Córdoba nem olyan nagy város, mint az andalúz körutunk során érintett Sevilla vagy Málaga, de óvárosa szintén hangulatos, és bájos utcái között könnyű elveszni. A vasútállomástól 20 perces sétával jutottunk el az óváros közepén lévő szállásunkig, amely közvetlenül a leginkább várt látnivaló mellett található. Autós forgalma igen nagy a városnak, de ezt ellensúlyozzák a hatalmas parkok és széles járdák. Tartalomjegyzék La Mezquita Narancs szüret Puente Romano Alcazar Zsidó negyed (Judería) La Mezquita Itt érvényesül talán leginkább az arab hatás, nem véletlenül a leghíresebb látnivalója, a La Mezquita, amely egy VIII. században elkészült arab mecsetre épült keresztény templomot jelent. Egy narancsfákkal telis-tele lévő belső kerten át vezet az út az épület bejáratához. Ha a toronyba is szeretnénk felmenni, az 3 eurót kóstál, a templomba pedig 13 eurót kérnek el egy felnőtt jegyért. Hétfőtől-szombatig reggel 8.30 és 9.30 között azonban a templom ingyenesen látogatható. Mi ezt az időintervallumot céloztuk meg, szerencsénkre a szállásunk szó szerint a templom mellett volt. Lenyűgöző volt látni ezt a kettős oszlopcsarnokot, ahogy keveredik a mór (arab) és gótikus stílus egymással ebben az építészeti csodában. Aztán 9.20 körül a biztonsági őrök elkezdték a látogatókat megkérni, hogy hagyják el az épületet, de ekkor jöttünk rá, hogy a középen elhelyezkedő oltárt még nem is láttuk. Gyorsan afelé vettük az irányt, és a biztonság őr spanyolul feltett kérdését egyszerű Sí, sí – vel intéztük el. Utána tessékeltek minket, hogy foglaljunk helyet a padok között. Akkor esett le nekünk, hogy igazából azt kérdezte a férfi, hogy a misén veszünk-e részt, ugyanis pár másodperc múlva a bejárati kapuk bezárultak, az orgona zene felcsendült és megjelent 10 bíboros bibliával a kezükben. Pedig mi csak az oltárt szerettük volna még egy percre megnézni, de micsoda mázli, hogy egy helyi misén vehetünk részt! Bár egyikünk sem beszél spanyolul, így egy szót sem értettünk az egészből az Ámen-en kívül, mégis nagyon megható és olyan bensőséges volt az egész szertartás. A kisbabám végül mozgott a hasamban, amikor az orgonazene szólt – szerintem neki is tetszett a műsor. 😊 Az egyórás kaland után jól esett pár perc múlva visszaérni a szállodánkba és elfogyasztani a finom, friss reggelinket. Narancs szüret Délelőtt felkerekedtünk, hogy bejárjuk legalább az óvárosi részt, amikor nagy zajra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy pont az utcánkban került sor a narancsok szüretelésére. Speciális rázógép rázza le a fáról a narancsokat, majd bekebelezi a gép őket. Állítólag ez a fajta narancs emberi fogyasztásra nem alkalmas, és hogy az egyidejű leesésük a fáról ne okozzon közlekedési káoszt az utcákon, ezért még idejében mesterségesen szüretelik le őket. Nagyon érdekes volt egy ilyet is látni! Puente Romano Ahogy elhaladtunk, az utca végén egy térre értünk, innen nyílt egy kapu (Puerta del Puente) a római kori hídra. A Guadalquivir folyó vágja ketté a várost, ez a híd pedig elképesztő, de még i.e. I. században épült! Micsoda történelmi lenyomat, ha mesélni tudna! Sokáig ez az egy hídja volt a városnak, ma már csak gyalogos hídként funkcionál. A végén található a kaputorony (Calahorra-torony), amely napjainkban városi múzeumként működik. Sajnos a folyó már nem olyan bőséges vízű, mint korábban lehetett, ezért a körülötte lévő táj sem annyira lenyűgöző. Azonban a különféle madaraknak remek otthonként szolgálnak a kiemelkedő kisebb szigetecskék. Alcazar A Római hídról végül visszasétáltunk, mert ezzel átellenben található az Alcázar de los Reyes Cristianos, vagyis a királyok rezidenciája. A korábban római erődként működő hely I. Kasztíliai Izabella és II. aragóniai Ferdinánd egyik fő rezidenciájaként is szolgált. Ez a történelmi nevezetesség a város keresztény korszakának fontos mérföldköve. Sajnos vasárnap zárva van, így nem tudtunk bemenni a kertjébe, de őszintén, a kapun keresztül nem is tűnt annyira fancy-nek, mint ahogy az útikönyvek áradoznak róla. Talán tavasszal, illetve nyáron mutatja meg igazi szépségét, amikor minden kizöldül és kivirágzik. Zsidó negyed (Judería) Az Alcazar mellett ismét befelé sétáltunk az óvárosba, ahol a zsidó negyed kanyargós utcáin csavarogtunk egy kicsit. Hangulatos éttermek, bárok és kézműves üzletek váltják itt egymást, a kanyargós szűk utcákban könnyű elveszni, de annyira nem érdemes bánni! Mi csak hagytuk magunkat és egyszer például a képeken is látszó belső kézműves piactérre bukkantunk, majd egy kis térre lyukadtunk ki, ahol egy templom melletti kis kávézóban fagyiztunk, illetve forró csokit ittunk. 1 nap talán kevés a város mélyebb felfedezésére, de már így is kaphatunk egy képet a hangulatáról és a főbb látnivalóiról. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Málaga a napfény városa, tele élettel és érdekes látnivalókkal. Nevezetességek, amelyeket nem érdemes kihagyni! A Costa del Sol (Napos part) fővárosa, és egyben egyik legfelkapottabb városa tele van izgalmas látnivalókkal és hangulatos utcákkal. A történelem pedig szinte tapintható a levegőben az egyes nevezetességek által. Este 22 órakor a bárok, éttermek tele vannak emberekkel, a pozitív hangulatot érezni a levegőben; mindenki laza, felszabadult, kedves és persze a helyi spanyolok hangosan gesztikulálva beszélnek, magyaráznak egymásnak. Turistaként is szinte azonnal magával ragad az élni jó dolog érzés, és 10 perc múlva már én is úgy éreztem, hogy a világon semmi baj nem érhet; finom ételeket ehetek az étteremben, nem messze tőlem a tenger morajlását hallom és este is kb. 20 fok meleg van – január végén. :) Bár Málagában 10 évvel ezelőtt már jártam egy céges utazás keretében, most újult erővel vágtam bele, hogy kíváncsisággal telve az óváros terein, utcáin keresztül, felfedezzem a történelmi látnivalókat. Sajnos csak kevés időnk volt, de így is sok nevezetességet láthattunk – hála annak, hogy a legtöbb az óvárosban található, egymástól gyalogtávolságra. Tartalomjegyzék Málaga katedrális Plaza de la Merced Picasso szülőháza La Alcazaba Gibralfaro-kastély Bikaviadal aréna Málagai kikötő Calle Marqués de Larios Málaga katedrális Nekem abszolút number 1 látnivaló Málaga katedrálisa. Úgy is szokták nevezni, mint La Manquita, azaz a Félkezű hölgy. Ennek oka, hogy eredetileg egy mecset állt a helyén, aztán katolikus templommá építették át 1528 és 1782 között. Hiába tartottak a munkálatok majdnem 250 éven át, a végére a pénz elfogyott, ezért a katedrális két tornya közül az egyik már nem épült meg (azóta sem), vagyis csonka, „félkezű” maradt a kinézete.  A 84 m magas templom előtti kert ingyenesen látogatható, de maga a katedrálisba való belépés fizetős, méghozzá 10 euró / fő. Ugyanakkor, a koránkelés aranyat ér, hétfőtől szombatig reggel 8.30-9.00, míg vasárnap 8.30-9.30 között ingyenes a látogatása. Vasárnap, ha erről lemaradunk, utána már csak pénzért, 14 órától nézhetjük meg a templom belsejét. Talán soknak tűnik a 10 euró, de szerintem megéri, nagyon szép, díszes belülről a kinézete, a reneszánsz és barokk elemek a sok arannyal egészen elképesztő hatást keltenek. Plaza de la Merced A katedrálistól gyalogtávolságra, a kanyargós utcákon át vezet az út a Merced térig. Ez egy igazi közösségi találkozóhely, sok helyi spanyol lakos gyűlik itt össze, idősebbek is és beszélgetnek az élet dolgairól. A tér egyik oldalán végig egymást érik az éttermek, ahol a tapas fogásoktól a friss halételeken át a salátákig minden finomságot ehettünk. Picasso szülőháza A tér végében áll az a ház, ahol Picasso megszületett és élt egy ideig. A hely ma számos művészeti és kulturális eseménynek az otthont. A 3 emeletnyi térben személyes tárgyak, emléktárgyak és egy könyvtár is megtalálható, valamint egy kutatóközpont is, aki a festőművész munkásságával foglalkozik. Vasárnap a látogatás érdemes, így célszerű aznapra időzíteni a látogatást. La Alcazaba A Plaza de la Merced-ről szinte rálátni a La Alcazaba építményre, illetve az alatta elterülő I.századból megmaradt római kori amfiteátrum. Ezt megkerülve jobbról találhatjuk meg a barlang bejáratát, ahol belépőjegyet tudunk venni és innen lifttel tudunk percek alatt a La Alcazaba tetejére érni (egyébként jó 15 perc séta meredek emelkedőn). Vasárnap 14 órától szerencsénkre ingyenesen látogatható a nevezetesség a másik arab látnivalóval a Gibralfaro kastéllyal együtt. (Egyébként van kombinált jegy is, ha mindkettőt megnéznénk célszerű azt vásárolni, 5.50 euró/fő áron) Maga az építmény az arabok hódítása révén alakult át erőddé (neve is innen származik, al-Qasba, azaz városi erőd). A hegyoldalon való elhelyezkedéséből adódóan kitűnő lehetőség nyílt belátni egyik oldalról a kikötőt és az érkező, induló hajókat, a másik oldalról pedig a hegyeket. Gibralfaro-kastély A La Alcazaba-ról a Gibralfaro kastély is látszik, amely egy még magasabb hegyoldalon fekszik. Sajnos nincs közvetlen összeköttetés a két hely között, külön kell kb félórás sétával meredek úton felgyalogolni ide, ha szeretnénk látni Málaga városát a lábaink előtt. Ugyanakkor a 35-ös busszal is megközelíthető a hely, de ahhoz vissza kell sétálnunk kicsit a város felé, ahol a buszmegálló található. Mi ide már nem sétáltunk fel, 7 hónapos terhesen inkább egy hosszabb, kiadósabb ebédre szavaztam én is és a baba is. 😊 Bikaviadal aréna Letekintve a La Alcazaba vároldaláról nemcsak a málagai kikötő látványa terül elénk, hanem kissé balra észrevehetjük a házak között megbúvó Bikaviadal arénát (Plaza del toros) is. 1876 óta rendeznek itt bikaviadalokat, ez az épület 52 m átmérőjű és 9000 néző befogadására alkalmas! Napjainkban szezonálisan működik, húsvétkor 2, illetve augusztusban és szeptemberben 1-1 bikaviadal tekinthető meg. Múzeuma viszont egész évben látogatható. Málagai kikötő Ahogy írtam, a La Alcazaba-ról elénk tárul a város kikötője. Ottjártunkkor épp egy tengerjáró hajó is ott állomásozott. A kikötő előtti sétány estefelé még hangulatosabb, a végében pedig a Pompidou központ található (szerintem egy Rubik kockára emlékezetető épület alakjában). A tengerpart az emeletes házak másik oldalán terül el, ide a jó időben bármikor kijöhetünk, ha egy kis napozásra vágyunk. Calle Marqués de Larios A város Váci utcája, vagyis a fő utcán végiggyalogolva mindennel találkozhatunk, amivel Budapesten is. Márkás üzletek kirakatai, utcai zenészek, turisták hömpölygő tömege és siető helyiek. Az üzletsorokat 1-1 fagyizó szakítja meg, ahol már január végén vehetünk fagyit, ha éppen erre vágyunk. Az utca végén egy hangulatos térre ékezünk, ahonnan újabb kanyargós utcák nyílnak, immár éttermekkel és hangulatos bárokkal megfűszerezve. Vessük bele magunkat a forgatagba és élvezzük a spanyol életérzést! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Sevilla csodás városa és nevezetességei, nyaralásra, városlátogatásra tökéletes. Top 5 látnivaló akár 48 óra alatt bejárva. Sevilla nagy szerelem lett számomra, az egész várost átlengi egyfajta pozitív energia. Az időjárás is nagyon kedvezett nekünk, január végén szinte tavaszias, kellemes 20-23 C fok közötti melegben sétáltunk az utcákon. Minden utcája rejt valamilyen érdekességet, látnivalót, de maguk a házak is megérnek egy fotót, olyan csodaszépen vannak kimunkálva, díszítve. Nem beszélve arról, hogy az emberek kedvesek, egész jól beszélnek angolul. Az ízletes gasztronómiájukat pedig gondolom nem kell bemutatni, az csak hab a tortán. Ezek után nem csoda, ha azt mondom, egy hetet is simán ott töltenék a városban, főleg télen, amikor az ember a sötét, hideg Magyarországról 3,5 óra alatt a napfényben sütkérezhet. 2 napot tudtunk Sevillában tölteni ezen első alkalommal, de biztos vagyok benne, hogy még visszatérünk ide, és jobban felfedezzük a várost, illetve környékét. Szerencsére a 2 nap is elég volt, hogy sok szépet lássunk a városból, jöjjenek alább a szerintem top látnivalók, amiket nem érdemes kihagyni (és 2 nap alatt bejárhatóak): 1.      Katedrális 2.      La Giralda 3.      Reál Alcazar 4.      Placa de Espana 5.      Metropol napernyő Setas de Sevilla Sevilla-i Katedrális (Catedral de Santa María de la Sede) Az egyik legfantasztikusabb katedrális, amit életemben láttam, ráadásul, mint kiderült itt nyugszik örök nyugalomban a híres felfedező, Kolumbusz Kristóf is! Nehéz elképzelni, de 1198 és 1401 között még mecset állt itt. Belső tere lenyűgöző és kicsit nekem a barcelonai Sagrada Familia templomát juttatta eszembe. A világ legnagyobb gótikus katedrálisaként csodálatos üvegablakok fényesítik be a belső teret. Mi szerettünk volna felmenni a Giralda toronyba is, ezért kombinált jegyet vettünk. Később kiderült, hogy egy másfél órás vezetett templomi körútra fizettünk be, ahol a katedrális tetejére is fellépcsőzhettünk, sőt az emeletről a templom belsejét is láthattuk más perspektívából. Utána derült ki, hogy a toronyba ettől függetlenül fel lehet menni, nem kell időpontot külön foglalni hozzá. La Giralda, azaz Harangtorony Az impozáns tornyot a város messzi pontjáról is könnyű észre venni tiszta időben, mely elmaradhatatlan része a katedrálisnak. Korábban ez a mecset minaret tornya volt, amely 1356 és 1362-ben két földrengés következtében megrongálódott, ekkor döntötték el, hogy harangtoronnyá építik át. (Előzetesen 1248-ban III. Ferdinánd király már keresztény templommá szentelte.) A 24 harangot magába foglaló torony egyébként olyan széles, hogy akár lovak vagy szamarak is fel tudnak jutni a tetejébe, ezt a középkorban ki is használták. A tetejéről a város lenyűgöző látványában gyönyörködhetünk. Reál Alcazar, azaz Királyi palota Ez a palota kicsit szerintem hasonlít a granadai Alhambra-ra, de az biztos, hogy a mudejar stílus egyik legkiemelkedőbb példája. 1987 óta pedig a Világörökség része. Sok filmhez nyújtott már hátteret, de talán leginkább a Trónok harca egyes jeleneteiből ismerhetnek rá az idelátogatók. A kertjében gyümölcsöket, illetve gyógynövényeket termesztettek anno, amely ellátta a palotát élelemmel, de napjainkban is kb 20 ezer növény található meg. Nekem legjobban az Igazság csarnoka és annak boltíves oszlopai tetszettek, illetve a kerthelyiségben a Crossing Courtyard, aminek emeletéről szép kilátás nyílt a kert nagyobb részére. Érdemes 2-3 órát rászánni a hely bejárására. Jegyet online lehet meghatározott időpontra foglalni. Helyszíni sorban állással (csak) aznapi látogatásra lehet belépőt kapni. Plaza de Espana A Reál Alcazar-tól nem messze, és a Mária Lujza kert szomszédságában áll a Plaza de Espana, vagyis a Spanyol tér. Az egész építményt az ibero-amerikai expo-ra készült 1929-ben. A neo-mudejar stílusnak köszönhetően egyszerűen szemkápráztató a hely díszítettsége és finom kimunkálása. A tér olyan hatalmas, mint 5 focipálya egymás mellett! Közepén szökőkúttal, oldalsó részein épületek övezik, illetve a félkörívben az akkori 48 tartomány mindegyikét egy-egy díszített csempézett pad jelképezi. A vízen áthidaló 4 híd pedig az akkori 4 királyságot (Navarra, León, Aragónia, Kasztília) szimbolizálja, amelyek egyesüléséből az ország létrejött. Fantasztikus az egész hely, szerintem érdemes ide csak úgy kisétálni és leülni nézelődni az egyik padra, vagy csónakot bérelni és a kanálison végig evezni. Ottjártunkkor még egy rögtönzött flamenco performansznak is szem- és fültanúi lehettünk! Ez a lemenő nap fényében igazán elképesztő élményt adott nekünk! Setas de Sevilla vagy Metropol Parasol A modern építészet egyik legérdekesebb és legvitatottabb látnivalója a Metropol napernyő, amely a Plaza de la Encarnación-on található. 2006-2011 között folytak a munkálatok, végül megemelték magát az építményt, ezért csak (mozgó)lépcsőn lehet megközelíteni, a szintje alatt pedig piac működik. Még lejjebb, a föld alatt, múzeum lett kialakítva, ahol az építkezés során feltárt római kori épületmaradványokat mutatják be. A tetejére pedig egy kilátósétányt alakítottak ki, ahonnan (28 m magasból) pazar kilátás nyílik az óvárosra. Figyelni kell a nyitvatartásra, mert reggel csak 9.30-tól engednek fel a kilátó részbe, de cserébe este még fentről figyelhetjük a naplementét és csodás színeit a város épületein. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Ez az utazás mindig is különleges nyaralás marad számomra, hiszen ez volt a mi babymoon-unk a férjemmel, vagyis amikor utoljára utaztunk el kettesben valahova, mielőtt az első gyermekünk megszületik. Talán emiatt a Sors is úgy akarta, hogy minden tökéletes legyen a nyaralásunk alatt. Az 5 napos út során végig kellemes, napos időnk volt, a szállásaink rendben voltak (pedig a booking.com-on keresztül foglaltam őket, részletek lentebb), illetve finom ételeket ettünk, nagyon sok szép látnivalóhoz eljutottunk. Az élménybeszámoló sorozatban az ott megélt élményeket, látnivalókat, illetve sok hasznos tippet és információt is szeretnék megosztani az olvasóimmal. Tartalomjegyzék Utazás Andalúziába Málaga és top látnivalói Córdoba és főbb látnivalói Sevilla és top nevezetességei Közlekedés Málaga-Córdoba-Sevilla városai városai között Szállás Gasztro-ajánló Utazás Andalúziába Azt gondoltam, hogy Dél-Spanyolországban melegebb és naposabb időjárás fogad majd minket, de hogy ennyire jó, tavaszias időnk lesz január végén-február elején, arra nem számítottam. 20-23 fokos melegben sétáltunk minden nap, mindegyik városban, egyszer sem esett az eső, és a déli órákban elég volt egy póló és vékony kardigán, kabátra nem volt szükségünk. Emiatt igazi D-vitamin feltöltődésben volt részünk, a hosszú sétákhoz is nagyon illett ez az időjárás. Eleve úgy terveztem meg az utazást, hogy az időnket a lehető legjobban használhassuk ki. Több város meglátogatása volt a cél, ezért egyértelmű volt, hogy nem ugyanabba a városba repülünk, mint ahonnan majd hazafelé indulunk. Időeltolódás szerencsére nincs Magyarország és Spanyolország között. Szerencsére a Ryanair újranyitotta a sevilla-i útvonalát Budapestről, emiatt már csak a menetrendeket kellett összehasonlítanom, hogy a Wizzair malaga-i járatához időben hogyan passzolna a legjobban. Végül a hajnali kelést elkerülve, azt választottam, hogy odafelé Wizzair-rel utazunk Málagába kora délután, visszafelé pedig a Ryanair déli járatával jövünk haza Sevillaból. Árban is egyébként így volt a legolcsóbb. Mindkét járat pontosan indult és érkezett. Bár már 28-29 hetes várandós voltam, a légitársaságok nem kértek tőlem orvosi igazolást arról a tényről, hogy egészség vagyok és engedélyezett a repülés (ennyi hetesen már szokták kérni). Az 5 napra elég volt kettőnknek egy-egy kis hátizsák, illetve 1 db fedélzeti bőrönd. Így a repülőjegyek ára sem lett borsos; kb. 1 hónappal az indulás előtt foglaltuk le őket. Ülőhelyet most sem foglaltunk, inkább vártunk a becsekkolással, ameddig lehetett és végül odafelé egymás mellé tett minket a rendszer (ráadásul a 2. sorban, ahova 10.000 Ft lett volna egy ülőhely!), visszafelé pedig cserélni tudtunk a mellettem ülővel, így megint csak egymás mellett ülve tudtunk utazni. A málagai repülőtérről indul express reptéri busz, amely kb. fél óra alatt beért velünk a városközpontba. Egy jegy 4 euróba került. Málaga top látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod. Córdoba és főbb látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod. Sevilla top látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod. Közlekedés Málaga-Córdoba-Sevilla városai között A spanyol Renfe vasúttársaság méltó versenytársa az autózásnak az országban. Málaga és Córdoba közötti távolság légvonalban 134 km, míg úton kb. 150-160 km. Autóval 2 óra, míg vonattal csak 1 óra szükséges ahhoz, hogy úticélunkat elérjük. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy nem az autóbérlést választjuk, hanem a tömegközlekedést. Itt a vonatszerelvények mindegyike tiszta, elérhető wifi, USB töltő az ülések között és tiszta a fedélzeti WC is. Ráadásul külön poggyásztartó is van egyes kocsikon, ahol a bőröndöket ott lehet hagyni. Nem mellesleg, olykor 298 km/ó sebességgel száguld! Nem csodálom, hogy hamarabb ér célba, mint az autó! Egy nap legalább 10 időpontban lehet jegyet foglalni, akár online, akár a pályaudvari jegypénztáraknál. A reggeli és esti csúcsidőszakban drágábbak a jegyek, érdemes erre figyelni az utazás megtervezésekor. Córdoba és Sevilla közötti távolság 120 km, ami vonattal nem egészen 1 óra alatt letudható, míg autóval másfél órát kell rá számolni. Tehát itt is megéri a tömegközlekedést választani! Sajnos Sevilla és Málaga között nincsen közvetlen vasúti összeköttetés. (Busszal van, de akár 4 órás is lehet az út). Már csak ezért is érdemes Córdoba városában legalább 1 napot elidőzni és innen folytatni utunkat. Szállások Malagában és Córdobában csak 1 éjszakát, míg Sevillában 2 éjszakát töltöttünk el. Mindhárom szállást a booking.com-on keresztül foglaltam, a repülőjegyek megvásárlása után, tehát nagyjából 1 hónappal az indulásunk előtt. Mindig ingyenesen lemondható szállásokra szűrök, illetve, hogy az óvároshoz közel legyenek (gyalogolunk így is eleget), valamint legyen reggelizésre lehetőség (üres gyomorral nem szeretek nekiindulni várost nézni). Málagában a Hotel Don Curro-ban szálltunk meg. Elhelyezkedése kiváló, hiszen tényleg pár perc a katedrális, a helyi Váci utca és az óvárosi rész. A szobánk tiszta, rendezett volt, utcai kilátással. A reggelinél lehetett volna kicsit bőségesebb a választék, de azért így sem maradtunk éhesek. A személyzet nagyon segítőkész volt; amikor reggel megláttuk, hogy nem működik a lift és az 5. emeletről kellett volna lemásznunk a reggeliző helyre (7 hónapos várandósan már nem egyszerű a lépcsőzés), akkor a személyzet kedvesen felajánlotta, hogy használjuk a személyzeti liftet lefelé és felfelé is. Córdobában a Eurostars franchise Maimonides hoteljét foglaltam le. Ez a szállás a vasútállomástól kb 20 perces gyalogtávolságra található, de a kellemes 20 fokos időben nem volt megerőltető odajutni.  