Az osztrák-német határhoz közel, 1500 m magas hegyek között megbújó, a Halstätter See tó partján fekvő 7000 éves város egy mesebeli hely. Sok helyen megfordultam már életemben, bejártam sok országot, vidéket, de őszintén mondom, hogy Hallstatt (Hallstadt) annyira hangulatos kisváros és olyan festői szépségű tájon fekszik, hogy legszívesebben odaköltöztem volna azon nyomban, ahogy megláttam. Tartalomjegyzék: Utazás Hallstatt-ba Szállásunk Látnivalók Étteremajánló Utazás Budapestről mi autóval, kis pihenőkkel 6 óra alatt értünk Hallstatt-ba. Ugyanakkor vonattal is megközelíthető a város, igaz a tó másik partján van a megálló (Obertraun vasútállomás), onnan csak komppal vagy taxival tudunk az úti célunkig eljutni. Amúgy annyira kicsi a város, és szűk sétáló utcái vannak, hogy autóval nem is engednek be turistákat. 3 kijelölt parkoló van még a belvárosi rész előtt, ahol az autót hagyhatjuk; 24 óra parkolás 16 eurót kóstált. Minél több időt töltünk Hallstatt-ban, ez az összeg arányosan csökken. Mi délután 3 körül értünk oda, és még volt pár szabad hely, de érdemes inkább délelőtti órákban érkezni és helyet foglalni a biztonság kedvéért. A szállásunk biztosított ingyen transzfer lehetőséget nekünk, ehhez a parkoló bejáratánál elhelyezett csengőt kellett megnyomni, amin keresztül bejelentkezett a diszpécser. Neki jeleztük, hogy megérkeztünk és 5 perc múlva már egy kis busszal meg is jelent értünk. Újabb 5-10 perc múlva már megérkeztük a szállásunkhoz. Szállás A szállás kapcsán amúgy óriási szerencsénk volt. A booking.com-on nézegettem az ajánlatokat már hetekkel az utazás előtt, de a városban nem találtam egyet sem, csak 15-30 km-re lévő más városokban. Pár nappal az utazás előtt ott tartottunk, hogy még nem tudtuk, hol fogunk aludni az ott tartózkodásunk ideje alatt, amikor egyszer csak megláttam az applikációban egy Hallstatt-i szállásajánlatot. A Gasthof Simony Hallstatt B&B hotel konkrétan a főtér mellett helyezkedik el, és a szobához reggeli, illetve a tóra és a hegyekre néző kilátás és a fentebb említett retúr transzfer is járt. Egy perc alatt végigcsináltam rá a foglalást, nehogy más lecsapjon a jó ajánlatra. A szoba tiszta, rendezett volt, normális méretű fürdőszobával, viszont a wifi néha akadozott, így esti filmnézést nem ajánlom programnak. A reggeli svédasztalos megoldásban bőséges volt. A szállásnak saját kertje van, ami a szemközti hegyekre és a tóra néz, így fantasztikus élmény volt a reggelinket ebben a csodálatos panorámában és nyugtató csendben eltölteni. A város felfedezése, és a top 5 látnivaló Én személy szerint mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább várja ki, amíg a városban tud szállást foglalni, mert így lehetőségünk volt arra, hogy az aznap érkező cseh, lengyel, kínai, arab, indiai stb. nációk tömeges turistabuszos érkezése előtt felfedezzük a várost a maga érintetlenségében. Gondoljunk bele, a városban alig 700 ember lakik, de naponta közel 10.000 turista jelenlétét kell elviselniük az ottlakóknak! És hiába voltunk mi is turisták, nagyon átéreztük a tömegturizmus átkát a késő délutáni órákban. Reggel viszont a városban még csend honol, magunkban tudtunk sétálni az utcákon, illetve figyelni a túloldali érintetlen természetet – ez semmihez sem fogható élmény! Lássuk a top látnivalókat! 1. Főtér A világ egyik legcukibb főtere, színes házakkal körbeszegélyezve, Szentháromság szoborral és szökőkúttal a tér közepén. A házak ablakaiból omlanak a gyönyörű piros muskátlik, pazar látvány. A piactéren fagyizó, üzletek és éttermek is helyet kaptak. 2. Evangélikus templom A piactérrel szemben található az az evangélikus templom, amely szinte minden Instagram fotón és képeslapon látszik égbetörő hegyes tornyával. A templom belülről nem nagy, és kissé puritán, nagy díszítettséget vagy freskókat ne várjunk tőle, ellenben a bejárat felett lévő orgonája nagyon szép hangon szólt mise idején. A templomba ingyenes a belépés. 3. Temető A főteret elhagyva egy elágazáshoz érünk. Ha jobbra kanyarodunk, akkor a kikötőhöz jutunk, ahonnan a komp indul és érkezik a vasútállomáshoz/tól. Ha azonban balra tartunk és felsétálunk az emelkedőn, akkor hamarosan a városi köztemetőhöz érünk. Kissé bizarr lehet, hogy top látnivalóként emlegetem (mint sok más utazási portál is), de tényleg gyönyörűen gondozott sírokat találunk itt és innen is csodás kilátás nyílik a város egy részére, mivel kissé afelett helyezkedik el, egy katolikus templom szomszédságában. A Mária Mennybemenetele gótikus templom még kisebb a másiknál, de sokkal díszesebb, “aranyosabb”. 10 és 18 óra között van nyitva, ingyenesen látogatható. 