2021 nyarán az utazás még bizonytalan volt és sok utánajárást igényelt, de kihasználva az Olaszország beutazási szabályainak enyhítését, a Wizzair repülőjegy akciójának keretében 20.000 Ft-ért/fő tudtunk elutazni Szicíliába. 2 héttel az utazás előtt vettük meg a repülőjegyeinket, kis kézipoggyászban 4 napra bőven elfértek a nyári ruháink. Szerintem Szicília top 10 látnivalóinak egyike Catania városa minden nevezetességével együtt. :) Na, de lássuk a részleteket! Tartalomjegyzék Beutazási szabályok, feltételek Időjárás Szállás Catania top 10 látnivalói Beutazási szabályok, feltételek Olaszországba 2021 nyarán a szárazföldi beutazás során nem volt ellenőrzés, és azóta is, a turisták szabadon átléphetik a határt. A repülővel történő megközelítés során elvileg szigorú ellenőrzésre számítottunk, félerdőnyi papírt kinyomtattunk sajnos, de megérkezésünk után senki nem szólt hozzánk és minden gond nélkül kijutottunk a repülőtérről a buszmegállóig. Pedig komoly stresszben voltunk, hogy minden szükséges papírunk megvan-e a belépéshez. Először is le kellett töltenünk és kinyomtatnunk az EU COVID igazolását, hogy bizonyítsuk a két meglévő oltásunkat, mert a magyar védettségi igazolványt az olasz hatóságok nem fogadják el. Ezután szükséges volt kinyomtatni még egy nyilatkozatot mindkettőnknek. Ennek a linkjét a légitársaság a visszaigazoló e-mailjében küldte el számunkra. Elvileg a check-in pultnál került volna sor az ellenőrzésre, de sem ott, sem a beszállásnál nem kérte senki a dokumentum bemutatását. Közben szállást kellett foglalnunk, mert a 3. dokumentum kitöltéséhez szükséges volt beírni a szállásunk pontos címét és a tartózkodási intervallumot is. Ezt a formanyomtatványt online lehetett csak kitölteni az alábbi linken keresztül. A várt szigor és ellenőrzés elmaradt, úgy siklottunk át a Fontanarossa repülőtéren, mint kés a vajban 40 fokos nyári melegben. Időjárás Az időjárás tekintetében nagy szerencsénk volt, mert a 4 napunk során egyszer sem esett az eső, de a száraz, közel 36 C fokos melegben néha embert próbáló volt gyalogolni egyik látnivalótól a másikig. A meleg időnek köszönhetően elég volt egy kis kézipoggyásszal utaznunk, ebbe belefértek a nyári ruháink, pólóink, sőt még a fürdőruhánk és strandpapucsunk is. Szállás Szicíliáról és a maffiáról hallani ezt-azt, így jobbnak láttuk, hogy ha inkább nem magánembertől bérelünk lakást (Airbnb), hanem egy 3 csillagos szállodába foglalunk szobát. Hát, kétszer örültünk a helynek; amikor végre megtaláltuk és amikor kijelentkeztünk onnan. Az egész város sajnos elég koszos, piszkos, egyrészt az Etnából a szél által odasodort fekete tufa hamunak köszönhetően, másrészt az emberek lustasága miatt. A szálláshelyek, szállodák sem festettek valami túl jól kívülről és nem túlságosan volt bizalomgerjesztő, de szerencsénkre a szoba tiszta volt, az ágy kényelmes és még egy kis teraszt is kaptunk. A központtól és a fő utcától kb. 5 perces gyalogútra található az épület, és ottjártunk első napján rögtön felfedeztünk egy helyes kis fagyizót a mellette lévő téren. A személyzet nagyon kedves volt és mindenféle olasz édes péksüteménnyel vár ránk a szobánkban bekészítésként, a recepciós pedig amikor megtudta, hogy olaszul tanulok, eltökélte, hogy minimum felsőfokra tornázza fel nyelvtudásomat az alapszintről. Persze, ha ez ember nem szégyell kézzel-lábbal mutogatni, hogy mit szeretne, akkor félig már meg is értette magát az olaszokkal. :) Catania város látnivalói Catania a fekete város nevet kapta a kitörő vulkán közelsége miatt. Nem véletlenül, amikor a vulkáni hamu és pernye belepi a várost, olyan mintha minden fekete ruhát öltene. A szieszta fogalmát itt elég gyorsan megtanulja az ember, ugyanis a városban az élet teljesen leáll 12:00 és 15:00 óra között. Még a templomok sincsenek nyitva, biztos a pap is pihen ez időtájt. Érdemes erre felkészülni; a tervezett látnivalók nyitvatartási idejét megnézni és ehhez igazítani azok felfedezését. Sajnos a nem kellő utánajárás hiányában lecsúsztunk a város fő nevezetességének belülről való megtekintéséről, mert vasárnap eleve nem volt nyitva, a többi napokon is csak másfél órákra délelőtt és délután is. Na, de vegyük sorba, mit érdemes megnézni a szicíliai városban, mi Catania top 10 látnivalója! 1. Basilica Cattedrale Sant’Agata A bazilika azon a helyen épült, ahol Szent Ágota mártírhalált halt 251-ben. Az épület az Etnából kitörő pusztító lávafolyamot és az 1693-as földrengést is túlélte, kisebb-nagyobb sikerrel. Közel 30 évig építették utána, és 1736-ban lett teljesen kész a homlokzat befejezésével. A bazilikában található a város híres operaszerzője, Vincenzo Bellini sírja. 2. Piazza del Duomo és Fontana dell'Elefante A bazilikából kiérve egy tágas téren találjuk magunkat, ez a Piazza del Duomo, amely ma a Világörökség részét képezi. Közepén egy elefántszoborra erősített obeliszk szobor áll, a tetején kereszttel és a négy égtájat bemutató szerkezettel. Elég autentikus látványt nyújt az 1732-ben készült alkotás, de állítólag a mű készítőjét, Giovanni Battista Vaccarini-t annyira megihlette Bernini, évszázadokkal azelőtt készített, Rómában látható elefánt szobra, hogy ő is egy elefántot szeretett volna Catania-ban. Az állatszobor végül egyetlen lávakőből lett kifaragva! A legenda szerint azonban Szicília a görög gyarmatosítás előtt törpe elefántokkal lakott sziget volt, és a helyiek úgy tartották, hogy az elefánt elűzi veszélyes vadakat. Később talán ezért válhatott a város szimbólumává. 3. Badia di Sant Agata A Szent Ágota-zárda temploma szintén elég kacifántos nyitvatartással rendelkezik, de ide mindenképp megéri ellátogatni. A belső tere is szép, a barokk stílus jegyeit magán hordozó, de az igazi kuriózuma, hogy 4 euró/fő belépődíjért cserébe felsétálhatunk a lépcsősoron a kupola külső körfolyosójához, ahonnan csodás kilátásunk nyílik a város főterére, a másik Szent Ágota bazilikára, illetve szép időben előttünk magasodik az Etna hatalmas csúcsa is. 4. Via dei Crociferi A fő tértől nem messze, ebben az utcában négy templom is található; Assisi Szent Ferenc-templom, Szent Francesco Borgia-templom, a San Benedetto-templom és a San Giuliana-templom. A barokk művészet szimbóluménak tartott utca nagyon kis helyes lenne, ha nem lenne, de sajnos láttunk itt bedeszkázott ablakú házakat és koszos, szemetes teret. Ráadásul a szieszta miatt egyik templomba se tudtunk bejutni, később pedig már nem volt kedvünk visszajönni. Viszont! Az utca végénél helyezkedik el a Canuscinti café, ahol páratlanul finom arancini-t, azaz zsemlemorzsában sütött, belül ízesített rizsesgolyót lehet kapni, amiből akár egy darab is elég ebédre! 5. Via Etna A Piazza Duomo-tól egészen a Villa Bellini-ig sétálhatunk város fő artériájának számító utcán. Az itthoni Váci utcához tudnám hasonlítani, sok-sok üzlettel és étteremmel elegáns kivitelben. Egyik nap itt vacsoráztunk és boroztunk, a helyen élőben zenélt egy feltörekvő tehetség is, kellemes zenei aláfestést adott az esténknek. 6. Anfiteatro Romano di Catania Hihetetlen, hogy a város közepén, a Piazza Stesicoro-n egy, a II. század óta ott álló amfiteátrum található! Sajnos nagy része elpusztult, de így is megéri meglátogatni és a történelem egy darabkáját magunkba szívni. 7. Giardini Bellini Catania-ban minden a város szülöttjéről, a híres zeneszerzőről, Vincenzo Salvatore Bellini (1801-1835) szól. Van róla elnevezve utca, színház és még egy hatalmas park is. Ez a zöld oázis a város tüdeje. Nagyon hangulatos, kanyargós utak vezetnek fel a domboldalra, itt fent híres olasz zeneszerzők és költők szobrai mellett haladhatunk el. A park központi része a szabadtéri színpad, ahol nyárestéken különleges kulturális előadásokat csodálhatunk meg. Itt jártunkkor volt szerencsénk a Carmina Burana darabot szimfonikus zenekar előadásában meghallgatni, fantasztikus érzés volt! Az olaszok megadták a módját az eseménynek, csinosan, elegánsan felöltözve mindenki és úgy csacsogtak a mellettük ülő ismeretlennel, mintha legalábbis a rokonuk lenne. Végül felállva éljenezték a művészeket az előadás végén és kétszeri ráadás után engedték csak el őket haza. 8. Teatro Massimo Bellini Ahogy írtam, minden a híres zeneszerzőről szól, így a város operája is az ő nevét viseli a róla elnevezett téren, a Piazza Vincenzo Bellini-n. Az operaszínház látogatható, belépődíjért cserébe a helyi idegenvezető mesél a helyről és az épületről. 