A hotel az óváros közepén található, közvetlenül a híres Mezquita templom szomszédságában. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis a templomba reggel 8.30 és 9.30 között ingyenes a belépés, így ébredés után csak besétáltunk a kapuján keresztül, nem vesztettünk időt az odagyaloglással. Reggelizni pedig 10.30-ig volt lehetőségünk a szálláson, szóval kényelmesen visszaértünk. Sevilla sokkal nagyobb város, így a vonat állomástól pár megálló erejéig buszra szálltunk (1,4 euró volt 1 jegy), hogy az óvárosi részhez eljussunk. A megállótól pár perc sétára volt a butik hotelünk. Itt is tiszta, rendezett szobát kaptunk, ráadásul a földszinten, így nem kellett sokat lépcsőznöm. Ezen a szálláson volt a legfinomabb és legnagyobb választékú a reggelink. Ráadásul érkezésünkkor egy welcome koktélt is kaptunk. Az óváros szinte pár percre volt, a híres katedrálist pedig kb 5-10 perc alatt értük el. Gasztro ajánló Ha Spanyolországban jár az ember, nem mehetünk el a finomabbnál finomabb ételek és az óriási választékuk mellett. Mindegyik városban nagyon finomakat ettünk, minden friss alapanyagokból készült, a pincérek is kedvesek, segítőkészek voltak és a legtöbb helyen már beszéltek valamennyit angolul. Sajnos a várandósságom miatt nyers húst nem ehettem, de ha az ember spanyol vidéken jár, a serrano sonka megkóstolása szinte kötelező egy pohár sangria mellett! A tapas-ok nekünk nagyon ízlettek, ezek a kis tálakban szervírozott „falatkák” azért tudnak laktatóak is lenni, ha az ember 3-4 félét kipróbál közülük. Lehet választani halas és húsos, illetve vegetáriánus ételekből is. Mi igyekeztünk olyan éttermekbe, bisztrókba menni, ahol sok helyi lakost láttunk (hallottunk), hiszen ők tudják, mely helyek a legjobbak. Íme egy kis ízelítő: További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Ciprusról az utazásunk előtt minden ismerősöm elmondta, hogy mennyire jó hely és milyen gyönyörű a tengerpartja, mennyi mindent lehet ott látni, felfedezni. Emiatt nagy reményekkel és talán nagy elvárásokkal vágtunk neki a férjemmel az egy hetes nyaralásunknak. Direkt október végén akartunk odautazni, amikor már az utószezon miatt kevesebb az ember (gondoltuk), de még a novemberi zárások előtt nyitva vannak az éttermek, üzletek. Az is motivált minket, hogy az őszi nyirkos és hideg időből 2,5 óra alatt egy 30 C fokos meleg tengerparti helyre érkezhessünk. Szállásunknak egy saját tengerparttal rendelkező 4 csillagos hotelt választottunk, és kivételesen félpanzióra (reggeli és vacsora) fizettünk be. Szóval, minden adott volt ahhoz, hogy ez legyen életünk egyik legjobb nyaralása és Ciprus az új kedvencünk. Hát, nem ez történt. Valamit vagy nagyon elrontottunk, vagy Ciprus változott meg, de nagyon. Már a reptérről a szállásunkig tartó buszúton (kb. 50 perc alatt) észrevettük, hogy Lárnaka nem egy cuki mediterrán városra hasonlít, hanem koszos, poros utcái vannak, itt-ott elhagyatott házakkal, bezárt üzletekkel és sok nem helybéli emberrel. A városba nem is jöttünk vissza nézelődni, bőven elég volt belőle az, amit akkor láttunk a buszról. Tartalomjegyzék Szállás Látnivalók Még több látnivaló Gasztro tipp Személyes vélemény Hasznos információkat az utazás előkészületeihez itt tudsz olvasni Ciprusról. Szállásunk A hotelünk szerencsére nagyon tipp-topp volt, így feledtette az előbbi buszút rossz emlékét. A szoba tágas és kényelmes volt, az étkezéseknél az ételek minősége kifogástalan, a személyzet pedig kedvesen és készségesen állt hozzá minden kérésünkhöz. Viszont a csodás tengerpart, amit annyira vártunk, sajnos elmaradt; látszott, hogy csak mesterségesen odahordták a homokot arra a szakaszra, ameddig a hotel határai tartottak. A szállással szemközti oldalon pedig egy szupermarketnél, egy szuvenírboltnál és egy autókölcsönzőnél több üzletet nem találtunk. Így az esti séták és nézelődés elmaradt (szerencse, hogy vacsorára előzetesen befizettünk). Látnivalók Az egész szigettel kapcsolatban az volt az érzésünk, miután napról napra fedeztük fel az úgynevezett híres látnivalóit, mintha egy kaszinóban feltettük volna a pénzünket a pirosra és folyton várnánk mikor esik arra a színre a golyó. Minden nap úgy indultunk neki, hogy ma hátha látunk olyat, ami megadja a wow élményt a hellyel kapcsolatban és mégiscsak azt tudjuk mondani, hogy érdemes Ciprusra jönni és eltölteni itt egy hetet. 1. Nicosia A világ egyetlen kettéosztott fővárosa. A törökök 1974-ben bevonultak az országba és 2 nap alatt (!) elfoglalták a sziget területének egyharmad részét, amelyet azóta is irányításuk alatt tartanak és mint Északi-Ciprusi Török Köztársaság működtetik (ezt az országot csak Törökország ismeri el a világon). A város török részére a Via Ledra út vezet, amely a mi budapesti Váci utcánknak feleltethető meg. Azzal a különbséggel, hogy az utcát is kettévágták és közepén felállítottak egy görög, illetve egy török határellenőrző pontot, ahol be kell mutatni az útlevelünket, ha át akarunk sétálni a másik országba. A török oldalon egy épp felújítás alatt álló mecsetet láttunk (Selimiye Camii), mint említésre méltó látványosság, illetve besétáltunk egy piacra. Az utcákat szegélyező bazársor csak halvány mása az isztambulinak, ha igazi török hangulatot és bazárokat akarunk látni, ne ide jöjjünk. A főváros görög lakta részén sincsen sok látnivaló, annak ellenére, hogy több helyen olvastam, mit érdemes megnézni. A Famagusta gate, ami 1567-es építése után maradt ránk, egy csodaszép építészeti emlék lenne, ha éppen nem lenne lezárva és elhagyatottan otthagyva. Más, megmaradt ókori romok között van olyan rész, amit épp próbálnak rendbe tenni, a többi pedig siralmas állapotában várja, hogy egyszer rákerüljön a sor. Az egész városban egy kb. 50 m-s szakasz volt a legjobb, egy utcában szebbnél szebb házacskák álltak, színes ajtókkal, ez a városrész tényleg szemet gyönyörködtető volt. Főváros lévén a távolsági buszok mindegyike közlekedik ide bizonyos időközönként, a jegy egységesen 4 euró egy útra. Lárnakából nekünk kb. 1 óra volt az út idáig. 2. Famagusta és Salamis Ha már a törököket említettem, egy másik érdekes látnivaló a török részen fekvő két város, Famagusta és Salamis. Mindkettő már török kézen van, minden következményével együtt. Az első városban meglátogattuk a Szent Miklós templomot, ami ma már nem is templom, hanem mecset, a neve is ez lett: Mustafa Lala pasa mecsete. Ugyanis a törökök fogták és átépítették mecsetté az épületet, miután behatoltak a városba. Megdöbbentő, hogyan tűnnek el értékek a Föld színéről... A várostól nem messze található a Szent Barnabás templom, magányosan a főút mentén. A szent a ciprusi ortodox egyház alapítója volt, ezért ez különleges látnivaló a ciprusiaknak, de amúgy pl. az isztambuli Ayia Sophia nyomába sem ér. A bizánci stílusú templom belseje érdekes látnivaló volt sok ikonnal a falon, de itt is éreztem azt a fajta elhanyagoltságot, amit minden más későbbi nevezetességnél. Salamis pedig az ókorban volt fontos kikötővárosa a szigetnek, de az arabok hódításának következményeként elnéptelenedett, és azóta sem költöztek vissza emberek a területre. Ide is, mint az előző helyre, egy helyi utazási iroda által szervezett busztúra keretében látogattunk el. Sajnos az ókori romokon kívül más semmi nem volt a környéken, bár ez a „városlátogatás” úgy volt meghirdetve, mintha a világ 8.csodáját jönnénk megnézni. Kicsit mindenhol ez volt az érzésem, a marketing szöveg nagyon jó, de a tartalom vajmi kevés és ezért annál nagyobb a csalódás… 3. Városha, a szellemváros és Maras Plaji tengerpart Az egész ciprusi tartózkodásunk legérdekesebb látnivalója ez a hely volt. A törökök 1974-es bevonulása elég véresre sikeredett, a katonák kíméletlenül megöltek sok görög civilt is. A város lakói, amikor tudomást szereztek a hirtelen beütő katonai akcióról és a vérengzésről, 1 óra alatt (!) hagyták el a teljes várost és az addigi életüket. Addig a hely olyan népszerű üdülőparadicsomként volt számon tartva a gazdagok és hírességek körében, mint napjainkban Nizza vagy Monaco. Az aranyhomokos tengerpartja most is nagyon szép, a víz tiszta, átlátszó és melegebb is, mint a déli parton. A területre eddig csak a török katonák és az ENSZ munkatársak léphettek be, pár éve nyitották meg a turisták előtt. El lehet képzelni, hogy ha 50 évig nem gondozzuk a kertben a füvet, nem végzünk karbantartást a házon se kívül, se belül, hogyan fog kinézni utána. A hely drámai apokaliptikus hangulatot árasztott magából, betört ablakok, elhagyatott, roskadozó házak, rozsdás kerítések, omladozó vakolatok mindenfelé. Megdöbbentő volt. 4. Aphrodité sziklája (Petra tou Romiou) A török részek után ideje volt megnézni a görög részen lévő látnivalókat, városokat is. Mivel Ciprust sokszor Aphrodité szülőhelyeként azonosítják, gondoltuk, hogy muszáj felkeresnünk ennek a helyét. Ide is a helyi utazási iroda egynapos buszos útjával jutottunk el. Igazából szerintem Szicília és Mallorca szigetén is vannak ugyanilyen sziklás természet alkotta kreációk, ez semmivel nem volt különb azoknál. Sőt, megkockáztatom, Portugália déli partjánál, Algarve-nél, szerintem sokkal szebb és izgalmasabb a sziklás táj. Ez a hely inkább a monda miatt lett felkapott, de a ciprusiak annyira nem foglalkoznak vele, hogy még egy baywatch fiú sincs a környéken, aki legalább figyelné, hogy az emberek ne essenek le a szikláról, vagy viharos időben ne ússzanak a mély tengerben, mert nekiverődhetnek a sziklának és annak sosincs jó vége. Mivel sziklás, köves a tengerpart, pálmafák sincsenek, ezért a déli napsütésben nem érdemes kilátogatni, mert 5 perc alatt leégünk és napszúrást kapunk. Mi szerencsénkre a naplementében látogattunk el ide, ami szép ragyogást és romantikus hangulatot kölcsönzött a tájnak. 