédidőben értünk első állomásunkra, Sarud városába. Aprócska, alig 1500 lelket számláló település, ahol a szállásunkat a központban, nem messze a Falumúzeumtól és a Közösségi háztól találtuk. Egy régi, 1900-ban épült vályogházat béreltünk ki egy éjszakára, amelynek kertjében a kutat ugyan benőtte a növényzet, de azért kialakításra került egy grillező-sütögető rész. A sarudi strandolás A nagy hőségre való tekintettel kipakolás után, egyből a helyi strand felé vettük az irányt. Ingyenes parkolóban hagytuk az autót, majd egy kis hídon és ösvényen keresztül értünk ki a strand területére. Mivel még sosem jártam itt korábban, nincs összehasonlítási alapom, de nekem most első látogatásra is nagyon tetszett az itteni környezet és a hely kialakítása. Barátságos, emberi – ezek a szavak jutottak először eszembe róla. Voltak már fürdőzők, de egyáltalán nem volt az a zavaró tömeg, ami pl. a Balaton partjánál szokott lenni. A sok fa a part mentén, kellemes árnyékot biztosított mindenkinek, a mesterséges domboldalon pedig a napozni vágyók teríthették le törülközőjüket a fűbe. Láttam kisgyerekes családokat és baráti társaságokat, illetve megpihenő bicikliseket is. A víz bányató jellegű, vagyis a parttól beljebb már hirtelen mélyül, így kellemes úszkálásra is alkalmas. Azonban kisgyerekes családok is élvezhetik a direkt nekik kialakított sekélyebb part menti szakaszt. A strandon étterem, fagyizó, lángosos és palacsintázó is található, így az ebédünk kicsit bőségesre sikeredett, hiszen mindent meg kellett kóstolni. :) Lehetőség van vízi eszközöket bérelni kenuzáshoz, vagy akár SUP-ozáshoz (=állva evezés), illetve itt található Európa 2. legnagyobb Aquaglide vízi játszótere. Ahogy néztük, az aquaparkban kb. 30 féle játékot lehet kipróbálni, és az ott játszó gyerekek nevetéséből arra következtettünk, hogy jó móka lehet. Újra szabadon A fűben fekve és az eget bámulva gondolkoztam el azon, hogy tulajdonképpen 2 hónapja még egyáltalán nem volt biztos, hogy itt lehetünk majd és élvezhetjük a friss levegőt, a zöld környezetet. A világon ma már tényleg csak a változás állandó, és hálás vagyok, amiért ide is eljuthattam és most kiélvezhetem a visszakapott szabadságot. Újra utazhatok és felfedezhetek olyan csodás helyeket, mint ez a kis város, Sarud és a Tisza-tó környéke. Most még jobban értékelek minden kisebb-rövidebb kirándulást, és utazást belföldön, hiszen nem tudhatom, hogy mikor jön egy esetleg olyan intézkedés vagy történés, amely felboríthatja elképzelt terveimet. Tábortűz feeling és hullócsillagok Estére vacsorára tüzet raktunk és a helyi ABC-ben vett szalonnát, virslit, kolbászt illetve hagymafejeket forgattuk a nyárson és csepegtettük a zsírt a kenyérszeletünkre. Nesze neked diéta :D Közben eszembe jutottak kamaszkorom táborozásai, illetve a barátokkal történő belföldi nyaralások; mennyi tábortűz mellett sütögettünk, énekeltünk, s mennyit beszélgettünk, nevettünk mindenfélén! Olyan jó volt az emlékeket feleleveníteni és nosztalgiázni rajtuk, valahogy megint gondtalannak és szabadnak éreztem az életet. Közben persze ránk sötétedett és millió apró csillag fénye ragyogott le ránk, fátyolszerű felhőfoszlányként pedig kirajzolódott a Tejút is az égen. Mindig is imádtam a csillagokat, egyszerre érzem őket nagyon közelinek és mégis távoli pontnak a világmindenségben. Mintha el tudnám érni őket, ha kinyújtom a kezem feléjük, s mégis mennyire messze vannak tőlünk és mennyi titkot, misztikumot rejtenek magukban! A csillagképek nézése közben, a tűz halk ropogásától, valamint a tücskök ciripelésétől eltekintve mély, ősi csend telepedett ránk. Egy pillanatra megéreztem, milyen csodálatos ennek a nagy egésznek a része lenni; egy apró fogaskerék a világmindenségben, ahol minden csillagnak, bolygónak, és élőlénynek, embernek megvan a maga helye és feladata. Imádtam ezt a pillanatot! :) S ekkor egy hullócsillag suhant el fényesen az égen felettem, mintha csak egy megerősítése lett volna a fenti gondolatomnak. Minden múlékony, de mindennek megvan a megfelelő szerepe az életben, s ha felfedezzük mi is a saját utunkat, az felér egy kisebb csodával. A Tisza-tó felfedezése Másnap Poroszlóba autóztunk, és reggelire betértünk a híres Rétesházba , ahol legalább 8 féle különböző ízesítésű rétes közül választhattunk kedvünkre. A finom desszertet a ház kemencéjében sütötték és frissen, melegen tálalták nekünk. A kertben kialakított kis fapados asztalokhoz leülve kényelmesen és szinte idilli környezetben fogyasztottuk el az ételt. Ezután tele energiával a város másik végénél található Madárpart pihenőhelyre autóztunk, ahol kajakot és kenut béreltünk, hogy egy evezés keretében megismerkedjünk a Tisza-tó állat- és növényvilágával. Egyikünk kajakozott, ketten pedig együtt kenuztunk. A 2,5 órás túra során szinte érintetlen helyekre is elvetődtünk, láttunk kócsagot és szürke gémet, hattyúkat a fiókáikkal, csodaszép sárga és fehér tavirózsákat. Hallottunk megannyi brekegést, és csiripelést a nádasokban, valamint még egy vízi pockot is elcsíptünk, ahogy úszott a vízen a nádas felé. Csodálatos élmény volt, még a már fáradó karjaim sem tudták elvonni a figyelmemet a gyönyörű természeti látványtól. Sajnos a telefonomat nem mertem magammal vinni, félve az esetleges vízbeborulástól, így saját fotókat nem tudtam készíteni az élményről. A kölcsönző oldalán elérhető galériában található képek talán kárpótolják ezt a hiányt. A kellemes túra után farkaséhesek lettünk, így ebédre a Aranyosi Dombi Udvarház vendéglőbe tértünk be. Az éttermet egy család üzemelteti, mottójuk a „Tanyánktól az asztalig”, amely jól kifejezi, hogy igyekeznek a helyi termelőktől és saját biogazdálkodásukból beszerezni az alapanyagokat. Nem kellett csalódnunk, az általam kért málnakrém levesük és a sztrapacskájuk valami isteni, teljesen új erőre kaptam. Többiek a harcsapaprikásról nyilatkoztak elismerően. Ökocentrum meglátogatása A kései ebéd végeztével még mindig volt időnk, így autóval pár perc alatt odaértünk a Tisza-tavi Ökocentrumhoz , amely a környék és a tó történetét, illetve élővilágát mutatja be. A föld alatt pedig Európa legnagyobb édesvízi akváriuma (!) található, amelyben olyan halak úszkálnak, mint a viza, a ponty, a süllő, vagy a bajszos harcsa. Még egy vidraetetést is elcsíptünk, így láthattuk, hogy a gondozó által adott eledelt a vidra milyen mohón falja be a mesterségesen kialakított kis szigetén. Nagyon modern az egész kiállítás, vizuálisan is szépen felépített, kialakított, informatív, és vannak interaktív részek is, főleg a kisgyerekeknek. A 7. emeleten pedig a torony kilátójából rátekinthettünk Poroszló városára. A látogatóközponthoz tartozik egy hatalmas park és hozzá a Tisza-tó egy kis elkerített öble, ahol csónaktúrán is részt lehet venni. (Ennek igénybevételére a kishajós jegycsomagot kell választani.) A szabadtéri parkban pedig jó egy órát is eltöltöttünk, míg körbesétáltunk. Sokféle