4. Csontház A temető hátsó részében áll a Szent Mihály-Kápolna, ami elsőre nekem fel sem tűnt volna, ha nem tudtam volna, hogy mi a története és a funkciója a helynek. Az apró város ugyanis olyannyira helyhiánnyal küzd, hogy a halottai nem fértek már el a temetőben. Ezért hoztak egy olyan döntést, hogy a nagyon régen ott fekvő sírokat felnyitották, az embereket exhumálták és a koponyájukra kalligrafikus írással ráírták az illető nevét, illetve mikor volt a születésének és halálának napja. Ezeket a koponyákat összegyűjtötték és a kápolnában helyezték el egymásra rakosgatva. 3 euróért (per fő) már meg is tekinthetjük ezt a morbid kiállítást minden nap 10 és 18 óra között. Érdekesség, hogy az egyik koponya fogsorán látszik egy aranyfog. 5. Kilátói pont a lakott területről Ha lejövünk a temető hegyoldaláról, akkor vagy visszasétálunk a belvárosba, vagy ha egy kicsit tovább sétálunk, akkor eljutunk a város külső részére, ahol már csak a helyiek laknak, nincs szálloda, se panzió, se más látványosság. Viszont ebből a kanyarból a legszebb a kilátás szerintem a városra, és nem véletlenül szerepel pont ez a kép minden online bejegyzésben és képeslapon. Ugyanakkor a házak falára kifeszített molinók emlékeztetnek minket a helyiek ellenszenvére (Nur für Touristen, nichts für uns = Mindent a turistákért, semmit sem értünk!). +1. Sóbánya és kilátó A város belső részéből kijutva, a parkolóktól pár perc sétányira található az a felvonó, amellyel 3 perc alatt feljuthatunk a kilátóig. Ha a Sóbányát is szívesen meglátogatnánk, nemcsak a kilátóponthoz szeretnénk feljutni a lifttel, akkor 40 euró az oda-vissza jegy ára belépővel együtt 1 embernek. Itt található az a híres kilátópont, ahonnan teljes körpanorámában gyönyörködhetünk Hallstatt és a többi város, illetve a hegyek és a tó együttes szépségében. Persze szinte sorba kell állni, ha szeretnénk a kilátópont csúcsánál egy fotó, ráadásul egy hosszú rúd mindig belelóg a fotókba. Ezért célszerű kissé arrébb megállni fényképezkedni, szerintem még szebb képeket is készíthetünk. Egy kb. 10-15 perces hegynek felfelé tartó úton mehetünk tovább, hogy elérjük magát a Sóbányát. Itt meghatározott időnként indulnak a vezetett túrák a bányába. Védőruhát kapunk, illetve vannak szekrények, ahova a táskákat betehetjük megőrzésre, így tulajdonképpen a mobiltelefonon kívül mást nem érdemes magunkkal vinni. A bányában hideg van, kb. 15 C fok, ezért érdemes plusz pulóvert vinni magunkkal és a bejáratnál már felvenni. A teljes túra hossza 90 perc, ami alatt azért átfázik az ember. Enni, inni nem igazán lehet ez idő alatt és mosdó sincsen kialakítva. Aki klausztrofóbiás vagy fél a hosszú sötét alagutaktól, annak nem ajánlom a túrát, mindenki másnak viszont nagy élmény lesz. Van csúszdázási lehetőség, fényjátékkal kivetített mozi a bánya keletkezéséről, illetve ebben a sóbányában találtak a régészek egy 7000 éves (!) létra megmaradt darabjait, ami bizonyítja, hogy a várost milyen régóta lakják emberek. Visszafelé kisvasút vitt minket a bejárathoz, tehát összességében azt mondom, megérte a belépőjegy a borsos árát. Gasztro tippek, avagy hova menjünk enni?: Bräugasthof étterem Érdekes volt tapasztalni, hogy hiába az ezer és ezer turista, a városban az éttermek maximum 20 óráig vannak nyitva, utána magadra vess, ha éhes vagy. Nincs annyira sok étterem a belvárosban, amik közül lehetne választani és több helyen csak készpénzes fizetésre van lehetőség. Mivel este 19 óra körül mentünk el vacsorázni, az előbbi körülményeket figyelembe véve, a Bräugasthof étteremre esett a választásunk. Itt felszolgáltak hagyományos bécsi szeletet krumplisalátával és egy kis áfonyaszósszal, amivel egész éjszakára jól laktunk. Az étterem egy kerthelyiségben található, ezért étkezés közben csodálhattuk a tavat és a szemközt magasodó hegyeket. Fizetéskor derült ki, hogy a kiszolgáló pincér fiú magyar volt, aki a 15 km-re lévő Obertraun városban él életvitelszerűen és idejár át dolgozni. Rudolfstrum étterem Másik étterem, amit szívből ajánlok, a Sóbánya és a fenti Kilátópont között található Rudolfstrum étterem. A hegy tetején elhelyezkedő épület teraszáról Pazar kilátás nyílik a tájra, a napernyők pedig minden asztalnál védtek a túlzott napfénytől. Itt kártyával is lehet fizetni, szintén egy magyar fiú volt a pincérünk, így a rendelést könnyen intéztük. Én a gulyásleves mellett döntöttem, amit az osztrákok szervíroznak levesként, ahogy mi magyarok is készítjük, de nagyobb adagban pörköltként is, az kicsit szaftosabb, húsosabb és főételként hozzák ki. A leves nagyon ízletes volt, de a férjem által rendelt oldalas krumpligombóccal és káposztával főétele is elég finomnak bizonyult. Az biztos, hogy egyszer az életünkben, ha megtehetjük, látogassunk el Hallstatt városába, és szerezzünk csodálatos élményt a szemünknek és a lelkünknek is. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha tetszett a tartalom, köszönöm, ha megosztod másokkal is!