5. Paphos Sajnos a városnak szinte csak a tengerparti részét láttuk, illetve a kikötőtől nem messze fekvő Dionüszosz házát. Limasszol városa közelében sajnos dugóba kerültünk és egy órát várakoztunk, mire tovább tudtunk haladni, ezért a hasznos időnk nagy része aznapra elveszett. Az emlékházban híres mozaikmaradványokat, illetve ókori romokat lehet megtekinteni (belépő 7 euró per fő), de sajnos a wow élmény ezúttal is elmaradt. 6. Ayia Napa és Nissi Beach Utolsó napunkon a repülőgépünk csak 21 órakor indult vissza Budapestre, ezért gondoltuk, kihasználjuk az időnket és elmegyünk busszal Ayia Napára, valamint a Nissi Beach-re pihenni. A helyi buszközlekedés meglepően jó a szigeten, és kb. fél óra alatt, 2.5 euró per fő jegyárért jutottunk el a szállásunk előtti buszmegállóból Ayia Napa központjába. Látszik, hogy az üdülőváros a sziget „Siófok”-ja, itt egymást érték az éttermek és üzletek, valamint a turisták száma is idekoncentrálódott. A sétálóutca végén található kikötőig sétáltunk, innen szép kilátás nyílt visszanézve a tengerparti szakaszra, illetve a nyílt tengerre. Egy másik helyi busszal kb. 15 perc alatt értünk Nissi Beach-re, ami a sziget legfelkapottabb tengerparti szakasza; egymást érik a 4-5 csillagos szállodák, kávézók, éttermek. A partok szabadon látogathatók azoknak is, akik nem az ottani hotelekben szállnak meg, így bátran vettük az irányt a part felé. Odaérve azonban tátva maradt a szánk, és nem a part szépségétől, hanem attól a rengeteg embertől, akik nyomorogva a tengerparton próbálták élvezni a késő nyári napfényt. Olyan hangzavar volt és annyira elvette a hangulatát az egésznek a tömeg, hogy 1 óránál tovább nem is maradtunk ott. El sem tudom képzelni, mennyi ember lehet ezen a részen nyáron, ha még 1 héttel a szezonzárás előtt is ekkora volt a tömeg. Mindenesetre a víz átlátszósága és tisztasága tényleg sokkal szebb volt, mint a mi szállásunknál, illetve itt valódi fehérhomokos part fogadott minket, de a hotelünknél megtapasztalt csendes, nyugodt légkört ekkor kezdtük el igazán értékelni. Látnivalók, amik kimaradtak Sok helyre lehetett volna még eljutni a szigeten belül. Portaras és környékén lévő tengerpartokról olvastam, hogy nagyon szépek, illetve egy ismerősöm elmondása szerint a szigetnek ebben a dél-nyugati csücskében lehet teknőskeltetésnek is szemtanúja lenni és teknősökkel úszni. Nem is értem, miért nem ide szervez az utazási iroda egész napos programot? Állítólag még gyönyörű a sziget másik, keleti oldalán található Akamas Nemzeti erdőpark. Ide sem volt a helyi utazási iroda kínálatában programlehetőség. Utólag néztük meg, hogy autóval a bejáratig lehet megközelíteni, utána 8-10 km-es gyalogtúrával lehet a helyet felfedezni. Mivel nagyon messze szálltunk meg innen, úgy éreztük, egy nap alatt nem tudnánk megjárni oda-vissza a helyet bérelt autóval sem (a ciprusiak a másik oldalon vezetnek, ez is visszatartó erő volt számunkra). A parktól visszafelé, illetve Páfosztól kényelmes 30 perces autóútra található a felborult Edro III hajó, amely 2011-ben futott zátonyra. Mivel sokba kerülne kivontatni, inkább otthagyták az enyészetnek a ciprusiak a tengerparton és ma már tényleg vonzza a turistákat egyfajta nevezetességként. Gasztro tipp Ciprusi nyaralásunk alatt a legjobb az étkezések voltak. A konyhájuk nagyon hasonlít a görögére, friss saláták, zöldségek, gyümölcsök szinte mindig elérhetőek. Ezen felül kvázi hagyományos nemzeti ételüknek számít a mezze (3.kép), amelynek van húsos, halas és vegetáriánus változata is. Sokféle mártogatós szósz meleg pitával, amihez hozzájöhet a grillezett csirke, sertés vagy birka vagy valamilyen tengeri gyümölcs. A padlizsánkrémet is nagyon szeretik, akár olyan ételkollekcióként tálalva mint a 1. képen; meleg pitára kenve és sok salátával díszítve. A 2. képen a személyes kedvencem, a moussaka. Ez a főétel a török konyhában is megtalálható, lényege, hogy padlizsánt, illetve különféle zöldségeket és darált húst tartalmaz az étel, amelyet besamel mártással, sajttal megszórva a tetejét agyagedényben kisütnek. E főbb ételeken kívül még számos finom étel várja a kíváncsiakat, kóstoljunk meg minél többfélét belőlük, ebben nem fogunk csalódni! Szubjektív vélemény, összefoglalás Az egy hetes itt tartózkodás végére az az érzésem alakult ki, mintha mindenki ki akarna hasítani egy darabot a szigetből, de törődni vele, gondozni őt, már senki nem akarja. A törökök elfoglalták a sziget egyharmadát, de nem fejlesztenek semmit azokon a területeken, ahol ők élnek. Egyes részek szó szerint az enyészetté válnak lassan az évtizedek során. A briteknek két katonai támaszpontot is kiharaptak Ciprus déli partszakaszából, és mindkettő földterületet szögesdrótokkal körbekerítve védik. Látványos fejlesztések részükről sem történnek. És ugye itt vannak a görög származású lakosok az ország déli és középső részén, akik ráérősen teszik a dolgukat, de egy ujjnyival sem többet. A sziget belseje száraz és kopár, elhanyagolt földek vannak mindenfelé. Lehet a covid időszak nagyon megviselte őket, hiszen a sziget 80%-ban mégiscsak a turizmusból élt addig. Illetve az orosz oligarchák házvásárlásai és gazdag nyaralásaik teljesen leálltak (valószínű, hogy az ukrán-orosz háború miatt) és őket felváltották a svéd, finn, angol és német családok, illetve legénybúcsús csapatok. A turizmus visszaépülésének pedig a háborús helyzetek biztosan nem kedveznek… Mallorca, Szicília szigete a tapasztalataim szerint ezerszer jobban gondozott, szebb, zöldebb és rendezettebb a belső részein is, ráadásul a tengerpartjaik is sokkal szebbek, mint Ciprusnak.

Az osztrák-német határhoz közel, 1500 m magas hegyek között megbújó, a Halstätter See tó partján fekvő 7000 éves város egy mesebeli hely. Sok helyen megfordultam már életemben, bejártam sok országot, vidéket, de őszintén mondom, hogy Hallstatt (Hallstadt) annyira hangulatos kisváros és olyan festői szépségű tájon fekszik, hogy legszívesebben odaköltöztem volna azon nyomban, ahogy megláttam. Utazás Budapestről mi autóval, kis pihenőkkel 6 óra alatt értünk Hallstatt-ba. Ugyanakkor vonattal is megközelíthető a város, igaz a tó másik partján van a megálló (Obertraun vasútállomás), onnan csak komppal vagy taxival tudunk az úti célunkig eljutni. Amúgy annyira kicsi a város, és szűk sétáló utcái vannak, hogy autóval nem is engednek be turistákat. 3 kijelölt parkoló van még a belvárosi rész előtt, ahol az autót hagyhatjuk; 24 óra parkolás 16 eurót kóstált. Minél több időt töltünk Hallstatt-ban, ez az összeg arányosan csökken. Mi délután 3 körül értünk oda, és még volt pár szabad hely, de érdemes inkább délelőtti órákban érkezni és helyet foglalni a biztonság kedvéért. A szállásunk biztosított ingyen transzfer lehetőséget nekünk, ehhez a parkoló bejáratánál elhelyezett csengőt kellett megnyomni, amin keresztül bejelentkezett a diszpécser. Neki jeleztük, hogy megérkeztünk és 5 perc múlva már egy kis busszal meg is jelent értünk. Újabb 5-10 perc múlva már megérkeztük a szállásunkhoz. Szállás A szállás kapcsán amúgy óriási szerencsénk volt. A booking.com-on nézegettem az ajánlatokat már hetekkel az utazás előtt, de a városban nem találtam egyet sem, csak 15-30 km-re lévő más városokban. Pár nappal az utazás előtt ott tartottunk, hogy még nem tudtuk, hol fogunk aludni az ott tartózkodásunk ideje alatt, amikor egyszer csak megláttam az applikációban egy Hallstatt-i szállásajánlatot. A Gasthof Simony Hallstatt B&B hotel konkrétan a főtér mellett helyezkedik el, és a szobához reggeli, illetve a tóra és a hegyekre néző kilátás és a fentebb említett retúr transzfer is járt. Egy perc alatt végigcsináltam rá a foglalást, nehogy más lecsapjon a jó ajánlatra. A szoba tiszta, rendezett volt, normális méretű fürdőszobával, viszont a wifi néha akadozott, így esti filmnézést nem ajánlom programnak. A reggeli svédasztalos megoldásban bőséges volt. A szállásnak saját kertje van, ami a szemközti hegyekre és a tóra néz, így fantasztikus élmény volt a reggelinket ebben a csodálatos panorámában és nyugtató csendben eltölteni. A város felfedezése, és a top 5 látnivaló Én személy szerint mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább várja ki, amíg a városban tud szállást foglalni, mert így lehetőségünk volt arra, hogy az aznap érkező cseh, lengyel, kínai, arab, indiai stb. nációk tömeges turistabuszos érkezése előtt felfedezzük a várost a maga érintetlenségében. Gondoljunk bele, a városban alig 700 ember lakik, de naponta közel 10.000 turista jelenlétét kell elviselniük az ottlakóknak! És hiába voltunk mi is turisták, nagyon átéreztük a tömegturizmus átkát a késő délutáni órákban. Reggel viszont a városban még csend honol, magunkban tudtunk sétálni az utcákon, illetve figyelni a túloldali érintetlen természetet – ez semmihez sem fogható élmény! Lássuk a top látnivalókat! 1. Főtér A világ egyik legcukibb főtere, színes házakkal körbeszegélyezve, Szentháromság szoborral és szökőkúttal a tér közepén. A házak ablakaiból omlanak a gyönyörű piros muskátlik, pazar látvány. A piactéren fagyizó, üzletek és éttermek is helyet kaptak. 2. Evangélikus templom A piactérrel szemben található az az evangélikus templom, amely szinte minden Instagram fotón és képeslapon látszik égbetörő hegyes tornyával. A templom belülről nem nagy, és kissé puritán, nagy díszítettséget vagy freskókat ne várjunk tőle, ellenben a bejárat felett lévő orgonája nagyon szép hangon szólt mise idején. A templomba ingyenes a belépés. 3. Temető A főteret elhagyva egy elágazáshoz érünk. Ha jobbra kanyarodunk, akkor a kikötőhöz jutunk, ahonnan a komp indul és érkezik a vasútállomáshoz/tól. Ha azonban balra tartunk és felsétálunk az emelkedőn, akkor hamarosan a városi köztemetőhöz érünk. Kissé bizarr lehet, hogy top látnivalóként emlegetem (mint sok más utazási portál is), de tényleg gyönyörűen gondozott sírokat találunk itt és innen is csodás kilátás nyílik a város egy részére, mivel kissé afelett helyezkedik el, egy katolikus templom szomszédságában. A Mária Mennybemenetele gótikus templom még kisebb a másiknál, de sokkal díszesebb, “aranyosabb”. 10 és 18 óra között van nyitva, ingyenesen látogatható. 