állatnak van itt lakhelye, láthattunk kecskéket, szamarakat, fekete gólyát, teknősöket, sőt még pelikánokat is! Innen már csak hazafelé vezetett utunk, hiszen, bár mindkét nap gyönyörű időnk volt, azért el is fáradtunk a kirándulásban. Nekem nagyon megtetszett ez a vidék, és remélem, hogy legközelebb egy hosszú hétvégére vagy akár még több napra is ellátogathatok ide. Idén befejezték a kerékpárutat teljes egészében a Tisza-tó körül; talán legközelebb szervezünk ide egy bicikli túrát, hiszen még annyi látnivaló maradt! :) További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Bár egészen 2019 nyarárig nem jártam Lengyelországban, addigra olyan sok jót hallottam a lengyel vendégszeretetről, és a szinte mediterrán hangulatú Krakkó városáról, hogy családilag egy hosszú hétvégére, 2019 júniusában ellátogattunk ide. Péntek éjszaka indult a buszunk, így kényelmesen átaludva az éjszakát, röpke 8 óra alatt már a városba is értünk. A Kraków Glówny autóbus állomástól fél óra sétára volt megtalálható a szállásunk. A csodás napsütésben így már meg is volt a reggeli bemelegítő mozgás. Tartalomjegyzék: Hotel Eden szállás A város zsidó történelme Kórusfesztivál Mediterrán életérzés Wawel Krakkó belvárosa Wieliczka-i sóbányák Szállásunk A szállásunkat kiválasztásánál szerettem volna, ha a fő nevezetességekhez közel van, de még sincs annyira a belvárosban. Így esett a választás a Hotel Eden szállodára , amelyről csak ottlétünk alatt derült ki, hogy a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a zsidók rituális fürdőhelye, a mikve megtalálható. Ezt napjainkban már csak az ortodox zsidók használják, a lelki és fizikai megtisztulást jelképezi számukra. Érdekesség, hogy Budapesten is található egy ilyen fürdő, amelynek vizét úgy tették kóserré, azaz rituálisan tisztává, hogy 1000 liter (!) vörösbort öntöttek az épület mellett található kútba, és addig szivattyúzták, amíg belőle a borral színezett régi vizet teljesen el nem távolították. A hotelünkről még az is kiderült, hogy a XV. század óta áll a Kazimierz negyedben , és a külföldön élő zsidóknak ez a legkedveltebb szállása a városban. A város zsidó történelme A történelem lenyomata minden lépésnél tetten érhető a városban. Ez a Kazimierz negyed például a II. világháború után teljesen elnéptelenedett és lepusztult, csak a 1980-as években indult meg a város rehabilitációja. Még ma is emléktáblák, utcanevek, zsidó temetők emlékeztetik az embert a történelem korábbi borzalmaira. Erről az időszakról több film is készült, talán egyik leghíresebb a Steven Spielberg rendezte Schindler listája . A film több jelenetét itt forgatták, illetve a filmben szereplő gyár és környéke, illetve a kiállítás megtekinthető, mi egy délután alatt jártuk be ezeket a helyeket. Szállásunktól 20 perc sétára található a gyárépület, a Visztula folyó túloldalán, a Gettó hősök terét elhagyva . Az állandó kiállításra érdemes időt szánni, részletgazdagon és hűen mutatja be a háború okozta fájdalmat, szenvedést, de a reményt és küzdeni akarást is. Még most is, visszagondolva a tárlatra, könnyezik a szemem, olyan mélyen megérintett a tárgyakból és leírásokból áradó fájdalom és szörnyűség, amelyeket ezeknek az embereknek kellett elszenvedniük. Mivel lelkileg már ez a kiállítás is felkavart, végül családilag úgy döntöttünk, hogy Auschwitz-ba nem látogatunk el, pedig buszos kirándulások minden nap indulnak oda. Kórusfesztivál Visszafelé a Kladka Ojca Bernatka (Bernatek atya híd) gyalogos hídon át sétáltunk, és közben egy érdekes, szoborkiállítást is megcsodálhattunk. Úgy tűnt, mintha a szobrok a levegőben vagy csak egy-egy drótkötélen lógnának, hihetetlen, hogy az emberi agy milyen fantasztikus dolgok megalkotására képes. Visszatérve a folyó innenső oldalára, azért szerencsére sétánk közben bebizonyosodott, hogy a kerület nemcsak a szomorúságról szól. Azt is mutatja, hogy két vallás, a zsidó és a keresztény milyen jól megfér egymás mellett, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy egy katolikus templom mellett egy öreg zsinagóga állt. Meglepetésünkre pont azon a hétvégén rendezték meg a Cracovia Cantans kórusfesztivált , így a Szent Katalin templomban ingyenesen meghallgathattuk a világ minden tájáról érkezett kórusok csodálatos énekét. Mediterrán életérzés A kerület a nyári hónapban megtelt nemcsak énekszóval, de pezsgő élettel is, turisták ültek minden étterem teraszán és szinte úgy éreztük magunkat, mintha egy olasz vagy spanyol kisvárosban lennénk. A mediterrán hangulathoz hozzátartoznak a jó ízek és italok . Az ország amúgy is híres finom kézműves söreiről, de azért egy jó lengyel vodkát (híres Zubrowka) is illett felhörpintenünk, ha már itt jártunk! Hogy ne üssön fejbe minket a jó idő és a magas alkoholtartalom, a szállásunkhoz közeli piactéren, a Plac Nowy-n ettük meg szerintem életünk legjobb melegszendvicsét. Ahogyan a képen is látszik, jókora szendvicsről van szó, amelyet különböző ízesítésben, akár vegetáriánus feltétekkel is kérhetünk. Ezzel olyan jól laktunk, hogy vacsorára nem is kellett már költenünk! Wawel Vasárnapunkat a királyi palota és a belváros felfedezésére szántuk. A város népessége az agglomerációs övezettel együtt éppen hogy eléri az 1 millió főt, azonban a sok turista miatt ez a szám jóval többnek tűnt nekünk. A királyi palotába csak belépőjeggyel tudunk bejutni, ezt érdemes már pár nappal előbb megvenni, mert mennyiségi korlátozás van egy-egy napra. Mi végül csak a gótikus katedrálist néztük meg belülről, a királyi palotát már nem tudtuk, mert elfogyott aznapra a belépő… Legalább lesz miért visszatérni a városba! A Wawel katedrális csodálatos belülről, és érdekessége, hogy itt nyugszik Nagy Kázmér és II. Jagello Ulászló lengyel király is, illetve Szaniszló püspök, akit 1253-ban szentté avattak és Lengyelország védőszentje. A katedrális Zsigmond tornya őrzi a Zsigmond harangot , amely 11 tonna súlyú és 1521 óta működik, de csak kivételes esetekben kongatják meg a lengyelek. A templomnak múzeuma is van, amelyet maga II. János Pál pápa alapított, tiszteletből életnagyságú szobra a múzeum előtt található. Lefelé sétálva, a domb lábánál található Krakkó egyik jelképes szobra, a Sárkány-szobor , amelyhez több legenda is fűződik. 