Bár egészen 2019 nyarárig nem jártam Lengyelországban, addigra olyan sok jót hallottam a lengyel vendégszeretetről, és a szinte mediterrán hangulatú Krakkó városáról, hogy családilag egy hosszú hétvégére, 2019 júniusában ellátogattunk ide. Péntek éjszaka indult a buszunk, így kényelmesen átaludva az éjszakát, röpke 8 óra alatt már a városba is értünk. A Kraków Glówny autóbus állomástól fél óra sétára volt megtalálható a szállásunk. A csodás napsütésben így már meg is volt a reggeli bemelegítő mozgás.
Tartalomjegyzék:
Szállásunk
A szállásunkat kiválasztásánál szerettem volna, ha a fő nevezetességekhez közel van, de még sincs annyira a belvárosban. Így esett a választás a Hotel Eden szállodára, amelyről csak ottlétünk alatt derült ki, hogy a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a zsidók rituális fürdőhelye, a mikve megtalálható. Ezt napjainkban már csak az ortodox zsidók használják, a lelki és fizikai megtisztulást jelképezi számukra. Érdekesség, hogy Budapesten is található egy ilyen fürdő, amelynek vizét úgy tették kóserré, azaz rituálisan tisztává, hogy 1000 liter (!) vörösbort öntöttek az épület mellett található kútba, és addig szivattyúzták, amíg belőle a borral színezett régi vizet teljesen el nem távolították. A hotelünkről még az is kiderült, hogy a XV. század óta áll a Kazimierz negyedben, és a külföldön élő zsidóknak ez a legkedveltebb szállása a városban.
A város zsidó történelme
A történelem lenyomata minden lépésnél tetten érhető a városban. Ez a Kazimierz negyed például a II. világháború után teljesen elnéptelenedett és lepusztult, csak a 1980-as években indult meg a város rehabilitációja. Még ma is emléktáblák, utcanevek, zsidó temetők emlékeztetik az embert a történelem korábbi borzalmaira. Erről az időszakról több film is készült, talán egyik leghíresebb a Steven Spielberg rendezte Schindler listája. A film több jelenetét itt forgatták, illetve a filmben szereplő gyár és környéke, illetve a kiállítás megtekinthető, mi egy délután alatt jártuk be ezeket a helyeket. Szállásunktól 20 perc sétára található a gyárépület, a Visztula folyó túloldalán, a Gettó hősök terét elhagyva. Az állandó kiállításra érdemes időt szánni, részletgazdagon és hűen mutatja be a háború okozta fájdalmat, szenvedést, de a reményt és küzdeni akarást is. Még most is, visszagondolva a tárlatra, könnyezik a szemem, olyan mélyen megérintett a tárgyakból és leírásokból áradó fájdalom és szörnyűség, amelyeket ezeknek az embereknek kellett elszenvedniük. Mivel lelkileg már ez a kiállítás is felkavart, végül családilag úgy döntöttünk, hogy Auschwitz-ba nem látogatunk el, pedig buszos kirándulások minden nap indulnak oda.
Kórusfesztivál
Visszafelé a Kladka Ojca Bernatka (Bernatek atya híd) gyalogos hídon át sétáltunk, és közben egy érdekes, szoborkiállítást is megcsodálhattunk. Úgy tűnt, mintha a szobrok a levegőben vagy csak egy-egy drótkötélen lógnának, hihetetlen, hogy az emberi agy milyen fantasztikus dolgok megalkotására képes. Visszatérve a folyó innenső oldalára, azért szerencsére sétánk közben bebizonyosodott, hogy a kerület nemcsak a szomorúságról szól. Azt is mutatja, hogy két vallás, a zsidó és a keresztény milyen jól megfér egymás mellett, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy egy katolikus templom mellett egy öreg zsinagóga állt. Meglepetésünkre pont azon a hétvégén rendezték meg a Cracovia Cantans kórusfesztivált, így a Szent Katalin templomban ingyenesen meghallgathattuk a világ minden tájáról érkezett kórusok csodálatos énekét.
Mediterrán életérzés
A kerület a nyári hónapban megtelt nemcsak énekszóval, de pezsgő élettel is, turisták ültek minden étterem teraszán és szinte úgy éreztük magunkat, mintha egy olasz vagy spanyol kisvárosban lennénk. A mediterrán hangulathoz hozzátartoznak a jó ízek és italok. Az ország amúgy is híres finom kézműves söreiről, de azért egy jó lengyel vodkát (híres Zubrowka) is illett felhörpintenünk, ha már itt jártunk! Hogy ne üssön fejbe minket a jó idő és a magas alkoholtartalom, a szállásunkhoz közeli piactéren, a Plac Nowy-n ettük meg szerintem életünk legjobb melegszendvicsét. Ahogyan a képen is látszik, jókora szendvicsről van szó, amelyet különböző ízesítésben, akár vegetáriánus feltétekkel is kérhetünk. Ezzel olyan jól laktunk, hogy vacsorára nem is kellett már költenünk!
