Keresés ezen a webhelyen

Sevilla az egyik legizgalmasabb úti cél Andalúziában, nyaralásra, városlátogatásra tökéletes az év bármely időszakában. Ebben az útikalauzban összegyűjtöttem azt az 5 sevillai látnivalót, amit a saját utazásunk során sem hagytunk ki. A cikk végén a saját 2 napos tapasztalatainkat és egy térképet is megmutatok, hogy könnyebb legyen megtervezned a városnézést. Sevilla nagy szerelem lett számomra, az egész várost átlengi egyfajta pozitív energia. Az időjárás is nagyon kedvezett nekünk, január végén szinte tavaszias, kellemes 20-23 C fok közötti melegben sétáltunk az utcákon. Minden utcája rejt valamilyen érdekességet, látnivalót, de maguk a házak is megérnek egy fotót, olyan csodaszépen vannak kimunkálva, díszítve. Nem beszélve arról, hogy az emberek kedvesek, egész jól beszélnek angolul. Az ízletes gasztronómiájukat pedig gondolom nem kell bemutatni, az csak hab a tortán. Ezek után nem csoda, ha azt mondom, egy hetet is simán ott töltenék a városban, főleg télen, amikor az ember a sötét, hideg Magyarországról 3,5 óra alatt a napfényben sütkérezhet. 2 napot tudtunk Sevillában tölteni ezen első alkalommal, de biztos vagyok benne, hogy még visszatérünk ide, és jobban felfedezzük a várost, illetve környékét. Sevilla látnivalói térképen A térképen bejelöltem Sevilla legfontosabb látnivalóit, amelyeket a két napos városlátogatásunk során mi is felkerestünk. A helyszíneket úgy válogattam össze, hogy egy rövid, akár két napos sevillai kiruccanás során is jól bejárhatók legyenek. Szerencsére a 2 nap is elég volt, hogy sok szépet lássunk a városból, jöjjenek alább a szerintem top látnivalók, amiket nem érdemes kihagyni (és akár gyalogosan bejárhatók): Sevilla látnivalói - top 5 1. Katedrális 2. La Giralda 3. Reál Alcazar 4. Placa de Espana 5. Metropol napernyő Setas de Sevilla Sevilla-i Katedrális (Catedral de Santa María de la Sede) Az egyik legfantasztikusabb katedrális, amit életemben láttam, ráadásul, mint kiderült itt nyugszik örök nyugalomban a híres felfedező, Kolumbusz Kristóf is! Nehéz elképzelni, de 1198 és 1401 között még mecset állt itt. Belső tere lenyűgöző és kicsit nekem a barcelonai Sagrada Familia templomát juttatta eszembe. A világ legnagyobb gótikus katedrálisaként csodálatos üvegablakok fényesítik be a belső teret. Mi szerettünk volna felmenni a Giralda toronyba is, ezért kombinált jegyet vettünk. Később kiderült, hogy egy másfél órás vezetett templomi körútra fizettünk be, ahol a katedrális tetejére is fellépcsőzhettünk, sőt az emeletről a templom belsejét is láthattuk más perspektívából. Utána derült ki, hogy a toronyba ettől függetlenül fel lehet menni, nem kell időpontot külön foglalni hozzá. La Giralda, a Harangtorony Az impozáns tornyot a város messzi pontjáról is könnyű észre venni tiszta időben, mely elmaradhatatlan része a katedrálisnak. Korábban ez a mecset minaret tornya volt, amely 1356 és 1362-ben két földrengés következtében megrongálódott, ekkor döntötték el, hogy harangtoronnyá építik át. (Előzetesen 1248-ban III. Ferdinánd király már keresztény templommá szentelte.) A 24 harangot magába foglaló torony egyébként olyan széles, hogy akár lovak vagy szamarak is fel tudnak jutni a tetejébe, ezt a középkorban ki is használták. A tetejéről a város lenyűgöző látványában gyönyörködhetünk. La Giralda, vagyis a harangtorony Reál Alcazar, Sevilla királyi palotája Ez a palota kicsit szerintem hasonlít a granadai Alhambra-ra, de az biztos, hogy a mudejar stílus egyik legkiemelkedőbb példája. 1987 óta pedig a Világörökség része. Sok filmhez nyújtott már hátteret, de talán leginkább a Trónok harca egyes jeleneteiből ismerhetnek rá az idelátogatók. A kertjében gyümölcsöket, illetve gyógynövényeket termesztettek anno, amely ellátta a palotát élelemmel, de napjainkban is kb 20 ezer növény található meg. Nekem legjobban az Igazság csarnoka és annak boltíves oszlopai tetszettek, illetve a kerthelyiségben a Crossing Courtyard, aminek emeletéről szép kilátás nyílt a kert nagyobb részére. Érdemes 2-3 órát rászánni a hely bejárására. Jegyet online lehet meghatározott időpontra foglalni. Helyszíni sorban állással (csak) aznapi látogatásra lehet belépőt kapni. Plaza de Espana, a híres Spanyol tér A Reál Alcazar-tól nem messze, és a Mária Lujza kert szomszédságában áll a Plaza de Espana, vagyis a Spanyol tér. Az egész építményt az ibero-amerikai expo-ra készült 1929-ben. A neo-mudejar stílusnak köszönhetően egyszerűen szemkápráztató a hely díszítettsége és finom kimunkálása. A tér olyan hatalmas, mint 5 focipálya egymás mellett! Közepén szökőkúttal, oldalsó részein épületek övezik, illetve a félkörívben az akkori 48 tartomány mindegyikét egy-egy díszített csempézett pad jelképezi. A vízen áthidaló 4 híd pedig az akkori 4 királyságot (Navarra, León, Aragónia, Kasztília) szimbolizálja, amelyek egyesüléséből az ország létrejött. Fantasztikus az egész hely, szerintem érdemes ide csak úgy kisétálni és leülni nézelődni az egyik padra, vagy csónakot bérelni és a kanálison végig evezni. Ottjártunkkor még egy rögtönzött flamenco performansznak is szem- és fültanúi lehettünk! Ez a lemenő nap fényében igazán elképesztő élményt adott nekünk! Flamenco táncosok előadása Setas de Sevilla - Metropol Parasol A modern építészet egyik legérdekesebb és legvitatottabb látnivalója a Metropol napernyő, amely a Plaza de la Encarnación-on található. 2006-2011 között folytak a munkálatok, végül megemelték magát az építményt, ezért csak (mozgó)lépcsőn lehet megközelíteni, a szintje alatt pedig piac működik. Még lejjebb, a föld alatt, múzeum lett kialakítva, ahol az építkezés során feltárt római kori épületmaradványokat mutatják be. A tetejére pedig egy kilátósétányt alakítottak ki, ahonnan (28 m magasból) pazar kilátás nyílik az óvárosra. Figyelni kell a nyitvatartásra, mert reggel csak 9.30-tól engednek fel a kilátó részbe, de cserébe este még fentről figyelhetjük a naplementét és csodás színeit a város épületein. Szeretlek, Sevilla Sevilla 2 nap alatt – a mi útitervünk 1. nap Katedrális Giralda Real Alcázar történelmi belváros 2. nap Plaza de España Parque de María Luisa Setas de Sevilla esti séta / flamenco Mit érdemes még megnézni Dél-Spanyolországban? Córdoba 1 nap alatt Málaga látnivalói Alicante kisgyerekkel További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Szerintem Taormina a világ egyik legszebb helye, amelyet egyszer életünkben látni kell, pláne, ha Szicília szigetére utazunk! Tartalomjegyzék: Hogyan juthatsz el Taorminába Catania repülőteréről? Hol érdemes megszállni Taorminában? Taormina látnivalói térképen Taormina top 5 látnivalója Naxos Giardini, a környékbeli város Mit érdemes enni a Taorminában? Hogyan juthatsz el Taorminába Catania repülőteréről? Taormina a világ egyik legszebb és leghangulatosabb városa, ahova egyszer mindenképp érdemes ellátogatni! A Ryanair-rel Catania városába repültünk 2 óra alatt, ahonnan távolsági buszokkal könnyen elérhetőek más szicíliai városok is. Taormina szűk másfél órára van innen és 7 euró volt a buszjegy rá fejenként. Javaslom, hogy a repülőgépen a jobb oldalon foglaljunk helyet, így elég hosszan láthatjuk az Etnát az ablakból, illetve a sziget déli kisvárosait és a tengerparti szakaszokat. Mi a szerencsének köszönhetően ültünk erre az oldalra, de minden pénzt megért volna ezt látni a magasból! Etna és Szicília látképe a repülőgép ablakából Hol érdemes megszállni Taorminában? A szikrázó napsütésben már a buszozás is felért egy kisebb városnézéssel; végig haladtunk Catania olykor szűk utcáin, jobbról csodálatos kilátás nyílt a tengerre, majd a narancsfák szegélyezett utak mentén, felkapaszkodva a szerpentinen értünk célba választott városunkba. A Google térkép segítségével találtuk meg szállásunk pontos elhelyezkedését és amikor megláttuk, leesett az állunk. Az élethez mindig kell szerencse, szoktam mondani, és úgy látszik, most egy jó nagy adagot kaptam! Történt ugyanis, hogy amikor a booking.com-on keresztül lefoglaltam a Hotel Isabella nevű szállást, a visszaigazoló email elküldése után 1 nappal jött az értesítés emailben, hogy felújítási munkák miatt áthelyeznek minket egy másik szállodába, a Hotel Villa Diodoro-ba, ami szintén a hotellánchoz tartozik. Valamint, eggyel magasabb minősítésű szobát kapunk, vagyis standard helyett superior-t. Ennek, már akkor eléggé örültem, de amikor megláttuk, hogy a sima utcai hotel helyett, egy a tengerre néző, hatalmas terasszal rendelkező szállodában lesz a bázisunk, ráadásul közvetlen szomszédságban a híres Villa Comunale kert mellett, majd kiugrottunk a bőrünkből örömünkben! Szerintem a képek magukért beszélnek, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a recepciós egy félig tengerre néző szobába osztott be minket! Taormina látnivalói térképen Nézd meg a térképemen Taormina legfontosabb látnivalóit, a közlekedési pontokat, hasznos helyeket. Alább pedig nézzük részletesen a térképen jelölt látnivalókat. Taormina látnivalói top 5 Ahhoz képest, hogy Taormina egy kisváros a szigeten, több napra elég látnivalót, nevezetességet és programot tartogat az idelátogatóknak. Nem beszélve arról, hogy ha valaki szeret vásárolni luxus termékeket, akkor ez neki a paradicsom lesz; szinte a Patek Phillipe óragyártó cégtől a Louis Vuitton ruhaüzleten át, mindent megtalál. 