1970-ben emelték a szobrot és 5 percenként tüzet lövell ki magából, a gyerekek legnagyobb meglepetésére és örömére. Krakkó belvárosa A királyi palotát magunk mögött hagyva érünk be a város főterére, amely a középkori Európa legnagyobb piacterének számított. Mérete ma is lenyűgöző és több látnivalót is rejt. Mindjárt a tér elején észrevesszük a Városháza magas tornyát . Sajnos az épület egy tűzvészben leégett, így csak a torony jelzi egykori helyét. A torony tetejére lépcsőkön tudunk eljutni, innen Pazar kilátás nyílik a főtérre és látnivalóira. A tér közepén áll a híres Posztócsarnok , amelynek belsejében a lengyelek leginkább szuveníreket árulnak a turistáknak. Ha viszont tekintetünket felemeljük, akkor láthatjuk a hihetetlenül gazdag címerállományt, amelyek szinte idegenvezetőként körbesétálnak velünk az egész épületben. A tetőn található kávézó teraszáról csodás a kilátás a térre, ezt nem érdemes kihagyni! Az épületből kisétálva lovaskocsik dobognak el mellettünk és megpillantjuk a híres felemás tornyú Mária-templomot . Gótikus stílusban épült, így nemcsak külsőleg, de belül is díszített. A beltéri freskók és ólomüvegek földöntúli szépséget kölcsönöznek a helynek. Ott jártunkkor épp esti mise zajlott, amit turistaként is meg lehet tekinteni, de csak akkor, ha a mise kezdete előtt érkezünk, ugyanis a ceremónia idejére bezárják a templom kapuit. Elhagyva a főteret, a régi városfalon kívül egy parkba érünk, ahol a virágok és a természet csak úgy átölel minket. Madárcsicsergés, virágillat mindenfelé, a helyiek futnak, bicikliznek, a turisták fagylaltot esznek séta közben. Mi sem maradtunk ki a jóból, 3 gombóc fagyit kértünk természetesen édestölcsérbe. :) Kirándulás a környéken Mivel a buszunk hazafelé csak hétfő estefelé indult vissza Budapestre, a reggeli-délelőtti órákban még volt időnk ellátogatni a híres Wieliczka-i sóbányák hoz. Meghatározott időpontokban lehet bejutni a barlangba, belépőjegyet mi egy helyi utazási irodában vettünk előző nap. A barlang nagyon különleges, ugyanis a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik. Egy szűk lifttel és túravezetővel jutunk le a 64 m mélybe. A 3 km hosszú, 2 órás úton ahogy haladunk, van, hogy a föld alatti mélység eléri a 134 m-t is. Különleges mikroklímája van a helynek, a magas sótartalma miatt légúti betegségekben szenvedőknek, asztmásoknak kiváló hely a fellélegzésre és gyógyulásra. Különböző termek vannak kialakítva a bányában, amelyek bemutatják a bányászok életét és mindennapi munkájukat. Az idegenvezető sok érdekességet és információt oszt meg velünk a helyről, azonban sajnos magyar nyelven nem elérhető a tárlatvezetés, csak angol és egyéb idegen nyelveken. A túra vége felé közeledve egy hatalmas terembe érünk, ahol még bizony esküvőket is szoktak tartani! Nem meglepő, hiszen a Szent Kinga kápolna a világ legnagyobb földalatti temploma! Pontosan 101 m mélyen fekszik és hatalmas csillárjai, amelyek sókristályokból van kifaragva, a mennyezetről 12 m-re lógva világítják be a teret. Itt található II. János Pál pápa kősóból kifaragott szobra, illetve több, az Újszövetségből kiemelt jelenet van megörökítve a teremben. Krakkó tehát t avasztól őszig bármikor ideális egy hosszú hétvégi látogatásra, akár barátokkal, akár családdal. Természetesen a téli adventi vásárt sem érdemes kihagyni, ígérem arról is beszámolok, ha egyszer eljutok oda! :) Krakkóról h asznos úti tippekért kattints ide ! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Amikor kisgyerek voltam, azt gondoltam, hogy a tengerpart a világ minden részén ugyanolyan. Képzeletemben puha sárga homokos volt a talaj és kék színű a tenger. Ezt az ideámat amúgy már 3 éves koromban megcáfolta az akkor még Jugoszláviának hívott mai Horvátország köves-kavicsos-sziklás tengerpartja – persze ez akkor még nem tudatosult bennem, örültem, hogy gyűjthetem a kavicsokat. Felnőttként már megannyi ország tenger-, illetve óceán partján volt szerencsém sétálni, napozni, pihenni. Az utazások alatt készített fotók újranézése közben jöttem rá, hogy Földünk mintázata milyen változatos ebben is: hol homokkal, hol kavicsokkal borított partszakaszokat fedezhettem fel, illetve láthattam nemcsak fehér, de aranysárga és fekete homokos partokat is. Ezekből az élményekből állítottam össze egy képes-leíró válogatást. Tartalomjegyzék: Srí Lanka Új-Zéland Maldív-szigetek Seychelle-szigetek Thaiföld Görögország Portugália Zanzibár, Tanzánia 1. Colombo, Hikkaduwa tengerpart 2019 márciusában jártam Srí Lanka szigetén egy barátommal. Hikkaduwa városában volt az első szállásunk. Hiába a hosszú utazás és a jetlag, ahogy elfoglaltuk a kis bungalow-nkat, sétáltunk ki a tengerpartra, beszívni a sós levegő illatát és élvezni a naplemente csodálatos fényét. A tengerpart aranysárga homokos volt, de a víz nagyon hullámzott. Igaz, később kiderült, hogy ez szezontól függ, márciusban a szigetnek ez a dél-nyugati része szeles, ősszel sokkal csendesebb. Napozásra és fürdésre így kevésbé volt alkalmas az óceán, annál inkább örültek a szörfösök. 2. Új-Zéland, Északi-sziget 2017 októberében tett új-zélandi utazásom meghatározó élmény volt életemben. Annyi szépet és természeti csodát még nem láttam előzőleg, illetve annyi pozitív energiát nem éreztem magam körül azóta sem máshol. A hely semmihez sem fogható különleges ereje lélekben is segített megújulnom. Az ország óceánpartjai pedig éppoly változatosak voltak, mint a szárazföldi belső tájak, pedig csak az Északi-sziget északi részét jártuk be utunk során. Egy tájkép nagyon belém ivódott e néhány nap alatt; szó szerint 27 órája voltunk ébren az utazás miatt, de a reptérről kisbusszal nem a szállásunkra, hanem egyenesen a fekete homokos Muriway strandra autóztunk. Ahogy megpillantottam a sziklás vidéket, a hatalmas hullámokat és a szó szerint fekete (vulkanikus) tengerpartot, beleszerettem az országba. Remélem, egyszer visszajutok, és több időt tölthetek el e misztikus és csodálatos szigeten. 3. Maldív-szigetek 2019-2020-as évfordulóján, szilveszterkor töltöttem el itt majdnem egy hetet édesanyámmal. A kisgyermekként elképzelt tengerpart itt valósággá vált, csodálatos, szinte vakító fehér homok és a kék szín ezernél is több árnyalata. Olyan csodaszép látvány volt a szikrázó napsütésben először megpillantani a szállásadó szigetünk, Omadhoo óceánpartját, hogy könnybe lábadt a szemem. Ezt a fantasztikus élményt pár óra múlva még szebbé varázsolta a víz mögött lebukó Nap bíbor-vörös-rózsaszínben pompázó színegyüttese és árnyalata. 4. Seychelle-szigetek Sokszor felmerül a kérdés, melyik országnak van szebb tengerpartja, a Maldív- vagy a Seychelle-szigeteknek? A diplomatikus válasz az, hogy mindkettő gyönyörű a maga nemében; a Maldív-szigetek lapos, fehér homokos tengerparttal rendelkezik, és ezért inkább alkalmas családi nyaralásra, pihenésre. A Seychelle-szigetek gránit sziklás partjairól híres, így nem véletlenül választják sokan esküvőjük helyszínéül. A sziklák és a buja növényzet adja változatos táj esszenciáját. Napozáson túl izgalmas felfedező kirándulásokat is lehet tenni a szigeteken. Minden sziget mindegyik tengerpartja elméletben ugyanolyan (fehér homokos gránitsziklákkal), de mégis, nincs két egyforma táj közöttük. Érdemes hát mindegyiket felfedezni és bebarangolni! 