1890. május 31-én avatták fel az épületet a zeneszerző Norma című darabjának bemutatója kapcsán. A barokk színháznak a terme nagyon hasonlít szerintem a mi Operaházunk belterére. Ott jártunkkor épp a zenészek gyakoroltak a jövő heti Beatles szimfonikus koncertre. 1951-ben Bellini születésének 150. évfordulóján maga Maria Callas lépett fel és énekelte a szerző leghíresebb darabját, a Norma-t. 9. Castello Ursino Catania városa maga az élő történelem. Az amfiteátrum mellett ez a hajdani királyi vár is szinte a város központjában van, 10 perc sétára a Fő tértől. 1239 és 1250 között épült kastély II. Frigyes akkori Német-római császár szicíliai kastélya volt, amelyet az 1693-as földrengés sem tudott elpusztítani. A XVII. századig a kastély tornyából a tengerre lehetett látni, vagyis fontos védelmi funkciója volt az épületnek. Az Etna kitörésekor keletkezett lávafolyam azonban „feltöltötte” a tenger egy részét, így fordulhat elő, hogy a kastélyt ma már lakóházak veszik körbe. 10. Etna A látnivalók közül nem hiányozhat Európa legmagasabb működő vulkánja 3329 méterrel, az Etna. Fenséges látványát legjobban a Badia di Sant Agata tetejéről csodálhatjuk meg, különösen szép naplementekor. Cataniaból sok helyi utazási iroda szervez buszos túrákat az Etnához, útba ejtve a festői szépségű Taormina városát. Következő cikkemben Catania városából indított kirándulásokról írok, látogasd meg az oldalt ide kattintva! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

Tudtad, hogy a Naplás-tó Budapest legnagyobb (150 hektáros) helyi védettségű természeti értéke? A természetvédelmi terület sokszínű élővilágnak ad otthont. A tavat mesterségesen hozták létre az 1970-es évek első felében a Szilas-patak felduzzasztásával. A területen található a 16 hektáros tározó, amely ma már Budapest egyik legnagyobb állóvize. Korábban inkább csak a XVI. és XVII. kerület lakosai jártak ide kikapcsolódni, de a pandémia időszakában Budapest minden szegletéből érkeztek ide az emberek, így azóta kedvelt kirándulóhellyé lépett elő. (További kirándulóhelyekről ebben a cikkemben olvashatsz.) Nyár elején egy 22 m magas kilátó toronnyal gazdagodott a hely, amelynek tetejéről csodás kilátás nyílik a Naplás-tóra és Budapestre. A pár órás kirándulás során, ha szerencsések vagyunk, talán élőben láthatjuk Magyarország egyetlen vadon élő teknősfaját, a mocsári teknőst is. A környék gazdag élővilágának köszönhetően rajta kívül vadkacsát, kormoránt, és akár szürke gémet is megpillanthatunk a tóban úszni, vagy afelett repülni. A tó körül kiépített bicikli és gyalogos út van, illetve ingyenesen lehet parkolni a főút mellett. A tavat kényelmesen 1 órán belül lehet körbesétálni, illetve körbetekerni. Igazi gyöngyszem ez a tó Budapesten, nincsenek hangzavart okozó kiépített bódék, vízi szórakozást nyújtó eszközök, csak 1-1 horgászt lehet észrevenni a parton csendben üldögélve. Pokróccal érdemes készülni, mert pad nem sok van, de mindenképpen megéri egy kis időt a tó partján tölteni és elmélázni a táj szépségén és érintetlenségén. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

A Maldív-szigetekre eljutni nem mindennapi élmény. Már az első utazásomnál is egy régóta dédelgetett álmom vált valóra, és akkor még nem is gondoltam, hogy 2 évvel később újra láthatom e csodás szigetvilágot. Tartalomjegyzék: Utazásunk Mikor érdemes a Maldív-szigetekre utazni? Szállásunk Félpanzió vagy teljes ellátás? Melyiket válasszam - Maldív-, Seychelle-szigetek vagy Mauritius? A 2020-ban kirobbant Covid-időszakban mindannyian megtapasztaltuk, külső erők milyen drasztikus mértékben képesek korlátozni utazási és egyéb mozgás szabadságunkat. Néhány országon kívül akkoriban szinte az egész világ bezárt és nem engedett be turistákat határain belülre. A Maldív-szigetek GDP-jének 60%-a az idegenforgalomból származik, ezért a szigetvilágnak elemi érdeke volt, hogy mielőbb megnyissa kapuit a külföldi turisták előtt. Természetesen szigorú szabályok szerint működött a beléptetés, sőt már az utazás előtt is voltak kötelezően elvégzendő feladatok. Utazásunk Akkoriban az országba való belépéshez akkoriban egy 96 órán belül levett negatív PCR teszt volt szükséges. A mi esetünkben hétfői indulásunk volt, ezért a tesztet pénteken végeztettük el, de mivel a szigetekre csak kedd reggel értünk, ezért az akkoriban kötelező regisztrációt hétfő délelőtt töltöttük ki. A budapesti repülőtérre érkezve szomorú volt látni, hogy rajtunk kívül szinte csak a reptéri dolgozók voltak jelen. A biztonsági ellenőrzésen úgy suhantunk át, mintha VIP vendégként csak nekünk tartottak volna fent egy kézipoggyász-ellenőrző kaput. Bár május végén már néhány üzlet kinyitott, vásárlókra még várni kell az eladóknak. A Qatar Airways-zel utazni megint páratlan élményt jelentett. A Budapest-Doha közötti úton a B787-es Dreamliner gép a turista osztályon is hihetetlenül ergonomikus székekkel és profi szórakoztató rendszerrel van felszerelve, ráadásul felszolgálnak vacsorát is (előétel, főétel, desszert 1 tálcán), így az 5 órás repülőút nagyon hamar eltelt. A 2 órás csatlakozási időnek köszönhetően a dohai repülőtéren is kényelmes volt az átszállás a QR678-as járatra, ami 4,5 óra alatt repített minket tovább a szigetek fővárosába, Maléba. Pontosabban a fővároshoz tartozó repülőtéri szigetre, ugyanis külön van egy sziget (Velana Airport), ami csak a fel- és leszálló légi forgalom kiszolgálására szolgál. Landolás után az útlevelünkön kívül a határellenőr megnézte a visszafelé szóló repülőjegyünket, a szállásunk foglalási visszaigazolásáról szóló papírt (még szerencse, hogy kinyomtattuk!), illetve a negatív PCR tesztről szóló eredményt. Ezeken felül mobiltelefonon kellett bemutatnunk a fentebb említett regisztrációs form-ról kapott QR kódot. Mikor érdemes a Maldív-szigetekre utazni? A helyiek elmondása szerint régebben a május-július közötti időszak volt az esős évszak, ekkor nagy valószínűséggel fordultak elő heves esőzések, viharok, illetve viharos széllökések. A többi hónap viszont száraz és szinte csapadéktól mentes volt. Napjainkban a klímaváltozás hatására sajnos ezek a határok elmosódtak, és ma már bármikor elképzelhető egy-egy vihar vagy zápor a szigeteken. Az időjárás előrejelző applikációnk a nyaralásunk hetére (május utolsó hete) végig esős, viharos időt jósolt 27 Celsius fokos átlag hőmérséklettel. Ezzel szemben volt olyan napunk, amikor egyáltalán nem esett az eső, és olyan is, amikor igen, de csak éjszaka, és reggelre minden felszáradt és ugyanolyan meleg, párás volt a levegő, mintha mi sem történt volna. Szerintem, ha az embernek van rá lehetősége és anyagi fedezete, hogy elutazzon e páratlan szépségű helyre, ne habozzon és ne aggódjon az idő miatt. Garantáltan lesz szép napsütés a szuper fotók elkészítéséhez! :) Szállásunk Folyamatosan követtük a szigetország belépéséről szóló híreket, ezért lakott sziget helyett resort szigetet választottunk. Ennek oka, hogy az előbbi helynél fennállt a veszély, hogy ha az indiai vírusvariáns megjelenik, illetve elterjed a Maldív-szigeteken, akkor lezárják a lakott területeket, és több időre ragadunk ott, mint terveztük. Persze a páratlan szépségű természet miatt nem lett volna kár, de saját költségen már kicsit fájó lett volna egy, akár hetekig, hónapokig tartó karantén-nyaralás. A resort szigeteknél ilyentől nem kellett tartanunk, ugyanis az itt dolgozó személyzetet folyamatosan tesztelik, és ha valaki hazalátogat a családjához (vagyis elhagyja az adott szigetet), akkor 2 hét karanténra kényszerül az újbóli munkába lépése előtt. További előny, hogy hazafelé így nem kellett PCR tesztet végeznünk, ellentétben azzal, ha lakott szigetre foglaltunk volna szállást. Érkezésünk után az Embudu Village Resort munkatársa várt ránk és külön motorcsónak transzferrel vittek minket a szállásunk szigetére. Érdemes figyelni a lakhelyünk lefoglalásánál, hogy milyen messze van a repülőtértől az adott sziget. Találtam olyat lehetőséget is, ahova csak hidroplánnal lehetett volna eljutni, és a retúr transzfer 478 USD lett volna - személyenként! Összehasonlításképp, a mi szigetünk látótávolságra volt a fővárostól, motorcsónakkal való retúr transzfer 78 USD-ba került egy embernek. Félpanzió vagy teljes ellátás? Aki szeret enni a nagy meleg ellenére is és napközben nem éri be otthonról hozott kekszekkel, müzliszeletekkel, mint mi, annak érdemes teljes ellátás vagy all inclusive opciót választani a szállás lefoglalásakor (természetesen a szállás