1. Isola Bella A buszparkolóból a szállásunk felé sétálva útba esett egy kilátó terasz a tengerre, gondoltuk, menjünk lessük meg a látványt! Nem csalódtunk, ugyanis a tükörsima és nyugodt tenger látványa mellett a sziklás hegyből 4 kisebb-nagyobb félszigetet fedeztünk fel, amelyek megmentették a tájképet az egyhangúságtól! Köztük volt az Isola Bella, vagyis „a szép sziget”. Magas vízállás esetén a félsziget szigetté alakul, vagyis az odavezető út víz alá kerül és egy másik tájképet varázsol az idelátogatóknak. A dús növényzettel borított szigeten található egykori tulajdonosának, Lady Florence Trevelyan-nak a háza és a hozzá tartozó kert. Az angol hölgy, aki szoros barátságot ápolt Viktória angol királynővel, 1890-ben vásárolta meg a kis félszigetet, amin felépítette lakhelyét. Halála után 1990-ig magánkézben volt, majd Szicília regionális kormánya vette kézbe és azóta is állami gondozásban van a félsziget és a ház is. 2. Villa Comunale park, azaz az angol kert Az angol hölgy, Lady Florence úgy került egyébként Olaszországba, hogy 1890-ben feleségül ment egy taorminai orvoshoz, aki éveken át a város polgármestere is volt egyben. Nemcsak az Isola bella került a tulajdonába, de a férj egy nagyobb parcellát vásárolt feleségének fent a városban, aki meghálálva a kedvességet, angol kertet varázsolt a sziklaszirten elterülő földből, ennek neve Villa Comunale park. Nemcsak mediterrán, hanem különféle más területeken honos növényeket is betelepített és ültetett ide, így egy igazán autentikus kert maradt meg tőle örökségül. A kert a mai napig ingyenesen látogatható és a teraszáról csodálatos kilátás nyílik a tengerre, valamint az Etna hegyére. Egy kis elkerített szoboralkotással ma már az I. és a II. világháború olasz áldozatainak is emlékhelyéül szolgál. A kert, mint egy kis földi paradicsom, igazán bájos, hangulatos buja növényzetével, februárban is színes virágaival és érdekes építményeivel. Akár napközben, akár naplemente előtt érkezünk ide, garantált a szép emlék a helyről és a tájképről! 3. Taorminai görög színház Másik, talán még nagyobb, életre szóló élmény az ókori görög amfiteátrum romjai között sétálni. Elképesztő, hogy a színházat i.e III. században építették görögök, II. Hierón uralkodása idején! Elnézve azt, hogy mennyire meredek a sziklafal, és akkoriban mindenféle gép segítsége nélkül a puszta kezükkel és az állatok erejével kellett megoldani a sziklák kivájását és a színház felépítését, megérdemelnek egy meghajlást teljesítményük előtt. Szerintem egyszerűen bámulatos, hogy az ember mi mindenre képes! A szirakúzai színház után ez Szicília második legnagyobb színháza, 109 m átmérőjű és kb. 5400 néző befogadására alkalmas. Anno főként gladiátorjátékok, illetve színházi előadások helyszínéül szolgált, ma inkább kisebb koncerteknek ad helyet. A hely annyira pazar látványt nyújt az Etna fenséges hófödte hegycsúcsára és a tengerre, hogy az idők alatt olyan neves művészeket ihletett alkotásra, mint Goethe, Nietzsche, Oscar Wilde vagy Csontváry Kosztka Tivadar. A magyar festőnek a leghíresebb alkotása is itt készült A taorminai görög színház romjai címmel. A festmény tökéletesen visszaadja a hely fenséges hangulatát. A színház másik oldalán ma már egy kis bisztró üzemel a tengerre néző terasszal. Ha tehetjük, itt érdemes megkóstolni a finom helyi ételt, az arancinit, vagyis az olasz rizsgolyót és a cannoli, a ropogós, de a belsejében különféle ízű, pudingszerű, ricottával töltött desszertet! Frissen facsart narancslével vagy egy jó olasz sörrel leöblítve, meg is van az ebédünk! Taorminai ókori színház, háttérben az Etna hófödte csúcsa 4. Piazza IX Aprile és Taormina történelmi központja A görög színház domboldaláról lefelé sétálva a Corso Umberto I-re érünk, ami a város sétáló és egyben fő utcája is. Két kapu határolja, az elején található a Porta Messina, az utca végét pedig a Porta Catania kapu zárja. Ha szeretnénk visszautazni a régi időkbe, akkor ezen az utcán végig andalogva ez a kívánságunk biztosan teljesül. Hangulatos, térkövezett utcácskák, és virágoktól, növényektől roskadó erkélyek a házakon, miközben az egész helynek van egy fajta középkori hangulata. A főutcán sétálva egyszer csak a nagy főtér nyílik ki előttünk, ez a Piazza IX Aprile. Itt található a Chiesa Di Sant’Agostino templom kis harang toronnyal. A főtér másik oldalán pedig a Chiesa di San Guiseppe templom, amelyet mai napig használnak többek között keresztelőkre és vasárnapi misékre. Itt ingyenes a belépés az épületbe, ezért érdemes bekukkantani az ódon falak mögé. Érdekesség, hogy több szicíliai templomot végigjárva megállapíthatom; itt sincs orgona a bejárat feletti részen, mint a magyarországi templomokban és a díszítés is sok helyen sokkal puritánabb, mint otthon. 5. Chiesa Madonna della Rocca, azaz a Madonna kápolna A hosszú, kanyargós lépcsősor a Via Circonvallazione 31. számnál indul felfelé. Az 541 lépcsőn felkapaszkodva, minden kanyarnál Jézus szenvedéseinek 1-1 stációját láthatjuk szoboralkotások formájában. Nem mondom, stílusos a választás; mire felérünk a szikrázó napsütésben a 7-800 m feletti magasságban elhelyezkedő Chiesa Madonna della Rocca templomhoz és a hegycsúcshoz, én is úgy érzem magam, mint a szenvedő Jézus és folyik róla a víz a 16 fokos februári melegben. Azonban egyből elfeledkezem a nehézségekről, amikor belépek a kis épületbe. Mennyezetét a szikla belsejéből vájták ki, vagyis a templom része a hatalmas sziklatömbnek, amely a hegyen magasodik. A világ talán legkisebb temploma elképesztően díszes az eddigiekhez képest és kétségkívül a legszebb panorámát nyújtja, ugyanis innen elénk tárul Taormina városának és a tengernek együttes látványa. Ez egy olyan panoráma, amiért megéri felkapaszkodni ilyen magasra, még a görög színházat is megcsodálhatjuk! A templomot 1640 körül egy olasz apát és érsek vezényletével építették és az apát sírja itt található az épületen belül. A városból amúgy jól látható, hogy a sziklaszirten egy vasbeton kereszt is elhelyezkedik, de szomorúan állapítjuk meg, hogy ezt csak lentről tudjuk megnézni, itt fent le van zárva az a másik épület, amelyen keresztül megközelíthető lenne. Érdekes látványt nyújt amúgy alulról szemlélve még az esti órákban is, ugyanis sötétedés után kivilágítják a keresztet, a templomot és az odavezető lépcsősort is, így tulajdonképpen éjszaka is fel lehet mászni a hegy tetejére. Kilátás Taormina városára a templomból Mit érdemes még megnézni a környéken? A Piazza IX Aprile tér egyébként csodálatos kilátást ad az Etnára. A ma is működő vulkánhoz helyi busszal, illetve szervezett buszos kirándulás keretében is feljuthatunk, persze, ha épp nem tört ki. A térről a szinte végtelennek tűnő tengerre és a másik tengerparti városra, Naxos Giardini-re is ráláthatunk. A helyi gyerekek itt fociznak a téren, anyukáik pedig olaszos vehemenciával pletykálkodnak és mesélik el az aznapi történéseket. A fő utcán tovább sétálva és már a tér előtt is számos étterem és üzlet várja a turistákat, kicsit arrébb találunk még egy templomot egy kisebb tér szomszédságában, illetve szűk keresztutcákat, amelyek egyike elvezet minket a Chiesa Madonna della Rocca-hoz vezető lépcsősorhoz. A vaskereszt a hegy tetején és kilátás az öbölre Mit érdemes enni Taorminában? A város felfedezése közben természetesen megéheztünk, ezért kipróbáltuk a helyi konyha finomságait. Olaszországban szerintem nem lehet nem jókat enni, az olasz konyha fantasztikus, ízletes és egyedi mediterrán hangulata visszaköszön az ételeiben, italaiban is. Mi két étteremben jártunk ittlétünk alatt, egyik a Ristorante Le Buca, másik a Ristorante Pizzeria Taormina volt. Mindkettő úgy van kialakítva, hogy gyönyörködhetünk a tengerre néző panorámában vacsora közben. Az ételek mindkét helyen nagyon finomak voltak, előbbinél carbonara tésztát ettem, utóbbinál pedig olivabogyós-cukkinis-sajtos pizzát. A pincérek kedvesek, beszéltek angolul, ajánlottak bort az ételekhez, illetve magától értetődően hozták a frissen facsart narancslevet is. Az árak hasonlóak az itthoniakhoz, kb 40-45 eurós összegre kell számítani két személyre egy-egy főétel és egy-egy pohár ital kapcsán. Ha napközben nincs kedvünk étteremben enni, akkor kisebb bisztrókban érdemes a már említett arancinit vagy cannolit fogyasztani. Előbbi egy zsemlemorzsában megforgatott sajtszószos golyó, amit ízesítenek zöldséggel vagy bacon-nel, esetleg mozzarellával - ahogy kérjük. Utóbbi pedig a híres édesség, a ropogós sült tésztába tekert különféle ízesítésű (csokis, vaníliás, pisztáciás stb) ricotta, amelynek a kilógó két végét megszórják csokidarabokkal. Mindkettő amellett, hogy nagyon finom, laktató is, 1-2 arancini és egy 1 cannoli megfelel egy kiadós ebédnek. A 16 fokos melegben a bátrabbak már simán próbálkozhatnak a fantasztikus olasz fagyi gombócok elfogyasztásával, de mi még azért nem mertük bevállalni. Taormina akár 3-4 napot is megér látogatásra, ha jó idő van, akkor befizethetünk egy szervezett egész napos túrára az Etnához ebédelési és borkóstolási lehetőséggel, vagy strandidő esetén, egyik nap a szomszédos Naxos-Giardini településre átsétálva, napozhatunk is a homokos-kavicsos tengerparton. Személyes ajánlók szicíliai utazáshoz: Kirándulások Szicília szigetén Top 10 látnivaló és hasznos infók Catania városáról Személyes útibeszámolóm Palermo látnivalóiról További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Az osztrák-német határhoz közel, 1500 m magas hegyek között megbújó, a Halstätter See tó partján fekvő 7000 éves város egy mesebeli hely. Ebben a cikkben összegyűjtöttem Hallstatt 5 legfontosabb látnivalóját, valamint saját tapasztalataimat a megközelítésről, parkolásról, szállásról, a felvonóról és a sóbányáról. Sok helyen megfordultam már életemben, bejártam sok országot, vidéket, de őszintén mondom, hogy Hallstatt (Hallstadt) annyira hangulatos kisváros és olyan festői szépségű tájon fekszik, hogy legszívesebben odaköltöztem volna azon nyomban, ahogy megláttam. Tartalomjegyzék: Hallstatt megközelítése és parkolás Hol érdemes megszállni? Látnivalók Felvonó, Skywalk és sóbánya Éttermek Hallstatt lélegzetelállító látványa Hallstatt megközelítése és parkolás Budapestről mi autóval, kis pihenőkkel 6 óra alatt értünk Hallstatt-ba. Ugyanakkor vonattal is megközelíthető a város, igaz a tó másik partján van a megálló (Obertraun vasútállomás), onnan csak komppal vagy taxival tudunk az úti célunkig eljutni. Amúgy annyira kicsi a város, és szűk sétáló utcái vannak, hogy autóval nem is engednek be turistákat. 