5. Thaiföld Az országról legelőször az emberek kedvessége és mosolya jut eszembe, illetve az, hogy a helyiek félnek a víztől, így szinte sosem mennek be a tengerbe úszni! Különös, hogy nem élvezik ki a hely természeti adottságát. Phuket és Krabi városának is klasszikus homokos a tengerpartja. Míg előbbi néhol sziklákkal tarkított, addig utóbbinál a part sík, de több szakaszra tagolódik az óriás méretű mészkősziklák végett. Életemben először itt snorkelleztem, pontosabban a Krabitól nem messze található Hong Island öblében, amelynek partja szintén finom homokos volt. Innen nem messze található egy földnyelv is, ami az ár-apály mozgásnak köszönhetően a tavaszi hónapokban kitűnik a tengerből, míg az őszi hónapokban szinte teljesen elnyeli a víz. Aki egyszer Thaiföldön jár, semmiképp se hagyja ki a hajókázást, a búvárkodást és persze a csodálatos naplementéket sem! 6. Mykonos, Görögország 2018 tavaszán a születésnapomat ünnepelhettem e varázslatos szigeten. A sziget, amilyen kicsi, olyan változatos, egyik részén apró kavicsos volt a part, míg másik részén fehér homokos. A víz kristálytiszta és kellemesen hűsítő volt. Sok emberrel nem találkoztunk, ami nem csoda, hiszen a szezon csak április végén kezdődött. Legalább élvezhettük a természet nyugtató látványát és felfedezhettük a sziget rejtett zugait is. Innen a naplementék is meseszépek! 7. Dél-Portugália Az ország déli része, Algarve tartománya csodálatos természeti tájakat tartogat az arra látogatóknak. Albufeira városától kocsival fél órára található Praia da Marinha partja, ami szerintem a világ tenger(bocsánat, óceán)partjainak egyik legizgalmasabb példája. Szűk és tekergő út vezetett le a vízhez, ahol magas sziklák között aranyhomokos part fogadott. A dagály-apály változása miatt pár órán belül a víz szinte elmosta a partot (és a törülközőmet), így sokáig nem napozhattunk és inkább felmásztunk a sziklák tetejére megcsodálni a tájat. Azt hiszem, megérte. 8. Zanzibár A Tanzániához tartozó szigeten az óriási, akár 4-500 méteres ár-apály különbséget idáig csak itt tapasztaltam meg. Nagyon érdekes volt látni, ahogy reggel a víz szinte érintette a part menti kunyhónk falát, míg 6 órával később olyan messzire húzódott vissza, hogy szó szerint alig láttuk. A tengerpart klasszikus homokos, s ezernyi kagyló található rajta. A víz kristálytiszta, és fából készült, a helyiek által üzemeltetett csónakszerűségeken juthatunk be az óceán azon részére ahol lehetséges a snorkellezés. A víz alatti világ itt is lenyűgöző, de a thaiföldi gazdagabb. Bárhova is sodor minket az élet, abban biztos vagyok, hogy a tengerpartok minden földrészen gyönyörűek és egyediek, csak legyen lehetőségünk és időnk felfedezni őket! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Általában az utazások alkalmával a nemzetközi repülőtereken szeretnénk minél gyorsabban átjutni, hogy megkezdhessük jól megérdemelt pihenésünket vagy odaérjünk az üzleti megbeszélésünkre. Sokszor nem is vesszük észre, hogy a repülőtér és az ott töltött rövidebb-hosszabb idő is már az utazásunk része, és vannak olyan légikikötők, amelyeket érdemes kicsit jobban megismerni. Képes bemutató néhány nemzetközi reptérről sok érdekességgel fűszerezve. Hamad Nemzetközi Repülőtér (HIA), Doha A budapesti Liszt Ferenc repülőtérről közvetlen összeköttetéssel 5,5 óra alatt elérhető HIA 2022-ben a világ legjobb repülőtere díjat nyerte el a rangos Skytrax szavazáson. Nem véletlenül. A reptér 2.200 hektáros területen fekszik, és eddig évente több, mint 35 millió utast szolgált ki. Az üzletek és éttermek 0-24 órában vannak nyitva, a gyereknek külön egy-egy részen játszótér van kialakítva. A teljes "wellbeing" érzéshez úgynevezett alvó szobákat is kialakítottak, külön férfi, női és családi felosztásban, ahol az utasok átszállásukra várva kényelmes, hátradöntött székeken pihenhetnek, aludhatnak. Ha még nagyobb kényelemre vágyik az ember, igénybe vehet több luxus váró egyikét, vagy a repülőtéren belül található szállodát ( Oryx Airport Hotel ), amelynek saját wellness részlege és egy 25 méteres úszómedencéje is van! A legkülönlegesebb dolog a reptéren, az a 7 méter magas, Urs Fisher svájci művész által tervezett sárga maci szobor, amelyet az emír lánya a Christie's aukcióján New Yorkban 6.8 millió USD-ért vásárolt meg és állíttatta ki Doha nemzetközi repülőterén. Gibraltár-i repülőtér, Gibraltár A világ egyik legérdekesebb repülőtere. Bár az Ibériai-félsziget déli csücskén fekszik, a brit Védelmi Minisztérium a tulajdonosa. Mindössze egy terminálja van, és a repülőgépek kifutópályája keresztezi az egyik közutat. Így minden egyes alkalommal, ha repülőgép érkezik/indul, lezárják a Winston Churchill Avenue-t és az autósoknak várni kell, míg le/felszáll a gép. Persze, azért nem kell félni, hogy percenként lezárnák a teret, ugyanis az 1939 óta üzemelő légikikötő csak az Egyesült Királyságba és Marokkóba indít, illetve fogad személyszállító járatokat. Még így is, 2019-ben fél millió utas fordult meg itt. Auckland Airport, Új-Zéland Mintha csak egy mesébe csöppenne az ember, amikor megérkezik a világ végére, Új-Zélandra. Erről a meséről pedig pont itt forgattak filmet és tette vonzó turisztikai célponttá az országot. Az érkező terminálon Gyűrűk Ura szobrok vannak kiállítva és a kijárati kapu felett is erre utaló installációt helyeztek el. 26 belföldi és 49 nemzetközi légikikötővel van összekötve. Érdekesség, hogy 1990 és 2005 között a repülőtér saját frekvencián üzemeltetett rádióállomást, ahol a hasznos információkon túl zenéket is játszottak az utasoknak. Changi Airport, Szingapúr A világ legjobb repülőtere - 8 egymást követő évben, 2020-ig bezárólag nyerte el ezt a rangos Skytrax-díjat a Changi Repülőtér. Nekem személy szerint a kedvenc repülőterem , ez volt eddig az egyetlen hely, ahol azt éreztem, hogy nemcsak átrohanni szeretnék rajta, hanem valóban megnézni, megismerni. Az érkező terminálon hatalmas vízesés és megannyi falra ültetett orchidea, és más egzotikus virág fogadott, mintha csak egy dzsungelbe érkeztem volna! A nemzetközi reptér bővelkedik érdekességekben és különlegességekben: pl. van botanikus kertje, kaktusz kertje, sőt vízililiom kertje is! Saját szállodájának, a Aerotel Transit Hotel tetőterén medence várja az utasokat, és ha minimum 5 és fél óra átszállási időnk van, akkor jogosultak vagyunk ingyenes, 2,5 órás buszos városnézésre Szingapúrban a reptér és a Heritage Tour szervezésében. Istanbul New Airport, Isztambul Nem hagyható ki a világ legforgalmasabb és talán egyik legnagyobb repülőtere, a 2018 őszén átadott új isztambuli nemzetközi repülőtér. A 76,5 millió m2-es területre épült, 300 célállomásról fogadni képes, 6 kifutópályával rendelkező reptér utasforgalma 2019-ben 209 millió fő volt! (Összehasonlításul, a budapesti repülőtéren ugyanebben az évben 16,2 millió fő volt). A légikikötőt 36 milliárd (!) USD-ból építették fel. A légi irányító központ épülete egy tulipánt formál, amely a város szimbólumára utal. Egyszer volt szerencsém a repteret személyesen is megnézni, és olyan hatalmas volt, hogy szó szerint 20 perc gyaloglásba tellett, mire a kapun kijutottam és a taxikhoz értem. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több élménybeszámoló és kép megtekintéséhez! :)