ára ettől függően változik). Ezen nem feltétlenül érdemes spórolni, ugyanis itt nincs kisbolt, ahova az ember csak leugrik venni valamit, ha megéhezik. A szigeten csak az étterem van nyitva az étkezések idejére, illetve egy büfé, ahol méregdrágán lehet "választani" kell-nem kell alapon az egyféle márkájú (!) fagyiból vagy chipsből. Ezekkel jól nem lakunk, ellenben a költőpénzünk viharos sebességgel el fog fogyni már a nyaralás első napjaiban. Fontos tudni még, hogy ital csak a reggelihez jár, a vacsora során venni kell, és 1 l víz bizony 3 USD-t kóstált minden étkezésünk alkalmával. Az all inclusive esetén ez a költség nincs pluszban. A sziget azért lehetőséget kínált ingyenes kikapcsolódásra is a napozáson és homokvár építésen kívül; például ingyenesen bármikor lehetett ping-pongozni, darts-ozni, illetve biliárdozni. Felár ellenében különböző túrákat is szervezett a személyzet, így akár búvárkodni vagy delfinlesre is lehetett menni. Snorkellezni lehetett a part mentén is, de szerintem nem volt olyan szép a korall élővilág, mint amilyen például Thaiföldön. Ez számomra picit csalódás is volt, mert előtte azt olvastam, hogy ezen a déli atoll részen nagyon szép és ép a korall- és vízi élővilág. Ugyanakkor kisgyerekes családoknak ideális lehet egy ilyen sziget, hiszen a bungalow-k szó szerint a parttól pár lépésre találhatóak, így kényelmes és aggódástól mentes lehet a nyaralás a szülőknek is. Melyiket válasszam - Maldív, Seychelle-szigetek vagy Mauritius? Sokan kérdezték tőlem, hogy melyik szigetvilág tetszett jobban, illetve melyiket ajánlanám inkább? Ha az ember mozgalmasabb kikapcsolódásra vágyik, akkor én inkább a Seychelle-szigeteket javaslom, ami természeti szépségében talán felül is múlja a Maldív-szigeteket, és sokkal több programlehetőséget, felfedezni való helyet kínál. Az ottani nyaralásomról és hasznos, az odautazással kapcsolatos információkról ebben a cikkemben írtam. A Maldív-szigeteken eltöltött 2021. május végi nyaraláson mi élveztük a semmittevést, az óceán ritmikus hullámzását, a madarak csicsergését és a parti nyugalmat. Talán az elvonulás a jó szó a szigeten töltött napok jellemzésére; sikerült útitársamnak és nekem is teljesen kikapcsolni a mindennapokból és divatos kifejezéssel élve, tudatosan a jelenben maradni és élvezni minden percét. Ideális volt könyvolvasásra, céltalan tengerparti sétákra, reggeli jógázásra, napközbeni úszásra és snorkellezésre, illetve esténként naplemente nézésére. Mindenkinek ajánlom a csodálatos szigetvilágot, ha ilyen pihenésre vágyik - biztosan nem fogja megbánni! Mauritius szigete is tartogat meglepetéseket az utazóknak, amely sokkal több programlehetőséget kínál, mint elsőre gondolná az ember. Ha szeretünk jönni-menni és programozással tölteni a napokat, akkor az afrikai ország szigetvilága is számos lehetőséget kínál! Személyes élménybeszámolókat a sziget északi és déli partjáról is írtam! A Maldív-szigetekre utazás előtti hasznos információkért kattints ide! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Egy korábbi bejegyzésemben már bemutattam Nektek 5+1 olyan helyet, amelyek Budapesten vagy közelében találhatóak, és ahova érdemes ellátogatni bármelyik évszakban. Jöjjön most a folytatás, újabb 5 csodás helyet mutatok be Nektek, amelyek Budapestről gyorsan megközelíthetőek autóval és könnyed sétát ígérnek a kirándulóknak a természetben! Tartalomjegyzék: Budaörs Gödöllő Vácrátót Zsámbék Alcsútdoboz 1. Budaörs - Menjünk kirándulni! - Jó, de csak ide valahova Budapesttől nem messze, ami autóval max. 10 perc! - Oké, akkor Budaörsnél megnézzük a Kő-hegyet. :) Így jutottunk el a Budapest határától autóval 5-10 percre található Budaörs városának félig természeti, félig ember alkotta látnivalójához. A nevét kopárságáról kapó Kő-hegyhez ma már kényelmes, de hosszú lépcsősor vezet fel. A város Ófaluja fölé magasodó (235 m) fehér mészkősziklás hegy tetején egy kápolnát találunk, ez a Mária-kápolna. Nevét onnan kapta, hogy építőjének, Wendler Ferencnek 1853-ban, álmában megjelent maga a Szűz Mária. Felesége halála után a férfi felköltözött a kápolna mellé vájt barlangba és haláláig ott lakott. Főként a németek számára vált fontos zarándokhellyé a kis épület. Ma már inkább a csodás kilátás miatt látogatják egyre többen, hiszen Budapestre és a környező Csíki-hegyekre fantasztikus kilátás nyílik. Romantikus program lehet a naplementét innen szemlélni, a hirtelen esetlegesen ránk zuhanó sötéttől pedig ne féljünk, mert (1995 óta) a csúcson a négy és fél méter magas fémkeresztet esténként reflektorokkal szokták megvilágítani. 2. Gödöllő Nagyon szeretem az Erzsébet királynéról, Sissi-ről szóló történeteket és mindent, ami vele kapcsolatos. Emiatt nagyon kedves nekem Gödöllő városa is, hiszen a magyarok királynője Grassalkovich-kastélyban szívesen töltötte idejét főleg a tavaszi és őszi időszakban. A járványhelyzet miatt Magyarország legnagyobb barokk kastélyát csak kívülről tekinthettük meg, de még így is lenyűgözően idézi a letűnt idők régi pompáját. A kastély területén, illetve a szemközti területen elterülő park látogathatóak, és kellemes sétára csábítanak. 3. Vácrátót A Budapesttől kb. 20-25 km-re fekvő Nemzeti Botanikus Kert elsőként nyitotta meg kapuit a hosszú lezárások után. Április közepén még a szokatlanul hideg időben nem virágzott annyira a természet, de így is volt egy kellemes hangulata sétálni Magyarország legnagyobb, 27 hektáros arborétumában. A területen összesen 13 000 féle növényfaj található. A növényzet sokszínűségének hála minden évszakban találhatunk magunknak csodálnivalót a park területén. A fákat és virágokat több kisebb-nagyobb tavacska (Iker-tavak, Nagy-tó, Sziklás-tó) fogja közre, illetve egy műromot is építettek ide a XIX. század végén, csak azért, hogy az adott kor parkjaira jellemző szentimentális elem ne hiányozzon innen sem. 4. Zsámbék Budapestről a legegyszerűbben autóval a Törökbálint-Biatorbágy-Zsámbék útvonalon juthatunk el. A romtemplom már messziről magasodik a domb tetején, így elég csak „azt” követni. A XIII. sz. első felében épült, késő román és kora gótikus stílusjegyeket egyaránt láttató monostortemplom a középkori magyar építészet egyik legszebb emléke. A premontreiek kolostora volt, amíg a törökök 1541-ben el nem foglalták a várost, és így a templom használhatatlanná vált az állandó harcok kereszttüzében. Sorsát az 1763-as földrengés pecsételte meg, ekkor omlott le a főhajó északi oldalfala és a boltozat nagy része. És mégis, romos állapotában is van az épületben valami fenséges, valami földöntúli, valami nem megfogható erő, amit sugároz magából. Ha a dombról lefelé sétálunk, akkor útba esik a Kálmán Cukrászda, ahova érdemes betérni egy finom szelet süteményért, vagy kettőért. Életem egyik legfinomabb mentes sütijét itt majszoltam el. 5. Alcsútdoboz Nincs annyira közel, autóval kb. 1 óra az út Budapest belvárosából az Alcsútdoboz településen található arborétumig, de nagyon megéri az oda utazás. Ott jártunkkor, március közepén éppen nyíltak a hóvirágok, amelyek beterítették fehér szirmaikkal a teljes parkot. Ma már védett növény, így csak csodálni szabad, szedésükért szálanként 10.000 Ft bírságot kell fizetni. A kanyargós utakon sétálva nemcsak a hóvirág tengeren juthatunk át, hanem felfedezhetjük például a mocsári citrust, amelynek vastag légzőgyökerei úgy álltak ki a földből, mintha csúcsos farönkök lennének. Ha tekintetünket tovább visszük, egy kis tavon megpihenő szigetet is láthatunk. Még tovább sétálva pedig a domboldal tetején áll az egykori Habsburg-kastély kapuja - ugyanis mára sajnos ennyi maradt az egykor pompás úri lakhelyből. A kastély 1944-ben a szovjet csapatok bevonulásakor égett le, majd 1952-ben államosították és természetvédelmi területté nyilvánították az addig a Habsburg József és leszármazottai birtokában lévő 40 hektáros területet. Kis fantáziával azonban el lehet képzelni, micsoda pompa és gazdagság lehetett itt! A család korábbi munkájának köszönhetően ma is kb. 500-600 féle növényfaj található meg az arborétum területén. Magyarország tele van csodás látnivalókkal, most, hogy talán mindenkinek több ideje van kirándulni belföldön, bátorítalak Benneteket, hogy fedezzétek fel ezeket a rejtett kincseket! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

A gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező szigetcsoport 2021. március 25-től újra fogadja a turistákat és e jó hír hallatán kolléganőmmel-barátnőmmel, Mónival ismét felkerekedtünk, hogy elutazzunk a világ másik felére és felfedezzük Mahé, a fősziget csodás tengerpartjait. Az utazásról és a hasznos tudnivalókról ebben a cikkemben írtam. A Seychelle-szigetek 115 szigetből áll és ezeken összesen 95.000 ember él. Közülük 80.000 fő a legnagyobb szigeten, Mahé-n. Ide érkeznek az utasszállító repülőgépek is, és itt található az ország, illetve az afrikai kontinens legkisebb fővárosa, Victoria. Lássuk a legnagyobb sziget legszebb tengerpartjait, ezen a linken keresztül pedig térképen lehet követni, hogy melyik partszakasz, hol található pontosan. Tengerpartok 1. Anse aux pins 2. Anse Royal 3. Baie Lazare 4. Anse Takamaka 5. Beau Vallon Beach 1. Anse aux pins Ez egy viszonylag kis tengerparti szakasz, turisták nem is szoktak idejönni fürödni, de nekünk itt volt a szállásunk, így elég jól kiismertük a helyet a nyaralásunk végére. Megállapítottuk, hogy szerintünk a víz tisztasága itt a legjobb, csodálatosan áttetsző, kristálytiszta volt akár apály, akár dagály idején. Nincsenek algák, vízi növények a víz alján, az apró, finomszemcsés homok kellemesen masszírozta a talpunkat minden egyes fürdésnél. Apály esetén jó messzire kellett besétálnunk, ha szerettük volna, hogy ne csak a bokánkig érjen a víz, dagály esetén viszont „házhoz” jött az óceán közepes méretű hullámokkal karöltve. Nagyon szerettük ezt a partszakaszt, csendes, tiszta, nyugodt volt, és apály idején át tudtunk sétálni a mellettünk lévő partszakaszra is. Itt a helyiek sokszor ücsörögtek a fák árnyékában és zenét hallgatva, illetve gyümölcsöket eszegetve csak nézték a víz olykor lusta, olykor dinamikus mozgását. Szerencsések voltunk a szállásunk kiválasztásával, ugyanis a legtöbb szálláshoz nem tartozik saját partszakasz, így különösen hálásak voltunk, hogy itt bármikor lemehettünk a partra egyet fürödni, vagy reggel 6-kor a napfelkeltetét megcsodálni. 2. Anse Royal Ismert és kedvelt partszakasz, Anse aux pins-től déli irányba. A helyiek is nagyon szeretnek itt hűsölni vagy csak a homokban ücsörögni, esetleg a kutyájukkal játszani. Itt már turisták is többen vannak, de egyáltalán nincs tömeg, a partszakasz elég hosszú ahhoz, hogy mindenki kényelmesen, megfelelő távolságot tartva egymástól elférjen. Dagálykor a víz egészen a növényzetig felcsaphat; a leterített törülközőnk, a papucsunk és a hátizsákunk bánta hiányos ismeretünket. A nagy melegben azonban minden hamar megszáradt, így csak jót nevettünk magunkon. :) A képeken jól látható, hogy dagály idején meddig csaphatnak fel a hullámok. 3. Baie Lazare A sziget dél-nyugati csücskénél található a Four Seasons és a Kempinski Hotel is. Mondanom sem kell, hogy jól elkerített részeken, festői környezetben. Előző nyaralásom kapcsán azt már tudtam, hogy a Seychelle-szigetek minden partszakasza bárki által ingyen látogatható - ezt törvény garantálja a helyieknek és a turistáknak is. Csak éppen a nagy szállodaláncok előszeretettel építik resort-jaikat a legszebb részekre, kvázi megakadályozva, hogy a turisták ezekre a helyekre szabadon ki-bemehessenek. Na, minket nem olyan fából faragtak, hogy megijedtünk volna ettől. :) Egyik nap felkerekedtünk, a helyi busszal (5, 6A, 6B közül bármelyik jó) átszeltük a Mont Parnel hegy kanyargós ösvényeit és a végállomáson leszálltunk Baie Lazare városában. A sofőr készségesen útbaigazított minket, hogy sétáljunk fel a domboldalon és bal kéz felől elérjük a Kempinski Hotel bejáratát, majd sok szerencsét kívánt a bejutáshoz. A déli melegben kimelegedve, de nem elcsüggedve és határozottan köszöntöttük a biztonsági őrt, hogy szeretnénk fürödni a nyilvános tengerparton, így bemennénk. Az őr bambán nézett minket egy–két másodpercig, majd jó sétát kívánt és kezével befelé, az út felé mutatott. - Atyaég, tényleg bejutottunk! Itt vagyunk a világ egyik legdrágább szálláshelyének területén, ráadásul teljesen ingyen! Egy kis határozottsággal és tájékozottsággal mi mindent el lehet érni, igaz? :) Mire a partra lejutottunk, kb. fél órás sétán voltunk túl, annyira hatalmas területen fekszik a szálloda. Útközben láttunk csodaszép leander virágokat burjánozni az út mentén, privát luxus faházakat, kis oázist és egy helikopter leszálló pályát is. A tengerparton, nem túlzok, tényleg mi ketten voltunk. Igaz, sikerült, a legnagyobb melegben, déli 12 órára leérnünk, de így teljesen egyedül élvezhettük a csodaszép látványát az óceánnak és a félkörívben magasodó szikláknak. Kb. 2 óra múlva jelent meg az első szállóvendég a csillámpónis úszógumijával, felette pedig épp akkor szállt el a helikopter, ami szerintem egy vendéget szállított a hotel területére. Itt a víz szintén kristálytiszta, átlátszó volt, de bővelkedett vízi növényekkel, hínárokkal, ami azért, valljuk be, nálunk visszavett az értékéből. Nagyon sok korallt és kisebb kagylót is a partra sodortak a hullámok, ettől olyan vadregényes, romantikus színezetet kapott a hely. A pálmafák árnyékában kellemesen pihentünk, az óceán ütemes hullámai teljesen meditatív állapotba ringattak minket. Lassan azonban szedelőzködtünk, hogy a másik tengerparti szakaszt is aznap még meg tudjuk nézni, és napozni tudjunk a partján. Visszafelé, épphogy csak rátértünk a betonútra, amikor megjelent mellettünk egy fehér Suzuki autóval egy helyi dolgozó és felajánlotta, hogy elvisz minket a bejáratig. - Na, ezt a mázlit, gondoltuk, és már pattantunk is be a kocsiba a hátsó ülésre. Kiderült, hogy a sofőr azon a részen lakik, ahol mi megszálltunk és minden nap átautózik a szállodába dolgozni. Lelkesen mesélte, hogy már 30 szoba foglalt a szállodában és ez jó jel, kezd újra beindulni a turizmus. 4. Anse Takamaka A hegy tetejéről busszal jutottunk le a völgybe, és végül a tengerpartra. A helyiek segítettek nekünk, hol kell leszállnunk, hogy mielőbb elérjük az óceánt, még a buszsofőrt is megkérték, hogy álljon meg két megálló között a kedvünkért. Itt aztán tényleg mindenki laza és kedves volt velünk. A helyi rumról elnevezett partszakasz sokkal vadregényesebbnek tűnt, mint előző társa. Itt már hallottunk lengyel és német szavakat is, de kb. 8-10 turistáról beszélünk, akiket láttunk a parton napozni és úszni. A partok attól is ennyire érintetlenek, hogy nincs infrastruktúra kialakítva rájuk, emiatt az étkezés és egyéb dolgok nehezen megoldhatók. Szerencsénkre itt pont üzemelt egy étterem, ami egy kemping területnek volt a része, de ez kuriózumnak számított. Visszafelé jó sokat kellett várnunk a buszra, és menetrendi tábla híján fogalmunk sem volt, mikor fog érkezni. Egy családi ház kertje mellett, a fa árnyékában hűsöltünk, amikor hazaérkezett a ház lakója. megkérdeztem tőle, hogy mi ez a zöld gyümölcs a kertjükben található fán. - Narancs, válaszolta. Szemeim kikerekedtek, hiszen eddig csak narancsszínű narancsot ismertem. Emiatt jó utazni, gondoltam: - Új információkat és új perspektívákat kap az ember. Hiszen, miért is ne lehetne egy narancs zöld színű? Miért gondoljuk, hogy csak az a helyes, és igaz, amit ismerünk? Az asszony közben bement a házba, majd fél perc múlva megjelent, kezében 3 db gyümölccsel és kedvesen átnyújtotta nekem, hogy együk meg őket. Nem győztem hálálkodni neki az önzetlenségéért. 5. Beau Vallon Beach Egyik nap, gondoltuk, belefér egy nagyobb túra, így korán megreggeliztünk, és elindultunk busszal a fővárosba, Victoriába, hogy ott átszállva egy másik buszra (22, 22A, 22B) megnézhessük a híres Beau Vallon Beach tengerpartját. Ismerőseim, akik már jártak e partvidéken, ódákat zengtek a helyről. Ennek a napnak végül lehetett volna az a mottója, hogy „ember tervez, Isten végez”. Ugyanis az átszállás nem úgy ment, mint mi gondoltuk, hogy várunk max. 10-15 percet a másik buszra és már megyünk is tovább. Pontosan 45 percet szobroztunk a busz pályaudvaron, mire a busz méltóztatott megjelenni. Egy helyi srác odaszólt nekünk felszálláskor (gondolom látta a nem épp nyugodt arckifejezésemet), hogy „This is Seychelles!”