Wawel
Vasárnapunkat a királyi palota és a belváros felfedezésére szántuk. A város népessége az agglomerációs övezettel együtt éppen hogy eléri az 1 millió főt, azonban a sok turista miatt ez a szám jóval többnek tűnt nekünk. A királyi palotába csak belépőjeggyel tudunk bejutni, ezt érdemes már pár nappal előbb megvenni, mert mennyiségi korlátozás van egy-egy napra. Mi végül csak a gótikus katedrálist néztük meg belülről, a királyi palotát már nem tudtuk, mert elfogyott aznapra a belépő… Legalább lesz miért visszatérni a városba! A Wawel katedrális csodálatos belülről, és érdekessége, hogy itt nyugszik Nagy Kázmér és II. Jagello Ulászló lengyel király is, illetve Szaniszló püspök, akit 1253-ban szentté avattak és Lengyelország védőszentje. A katedrális Zsigmond tornya őrzi a Zsigmond harangot, amely 11 tonna súlyú és 1521 óta működik, de csak kivételes esetekben kongatják meg a lengyelek. A templomnak múzeuma is van, amelyet maga II. János Pál pápa alapított, tiszteletből életnagyságú szobra a múzeum előtt található. Lefelé sétálva, a domb lábánál található Krakkó egyik jelképes szobra, a Sárkány-szobor, amelyhez több legenda is fűződik. 1970-ben emelték a szobrot és 5 percenként tüzet lövell ki magából, a gyerekek legnagyobb meglepetésére és örömére.
Krakkó belvárosa
A királyi palotát magunk mögött hagyva érünk be a város főterére, amely a középkori Európa legnagyobb piacterének számított. Mérete ma is lenyűgöző és több látnivalót is rejt.
Mindjárt a tér elején észrevesszük a Városháza magas tornyát. Sajnos az épület egy tűzvészben leégett, így csak a torony jelzi egykori helyét. A torony tetejére lépcsőkön tudunk eljutni, innen Pazar kilátás nyílik a főtérre és látnivalóira.
A tér közepén áll a híres Posztócsarnok, amelynek belsejében a lengyelek leginkább szuveníreket árulnak a turistáknak. Ha viszont tekintetünket felemeljük, akkor láthatjuk a hihetetlenül gazdag címerállományt, amelyek szinte idegenvezetőként körbesétálnak velünk az egész épületben. A tetőn található kávézó teraszáról csodás a kilátás a térre, ezt nem érdemes kihagyni!
Az épületből kisétálva lovaskocsik dobognak el mellettünk és megpillantjuk a híres felemás tornyú Mária-templomot. Gótikus stílusban épült, így nemcsak külsőleg, de belül is díszített. A beltéri freskók és ólomüvegek földöntúli szépséget kölcsönöznek a helynek. Ott jártunkkor épp esti mise zajlott, amit turistaként is meg lehet tekinteni, de csak akkor, ha a mise kezdete előtt érkezünk, ugyanis a ceremónia idejére bezárják a templom kapuit.
Elhagyva a főteret, a régi városfalon kívül egy parkba érünk, ahol a virágok és a természet csak úgy átölel minket. Madárcsicsergés, virágillat mindenfelé, a helyiek futnak, bicikliznek, a turisták fagylaltot esznek séta közben. Mi sem maradtunk ki a jóból, 3 gombóc fagyit kértünk természetesen édestölcsérbe. :)
Kirándulás a környéken
Mivel a buszunk hazafelé csak hétfő estefelé indult vissza Budapestre, a reggeli-délelőtti órákban még volt időnk ellátogatni a híres Wieliczka-i sóbányákhoz. Meghatározott időpontokban lehet bejutni a barlangba, belépőjegyet mi egy helyi utazási irodában vettünk előző nap. A barlang nagyon különleges, ugyanis a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik. Egy szűk lifttel és túravezetővel jutunk le a 64 m mélybe. A 3 km hosszú, 2 órás úton ahogy haladunk, van, hogy a föld alatti mélység eléri a 134 m-t is. Különleges mikroklímája van a helynek, a magas sótartalma miatt légúti betegségekben szenvedőknek, asztmásoknak kiváló hely a fellélegzésre és gyógyulásra. Különböző termek vannak kialakítva a bányában, amelyek bemutatják a bányászok életét és mindennapi munkájukat. Az idegenvezető sok érdekességet és információt oszt meg velünk a helyről, azonban sajnos magyar nyelven nem elérhető a tárlatvezetés, csak angol és egyéb idegen nyelveken. A túra vége felé közeledve egy hatalmas terembe érünk, ahol még bizony esküvőket is szoktak tartani! Nem meglepő, hiszen a Szent Kinga kápolna a világ legnagyobb földalatti temploma! Pontosan 101 m mélyen fekszik és hatalmas csillárjai, amelyek sókristályokból van kifaragva, a mennyezetről 12 m-re lógva világítják be a teret. Itt található II. János Pál pápa kősóból kifaragott szobra, illetve több, az Újszövetségből kiemelt jelenet van megörökítve a teremben.
Krakkó tehát tavasztól őszig bármikor ideális egy hosszú hétvégi látogatásra, akár barátokkal, akár családdal. Természetesen a téli adventi vásárt sem érdemes kihagyni, ígérem arról is beszámolok, ha egyszer eljutok oda! :)
Krakkóról hasznos úti tippekért kattints ide!