A repülésben leginkább azt élvezem, hogy a repülőgépből kitekintve a felhőket felülről nézhetem. Képes vagyok tényleg órákig bámulni őket és azokat az érdekes alakzatokat, amelyek belőlük születnek. Sokszor játszok olyat, hogy mindenféle alakzatokat képzelek bele a felhőkbe és történeteket szövök róluk. Mindenesetre egy hosszú repülőút során egész jó időtöltés tud lenni. Hát még akkor, ha egy másik repülőgépet pillantok meg a távolban, vagy részese lehetek egy napfelkeltének / naplementének. Ezeket a pillanatokat, ha módom van rá, igyekszem megörökíteni. Egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy a képekből akár kiállítást is lehetne szervezni. Addig is; íme a legjobb felhős fotókból készült válogatás. Budapest London felé tartva a repülőgép pont Budapest felett szállt el, így a felhőkkel együtt a Margit-szigetet is sikerült lencsevégre kapnom. Gyönyörű volt fővárosunkat a magasból látni! A felhők apró bárányokként ugrándoztak a sziget és a Duna felett, szinte érezhető volt a város reggeli álmossága. Hamburg Egyik barátnőmet látogattam meg egy hosszú hétvégére Hamburgban . Hazafelé jövet, felszállás után elrendezkedtem és ahogy kinéztem az ablakon, ez a csodálatos látvány fogadott. Sokszor annyira erősen süt a Nap, hogy a fehér felhőkről visszaverődve a fénye szintje elvakítja az embert. Itt szerencsém volt, hogy már hátrahagytuk az égitestet, így csodálatos megvilágításban láthattam a felhők puha takaróját az égen. Málta Ezt a képet azért szeretem nagyon, mert a felhők formája annyira amorf, hogy bármilyen alakzatot bele lehet képzelni, csak a fantáziánk szab határt. Közben pedig szépen látszik, hogy az egyszerű földterületek is milyen más képet mutathatnak felülnézetből. Akárcsak egy óriási toldozott-foltozott takaró! Közben a horizont felett pedig a kék ég és a csodálatos világűr! Itt éppen Máltáról tartottunk hazafelé. Ausztrália Ausztrália felett repülni önmagában csodálatos élmény volt, hát még amikor megláttam, hogy a felhők mint kis katonák sorakoznak egymás mellett és mintha kísérnének minket az utunkon! A napsütésnek köszönhetően a földre vetült árnyékuk még egy plusz csavar volt az elkapott fotón! Új-Zéland Új-Zéland szigetét elérve, ebben a gyönyörű hajnali napfelkeltében lehetett részem utas-társaimmal. Csodálatos volt látni, ahogy a nap sugarai megcsillantak a felhőkön. Emlékszem, akkor már szó szerint 24 órája utaztunk és nagyon fáradtak voltunk, de ez az élmény annyira feltöltött minket, hogy utána mosolyogva szálltunk le a repülőgépről. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

A barátaim sokszor kérdezik, vajon mit szeretek annyira London városában, ahol mindig esik az eső és békeidőben 11 millió ember nap, mint nap rohan az utcákon és zsúfolódik össze a metrókon. Igazából, szerintem, ha valakit szeretünk, akkor úgy szeretjük őt, ahogy van, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Nem tudjuk lehámozni az egyes rétegeket, mert akkor elvész az esszencia belőle. Hát, valahogy így vagyok én is Londonnal. Szeretem úgy, ahogy van. Ha London egy férfi lenne, így mesélném el a vele való találkozásomat az ő városában és kettőnk történetét: Találkozás London-nal 2006 júliusában találkoztunk először. Akkoriban mindenki azt mondogatta róla, hogy sokszor szomorkás, és sokat sír, de amikor megérkeztem és megláttam őt, az arca felragyogott és feje fölött a Nap is kisütött. A vele töltött 2 hét alatt minden nap újabb és újabb kedves tulajdonságát fedeztem fel. Kezdjük azzal, hogy mennyire művelt és milyen sokat tud a történelem ről. Ősei harcoltak a II. világháborúban, felépítettek egy egész birodalmat Kanadától Új-Zélandig. 1952 óta országának uralkodó királynője, II. Erzsébet pedig különös gonddal gondoskodik róla és a többi városlakóról. London arcvonásain szinte tapintható e gazdag történelem súlya. Kemény fából faragták, aki soha nem adta fel és ezért mára az egyik legbefolyásosabb személlyé vált nemcsak a gazdasági, de a politikai életben egyaránt. Bár voltak felmenői, akiknek rossz döntései miatt elveszítették az egykori legfontosabb területük, a Szuez-csatorna ellenőrzését 1956-ban, és számos földjükön a helyi lakosok önállósodtak (pl. India 1947-ben, Ghána 1957-ben) és függetlenedtek az évtizedek során, de még ma is egy igazi angol úr eleganciájával próbálja a XXI. században átvészelni az esetleges viharokat, családi perpatvarokat. Abban a 2 hétben, megmutatta nekem városának legkedvesebb részeit. Kívülről megcsodálhattam a Buckingham-palotát , felülhettem a London Eye -ra, hogy vigyázó szemeimet Párizs helyett rá vethessem. Történelem és modernitás – ezzel a két szóval tudnám leginkább jellemezni őt. Mindenhol ott a történelem apró részlete, de mellette ott vannak a modern gondolkodás bizonyítékai is. London látnivalói Mivel fontosnak tartja a vallást, természetesen elvitt kedvenc helyére a Westminster székesegyház ba. Az oldalsó kapun lógtunk be, jót nevettünk az őrök kicselezésén, de rögtön tátott szájjal ámultunk a belső tér légies és fenséges kialakításán. Hihetetlen, hogy itt nyugszanak az elmúlt korok olyan híres emberei, mint Charles Dickens író, Sir Isaac Newton fizikus vagy 1066 óta Hitvalló Edvárd király… Innen pár lépésre volt a Big Ben és a Parlament , így hát oda is betértünk, és ha már ott voltunk, meghallgattunk egy felsőházi parlamenti vitát. London imádja a természetet és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint városának csodás parkjai, például a Hyde Park, a Holland Park vagy a Kensington Park. Mesés virágágyások láthatók mindenfelé, ő pedig mosolyog, mert boldog és jól érzi magát. Nem vitás, hogy amikor a Picadilly Circus -ön sétáltunk, a kis Cupidó angyal rendesen eltalált a nyilával. Azt hiszem, akkor örökre megszerettem Londont. A kisfiús bája, a hűvös eleganciája, a kitartó ereje és élni akarása, vállalkozó szelleme mind vonzó tulajdonságai a szememben. Úgy éreztem magam, mint Pán Péter , aki sosem akar felnőni, hiszen annyi szép dolog volt még, amit fel akartam fedezni és nem akartam, hogy ez a mese véget érjen. Apropó, neki is ő a kedvenc mesefigurája, a Kensington kert végében szobrot is állíttatott neki. Ráadásul Harry Potter is itt született, és mivel mindketten imádjuk a varázsló világot, egyik alkalommal el is mentünk megnézni a 9 és 3/4 vágányt a pályaudvaron. Persze mugliként nem sikerült áttörnünk a falon...talán majd legközelebb! :) Nemcsak a meséket, de imádja a kultúrát és a művészetet is! A leghíresebb színháza a Globe theatre , ahol már 1600-ban Shakespeare is feltette Hamletként a nagy kérdést: „Lenni vagy nem lenni?” Azóta sok más színház is megnyitott, főként a Tottenham Court környékén; egyik alkalommal a kedvenc filmem, a Több mint testőr musical változatát néztük meg együtt. A múzeumi gyűjteményeiről pedig ne is beszéljünk! Fantasztikus kincseket halmozott fel az idők során és természetesen büszkén állítja ki a mesés tárgyakat, festményeket, szobrokat a kíváncsi látogatók részére akár a Tate Gallery -ben, akár a British Museum -ban. A londoni életérzés Szegény London, a művészetet és a sportot imádja, de főzni nem igazán tud. Sebaj, annál szuperebb éttermeket és pub-okat ismer, ahol nemcsak jókat lehet enni fish and chips ből, hanem finomakat inni, főleg sörfajtákból. (Később azért elárultam neki, hogy én inkább a borokat szeretem.) Sok barátja képes hétköznap este 6-kor lerészegedni és nevetgélni a pub előtti utcajárdán majd másnap dolgozni menni, mintha mi sem történt volna előző este. Vajon a híres paradicsomos bloody mary koktéljuk űzi el a másnaposságot a fejükből? Londonnak nemcsak sok barátja van, hanem rengeteg szomszédja! 