Oly sokan és oly sokat írtak már erről a városról, de mégis; mindig van mondanivalója vagy olyan újdonsága, eseménye, amely újabb gondolatokat vet fel az emberben, így bennem is. A városban jártam már egynapos osztálykiránduláson, illetve barátokkal advent idején, 2 napos workshopon munka miatt, és most, visszatérve 2 napra, az édesanyámmal, hiszen a szokásos éves Anya-lánya nyaralás nem maradhat el!. :) Tartalomjegyzék Utazás Bécsbe Szállásunk Felfedezések Utazás Bécsbe Odafelé Budapestről a Railjet osztrák társaság vonatának első osztályán utaztunk (pár ezer Ft volt a különbség a másodosztály árához képest), és sikerült booking.com-on találni egy 5 csillagos hotelt reggeli ellátással 40.000 Ft/éj/szoba áron. Gondoltuk, ha már lúd, legyen kövér és érkezésünk előtt egy nappal a szállást is lefoglaltuk itt. Kíváncsi voltam, hogy az országhatárunktól nagyjából 80 km-re fekvő főváros milyen képet mutat a Covid-érában, vajon itt is olyan kevés lesz a turista, mint Budapesten? Mennyire tartják szigorúan a maszkviselési szabályokat, egyáltalán, milyen az élet most Bécsben? Jelentem, az utcákon sokkal kevesebb volt az ember, mint nálunk a főváros utcáin. Az, hogy a Hofburg kertjében úgy tudtam lefotózni messziről a Természettudományi Múzeum épületét, hogy egyetlen egy ember sem volt a képen, az szerintem felért egy kisebb csodával. Bár ne kellett volna ilyen nagy árat fizetnünk ezért… A két nap alatt szerencsénkre az időjárás kegyes volt hozzánk; végig sütött a Nap és kellemes 28 fok volt, így gyalogosan összesen 20 km-t sétálva, a város háromnegyedét sikerült bejárnunk. Szállásunk A szállásunk, a Hotel de France a főbb látnivalóktól alig 5-10 perc sétára helyezkedett el, így egy kiadós reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Mégis, rendhagyó módon nem arról fogok írni a továbbiakban, hogy milyen nevezetességeket láttunk. Tanulságok, felfedezések Bécsben Most inkább azt szeretném bemutatni, hogy mik azok a dolgok, tények, amelyekre felfigyeltünk a 2 napos ott tartózkodásunk alatt, és amelyekről hosszasan beszélgettünk anyummal, hogy milyen jó lenne, ha nálunk is alkalmazni tudnánk őket! 1. Közlekedés Kiemelt jelentőségű téma szerintem, főleg azután, hogy nálunk a fővárosban a körutakon lezárt egy-egy autósávot használhatták a biciklisek a nyáron közlekedésre. A szándék abszolút jó, és bízom benne, hogy előbb-utóbb egyre zöldebb lesz Budapest közlekedése. Magában a megvalósításban van óriási különbség a két város között! Bécs esetében látszik, hogy előre megtervezettek és átgondolt kialakításról van szó és nem ad-hoc jellegű intézkedésekről! A bicikliseknek fenntartott sávok először is nem az autósávok között, mellett vannak, hanem a széles járda egyik oldalán oda-vissza sávval. A járda másik része pedig a gyalogos forgalomnak van kialakítva. Mindez jól látható felfestéssel az aszfalton. A járda és az autósáv között pedig sok helyen futnak villamossínek – kötött pályás utakon nincs dugó, gyorsabb a haladás és környezetbarát. A belváros központi részén autósforgalom alig van, köszönhetően a gyalogos/biciklis zónáknak és az autósok megfelelő terelésének. A buszok modernek és sok közülük elektromos, így nagyon halk hangon működnek, nem pöfögik ki a dízelt, szennyezve ezzel az épületeket és a levegőt. 2. Épületek tisztasága Az első pontból következik ez a 2. pont. A kevesebb kipufogó gáz kevesebb szennyezéssel jár, ami jól lekövethető az épületek tisztaságán. Nem győztünk csodálkozni azon, hogy a legrejtettebb, legkisebb utcákban is olyan hófehérek, tiszták az épületek falai, mintha tegnap festették volna le őket. Sétálva e gyönyörű, tiszta épületek között, olyan érzésünk volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, tele csodálnivaló nevezetességekkel, érdekes építészeti megoldásokkal. Nincsenek graffitik a házak oldalán, az emberek vigyáznak az épületeikre (is). 3. Utcák tisztasága Az épületek tisztasága mellett a város és az utcák tisztasága is szembeötlő. Ráadásul a kukákra viccesen olyan mondatok vannak kiírva németül, mint "Éhezem, etess meg!", "Dobj meg egy kis munícióval!" vagy a képen látható "Adj értelmet a lógásomnak!" Ez a fajta játékosság könnyebben tudatosítja az emberekben azt, hogy ne szemeteljenek és igenis, vigyék el a kidobandókat a kukákig. A tiszta utcák között egyszerűen jobb érzéssel sétáltunk, nem tartva egy esetleges fertőzéstől. 4. Emberek viselkedése Szerintem nagyon jól leszűrhető, hogy egy nemzet mennyire fegyelmezett és tartja be a szabályokat egy olyan „egyszerű” dolgon keresztül, mint a maszk viselése. Itthon sok helyen azt látom, hogy az emberek lázadnak, félig veszik csak fel a maszkot, inkább az állukat melegítik vele, mintsem eltakarják vele a szájukat és az orrukat. Ez alól néha én sem vagyok kivétel, az Albertina Múzeumban a fotózáshoz az orrom alá lehúztam a maszkomat, hogy valami látszódjon az arcomból. A teremőr egy pillanat alatt ott termett és kulturáltan, de határozottan megkért, hogy azonnal húzzam vissza az orromra a maszkomat, mondván, mások is hordják azt és csak akkor van értelme az egésznek, ha mindenki betartja a szabályokat. Ekkor világosodott meg bennem, hogy itt az emberek valóban inkább egymásért hordják a maszkot és csak másodsorban saját magukért – hisznek a közösség erejében és az „egy mindenkiért” lényegében. Mi még szerintem inkább a „mindenki egyért” (de inkább saját magunkért) felhívást kultiváljuk nemzet szinten, - de talán idővel ez is megváltozik. 