Nem túlzás azt állítani, hogy ez a könyv szerintem sokaknak (lesz) sorsfordító. Iskolapéldája annak, hogy a legrémesebb, legelkeseredettebb és legborzalmasabb körülmények között is meg lehet és meg kell találni az élet szépségét, és soha semmilyen esetben sem szabad feladnunk a reményt, illetve a boldogsághoz való jogunkat. Az írónő lánygyermekként élte át Auschwitz-ban a német koncentrációs tábor borzalmait. Többek között táncolnia kellett a szüleit is halálba küldő hírhedt náci orvosnak, Josef Mendele-nek, hogy aztán túlélve a halált, életét annak szentelhesse, hogy pszichológusként saját példáján keresztül másoknak segíthessen megküzdeni démonjaikkal. Mert mindannyian rabok vagyunk saját elménk börtönében, a kérdés csak az, hogy ki tudunk-e törni onnan, és megengedjük-e, hogy lelkünk valóban boldoggá válhasson.

Én csak úgy hívom, a Varázskönyv. Bármikor bármilyen élethelyzetben, ha nem tudom, mitévő legyek, ha megfogalmazni nem tudom, csak a zsigereimben érzem, hogy valami nem stimmel, találomra kinyitom ezt a könyvet, elolvasom az ott szereplő pár oldalnyi fejezetet és kivétel nélkül mindig választ kapok a kérdésemre, problémámra. Amit biztosan tudok, hogy Oprah nehéz életútja, de óriási küzdeni és élni akarása számomra felhatalmazza őt arra, hogy gondolatait valódi bölcsességként értelmezzem.

Márai Sándor 1943-ban írta e könyvét. A II. világháború sötét éveiben. Micsoda lelki erő kellett ahhoz, hogy abban az időszakban egyáltalán írni tudjon. Ez a belső erő azért hajtotta, hogy tudását, az életében tapasztalt dolgokat és azokból levont következtetéseket átadhassa embertársainak, illetve a jövő nemzedékének, nekünk. Olyan látszólag hétköznapi témákról ír gondolatokat 1-1 bekezdésben, mint például mit jelent a lelkiismeret, barátság, a szerelem és mi a türelem, vagy a várakozás. Minden mondata azonban kincset ér, ha megfejtjük ezek mélyebb, emberi értelmét és ízlelgetjük szavait, elgondolkodunk valódi, bölcsességén, mondanivalóján.

Oprah a Super Soul Sunday TV műsorában korunk legismertebb és legkedveltebb gondolkodóival, tanítóival folytatott beszélgetéseket olyan témákról, mint például a boldogság, a hála vagy a megbocsátás. Ezeknek a beszélgetéseknek az emléknyomatai csokorba fűzve jelennek meg a könyvben. Mint egy fotóalbum, csak képek helyett szövegrészek láthatók, amelyeket átolvasva az ember akaratlanul is elmosolyodik, elmereng, és elgondolkozik az élet adta bölcsességeken.

A könyvben szinte kétkötetnyi bölcsesség van elrejtve regény formájában. A bölcs gondolatok úgy olvastatják magukat egy bátor leány XVII. században játszódó történetén keresztül, hogy az események közepette észrevétlenül befogadjuk őket. Aztán mégis, meg-megállva, a könyvből felnézve vagy visszalapozva, egy-egy gondolaton hosszú percekig elmélázunk és emésztjük, ízleljük az olvasottak másodlagos, akár saját magunkra, életünkre vetített mélyebb jelentését. Dénes Évi képes arra, hogy egy csodálatos, látszólag hétköznapi történetbe ágyazva bölcs életfilozófiai gondolatait ossza meg olvasójával.

A könyv spirituális és belső utazásra hívja az olvasót, s történetével bemutatja, mit is jelent a gyakorlatban a karma és a vonzás törvénye. A perui őserdőben, az ősi romok alól több ezer éves kézirat kerül elő s a különös próféciák az egész emberiség történetére hatással lehetnek. Nem csoda, hogy sem az állami, sem az egyházi vezetők nem akarják, hogy a Kézirat napvilágra kerüljön. A könyv névtelen főhőse Peru és az Andok vadregényes tájain utazva keresi a hiányzó tekercset, s közben számtalan emberrel és élethelyzettel találkozik, amely elgondolkodtatja, és más megvilágításba helyezi számára az élet számos nagy kérdését. A könyv először 1993-ban jelent meg Amerikában, majd 165 hétig vezette a sikerlistát!