11 millióan laknak a városában! A legszebb az egészben, hogy különböző nációk keverednek a negyedekben, például Kelet-Londonban van az indiai és pakisztáni kerület, illetve a belvárostól északra a Chinatown. Olyan frissítő hatással bír rám mindig, ha ennyiféle emberrel találkozom. Valahogy azt érzem, hogy a világ tényleg egy nagy globális falu! Olyan jó csak egy percre megállni és azt látni, hogy mindenki tart valahova, van célja, és mint a szorgos hangyák, teszik a dolgukat, ugyanakkor, ha megszólítod őket, kedvesek veled és bármiben a segítségedre vannak. London szerettette meg velem a teniszt is, hiszen első találkozásunkkor lehetőségem volt (igaz, csak a Hyde park-i kivetítőn), de végigizgulni a két zseni, Roger Federer és az akkor még csak 20 éves salakkirály, Rafael Nadal döntőjét. Azóta is minden évben, június végén együtt figyeljük az ászokat, hogyan csapnak össze a Wimbledon stadion zöld gyepén. Ez már-már afféle közös szokásunkká vált. Az angol királyi család esküvői Első találkozásunk utolsó napján elvitt a Szent Pál székesegyház ba, hogy bizonyítsa, városa valóban megéri a fáradozást; a 528 (!) lépcsőfok megmászása után elállt a lélegzetem. Olyan fenséges volt látni innen fentről a várost, amelyben élt! Hihetetlen, hogy ebben a történelmi épületben házasodott össze 1981-ben Lady Diana és Károly herceg! London elég nagy társasági életet él, egymást követik a különböző rendezvények, lóversenyek, és fontos társadalmi események. Ott voltam például két legkedvesebb barátja, William és Harry esküvőjén is, előbbin 2011-ben, utóbbin 2018-ban és mindkét eseményt szinte egészen közelről követhettem figyelemmel. Az „igen”-ek kimondása után volt is nagy ünneplés, ahhoz kétség sem fér! Ilyenkor úgy éreztem, mintha én is a családjuk része lennék, befogadtak az angolok és együtt vigadtunk, nevettünk, örültünk a nagy eseményeknek. Olyan volt, mintha egy nagy családi pikniken vettem volna részt. Legutóbb, 2019-ben tett látogatásomkor pedig felfedeztük a helyi piacokat; egyik nap a Notting Hill negyedben csodáltuk meg a bohókás árusok portékáit és betértünk a Sztárom a párom című film édes kis könyvesboltjába is. Vasárnap pedig egy külső kerület biopiacára sétáltunk ki, ahol a házi készítésű méztől kezdve, régi térképek, modern saját készítésű ékszerek és finom házi lekvárok is biztosan gazdára találtak. London persze imád szórakozni is és van is lehetősége bőven! Mióta ismerem, többször is voltunk táncolni, például 2009-ben Halloween idején, vagy 2014-ben salsáztunk a Chelsea negyed egy menő klubjában, mert tudja, hogy imádom ezt a kubai táncot. Azt persze nem értem a mai napig, hogy az angol lányok hogyan képesek még novemberben is szandálban és koktél ruhákban bulizni, de addig nem érdekel, míg London csak engem kér fel táncolni! Szóval, ezért szeretem őt. London minden egyes látogatásomkor tartogat nekem valami szépet, valami mást, valami különlegeset. Minden alkalommal új arcát fedi fel előttem, így képtelen vagyok megunni őt, még ennyi év után is! :) Ha ellátogatnál az angol fővárosba, utazás előtt olvasd el a gyakorlati tanácsok at! Ha csak kevés időd van, akkor fedezd fel Londont 2 nap alatt! Élménybeszámoló és hasznos tippek ehhez ebben az élménybeszámolómban olvasható. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Egy város vagy ország sem keltett bennem olyan ambivalens érzéseket első találkozásunkkor, mint Doha. A katari főváros egészen 2017-ig szinte elzártan létezett a világ elől, és egy sajnálatos diplomáciai ügynek „köszönhető”, hogy az arab rózsa mára teljesen kinyílt a világ felé. Tartalomjegyzék Első benyomás a városról Katar és a világ Top 5 nevezetesség Első benyomás a városról Emlékszem, az első élményem a várossal kapcsolatban 2016 augusztusában volt, amikor is leszálltam a repülőgéppel a Hamad Nemzetközi repülőtéren , és ahogy a légkondicionált épületből kiléptem, arcomba csapott a forró, száraz 40 fokos levegő. Szinte éreztem, ahogy a tüdőmet végigégeti. 1 hetet töltöttem akkor Katar fővárosában, de nem estem szerelembe a várossal; a sok autó, a sivatagi városkép, a rettentő forróság, a kötelező konzervatív öltözködés miatt egyáltalán nem varázsolt el. Hazaérve csak azt vettem észre magamon, hogy feltűntek a Teréz körúti fák, és mintha zöldebbnek láttam volna Budapestet, mint az utazásom előtt... A következő években még jó pár alkalommal ellátogattam Dohába, főként munka ügyben, hiszen az akkori cégem központja itt található. Minden egyes utam során felfedeztem valami újat a városban; épült egy új szálloda, egy új park, egy új múzeum, egy új stadion, egyszóval alakult, változott a város és valahogy megtelt élettel. Lassan-lassan elkezdett érdekelni és kezdtem megszeretni. Már nem a sivatagi homokra és a sok kocsira lettem figyelmes kint tartózkodásaim alatt, hanem, hogy milyen érdekesen tükrözi az építészetük a múlt és a jövő keveredését, hogy az arab piacon milyen kedvesen kínálják az árusok a sok színes portékájukat, és hogy az egész város valahogyan emberibb és barátságosabb lett. Katar és a világ A 2017. júniusi diplomáciai válság miatt Katar arra kényszerült, hogy jobban megnyíljon a világ felé és az érdeklődő turistákat beengedje privát szférájába. Még abban az évben, augusztusban kihirdette, hogy több mint 80 ország állampolgára (köztük Magyarország) számára vízummentességet ad, ezzel is ösztönözve a bejövő turizmust. Az elmúlt években pedig óriási fejlődés indult meg az országban és lett egyre ismertebb és kedveltebb az arab főváros a világ turistái számára. (2021 januárjában az arab államok kibékültek egymással.) Ezen óriási fejlődésnek a csúcspontja minden bizonnyal a 2022-es FIFA futball-világbajnokság, amelynek Katar adott otthont 2022. november 20 és december 18. között. Ha napsütéses melegre vágyunk és ezért az élményért nem szeretnénk 5 óránál többet utazni télen sem, akkor Doha egyaránt remek választás a pihenésre és pár napos városlátogatásra is. Top 5 nevezetesség Dohában, Katarban A következőkben 5 olyan látnivalót mutatok be, amelyek személyes kedvenceim Dohában és ezért