• Szabó Petronella

A Seychelle-szigetek csodálatos tengerpartjai

A gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező szigetcsoport 2021. március 25-től újra fogadja a turistákat és e jó hír hallatán kolléganőmmel-barátnőmmel, Mónival ismét felkerekedtünk, hogy elutazzunk a világ másik felére és felfedezzük Mahé, a fősziget csodás tengerpartjait. Az utazásról és a hasznos tudnivalókról ebben a cikkemben írtam.


Tengerpartok

A Seychelle-szigetek 115 szigetből áll és ezeken összesen 95.000 ember él. Közülük 80.000 fő a legnagyobb szigeten, Mahé-n. Ide érkeznek az utasszállító repülőgépek is, és itt található az ország, illetve az afrikai kontinens legkisebb fővárosa, Victoria.


Lássuk a legnagyobb sziget legszebb tengerpartjait, ezen a linken keresztül térképen lehet követni, hogy melyik partszakasz, hol található pontosan.


1. Anse aux pins

Ez egy viszonylag kis tengerparti szakasz, turisták nem is szoktak idejönni fürödni, de nekünk itt volt a szállásunk, így elég jól kiismertük a helyet a nyaralásunk végére. Megállapítottuk, hogy szerintünk a víz tisztasága itt a legjobb, csodálatosan áttetsző, kristálytiszta volt akár apály, akár dagály idején. Nincsenek algák, vízi növények a víz alján, az apró, finomszemcsés homok kellemesen masszírozta a talpunkat minden egyes fürdésnél. Apály esetén jó messzire kellett besétálnunk, ha szerettük volna, hogy ne csak a bokánkig érjen a víz, dagály esetén viszont „házhoz” jött az óceán közepes méretű hullámokkal karöltve. Nagyon szerettük ezt a partszakaszt, csendes, tiszta, nyugodt volt, és apály idején át tudtunk sétálni a mellettünk lévő partszakaszra is. Itt a helyiek sokszor ücsörögtek a fák árnyékában és zenét hallgatva, illetve gyümölcsöket eszegetve csak nézték a víz olykor lusta, olykor dinamikus mozgását.

Szerencsések voltunk a szállásunk kiválasztásával, ugyanis a legtöbb szálláshoz nem tartozik saját partszakasz, így különösen hálásak voltunk, hogy itt bármikor lemehettünk a partra egyet fürödni, vagy reggel 6-kor a napfelkeltetét megcsodálni.


2. Anse Royal

Ismert és kedvelt partszakasz, Anse aux pins-től déli irányba. A helyiek is nagyon szeretnek itt hűsölni vagy csak a homokban ücsörögni, esetleg a kutyájukkal játszani. Itt már turisták is többen vannak, de egyáltalán nincs tömeg, a partszakasz elég hosszú ahhoz, hogy mindenki kényelmesen, megfelelő távolságot tartva egymástól elférjen. Dagálykor a víz egészen a növényzetig felcsaphat; a leterített törülközőnk, a papucsunk és a hátizsákunk bánta hiányos ismeretünket. A nagy melegben azonban minden hamar megszáradt, így csak jót nevettünk magunkon. :) A képeken jól látható, hogy dagály idején meddig csaphatnak fel a hullámok.




3. Baie Lazare

A sziget dél-nyugati csücskénél található a Four Seasons és a Kempinski Hotel is. Mondanom sem kell, hogy jól elkerített részeken, festői környezetben. Előző nyaralásom kapcsán azt már tudtam, hogy a Seychelle-szigetek minden partszakasza bárki által ingyen látogatható - ezt törvény garantálja a helyieknek és a turistáknak is. Csak éppen a nagy szállodaláncok előszeretettel építik resort-jaikat a legszebb részekre, kvázi megakadályozva, hogy a turisták ezekre a helyekre szabadon ki-bemehessenek. Na, minket nem olyan fából faragtak, hogy megijedtünk volna ettől. :) Egyik nap felkerekedtünk, a helyi busszal (5, 6A, 6B közül bármelyik jó) átszeltük a Mont Parnel hegy kanyargós ösvényeit és a végállomáson leszálltunk Baie Lazare városában. A sofőr készségesen útbaigazított minket, hogy sétáljunk fel a domboldalon és bal kéz felől elérjük a Kempinski Hotel bejáratát, majd sok szerencsét kívánt a bejutáshoz. A déli melegben kimelegedve, de nem elcsüggedve és határozottan köszöntöttük a biztonsági őrt, hogy szeretnénk fürödni a nyilvános tengerparton, így bemennénk. Az őr bambán nézett minket egy–két másodpercig, majd jó sétát kívánt és kezével befelé, az út felé mutatott. - Atyaég, tényleg bejutottunk! Itt vagyunk a világ egyik legdrágább szálláshelyének területén, ráadásul teljesen ingyen! Egy kis határozottsággal és tájékozottsággal mi mindent el lehet érni, igaz? :)