4. Csontház A temető hátsó részében áll a Szent Mihály-Kápolna, ami elsőre nekem fel sem tűnt volna, ha nem tudtam volna, hogy mi a története és a funkciója a helynek. Az apró város ugyanis olyannyira helyhiánnyal küzd, hogy a halottai nem fértek már el a temetőben. Ezért hoztak egy olyan döntést, hogy a nagyon régen ott fekvő sírokat felnyitották, az embereket exhumálták és a koponyájukra kalligrafikus írással ráírták az illető nevét, illetve mikor volt a születésének és halálának napja. Ezeket a koponyákat összegyűjtötték és a kápolnában helyezték el egymásra rakosgatva. 3 euróért (per fő) már meg is tekinthetjük ezt a morbid kiállítást minden nap 10 és 18 óra között. Érdekesség, hogy az egyik koponya fogsorán látszik egy aranyfog. 5. Kilátói pont a lakott területről Ha lejövünk a temető hegyoldaláról, akkor vagy visszasétálunk a belvárosba, vagy ha egy kicsit tovább sétálunk, akkor eljutunk a város külső részére, ahol már csak a helyiek laknak, nincs szálloda, se panzió, se más látványosság. Viszont ebből a kanyarból a legszebb a kilátás szerintem a városra, és nem véletlenül szerepel pont ez a kép minden online bejegyzésben és képeslapon. Ugyanakkor a házak falára kifeszített molinók emlékeztetnek minket a helyiek ellenszenvére (Nur für Touristen, nichts für uns = Mindent a turistákért, semmit sem értünk!). +1. Sóbánya és kilátó A város belső részéből kijutva, a parkolóktól pár perc sétányira található az a felvonó, amellyel 3 perc alatt feljuthatunk a kilátóig. Ha a Sóbányát is szívesen meglátogatnánk, nemcsak a kilátóponthoz szeretnénk feljutni a lifttel, akkor 40 euró az oda-vissza jegy ára belépővel együtt 1 embernek. Itt található az a híres kilátópont, ahonnan teljes körpanorámában gyönyörködhetünk Hallstatt és a többi város, illetve a hegyek és a tó együttes szépségében. Persze szinte sorba kell állni, ha szeretnénk a kilátópont csúcsánál egy fotó, ráadásul egy hosszú rúd mindig belelóg a fotókba. Ezért célszerű kissé arrébb megállni fényképezkedni, szerintem még szebb képeket is készíthetünk. Egy kb. 10-15 perces hegynek felfelé tartó úton mehetünk tovább, hogy elérjük magát a Sóbányát. Itt meghatározott időnként indulnak a vezetett túrák a bányába. Védőruhát kapunk, illetve vannak szekrények, ahova a táskákat betehetjük megőrzésre, így tulajdonképpen a mobiltelefonon kívül mást nem érdemes magunkkal vinni. A bányában hideg van, kb. 15 C fok, ezért érdemes plusz pulóvert vinni magunkkal és a bejáratnál már felvenni. A teljes túra hossza 90 perc, ami alatt azért átfázik az ember. Enni, inni nem igazán lehet ez idő alatt és mosdó sincsen kialakítva. Aki klausztrofóbiás vagy fél a hosszú sötét alagutaktól, annak nem ajánlom a túrát, mindenki másnak viszont nagy élmény lesz. Van csúszdázási lehetőség, fényjátékkal kivetített mozi a bánya keletkezéséről, illetve ebben a sóbányában találtak a régészek egy 7000 éves (!) létra megmaradt darabjait, ami bizonyítja, hogy a várost milyen régóta lakják emberek. Visszafelé kisvasút vitt minket a bejárathoz, tehát összességében azt mondom, megérte a belépőjegy a borsos árát. Gasztro tippek, avagy hova menjünk enni?: Bräugasthof étterem Érdekes volt tapasztalni, hogy hiába az ezer és ezer turista, a városban az éttermek maximum 20 óráig vannak nyitva, utána magadra vess, ha éhes vagy. Nincs annyira sok étterem a belvárosban, amik közül lehetne választani és több helyen csak készpénzes fizetésre van lehetőség. Mivel este 19 óra körül mentünk el vacsorázni, az előbbi körülményeket figyelembe véve, a Bräugasthof étteremre esett a választásunk. Itt felszolgáltak hagyományos bécsi szeletet krumplisalátával és egy kis áfonyaszósszal, amivel egész éjszakára jól laktunk. Az étterem egy kerthelyiségben található, ezért étkezés közben csodálhattuk a tavat és a szemközt magasodó hegyeket. Fizetéskor derült ki, hogy a kiszolgáló pincér fiú magyar volt, aki a 15 km-re lévő Obertraun városban él életvitelszerűen és idejár át dolgozni. Rudolfstrum étterem Másik étterem, amit szívből ajánlok, a Sóbánya és a fenti Kilátópont között található Rudolfstrum étterem. A hegy tetején elhelyezkedő épület teraszáról Pazar kilátás nyílik a tájra, a napernyők pedig minden asztalnál védtek a túlzott napfénytől. Itt kártyával is lehet fizetni, szintén egy magyar fiú volt a pincérünk, így a rendelést könnyen intéztük. Én a gulyásleves mellett döntöttem, amit az osztrákok szervíroznak levesként, ahogy mi magyarok is készítjük, de nagyobb adagban pörköltként is, az kicsit szaftosabb, húsosabb és főételként hozzák ki. A leves nagyon ízletes volt, de a férjem által rendelt oldalas krumpligombóccal és káposztával főétele is elég finomnak bizonyult. Az biztos, hogy egyszer az életünkben, ha megtehetjük, látogassunk el Hallstatt városába, és szerezzünk csodálatos élményt a szemünknek és a lelkünknek is. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Autóval felfedezni egy tájegységet lehetőséget ad számunkra, hogy ne csak a kötelező turista látnivalókat tekintsük meg, hanem olyan helyekre is eljussunk, amik nem annyira top nevezetességek, de ettől még ugyanannyira érdekesek és megéri, hogy ellátogassunk hozzájuk. Németország bajor vidéke a maga egyszerűségében varázslatos. Tiszta, rendezett utcák, mindenhol virágoktól roskadó házak és erkélyek, az egész tájvidék olyan meseszerű, mintha nem is a valóságban autóznánk. Hab a tortán, hogy a Neuschwanstein kastély is itt található, még Walt Disney-t is megihlette az épület és a Csipkerózsika filmben szereplő kastélyt erről mintázta. Tartalomjegyzék: Regensburg Walhalla Straubing Lombkorona-ösvény Neuschwanstein kastély Ha a bajor vidéken autózunk, akkor az alábbi városokat, látnivalókat mindenképp ajánlom megtekintésre: Regensburg A város a bajor vidék központja, itt található a legnagyobb székesegyház is, a Szent Péter katedrális. Gótikus jellegét már külsejére is könnyen felismerhetjük, belül a rózsaablakok és díszes ablakok is ezt támasztják alá. Bár ez a híresebb templom, mégis pár utcával odébb van a templom, amely barokk építészeti jegyeivel sokkal fényesebb, díszesebb és szerintem szebb is, mint a nagy társa. Mindkettőbe ingyenes a belépés, így ne hagyjuk ki a lehetőséget! Az óváros 2006 óta a Világörökség része, nem véletlenül; az utcák között sétálva szinte érezzük a középkor hangulatát. Az utcák pedig a Dunához vezetnek, amelynek mentén kellemes sétát tehetünk a fák szegélyezte árnyékban. A folyó túloldalára pedig a híres, 16 lyukú Kő-hídon keresztül juthatunk el. Ez történetesen Németország egyik legrégebbi kő hídja; 1135 és 1146 között épült. A Duna-parttól nem messze található Kepler háza: Johannes Kepler matematikus és csillagász, illetve családjának lakóhelye volt 1626 és 1628 között, de maga a faház 1250 körül épülhetett, így ez a legidősebb múltra visszatekintő egészben fennmaradt faház Németországban. Érdekesség még, hogy az ókori Római Birodalom északi határa itt, a Duna mentén húzódott, ezért az északi kapu, vagyis a Porta Praetoria. Walhalla Regensburgtól mindössze 16 km-re található a Walhalla-emlékmű. A hegy tetején magasodó pantheonról azt gondolnánk, hogy az ókori idők óta itt magasodik és mekkorát tévednénk! Építését I. Lajos bajor király rendelte el 1836-ban és néhány évvel később, 1842-ben nyitották meg látogatásra alkalmassá. Az épület belsejében megannyi, mintegy 100 db mellszobor található híres német személyiségekről, mint például Albert Einstein vagy Joseph Haydn mellszobra. Az épületet két oldalról körül ölelő oszlopsor végén elénk tárul a páratlan panoráma; a Duna kanyargó folyója szegte zöldellő táj igazi kuriózum a szemnek. 70 lépcső vezet lefelé egy kisebb kiszögelléshez, ahonnan szintén gyönyörködhetünk a kilátásban. Straubing Tovább autózva, Regensburg-tól mindössze 40 km-re található ez az elragadó városka, Straubing. A belvárost színes házak és virágok díszítik, a főtér közepén nagy szökőkúttal és szobrokkal. Ottjártunkkor épp a hagyományos éves ünnepükre készültek a helyiek. Lévén, hogy arrafelé a mezőgazdaság fontos megélhetési forrása az embereknek; minden évben megünneplik, hogy az állatokat beterelik a földekről és elkezdődik a betakarítás időszaka. Ekkor a nők színes népviseleti ruhába öltöznek és kötényt kötnek előre. Ha jobb oldalon van a megkötés az azt jelenti, hogy szabad a vásár, viszont, ha bal oldalon van a csomó, akkor bizony már foglalt a hölgy szíve. Milyen egyszerű, nem? :) A férfiak pedig igazi marhabőrből készült rövidnadrágot viselnek az elején díszítéssel. Egyes nadrágokat állítólag generációkon keresztül viselik és nagy családi ereklyeként tartják számon. A családok a folyópartra kiülve piknikeznek és már az esti evezős versenyek szurkolásához készülődnek. Kicsit arrébb van óriáskerék és körhinta is, lehet enni wurstlit és inni a korsó kézműves söröket. Augusztus közepén-végén, ha erre járnánk, mindenképp érdemes egy kitérőt tenni a városba és részese lenni a fesztivál hangulatnak! Lombkorona-ösvény A közelmúltbeli, itthoni lombkorona-tanösvény botrányos megépítése miatt el sem tudtam képzelni, hogy ezt lehet ennyire jól kitalálni és megépíteni. Németországban erre is megvan a jó és követendő példa. A Sankt Englmar–Maibrunn nevű lombkorona tanösvény a Bajor Erdő Nemzeti Park fenyvesei fölött kanyarog összesen 370 méter távolságban. A belépő 12 euró/fő, amiért cserébe valódi élményt kapunk a természetben. Látszik, hogy az alkotók nem a természet kárára alakították ki koncepciójukat a tanösvény létrehozására, hanem próbáltak azt szinergikusan beleépíteni. Szerencsére jól sikerült az elgondolás. A fából készült hosszan tekergő nyitott folyosó több megállópontot is kínál, ahonnan csodás panorámában lehet részünk. Felfelé haladva pedig szép lassan elérjük az 50 m magasságot, ahonnan aztán valóban páratlan kilátás tárul elénk a környező bajor hegyekre. Maga a fa építmény a gyerekeknek is jó időtöltést biztosít, beépített csúszda (!) és számos ügyességi háló van kialakítva nekik, amin játszani, ugrálni tudnak. Lefelé egy másik úton haladhatunk tovább, a fenyvesek között különböző pontok vannak kialakítva, ahol interaktív módon megismerhetjük az ott lakó állatok kinézetét, hangját, lábnyomát. A különböző fafajtákról is képet kaphatunk a leveleik alapján, de számos egyéb, megismerésre váró érdekességről olvashatunk, tanulhatunk a kijárat felé haladva. Ha megéheznénk a helyi étterem számos hagyományos német ételt kínál, van egy kisebb játszótér is a gyerekeknek, és természetesen kulturált mosdó is. Akár egy félnapos program is kerekedhet az ösvény bejárásáról, ha nem csak végig sétálunk rajta, hanem kíváncsian mindent megnézünk, elolvasunk. Neuschwanstein kastély Utunkat az Alpok lábánál lévő Neuschwanstein kastély felé folytattuk, erről külön élménybeszámolót és hasznos információkat ebben a bejegyzésben találsz! