• Szabó Petronella

Maldív-szigetek: nem csak luxus nászutazásra

Maldív-szigetek. Sok embernek e szó hallatán a megfizethetetlen resort szálláshelyek, mint tipikus nászutas desztináció, illetve a csodaszép tengerpart jut először eszébe. Mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer eljussak a képeslapok alapján joggal nevezhető földi paradicsomba, de a saját sztereotípiáim visszatartottak; túl drága, túl luxus, illetve majd egyszer, nászútra.. Azonban a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a saját magam felállított korlátoknál és sztereotípiáknál, így eldöntöttem, a szilvesztert és az újévet az egyik maldív szigeten, Omadhoo-n fogom tölteni. Anyukám, mikor előálltam a tervemmel, bár már 67 éves, spontán rávágta, hogy jön velem. Na, ez jó kis kaland lesz- gondoltam.


Maldív-szigetek, Omadhoo

Maldív-szigetek története

A Maldív-szigetek 1965 óta független köztársaság, amelyet prezidentális rendszerben, 2018-ban 5 évre megválasztott Ibrahim Mohamed Solih irányítja az országot. 1192 szigetből áll, amelyből csak 200 lakott, további 80-90 resortként a turistáknak van fenntartva. Érdekesség, hogy ez az ország büszkélkedhet a legalacsonyabban fekvő legmagasabb tengerszint feletti magassággal; konkrétan 2,4 méterrel. Ennek alapján nem meglepő, hogy a 2004-es cunami óriási károkat okozott a szigetcsoportban. Sok kisebb sziget teljesen tönkrement, több mint 100 helyi lakos vesztette életét az áradásban, és gazdaságilag a GDP 62%-át tette ki az a kár, amelyet a víz okozott. Mégis, a helyiek tisztelik és szeretik az őket körülölelő óceánt, hiszen még mindig ez a legfőbb közvetlen és közvetett bevételi forrásuk. Megható volt számomra, ahogy a helyi szállásadónk, a Noomuraka Inn (@noomurakainn_maldives) tulajdonosa és vezetője, Hassan azt mondta nekem:

„Mi gazdag ország vagyunk, van saját tengerünk, saját pénznemünk és saját nyelvünk.”

Mennyire más életfelfogás az európaihoz képest!

A szigetvilág minden tekintetben különleges és nagyon ambivalens. A teljes lakosság az iszlám vallást gyakorolja, így a legapróbb szigeteken is van legalább egy mecset és bizony a müezzin napi ötször ugyanazokban az időpontokban imára szólítja a lakókat. A nők, bár fejkendőt viselnek, szabadon járhatnak (akár robogóval is!) és dolgozhatnak, ők foglalkoznak a gyerekekkel is, illetve ők tartják rendben a pálmafaligeteket. A férfiak üzemeltetik a szálláshelyeket (általában családi vállalkozásként) és építkeznek, halásznak. Szállásunk szigetén, Omadhoo-n, (@omadhoo) külön kijelölt partszakasz volt a turisták számára, ahol lehetett bikiniben napozni. A női test eltakarása még mindig alapkövetelmény a helyieknél, akik szó szerint utcai ruhában (és a nők esetében fejkendővel együtt) fürödnek a vízben. Számukra teljesen új élmény azt látni, hogy európaiként bikiniben napoztunk. Lakott szigetekre a turisták amúgy csak nemrég óta mehetnek nyaralni, és szerintem érdemes kihasználni, hogy a szigeteket még érintetlen szépségükben lehet megcsodálni.