. - Jó, végül is nyaralunk, ráérünk! :) -nyugtattam magam. A busz nyögve nyelősen, de felküzdötte magát a hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás tárult elénk Victoria városára. Innen lefelé vitt az utunk, hiszen a célállomásunk a hegy túloldalán volt. igen ám, de elkezdett szemerkélni az eső…gondoltuk: - Áh, ez csak egy futó zápor, biztosan mindjárt el is áll. Hát, nem. A trópusi esők iskolapéldáját volt szerencsénk megtapasztani, így ahogy leértünk a partra (az út közvetlenül mellette haladt), leszálltunk a buszról és futottunk át a szemközti megállóba (itt kivételesen volt fedett váró). Innen 1 órán keresztül néztük a tengerpartot és az esőt, ugyanis ennyi ideig vártunk a buszra, hogy visszavigyen minket a fővárosba, majd onnan hazabuszozhassunk a szállásunkig. Kiderült, hogy a húsvéti ünnep miatt a szokásosnál is ritkábban közlekedik az itteni BKV… De legalább bepillantást nyerhettünk a helyi emberek életébe. A megállóban 4 középkorú asszony üldögélt, itták a helyi sört (Seybrew) és csacsogtak, majd az elfogyasztott sör mennyiségével egyenesen arányosan egyre hangosabban nevetgéltek. Azt nem tudjuk, miről beszélhettek, de életvidámságban verhetetlenek voltak. Végül a busz csak megérkezett, és visszafelé már hamar hazaértünk és a szállásunk tengerpartján napozhattunk vigaszként. A Seychelle-szigeteken jobb oldali a közlekedés. Sajnos annyira nem vagyok rutinos vezető, hogy be mertem volna vállalni a másik oldalon való vezetést, pedig biztos több időnk lett volna és még több tengerpartra el tudtunk volna jutni. Állítólag gyönyörű még az Anse Forbans partszakasz egészen délen, és a Grand Anse rész a sziget közép-nyugati oldalán. Na majd talán legközelebb ezeket a helyeket is felfedezzük! ;) A Seychelle-szigetek másik két kisebb szigetén is páratlan természeti csodákat és vadregényes tájakat fedezhetünk fel. Ha kíváncsi vagy rájuk, nézegesd meg ezekről is a képeket, illetve olvasd el korábbi élménybeszámolómat ebben a cikkemben! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Tartalomjegyzék: Utazás előtt Az utazás Érkezés az édenkertbe A szállásunk A helyi lakosok Programok Hazautazás Tanulság, tapasztalatok Utazás előtti izgalmak Erre az utazásra nem sokkal a Covid járvány okozta sokk után került sor. Amikor 2021. március 25-én olvastam a hírt, hogy a Seychelle-szigetek újra megnyitja kapuit a turisták előtt a járvány okozta hosszú bezártság után, barátnőmmel, Mónival eldöntöttük, hogy elutazunk oda. (Vele korábban már Szingapúrba is együtt utaztunk, kalandjainkat itt olvashatod.) Most a trópusi ország ideális célpontnak tűnt, kevés helyi lakos (összesen 95.000 fő) és még kevesebb turista, hiszen eddig a kötelező, érkezés utáni 2 hetes karantén elriasztotta a legbátrabbakat is az utazástól. Persze, az utolsó pillanatig bizonytalanok voltunk, hogy tényleg sikerül-e elutaznunk. Utazás előtt Az indulás előtt 72 órán belül kellett teszteltetni magunkat, hiszen az ország csak negatív PCR teszt eredménnyel engedi be a látogatóit, még akkor is, ha esetleg valakinek mindkét oltása megvan már. Hétfői indulásunkhoz péntek este mentünk tesztelésre, szombaton végig izgultunk, hogy mi lesz az eredmény, de szerencsére estére meglett a válasz, mindketten negatívak voltunk. Az eredményt fel kellett töltenünk a Seychelles Travel Authorization oldalára, a repüléssel és a szállásunkkal kapcsolatos adatokkal együtt, és 45 EUR-t befizetni a hivatalnak, mint egyfajta vízumdíjat. Persze pár óra múlva már jött is a válasz e-mailben, hogy a kérést elfogadták és várnak a Seychelle-szigetekre. Másfél nap múlva már a Liszt Ferenc Repülőtéren álldogáltunk a Qatar Airways check-in pultja előtt, hogy megkaphassuk a beszállókártyánkat. Még ekkor sem hittem el, hogy tényleg sikerül. A legszűkebb családon kívül nem is mondtam senkinek az útitervemet, egyfajta babonából, és én sem akartam magam feleslegesen beleélni, ha esetleg egy pozitív eredmény miatt mégsem repülhetek. Nagyon furcsa volt látni, mennyire üres a reptér, a biztonsági ellenőrzésen úgy éreztem magam, mintha VIP vendég lennék és nekem külön nyitottak volna egy ellenőrző pontot. Elutazásunkkor még az üzletek is zárva voltak, így tényleg csak a járat utasai lézengtek a várópontnál. A gép kb. félházzal üzemelt, így lehetőségünk volt a gép fedélzetén is tartani a távolságot, általában még akik együtt utaztak, ott is a középső ülést üresen hagyta a rendszer az ültetésnél. Az utazás Mindig is imádtam magát a repülést is, nemcsak az utazást, de a jelen körülmények között, ez az érzés most különösen erős volt bennem. Csak amikor felszállt a gép, akkor hittem el ténylegesen, hogy igen, újra utazom! 1 év és 2 hónap után ez fantasztikus érzés volt, és tudom, mennyire szerencsés vagyok, hogy minden baj nélkül újra a fellegekben lehettem! A dohai repülőtéren a korábbi évekhez képest érezhetően kevesebben voltak. Minden második ülés átszalagozva, hogy oda ne üljön senki, kézfertőtlenítő minden üzlet bejáratánál, a mosdókat szinte folyamatosan takarították. A maszk viselése pedig mindig mindenhol kötelező. Szerencsére kényelmes 3 órás átszállási időnk volt, így nem kellett sok időt a zárt terű repülőtéren töltenünk. Mivel a gépünk éjjel 2:00-kor indult el a szigetekre, a felszolgált késői vacsora után már aludtam is, természetesen maszkban, hiszen a fedélzeten csak az étkezés idejére lehetett lehúzni az orrunkról. 4,5 órás út az alvásnak köszönhetően egy szempillantás alatt eltelt, és végre megérkeztünk az édeni Seychelle-szigetekre! Érkezés az édenkertbe 2018-ban volt szerencsém a szilvesztert e csodálatos országban töltenem, az akkori kalandjaimról ebben az élménybeszámolómban meséltem. Anno „csak” a két kisebb szigetet, Praslin-t és La Digue-ot fedeztük fel, Mahé-n csak az érkezés és indulás idejéig tartózkodtunk. Most viszont a teljes 1 hetet a főszigeten töltöttük és ennek tengerpartjait jártuk be. A repülőtéri ellenőrzésnél kérték a vízumdíj befizetéséről szóló papírt, a visszafelé útra szóló repülőjegyünket és a szállásunktól származó visszaigazolást. Ha ezek rendben voltak, utána kaptam meg a pecsétet az útlevelembe. Mivel a szállásunk 5-6 km-re volt a repülőtértől, jobbnak láttuk, ha taxit fogunk, amivel tényleg 15 perc alatt a célhoz értünk. A szállásunk A vendégházunkat, Jamelah Beach Guest House-t, mint később megtudtam, egy hölgy vezeti immár 25 éve, aki anyukájától vette át a stafétabotot. Idén egy saját étterem megnyitását tervezték, ahova az utcáról is be lehet térni, de sajnos a járványhelyzet ezt a tervet egy időre elmosta, majd talán jövőre, reménykedett a hölgy. Ettől függetlenül valamit jól csinál a tulajdonos, hiszen sikerült megtartania a teljes személyzetet és szinte 80-90%-os kihasználtsággal működtetni a szobákat a tavalyi évben is. Ottlétünkkor szintén minden szoba foglalt volt. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó adottságokkal rendelkezik a szállás. Saját tengerpartja van, ami a 300-400 méter különbséggel bíró apály-dagály mozgást remekül kiküszöböli, így akár délelőtt, akár délután alkalmas fürdésre az elkerített partszakaszon az óceán. A reggelinket a pincér minden nap a szobánk ajtajánál adta át, elővigyázatosságból egyelőre a svédasztalos étkeztetés szünetel. Ennek a megoldásnak mi nagyon örültünk, hiszen az erkélyünkön ülve fogyaszthattuk el a kínált gyümölcsöket és a szendvicsünket, miközben hallgattuk az óceán lágy hullámzását és néztük a pálmafák lengedezését. Ebédről és vacsoráról is tudtunk gondoskodni a közelben; egy pizzázó kb. 10 percnyi sétára, egy másik hotel étterme 5 perc sétára volt tőlünk, illetve a bejárattal szemközti túloldalon két kisbolt is üzemelt, ami a gyér infrastruktúrához képest valódi főnyereménynek számított. A buszmegállók is szinte az épület előtt voltak, a fővárosba bármelyik busszal utazhattunk. Persze menetrend nincs kitéve, így előfordult, hogy fél órát vártunk, mire megjött az aktuális jármű. Ez maszkban a 80%-os párában és 36 fokos melegben nem volt túl kellemes, de az ember tényleg mindent kibír, és mindenhez hozzá tud szokni. A vendégház apartmanjaiban a wifi nagyon jól működött, sajnos a szobákban már kevésbé, ezért mindig le „kellett” mennünk az óceánpartra, ha kapcsolatba akartunk lépni a világgal. Na, de annyi baj legyen! :) A helyi lakosok A seychellois-ek, vagyis a helyi lakosok nagyon kedves, barátságok emberek. Anyanyelvük a kreol, amely egészen furcsa keveréke a franciának és az angolnak. Mindenki ért és valamennyire beszél is angolul, és mindig készségesen segítettek nekünk, ha útmutatást kértünk tőlük. Hazafelé a repülőtérre személyesen a „madame” vagyis a szálláshely vezetőnője vitt ki minket, mondván, van ideje, szívesen elautózik velünk a repülőtérre. A helyi pizzázóban az eladó srác életem egyik legfinomabb pizzáját készítette el nekünk, és közben kedvesen kérdezgette, honnan jöttünk, nálunk milyen a járványhelyzet. Testvére, Mike, aki a kinti asztalnál