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Általában repülővel szeretek elutazni külföldre, de idén autóval fedeztük fel a német bajor vidéket, ami lehetőséget adott arra, hogy sok szép helyre eljuthassunk a tájegységen belül. A legnagyobb bakancslistás hely nekem a Neuschwanstein-kastély meglátogatása volt. Az alábbiakban megosztom saját tapasztalataimat és néhány hasznos információt róla. Tartalomjegyzék: A kastély története Közlekedés, odautazás, szállás Jegyvásárlás, Belépés Étkezés Mária-híd Alpsee Hochenschwangau kastély A kastély története A Neuschwanstein kastély meglátogatása nekem nagyon régi álmom volt. A Disney filmben Hamupipőke kastélya is ennek alapján lett mintázva, illetve a disneyland-i Csipkerózsika kastélya is. :) II. Lajos bajor király, aki egyébként Sisi hercegnőnek unokatestvére volt a Wittelsbach családi vonalon, utasítására kezdték el építeni 1869 és 1886 között. Érdekesség, hogy a király csak 11 napot lakott összesen a kastélyban, ugyanis máig tisztázatlan okokból, egy nap, az alig 40 éves királyt holtan találták a Starnbergi-tó sekély vizében. A szóbeszéd szerint az addigra őrültnek titulált királyt az éj leple alatt megölték. Ez a momentum még inkább misztikussá teszi az amúgy is meseszerű kastélyt. A király kedvenc madara, a hattyú sok helyen megjelenik a kastélyban motívumként. Például a mosdókagyló csapjából a víz a hattyúszobor csőréből folyt ki, de ábrázolva volt az állat a függönyök, a padlózat és az evőeszközök díszítésén is. A vizet a közeli vízesésből nyerték ki, így rendelkezésre állt folyóvíz a kastélyban, sőt tudtak meleg vízzel főzni a konyhában és a WC-t leöblíteni! Abban az időben ez egyedülálló újdonságnak számított! Sőt, ez a kastély volt az első, amely elektromosságot is használt. II. Lajos nagyon szerette Richard Wagner operáit, ezért az épület belső falait sok helyen a zeneszerző történeteiből vett jelenetek díszítik (Trisztán és Izolda, Lohengrin, a Hattyú lovag). A király és uralkodásának történetéről és sok más érdekességről is lehet hallani a fél órás tárlatvezetésen. Fényképezni a benti termekben nem engedélyezett. A tárlatot követően van büfé, szuvenírshop, és ki lehet menni az épület erkélyére is, ahol bármeddig lehet fotózkodni a csodás panorámával; szóval 1 órát nyugodtan érdemes az ott tartózkodásra számolni. Közlekedés, odautazás, szállás: Mi előző este Schongau városában szálltunk meg, innen kb. fél óra volt a kastélyhoz eljutni autóval. Vannak elegáns szállodák közvetlenül a kastély mellett is, illetve közelebbi településeken szintén érdemes körbenézni. Fontos, hogy időben tervezzünk, mi is közelebb szerettünk volna megszállni, de már az összes szállás a booking.com-on telt házat jelzett. A helyszínen több parkoló van; mi a közelebbiben álltunk meg, itt 10 euro volt a napijegy. A kastély honlapján azt olvastam, hogy 45 perc alatt lehet felérni a bejáratig a parkolótól, és mivel pont annyi időnk volt az időpontunkig, elkezdtünk sietni felfelé, nehogy kicsússzunk a slotból (késés esetén nem engednek be, mert elindul a túravezetés) - végül 15 perc alatt felértünk, de újabb 15 percig nem kaptunk levegőt a meredek felfelé mászás után. :) Van egyébként lehetőség lovaskocsival és busszal is feljutni bizonyos magasságig, de a kastélyhoz vezető utolsó útszakaszt mindenképp gyalog kell megtenni. Jegyvásárlás, Belépés: A kastélyba reggel 9 órától este 17.30-ig 10 percenként vannak foglalható slotok. Külön van angol és német nyelvű vezetés. Július elején foglaltam a belépőjegyeket, és így is már csak aug 19-én a reggel 9.30-as időpontra volt hely. A nyári időszak nagyon zsúfolt, érdemes jó előre tervezni. Foglaláskor egyszerre vásároltam meg a jegyet a Neuschwanstein-i és a másik kastélyba. Oda volt több időpont még, így kényelmesen 14.55-kor kezdtük az ottani tárlatvezetést. Foglalni időpontot és belépőjegyeket vásárolni ezen a hivatalos oldalon keresztül érdemes: https://www.hohenschwangau.de/en/tourstickets/official-tickets Nem szükséges kinyomtatni a jegyeket, elég mobilról a QR kódot a leolvasóhoz tenni majd. A bejáratok előtt egy kihelyezett LED tábla jelzi, ha eljött a mi időnk; innentől 10 percünk van beolvasni a QR kódot és belépni a kapun. Kisebb hátizsákot előre, a hasunkhoz fogva lehetséges bevinni, de a nagyobb kastélynál van lehetőség megőrzésre szekrényekbe zárni a dolgainkat. Étkezés: Vigyünk magunkkal elegendő vizet és ételt, mert a kastélyban ugyan van egy büfé (csak készpénzt fogadnak el), de elég gyér a kínálata. A két kastély közötti úton pedig végig az erdőben sétálunk, így is nincs lehetőség semmilyen étel vagy ital. vásárlására. A lenti részen, ahogy említettem, több étterem is működik. Mi a Müller Hotel éttermébe ültünk be, finom volt az ebéd és gyors a kiszolgálás. Mária-híd (Marienbrücke) A kastélytól mi kényelmesen, 20-30 perc alatt átsétáltunk a Marienbrücke-ig, azaz a Mária-hídig. Nevét a király édesanyjáról, Mária bajor királynőről kapta. 93 m magasan köti össze a két Innen lehet a legszebb fotókat készíteni a kastélyról. Rengetegen állnak sorba, hogy feljussanak a hídra, de azért halad a tömeg, 5 percnél tovább mi sem álltunk sorba. Ha a híd másik végéig elsétálunk és nem állunk meg rögtön az elején, akkor sok szép fotót lehet készíteni a fotókba belógó emberek nélkül. A hídtól aztán lefelé sétáltunk, vissza a parkoló felé. Alpsee Az út viszont kissé arrébb kanyargott, mint ahol feljöttünk, így lyukadtunk ki a másik parkolóba. Ez leginkább a turistabuszok megállóhelye, de autóval is lehet próbálkozni. Ezenkívül vannak különböző éttermek, egy múzeum a bajor kultúráról, illetve egy csodálatosan szép, kristálytiszta tó, aminek a partjára ki lehet ülni nézelődni és napozni. A németek persze bementek a 18 fokos vízbe úszni is egyet. :) A tó kb. 5 km hosszú partszakasszal rendelkezik, ezért ha nagyon szeretünk sétálni, akár e körül is tehetünk egy kisebb sétát. A két kastély közötti tárlatvezetésre szerintem minimum 3-4 órát hagyjunk, hiszen el kell jutnunk egyik helyről a másikig, és közben úgyis megállunk fényképezkedni, vagy enni valahol. Hochenschwangau kastély A másik kastély egy sokkal kisebb, de annál családiasabb kialakítású neogótikus stílusú kastély. Ebben az épületben töltötte II. Lajos király a gyerekkora nagy részét, akkoriban a Neuschwanstein kastély még nem is létezett. A tárlatvezetés 40 perces volt, és sajnos itt sem engedélyezett fényképezni, mivel a kastély magántulajdonban van. Az angol nyelvű idegenvezetés alatt megtudtuk, hogy a XVI. századig schwangau-i lovagok birtokában volt, majd II. Miksa bajor király (II. Lajos király édesapja) vásárolta meg és újíttatta fel. Leginkább nyári és vadászrezidenciaként használták. A hattyú, mint az uralkodó kedvenc állata, itt is sok helyen feltűnik, motívumokban megjelenik. A németországi túra következő állomásairól írt élménybeszámolómat megtalálod erre a linkre kattintva! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) A németországi túra következő állomásairól írt élménybeszámolómat megtalálod erre a linkre kattintva! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Ha most Téged kérdeznélek, kedves Olvasó, hogy neked mi jut eszedbe Liverpool városáról; szerintem vagy a Beatles-t vagy a Liverpool FC-t említenéd elsőként, igaz? 😊 Való igaz, a zene és a foci elválaszthatatlan jellemzői a nyugat-angliai városnak. Az 1963-1970 között tartó Beatles-mániának köszönhetően Liverpool többé már nem az uncsi iparváros, hanem az a menő kulturális hely, ahonnan John Lennon és bandája elindult a világhírnév felé. A futball pedig örök társa a városnak; 1892-ben alapított Liverpool FC máig a második legsikeresebb klub az angol bajnoki címeket tekintve, szám szerint 19-szeres győztesek „a Vörösök”. De miért is utazzon az ember a városba? Milyen látnivalók vannak itt az Anfield Road-i stadion és a Beatles múzeum mellett? Nos, nem is hinnénk, hogy egy hosszú hétvégi utazásra milyen nagyszerű úti cél Liverpool. Tartalomjegyzék: Személyes élmény 2008 vs 2023 Liverpool látnivalói 1. The Beatles Múzeum 2. The Beatles szoborcsoport 3. Albert Dock 4. Liverpool Múzeum 5. Tengerészeti és Rabszolga Múzeum 6. Liverpool Eye 7. Liverpool Cathedral 8. St. George Hall, a St. John’s Garden és World Múzeum 9. Bold street 10. Liverpool FC stadion Szállás Utazás Mielőtt bemutatnám a top 10 látnivalót, pár mondatban hadd meséljem el, nekem milyen személyes élményem fűződik a városhoz. Ennek alapján talán jobban érthető, hogyan is keveredtem ide 2023 tavaszán. Személyes élmény 2008 vs 2023 2008 szeptemberében Erasmus diákként érkeztem a városba. A Lehman-Brothers Bank csődjét az angol lapokban olvastam és akkori fejjel a pénzügyi világválságból leginkább azt érzékeltem, hogy az ösztöndíjam angol font-ban harmadával kevesebbet ér, mint forintban, ezért a tanulmányaim mellett dolgoznom kellett, hogy a lakbér és a buszbérlet fizetése mellett maradjon szórakozásra is némi pénzem. Így kerültem 22 évesen a Liverpool FC stadion egyik büféjébe, ahol a mérkőzés szüneteiben a Carlsberg sör mellé sausage rollt (kolbászos szendvicsféle) és chicken pie-t (csirkés pite) adtam el a szurkolóknak. Néztek lengyelnek, orosznak, cseh-nek, mert sajnos sokan azt sem tudták; hol is van Magyarország. Megtanultam különböző nemzetiségű fiatalokkal együtt dolgozni, angolul fejben számolni illetve, hogy az angol pénzérmék nem is annyira egyformák és hogy a mosoly egy univerzális nyelv. 