5. Kultúra fontossága „Bécs városának utcái kultúrával vannak kikövezve, míg a világ többi városa betonnal.” Ez a mondás is jól tükrözi, hogy Bécs tényleg olyan, mint egy nagy szabadtéri múzeum, ahol minden irányból árad a kultúra az emberre, csak győzze befogadni. Rendben tartott parkok, tiszta épületek, és utcák, és megannyi kulturális esemény, illetve múzeum, amelyek arra várnak, hogy az ember felfedezze őket! Épp egy ilyen szabadtéri eseménybe csöppentünk bele első napunkon. A Mit jelent nekem az utazás cikkemben is kifejtem, miért fontos, hogy a kultúra és a szórakozás megmaradjon ezekben a nehéz időkben is. A Városháza előtti téren felállított 4 személyes vasszerkezetű boxok okosan lehetővé teszik az embereknek, hogy szórakozhassanak, de megfelelő távolság betartásával a többiektől. Ahogy korábban is írtam: tömegrendezvény tömeges érintkezés nélkül. Az esemény szlogenje is ez volt szabadfordításban: Tartson távolságot – de a ne a kultúrától és a művészetektől! Annyira jó lenne, ha ez a szemlélet erősödne nálunk is a fekete-fehér (lehet-nem lehet) mentalitás helyett! Szerencsére itt Bécsben, egyre több múzeum nyitja meg kapuit és kínál szebbnél szebb alkotásokat megcsodálásra (pl. Albertina, Belvedere Múzeum) Mert fontos a vírus elleni védekezés és az erős fizikai szervezet, de még fontosabb, hogy a lelkünket is tápláljuk pozitív élményekkel, és egységben kerüljünk önmagunkkal. Ép testünk csak akkor lesz, ha a lelkünk is ép és rendben van. Ez most különösen igaz szerintem, amikor a világ éppenséggel pont nincs olyan jóban saját magával. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

2018 őszén egy majd’ 24 órás út után érkeztem meg Sydney-be. 25 évet vártam arra, hogy eljussak Ausztráliába. Tartalomjegyzék: Amikor egy álom valóra válik Utazás a világ végére Sydney városa Sydney-i Operaház Bondi beach Sydney állatkert Park, kikötő és a kínai negyed Three sisters Egyetemi negyed Melbourne 12 apostol, Great Ocean Road Egy álom valóra válik 7 éves koromban az általános iskolai barátnőmmel azt terveztük, hogy koalákat fogunk megmenteni és gondozni „ott kint,” hiszen már akkor nagyon minimális területre szűkült az életterük. Nem tudom, honnan jött ez a gondolat, egyszer csak ott volt bennem, bennünk. Rajzoltunk, tervezgettünk, hogy mikor, hogyan megyünk, bár akkor még azt sem tudtuk, mi az, hogy A380-as géppel repülni. Az évek alatt aztán a barátság megkopott és vele együtt a lelkesedés is. Állatvédő helyett marketinges lettem és az álom, hogy eljutok valaha Ausztráliába egyre távolibbnak tűnt. Mígnem egy szép napon, elkezdtem dolgozni a világ legjobb légitársaságánál. Innentől kezdve nem volt megállás, tudtam, hogy eljött az idő – ha szeretném megvalósítani az álmom, akkor arra most van itt a lehetőség. Ráadásul a Sors mennyire segítőkész volt; egy kedves főiskolai barátnőm kiköltözött Sydney-be a párjával, így náluk tudtam aludni pár napig, ami anyagilag óriási segítséget jelentett számomra, hiszen a kinti költségek és szállások kb. 2,5-szerese a magyar áraknak. A sok tervezés, utánaolvasás, számolgatás eredményeként 2018 őszén Qatar Airways A380-as kétszintes szuper repülőgépével az utolsó, azaz 517. utasként, szerencsésen kijutottam az ötödik kontinensre. Utazás a világ végére A hosszú út ellenére kellemes érzés kerített hatalmába, amikor leszálltam a repülőgépről. A fáradtságot teljesen elnyomta az izgatottság és az adrenalin: - Úristen, itt vagyok 15.000 km-re az otthonomtól szó szerint az óceán közepén fekvő szárazföldön, itt vagyok Sydney-ben, ahova 25 éve szeretnék eljutni! Ezért mondom mindig mindenkinek, hogy ha elég erősen hiszünk valamiben (és persze teszünk is érte), akkor a Sors/Univerzum/Isten vagy nevezzük bárhogy, a segítségünkre siet és előbb-utóbb segít elérni a célunkat. Nekem, ennek az álmomnak a valóra válása a bizonyíték arra, hogy bármit elérhetünk, és soha nem szabad feladnunk látszólag lehetetlennek tűnő, őrült ötleteinket, terveinket. Én hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje, pont akkor, amikor meg kell történnie. Sydney városa Sydney csodálatos város. Igazából, aki járt már Angliában vagy Amerikában, annak akár ismerősnek is tűnhet, az angolszász hatás nagyon markánsan érvényesül a város építészetében és kulturális közegében. Az utcák házai egymást felváltva 50 emeletes felhőkarcolók és igazi angol pub házak, amik előtt a helyiek isszák a sörüket már délután 5-kor, ahogy vége a munkaidőnek. Csak úgy, mint a britek, az ausztrálok is kedvesek, segítőkészek és végtelenül udvariasak. Bennük azonban megvan az élethez való jókedv is, gondolom ez a sok napsütésnek és az óceán közelségének köszönhető. Talán kicsit annak is, hogy itt van a világon a legtöbb különböző népcsoportú ember egy helyen. A Sydney történelmét bemutató interaktív kiállításon olvastam, hogy 124 féle (!) nemzetiség lakik itt. (Aztán később Melbourne-ben, hogy 1788 óta 9 (!) millió ember vándorolt be a kontinensre, amit anno "börtönszigetnek" is neveztek.) Elképesztő! És ami még csodálatosabb, hogy a városlakók békében élnek egymás mellett. Talán ez a békesség és a „no worries” vagyis ne aggódj mentalitás miatt éreztem úgy többször is a látogatásom alatt, mintha egy utópisztikus jövőbeli világba csöppentem volna. Itt is vannak hajléktalanok az utcán sajnos, de a levegő toleranciával és békességgel van átitatva. Nincs gyűlölködés, másra mutogatás, csak elfogadás és megbecsültség. Az utcák hihetetlenül tiszták, szemetet szinte sehol nem láttam, ellenben olyan rendezettek voltak a parkok és a lakóházak kertjei, hogy az tényleg szemet gyönyörködtető. Szerencsémre leginkább napfényes volt az időjárás az 5 napos látogatásom alatt, így gyalogosan is sokfelé eljutottam. Sydney-i Operaház Első utam naná, hogy az Operaházhoz vezetett, amely közelről még szürreálisabb alakot mutat magáról, mint távolról. Viszont vakítóan hófehér, ez a kis kagylóhéj hatású csempéknek köszönhető. A belsejében tett tárlatvezetéskor elmesélték, hogyan épült fel a világ 