ült, helyi idegenvezetőként dolgozik, főleg német csoportokat kalauzol a szigeten. Persze az én szőke hajam miatt először azt gondolta, hogy én is német vagyok és elkezdett németül beszélni hozzám. Átváltva angolra, ő mesélte el, hogy a szigeteken a lakosság 70%-a már megkapta az első oltását, illetve 40%-uk a 2. adagot is. Mindenki becsülettel hordja a maszkot, de talán az átoltottság miatt is sokkal nyugodtabban állnak hozzá a járvány kérdéséhez, mint mi itt, Európában. Tudomásul veszik, hogy létezik a vírus, de nem görcsölnek rá és aggódnak olyan mértékben, mint mi itthon. Persze, a napi 20-30 fertőzött esetszámmal megértem, hogy könnyebben tudnak viszonyulni az egész járványhelyzethez. A szigetország a totális bezárkózás politikát választotta az elmúlt egy évben, turistákat csak akkor engedtek be a szigetre, ha letöltötték a helyi kijelölt szállodában két hetes karanténjukat - saját költségen. Nem csoda, hogy az elmúlt hónapokban csak a legelszántabbak jöttek ide. Programok Mivel sok szép tengerpartra volt szerencsénk eljutni, ezért ezekről ebben a külön cikkben írok. Hazautazás Hazafelé éjjel 1:45-kor indult a repülőgépünk. A Seychelle-i reptér elég kicsi, de így is bőven volt hely mindenkinek, kényelmesen elfértünk, tartva a megfelelő távolságot más utasoktól. Az Emirates gépe indult éjfél körül, de utána már csak a Qatar Airways gépe szállt fel, így ez is segített a tömeg elkerülésében. A légitársaság Dreamliner-t, azaz B787-est közlekedtet heti 3-szor Doha és Mahé között, de aznap Airbus A350-es gép jött értünk. Ez egy nagyon modern, környezetbarát és halkan üzemelő gép, személy szerint a kedvenc géptípusom. :) Nagyságrendileg 50 utas lehetett velünk együtt (plusz a személyzet), tehát teljesen szellősen ültetve a repülőgépen tényleg úgy érezhettük, hogy szinte csak mi vagyunk a fedélzeten. Megérkezve reggel 5:30-ra a Hamad Nemzetközi Repülőtérre, most azért érezhetően több utas sétált az üzletek és beszállókapuk között, mint éjjeli érkezésünkkor. Ennek oka az volt, hogy az amerikai városokba (New York, Los Angeles, Seattle, San Francisco) induló gépek a reggeli órákban egymás után szállnak fel. Ugyanakkor a mi gépünk a D terminálról indult, ahol már alig volt ember. Az 5 órás repülőút után, és a leszállást követően a repülőtéren már rendőrök irányítottak minket a megfelelő helyre. Ha valaki átesett a koronavíruson, akkor egyből mehetett az útlevél-ellenőrző pontokhoz, mert neki nem kell karanténba vonulnia. Nekünk viszont igen, így egy formanyomtatványra kellett ráírnunk az adatainkat és azt a címet megadnunk, ahol a következő 10 nap karantént fogjuk tölteni. Kaptunk egy leírást is, miszerint van lehetőségünk a telefonunkra letölteni a Házi Karantén Rendszert, amelyen belépve napi egyszer-kétszer szelfit kell magunkról majd küldeni a rendőrségnek. Ezzel elkerülhető, hogy a rendőrség kijöjjön a lakásunkhoz és úgy ellenőrizzenek minket. A virtuális ellenőrzés pontos idejét a rendszer által küldött sms határozza meg, mert annak megérkezésétől számított 15 percünk van belépni az alkalmazásba és magunkról elküldeni a szelfit. A rendszer beméri a telefon GPS koordinátáit, így látja, hogy valóban otthon tartózkodunk-e. A repülőtéren már a megérkezést követően is lehetőségünk van PCR tesztet végeztetni, ha minél előbb szeretnénk szabadulni a karanténból (összesen 2 db, 48 órás különbséggel levett negatív PCR teszt szükséges ehhez). Az érkezési kapun áthaladva rögtön bal oldalt van a teszt központ. Egy gyors regisztrációval, illetve a 19.500 Ft online befizetésével, átutalásával már mehetünk is a mintavételre kialakított helyiségbe. Bővebben erről ezen az oldalon lehet olvasni. Tanulság, tapasztalat Nagyon élveztem a hosszú kényszerbezártság után, hogy sétálhatok emberek között az utcán, beülök egy étterembe ebédelni, felszállok a helyi buszra, vagy idegen emberekkel beszélgetek, akiket az út alatt ismertem meg. Ezek a régi életemnek a természetes velejárói voltak. Itthonról nézve viszont megint nagyon messzinek és elérhetetlennek tűntek ezek a dolgok. Éppen ezért jó volt kiszakadni a karantén-mókuskerékből, a 2020-ban egy évig tartó bezártságból és megtapasztalni, hogy igenis lehet normálisan élni megint, a vírus jelenlétével együtt is. Figyelni kell magunkra, egymásra, felelősen viselkedni nemcsak magunkért, hanem embertársainkért is. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik felé a döntését. Ha mindannyian felelősen és alázattal vágunk neki egy-egy útnak, abból csak jó dolgok születhetnek. Ha elutaznál Te is a Seychelle-szigetekre, még több hasznos információt itt találsz. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Ha az embernek nincs kedve sokat utazni, de mégis szeretne a természetben kikapcsolódni, ajánlom szeretettel az alábbi kirándulóhelyeket Budapesten és környékén, amelyek garantált feltöltődést ígérnek. Tartalomjegyzék: 1. Budakeszi, Vadaspark 2. Guckler Károly-kilátó 3. Kaán Károly-kilátó 4. Nőtincs és Vác 5. Tinnye, Üvegtigris büfé 5+1. Velence, Bence-hegyi kilátó 1. Budakeszi, Vadaspark Budakeszi szerintem egy kis természeti oázis Budapesten, ha az ember vágyik az erdőbe, de nem szeretné elhagyni a várost, ez egy remek választás a kikapcsolódásra. Kocsival, illetve BKV-val is könnyen megközelíthető a hely, amely családosoknak és túrázóknak egyaránt jó kiránduló programot kínál. Jelenleg a Vadaspark, ami talán a kisgyermekes családoknak a legjobb időtöltés lenne, nem látogatható, de így is van felfedezni való a környéken! Kitaposott kis ösvény vezet fel egy hegyoldal tetejére, ahonnan, ahogyan az a képeken is látszik, csodaszép kilátás nyílik a környező dombokra. Kissé arrébb sétálva pedig egy hatalmas rétre jutunk. A szélén elhelyezkedő farakásoknak köszönhetően a gyerekek játszhatnak kedvükre, vagy fotózkodhatunk a legérdekesebb fával. :) A terület egyes részein bográcsozáshoz, grillezéshez alkalmas területek vannak kialakítva, így nyáron egy közös sütögetés is a kirándulás része lehet. 2. Hármashatár-hegy, Guckler Károly-kilátó Szerintem nincs olyan pontja Budapestnek, ahonnan ne látszódna legalább egy kis pontként a Hármashatár-hegy adóvevő tornya. Gondolhatnánk, hogy mi érdekes van ide kirándulni, de ha naplemente idején megyünk, akkor megéri útnak indulni. A Nap utolsó sugarai halvány rózsaszín fátyolt terítenek a város pesti és budai oldalára, illetve a Dunára, ami nagyon romantikussá teszi az egész látványt a hegy tetején lévő Guckler Károly-kilátóból. A 360 fokos panorámát kínáló nyolcszögletű fa építményből a környező hegyeket és a szemközti Erzsébet-kilátót is megcsodálhatjuk. A kilátó névadója 1858-1923 között élt Budapesten, erdőmesterként részt vett az itteni terület újrafásításában. A pihenőhelyet legkönnyebben egy laza séta keretében érhetjük el a hegy tetejénél lévő parkolótól vagy egy kiadósabb gyaloglással a 137-es busz Hedvig utcai megállójától. 3. Nagy-Hárs hegy, Kaán Károly-kilátó Ha vasárnap délben jut eszünkbe, hogy kirándulnánk valamerre, akkor is kényelmesen belefér a napunkba, hogy ellátogassunk a kilátóhoz. A 454 m magas Nagy-Hárs hegy tetején álló fa és kőépítményről szinte itt is 360 fokos panorámában lehet részünk. Az 1988-89 között épült kilátó nevét Kaán Károlyról kapta, aki a magyar erdészet- és természetvédelem kiemelkedő alakja volt a századelőn, emléktábla is jelzi ezt számunkra. A kilátóig felkapaszkodva pedig kellemes kirándulást tehetünk a Hárs-hegy erdejében. 4. Nőtincs és Vác Ha egész napos programot tervezünk a hétvégére Nőtincs és Vác meglátogatása ideális lehet. Előbbi egy Nógrád megyei település, amelyet az M2-es autópályán Budapestről 45 perc alatt is elérhetünk. Talán nyáron a legalkalmasabb ide kirándulni, főleg a vízi sportok és a horgászat szerelmeseinek, illetve ebben az évszakban lehet leginkább kihasználni a Seholsziget Élménypark kínálta játék lehetőségeket, de az őszi-téli időben is van egyfajta kedves bája a helynek. A tó körbesétálása kb. 30-45 percig is eltarthat, de közben legalább van idő elmélkedni a természet csendjében. Visszafelé Vác pont útba esik a 2-es főút mentén, így a városba betérhetünk egy kiadósabb ebédre vagy egy délutáni finom süteményre. A Duna parti sétány nagyon szépen gondozott, szobrokkal díszített, tavasszal pedig a nyíló virágok még romantikusabb hangulatot kölcsönöznek a vízpartnak. A város leghíresebb látnivalója a barokk stílus egyik ékköve, a Nagyboldogasszony- székesegyház, amely egész évben várja a hívőket. Turistaként is van lehetőség bemenni és megcsodálni a stílusjegyeket, freskókat valamint a bejárat felett elhelyezkedő, lenyűgöző orgonasípokat. 