• Szabó Petronella

Utazás Covid idején a Seychelle-szigetekre


Utazás előtti izgalmak

Utazni a koronavírus-járvány idején? Ráadásul a világ másik felére? Lehetetlen ötletnek tűnt, de mégis megcsináltuk. Amikor március 25-én olvastam a hírt, hogy a Seychelle-szigetek újra megnyitja kapuit a turisták előtt, gondoltam, most vagy soha. Kolléganőmmel-barátnőmmel, Mónival eldöntöttük, hogy elutazunk oda. (Vele korábban már Szingapúrba is együtt utaztunk, kalandjainkat itt olvashatod.) Most a trópusi ország ideális célpontnak tűnt, kevés helyi lakos (összesen 95.000 fő) és még kevesebb turista, hiszen eddig a kötelező, érkezés utáni 2 hetes karantén elriasztotta a legbátrabbakat is az utazástól. Persze, az utolsó pillanatig bizonytalanok voltunk, hogy tényleg sikerül-e elutaznunk.


Anse Royal csodálatos tengerpartja
Anse Royal csodálatos tengerpartja

Az indulás előtt 72 órán belül kellett teszteltetni magunkat, hiszen az ország csak negatív PCR teszt eredménnyel engedi be a látogatóit, még akkor is, ha esetleg valakinek mindkét oltása megvan már. Hétfői indulásunkhoz péntek este mentünk tesztelésre, szombaton végig izgultunk, hogy mi lesz az eredmény, de szerencsére estére meglett a válasz, mindketten negatívak voltunk. Az eredményt fel kellett töltenünk a Seychelles Travel Authorization oldalára, a repüléssel és a szállásunkkal kapcsolatos adatokkal együtt, és 45 EUR-t befizetni a hivatalnak, mint egyfajta vízumdíjat. Persze pár óra múlva már jött is a válasz e-mailben, hogy a kérést elfogadták és várnak a Seychelle-szigetekre.


Másfél nap múlva már a Liszt Ferenc Repülőtéren álldogáltunk a Qatar Airways check-in pultja előtt, hogy megkaphassuk a beszállókártyánkat. Még ekkor sem hittem el, hogy tényleg sikerül. A legszűkebb családon kívül nem is mondtam senkinek az útitervemet, egyfajta babonából, és én sem akartam magam feleslegesen beleélni, ha esetleg egy pozitív eredmény miatt mégsem repülhetek. Nagyon furcsa volt látni, mennyire üres a reptér, a biztonsági ellenőrzésen úgy éreztem magam, mintha VIP vendég lennék és nekem külön nyitottak volna egy ellenőrző pontot. Elutazásunkkor még az üzletek is zárva voltak, így tényleg csak a járat utasai lézengtek a várópontnál. A gép kb. félházzal üzemelt, így lehetőségünk volt a gép fedélzetén is tartani a távolságot, általában még akik együtt utaztak, ott is a középső ülést üresen hagyta a rendszer az ültetésnél.



Az utazás

Mindig is imádtam magát a repülést is, nemcsak az utazást, de a jelen körülmények között, ez az érzés most különösen erős volt bennem. Csak amikor felszállt a gép, akkor hittem el ténylegesen, hogy igen, újra utazom! 1 év és 2 hónap után ez fantasztikus érzés volt, és tudom, mennyire szerencsés vagyok, hogy minden baj nélkül újra a fellegekben lehettem!

A dohai repülőtéren a korábbi évekhez képest érezhetően kevesebben voltak. Minden második ülés átszalagozva, hogy oda ne üljön senki, kézfertőtlenítő minden üzlet bejáratánál, a mosdókat szinte folyamatosan takarították. A maszk viselése pedig mindig mindenhol kötelező. Szerencsére kényelmes 3 órás átszállási időnk volt, így nem kellett sok időt a zárt terű repülőtéren töltenünk. Mivel a gépünk éjjel 2:00-kor indult el a szigetekre, a felszolgált késői vacsora után már aludtam is, természetesen maszkban, hiszen a fedélzeten csak az étkezés idejére lehetett lehúzni az orrunkról. 4,5 órás út az alvásnak köszönhetően egy szempillantás alatt eltelt, és végre megérkeztünk az édeni Seychelle-szigetekre!



Érkezés az édenkertbe

2 éve volt szerencsém a szilvesztert e csodálatos országban töltenem, az akkori kalandjaimról ebben az élménybeszámolómban meséltem. Anno „csak” a két kisebb szigetet, Praslin-t és La Digue-ot fedeztük fel, Mahé-n csak az érkezés és indulás idejéig tartózkodtunk. Most viszont a teljes 1 hetet a főszigeten töltöttük és ennek tengerpartjait jártuk be. A repülőtéri ellenőrzésnél kérték a vízumdíj befizetéséről szóló papírt, a visszafelé útra szóló repülőjegyünket és a szállásunktól származó visszaigazolást. Ha ezek rendben voltak, utána kaptam meg a pecsétet az útlevelembe. Mivel a szállásunk 5-6 km-re volt a repülőtértől, jobbnak láttuk, ha taxit fogunk, amivel tényleg 15 perc alatt a célhoz értünk.