Mire a partra lejutottunk, kb. fél órás sétán voltunk túl, annyira hatalmas területen fekszik a szálloda. Útközben láttunk csodaszép leander virágokat burjánozni az út mentén, privát luxus faházakat, kis oázist és egy helikopter leszálló pályát is. A tengerparton, nem túlzok, tényleg mi ketten voltunk. Igaz, sikerült, a legnagyobb melegben, déli 12 órára leérnünk, de így teljesen egyedül élvezhettük a csodaszép látványát az óceánnak és a félkörívben magasodó szikláknak. Kb. 2 óra múlva jelent meg az első szállóvendég a csillámpónis úszógumijával, felette pedig épp akkor szállt el a helikopter, ami szerintem egy vendéget szállított a hotel területére.




Itt a víz szintén kristálytiszta, átlátszó volt, de bővelkedett vízi növényekkel, hínárokkal, ami azért, valljuk be, nálunk visszavett az értékéből. Nagyon sok korallt és kisebb kagylót is a partra sodortak a hullámok, ettől olyan vadregényes, romantikus színezetet kapott a hely. A pálmafák árnyékában kellemesen pihentünk, az óceán ütemes hullámai teljesen meditatív állapotba ringattak minket. Lassan azonban szedelőzködtünk, hogy a másik tengerparti szakaszt is aznap még meg tudjuk nézni, és napozni tudjunk a partján. Visszafelé, épphogy csak rátértünk a betonútra, amikor megjelent mellettünk egy fehér Suzuki autóval egy helyi dolgozó és felajánlotta, hogy elvisz minket a bejáratig. - Na, ezt a mázlit, gondoltuk, és már pattantunk is be a kocsiba a hátsó ülésre. Kiderült, hogy a sofőr azon a részen lakik, ahol mi megszálltunk és minden nap átautózik a szállodába dolgozni. Lelkesen mesélte, hogy már 30 szoba foglalt a szállodában és ez jó jel, kezd újra beindulni a turizmus.




4. Anse Takamaka

A hegy tetejéről busszal jutottunk le a völgybe, és végül a tengerpartra. A helyiek segítettek nekünk, hol kell leszállnunk, hogy mielőbb elérjük az óceánt, még a buszsofőrt is megkérték, hogy álljon meg két megálló között a kedvünkért. Itt aztán tényleg mindenki laza és kedves volt velünk. A helyi rumról elnevezett partszakasz sokkal vadregényesebbnek tűnt, mint előző társa. Itt már hallottunk lengyel és német szavakat is, de kb. 8-10 turistáról beszélünk, akiket láttunk a parton napozni és úszni. A partok attól is ennyire érintetlenek, hogy nincs infrastruktúra kialakítva rájuk, emiatt az étkezés és egyéb dolgok nehezen megoldhatók. Szerencsénkre itt pont üzemelt egy étterem, ami egy kemping területnek volt a része, de ez kuriózumnak számított. Visszafelé jó sokat kellett várnunk a buszra, és menetrendi tábla híján fogalmunk sem volt, mikor fog érkezni. Egy családi ház kertje mellett, a fa árnyékában hűsöltünk, amikor hazaérkezett a ház lakója. megkérdeztem tőle, hogy mi ez a zöld gyümölcs a kertjükben található fán. - Narancs, válaszolta. Szemeim kikerekedtek, hiszen eddig csak narancsszínű narancsot ismertem. Emiatt jó utazni, gondoltam: - Új információkat és új perspektívákat kap az ember. Hiszen, miért is ne lehetne egy narancs zöld színű? Miért gondoljuk, hogy csak az a helyes, és igaz, amit ismerünk? Az asszony közben bement a házba, majd fél perc múlva megjelent, kezében 3 db gyümölccsel és kedvesen átnyújtotta nekem, hogy együk meg őket. Nem győztem hálálkodni neki az önzetlenségéért.