8. csodájaként emlegetett épület, kiderült, hogy nemcsak koncerteket, de kisebb színházi előadásokat is tartanak egy-egy termében. Az épület előtti téren már javában folytak a munkálatok a másnapi eseményre, ugyanis akkora szerencsém volt, hogy Harry herceg és felesége, Meghan pont akkor állomásoztak Sydney-ben ausztrál körútjuk során, amikor én is itt voltam. :) A következő nap sajnos csak a lesötétített páncélautójukat láttam, ahogy szirénázva elhúztak a busz mellett, amellyel az állatkert felé utaztam. Bondi beach Viszont aznap délután a híres ausztrál strandra, a Bondi beach-re látogattam el. Annyira vicces volt látni, hogy pont egy csapat középiskolás futott a tengerparton - így azért én is szívesebben futottam volna az iskolai köröket! Maga az óceánpart fantasztikus látványt nyújtott, annyira fenséges volt a hatalmas hullámaival, és a kék különböző árnyalataival, kedvem lett volna az egész világot magamhoz ölelni! Azért elég szeszélyes is volt az idő, egy pillanat alatt befelhősödött, és így még drámaibb külcsínt kölcsönzött a helynek. A part felső szakaszán, a művészet is szerepet kapott, művészi graffitik formájában. Ott jártamkor egy másik művészeti kiállítást is megrendeztek a part sziklás részein. Nem is annyira a kiállított tárgyak, hanem maga a koncepció tetszett meg, mennyire kreatív ötlet a sziklák közé installációkat helyezni és így hívni fel a figyelmet a művészetre és a környezetvédelemre! Sydney állatkert Másnap már nagyon vártam, hogy ide bejussak, hiszen itt láthattam igazán közelről koalát, a kedvenc állatomat. Sajnos kiderült, hogy az Új-Dél Wales államának törvénye értelmében tilos a koalákat megsimogatni, így csak békés szendergésüket figyelhettem hosszú percekig. A koalák amúgy a nap 20-21 óráját alvással töltik, így tudják megemészteni az eukalipsztusz leveleket. Maga az állatkert egyszerűen elképesztő élmény, annyi féle különleges madárhangot még nem hallottam, és színes tollazatú madarat nem láttam, mint ott. De ez még semmi, láthattam cuki kis lamentát úszni az akváriumában, pingvineket totyogni, illetve kengurukat ugrálni egy karnyújtásnyira tőlem. Az egész állatkerti látogatásra szerintem utazással együtt egy teljes napot lehet szánni, annyira nagy területen fekszik és annyira sok a látnivalója van. Nekem sajnos nem fért bele egy teljes nap, de így is csodálatos élményekkel gazdagodtam. Az állatkertnek amúgy két bejárata van, egy „fent” és egy „lent”. Fenti bejárót a helyi busszal lehet megközelíteni, így én innen indultam és szépen csorogtam lefelé a vezetett útvonalakon, hogy végül a lenti bejárat-kijárathoz érve, kishajóval az öblön keresztül jussak vissza az Operaházhoz. A járműről volt szerencsém megcsodálni az épületet egy másik szögből és kissé távolabbról is. Park, kikötő és a kínai negyed Barátnőmmel és párjával munkájuk végeztével estefelé találkoztam a kínai negyed elejénél, hogy együtt vacsorázzunk és megmutassák nekem a modern kikötői részt, mely a világ legnagyobb természetes kikötője. A találkozásig egy kicsit volt lehetőségem elidőzni a gyönyörű, tiszta, rendezett parkban, amely az Operaháztól a város felé található. A park „reklámarca” a St. Mary templom, amely építészeti stílusával kívül-belül elvarázsolja azt, aki ránéz. A park csodálatos színekben pompázott, hiszen ne feledjük, hogy Ausztráliában fordítva vannak az évszakok, vagyis októberi hónap az az európai áprilisnak felel meg, ezért lehettem tanúja a tavaszi virágzásnak. Fantasztikus, hogy egy-két utca alatt mennyire meg tud változni Sydney látképe, a parkból kilépve az óriás felhőkarcolókba ütköztem, majd kicsit arrébb ezeket felváltották a kisebb, tipikus angolszász házikók, hogy a kikötői részen megint beleszédüljek a hatalmas irodaházak látványába. Kellemes időnk volt még este is, a sirályok hangja is elhalkult naplemente után és a fények egészen bensőséges hangulatot adtak a hatalmas kikötői területnek. A Három nővér Egyik nap kiránduláson vettem részt a Sydneytől kb. 100 km-re fekvő Three sisters, azaz Három nővér sziklacsoport felkeresése céljából. Az idő aznap kissé felhős volt, kellett a tavaszi kabát és sál. Ugyanakkor pont a hegyek közé leszálló felhőktől olyan sejtelmesség és titokzatosság telepedett rá a területre, hogy úgy éreztem magam, mintha egy elvarázsolt helyen lennék. Óriás sziklák mindenfelé, amelyeket vékony fadeszkás hidakon lehet megközelíteni, majd egy étterem ablakából fenséges kilátás több km-rel arrébb a hegyekre. Páratlan élmény volt. A legközelebbi városkában, Leura-ban elámultam, micsoda tisztaság és rendezettség van, kicsit egy filmbeli díszletre hasonlított a fő utcája és a két oldalán elhelyezkedő angolszász házacskák. Egyébként maga az angol királynő is járt ezen a helyen, egész pontosan 1954-es látogatásakor, amelyről emléktábla is készült. Utolsó nap Sydney-ben A terv az volt, hogy a kora délelőtti járattal 1 óra alatt Melbourne-ben leszek, és már aznap ismerkedhetek a várossal. Ehhez képest az történt, hogy a repülőjegyen feltüntetett 10pm-et én automatikusan délelőtt 10 órának néztem, így amikor a reptéren reggel 8-kor szembesültem vele, hogy ez a gép bizony nem 2 óra múlva, hanem 14 óra múlva, este 10-kor fog indulni, akkor azért kicsit ideges lettem. Na, ilyenkor nem lehet más megoldás, mint megenni egy jó tömény csokis muffint. :D A reptéri kávézóban készségesen kiszolgáltak, gondolom milyen fancsali képem lehetett. A csoki mindig boldogságot termel a szervezetemben, így kitaláltam, hogy megpróbálom átrakatni a repjegyemet egy korábbi járatra. És itt látszott leginkább a „no worries” mentalitás, amit említettem korábban. A check-inpultnál dolgozó férfi nagyon rendes volt, a reggeli köd miatt pár járatot töröltek, módosítottak, így az időjárásra