Maldív-szigetek, szilveszter


A paradicsomi hangulathoz hozzátartozik, hogy este 6 óra körül megy le a Nap, és koromsötét lesz, de cserébe olyan csillagos lesz felettünk az ég, hogy nem győztem kapkodni a fejem a sok csillagkép felfedezése láttán. Bár az iszlám vallás a szilvesztert és az új évet nem ünnepli akkora elánnal, mint mi, európaiak, a helyiek hihetetlen szervezettséggel egy csodálatos tengerparti svédasztalos vacsorát varázsoltak nekünk és a többi szálló vendégnek december 31-e estéjére. Fantasztikus élmény volt úgy elfogyasztani az év(tized) utolsó vacsoráját, hogy mezítláb ültem a homokban az én imádott anyukámmal, friss zöldségeket, gyümölcsöket, valamint helyi ételeket fogyaszthattam, mellettem az óceán lágyan ringatózó hullámai nyaldosták a partot, felülről pedig csillagok ezrei mosolyogtak le ránk.



Pazar vendéglátás

A helyi szállásadónk munkatársai páratlanul kedvesek és segítőkészek voltak mindenben. Félszegen, de beszélnek angolul, és őszinte mosoly volt minden egyes alkalommal az arcukon, ha beszélgettünk velük. Olyan jó érzés volt megtapasztalni, hogy az itteni emberek mennyire jóérzésűek és milyen összhangban képesek élni a természettel. Önfenntartó módon próbálnak élni az erőforrásaikból, s mégis, minden tekintetben ki tudják szolgálni a turisták igényeit, legyen szó akár bankkártyás fizetésről vagy több fogásos vacsoráról. Fogalmam sincs, hogy csinálták, de minden nap 5-6 féle friss gyümölcs, tészta, rizs, csirkehús, hal és még pudingdesszert is várt minket az asztalunkon.



Naplemente a Maldív-szigeteken

Időtöltés a Maldív-szigeteken


Ha az ember mást sem csinál, csak napozik a parton egész nap, akkor is minimum 5-6 napot érdemes rászánni a Maldív-szigetekre. A fehérhomokos tengerpart és a vakító kék ezer árnyalata olyan vizuális sokkot okoz az embernek már az első napon, hogy kell pár nap, amíg a szemünk hozzászokik a látványhoz. Pálmafás ligetek, buja ősnövényzet, helyi állatvilág és a minimális létszámú turista olyan érzést kölcsönöz az embernek, mintha Robinson Crusoe lenne egy lakatlan szigeten. És ha elég bátrak vagyunk felfedezni a víz alatti világot, akkor tényleg azt érezhetjük, hogy ez maga a paradicsom. Megérkezésünk utáni napon nagy lendülettel vetettem bele magam a snorkellezésbe. Szállásadóm, Hassan unokaöccse, Adam (ő szintén a szálláshelyen dolgozik) és egy idős igazi tengerész vitt ki motorcsónakkal a nyílt vízre a merüléshez. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem egy kicsit, amikor az Indiai-óceán kellős közepén a mélykék színben hullámzó vizet kémleltem és nem értettem, miért nem a part menti korall-zátonyokhoz visznek.

„Itt bentebb még nagyobb, színesebb az élővilág, mint a partszakasz mentén” – mosolygott Adam.

Aha, gondoltam, hát jó, jöjjön, aminek jönnie kell, innen nagyon úgysincs hova menekülés.. Hihetetlenül érdekes volt látnom, hogy az óceán mélykék színe egy-egy helyen hogyan változik át türkizzé, jelezve a korallzátonyok meglétét és a sekélyebb vízmélységet. Összesen három különböző helyen merültünk le, és életem egyik legjobb döntése volt ezt kipróbálni. Ilyen gyönyörűen gazdag, változatos víz alatti élővilágot még nem láttam. Számtalan, kisebb-nagyobb méretű halfaj úszkált előttem, és néha körülöttem. A csodálatos korallok látványa is teljesen letaglózott. És ez még csak a kezdet volt! Kisvártatva, szinte a semmiből megjelent egy szürke rája, majd kényelmesen lebegett a vízben tovább.. és akkor ahogy az elúszott, egyszer csak megláttam! Egy igazi cápa ott úszott alattam kb. 2 méterrel! A szívem hevesen kezdett dobogni, úristen, mi lesz, ha észrevesz, itt lebegek a vízben minden eszköz nélkül, mi lesz, ha felém úszik, innen a csónakhoz elérni semmi esélyem, ha támadna! Ez egy másodperc alatt futott végig az agyamon, de a következő másodpercben életbe lépett a túlélési ösztönöm: nyugalom, minden rendben lesz, ha félsz, megérzi a cápa és tényleg idejön, alattad van, nem lát téged. Ezzel próbáltam magamat nyugtatni és tudatosan lehiggadni, hogy a pulzusom újra a régi legyen. Közben néztem ezt a kb 1 méter hosszú kis jószágot, ahogy békésen továbbúszik alattam, mit sem törődve velem és a félelmeimmel...