Seychelles; érkezés; repülőtér; mahé
Welcome to Seychelles, Mahé

A szállásunk

A vendégházunkat, Jamelah Beach Guest House-t, mint később megtudtam, egy hölgy vezeti immár 25 éve, aki anyukájától vette át a stafétabotot. Idén egy saját étterem megnyitását tervezték, ahova az utcáról is be lehet térni, de sajnos a járványhelyzet ezt a tervet egy időre elmosta, majd talán jövőre, reménykedett a hölgy. Ettől függetlenül valamit jól csinál a tulajdonos, hiszen sikerült megtartania a teljes személyzetet és szinte 80-90%-os kihasználtsággal működtetni a szobákat a tavalyi évben is. Ottlétünkkor szintén minden szoba foglalt volt. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó adottságokkal rendelkezik a szállás. Saját tengerpartja van, ami a 300-400 méter különbséggel bíró apály-dagály mozgást remekül kiküszöböli, így akár délelőtt, akár délután alkalmas fürdésre az elkerített partszakaszon az óceán. A reggelinket a pincér minden nap a szobánk ajtajánál adta át, elővigyázatosságból egyelőre a svédasztalos étkeztetés szünetel. Ennek a megoldásnak mi nagyon örültünk, hiszen az erkélyünkön ülve fogyaszthattuk el a kínált gyümölcsöket és a szendvicsünket, miközben hallgattuk az óceán lágy hullámzását és néztük a pálmafák lengedezését.



Ebédről és vacsoráról is tudtunk gondoskodni a közelben; egy pizzázó kb. 10 percnyi sétára, egy másik hotel étterme 5 perc sétára volt tőlünk, illetve a bejárattal szemközti túloldalon két kisbolt is üzemelt, ami a gyér infrastruktúrához képest valódi főnyereménynek számított. A buszmegállók is szinte az épület előtt voltak, a fővárosba bármelyik busszal utazhattunk. Persze menetrend nincs kitéve, így előfordult, hogy fél órát vártunk, mire megjött az aktuális jármű. Ez maszkban a 80%-os párában és 36 fokos melegben nem volt túl kellemes, de az ember tényleg mindent kibír, és mindenhez hozzá tud szokni.


A vendégház apartmanjaiban a wifi nagyon jól működött, sajnos a szobákban már kevésbé, ezért mindig le „kellett” mennünk az óceánpartra, ha kapcsolatba akartunk lépni a világgal. Na, de annyi baj legyen! :)


A helyi lakosok

A seychellois-ek, vagyis a helyi lakosok nagyon kedves, barátságok emberek. Anyanyelvük a kreol, amely egészen furcsa keveréke a franciának és az angolnak. Mindenki ért és valamennyire beszél is angolul, és mindig készségesen segítettek nekünk, ha útmutatást kértünk tőlük. Hazafelé a repülőtérre személyesen a „madame” vagyis a szálláshely vezetőnője vitt ki minket, mondván, van ideje, szívesen elautózik velünk a repülőtérre. A helyi pizzázóban az eladó srác életem egyik legfinomabb pizzáját készítette el nekünk, és közben kedvesen kérdezgette, honnan jöttünk, nálunk milyen a járványhelyzet. Testvére, Mike, aki a kinti asztalnál ült, helyi idegenvezetőként dolgozik, főleg német csoportokat kalauzol a szigeten. Persze az én szőke hajam miatt először azt gondolta, hogy én is német vagyok és elkezdett németül beszélni hozzám. Átváltva angolra, ő mesélte el, hogy a szigeteken a lakosság 70%-a már megkapta az első oltását, illetve 40%-uk a 2. adagot is. Mindenki becsülettel hordja a maszkot, de talán az átoltottság miatt is sokkal nyugodtabban állnak hozzá a járvány kérdéséhez, mint mi itt, Európában. Tudomásul veszik, hogy létezik a vírus, de nem görcsölnek rá és aggódnak olyan mértékben, mint mi itthon. Persze, a napi 20-30 fertőzött esetszámmal megértem, hogy könnyebben tudnak viszonyulni az egész járványhelyzethez. A szigetország a totális bezárkózás politikát választotta az elmúlt egy évben, turistákat csak akkor engedtek be a szigetre, ha letöltötték a helyi kijelölt szállodában két hetes karanténjukat - saját költségen. Nem csoda, hogy az elmúlt hónapokban csak a legelszántabbak jöttek ide.



Programok

Mivel sok szép tengerpartra volt szerencsénk eljutni, ezért ezekről ebben a külön cikkben írok.


Hazautazás

Hazafelé éjjel 1:45-kor indult a repülőgépünk. A Seychelle-i reptér elég kicsi, de így is bőven volt hely mindenkinek, kényelmesen elfértünk, tartva a megfelelő távolságot más utasoktól. Az Emirates gépe indult éjfél körül, de utána már csak a Qatar Airways gépe szállt fel, így ez is segített a tömeg elkerülésében. A légitársaság Dreamliner-t, azaz B787-est közlekedtet heti 3-szor Doha és Mahé között, de aznap Airbus A350-es gép jött értünk. Ez egy nagyon modern, környezetbarát és halkan üzemelő gép, személy szerint a kedvenc géptípusom. :) Nagyságrendileg 50 utas lehetett velünk együtt (plusz a személyzet), tehát teljesen szellősen ültetve a repülőgépen tényleg úgy érezhettük, hogy szinte csak mi vagyunk a fedélzeten. Megérkezve reggel 5:30-ra a Hamad Nemzetközi Repülőtérre, most azért érezhetően több utas sétált az üzletek és beszállókapuk között, mint éjjeli érkezésünkkor. Ennek oka az volt, hogy az amerikai városokba (New York, Los Angeles, Seattle, San Francisco) induló gépek a reggeli órákban egymás után szállnak fel. Ugyanakkor a mi gépünk a D terminálról indult, ahol már alig volt ember.



Az 5 órás repülőút után, és a leszállást követően a repülőtéren már rendőrök irányítottak minket a megfelelő helyre. Ha valaki átesett a koronavíruson, akkor egyből mehetett az útlevél-ellenőrző pontokhoz, mert neki nem kell karanténba vonulnia. Nekünk viszont igen, így egy formanyomtatványra kellett ráírnunk az adatainkat és azt a címet megadnunk, ahol a következő 10 nap karantént fogjuk tölteni. Kaptunk egy leírást is, miszerint van lehetőségünk a telefonunkra letölteni a Házi Karantén Rendszert, amelyen belépve napi egyszer-kétszer szelfit kell magunkról majd küldeni a rendőrségnek. Ezzel elkerülhető, hogy a rendőrség kijöjjön a lakásunkhoz és úgy ellenőrizzenek minket. A virtuális ellenőrzés pontos idejét a rendszer által küldött sms határozza meg, mert annak megérkezésétől számított 15 percünk van belépni az alkalmazásba és magunkról elküldeni a szelfit. A rendszer beméri a telefon GPS koordinátáit, így látja, hogy valóban otthon tartózkodunk-e.


A repülőtéren már a megérkezést követően is lehetőségünk van PCR tesztet végeztetni, ha minél előbb szeretnénk szabadulni a karanténból (összesen 2 db, 48 órás különbséggel levett negatív PCR teszt szükséges ehhez). Az érkezési kapun áthaladva rögtön bal oldalt van a teszt központ. Egy gyors regisztrációval, illetve a 19.500 Ft online befizetésével, átutalásával már mehetünk is a mintavételre kialakított helyiségbe. Bővebben erről ezen az oldalon lehet olvasni.


Tanulság, tapasztalat

Már az autóban ülve, hazafelé tartva azon gondolkoztam, hogy nekivágnék-e újra az útnak, tudva a fertőzésveszélyt és vállalva a 10 napos karantént. Arra jutottam, hogy bár a világ most nem az a komfortos hely, mint eddig volt, de az út alatt egyszer nem idegeskedtem vagy féltem attól, hogy elkaphatom a vírust és mi lesz, ha... Inkább csak élveztem, hogy sétálok emberek között az utcán, beülök egy étterembe ebédelni, felszállok a helyi buszra, vagy idegen emberekkel beszélgetek, akiket az út alatt ismertem meg. Ezek a régi életemnek a természetes velejárói voltak.


Itthonról nézve viszont megint nagyon messzinek és elérhetetlennek tűntek ezek a dolgok. Éppen ezért jó volt kiszakadni a karantén-mókuskerékből, az egy éve tartó folyamatos home office-ból és megtapasztalni, hogy igenis lehet normálisan élni megint, a vírus jelenlétével együtt is. Figyelni kell magunkra, egymásra, felelősen viselkedni nemcsak magunkért, hanem embertársainkért is. Mindenki egyéni döntése, hogy itthon marad, vagy egyszer-egyszer elutazik külföldre. Egyik döntés sem kizárólagosan jó vagy rossz, és ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik felé. Ha mindannyian felelősen és alázattal vágunk neki egy-egy útnak, szerintem nem lehet bajunk.


Ha elutaznál Te is a Seychelle-szigetekre, még több hasznos információt itt találsz.


Ha érdekel, mely országokba lehet még utazni karanténkötelezettség nélkül, kattints ide!

kempinski hotel; seychelles; tengerpart
Vigyázzunk egymásra!

410 megtekintés0 hozzászólás