3 kijelölt parkoló van még a belvárosi rész előtt, ahol az autót hagyhatjuk; 24 óra parkolás 16 eurót kóstált. Minél több időt töltünk Hallstatt-ban, ez az összeg arányosan csökken. Mi délután 3 körül értünk oda, és még volt pár szabad hely, de érdemes inkább délelőtti órákban érkezni és helyet foglalni a biztonság kedvéért. A szállásunk biztosított ingyen transzfer lehetőséget nekünk, ehhez a parkoló bejáratánál elhelyezett csengőt kellett megnyomni, amin keresztül bejelentkezett a diszpécser. Neki jeleztük, hogy megérkeztünk és 5 perc múlva már egy kis busszal meg is jelent értünk. Újabb 5-10 perc múlva már megérkeztük a szállásunkhoz. Hol érdemes megszállni Hallstattban? A szállás kapcsán amúgy óriási szerencsénk volt. A booking.com-on nézegettem az ajánlatokat már hetekkel az utazás előtt, de a városban nem találtam egyet sem, csak 15-30 km-re lévő más városokban. Pár nappal az utazás előtt ott tartottunk, hogy még nem tudtuk, hol fogunk aludni az ott tartózkodásunk ideje alatt, amikor egyszer csak megláttam az applikációban egy Hallstatt-i szállásajánlatot. A Gasthof Simony Hallstatt B&B hotel konkrétan a főtér mellett helyezkedik el, és a szobához reggeli, illetve a tóra és a hegyekre néző kilátás és a fentebb említett retúr transzfer is járt. Egy perc alatt végigcsináltam rá a foglalást, nehogy más lecsapjon a jó ajánlatra. A szoba tiszta, rendezett volt, normális méretű fürdőszobával, viszont a wifi néha akadozott, így esti filmnézést nem ajánlom programnak. A reggeli svédasztalos megoldásban bőséges volt. A szállásnak saját kertje van, ami a szemközti hegyekre és a tóra néz, így fantasztikus élmény volt a reggelinket ebben a csodálatos panorámában és nyugtató csendben eltölteni. Szállásunk szobája Hallstatt látnivalói – Top 5 Én személy szerint mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább várja ki, amíg a városban tud szállást foglalni, mert így lehetőségünk volt arra, hogy az aznap érkező cseh, lengyel, kínai, arab, indiai stb. nációk tömeges turistabuszos érkezése előtt felfedezzük a várost a maga érintetlenségében. Gondoljunk bele, a városban alig 700 ember lakik, de naponta közel 10.000 turista jelenlétét kell elviselniük az ottlakóknak! És hiába voltunk mi is turisták, nagyon átéreztük a tömegturizmus átkát a késő délutáni órákban. Reggel viszont a városban még csend honol, magunkban tudtunk sétálni az utcákon, illetve figyelni a túloldali érintetlen természetet – ez semmihez sem fogható élmény! Lássuk a top látnivalókat! 1. Főtér A világ egyik legcukibb főtere, színes házakkal körbeszegélyezve, Szentháromság szoborral és szökőkúttal a tér közepén. A házak ablakaiból omlanak a gyönyörű piros muskátlik, pazar látvány. A piactéren fagyizó, üzletek és éttermek is helyet kaptak. Hallstatt főtere a Szentháromság szökőkúttal Virágtól roskadozó Hallstatt-i házak 2. Evangélikus templom A piactérrel szemben található az az evangélikus templom, amely szinte minden Instagram fotón és képeslapon látszik égbetörő hegyes tornyával. A templom belülről nem nagy, és kissé puritán, nagy díszítettséget vagy freskókat ne várjunk tőle, ellenben a bejárat felett lévő orgonája nagyon szép hangon szólt mise idején. A templomba ingyenes a belépés. Az evangélikus templom és jellegzetes égbetörő csúcsos tornya 3. Temető és Mária templom A főteret elhagyva egy elágazáshoz érünk. Ha jobbra kanyarodunk, akkor a kikötőhöz jutunk, ahonnan a komp indul és érkezik a vasútállomáshoz/tól. Ha azonban balra tartunk és felsétálunk az emelkedőn, akkor hamarosan a városi köztemetőhöz érünk. Kissé bizarr lehet, hogy top látnivalóként emlegetem (mint sok más utazási portál is), de tényleg gyönyörűen gondozott sírokat találunk itt és innen is csodás kilátás nyílik a város egy részére, mivel kissé afelett helyezkedik el, egy katolikus templom szomszédságában. A Mária Mennybemenetele gótikus templom még kisebb a másiknál, de sokkal díszesebb, “aranyosabb”. 10 és 18 óra között van nyitva, ingyenesen látogatható. 4. Csontház és festett koponyák A temető hátsó részében áll a Szent Mihály-Kápolna, ami elsőre nekem fel sem tűnt volna, ha nem tudtam volna, hogy mi a története és a funkciója a helynek. Az apró város ugyanis olyannyira helyhiánnyal küzd, hogy a halottai nem fértek már el a temetőben. Ezért hoztak egy olyan döntést, hogy a nagyon régen ott fekvő sírokat felnyitották, az embereket exhumálták és a koponyájukra kalligrafikus írással ráírták az illető nevét, illetve mikor volt a születésének és halálának napja. Ezeket a koponyákat összegyűjtötték és a kápolnában helyezték el egymásra rakosgatva. 3 euróért (per fő) már meg is tekinthetjük ezt a morbid kiállítást minden nap 10 és 18 óra között. Érdekesség, hogy az egyik koponya fogsorán látszik egy aranyfog. Szent Mihály kápolna és benne a Csontház a koponyákkal 5. A híres hallstatti kilátópont Ha lejövünk a temető hegyoldaláról, akkor vagy visszasétálunk a belvárosba, vagy ha egy kicsit tovább sétálunk, akkor eljutunk a város külső részére, ahol már csak a helyiek laknak, nincs szálloda, se panzió, se más látványosság. Viszont ebből a kanyarból a legszebb a kilátás szerintem a városra, és nem véletlenül szerepel pont ez a kép minden online bejegyzésben és képeslapon. Ugyanakkor a házak falára kifeszített molinók emlékeztetnek minket a helyiek ellenszenvére (Nur für Touristen, nichts für uns = Mindent a turistákért, semmit sem értünk!). Hallstatt felvonó, Skywalk és sóbánya A város belső részéből kijutva, a parkolóktól pár perc sétányira található az a felvonó, amellyel 3 perc alatt feljuthatunk a kilátóig. Ha a Sóbányát is szívesen meglátogatnánk, nemcsak a kilátóponthoz szeretnénk feljutni a lifttel, akkor 40 euró az oda-vissza jegy ára belépővel együtt 1 embernek. Itt található az a híres kilátópont, ahonnan teljes körpanorámában gyönyörködhetünk Hallstatt és a többi város, illetve a hegyek és a tó együttes szépségében. Persze szinte sorba kell állni, ha szeretnénk a kilátópont csúcsánál egy fotó, ráadásul egy hosszú rúd mindig belelóg a fotókba. Ezért célszerű kissé arrébb megállni fényképezkedni, szerintem még szebb képeket is készíthetünk. Egy kb. 10-15 perces hegynek felfelé tartó úton mehetünk tovább, hogy elérjük magát a Sóbányát. Itt meghatározott időnként indulnak a vezetett túrák a bányába. Védőruhát kapunk, illetve vannak szekrények, ahova a táskákat betehetjük megőrzésre, így tulajdonképpen a mobiltelefonon kívül mást nem érdemes magunkkal vinni. A bányában hideg van, kb. 15 C fok, ezért érdemes plusz pulóvert vinni magunkkal és a bejáratnál már felvenni. A teljes túra hossza 90 perc, ami alatt azért átfázik az ember. Enni, inni nem igazán lehet ez idő alatt és mosdó sincsen kialakítva. Aki klausztrofóbiás vagy fél a hosszú sötét alagutaktól, annak nem ajánlom a túrát, mindenki másnak viszont nagy élmény lesz. Van csúszdázási lehetőség, fényjátékkal kivetített mozi a bánya keletkezéséről, illetve ebben a sóbányában találtak a régészek egy 7000 éves (!) létra megmaradt darabjait, ami bizonyítja, hogy a várost milyen régóta lakják emberek. Visszafelé kisvasút vitt minket a bejárathoz, tehát összességében azt mondom, megérte a belépőjegy a borsos árát. Éttermek Hallstattban – saját tapasztalat: Bräugasthof étterem Érdekes volt tapasztalni, hogy hiába az ezer és ezer turista, a városban az éttermek maximum 20 óráig vannak nyitva, utána magadra vess, ha éhes vagy. Nincs annyira sok étterem a belvárosban, amik közül lehetne választani és több helyen csak készpénzes fizetésre van lehetőség. Mivel este 19 óra körül mentünk el vacsorázni, az előbbi körülményeket figyelembe véve, a Bräugasthof étteremre esett a választásunk. Itt felszolgáltak hagyományos bécsi szeletet krumplisalátával és egy kis áfonyaszósszal, amivel egész éjszakára jól laktunk. Az étterem egy kerthelyiségben található, ezért étkezés közben csodálhattuk a tavat és a szemközt magasodó hegyeket. Fizetéskor derült ki, hogy a kiszolgáló pincér fiú magyar volt, aki a 15 km-re lévő Obertraun városban él életvitelszerűen és idejár át dolgozni. Rudolfstrum étterem Másik étterem, amit szívből ajánlok, a Sóbánya és a fenti Kilátópont között található Rudolfstrum étterem. A hegy tetején elhelyezkedő épület teraszáról Pazar kilátás nyílik a tájra, a napernyők pedig minden asztalnál védtek a túlzott napfénytől. Itt kártyával is lehet fizetni, szintén egy magyar fiú volt a pincérünk, így a rendelést könnyen intéztük. Én a gulyásleves mellett döntöttem, amit az osztrákok szervíroznak levesként, ahogy mi magyarok is készítjük, de nagyobb adagban pörköltként is, az kicsit szaftosabb, húsosabb és főételként hozzák ki. A leves nagyon ízletes volt, de a férjem által rendelt oldalas krumpligombóccal és káposztával főétele is elég finomnak bizonyult. Hallstatt: érdemes ellátogatni? Az biztos, hogy egyszer az életünkben, ha megtehetjük, látogassunk el Hallstatt városába, és szerezzünk csodálatos élményt a szemünknek és a lelkünknek is. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha tetszett a tartalom, köszönöm, ha megosztod másokkal is!