Hazafelé tartva Adam azt mondta, hogy nem szabad félni a cápáktól, mert azok a gyorsabb szívverés ritmusának más víz alatti frekvenciájára figyelnek fel. Amúgy ő már ezerszer merült le és az itteni cápák nem emberevők, hiszen bőséggel jut nekik hal a gazdag víz alatti világban. Hát, azért örültem, hogy már a csónakban visszafelé mondta ezt el, ennyi kaland elég is volt, elvileg pihenni jöttem ide :) Másnap azért barátságosabb delfineket szerettük volna meglesni. Szeltük is a kis motorcsónakkal az óceán hullámait több mint egy órán keresztül, de sajnos a delfinek most nem akarták megmutatni magukat.. Viszont az erős napsugárzásnak és a tegnapi 2 órás víz feletti lebegésnek „köszönhetően”, kb. harmadfokú égési sérüléseket szereztem a hátamon.. Hiába, az Egyenlítőnél a Nap UV sugárzása olyan erős, hogy még az 50 faktoros napkrém sem védett meg...



A másnapi teknőslest ezért legnagyobb bánatomra le kellett mondanom. Innentől kezdve csak az árnyékban, pólóban „napoztam”, de még így is megpirultam. Szerencsére napszúrást nem kaptam, és így a szilveszteri vacsora programon is részt tudtam venni. A hátralévő 2 napban végre ténylegesen csak a pihenésnek szentelhettem az időmet. Felváltva olvasgattam és bámultam az óceán csodálatos ütemesen morajló hullámait és színének megannyi árnyalatát. Jó volt itt lenni, kicsit elmélázni a tavalyi, 2019-es éven, hogy mennyi csodás dolog történt velem, és terveket szőni az új esztendőre. Az biztos, hogy amennyit csak lehet, utazni fogok 2020-ban is. Annyi új élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb az elmúlt évben köszönhetően az utazásoknak, hogy szeretném megtartani ezt a jó szokást.

Minden utazásom megtanít valamire, ez a Maldív-szigeteki nyaralásom arra, hogy ne higgyek a sztereotípiákban, hanem, ha tehetem, személyesen tapasztaljam meg a dolgok működését. Hogy továbbra is

nyitottnak kell lenni más emberek, kultúrák, országok megismerésére, mert így válunk elfogadóbbá, empatikusabbá mások iránt és talán ezzel mi is jobbá tehetjük egy kicsit a világot.

Mert igenis Te döntesz: félsz vagy élsz. Csak egy betű a különbség..vagy mégsem?



Ha elutaznál a Maldív-szigetekre, hasznos információkat az előkészületekről itt találsz.




Inkább Seychelle-szigetekre utaznál?


Élményeimet itt olvashatod róla, illetve hasznos úti tippeket itt találsz róla!


Fedezd fel ezt az édeni paradicsomot, kirándulj a gránitsziklás tengerpartokon!


112 megtekintés
Kapcsolat

Ha kérdésed van, várom leveled az alábbi e-mail cimre: petrazworld@gmail.com  

 

petrazworld

  • White Facebook Icon

Proudly created with Wix.com

A honlapon szereplő minden fotót, szöveget, tartalmat szerzői jog véd, azok másolása, felhasználása, terjesztése az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül tilos. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a petrazworld.com nem vállal felelősséget.