5. Tinnye, Üvegtigris büfé Tinnye és Piliscsaba városa között, az út mentén, a Garancsi-tó partján áll az Üvegtigrisből ismert Lali büfékocsija. Igazi autentikus kirándulási célpont, nem akar többet annál, amire hivatott. Kiszolgálni a kirándulókat egy meleg teával illetve hot dog-gal vagy melegszendviccsel megkínálni őket. Természetesen vehetünk Üvegtigris matricával ellátott kézfertőtlenítő gélt is. Fogyasztás közben felidézhetjük a film kedvenc jeleneteit (Sanyiiii..), aztán mozgás gyanánt kellemes fél óra alatt körbesétálhatjuk a tavat. A tó egyik oldalán egy hatalmas rét terül el, itt labdázni, szaladgálni is lehet, tehát gyerekes családoknak sem kell attól tartani, hogy a lurkók unatkoznának. 5+1. Velence, Bence-hegyi kilátó Az M7-es autópályán kevesebb, mint 1 óra alatt elérhetjük Velencét Budapestről. A város talán leghíresebb látnivalója a Bence-hegyi kilátó, amelynek alakja szerintem egy nyíló virágra emlékeztet. (Bár biztos érdekes pszichológiai teszt lenne, hogy ki mit lát az absztrakt építményben.) Korábban, egészen 1965-ig olajfúró toronyként üzemelt, majd leselejtezték és magára hagyták a „betontömböt”. 1988-ban a kilátó életveszélyessé vált, és bontásra ítélték. Csak néhány éve támasztották fel hamvaiból; jelenlegi formáját egy 2015-ben, a városi önkormányzat által kiírt pályázaton nyerte el a kilátó, Kruppa Gábor és Merkel Tamás tervei alapján. Az érdekes építészeti alkotás nem hivalkodó, egyszerű, mégis jól funkcionáló, és így időtlen jelképévé vált a városnak. A 210 m magas hegy tetejéről fantasztikus kilátás nyílik az egész Velencei-tóra, illetve a környező településekre. Sőt, ott jártunkkor a tiszta időben még Százhalombatta fúrótornyait is megpillantottuk a távolban. Autóval aztán könnyen visszataláltunk a tóhoz, ahol a befagyott tó jegén úgy csúszkáltunk, mint a gyerekek! A kellemes téli napsütés és a mozgás garantáltan jó kedvre derített minket, és kellemesen elfáradva, de annál jobban feltöltődve pozitív élményekkel autóztunk vissza Budapestre. Mindenkinek ajánlom ezeket a könnyen teljesíthető egy napos kirándulásokat, hiszen télen amúgy is, de a jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy sokat mozogjunk és sok időt töltsünk a természetben. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha esetleg még több kirándulós helyet szeretnél felfedezni, szeretettel ajánlom az alábbi blogbejegyzéseimet: 5 csodás, Budapest környéki hely fefedezése Barangolás Rózsadombon A székesfehérvári Bory-vár meglátogatása

Az ázsiai országba kétszer is volt szerencsém eljutni, ráadásul egy éven belül; 2018 tavaszán és őszén. Nagyon sok dolog teljes kulturális sokként ért mindkét ott tartózkodásom alatt, de valahogy azt tapasztaltam, hogy ebben az európai szemmel látszólagos káoszban nagyon is fegyelmezett rend uralkodik- csak épp ázsiai módon; a thai-ok őrült száguldozása motorjaikon és dudálása az utakon itthon kész életveszélynek minősülne, ott viszont a duda az előzés jelzésére szolgál és mindenki hagyja a másikat a maga tempójában vezetni. Sok érdekesség közül álljon itt a számomra négy legmeglepőbb élmény thaiföldi kalandjaimról: 1. Villanyvezetékek Ennek a rendszerét szerintem európaiként nehéz megérteni, de Thaiföldön a világ legtermészetesebb dolga, hogy például létrát támasztanak neki egy vezetéknek, ha meg kell szerelni. Nincs is több kérdésem, beszéljenek a képek helyettem: 2. Önkiszolgáló benzinkút Európában a nyugati országokban terjedtek el leginkább az önkiszolgáló benzinkutak, de már Magyarországon is van néhány. Nos, Thaiföldön ezt egész egyszerűen oldották meg, íme: 3. Vízi város Bangkokban Sajnos Bangkokban csak egy éjszakát tudtunk eltölteni, így igyekeztünk bejárni a város óvárosi negyedét. Lesétálva a városi folyóhoz, ott egy helyi ember felajánlotta, hogy az eredeti ár feléért elvisz minket egy sétakörre csónakján és megmutatja a vízi várost. Összenéztünk, hogy mi lehet az, majd kíváncsian csónakba szálltunk és kis idő múlva tátott szájjal állapítottuk meg, hogy bizony Thaiföld fővárosa kicsit olyan, mint az olaszországi Velence. Cölöpökre épített házak mellett haladtunk el, csónakban lévő portékákat árult egy néni, aki velünk szembe jött a folyón. 4. Naplementék Elképesztőek a naplementék Thaiföldön! Már írtam róla korábban, hogy milyen sok szép lemenő napot láttam a világ számos táján, de nem véletlenül az első helyen van a thaiföldi naplemente. És az igazán meglepő dolog az, hogy a thai-ok félnek a víztől, így a halászokon kívül a többiek nem nagyon mernek bemenni a vízbe. Pedig micsoda csodás vízi világot rejt az Andamán-tenger! A naplementék szépségéről pedig szerintem beszéljenek a képek! Az biztos, hogy ha Thaiföldön jár az ember, semmin sem szabad meglepődnie, itt aztán minden megtörténhet! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

A távoli ország, lenyűgöző természeti kincseinek köszönhetően, a filmalkotókat is megihlette. Nézzük, mely filmeket hol forgatták az országon belül. Hobbitfalva Talán a legjobban várt program egy új-zélandi utazás alkalmával Hobbitfalvába eljutni. Gyűrűk ura rajongóknak szerintem kötelező program és ha van időnk, nyugodtan lehet egy teljes napot rászánni. Az egész úgy kezdődött, hogy Peter Jackson rendező helikopterrel pásztázta Új-Zélandot a filmjének megfelelő helyszín megtalálásához. Végül a családi tulajdonban lévő lankás hegyoldalban látta meg a lehetőséget és megegyezett a családdal, hogy ideiglenesen a birtokon építik fel a filmes díszleteket. Miután készen lettek vele, egy hónapig hagyták, hogy a természet kicsit idomuljon a házikókhoz - ezért annyira életszerű a filmben az egész falu megjelenítése. A forgatások befejeztével végül a család úgy döntött, hogy mégsem bontatja el a díszleteket és 2002 óta a turisták előtt is nyitva áll a lehetőség a helyszín bejárására. A kis házakba bemenni nem lehet, de a kertjükben egy fotó erejéig bárki leülhet. Az egész hely mesebeli, szinte várjuk, hogy Frodó vagy Csavardi Samu mindjárt előbukkan valamelyik kisházból. A völgyben található egy hatalmas sátor is, ahol a turistáknak van lehetőségük beszerezni a szuveníreket, illetve ebédelni, majd felfrissíteni magukat. A teljes időtartam alatt helyi önkéntes lakosok idegenvezetőként kalauzolják a látogatókat végig a domboldalon és mesélik el kulisszatitkokat a filmkészítésről és magáról a helyről. Cathedral cove Új-Zéland északi szigetének észak-keleti partján, egész pontosan a Coromandel-félsziget keleti oldalán található a Cathedral Cove. Auckland-től 177 km-re fekszik, de az öböl megkerülésével, autóval 2,5 óra odaérni. A táj varázslatosan szép, főként napsütésben lenyűgöző az óceán kékje és a növényzet zöld színének játéka. Itt forgatták a Narnia krónikája és a Zongorista film bizonyos jeleneit is. A partszakasz is egészen elképesztő természeti csodákat rejt. Vízből kimagasló mészkősziklák, rajta óriásra nőtt fákkal, és a fehér homokos parton is ősi fák ágai lógnak bele a tájképbe. Az idevezető ösvény lépcsőkön át vezet, de megéri a kirándulás, a táj egyszerűen mesés! Auckland A főváros is filmhelyszínként szolgált, méghozzá a 2015-ben bemutatott Born to dance című táncos filmnek. A főszereplő maori születésű, és ha valaki szeretné az igazi új-zélandi akcentust hallani, akkor annak ez a film egy szuper lehetőség. Auckland amúgy kinézetre hasonló az olyan nagyvárosokhoz, mint New York csak kisebb méretben. Jellegzetessége a TV torony (Sky Tower), amely a SkyCity Kaszinó komplexum része a tetején étteremmel és kávézókkal. A Sky deck, vagyis a kilátó legfelső része 220 méter magasan van, innen tiszta idő esetén akár 80 km-reis ellátni. Két év alatt építették fel és 1997-ben adták át, azóta Auckland jelképének számít. Utazni készülsz? Olvasd el a hasznos úti tippeket még indulás előtt! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha többre vagy kíváncsi az országgal kapcsolatban, olvasd el ezeket a cikkeket is: Új-Zéland természeti csodái 5+1 érdekesség Új-Zélandról