Mintha Isten az édenkert darabjait szórta volna az óceánba, a 155 szigetből álló csoport olyan gyönyörű. A kék és zöld százféle árnyalatában játszó óceán, vibráló fehér homokos part és gránitsziklák – ez a Seychelle-szigetek. Tartalomjegyzék: Megfizethető luxus A szigetek érdekes világa Anse Lazio La Digue Anse Source d’Argent Anse Source D'Argent, Seychelles Megfizethető luxus A legtöbb embernek Seychelles-ről a luxus jut eszébe. Félreértés ne essék, van ilyen oldala is. Ott jártunkkor volt szerencsénk bejutni az egyik legexkluzívabb resortba, és látni azokat a luxuskörülményeket, amelyekért egyes szállodák akár 3-400.000 Ft/szoba/éj árat is képesek elkérni. Mivel a szigeteken törvény garantálja, hogy minden partszakasz bárki számára ingyenesen látogatható, így a szálloda őre is kénytelen volt beengedni minket a luxushotel parkján keresztül vezető csodálatos strandra. Az Anse Georgette nem túl hosszú partjával azt a földi paradicsomot testesítette meg mindkettőnknek, amely eddig csak a fantáziánkban létezett. A végtelen óceán látványa tárult elénk, hullámai a fehér homokos partot nyaldosták, hátunk mögött vadregényes növényzet és az egészet keretbe foglalták a két oldalt óriás gránitsziklák. Csak álltunk ott és néztünk előre hosszú percekig, megigézve a csodától. Az enyhén sós víz gyorsan lehűtötte testünket a forróságban, így el is feledkeztünk arról, hogy az idefelé vezető úton, köszönhetően a 30 fokos melegnek és a 80%-os páratartalomnak, teljesen leizzadtunk. Ha ebben a resort-ban szálltunk volna meg, valószínű, hogy teljes itt tartózkodásunk ideje (6 nap) alatt ki sem mozdulunk a területről, hiszen all-inclusive ellátás mellett a sziget legszebb partját bármeddig képes elnézegetni az ember. Mi azonban Praslin sziget másik oldalán az Anse Volbert-en, másik nevén Cote d’Or-on laktunk. A szállásunk elhelyezkedésének köszönhetően így volt szerencsénk megtapasztalni az üvegfalon túli világot is. A szigetek érdekes világa Egy másik blogbejegyzésemben olvashatsz a fősziget, Mahé varázslatos tengerpartjairól, most a két sziget Praslin és La Digue tengerpartjait mutatom be. Kezdjük ott, hogy a jobb oldali fordított kormányzás miatt nem mertük bevállalni az autózást, így mindenhova busszal utaztunk. Ráadásul így sokat spóroltunk; a 40 eurós napi autóbérlés helyett csupán 7 helyi rúpiát fizettünk egy buszútért, ami 140 forintnak felel meg. A buszon szinte csak helyiek néztek vissza ránk. A szigetcsoport hiába van 1300 kilométerre Afrikától, a helyiek többségének afrikaiak az ősei, testfelépítésük, kinézetük rájuk hasonlít. Mivel a Seychelle-szigetek teljes lakossága nem éri el a 100.000 főt, nem véletlen, hogy mindenki ismer mindenkit vagy rokona valakinek. Ezért rendkívül barátságosak, úgy köszönnek rád a buszon és az utcán, mint régen látott jóbarátra. Néha váltanak egymással pár szót kreol nyelven, ami a francia sajátos változata. A helyiek tökéletesen beszélnek angolul is, így mindenhol könnyen megértettük magunkat. A buszról leszállva a szállásunk felé egy kis földúton kellett gyalogolnunk, azonban nem számoltunk azzal a ténnyel, hogy az Egyenlítő közelsége miatt 18:30 körül a Nap szinte leesik az égről, és 15 percen belül olyan sötét lesz, hogy az orrunkig se látunk. A szigeteken alig van közvilágítás. Nagyon furcsa és kicsit félelmetes volt megtapasztalni a ránk boruló mély sötétséget, ráadásul sok a kóbor kutya is errefelé. Eme élményünk hatására eldöntöttük, hogy átállunk Robinson Crusoe üzemmódra; szinte a Nappal együtt keltünk és feküdtünk. Másnap már reggel 6-kor a napfelkeltét csodáltuk a partról, ami szintén lenyűgöző látvány, pláne, hogy az éjszakai vihar után szivárványt is láthattunk. Napfelkelte és szivárvány Anse Lazio Mivel otthonról hozott kekszünk harmadnapra elfogyott, muszáj volt betérnünk egy helyi szupermarketbe, hogy kibírjuk valahogy napközben. A bolt tulajdonosa és egyben személyzete egy Sri Lanka-i férfi volt. Ő a családjával települt át ide a jobb élet reményében. És valóban, az átlagfizetés szinte elképesztő módon 2,5-szerese az magyarországinak! Az árak azonban majdnem dupla annyiba kerülnek, mint otthon. Ezek után érthető, de nem vigasztaló tény, hogy kisebb vagyont hagytunk ott pár szem mandarin, 2 csokor minibanán, 2 db 5 literes palackozott víz és néhány doboz keksz együttes csomagjáért. A szükséges energiaadaggal felvértezve Anse Lazio partjaihoz indultunk. A sziget keleti oldalán fekvő partszakaszon már nem voltak olyan nagy hullámok, mint a nyugati oldalon, egy kis úszásra is volt lehetőségünk a kristálytiszta vízben. Napozni is kényelmesen tudtunk, itt mindenkinek jut hely a partokon és még némi privát szféra is. Valószínű ebben rejlik Seychelles titka: élni és élni hagyni. A helyiek nem áldozták fel a tömegturizmusnak területüket, így valóban lehetséges volt úgy strandolnunk, hogy halljuk az óceán zúgását, a madarak csicsergését és gondtalanul nézzük a hullámok játékát a partról. Anse Lazio gránitsziklái La Digue Hatnapos tartózkodásunk második három napját La Digue szigetén töltöttük. Ez a legkisebb sziget összehasonlítva Mahéval és Praslinnal, de szerintünk a legbájosabb, és talán még egy fokkal szebb is, mint nagytestvérei. A kikötőnél rögtön biciklit béreltünk és a sík terepen nyeregbe szállva megcsapott minket a szabadság szele. Hogy itt vagyunk az óceán kellős közepén, egy mindössze 10 km2-es szigeten és tökéletesen boldogok vagyunk. Az ember tényleg csak pozitív dolgokra tud gondolni ebben a paradicsomi környezetben. És ezt még azzal lehet fokozni, hogy a 2018-as év utolsó naplementéjét a partról, a szállásunktól alig 2 perc sétára tekintettük meg. Csodálatos volt látni, ahogy a Nap lebukik a víz mögött és bíborszín ezer árnyalatával festi meg az eget pár percre, hogy aztán jöjjön a sötétség. 2018-as év utolsó naplementéje La Digue szigetéről nézve Többek között ezért is jó utazni; közelebb hozza az embert a természethez, megtanít értékelni azt, amink van, és hálásnak lenni azért, hogy része lehetsz a nagy egésznek. Az utazás szerintem formálja a tudatunkat, árnyalja a világról alkotott képünket és kicsit megtanít más szemmel nézni dolgokat, embereket. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy gekkó lesz a barátunk az utunk végéhez közeledve. Történt ugyanis, hogy beköltözött az apró hüllő a szobánkba és az első éjszaka, bár hősiesen küzdöttünk, sehogy sem sikerült kikergetnünk onnan. Sőt, amikor lekapcsoltuk a villanyt, akkor hangos hápogással jelezte, hogy jó lenne, ha meghagynánk neki a fényt, mert ő nem szereti a vaksötétet. Mondanom sem kell, hogy ő remekül, mi egy szemernyit sem aludtunk aznap éjjel. A második estére már nem zavartattuk magunkat, és elfogadtuk, hogy a lakótársunk lett. Éjszaka a verandán ücsörögve fürge gyíkokat is láttunk, illetve mindenféle egzotikus madárhangot hallottunk. A kertben sétálva az égről millió apró csillag mosolygott le ránk. Anse Source d’Argent A következő két napban összesen négy partot látogattunk végig biciklivel és gyalogosan. Egyedül az Anse Source d’Argent partnál találkoztunk viszonylag sok turistával, de ez nem is csoda, hiszen ez a táj a világ legszebb tengerpartjai között van számontartva. Ha inkább az érintetlen természetre vágyunk, akkor egy kis biciklizés, majd hegymászás után a sziget délkeleti részére érve fedezhetjük fel a három nővért: Grand Anse, Petit Anse és az Anse Cocos partjait. Széles partjaik és az óceán lágyabb hullámai miatt akár kisgyerekes családoknak is ajánlott. Egy rövid nyaralás a Seychelle-szigeteken valóságos csodát tesz az emberrel: feltölti pozitív energiával, kitisztul a feje és a lelke megtelik szeretettel. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ismerje meg Seychelles luxuson túli, másik (valódi) arcát is, mert többszörösen megéri! Utazás előtti hasznos információkat itt érsz el. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :) Maldív-szigetek, fehérhomokos tengerpart Érdeklődsz a Maldív-szigetek iránt is esetleg? Inspirálódj, olvass róla hasznos úti tippeket és fedezd fel a lenyűgöző szigetvilágot!

Tartalomjegyzék Odautazás Brugge Szállás Oostende-ben Gent Charleroi reptéri szállás Ajánló Kalandos odautazás Ha az ember olyan utazóbolond, mint én, nem csodálkozik, hogy a férjétől a kerek születésnapjára meglepetésként repülőjegyet kap a belga fővárosba. Így esett, hogy a május elsejei hosszú hétvégét a gyerkőc a nagyszülőknél töltötte, mi pedig újra hátizsákos turistaként vettük ketten nyakunkba a világot. A Wizzair hajnali járatával már reggel 9-kor odaértünk Brüsszel-Charleroi repülőterére. Az meglepett, hogy vonat összeköttetés nincs a reptér és a városok között, így csak a Flixbus társaság buszjáratait lehet igénybe venni. Ennek az a hátránya, hogy pofátlanul drágák a jegyek, de muszáj kifizetned, ha el akarsz jutni pl. Brüsszelbe, vagy Brugge-be. Kettőnknek 50 euro (!) volt a két jegy csak Brugge felé (Brüsszelbe 20 euro lett volna). Szerintem igény lenne a több járatra még így is, de valamiért csak óránként 1-1 járatot indít a társaság, így persze a reggeli járat már betelt, mire odaértünk és várhattuk meg a következőt. Az utazás közben persze a fáradtságtól mindketten elbóbiskoltunk, és egyszer csak azt vettük észre, hogy másfél órát aludtunk, de még Gent-hez sem értünk el (Brugge városa még Gent után van, de autópályán normál körülmények között kb. 2 óra az út). Valószínű az összes belga aznap akart leutazni a tengerpartra, mert olyan dugó volt a 2x4 sávos autópályán, mint nálunk az M1-esen szokott útfelújításkor. Mivel az előzetes tervünk az volt, hogy az érkezés napján megnézzük Brugge-t, szombaton Gent-t, majd vasárnap délelőtt hazajövünk, egyre inkább kezdtem pánikolni, hogy Brugge-re nem marad időnk, hiszen dél van és még mindig itt vesztegelünk a dugóban. Szerencsére 20 perc múlva a busz megállt Gent-ben, a vasútállomásnál. Hirtelen ötlettől vezérelve leszálltunk a buszról, és rohantunk az éppen befutott, Brugge felé tartó vonathoz. Szerencsénkre pont elértük, és ezzel 20 perc alatt a cuki kisvárosba értünk. Na, így már megnyugodtam, hogy lesz időnk mindenre. Mivel már majdnem 13 óra volt, a