fogva, ingyenesen becserélte nekem is a jegyemet egy következő járatra, ami kora délután indult Melbourne-be. Hiába, az élethez szerencse is kell! Addig a 4-5 órát nem akartam a reptéren való dekkolással tölteni, így metróval visszamentem a városba és teljesen spontán szálltam le az egyik megállónál. Kiderült, hogy itt volt az egyetemi negyed. Inkább úgy éreztem magam, mintha Kínában járnék, az utcán siető emberek 90%-a kínai diák volt, a boltokban kínai boltosok dolgoztak és szinte minden kínaiul volt kiírva az üzletek falára. Mint később utánaolvasva megtudtam, a szuper színvonalas ausztrál oktatásnak hála kínai diákok ezrei érkeznek minden évben Ausztráliába tanulni, és sokan nem is mennek már vissza szülőhazájukba. Jó volt csak sétálgatni az utcákon, érdekes házakat felfedezni és végül egy parkban lazítani, beszívni az utolsó illatokat, elraktározni az utolsó emlékeket Sydney városából. Melbourne Ez a város totális pozitív sokk volt számomra. Kezdjük ott, hogy a város utcáin ingyenes a wifi, hogy ezzel is segítsék a turistákat a tájékozódásukban! Aztán, a belvárosi részen egy meghatározott utcákkal körülhatárolt területen teljesen ingyenes a villamosokon való utazás, hogy támogassák a közösségi közlekedést a helyiek és a turisták számára, csökkentve ezzel is az autók mennyiségét a városban! Melbourne tele van hatalmas parkokkal, zöld felületekkel, és kedves emberekkel, nem véletlenül lett abban az évben már hetedszer megválasztva a világ legélhetőbb városának! További szuper élményem vele kapcsolatban, hogy itt ettem életem legfinomabb pisztáciás croissant-ját a Lune pékségben, és ittam először juice-t fém szívószállal (megint a környezetvédelem!). Persze az is sokkolt, hogy a booking.com-on foglalt szállás szobájában nem volt ablak, csak egy a plafonon vájt kör alakú fényáteresztő valami, sem ajtó a fürdőszobához és a WC-hez. Kicsit börtönhangulatot kölcsönzött a helynek, de cserébe a művésznegyed és belváros is nagyon közel volt. Pár napom alatt teniszrajongóként felkerestem a Rod Laver arénát (pechemre zárva volt felújítás miatt, így csak kívülről csodálhattam meg), illetve elmentem Schiff András zongorakoncertjére is. Az esemény plakátját teljesen véletlenül láttam meg sétálás közben és végül last minute áron tudtam a jegyet venni rá. Hiába, ha az ember flow-ban van, minden megtörténhet. :) Schiff András 1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongorművészként a világ számos helyén tart koncerteket – sajnos Magyarországon évek óta nem ad estet. 12 apostol a Great Ocean Road-on Utam során inkább Sydney-re koncentráltam, Melbourne-i látnivalókat nem terveztem meg annyira, gondoltam, itt már spontán jöjjön a hab a tortára! Így is lett, előző nap egy alkalmazáson keresztül féláron lefoglaltam egy egész napos buszos túrát a 12 apostol sziklacsoporthoz. A légitársaságunk reklámposzterein láttam ezeket a sziklákat először képként, és csak a foglalás után eszméltem fel, hogy ezt a posztert minden nap nézegettem az irodánkban – hiába, a vonzás törvénye mindig működik! Az út során olyan különlegességben is részem lehetett, hogy láthattam koalákat természetes környezetükben az út menti eukaliptusz fákon, illetve kengurukat ugrálni a mezőkön! Maga a sziklacsoport most már csak 11 tagból áll, a lágy mészkőből álló sziklák az erőteljes hullámoknak „köszönhetően” folyamatosan töredeznek szét, egyikük nem bírta tovább és beleomlott a vízbe. Egy másik sziklanyelv pedig kettészakadt a víz folyamatos ütésétől. Ehhez kapcsolódó történet, hogy állítólag egy szerelmespár pont ekkor tartózkodott a szikla végénél, amikor megtörtént a szakadás. Helikopterrel jöttek értük kimenteni őket, de amikor a TV szeretett volna beszámolni az esetről és meginterjúvolni a párt, akkor mereven elzárkóztak előle. Később kiderült, ennek az volt az oka, hogy szeretők voltak… Mennyi minden érdekesség, kaland, történet húzódik meg egy-egy helyen, városban, hát még egy egész földrészen! Köszönöm Hihetetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy még a Covid-éra előtt volt lehetőségem felfedezni ezt a csodás országot és ezeket a különleges helyeket, megismerkedni kedves emberekkel. Ez az utazás életem egyik, vagy talán legnagyobb kalandja volt, amely bebizonyította, amit Walt Disney is mondott mindig: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk követni őket!” Ezt kívánom minden kedves olvasómnak! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Médiamegjelenések, publikációk Írásaim és cikkeim az alábbi sajtóorgánumokban jelentek meg eddig: Seychelle-szigetek: https://turizmus.com/desztinaciok/edenkert-az-oceanban-a-seychelle-szigetek-1161764 Hova lehet utazni Covid idején: https://turizmus.com/utazas-kozlekedes/ezekbe-az-orszagokba-utazhatunk-karantenkotelezettseg-nelkul-1173172 Porto: 2019. november, 54-57.oldal http://csaladilap.hu/cikkek/4544_porto__az_edeskek_varos Srí Lanka: 2020. január, 54-57.oldal http://www.csaladilap.hu/cikkek/4565_mi_mindenre_tanitott_meg_sri_lanka Maldív-szigetek: 2020 március, 56-59.oldal Krakkó: 2020 december, 31.oldal Szingapúr: https://www.tripandtravel.hu/singapore https://bit.ly/2LUSqsa Sydney: https://utazasielmenyek.hu/utazasi-magazin-hirek/uti-beszamolo/1075-ausztralia-sydney Melbourne: shorturl.at/ilyH4 Krakkó: https://bcoolmagazin.hu/negy-nap-krakko-varosaban/ https://bcoolmagazin.hu/martonvasar-es-a-brunszvik-kastely/ Martonvásár és a Brunszvik-kastély: Budapesti belvárosi séta: https://bcoolmagazin.hu/budapest-belvarosanak-erdekessegei/ Seychelle-szigetek: https://bcoolmagazin.hu/seychelle-szigetek-az-edenkert-valosaga/ Repülőterek: https://drivemebaby.hu/erdekes-lelegzetelallito-nemzetkozi-repuloterek/ Utazós filmek: https://drivemebaby.hu/legjobb-utazos-filmek-izek-imak-szerelmek/ Bécs: https://drivemebaby.hu/becs-osztrak-fovaros-covid-vilagjarvany/ Budapesti belvárosi séta: https://drivemebaby.hu/budapest-turista-budapesti-latnivalok-belvarosi-tura/ 5 csodálatos naplemente (képek): https://drivemebaby.hu/tengerpart-naplemente-legszebb-nyaralohelyek-utazasi-tippek/ 5+1 utazós könyv: https://drivemebaby.hu/utazos-konyvek-konyvajanlo/ 12+1 tipp a felelős utazáshoz: https://drivemebaby.hu/utazasi-tippek-tudatos-utazo/ Porto: https://drivemebaby.hu/portugaliai-nyaralas-portugalia-porto-utazas/ Szingapúr: https://drivemebaby.hu/utazasi-elmenybeszamolo-szingapur-a-fenyek-varosa/ Martonvásár: https://drivemebaby.hu/martonvasar-brunszvik-kastely-kirandulohely/ A karantén-böjt 40 napja: https://womagic.hu/lifestyle/a-karanten-bojt-40-napja/ 12+1 tipp a felelős utazáshoz: https://womagic.hu/lifestyle/121-tipp-hogyan-lehetsz-te-is-a-kesobbiekben-felelos-utazo/ Győr és Mosonmagyaróvár: https://womagic.hu/lifestyle/orszagjaras-4-nap-alatt-5-varos-1-resz/ Martonvásár: https://womagic.hu/lifestyle/martonvasar-brunszvik-kastely-es-a-halhatatlan-kedves/ Tata: https://www.womagic.hu/lifestyle/orszagjaras-4-nap-alatt-5-varos-2-resz/ Krakkó: https://womagic.hu/lifestyle/hosszu-hetvege-krakkoban/ Ars poetica az utazásról: https://www.womagic.hu/lifestyle/mit-jelent-az-utazas-a-jelenlegi-helyzetben/ A koronavírus szimbolikája: https://womagic.hu/lifestyle/a-koronavirus-szimbolikaja-avagy-a-termeszet-visszavag/ Utazás a lelkem körül: https://womagic.hu/lifestyle/utazas-a-lelkem-korul/ Utazós könyvek: https://womagic.hu/lifestyle/51-utazos-konyv/ Virtuális tárlatok Európa híres múzeumaiban: https://womagic.hu/kultura/ingyenesen-online-latogathato-kiallitasok-europa-legismertebb-muzeumaiban/ Tapasztalatok a karantén időszakából: https://womagic.hu/lifestyle/tapasztalatok-a-karanten-idoszakabol/ Tisza-tó: https://womagic.hu/lifestyle/hetvege-a-tisza-tonal/ Kirándulások Budapesten és környékén: https://www.womagic.hu/lifesytle/tippek-konnyed-vasarnapi-kirandulasokhoz-budapesten-es-kornyeken/ További média Hova lehet utazni Covid idején: https://roadster.hu/ezekre-a-helyekre-lehet-most-utazni-karantenkotelezettseg-nelkul/ Hova lehet utazni Covid idején: https://dayholiday.hu/hir/ezekbe-az-orszagokba-utazhatunk-karantenkotelezettseg-nelkul Hova lehet utazni Covid idején: https://uzletihirszerzes.hu/sajto-hirfigyeles/ingatlanpiaci-hirek/turizmus/item/10953-ezekbe-az-orszagokba-utazhatunk-karantenkotelezettseg-nelkul.html Hova lehet utazni Covid idején: https://www.pethotravel.com/utazhatunk-karantenkotelezettseg-nelkul/ Seychelle-szigetek: https://spabook.net/blog/blog-hu/seychelle-szigetek-megnyit-ujra-nyitas-turistak-beutazas/ Országjárás Győrtől Bócsáig: http://cserszegivendeghaz.hu/rolunk.html Fotómegjelenések Fényrajz Magazin 2023/02, 62-63.oldal: https://fenyrajz.org/# (Új-Zéland) Előadások, beszélgetések: Járatlan Utakon Fesztivál (Fáklya, 2021.10.16): Blogolás, szponzorok, médiamegjelenés Járatlan Utakon Fesztivál (Hungexpo, 2023.02.26): Útikalauz a 3 paradicsomi helyre: Maldív-szigetek, Seychelle-szigetek és Mauritius Járatlan Utakon Fesztivál (Hotel Aquincum, 2023.11.18): Európai hosszú hétvégék, nyaralások Résztvevő utazóbloggerek: Papp Kristóf, Szabó Petronella, Donka Noémi, Papp Tibor Kiállítás: Balaton csodái egy utazó szemével Tihanyi Apátság Rege Galéria (Tihany, 2023.07.01-31), digitális fotókiállítás A kiállítással kapcsolatos sajtómegjelenések: Veszprémkukac Fotóklikk Hírnavigátor Balatontelevízió Egzotikus országok tájképei Újpesti Kulturális Központ (Budapest, 2024.09.16-10.06.): F otókiállítás az elmúlt 7 év (2017-2024) utazásainak legszebb pillanataiból A kiállítással kapcsolatos sajtómegjelenések: Fotoklikk.hu Turizmus.com Spabook.net Személyes élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Köszönöm, ha megosztod az oldalamat másokkal is! Facebook WhatsApp LinkedIn Pinterest Link másolása 1/4

Travel Blog Utazás. Felfedezés. Élmény. "Minden utazás hozzánk tesz valamit." Fedezd fel a világot velem! Ha utazással kapcsolatos hasznos információkat, tippeket, illetve személyes élménybeszámolókat és blogbejegyzéseket keresel, jó helyen jársz. Élménybeszámolók Gasztro, szállás, hasznos tippek Blogbejegyzések Legújabb blogbejegyzések Szabó Petronella Utazás. Felfedezés. Élmény Az utazás felfedezést és élményt jelent számomra. Megismerni új embereket, kultúrákat, tanulni magamról, a világról. Eddig 47 országban jártam életem során; legtöbb kalandomról élménybeszámolót írok itt, a blogomon és saját fotókkal színesítem az írásaimat. Ezenkívül hasznos úti tippjeimet is szívesen megosztom veled. Blogbejegyzéseimben pedig utazással kapcsolatos személyes hangvételű írásaimat, egy-egy témához kapcsolódó véleményemet olvashatod. Tarts velem az úton és fedezd fel a világot, inspirálódj írásaimon keresztül! Facebook és Instagram oldalaimon pedig inspirálódhatsz és nyomon követheted aktuális utazásaimat! ​ Felfedezések, élmények Tata, a vizek városa 132 8 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 8 3 csodálatos naplemente helyszín a Balatonnál 191 10 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 10 Córdoba és látnivalóinak felfedezése 1 nap alatt 425 2 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 2 Fedezd fel Málaga top látnivalóit 279 2 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 2 Sevilla és top 5 látnivalója 240 2 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 2 Körutazás Dél-Spanyolország városaiban 157 2 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 2 1 hét nyaralás Cipruson 349 1 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 1 Az ausztriai Hallstatt top 5 látnivalója 2 429 4 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 4 A német bajor vidék látnivalói (Regensburg, Straubing, Walhalla, lombkorona ösvény) 475 1 kedvelés. A bejegyzés nincs kedvelve 1 1 2 3 4 5 Ha hasznosnak találod az oldal tartalmát, köszönöm, ha megosztod másokkal is! Facebook WhatsApp LinkedIn Pinterest Link másolása Médiamegjelenések Facebook Instagram Pinterest 1/3