😊 Aztán a John Moores University egyetemén a diáktársakkal arról beszélgettünk, hogy Barack Obama amerikai elnök lett a novemberi választáson, illetve Lewis Hamilton megnyerte élete első F1-es világbajnoki címét; brit állampolgárként tele volt vele a sajtó. Szeptemberben az MTV Music Awards zenei díjátadót pedig a városban rendezték meg, annak részeként, hogy Liverpool pont 2008-ban volt Európa Kulturális fővárosa. Emlékszem, ahogy a hideg angol őszi hidegben egy francia és egy másik magyar diáktársammal álltunk a kerítésnél, hátha megpillantunk egy hírességet. Persze valami hátsó bejáraton kísérték be őket az épületbe, így semmit nem láttunk a nagy tömegen kívül. Aztán, ahogy a fenti képeken is látszik, eltelt 15 év (persze John Lennon semmit nem változott, csak én) és 2023-ban a francia barátnőmmel, akivel már akkor sejtettem, hogy életre szóló barátságot kötöttem, visszatértünk Liverpool-ba, hogy megnézzük, változott-e a város és ha igen, hogyan, milyen irányba, más lett-e, mint amire emlékszünk. Persze felkerestük az iskolánk épületét is, végig sétáltunk a hatalmas buliktól híres Bold street-en, és ismét csavarogtunk az Albert Dock-nál, valamint nézelődtünk a Primark-ban. Sajnos az Anfield stadionba ez alkalommal nem sikerült eljutni; meccs miatt zárva volt a látogatók elől. Azért így is nagyon jól éreztük magunkat és sokat nosztalgiáztunk a régi dolgokon. Külön örültem annak, hogy az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk; a hosszú hétvége alatt egyszer szitált az eső fél órán át, előtte-utána végig kellemes meleg, tavaszi napsütésben fürödtünk. E személyes kitérő után jöjjön a személyes top 10 kedvenc látnivaló Liverpool városából: Liverpool látnivalói 1. Beatles Múzeum (The Beatles Museum) 15 évvel ezelőtt nem sikerült bejutni a múzeumba, 2023-ban nem hagytam ki. A tárlat bemutatja a Beatles születését és egész munkásságát 1970-ben bekövetkezett feloszlásáig. Számos érdekes és exkluzív relikvia is kiállításra került az üvegvitrinekben; például John Lennon karórája, Paul McCartney mikrofonállványa, vagy Pete Best dobfelszerelése. Rengeteg képet láthatunk a világkörüli turnéjukról, és olyan fotókat is, amelyek más hírességekkel készültek. A belépőjegy nem olcsó (felnőttjegy 17 Ł), de szerintem abszolút megéri a kiállításra ennyit áldozni, ha szeretjük az együttes zenéjét! https://liverpoolbeatlesmuseum.com/ A Matthew Street-n található múzeum bejáratától 30 méterre található a Cavern Pub, ahol számtalanszor fellépett az együttes. 2. The Beatles szoborcsoport (The Beatles Statue) Ha már szobor, akkor az egész bandáról is van kiállítva egy alkotás, viszont ez jóval messzebb a múzeumtól. Ez az emlékmű az Albert Dock-nál, a Royal Liver Building előtti téren található és bizony sorba kell állni, ha fényképezkedni szeretnénk a fiúkkal. Nekem sikerült két idegen beállása közben csak róluk egy képet készíteni. A Royal Liver Building egyébként a 3 grácia (Three Graces), vagyis a város 3 leghíresebb épületének egyike. Nevét a város szimbólumáról, a liver bird-ről (mítikus madár, leginkább kárókatonaként ábrázolva) kapta, amely az épület tetejéről figyeli a látogatókat társával együtt a másik toronyról. 3. Albert Dock Ha már említettem fentebb, jöjjön a kikötői rész bemutatása. Liverpool mindig is fontos kikötőváros volt a világ kereskedelmi térképén, főként Amerikából érkező és távozó hajók esetében. A kikötőt évszázadok óta használták, de 1890-ben újították fel jelenlegi formájára. 2004 óta az UNESCO Világörökség része a Mersey folyó melletti kikötői rész. A móló mentén több múzeum is helyet kapott; itt található a város életét bemutató Liverpool Múzeum, a Tengerészeti és a Rabszolgaságot részletesen ábrázoló tárlat múzeuma, illetve a művészeti kiállításokra szakosodott TATE Museum is. 4. Liverpool Múzeum (Liverpool Museum) A város történetét és életét, kulturális és gazdasági adottságait bemutató múzeum még 2008-ban nem volt része a kikötői látképnek. Ezt az elmúlt 15 évben építették, modern formájából szerintem sejthető, hogy friss épületről van szó. Egészen az őskortól vezet végig a kiállítás és mutatja be Liverpool lakosságának változását (számszakilag és etnikailag is), valamint a gazdasági és kereskedelmi fejlődését. Sőt, innen tudtam meg például, hogy a város neve a „sáros patak” kifejezésre fordítható; az óangolban már 1190-ben említik ezt a térséget, mint „lifer” (iszapos, sáros) és „pol” (medence, vízterület) szavak kombinációjaként. https://www.liverpoolmuseums.org.uk/museum-of-liverpool 5. Tengerészeti és Rabszolga Múzeum (Maritime and International Slavery Museum) A két múzeum egy épületben, más-más szinten található, és szintén ingyenes a belépés. A tengerészeti kiállítás beszámol a hajózási kultúráról, képi anyaggal mesél a Titanic szerencsétlenségről, illetve más, kevésbé ismert hajók (esetleg szintén tragikus) történetéről, illetve magáról a tengeri kereskedelemről és a város betöltött szerepéről. Számomra mégis a legérdekesebb kiállítás a rabszolgák életét bemutató volt. Tisztelegve a sok ezer szomorú sorsú, elhunyt rabszolga előtt, és vállalva az angol nép felelősségét e kérdésben, a tárlat objektíven mutatja be a kérdéskör egyes momentumait. Képekkel, történetek illusztrálásával egy nagyon igényes és mélyen megrendítő, felkavaró elbeszélés ez az emberi kegyetlenségről és a hitről, reményről. https://www.liverpoolmuseums.org.uk/international-slavery-museum https://www.liverpoolmuseums.org.uk/maritime-museum 6. Liverpool óriáskerék (The Wheel of Liverpool, avagy Liverpool Eye) A kikötői épületegyüttes nagy kiterjedésének köszönhetően a múzeumok mellett számos üzlet és vendéglátó egység is helyet kapott, itt igazán élénk élet zajlik a helyiek és a turisták által, és nemcsak éjszaka. Jelenleg egy időszakos performanszt is láthattunk; a vízen úszó Földgömb a klímaváltozásra és az ez elleni aktív cselekvésre hívja fel az emberek figyelmét. A dokkon tovább sétálva, a másik végén túl található a 60 m magas Liverpool Eye 42 kabinjával. Erre felülve biztosan más szemszögből tekintünk a városra és nevezetességeire. Jó idő esetén a Mersey folyó torkolata is szépen látható. https://www.visitliverpool.com/listing/the-wheel-of-liverpool/52581101/ 7. Liverpool katedrális (Liverpool Cathedral) A város méltán híres egyik szimbóluma, a kikötőtől kissé arrébb található. A vallási épület Nagy-Britanniában a legnagyobb, a világon pedig a 8. legnagyobb katedrális címmel büszkélkedhet. Lélegzetelállító belső terek, fantasztikus orgona és 100 méter magasan konduló harangok, valamint elképesztő kilátás várja az idelátogatókat. A templom maga ingyenesen körbejárható, de ha szeretnénk felmenni a tetejére, azért jelenleg 8 Ł-ot kell fizetnünk. Szerintem abszolút megérte a belépőjegy megváltása, a fenti magasból csodálatos a kilátás a város minden irányába és a többi nevezetességre, valamint a Mersey folyótorkolatra is. https://www.liverpoolcathedral.org.uk/ 8. St. George Hall, a St. John’s Garden és World Museum Visszasétálva a belvárosba, a Lime Street vonatállomástól pár percre található a St. George Hall, illetve a World Museum, valamint a St. John’s Garden. Az első épület 1854 óta várja a látogatókat neoklasszicista stílusában, ahol konferenciákat, esküvőket, különböző eseményeket szerveznek. Mostani sétánk alkalmával éppen esküvői fotózkodás zajlott, ezért nem tudtunk bejutni a belsejébe. Tulajdonképpen az épület mögött terül el a St. John kert, amelyben a tavasz színes virágai és virágzói fái igazi felüdülést nyújtottak. A padokon kényelmesen megpihentünk, és a szendvicseink elmajszolása után bementünk a kert mellett, oldalt található World Museum-ba. (Mellette található egyébként a városi könyvtár kupolás épülete). A szintén ingyenesen látogatható múzeumban több szint van, és mindegyik emelet egy-egy kiállítást mutat be. Így megtekinthetjük a világűrről, a dinoszauruszokról vagy éppen az ókori Egyiptomról készült interaktív és képes tárlatot is. Ha gyerekkel utazunk, ez garantáltan egy nagyszerű program lesz számára is, de szánjunk rá legalább 3-4 órát, mire minden szintet végiglátogatunk. https://www.liverpoolmuseums.org.uk/world-museum 9. Bold street Az előző pontban említett parktól szinte karnyújtásnyira található a város fő ütőere, a Bold Street. Ez a főutca, amely a dombról kiindulva egészen elvezet minket a kikötőig, és közben megannyi utca ágazik el belőle más-más irányba. A Bold street-en kaptak helyet a shoppingolásra kiválóan és veszélyesen alkalmas ruhaüzletek, mint az angol Primark és Marks and Spencer, de a nemzetközi márkaüzletek is, mint a Nike, Decathlon stb. Szombaton egész nap annyian voltak itt az utcákon és a boltokban, hogy azt gondoltam, ez az angol családok hétvégi időtöltése; vásárlás, majd ebéd egy étteremben, délután pedig meccsnézés. Persze sarkítok, de a Primark-ban lévő tömegtől tényleg kicsit megijedtem, annyian voltak. Ha vásárolgatni szeretnénk, akkor a szombati nap vagy a vasárnap délelőtt a legalkalmasabb rá, ugyanis vasárnap 17 óra körül minden üzlet bezár és ezzel együtt az utcák is egy szempillantás alatt kiüresednek. Kárpótlásul a vendéglátóegységek nyitva maradnak, amelyekből már 17-18 óra körül karaoke énekszó hallatszódik ki az angol lakosok jókedvének hála. Hiába, az angolok a szociális életüket a pub-okban és a futball meccseken élik, ez tény. 10. Liverpool FC stadion És végezetül, de nem utolsósorban a 10. személyes kedvencem nem lehet más, mint maga az Anfield Road-i futballstadion. A csapat You’ll never walk alone (Sosem jársz egyedül) himnusza nem is fejezhetné ki jobban a szurkolói összetartást és azt a hangulatot, amelyet egy-egy hazai meccsen anno tapasztaltam. Az alábbi kép még 2008-ban készült, mielőtt látogatóként betértem a szuvenír boltjukba. https://www.liverpoolfc.com/info/anfield Az biztos, hogy Liverpool az elmúlt másfél évtizedben sokat fejlődött, új épületekkel gazdagodott, az emberek még mindig segítőkészek és kedvesek. Látszik, hogy felkerült a turisztikai térképre is a hely, mert jóval több turistát láttunk most, mint 15 éve. Akárhogy is, ha már unjuk London túl nagy nyüzsgését, de szeretnénk egy hosszú hétvégét eltölteni valamely angol városban, Liverpool szerintem remek választás lesz erre. 1 óra vonatútra található tőle Manchester, ahol szintén van lehetőség a Manchester United FC stadionjába ellátogatni, vagy egyéb nevezetességeket megtekinteni. Szállás Mint minden városban, itt is megdrágultak a szálláshelyek, ezért mi a belvárostól egy 15 perces sétára található, 3 csillagos hotelben szálltunk meg. Reggelinek sajnos a tipikus angol reggelit kaptuk, nagyon más választék nem volt. A standard szoba saját fürdőszobával teljesen korrekt, tiszta volt, naponta takarították és az ablakunkból a Mersey folyóra láttunk rá. Sajnos lift nem volt az épületben, így aki több napra és nagyobb poggyásszal érkezik, az vagy máshol szálljon meg, vagy eddzen előtte, hogy a csomagokat fel tudja vinni a lépcsőkön. Összességében meg voltunk elégedve a hellyel, de egy kicsit közelebbi hotel, még ha drágább is a szállás, lehet jobb lett volna, hiszen 1-1 nap 20 000 lépést is megtettünk. Utazás Liverpoolba én Budapestről a Ryanairrel utaztam Manchester városába és onnan 1 óra vonatidővel értem be a Lime Street pályaudvarra. Visszafelé már Liverpool repülőteréről indultam haza Wizzair-rel. A két légitársaság más-más napokon és napszakban indul és érkezik az angol városokba, érdemes lehet összenézni a menetrendeket és az ott tartózkodásunkat a saját igényeink alapján kialakítani. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Idén áprilisban látogattunk el 4 napra Mallorca szigetére a férjemmel. Hála a Ryanair akciójának, a repülőjegyeket viszonylag olcsón, 40.000 Ft-os áron sikerült elcsípnünk az indulásunk előtt 5 nappal. Mi rugalmasak voltunk a dátumokat illetően, így könnyű dolgunk volt, és megérte várni a last minute akcióra. Maga a repülőút egyébként 2,5 óra, ami ugyanannyi idő, mintha Londonba repülne az ember. Viszont itt nem a ködös Albionba érkeztünk, hanem a csodás napsütésbe és a kellemes mediterrán tavaszba. A 20 fokos hőmérséklet még nem volt annyira meleg, hogy pólóban sétáljunk, de várost nézni ideális volt és még előszezon lévén, a látnivalókat is viszonylag tömegmentesen tudtuk megtekinteni. Tartalomjegyzék Szállásunk Közlekedés Palma de Mallorca látnivalói Sóller Port de Sóller Valldemossa Gasztrotipp Szállásunk, Hotel Ciutat Jardi Leszállásunk után a repülőtéren tudtunk volna autót bérelni, de úgy döntöttünk, hogy taxival megyünk a szállásunkig (10 perces autóút kb. 17 euró volt). A hotel Palma de Mallorca elővárosa, azaz Ciudad Jardín tengerpartján fekszik. A négycsillagos impozáns szálloda szolgáltatásaival nagyon meg voltunk elégedve, tiszta, rendezett szoba fogadott minket és a reggeli is változatos és kitűnő minőségű, friss alapanyagokból volt összeválogatva. Bónuszként szó szerint 1 percre található a tengertől és a tengerparti sétánytól. Gyalog kb. 45 perces sétával jutnánk el a főváros kikötőjéhez, és onnan a belvárosba, de mi inkább kényelmesen buszra szálltunk (a megálló kb. 5 perc sétára volt). A 2 euró/fő buszjeggyel, amelyet a buszsofőrnél váltottunk, kb. 30 perc alatt beértünk a belvárosba. Közlekedés a szigeten A néhány napos nyaralás is elég volt arra, hogy a sziget nyugati részén 3 várost is felfedezzünk és a fővárosban is megtekinthessük a látnivalókat. A sziget körülbelül egyébként akkora, mint Magyarországon Heves megye, de ha minden szegletét szeretnénk megnézni, akkor bizony minimum 1 hetes tartózkodás ajánlott hozzá. Közlekedési rendszere hasonlít a magyarhoz, a fővárosból, Palma de Mallorcából indul és érkezik minden buszjárat, ezeknek a menetrendjét szigorúan tartják, e tekintetben nem érzékeltem spanyolos ráérős magatartást. Sőt, érdemes 5-10 perccel hamarabb is kiérni a buszokhoz, mert a jegyet a sofőrnél kell megvenni, így nagy sor alakulhat ki a népszerű városokba és ha megtelt a busz, nem engednek felszállni, csak a következő járatra. Mi egy teljes napot szántunk a főváros felfedezésére és szerintem ennyi idő alatt kényelmesen be lehet járni, néhol gyalogosan, néha busz segítségével. Palma de Mallorca látnivalói 1. La Seu katedrális A város jelképe - és nem véletlenül. Csodálatosan szép templom, amely kívül gótikus, belül barokk jegyeket hordoz magán. A világ egyik legmagasabb katedrálisa és a világ legnagyobb rózsaablakával is büszkélkedhet. 1851-ben egy földrengés következtében megsérült az épület és helyreállítási munkálataiban maga Antoní Gaudí is besegített. Munkája nyomán a fény szinte szétárad a belső térben, bár ebben 87 ablak és 7 rózsaablak is besegít. Ami engem leginkább lenyűgözött, hogy a hatalmas, 13,3 m átmérőjű rózsaablakon keresztül a fény egy évben kétszer, február 2-án és november 11-én, (vagyis a Fény ünnepén), úgy áramlik be, hogy az épület szemközti oldalán található másik rózsaablak alá kerül és így a két kör egy végtelen jelet formáz meg. Ezért is szokták a Fény katedrálisaként emlegetni. Akár az idelátogatást is érdemes ehhez az eseményhez időzíteni. Április lévén ezt a csodát sajnos nem láthattuk, de a színes fény így a padok között ülő emberekre vetült, ami igen vicces fotókat eredményezett. A templom hivatalos neve egyébként Bazilica Santa Maria – ez onnan származik, hogy I. Jakab király a Szűz Máriához fohászkodott, amikor viharba került és megmenekülése után a tiszteletére egy régi mecset helyén építette fel ezt a templomot. Az épület mellett található a Királyi palota (Palau Reina de L’Almudaina), amelyet napjainkban a spanyol király és királyné nyári rezidenciaként szokott használni. 2. Castel de Bellver Szerintem a város másik fő látnivalója, a Bellver vár. Az építmény pont a kikötő másik oldalán helyezkedik el, ezért érdemes inkább busszal utazni odáig és felsétálni a hegyoldalban a várhoz. Ha gyalog megyünk, sok idő elvész a sétálással és kifáradunk, mire a hosszan felfelé vezető lépcsősorhoz érünk. Persze autóval és a hop on hop off városnéző autóbusszal is megközelíthetjük a helyet, így megúszhatjuk a felfelé lépcsőzést. A hétfőnként zárva tartó, vasárnaponként pedig ingyenesen látogatható várból lenyűgöző kilátás tárul elénk a kikötőre, a tengerre és a fővárosra. Tiszta időben, szemközt szépen látszik a La Seu katedrális is. A várat egyébként használták az ellenséges haderők felderítésére, de börtönként is, ma pedig leginkább koncerteknek és kiállításoknak ad otthont. 3. Placa Major Ha busszal visszatérünk a belvárosba és megéheztünk, akkor a Fő téren biztosan találunk egy jó café-t, vagy bistro-t, ahova beülhetünk egy jó italra és szendvicsre vagy akár egy laktatóbb ebédre. A térről elvezető utcákon sétálva és a különböző üzleteket nézve, akár vásárlási vágyunknak is hódolhatunk. 4. L’Olivar piac A Fő tértől mi északi irányba indultunk, és 5 perc sétával a város híres piacterén, a Mercado L’Olivar piacán találtuk magunkat. A helyiek által is kedvelt piacon finom sonka (jamon) falatokat és friss, szemet gyönyörködtető gyümölcsöket, zöldségeket vásárolhatunk. Másik két napunkon 1-1 bájos kisvárosba látogattunk el a sziget nyugati részénél: Sóller és Port de Sóller Egyik nap Sóller városába indultunk, a buszpályaudvarról ide is közlekedik busz, de odafelé mi a nosztalgiavonatra váltottunk jegyet. A jármű már 120 éve működik és szállítja az embereket Sóller és Palma de Mallorca között. Régebben a helyiek ezzel közlekedtek, ma már csak turistáknak tartják fenn. A járattal a sziget észak-nyugati részébe utazhatunk a hegyek között, a festői táj egy teljesen más arcát mutatja a szigetnek. Mielőtt beértünk volna Sóller-be, a vonat a hegy tetején megállt 10 percre, és a mozdonyvezető hagyta, hogy mi, turisták fotózkodhassunk a völgyben nyugvó város csodás látványával. A kisvárosba beérkező vonatról van lehetőség egyből átszállni a villamosra, amivel lejuthatunk Port de Sóller kikötői városába. Mi úgy döntöttünk, inkább ebédelünk egyet Sóller főterén, a fantasztikus gótikus katedrálisának tövében és utána a helyi busszal megyünk tovább. A főtéren és a templomon kívül olyan nagyon sok látnivalót nem találunk, de a főtér egyik éttermének teraszán elfogyasztott ebéd abszolút hozta számunkra a mediterrán életérzést. A helyi busz itt is pontosan jött, és kb. 10 perc múlva már ott is voltunk a kikötői városban, Port de Sóller-ben. Ez egy csodás tengerparti hely, ami igazán hozza a „dolce vita” érzést. A helyi fagyizóban vásárolt fagyi is isteni finom volt, a tengerparti kis üzletek pedig szuvenírektől roskadozva kínálták magukat. A kikötőben temérdek motorcsónak pihen egyelőre, de nyáron biztosan tele a strand napozókkal és vitorlásozókkal. 1-2 órát minimum el tud itt tölteni az ember, de ha ráérősek vagyunk, akár egy fél napot is rászánhatunk a város meglátogatására. Hazafelé a helyi volánbuszt céloztuk meg, amelyre 4.5 euróért váltottunk menetjegyet és kb. 1 óra alatt hozott vissza minket a fővárosba. Összehasonlításul; a nosztalgia vonatra egy útra 17 euróba került a jegy 1 főre. Valldemossa Utolsó napunkon a repülőgépünk csak 18 órakor indult, így még aznap a reggelizés és a hotelből való kijelentkezés után volt annyi időnk, hogy kényelmesen elkirándulhattunk Valldemossa városába. Ez a festői kisváros fél órányi autóbusz távolságra van a fővárostól. Nevének származása még az arab hódoltság idejére nyúlik vissza, a mórok nevezték a helyet Wadi Muza-nak, vagyis Muza-völgynek, később a spanyolok már Vall de Mussa-ként kezdték emlegetni. A Tramuntana-hegy tetején fekvő város sok művészt megihletett, pl. Frédéric Chopin, a híres lengyel zeneszerző itt töltötte 1838-ban a telet szerelmével, George Sand-dal (aki igazából nő volt, ez csak az írói álneve). A fő téren álló Kolostor mai napig őrzi a művész emlékét, és a kertben az emlékszobrát is megtaláltuk. A kertben amúgy ottjártunkkor egy fiatal spanyol esküvői párt is láttunk, akik siettek a templom felé, de a szokatlanul erős szél lefújta az ara fejéről a fátylat. A vőlegény nem volt rest, levette zakóját, és felmászott a fára, hogy az ágba beleakadt fátylat kiszabadítsa! A háttérből figyeltük őt több turistával együtt és a sikeres akció végén nagy tapssal jutalmaztuk gáláns tettét. Ezúton is sok boldogságot az ifjú párnak! Valldemossa tényleg festői hely, kanyargós utcái és hangulatos lakóházai, valamint a sok növény és virág a házak előterében és erkélyén igazi spanyol hangulatot áraszt. Az egyik boltba betérve pedig megtudtuk, hogy Mallorcán nagy hagyománya van a sóbányászatnak. A tulajdonos-eladó hölgy elmesélte, hogy a sót különböző növényekkel ízesíteni tudják, így pl. vásárolhatunk levendulás vagy narancsos-fahéjas sót is. Innen egyébként nincs messze Deia városa sem, ami hasonlóan romantikus, de sajnos mi idő hiányában oda már nem tudtunk ellátogatni és visszaindultunk a fővárosba, hogy onnan a reptéri busszal (A1) időben elérjük a járatunkat. Mallorca ezenkívül még számtalan csodás látnivalót rejteget; ha hosszabb időre utazik valaki a szigetre, érdemes felkeresni Manacor városát a sziget belsejében (ez a spanyol tenisz sztár, Rafael Nadal szülővárosa), illetve a keleti parton igazán csodálatos természeti látnivaló lehet a Sárkány-barlang (Coves del Drac), és északabbra az olyan azúrkék tengerparti szakaszok, mint a Cala Millor. Gasztrotipp Ha Mallorcán járunk, feltétlenül próbáljuk ki a híres ensaimada édes süteményt! Mi Valldemossa egyik kávézójában kóstoltuk meg, és annyira finom, puha, foszlós a tésztája, hogy rögtön kértem még egyet! Az igazi recept szerint disznózsírt dolgoznak bele a kelt tésztába, ettől lesz puha, lágy esése, hogy szinte elolvad a szánkban! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)