gyomrunk nagyot kordult és ezért úgy döntöttünk, hogy a városnézés előtt keresünk egy kis bisztrót, ahol meg tudunk ebédelni és újult erővel vágunk neki a város felfedezésének. (Persze addig is az állomáson elcsábultam egy belgacsokis grofrinak 😊) Egy nagyon aranyos spagettiző helyet találtunk, ahol minden ételt spagettivel készítenek el, erre jön a különböző zöldséges vagy húsos szósz. Nagyon hálásak voltunk a finom szénhidrátért, mely tényleg bőven adott nekünk erőt, hogy utána több óra gyaloglással felfedezzük Brugge szépségeit. Brugge Igazából sokaknak biztos az Erőszakik című filmből ismerős a város, de azért sokkal több, mint filmes helyszín. Mintha visszatérnénk a középkorba; mindenhol kanyargós, macskaköves utcák, gótikus templomok és cuki, kicsi házak – van, ahol a hajdani istállónak is megmaradt a helye, persze átalakítva a mai követelményeknek. Brugge történelmi óvárosát a Reie folyó szeli ketté, amelyet anno úgy alakítottak ki, hogy hajózható legyen, ezzel is segítve a lakosok kereskedelmi tevékenységét. Ezt a csatornahálózatot nevezték Rei-nek. Természetesen nem hagyhattuk ki mi sem, hogy hajóval fedezzük fel a várost, 15 eurós belépőjegyért cserébe és kb 20 perces sorban állás után már pattantunk is be a 30 fős, hosszúkás csónakba és hajóztunk kb. 45 percet a csatornákon keresztül. Érdekes volt így látni az utcákat és házakat. A lakosoknak annál több adót kellett fizetni, minél több ablak volt a házakon (ablakadó). Ottjártunkkor épp piac is működött a rakparton, illetve elég sokan voltak az utcákon, a Főtér pl. hemzsegett a turistáktól. Talán a verőfényes napsütésnek volt köszönhető, hogy ennyien döntöttek a városka meglátogatása mellett, de tény, hogy ülőhelyeket úgy kellett vadászni a kiülős kávézókban és a parkban lévő padok között. Állítólag a város egyik temploma őrzi Jézus szent vérét, amelyet meg lehet csodálni, de fotót nem készíthetsz róla. Maga a templom belsejéről viszont igen, és ez nekem, bevallom, jobban is tetszett, mint a vörös fiola. Belgium olyan ikonikus mesefilmek hazája is, mint a Tin tin kalandjai vagy a Hupikék törpikék. Nem csoda, hogy egész kereskedelmi hálózat épül ezen játékok értékesítésére. Az üzletben még egy „igazi” törppel is lehetett fotózkodni. 😊 A belga sör, a csokoládé és a csipke is világhírű, ezek eladására is szintén teljes iparág épült. Tagadhatatlan, hogy ezek a csipkés ruhák és asztalterítők még mindig lélegzetelállítóan gyönyörűek. Engem az egész város hangulata, emberi léptéke nagyon levett a lábamról, még biztosan másnap is tudtam volna sétálgatni az utcácskái között. Azonban így is, kényelmesen 5-6 óra alatt gyalogosan megtekinthető az óvárosa. Nekünk ennyi fért bele Brugge-ből a napba, de nem maradt bennünk hiányérzet. Kisétáltunk a vonatállomásra, ahol szerencsénkre pár perc várakozás után jött is a vonatunk. Ezzel egészen a belga tengerpartig, és egyben a végállomásig, Oostende városáig utaztunk. Szállás Oostende-ben Ezt a várost korábban a "strandok királynőjének" nevezték; minden belga nyaranta legalább egyszer biztosan ellátogatott ebbe a városba és a tengerpartjára. Oostende amúgy nem annyira híres, mint Brugge vagy Gent, nincs is sok látnivaló a homokos partján és a legendás, világháborús hajóin kívül. Mégis, jól esett a nap végén (itt egészen 21.30-ig világos volt!) itt is sétálni és egy szuper egészséges, magad által összeállított bowl-t enni vacsorára. Ezenkívül a szállások ára itt jóval alacsonyabb, mint Brugge-ben, így, ha van időnk és kedvünk, érdemes inkább itt foglalni szállást és innen vonatozni. A szállodai szobánkat az utolsó pillanatban foglaltuk booking.com-on keresztül és nem tudom, milyen okból, de upgrade-lték a szobánkat egy lakosztályra! Na, ha láttatok még elképesztőt, akkor ez biztosan az! Zenei stílusban volt berendezve, igazi gitárral, szintetizátorral, karaoke mikrofonokkal és egy óriási hanglemez válogatással, hozzá persze bakelit lejátszóval. Mindezt persze a legfelső, 9. emeleten, ahonnan pazar kilátás nyílt a teli holdra és a város innenső oldalára! A reggeli meg aztán végképp díjnyertes volt, 5-6 választék szinte mindenből, külön ember állt a narancsfacsaró gépnél és adagolta a 100%-os frissen facsart narancslevet. Ehettél müzlit, palacsintát, croissant-t, megannyi meleg ételt (pl. angol reggelihez), szóval tényleg felért egy itthon elegáns helyen elfogyasztott brunch-olással. Gent A reggelit lemozogtuk egy kis sétával a tengerparton, majd vonattal Gent felé vettük az irányt. A város valamivel nagyobb és forgalmasabb, mint Brugge, de itt is visszaköszön a középkori és a gótikus stílus hangulata az utcaképen és a házakon, templomokon keresztül. Bár elképzelésem sincs, hogy milyen embertömeg lehet itt nyáron, a csúcsidőszakban, ha már most is hömpölygött a tömeg a tereken. Árnyék sajnos kevés, ezért látogatásra mindenképp a kora tavaszi vagy őszi időszakot javaslom, főleg, ha gyerkőccel indulnánk neki a felfedezésnek. Akárcsak Brugge, Gent történelmi negyede is bejárható gyalog 4-5 óra alatt, miközben minden fontos templom és látnivalót útba ejtünk. Na, de beszéljenek helyettem a képek, bízom benne, hogy az ott készített fotók visszaadják ennek a városnak is az édes hangulatát! Szállás a reptéri hotelben és a hazafelé utazás Második este a szállásunkat már a reptérhez közeli Ibis szállodában foglaltuk le (sajnos itt nem kaptunk upgrade-t). Utólag azt mondom, hogy nagyon jól tettük, hogy már előző este odabuszoztunk, mert a forgalom visszafelé is katasztrofális volt, a busz a tervezettnél 40 perccel később ért be a reptérre, ezért leszálláskor többen eszeveszett rohanásba kezdtek, hogy elérjék a repülőgép járatukat. Mi viszont kényelmesen átszálltunk egy reptéri transzfer buszra (persze itt is lehúztak rólunk 12 eurót..), ami a szálloda előtt tett le minket. Reggel pedig a szállodát és az azt körülvevő parkot megkerülve, gyalogos úton keresztül jutottunk el a reptér check in oldalához. A járatunk időben indult, de még így is belefért megreggelizni. Az ebédünket már a babócával hárman, otthon fogyasztottuk el, délután pedig volt idő családilag pihenni, aztán játszóterezni. Vélemény, ajánlás Ezt az utat én inkább hátizsákosoknak, pároknak, illetve olyan szülőknek ajánlom, akik el akarnak szökni 1-2 napra, hogy újra kettesben lehessenek, de azért közben világot is felfedeznének. Ha újratervezném az egész utat, valószínű, hogy Brüsszelbe mennék a Flixbusszal és onnan vonattal közelíteném meg a vágyott városokat – ezzel rengeteg időt lehet spórolni! Ha időben foglaltunk volna, lehet Brugge-ben vagy Gent-ben is tudtunk volna olcsóbban szállást kapni, de az Oostende-i hotelt és kitérőt sem bántuk meg! Hazafelé, ha reggel/délelőtt indul a gép, akkor célszerű választás a reptéri szállás – have time and no stress. Brüsszelben már jártunk, ezért ezt most szándékosan hagytuk ki és koncentráltunk a kisebb városokra, de persze plusz egy nappal vagy egy hosszabb utazással, azt is érdemes útba ejteni és felfedezni! Szerintem gyerek nélkül ideálisabb volt most a városok felfedezése, sajnos nem nagyon láttam az óvárosi részekben játszóteret vagy olyan dolgot, ami a gyerek mozgásigényét és játékkedvét kielégíthette volna. Arra pedig szerintem sokan voltak már májusban is, hogy állandóan szabadon hagyjam rohangálni a gyerkőcöt. Viszont kikapcsolódáshoz, romantikázáshoz nagyon ajánlott úti cél mindkét flamand város!

Az úgy történt, hogy idén lettem kerek esztendős (2*20 éves), ezért egy nagyobb utazást terveztünk családilag külföldre. A Sors azonban közbeszólt, a közel-keleti konfliktus miatt a járatunkat 2 nappal későbbi indulásra tették át és a visszaút is bizonytalanná vált. Az ember kisgyerekkel duplán átgondolja, hogy szeretne-e egy háborús zóna közepén átszállni egyik repülőgépről a másikra. Mi amellett döntöttünk, hogy nem kockáztatunk és inkább Európán belüli úti célra módosítottuk terveinket. Így már az eredetihez képest kevesebb idő is elég volt, hogy a szülinapom beleessen a nyaralás idejébe, de azért a választásokra hazaérjünk. Tartalomjegyzék: Úti cél: Bari Kirándulás Alberobello-ba Kirándulás Matera-ba Bari felfedezése Kisgyerekes szülőknek tipp Szállás ajánló Úti cél: Puglia fővárosa Olyan desztinációt kerestünk, ahol már április elején is kellemes az idő, van tengerpartja a városnak, és ahova repülővel maximum 2 óra alatt odaérünk. Plusz pont, ha napközben van a járat oda-vissza útja is, hogy a gyerkőc napirendjét ne nagyon borítsuk fel. Így esett a választásunk Barira, ami Budapestről 1 óra 10 perces menetidejével kiváló választásnak bizonyult. A kora délutáni odaútnak hála kényelmes ébredés és reggelizés után vágtunk neki a kalandnak. Babóca alvásideje pont a repülés idejére esett, így végre kényelemesen olvashattam rendes könyvet, nem mesekönyvet. :) Bariban kellemes 22 Celcius fok fogadott minket, és a repülőtérről 25 perc alatt értünk be vonattal a városba. Az emberek este 6 körül kezdtek éledezni a délutáni szieszta után, így a belvárosban lévő szállodánkba bejelentkeztünk, majd elindultunk, hogy vacsorázzunk egy jót. Az óvárosban találtunk egy szuper olasz autentikus éttermet, ahol egy igazi mediterrán 2 személyes tálat fogyasztottunk el. Kirándulás Alberobello-ba Másnap volt a születésnapom és kitaláltam, hogy kiránduljunk el Alberobello-ba, a fehér házak falujába, ami egyébként 1996 óta az UNESCO Világörökség része. Baritól busszal 1 órányi útra található mesebeli falu, ahol a házak mészkőből épültek, kötőanyag használata nélkül! Ezek a kúp tetejű, fehérre meszelt kőházak a mai napig úgy állnak ott, mint a cövek és szerintem nagyon hasonlítanak a magyarországi vályogházakra. Hasonlóan kellemesen hűvös van a belsejükben is. Tényleg olyan volt, amikor megláttuk a sok-sok trullót (a házak olasz neve), mintha a Hupikék Törpikék Aprajafalvába értünk volna! Kicsit szentendrei skanzen érzésem is volt séta közben, ugyanis sok házat már csak szálláskiadásra használnak és nem laknak benne, de ez nem volt zavaró abban, hogy bejárjuk a köztes kanyargós utcákat és egyik ámulatból a másikba essünk. A házak tetején lévő szimbólumoknak pedig sajátos jelentése van, amelyről a