A karantén-böjt 40 napja 2020. április 25-én egy baráti beszélgetés során tudatosult bennem, hogy abban az időben már 40 napja voltunk önkéntes karanténban. A 40 napos böjt Ezzel párhuzamosan pedig rögtön bevillant egy gondolat; a húsvéti ünnep előtt, a keresztény vallás 40 napos böjtre szólítja fel híveit. Mivel nem vagyok vallásos, ez idáig nem igazán értettem a böjt lényegét; vajon mi a jó abban, ha megvonjuk magunktól a húst, és felborítjuk a szervezetünk addigi megszokott működését? Milyen pozitív hatása lehet ennek? Nem inkább ártunk magunknak ezzel? Van egy mondás, miszerint, ha nem csinálod magadtól, majd a sors rákényszerít…valahogy ezt érzem most. Átvitt értelemben most jött el mindenkinek a böjt ideje, akár hisz benne, akár nem. ​​​​Túlságosan elfogadottnak tekintettük a jót, a kényelmet, a sok utazást (magamról is beszélek, sőt!) és nem foglalkoztunk azzal, hogy néha szükség van lecsendesedésre, megállásra, pihenésre. Hajtottunk, hajszoltunk mindent és mindenkit, leginkább saját magunkat a munkahelyünkön, a családban és úgy az életben általában. Muszáj volt megállni A természet böjtre küldött minket, hogy gondolkozzunk el magunkon, az életünkön. Nézzük meg, mi történik velünk, ha megvonjuk magunktól az addig természetesnek vett dolgokat? Ha nem vásárolhatunk kedvünkre, ha nem kirándulhatunk külföldre olcsó repülőjegyekkel, illetve, amit talán a legkevésbé becsültünk és most a legnehezebb: ha nem találkozhatunk a szeretteinkkel, a barátainkkal? ​Fáj és rossz érzés, amitől szorongunk? Igen. Belehalunk? Remélhetőleg nem. Szerintem inkább megerősödünk és megtisztulunk. Mindenfajta ránk rakódott felesleges sallang, érzet, és pót-tevékenység most lehull, értékét veszti, és ami megmarad, az lesz a mi tiszta lényünk, az érzéseink, és gondolataink. Mint, ahogy egy műtétnél az ember szeméről a hályogot eltávolítják, és hirtelen minden kitisztul; végre élessé válnak a kontúrok, nincs elmaszatolás. Tisztán látjuk, hogy mi a fontos és mi volt az a köd, ami elhomályosított minket, a működésünket. Visszagondolva az elmúlt hetekre, én képletesen az utóbbi napokban estem át ezen a műtéten. Mára sok minden helyretevődött és kitisztult bennem. Legfontosabb dolgok az életben nem dolgok Elsősorban ráeszméltem, hogy a család a legfontosabb dolog az életben. Ha van egy család, ahol a tagok figyelnek egymásra, szeretik és támogatják egymást, erőt adnak a másiknak, még akkor is, ha olykor összevitatkoznak, akkor nincs olyan vírus vagy válság, amit együtt ne tudnának legyőzni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nekem ez a védőháló megadatott. Ez az időszak alkalmas arra, hogy ha régi konfliktusunk volt/van bármely családtagunkkal, akkor ezt tisztázzuk, beszéljük meg egymással és kezdjük a kapcsolatot újra, tiszta lappal. Még ha nehéz is, tudom, hogy ha biztosítjuk a másikat a szeretetünkről, főleg ebben a nehéz helyzetben, akkor a dolgok jó irányba indulnak el. Másodsorban arra is ráébredtem, hogy kik azok az igaz barátaim, akik védőhálóként szintén ott vannak körülöttem. Hiszen, akik eddig sem nagyon hívtak, csak akkor, ha szükségük volt rám, azok, a karantén ideje alatt sem emelték fel a telefont… Ugyanakkor, akik eddig is kerestek, segítettek, támogattak, azoknak a jelenlétét éppen ebben a nehéz időszakban érzem még inkább. Az igaz barátaimra most is minden körülmények között számíthatok, mert a fizikai távolság ellenére velem vannak és összekapcsolódunk. Csak a kapcsolattartás formája alakult át, és remélhetőleg az is csak egy időre. Az élet talán olyan, mint egy részvényárfolyam görbéje Megszületünk, elindulunk a kezdőpontról és szép lassan megyünk felfelé az úton. Közben akadnak kisebb, nagyobb vagy akár óriási zuhanások, de ezeket az eséseket mindig a növekedés követi és így a felfelé ívelő trend az esetek 99%-ában megmarad.Most mindenki életében kollektíve egy jó nagy zuhanás következett be. Azonban, hogy mekkora lesz ez az esés valójában, és mikor fordul át ismét felfelé ívelésbe, az mindenkinél az adott élethelyzetéből adódóan más ponton következik be. Mégis hiszem azt, hogy rajtunk is múlik, mikor lesz a fordulópont és hogyan folytatódik a görbénk. Segítséget kérni nem szégyen Ha úgy érezzük, elakadtunk, kérjünk segítséget barátainktól, családunktól. Hihetetlen ereje van ennek, mert a kéréssel egyben adunk is a másiknak. Azt az érzést adjuk neki, hogy értékes ember, fontos nekünk és szükségünk van rá. Sokáig én sem mertem kérni, mert a kérést a gyengeséggel azonosítottam és nem akartam gyengének tűnni mások szemében. Ma már tudom, hogy épp abban rejlik az erő, ha képesek vagyunk a gyengeségeinket is megmutatni a másiknak és beismerni magunknak, hogy mi is csak emberek vagyunk jobb és rosszabb napokkal a hátunk mögött. Akik igazán szeretnek minket, ezzel együtt fogadnak el, és az adás-elfogadás közös élménye még erősebbé tesz minket, mindannyiunkat. Erre pedig most nagyon nagy szükségünk van. ​​​​​​​​​​​​Mert az élet nem állt meg, csak letisztult és átalakult. Talán igazából erről szól a böjt. ​Az írás keletkezési ideje: 2020. április 26. ​További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha tetszett az írásom, kérlek, oszd meg másokkal is! Facebook WhatsApp LinkedIn Pinterest Link másolása Olvasd el ezt a cikket is! Inspiráló könyvek belső utazáshoz Ez az írásom is érdekelhet A karantén időszak öröksége 1/4