bátran ajánlom őket felfedezésre: 1. Souk Waqif és a Damascus One étterem Ez az arab piac volt az egyetlen, ami már első látogatásomkor elvarázsolt. Naplemente után, kivilágítva szerintem még varázslatosabb a hely, mint nappali fényben. Az isztambuli nagy bazárhoz hasonlítható piacot körüllengi a keleti fűszerek különleges illat-kavalkádja. Bármerre jár az ember a labirintusszerű falak között, biztosan találni fog egy fűszerest és szó szerint kilószámra vásárolhat az őrleményekből. Természetesen arab kelméket árusító üzletből sincs hiány. A piac közterétől nem messze pedig sólyom üzlet és kórház található. A katariak szent állata ugyanis a sólyom (ez az egyetlen állat például, amelyet a Qatar Airways fedélzetére fel lehet vinni), így az arabok házi állatként tartják őket és természetesen fenntartanak nekik egy kórházat is, hogy ha megsérülnének reptetés közben, legyen hol meggyógyítani őket. A piac egyik főterén található a Damaskus szír étterem, ahol fantasztikus, igazi arab vacsorában lehet részünk. Minden este dervis táncol a vendégeknek és az emeletről fantasztikus kilátás nyílik magára a Souk Waqif-ra. Nekem az itt elfogyasztott vacsora adta vissza leginkább az arab különleges hangulatot, ami mindig kedves emlékem marad. 2. MIA, azaz az Iszlám Művészetek Múzeuma Ez az a múzeum, amit eddig négyszer jártam körbe és mindannyiszor imádtam megcsodálni az arab és perzsa kincseket, amelyeket kiállítanak három emelet termeiben. A gyűjtemény leginkább a patronáló emír feleségének és lányuknak köszönhető, hogy páratlanul értékes kincseket rejt az ókori Mezopotámia és Perzsia vidékéről. Ráadásul a mészkőből felépített múzeum 45 méter magas üvegablakából vagy a teraszáról kitűnő kilátás nyílik a szemközti Corniche-sétány modern felhőkarcolóira. 3. A Pearl Nevét (gyöngy) onnan kapta ez a mesterségesen létrehozott negyed, hogy Katar sokáig egyszerű halászfaluként gyöngyhalászatból tartotta fenn magát, mielőtt az olajat és a földgázt megtalálták volna föld alatti területén. Érdekesség, hogy csak az itt épült lakások közül vásárolhat lakást külföldi ember, persze elég borsos áron. Mindenhol hiperluxus van, menő divatmárkák az üzletekben, a Ferrari szalon a sarkon és persze motorcsónakok funkcionálnak taxikként, amelyekkel el lehet jutni az öböl egyik végéből a másikba. A jachtok pedig csak arra várnak, hogy gazdag tulajdonosaik kihajózzanak velük a tengerre. 4. Szaúd-arábiai határ Eddigi utolsó látogatásomkor volt szerencsém egy dzsipes sivatagi szafari túrán részt venni, amelynek keretében a sofőrünk egészen a belső tenger határáig vitt el minket és így a túloldalon megpillanthattuk a szaúd-arábiai határt. Kellemes félnapos program, amelyet nem érdemes kihagyni, ha az ember az igazi sivatagi hangulatot szeretné megtapasztalni! Ha nem vagyunk félősek, megkérhetjük a sofőrt, hogy rallizzunk a homokdűnék között, garantáltan jobb élmény, mint a budapesti hullámvasutazás volt! 5. A metró Most bárki azt gondolhatja, hogy a metró, mint látványosság? Azt kell mondanom, hogy igen, megilleti a látványosság címke. Szerintem már önmagában az a tény, hogy a sivatagi homok alatti földet képesek úgy megmunkálni, hogy a szerelvények luxus körülmények között közlekedjenek, felér egy kisebb csodával. Összességében 3 metróvonalat terveztek, és már mindhárom vonalon (piros, sárga, zöld) üzemelnek is a hófehér szerelvények. A különlegességük abban rejlik, hogy itt bizony megkülönböztetnek standard, family és gold kocsikat, vagyis, utazhatunk a „tömeggel”, vagy külön a családosokkal (főként a babakocsis kisgyermekes családokra kell itt gondolni), illetve válthatunk jegyet az „arany”kocsiba is, amelyben bőrülések vannak kialakítva és maximum 9 útitársunk lehet. Mindezek tetejében a metrók önműködőek, így akár mi is beülhetünk az első sorba és lehetünk a képzeletbeli sofőrök. A peronokat is légkondicionálókkal hűtik, így a séta után jól is eshet egy kis metrózás mindenkinek! Ha kedvet kaptál az utazáshoz, hasznos, gyakorlati tudnivalók ról itt olvashatsz bővebben. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Maldív-szigetek. Sok embernek e szó hallatán a megfizethetetlen resort szálláshelyek, mint tipikus nászutas desztináció, illetve a csodaszép tengerpart jut először eszébe. Mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer eljussak a képeslapok alapján joggal nevezhető földi paradicsomba, de a saját sztereotípiáim visszatartottak; túl drága, túl luxus, illetve majd egyszer, nászútra.. Azonban a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a saját magam felállított korlátoknál és sztereotípiáknál, így eldöntöttem, 2019 szilveszterét és az 2020-as újévet az egyik maldív szigeten, Omadhoo-n fogom tölteni. Anyukám, mikor előálltam a tervemmel, már 67 éves volt, de spontán rávágta, hogy jön velem. Na, ez jó kis kaland lesz- gondoltam. Tipp: Hogyan utazz a Maldív-szigetekre - hasznos információkat itt olvashatsz ! Maldív-szigetek története A Maldív-szigetek 1965 óta független köztársaság , amelyet prezidentális rendszerben, 2018-ban 5 évre megválasztott Ibrahim Mohamed Solih irányítja az országot. 1192 szigetből áll, amelyből csak 200 lakott, további 80-90 resortként a turistáknak van fenntartva. Érdekesség, hogy ez az ország büszkélkedhet a legalacsonyabban fekvő legmagasabb tengerszint feletti magassággal ; konkrétan 2,4 méterrel. Ennek alapján nem meglepő, hogy a 2004-es cunami óriási károkat okozott a szigetcsoportban. Sok kisebb sziget teljesen tönkrement, több mint 100 helyi lakos vesztette életét az áradásban, és gazdaságilag a GDP 62%-át tette ki az a kár, amelyet a víz okozott. Mégis, a helyiek tisztelik és szeretik az őket körülölelő óceánt, hiszen még mindig ez a legfőbb közvetlen és közvetett bevételi forrásuk. Megható volt számomra, ahogy a helyi szállásadónk, a Noomuraka Inn (@noomurakainn_maldives) tulajdonosa és vezetője, Hassan azt mondta nekem: „Mi gazdag ország vagyunk, van saját tengerünk, saját pénznemünk és saját nyelvünk.” Mennyire más életfelfogás az európaihoz képest! A szigetvilág minden tekintetben különleges és nagyon ambivalens. A teljes lakosság az iszlám vallást gyakorolja , így a legapróbb szigeteken is van legalább egy mecset és bizony a müezzin napi ötször ugyanazokban az időpontokban imára szólítja a lakókat. A nők, bár fejkendőt viselnek, szabadon járhatnak (akár robogóval is!) és dolgozhatnak, ők foglalkoznak a gyerekekkel is, illetve ők tartják rendben a pálmafaligeteket. A férfiak üzemeltetik a szálláshelyeket (általában családi vállalkozásként) és építkeznek, halásznak. Szállásunk szigetén, Omadhoo-n, (@omadhoo) külön kijelölt partszakasz volt a turisták számára, ahol lehetett bikiniben napozni. A női test eltakarása még mindig alapkövetelmény a helyieknél, akik szó szerint utcai ruhában (és a nők esetében fejkendővel együtt) fürödnek a vízben. Számukra teljesen új élmény azt látni, hogy