tudást generációk adják tovább egymásnak. A két éves kisfiam is nagyon élvezte az egész napos sétát és kalandot, az egyik helyi étteremben elfogyasztott paszta után kellemesen elszunyókált a babakocsiban egy órára. Szerintem érdemes a hely meglátogatására egy teljes napot szánni, így biztosan nem fogunk csak végigrohanni az utcák között, hanem lesz idő kényelmesen andalogni egyik trullótól a másikig, belefér még egy kényelmes ebéd és utána egy fagyi elfogyasztása is. Látogatásra inkább a tavaszi vagy a kora őszi időszakot javaslom, mivel nincsen sok fa, amely árnyékot adna, a kőtenger viszont ontotta magából a Nap melegét már így tavasszal is. Már most sok turista volt a faluban, nyáron biztos, hogy még többen lesznek, ami szerintem biztos el fog venni az egész hely varázsából. Kirándulás Matera-ba Ottlétünk harmadik napján egy újabb kirándulásra kerekedtünk fel, az úti cél pedig nem volt más, mint a híres James Bond: No time to die (magyarul Nincs idő meghalni) című filmjének első helyszíne: Matera. Ez a város Baritól vonattal 2 órára található, de bizonyos turisztikai szervező cégek indítanak ide buszos utakat is, akár egy-két másik közeli város meglátogatásával összekötve - érdemes tájékozódni előtte és az igényeknek megfelelően alakítani a napi programot. Mi úgy döntöttünk, hogy kisgyermekkel nem rohanunk és inkább az egész napot rászántuk erre a városra. Abszolút megérte, a sok utazás (2x2 óra vonatút) ellenére is; Matera tényleg lenyűgöző filmes és történelmi helyszín. A sziklákba vájt házak állítólag 5000 (!) évesek, de még ma is stabilan állnak és az 1950-es évekig még laktak is bennük! Az akkori kormányzat viszont úgy döntött, hogy kitelepíti a barlanglakókat, akik sokszor áram- és vízellátás nélkül, a háziállataikkal együtt éltek ezeken a helyeken (teret adva a különböző fertőzéseknek és járványoknak…). 1993-ban lett a város a Világörökség része, és onnantól nem volt megállás; Matera felkerült a turisztikai világtérképre. Egyre több kávézó, étterem nyílt és párhuzamosan egyre több turista kezdte látogatni a helyet, ami még több fejlődést hozott magával. A korábbi szegény- és nyomornegyedből egy különleges hangulatú, autentikus úti cél lett. Tényleg hangulatos a macskaköves utcáin sétálni és érezni a történelem erejét. Babakocsival azonban nem javaslom a sétát, az eszköz és te is ki fogsz készülni a nap végére, itt a babahordozó a nyerő választás, ha a gyerek még nagyon kicsi. Étteremnek a főtér egyik épületének tetőteraszát ajánlom, ahol az egész városra és a főtérre is pazar kilátás nyílik. A hely pizzériának hirdeti magát, de többféle ételt kínálnak, többek között a helyi tésztából készült paradicsomos, ricottás, parmezános, rukkolás Orecchiette tészta. Én ezt választottam és nem bántam meg, a melegben nagyon jól esett húsmentesen enni. A város fő látnivalója a barlanglakások tetején és megjelenésében szinte az egész várost uraló Basilica Cattedrale di Matera. Sajnos idáig nem tudtunk már elsétálni, inkább galambok után szaladgáltunk (értsd: a gyerek szaladt, én pedig utána) és fagyit ettünk, de biztosan megéri ellátogatni oda is. A főtérről viszont volt egy lépcsősor, ami, mint kiderült, egy földalatti ciszternába vezetett le (olaszul a hivatalos neve: Palombaro Lung). Természetesen belépőjeggyel lehetett csak bejutni, de azt a 3 eurót megérte rászánni. Ahogy sétáltam a ciszternában, megint azon csodálkoztam, hogy milyen bámulatos az emberi teljesítőképesség! Ide felváltva, külön-külön jöttünk le a férjemmel, ugyanis babakocsival a sok lépcső miatt nem lehetett belépni és a babócát nem akartuk a jegyszedő nénire bízni (bár nagyon aranyosan egymásra mosolyogtak). Kb. negyedóra alatt megnézhető az egész hely és még egy selfie is belefér a föld alatti legmagasabb pontról. Bari felfedezése Nyaralásunk negyedik és egyben utolsó napján a repülőgépünk csak délután 4 órakor indult, így volt időnk egy korai reggeli elfogyasztása után Bari óvárosát is felfedezni a délelőtt folyamán. Az idő is nekünk kedvezett, a reggeli nyirkos időt, felváltotta a kellemes, tengerparti szellő és napsütés. Az óváros pár óra alatt bejárható, még úgy is, hogy 1-2 templomba bementünk körbenézni. Sőt, a gasztronómiai élmény sem maradt el, kóstoltunk pisztáciás tetta bella monaca-t, fagyiztunk a főtér melletti cukrászdában és még az ebédre is jutott idő. A szállásunkat úgy foglaltuk, hogy az óváros és a vonatállomás között legyen félúton, így a városi andalgás után a hotelben felvettük az addig megőrzésre leadott csomagjainkat és 10 perc alatt a pályaudvaron voltunk. Sajnos az olaszos mentalitás a kommunikációban is tetten érhető, más időpontot mondott a vonat indulására a recepciós, mint ami valójában volt, így azt a járatot lekéstük és majd 40 percet szobrozhattunk a vágány mellett, várva a következőt. Ez a vonat is 25 perc alatt kiért a reptérre, de azért okozott pár izgalmas percet számunkra. Annál is inkább, mert 17.35-re volt a repülőgépünk érkezési ideje meghatározva és még szerettünk volna elmenni szavazni, tehát mindenképpen haza kellett jutnunk! Bár a biztonsági átvilágítás a sorban állással együtt eltartott 20 percig, szerencsére nem volt semmi fennakadás és időben felszálltunk, majd leszálltunk a WizzAir gépével. Gyerkőc most is elbóbiskolt, így tiszta wellness volt az az egy óra repülési idő, hogy csak ültem, néztem ki a fejemből és nem csináltam semmit, ölemben a kicsivel. :) Óriási mázli, hogy még szavazni is odaértünk a 19 órai zárás előtt - a többi pedig már történelem és úgy érzem, a kerek születésnapomnak is méltó ünneplése volt ez az út. Kisgyerekes szülőknek tipp A pályaudvartól nem messze, a város sétányának elején található ez a játszótér, ami a gyerek kedvence lett, minden este a kirándulások után még fél órát biztosan eltöltöttünk itt az olasz kisgyerekekkel. Szállás ajánló Mi a JR Hotels Oriente hotelben szálltunk meg, ami nem a legolcsóbb kategória, de kisgyerekkel abszolút megérte. Tágas szoba, kényelmes ágyak, kedves személyzet, és pazar reggeli! Csak az olasz croissant-ból (cornetto) 7 féle ízesítésben volt kikészítve, elképesztő!

A Budapesttől 70 km-re fekvő város akár egynapos kirándulásra, akár hosszú hétvégére is kiváló választás barátokkal, párral vagy családosan gyerekekkel. Látnivalók Öreg-tó Esterházy-kastély Cifra malom Angolkert Fényes tanösvény Agostyáni arborétum Öreg-tó A város kék szeme az Öreg-tó , amely a maga robusztus nagyságával valódi központi eleme a városnak. Oldalában áll a Tatai Vár, amely olyan királyaink birtokában is volt hajdanán, mint I. Zsigmond, illetve Mátyás király. Sok viszontagságot élt meg az évszázadok során, törökök elfoglalástól kezdve a II. világháborús pusztításokig, de 2017 óta a Nemzeti Várprogram keretében egy-egy részét folyamatosan felújítják. A tó adta lehetőségeket próbálják kihasználni a helyi vállalkozások, lehet kenut, sárkányhajót vagy épp SUP-ot bérelni és a tavat belülről felfedezni. Mi maradtunk a szárazföldön és aktív sport helyett a passzív pihenést választva fagyit ettünk a vártól néhány lépésre lévő padokon ülve. Tatai vár Esterházy-kastély A vár mellett áll az Esterházy-kastély , illetve a középső zsilipjénél a híres műemlék-malom, a Cifra malom. A kastély mai pompáját 1776-ban nyerte el, Fellner Jakab tervezése által, akit Esterházy Miklós, mint a tatai terület birtokosa, bízott meg még 1762-ben. Az épületnek a történelem fontos szerepet szánt, például I. Ferenc osztrák császár és magyar király, és felesége, Ludovika királyné ide menekültek el a napóleoni harcok elől. Az uralkodó végül itt írta alá 1809-ben a háborút lezáró bécsi békét. Az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt és feleségét az I. világháború utáni sikertelen visszatérési kísérletük után pedig 1921-ben itt fogták el. A szerző és háttérben az Esterházy-kastély Cifra malom A Cifra malom szabadon álló, L alaprajzú, kétszintes, csonkakontyolt nyeregtetős malomépület. Egyedüli malomként vészelte át a török háborúkat. Egészen az 1960-as évek végéig őröltek benne. Az évszázadok folyamán többször felújították, 1753-ban barokk stílusúvá átépítették. Az épület üresen áll, dacolva az idő viszontagságaival. Jelenleg osztrák tulajdonban van. Angolkert Az Angolkert igazi zöld oázis a nyári melegben. Őshonos fák ölelik körbe a Cseke-tavat, amelyet kényelmesen körbesétálhatunk, akár babakocsival is. Az egész park kicsit romantikus, szentimentális hangulatot áraszt magából. Ezt az érzést tetézik a parkban található misztikus barlangok (grották), illetve a tó melletti romok. A terület közepén az Esterházy Nyári lak, a bejáratnál pedig a Pálmaház található. Utóbbi épület remek helyszín esküvők szervezésére is; egyik kedves ismerősünk is ezt a helyet választotta a boldogító igen kimondására. Fényes tanösvény A Tatai Fényes Tanösvény egy szuper családi program, kényelmesen 2-3 óra alatt bejárható. A fahidakon sétálva (babakocsi is elfér rajta) szinte beleolvadunk a természetbe, megfigyelhetünk különleges madarakat, növényeket, sőt, ha szerencsénk van, a séta vége felé a kis tavon még egy nutriát is láthatunk étkezés közben. Bővebb leírás Magyarország láperdejéről és bejárható útvonaláról itt olvasható . Agostyáni arborétum A tanösvénytől pedig 1,6 km-re található az Agostyáni arborétum , amelyet szintén érdemes bejárni. 30,5 hektárnyi területen fekszik a Gerecse hegység szépséges völgyében. Különleges fás szárú növényeknek és 110 féle madárfajnak ad lakhelyet ez a vidék. Erről bővebben itt találhatók információk. További tartalmakért, fotókért, illetve hasznos utazási tippekért kattints a hasznos utazási infók oldalra!   Aktuális utazásaimat  kövesd Facebook és Instagram oldalamon! :)