Új-Zéland maga a csoda. Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha is eljutok ebbe az országba, de a sors úgy hozta, hogy 2017-ben a Qatar Airways Doha-Auckland járata lett kikiáltva a világ leghosszabb járatának (pontosan 14.535 km-re van egymástól a két város légvonalban). Ennek apropóján az volt a légitársaság marketing menedzsereként a feladatom, hogy magyar újságírókkal egy tanulmányút keretében elutazzunk a Fehér felhő földjére (a helyiek így hívják hazájukat) és bemutatva az ország megannyi természeti csodáját érdekes beszámolók, cikkek szülessenek a helyről. Tartalomjegyzék: Az utazás Muriway Beach Wenderholm Regional Park Waipoura erdő Hot water beach Világító parázsférgek Az utazás Szerencsére szakmailag nagyon profi újságírói csapattal vágtam neki az útnak. A barátságos légkörnek hála még a 16 órás repülőút is viszonylag gyorsan eltelt Doha és Auckland között. Tudtad? Érdekesség a járattal kapcsolatban, hogy ezt az utat a légitársaság Boeing 777-es géppel repüli, mert csak ennek a tankja akkora, hogy megtölthető elegendő kerozinnal az útra. Dohából Auckland-be 16 óra 10 perc az út, visszafelé viszont már 17 óra 45 perc. A hosszabb idő nem a Föld forgási iránya miatt van, hanem a szembe fújó szél lassítja a járatot. 4 pilóta és 15 légiutas-kísérő szolgálja ki a 217 turista, illetve 42 business utast. A repülési idő alatt 5 perces szünetekkel megnézhető a Gyűrűk ura és a Hobbit teljes trilógiája! Mivel szó szerint csak pár napunk volt felfedezni Új-Zéland északi szigetének minél több szegletét, ezért a programunk összeállításában és levezénylésében Csaba Shepherd (NewTourZealand.com), magyar származású, de már 13 éve kint élő idegenvezető segített. Az időeltolódás a téli időszámításban pont 12 óra volt, vagyis amikor megérkeztünk az auckland-i repülőtérre októberben hajnal 5-kor, akkor Magyarországon még csak előző nap délután 17 óra volt! Na, ebből lesz a jó kis jet lag! – gondoltam magamban. Itt ugyan tavaszodott (hiszen a déli féltekre érkeztünk), de még inkább hasonlított az időjárás egy márciusi csípős reggelre, mint egy kellemes májusira. Leszállás után rögtön egy 10 személyes kisbuszba pattantunk, Csaba vezetett (volt angolszász gyarmatként a közlekedés jobb oldali maradt) és irány az óceánpart! Csaba megesketett minket, hogy nem aludhatunk el napközben, akármennyire is fáradtak vagyunk, mert akkor éjszaka nem fogunk aludni és nem tudunk átállni az itteni bioritmusra. Fekete homokos óceánpart, a Muriway Beach Szóval kissé álmosan, de annál nagyobb kíváncsisággal utaztunk a Muriway Beachre a repülőteret elhagyva. Még most, évekkel később is emlékszem arra a pillanatra, amikor megláttam a fekete homokos (vulkanikus) óceánpartot és a tomboló hullámokat, valamint a parttól nem messze a zöldellő hegyvidéket. Tényleg könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Már ekkor teljesen a hely hatása alá kerültem a helynek és hálás voltam, hogy ide is eljuthattam. Mint később kiderült, a vulkanikus mozgásoknak köszönhetően alakult úgy, hogy az óceánpart homokja feketére színeződött. Szerintem varázsenergiával bírt a földje, mert az egész csapatot feltöltötte energiával és pozitivitással. Ezen a területen egy nagyobb társaságot ismerhettünk meg, ők voltak a szúlák, akiket én elneveztem mérnöki madaraknak. Ugyanis a part mellett magasodó sziklák tetején olyan mérnöki pontossággal ültek sorban egymás mellett, hogy azt tervezni nem lehetett volna jobban. Hihetetlen, hogy milyen csodákra képes a természet - a legnagyobb könnyedséggel. Wenderholm Regional Park Nem tudom, hogy csináltam, de sikerült fennmaradnom előző nap este 10-ig, ezért az első éjszakát úgy aludtam végig, mint egy jóllakott kisbaba. A csapatból nem mindenki volt ilyen szerencsés, de lelkesen készülődtünk a második napi programunkra, ami a Wenderholm Regional Park meglátogatását jelentette. Ez a természeti csoda az északi sziget keleti részén található 60 hektárnyi területen, és két folyó, a Puhoi és a Waiwera fogják közre. Ez a hely elhozta a totális nyugalmat és feltöltődést számunkra, szerintem a képekből is látszik, mennyire varázslatos az atmoszférája a helynek. Érintetlen természet és buja zöldellő növényzet amerre a szem ellát, valamint csodálatos óceánpart, ahol alkalomadtán a szerencsések még bálnát és delfineket is megpillanthatnak! Waipoura erdő és a kaori fák A természet itt egészen elképesztő diverzitást mutat, kb. 100 km-n belül elérhetünk hegyeket, völgyeket, sík terepet és az óceánpartot is az egész szigeten. Ennek köszönhetően a négy évszakot is akár egy napon belül is megtapasztalhatjuk! Ez a változatosság teszi teljesen egyedivé Új-Zélandot szerintem. Na és persze az, ahogyan a helyi 4,5 millió lakos vigyáz a földjére. Számomra egészen megdöbbentő élmény volt, hogy a Waipoura erdőbe csak úgy léphettünk be, hogy előtte a kihelyezett fertőtlenítő spray-vel befújtuk a cipőnk talpát, így védekezve az ellen, hogy esetleg szennyeződést vigyünk be az erdőbe és tönkretegyük az ottani természetes faunát. Van is mit védeni, hiszen ez a terület a bíbor kaori fák legnagyobb élőhelye. Nem ritka, hogy 600-700 évig (!) is elélnek ezek a fák – belegondoltam, hogy igazából ők az igazi élő történelem és mi mindent mondanának, ha mesélni tudnának! Amúgy ránézésre kicsit a Gyűrűk urában szereplő Entekre hasonlítanak. Olyan szerencsénk volt, hogy nem volt sok turista az erdőben, így egy fotó erejéig átölhettünk egy-egy kiválasztott fát, én a képen egy 800 éves (!) fát próbálok átérni a karjaimmal, nem túl sok sikerrel! :D Hot water beach Ha még nem lett volna elég a sok természeti szépségből, Csaba egy újabb érdekes helyre vitt el minket, ahol szó szerint tátva maradt a szánk! Láttatok már tengerparton a homokból feltörő forró vizet? Na, ugye! :) Pedig itt a Hot Water Beach partjánál pontosan ez történt, a vulkanikus mini víztározóknak hála a forró víz apály idején eléri a felszínt. Igaz, csak naponta 2-2 óráig lehet élvezkedni a meleg, akár 60 Celcius fokos vízben (persze keveredve az óceáni hideg vízzel azért még nem kell tartanunk egy kiadós lábszőrtelenítéstől). A kinti hideg levegőt meg sem érezve, mint a gyerekek visongtunk, amikor érezni kezdtük a talpunk alatt felbugyogó meleg vizet! Világító parázsférgek a Waitomo-barlangban Itt tartózkodásunk non-plus ultra programja utolsó napra maradt, szinte földön túli élményben volt részünk. A Waitomo-barlangban élő világító parázsférgek nem kukacok, hanem apró világító testű lárvák, amelyek foszforeszkáló kék-kékeszöld színnel ragyognak a sötétben a barlang falán csüngve. A fényükkel vonzzák magukhoz a zsákmányukat, mint például az apró szúnyogokat és lepkéket (akik véletlenül beszállnak a barlangba, azok így jártak). Akár 6-12 hónapba is beletelik, mire a lárvából a férgek kifejlődnek. Ezt a jelenséget volt szerencsénk megcsodálni a barlang folyóján csónakázva. Vaksötét és síri csend uralkodik a barlang mélyén, fényképezni, mobiltelefont használni tilos, így ezek a képek kivételesen nem sajátjaim, hanem internetről vannak beillesztve. A képek talán sejtetik, de azt az élményt egészen biztosan nem tudják visszaadni, amit akkor ott átéltünk. Fantasztikus volt érezni a természet lenyűgöző kreativitását és nagyságát, illetve megtapasztalni immár sokadszor, hogy az új-zélandiak mennyire, de mennyire óvják, ápolják földjüket. Esküszöm, ebben a csendben úgy éreztem, mintha Isten érintett volna meg minket. Az út végén, újra a felszínre kimászva, beletelt pár percbe, mire egymással újra beszélgetni kezdtünk – mindenki még a hatása alatt volt a látottaknak. Styx, a folyó neve, mint később megtudtam, a görög mitológia szerint az Élet és Halál birodalmát választotta ketté. Talán nem véletlenül nevezték el így a barlang vizét sem. Ha egyszer növényként születnék újjá, és tehetném, biztos kérném a Jóistent, hogy Új-Zélandra teremtsen. Az a fajta harmónia és pozitív energia, ami az egész országot körüllengi, valami varázslatos erővel bír. Feltölti a lelket észrevétlenül pozitív energiával és gondolatokkal. Az ember észre sem veszi, de szinte megfiatalodik és kicserélődik – rájön, hogy felesleges aggodalmaskodni dolgokon, amiket nem tud megváltoztatni, de tenni lehet és kell is olyan dolgokért, amiknek sorsa rajta is múlik, múlhat. Minden rezdülése a természetnek, minden mosolya az embereknek annyira őszinte és mélyről, belülről jövő, hogy nem véletlenül nevezik Új-Zélandot a világ legboldogabb országának. Hálás vagyok, hogy 5 napon keresztül megtapasztalhattuk ezt a csodát. Utazás előtt mindenképp olvasd el ezeket a hasznos úti tippeket! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ezek a cikkek is érdekelhetnek az országról: 5+1 érdekesség Új-Zélandról Filmes helyszínek Új-Zélandon