5. Beau Vallon Beach

Egyik nap, gondoltuk, belefér egy nagyobb túra, így korán megreggeliztünk, és elindultunk busszal a fővárosba, Victoriába, hogy ott átszállva egy másik buszra (22, 22A, 22B) megnézhessük a híres Beau Vallon Beach tengerpartját. Ismerőseim, akik már jártak e partvidéken, ódákat zengtek a helyről. Ennek a napnak végül lehetett volna az a mottója, hogy „ember tervez, Isten végez”. Ugyanis az átszállás nem úgy ment, mint mi gondoltuk, hogy várunk max. 10-15 percet a másik buszra és már megyünk is tovább. Pontosan 45 percet szobroztunk a busz pályaudvaron, mire a busz méltóztatott megjelenni. Egy helyi srác odaszólt nekünk felszálláskor (gondolom látta a nem épp nyugodt arckifejezésemet), hogy „This is Seychelles!”. - Jó, végül is nyaralunk, ráérünk! :) -nyugtattam magam. A busz nyögve nyelősen, de felküzdötte magát a hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás tárult elénk Victoria városára. Innen lefelé vitt az utunk, hiszen a célállomásunk a hegy túloldalán volt. igen ám, de elkezdett szemerkélni az eső…gondoltuk: - Áh, ez csak egy futó zápor, biztosan mindjárt el is áll. Hát, nem. A trópusi esők iskolapéldáját volt szerencsénk megtapasztani, így ahogy leértünk a partra (az út közvetlenül mellette haladt), leszálltunk a buszról és futottunk át a szemközti megállóba (itt kivételesen volt fedett váró). Innen 1 órán keresztül néztük a tengerpartot és az esőt, ugyanis ennyi ideig vártunk a buszra, hogy visszavigyen minket a fővárosba, majd onnan hazabuszozhassunk a szállásunkig. Kiderült, hogy a húsvéti ünnep miatt a szokásosnál is ritkábban közlekedik az itteni BKV… De legalább bepillantást nyerhettünk a helyi emberek életébe. A megállóban 4 középkorú asszony üldögélt, itták a helyi sört (Seybrew) és csacsogtak, majd az elfogyasztott sör mennyiségével egyenesen arányosan egyre hangosabban nevetgéltek. Azt nem tudjuk, miről beszélhettek, de életvidámságban verhetetlenek voltak. Végül a busz csak megérkezett, és visszafelé már hamar hazaértünk és a szállásunk tengerpartján napozhattunk vigaszként.




A Seychelle-szigeteken jobb oldali a közlekedés. Sajnos annyira nem vagyok rutinos vezető, hogy be mertem volna vállalni a másik oldalon való vezetést, pedig biztos több időnk lett volna és még több tengerpartra el tudtunk volna jutni. Állítólag gyönyörű még az Anse Forbans partszakasz egészen délen, és a Grand Anse rész a sziget közép-nyugati oldalán. Na majd talán legközelebb ezeket a helyeket is felfedezzük! ;)


A Seychelle-szigetek másik két kisebb szigetén is páratlan természeti csodákat és vadregényes tájakat fedezhetünk fel. Ha kíváncsi vagy rájuk, nézegesd meg ezekről is a képeket, illetve olvasd el korábbi élménybeszámolómat ebben a cikkemben!



Tipp:

Nyaralásaim alatt igyekszem mindig időt szentelni az olvasásra. Tengerparton olvasni szerintem az egyik legjobb dolog a világon, hiszen van időm belemélyedni a történetbe, és elgondolkodni az olvasottakon. Most úgy alakult, hogy két könyvet is sikerült befejeznem. Az egyik a Nyitott Akadémia: Otthonról hoztuk című könyve, amely segített jobban megértenem a saját családi mintáinkat és gyakran tudat alatt működő bevésődéseimet. A nyugodt környezetben sokkal jobban tudtam figyelni és elmélyedni a könyv egy-egy gondolatán. Másik könyvet a blogom fejlesztése kapcsán vettem a kezembe. Dallos Zoltán: Alkalmazottból vállalkozó könyve segített abban, hogy a blogomra vállalkozói szemmel is tudjak nézni, és ennek megfelelően haladni a továbbfejlesztésében. Mindkét könyvet szívből ajánlom Neked is!

351 megtekintés0 hozzászólás