Utazás Alicantéba Hogy kerültünk a spanyol mediterrán városba egy másfél éves gyerekkel? A hosszúra nyúló hideg tél egyre erősebben éreztette velünk, hogy jól esne már egy kis napfény, meleg, és jó lenne a szabadban, világosban sétálni, játszani. A gondolatot cselekvés követte és végül sok szempontot mérlegelve, Alicantéra esett a választásunk. A repülőjegyeket kb. 2 héttel indulás előtt vásároltuk meg (minimálisra csökkentve a kockázatot, hogy betegség miatt nem tudunk elutazni). A Wizzair és a Ryanair is repül ebbe a napfényes városba, de az utóbbi menetrendje volt bababarát (délutáni indulás, kora esti érkezés oda-vissza), így ezt választottuk, ráadásul egy villámakciót is sikerült elcsípnünk náluk. Felnőttként kézipoggyászt és fedélzeti bőröndöt vittünk magunkkal, a gyereknek lehetett egy pelenkázótáskát, valamint egy utazó babakocsit is ingyen vinni. A babakocsira egy cédulát tettek a boardingnál, majd az eszközt a repülőgépbe való beszállás előtt vitték a csomagtérbe a stewardessek. Mint kiderült, babával csak ablak mellé lehetett foglalni repülőjegyet (2 éves kor alatt az ölemben ült végig a teljes út alatt), mert csak ott van 2 oxigénmaszk elhelyezve. Izgultam nagyon, a 3 órás utat hogyan fogjuk kibírni együltünkben, de nem volt szükség aggódásra. A repülőn természetesen minden új volt, ezért a sok új tárgy, személy sokáig lekötötte a kicsi figyelmét. Különösen tetszett neki az ablakredőny fel-lehuzogatása. 2 óra után azért elfáradt a sok új inger hatására, és elkezdett nyűgösködni. Gondoltam, sétálok vele egy kicsit a folyosón, hátha elalszik. Nagy nehezen kikeveredtünk a folyosóra, mellkasomra vettem a 12 kg-os gyereket és elkezdtem vele járkálni. 2 perc múlva megszólalt a pilóta, hogy turbulencia miatt az utasok kérjük foglalják el helyeiket és csatolják be biztonsági öveiket! Szerencsére a baba így is elaludt, és a turbulencia okozta géplökéseket békésen átaludta. 90 km/h erősségű ellenszélben szállt le a gépünk végül, de a gyereknek meg se kottyant, csak földet éréskor nyitotta ki a szemét újra. A repülőtéren a csomagkiadóhoz mentünk, ahol felvettük a babakocsit és indultunk a kijárathoz, hogy megkeressük a taxinkat. A szállásunk ajándéka volt egy transzferút a hotel és a reptér között. Ez nagyon jól jött a 3 órás út után, hogy nem kellett még 40 percet buszoznunk, hanem kényelmesen autóval 20 perc alatt a szállásunkra értünk. Babával nekem ez nagy könnyebbséget jelentett. A szállásunk Alicantéban Én a booking.com-on szoktam nézegetni szálláslehetőségeket és mindig találok nekünk megfelelő hotelt. Most is több szempontot vettem figyelembe, például, hogy minimum 3 csillagos besorolású legyen a hely, a belvárosban helyezkedjen el, minden séta távolságra legyen. Továbbá legyen lift, hogy a babakocsival könnyen mozoghassunk az emeletek között, legyen reggeli az árban és legyen utazóágy a szobában. Persze utóbbi teljesen feleslegesnek bizonyult, a gyerkőc az első naptól kezdve közöttünk aludt a franciaágyon. A reggelizési lehetőség viszont nagyon jól jött, hogy nem azzal kellett indítanunk a napot, hogy találjunk valamit enni a gyereknek és magunknak, hanem lesétáltunk és máris svédasztalos, bőséges választékkal találtuk szembe magunkat. Látnivalók, nevezetességek Alicantéban Talán ez volt életem első olyan utazása, ahova tényleg nem azzal a céllal mentem, hogy felfedezzem a várost és a nevezetességeket, hanem hogy pihenjünk, lazuljunk, jól érezzük magunkat és ha nem látunk semmit a városból, akkor se lesz bennem megbánás. Ehhez képest Alicante nagyon kegyes volt hozzánk; az ott töltött 4 teljes nap alatt (plusz 1-1 nap volt az utazásra) kényelmesen, ráérősen meg tudtunk nézni szinte minden nevezetességet és még a baba is élvezte a városnézést. Szent Borbála vár A város legismertebb látnivalója a Szent Borbála vár és nemcsak azért, mert 166 m magasságával kitűnik a sík tengerparton. 2,5 eurós belépőért cserébe egy, a hegy gyomrába épített lifttel feljutottunk a vár tetejére, ahol a babakocsival is tudtunk sétálni, nézelődni. A gyerkőcöt aztán szabadon engedve, hagytuk rohangálni a galambok után, vagy hajókat felfedezni a tengeren a lövészárkokból való kukucskálással. Páratlan kilátás nyílt a városra és a tengerparti részre, kikötőre, szóval abszolút megéri ide feljönni. A várfalak közti sétálással 2-3 órát gyerekkel szerintem simán el lehet itt tölteni. Szerencsére van mosdó, pelenkázó és kávézó is, ha elfáradnánk. Hullámos sétány, azaz Explanada de Espana Lehet-e egy sétány önmagában nevezetesség? Erre itt Alicantéban biztosan igennel válaszolunk, hiszen az Explanada de Espana sétány hosszan vezet végig minket a tengerpart mentén, miközben hagyományos és gyors éttermek hívogatnak minket egy jó ebédre vagy vacsorára. A sétányon a márványlapok úgy vannak lerakva, hogy sétálva rajtuk, úgy érezzük, hullámzik alattunk, mint a tenger. Érzéki csalódás, de nagyon jó! Szerencsére elég széles a sétány ahhoz, hogy a gyerkőc is jöhetett a saját lábán; még ha el is futkorászott (persze itt is a galambok után), nem volt veszélyben. A pálmafákkal szegélyezett két oldal és a középső rész pedig igazi hamisítatlan mediterrán életérzést adott nekünk. Gomba utca, azaz Calle San Fransisco A hullámos sétánytól nem messze, a San Fransisco utcában találhatók a képeken látható, jópofa gomba installációk, akik arccal vannak felruházva és fotózkodáskor olyan, mintha lenéznének ránk. Vannak kisebb gombák is, amelyekbe a gyerekek bebújhatnak, vagy körül szaladgálhatják őket, így az utcán sétálva garantáltan jókedvűek és vidámak lesznek a kicsik. Mercado, azaz piac Imádom az olasz és spanyol városok piacait. Alicantéban is kétszintes mercato áll a központban, ahol a húsoknak valódi piros hús színe van, és persze olyan friss gyümölcsöket, zöldségeket lehet kapni egész évben, amiknek tényleg van íze. A piacok jellegzetessége, hogy étkezde részek is vannak kialakítva, vagyis bevásárlás közben, után magasított asztaloknál megállva bátran elfogyaszthatunk egy szelet serrano sonkát egy kis olivabogyó válogatással. Plaza de Torros, azaz Bikaviadal aréna A piactól nem messze, északi irányban található a bikaviadal aréna. A helyi dolgozó mesélte, hogy a bikaviadalokat csak Katalóniában (Barcelona és környéke), illetve a Kanári-szigeteken tiltották be, a többi spanyol régióban mai napig zajlanak ilyen események, legalább évente egyszer. Alicante sem kivétel, itt minden év júniusában rendeznek viadalokat 10 napon keresztül. A jegyárak 25 és 100 euró között mozognak, attól függően, hogy árnyékos vagy napos oldalon szeretnénk ülni (nyáron a 40 C fokban azért meggondolja az ember..). A jegy ára 3 viadalt is tartalmaz, vagyis egész estés programmal tervezhetünk. MACA, azaz Museo Arte Contemporeano A szállásunk utcájának másik oldalán található a Modern Művészetek Múzeuma, ezért nem hagyhattuk ki a látogatását, pláne, hogy ingyenes a belépés. 3 emeleten keresztül vannak bemutatva a (számomra) furábbnál furább alkotások, de persze mondhatjuk, hogy ma ez a modern művészet. Ami nagyon tetszett, hogy végre élőben láthattam Miró két festményét. Basilica di Santa Maria, azaz Szent Mária Templom A hotelünkkel szemben pedig egy középkori templom helyezkedett el, ez volt a Santa Maria templom, amely egykor még mecsetként funkcionált, de az arabok visszaszorításával a templomot is átalakították a spanyolok. Húzós belépőjegyért (8 euró egy séta) cserébe lehet bemenni a templomba, de ha a vasárnapi mise idején vagy kicsivel utána érkezünk, ingyen bemehetünk és körbesétálhatjuk a főhajó részt. Ayuntamiento, azaz Városháza A város önkormányzati hivatala 2 utcára és nettó 2 perc sétára volt a szállásunktól (mondom, hogy minden sétatávolságra helyezkedik el 😊). Szinte minden nap elsétáltunk az impozáns épület előtt, de sosem láttuk, hogy nyitva lennének a kapuk és be lehetne menni megnézni a belső csarnokát. Már a hazaút napján úgy alakult, hogy időben becsomagoltunk, megreggeliztünk és maradt időnk az indulásig, amit nem akartunk a szobában ülve tölteni, ezért gondoltuk, sétálunk még egy utolsót a téren. Ahogy odaértünk az épülethez, láttuk, hogy a kapuk hívogatóan nyitva vannak. Próbaképp odasétáltunk és a biztonsági őr jelezte, hogy felmehetünk az emeletre körbenézni. Nekem inkább egy szerényebb kastély belső teréhez hasonlítottak a szobák, mint önkormányzati helyiségekhez, olyan impozánsan voltak díszítve és berendezve. Barrio de Santa Cruz, azaz a Santa Cruz negyed Nekem az egész városban talán ez a negyed tetszett a legjobban. Imádom, amikor a művészet szó szerint az utcán hever és egy lakóházra nagyobb műalkotásként lehet rátekinteni, mint egy modern festményre. Itt a helyi lakók direkt festik színesre a házaikat és díszítgetik őket a mai napig. A bejárat előtt pedig összegyűlnek beszélgetni, kártyázni - ahogy láttuk ottjártunkkor. A negyed a várdomb aljánál terül el, ezért lépcsőzésre fel kell készülni tüdővel, de a látvány és a kilátás kárpótol minket, az biztos. Alicante, a gyerekbarát város A kisfiam érkezésével megváltozott nálam a preferencia egy utazás során. Az ő igényei az elsők, ezért a repülőjegyet, a szállást és a programokat is úgy választottam, hogy neki megfeleljen; például figyelembe vettem mikor van alvásideje, hol vannak játszóterek a városban, ebédelni olyan étterembe üljünk be, ahol van pelenkázóhelyiség és olyan a választék, hogy ő is tudjon mit enni. Ez persze több szervezést és időt igényelt részemről, de utólag azt mondom, hogy abszolút megérte; a kisfiamon láttam, hogy nagyon szerette ezt a spanyol utunkat; szaladgált a sétányon a galambok után, nézte a kikötőben a hatalmas jachtokat és hajókat, imádta a spanyol ételeket megkóstolni, és a kellemes klíma és napfény segített neki jókat aludni délutánonként és éjszakánként is (itthon ez nem megy ilyen simán). Nagyon jól alkalmazkodott minden helyzethez és öröm volt látni, hogy milyen jól érzi magát egy idegen országban. Remélem, még sok szép helyet tudok megmutatni neki a világban. Az első lépést, úgy látom, sikerrel megtettük. 😊 Gasztro tipp A városban sok jó, autentikus spanyol étterem van, ahol nagyon finomakat lehet enni, pláne, ha valaki szereti a tenger gyümölcseit. Ezeken kívül sok más nemzetiségű vendéglátó egység is felfedezhető Alicantéban, például görög "fagyi" joghurtozó, ír kocsmák, arab és török gyros-ozók stb. Engem leginkább egy olasz csokizó, Puro d'Italia fogott meg, itt ittam életem legfinomabb forró étcsokiját. Aki olyan édesszájú, mint én, annak kötelező a látogatás, akár nyáron is, hiszen a forró csoki mellett megannyi csoki különlegesség is helyet kapott!