európaiként bikiniben napoztunk. Lakott szigetekre a turisták amúgy csak nemrég óta mehetnek nyaralni, és szerintem érdemes kihasználni, hogy a szigeteket még érintetlen szépségükben lehet megcsodálni. Maldív-szigetek szilveszterkor A paradicsomi hangulathoz hozzátartozik, hogy este 6 óra körül megy le a Nap, a naplemente viszont minden alkalommal csodálatos! Utána persze koromsötét lesz, de cserébe olyan csillagos lesz felettünk az ég, hogy nem győztem kapkodni a fejem a sok csillagkép felfedezése láttán. Bár az iszlám vallás a szilvesztert és az új évet nem ünnepli akkora elánnal, mint mi, európaiak, a helyiek hihetetlen szervezettséggel egy csodálatos tengerparti svédasztalos vacsorát varázsoltak nekünk és a többi szálló vendégnek december 31-e estéjére. Fantasztikus élmény volt úgy elfogyasztani az év(tized) utolsó vacsoráját, hogy mezítláb ültem a homokban az én imádott anyukámmal, friss zöldségeket, gyümölcsöket, valamint helyi ételeket fogyaszthattam, mellettem az óceán lágyan ringatózó hullámai nyaldosták a partot, felülről pedig csillagok ezrei mosolyogtak le ránk. Pazar vendéglátás A helyi szállásadónk munkatársai páratlanul kedvesek és segítőkészek voltak mindenben. Félszegen, de beszélnek angolul, és őszinte mosoly volt minden egyes alkalommal az arcukon, ha beszélgettünk velük. Olyan jó érzés volt megtapasztalni, hogy az itteni emberek mennyire jóérzésűek és milyen összhangban képesek élni a természettel. Önfenntartó módon próbálnak élni az erőforrásaikból, s mégis, minden tekintetben ki tudják szolgálni a turisták igényeit, legyen szó akár bankkártyás fizetésről vagy több fogásos vacsoráról. Fogalmam sincs, hogy csinálták, de minden nap 5-6 féle friss gyümölcs, tészta, rizs, csirkehús, hal és még pudingdesszert is várt minket az asztalunkon. Időtöltés a Maldív-szigeteken Ha az ember mást sem csinál, csak napozik a parton egész nap, akkor is minimum 5-6 napot érdemes rászánni a Maldív-szigetekre . A fehérhomokos tengerpart és a vakító kék ezer árnyalata olyan vizuális sokkot okoz az embernek már az első napon, hogy kell pár nap, amíg a szemünk hozzászokik a látványhoz. Pálmafás ligetek, buja ősnövényzet, helyi állatvilág és a minimális létszámú turista olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha Robinson Crusoe lenne egy lakatlan szigeten. És ha elég bátrak vagyunk felfedezni a víz alatti világot, akkor tényleg azt érezhetjük, hogy ez maga a paradicsom. Megérkezésünk utáni napon nagy lendülettel vetettem bele magam a snorkellezés be. Szállásadóm, Hassan unokaöccse, Adam (ő szintén a szálláshelyen dolgozik) és egy idős igazi tengerész vitt ki motorcsónakkal a nyílt vízre a merüléshez. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem egy kicsit, amikor az Indiai-óceán kellős közepén a mélykék színben hullámzó vizet kémleltem és nem értettem, miért nem a part menti korall-zátonyokhoz visznek. „Itt bentebb még nagyobb, színesebb az élővilág, mint a partszakasz mentén” – mosolygott Adam. Aha, gondoltam, hát jó, jöjjön, aminek jönnie kell, innen nagyon úgysincs hova menekülés.. Hihetetlenül érdekes volt látnom, hogy az óceán mélykék színe egy-egy helyen hogyan változik át türkizzé, jelezve a korallzátonyok meglétét és a sekélyebb vízmélységet. Összesen három különböző helyen merültünk le, és életem egyik legjobb döntése volt ezt kipróbálni. Ilyen gyönyörűen gazdag, változatos víz alatti élővilágot még nem láttam. Számtalan, kisebb-nagyobb méretű halfaj úszkált előttem, és néha körülöttem. A csodálatos korallok látványa is teljesen letaglózott. És ez még csak a kezdet volt! Kisvártatva, szinte a semmiből megjelent egy szürke rája, majd kényelmesen lebegett a vízben tovább.. és akkor ahogy az elúszott, egyszer csak megláttam! Egy igazi cápa ott úszott alattam kb. 2 méterrel! A szívem hevesen kezdett dobogni, úristen, mi lesz, ha észrevesz, itt lebegek a vízben minden eszköz nélkül, mi lesz, ha felém úszik, innen a csónakhoz elérni semmi esélyem, ha támadna! Ez egy másodperc alatt futott végig az agyamon, de a következő másodpercben életbe lépett a túlélési ösztönöm: nyugalom, minden rendben lesz, ha félsz, megérzi a cápa és tényleg idejön, alattad van, nem lát téged. Ezzel próbáltam magamat nyugtatni és tudatosan lehiggadni, hogy a pulzusom újra a régi legyen. Közben néztem ezt a kb 1 méter hosszú kis jószágot, ahogy békésen továbbúszik alattam, mit sem törődve velem és a félelmeimmel... Hazafelé tartva Adam azt mondta, hogy nem szabad félni a cápáktól, mert azok a gyorsabb szívverés ritmusának más víz alatti frekvenciájára figyelnek fel. Amúgy ő már ezerszer merült le és az itteni cápák nem emberevők, hiszen bőséggel jut nekik hal a gazdag víz alatti világban. Hát, azért örültem, hogy már a csónakban visszafelé mondta ezt el, ennyi kaland elég is volt, elvileg pihenni jöttem ide :) Másnap azért barátságosabb delfinek et szerettük volna meglesni. Szeltük is a kis motorcsónakkal az óceán hullámait több mint egy órán keresztül, de sajnos a delfinek most nem akarták megmutatni magukat.. Viszont az erős napsugárzásnak és a tegnapi 2 órás víz feletti lebegésnek „köszönhetően”, kb. harmadfokú égési sérüléseket szereztem a hátamon.. Hiába, az Egyenlítőnél a Nap UV sugárzása olyan erős, hogy még az 50 faktoros napkrém sem védett meg... A másnapi teknősles t ezért legnagyobb bánatomra le kellett mondanom. Innentől kezdve csak az árnyékban, pólóban „napoztam”, de még így is megpirultam. Szerencsére napszúrást nem kaptam, és így a szilveszteri vacsora program on is részt tudtam venni. A hátralévő 2 napban végre ténylegesen csak a pihenésnek szentelhettem az időmet. Felváltva olvasgattam és bámultam az óceán csodálatos ütemesen morajló hullámait és színének megannyi árnyalatát. Jó volt itt lenni, kicsit elmélázni a tavalyi, 2019-es éven, hogy mennyi csodás dolog történt velem, és terveket szőni az új esztendőre. Az biztos, hogy amennyit csak lehet, utazni fogok 2020-ban is. Annyi új élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb az elmúlt évben köszönhetően az utazásoknak, hogy szeretném megtartani ezt a jó szokást. Minden utazásom megtanít valamire , ez a Maldív-szigeteki nyaralásom arra, hogy ne higgyek a sztereotípiákban, hanem, ha tehetem, személyesen tapasztaljam meg a dolgok működését. Hogy továbbra is nyitottnak kell lenni más emberek, kultúrák, országok megismerésére, mert így válunk elfogadóbbá, empatikusabbá mások iránt és talán ezzel mi is jobbá tehetjük egy kicsit a világot. Mert igenis Te döntesz: félsz vagy élsz. Csak egy betű a különbség..vagy mégsem? Ha elutaznál a Maldív-szigetekre, hasznos információk at az előkészületekről itt találsz. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Inkább Seychelle-szigetekre utaznál? Élményeimet itt olvashatod róla, illetve hasznos úti tippeket itt találsz róla! Fedezd fel ezt az édeni paradicsomot, kirándulj a gránitsziklás tengerpartokon!