Hogyan lehet kisgyerekkel is tartalmasan eltölteni egy hosszú hétvégét Miskolcon? Erre kerestem a választ kis családommal, és azt hiszem, nem panaszkodhatom a választ illetően. Tartalomjegyzék Szállás Miskolci Állatkert Végállomás Bistro&Wine Desszertem Zip's Gastro&Bar Szállásunk Szállásunknak a répáshutai Vadász étterem és panzió  helyet választottuk. A zsákfaluban jelenleg 300-an élnek, a helyiek pedig még mindig fával fűtenek (gáz egyáltalán nincs bevezetve a faluba). Körülveszi őket a Bükk gyönyörű erdeje, kertjeikben pedig tündökölnek a szebbnél szebb virágok tavasszal. Ebben a környezetben nem volt nehéz kikapcsolódni a mindennapi mókuskerékből. Szerettünk volna a pesti betondzsungelből kiszakadva, madárcsicsergésre ébredni és a természet közelében lenni. Erre tökéletes választás volt ez a szálláshely! A panzió kicsi, de takaros szobája pont elég volt hármunknak. A szobák az emeleten találhatóak, és lift híján a babakocsi lépcsőn fel-lecipelése megadta nekünk a napi kardió edzést. Viszont a reggeliző helyiségben kárpótolt minket a kedvességgel felszolgált, finom hagymás-szalonnás rántotta, friss narancslével. Estére ez a helyiség és a panzió terasza átalakul étteremmé, ahol szívesen töltik az időt a helyieken kívül a környékbeli lakosok is.       Miskolci Állatkert Az egyéves gyermekünkkel szívesen programozunk, de igyekszem nem túlszervezni a napokat és hagyni elég időt neki a pihenésre és a technikai szünetekre (értsd: pl. pelus csere). Ezért a Miskolci Állatkert meglátogatása tökéletes és kényelmes egész napos programnak bizonyult számunkra. Lehet inkább vadasparknak hívnám a létesítményt, az állatok többsége egész nagy teret kapott és körbeveszi őket a Bükk erdősége, így talán egy picit úgy érezhetik, hogy ők is a természetben vannak, a fogságuk ellenére. Nagyon sok egzotikus és különleges állatot is tartanak itt, mint Timon, a rókamanguszta az Oroszlánkirály című mesefilmből vagy például kenguru, muflon, európai bölény, különféle papagájok, egyéb madárfélék és még sorolhatnám. Az egész terepet kényelmesen kb. 3 óra alatt jártuk be babakocsival. Nem mindenhol van betonút, ezért érdemes egy strapabíróbb járgánnyal felfedezni a helyet. Az állatok etetését van lehetőség megtekinteni, mindig kiírják, hogy melyik állatot mikor etetik. Mi éppen a teknősbékák alomcseréjét és friss zöldségekkel való etetését kísértük figyelemmel; nagyon édesek voltak, ahogy a maguk lassú tempójában megpróbáltak az ételekhez startolni. Végállomás Bistro & Wine Miskolc az én fejemben, bevallom még mindig egy kissé elhagyatott iparvárosként élt eddig, nem gondoltam, hogy például több Michelin ajánlású étteremmel is büszkélkedhet. Pedig így van, és rögtön két ilyen fantasztikus gasztro helyet is kipróbáltunk az ott tartózkodásunk alatt. Az első bisztro a kisvasút miskolci végállomásánál található, ezért nem meglepő, hogy a hely neve is ez lett: Végállomás bistro & wine . Az étterembe lépve kedves pincérek és a modern, valamint a hagyományos stílus eklektikus miliője fogadott minket. A helyet 25 éve, családi vállalkozásként két unokatestvér üzemelteti. A fine dining irányra az utóbbi 8 évben tértek át és milyen jól tették; 2022, 2023 után 2024-ben is Michelin ajánlást kapott a hely! Természetesen ebben óriási szerepe és felelőssége van Darab Ádám , Executive chef-nek, aki 17 éve dolgozik a bisztróban. Ez idő alatt a karrierlétrát megmászva jutott el a csúcsig, de elmondása szerint minden pozícióban volt lehetősége szakmai fejlődésre és tudásra szert tenni. Olyan neves szakember kezei alá dolgozhatott az utóbbi években, mint Várvizi Péter, aki az Onyx Michelin csillagos étterem kutatóséfje és a hazai csúcsgasztronómia elismert alakja .  Ádám nem titkolt célja, hogy a régió után országosan is ismertté váljon és ezzel párhuzamosan népszerűsítse Miskolcot és magát az éttermet. Van is mire büszkének lennie, ebédidőben mi 3 fogást próbáltunk ki, a klasszikus leves, főétel desszert sorrendben. Minden étel ízvilága karakterisztikus és különleges volt, amelyekben érezni lehetett a szezonális ételek frissességét, könnyedségét. Az étlap összeállításakor figyelnek rá, hogy a Bükk erdei világát is megidézzék és az erdő jellegzetes ízeit is bemutassák. Ennek megismerésére a „Bükk, Neked” nevű 5 fogásos degusztációs menüt ajánlom. Volt szerencsém az étterem egyik tulajdonosával, Budaházyné Csillával is váltani pár mondatot ebéd közben. Az ízig-vérig energikus vállalkozó és mellette tündéri háziasszony elmesélte, hogy a covid időszak nagyon nehéz volt számukra, de a csapat összetartó erejének, és kitartásának köszönhetően ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben is talpon maradtak. A mai napig ugyanúgy szívvel-lélekkel fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a turistáknak különleges gasztro élményt nyújtsanak és Miskolc méltó helyet foglaljon el az ország fine-dining térképén. Minket levettek a lábunkról kedvességükkel és finomabbnál finomabb ételeikkel, így szívből ajánlom a hely kipróbálását mindenkinek! Lássuk a finom fogásokat a leves-főétel-desszert sorrendben. A férjemmel más-más ételt választottunk az étlapról, hogy minél több féle ételt megkóstolhassunk. :) Desszertem A család Miskolc belvárosában, közvetlenül a városi Nemzeti Színház mellett egy cukrászdát is üzemeltet, amit szintén érdemes kipróbálni. A Desszertem üzletébe lépve a franciaországi Provance-ban érezhetjük magunkat, a színek, és a falra festett gyönyörű levendulamező is ezt a hangulatot árasztják. Nem beszélve a finom süteményekről, amelyek a francia konyha desszertkülönlegességei! Gyereknap lévén én a csokis Kinder szeletet kóstoltam meg, férjem az epres tiramisut választotta – mindkét sütemény könnyed, omlós tésztájú és pont annyira édes, amennyire kell. Én nem tudtam ellenállni még egy pisztáciás croissant-nak; húú, bárcsak minden nap ezzel indíthatnám a reggelt!   Zip's Gastro & Bar A másik, szintén 3. éve folyamatosan a Michelin guide-ban szereplő étterem, a Zip’s Gastro & Bar,  amely abban egyedi, hogy egy úgynevezett Ziptech sörcsap-rendszerrel vannak ellátva az asztalok, így a vendégek maguknak csapolhatják kedvenc craft sörüket. Mi egy jó hamburgerre vágytunk, és a minőségben itt sem csalódtunk. A látványkonyhában pedig végig követhettük, hogyan készül az ebédünk. Azt hiszem, kisgyerekkel kimaxoltuk a hétvégét, hiszen finomakat ettünk, természetben voltunk, állatkertben programoztunk és kényelmesen volt idő a pihenésre is. Az biztos, hogy jövünk még Miskolcra, hiszen sok látnivaló van a városban és a környékén, amiket alig várom, hogy felfedezhessünk! Aktuális utazásaimhoz  kövess be Facebook és Instagram oldalamon! :) ​ Ha úgy érzed, másnak is hasznos lehet az oldal tartalma, köszönöm, ha megosztod vele!

Córdoba nem olyan nagy város, mint az andalúz körutunk során érintett Sevilla vagy Málaga , de óvárosa szintén hangulatos, és bájos utcái között könnyű elveszni. A vasútállomástól 20 perces sétával jutottunk el az óváros közepén lévő szállásunkig, amely közvetlenül a leginkább várt látnivaló mellett található. Autós forgalma igen nagy a városnak, de ezt ellensúlyozzák a hatalmas parkok és széles járdák.   Tartalomjegyzék La Mezquita Narancs szüret Puente Romano Alcazar Zsidó negyed (Judería)   La Mezquita Itt érvényesül talán leginkább az arab hatás, nem véletlenül a leghíresebb látnivalója, a La Mezquita, amely egy VIII. században elkészült arab mecsetre épült keresztény templomot jelent. Egy narancsfákkal telis-tele lévő belső kerten át vezet az út az épület bejáratához. Ha a toronyba is szeretnénk felmenni, az 3 eurót kóstál, a templomba pedig 13 eurót kérnek el egy felnőtt jegyért. Hétfőtől-szombatig reggel 8.30 és 9.30 között azonban a templom ingyenesen látogatható. Mi ezt az időintervallumot céloztuk meg, szerencsénkre a szállásunk szó szerint a templom mellett volt. Lenyűgöző volt látni ezt a kettős oszlopcsarnokot, ahogy keveredik a mór (arab) és gótikus stílus egymással ebben az építészeti csodában. Aztán 9.20 körül a biztonsági őrök elkezdték a látogatókat megkérni, hogy hagyják el az épületet, de ekkor jöttünk rá, hogy a középen elhelyezkedő oltárt még nem is láttuk. Gyorsan afelé vettük az irányt, és a biztonság őr spanyolul feltett kérdését egyszerű Sí, sí – vel intéztük el. Utána tessékeltek minket, hogy foglaljunk helyet a padok között. Akkor esett le nekünk, hogy igazából azt kérdezte a férfi, hogy a misén veszünk-e részt, ugyanis pár másodperc múlva a bejárati kapuk bezárultak, az orgona zene felcsendült és megjelent 10 bíboros bibliával a kezükben. Pedig mi csak az oltárt szerettük volna még egy percre megnézni, de micsoda mázli, hogy egy helyi misén vehetünk részt! Bár egyikünk sem beszél spanyolul, így egy szót sem értettünk az egészből az Ámen-en kívül, mégis nagyon megható és olyan bensőséges volt az egész szertartás. A kisbabám végül mozgott a hasamban, amikor az orgonazene szólt – szerintem neki is tetszett a műsor. 😊 Az egyórás kaland után jól esett pár perc múlva visszaérni a szállodánkba és elfogyasztani a finom, friss reggelinket.     Narancs szüret Délelőtt felkerekedtünk, hogy bejárjuk legalább az óvárosi részt, amikor nagy zajra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy pont az utcánkban került sor a narancsok szüretelésére. Speciális rázógép rázza le a fáról a narancsokat, majd bekebelezi a gép őket. Állítólag ez a fajta narancs emberi fogyasztásra nem alkalmas, és hogy az egyidejű leesésük a fáról ne okozzon közlekedési káoszt az utcákon, ezért még idejében mesterségesen szüretelik le őket. Nagyon érdekes volt egy ilyet is látni! Narancsok szüretelése januárban Puente Romano Ahogy elhaladtunk, az utca végén egy térre értünk, innen nyílt egy kapu (Puerta del Puente) a római kori hídra. A Guadalquivir folyó vágja ketté a várost, ez a híd pedig elképesztő, de még i.e. I. században épült! Micsoda történelmi lenyomat, ha mesélni tudna! Sokáig ez az egy hídja volt a városnak, ma már csak gyalogos hídként funkcionál. A végén található a kaputorony (Calahorra-torony), amely napjainkban városi múzeumként működik. Sajnos a folyó már nem olyan bőséges vízű, mint korábban lehetett, ezért a körülötte lévő táj sem annyira lenyűgöző. Azonban a különféle madaraknak remek otthonként szolgálnak a kiemelkedő kisebb szigetecskék. Alcazar A Római hídról végül visszasétáltunk, mert ezzel átellenben található az Alcázar de los Reyes Cristianos, vagyis a királyok rezidenciája. A korábban római erődként működő hely I. Kasztíliai Izabella és II. aragóniai Ferdinánd egyik fő rezidenciájaként is szolgált. Ez a történelmi nevezetesség a város keresztény korszakának fontos mérföldköve. Sajnos vasárnap zárva van, így nem tudtunk bemenni a kertjébe, de őszintén, a kapun keresztül nem is tűnt annyira fancy-nek, mint ahogy az útikönyvek áradoznak róla. Talán tavasszal, illetve nyáron mutatja meg igazi szépségét, amikor minden kizöldül és kivirágzik. Zsidó negyed (Judería) Az Alcazar mellett ismét befelé sétáltunk az óvárosba, ahol a zsidó negyed kanyargós utcáin csavarogtunk egy kicsit. Hangulatos éttermek, bárok és kézműves üzletek váltják itt egymást, a kanyargós szűk utcákban könnyű elveszni, de annyira nem érdemes bánni! Mi csak hagytuk magunkat és egyszer például a képeken is látszó belső kézműves piactérre bukkantunk, majd egy kis térre lyukadtunk ki, ahol egy templom melletti kis kávézóban fagyiztunk, illetve forró csokit ittunk.  1 nap talán kevés a város mélyebb felfedezésére, de már így is kaphatunk egy képet a hangulatáról és a főbb látnivalóiról. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam!