Portot nem lehet nem szeretni! Dimbes-dombos utcáival, színes házaival és a kékcserepes templomaival, mintha egy mesebeli városkában sétálgatna az ember. Egy kedves barátnőmmel június első hétvégéjén látogattunk el Portugália második legnagyobb városába. 4 napos hosszú hétvége tökéletes kikapcsolódást ígért és nem kellett csalódnunk. Tartalomjegyzék: Szállás és első benyomás a városról A Duoro folyó két partján Porto-i bor, fagyi, Harry Potter Gasztro élmény Európa nyugati csücskén Szállás és első benyomás a városról Bár az Atlanti-óceán menti fekvés determinálná, hogy mindig szeles és esős legyen az idő, nekünk olyan szerencsénk volt, hogy csak egyszer esett, akkor is éjszaka, így reggelre még szivárványt is láthattunk a szállásunk ablakából. A Miradouro Hotel 7. emeleti szobájából páratlan kilátás tárult elénk a városra. Más színben pompáztak a házak esti kivilágításban és a szikrázó napsütésben. Megérkezésünk első napján csak a környékünk kis utcáiban kóboroltunk és fedeztük fel a helyiek kedvelt borozóit. Másnap a reggeli után azonban elindultunk felfedezni a látnivalókat. Elsőként a Rua Santa Catarina utcában álló Lelkek kápolnája (Capella las Almas) épületre figyeltünk fel. Mesteri példája az azulejo-nak, vagyis a kék csempe használatának. A templom külső falait fehér alapon kék színű csempék díszítik, ez a stílus főként a spanyol és portugál építészetben terjedt el. A városban nemcsak a híres látnivalók, hanem az egyszerűbb házak is sokszor csempézve vannak kívülről, ami egészen egyedi hangulatot és stílust kölcsönöz a városnak. A portugálok amúgy is érzik az eleganciát, nemcsak az épületek, de a nők és férfiak öltözködése is inkább franciásan elegáns, mint spanyolosan laza. A fő utca mentén lévő bevásárló központ üzleteinek is olyan külsőt kölcsönöznek, hogy az ember szája tátva marad a csodálkozástól – jé, ezt így is lehet? A Duoro folyó két partján Az eleganciájuk mellé jókedv és kedvesség is társul, bárhova mentünk, az emberek mosolyogtak, és szívesen segítettek nekünk, ha útbaigazítást kértünk tőlük. Aztán sétánk közben egyszer csak felbukkant előttünk a híres I. Lajos-híd (Ponte de Dom Luis I) , amely 170 m hosszan köti össze a Duoro folyó két partját. A vasszerkezetű építmény 1886-ban készült, érdekessége, hogy két szintes; alul autók közlekednek, felül pedig a sárga villamos, de a gyalogosok mindkét szinten sétálhatnak. A híd közepének széléről páratlan látvány tárul elénk mindkét oldalra. Csodálatos, ahogy egyik oldalon a Nap megsüti a piros cseréptetős házakat és színes falaikat; mintha valaki színes cukorkákkal szórta volna tele a domboldalt. Másik oldalon pedig megpillantjuk a Morro parkot és az onnan induló libegőt. Mielőtt befizetnénk egy útra, az utcai árusoktól potom 3 euróért veszünk barátnőinknek parafából és ásványi kőből készült nyakláncot és karkötőket. Egyébként Portugália a világ legnagyobb parafa termelője. Az anyagot a paratölgyből nyerik és a felhasznált anyag 60%-át parafa dugóként értékesítik. A szuvenírek vásárlása után befizetünk a libegő egy útjára, és üvegkalitkánkból nézelődve, kevesebb, mint 10 perc alatt leérünk a híres portói borokat kínáló pincék közé. Ha csak egy napunk lenne Portóban, akkor ez a program lenne a kötelező, persze, csak ha szeretjük a bort - méghozzá leginkább az édes vörösbort. Ugyanis a Duoro-völgy ben termesztett szőlőből a leghíresebb tawny bort édes vörösborként desszertek mellé ajánlják. Alkoholtartalma "csekély" 20%, így már 1-2 dl is kellemes lazulást okoz a szervezetben. :) Fantasztikus érzés volt a sétálgatásunkat megszakítva kicsit kiülni egy folyóparti asztalhoz és portói bort kortyolgatva élvezni a szemközti városrész pazar látványát. Hozzánk hasonlóan egy pohár bor mellett megpihenő többi turista is élvezte a nyár első napsugarait és a kellemes időt. A Vila Nove de Gaia kikötőben egymást érik a fahajók, mindegyiken rajta a híres bortársaságuk neve, mint például a Taylor’s, a Warre’s, a Croft vagy a Churchill’s. Porto-i bor, fagyi, Harry Potter Bár lenne lehetőségünk borkóstolóval egybekötött pincelátogatáson részt venni, mi inkább úgy döntünk, hogy a két oldal között menetrendszerűen közlekedő kishajóra szállunk és így térünk vissza a „budai” oldalra. A folyóról is teljesen más panoráma tárul elénk a városról, érdemes így is felfedezni! Kiszállásunk után nagy hangzavarra leszünk figyelmesek, majd rájövünk, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen ez a szombati halpiac hangkavalkádja! Minden héten a helyiek itt, a folyó part mentén árulják friss ételeiket. Elsétálunk mellettük és felfelé vesszük az irányt, elhaladva a Praca de Infante de Henrique park , illetve a rendőrségi palota mellett, a főút végén betérünk a Cremosi nevű barátságos cukrászdába és fagyizóba. A kiszolgálás, csakúgy, mint a fagyik, és a sütik ötcsillagos, és persze az epres nutellás palacsintának sem tudunk ellenállni! Megfelelő cukormennyiséggel a gyomrunkban úgy felpörgünk, hogy pár perc alatt felérünk az emelkedőn, megvesszük a belépőjegyet és már bent is vagyunk a világ talán legszebb könyvesboltjában, a Lello Livraria -ban. Ha minden igaz, J. K Rowling 1991 és 1993 között, amikor Porto-ban élt angoltanárként, gyakran látogatott el ebbe a picinyke könyvesboltba, hogy annak csendjében elmerülve megírhassa milliók kedvencének történetét, a Harry Potter sagát. A könyvesbolt lépcsőszerkezete egy az egyben olyan, mintha a Roxfordi iskola lépcsőfokain lépdelnénk! A helyiségben külön termet szenteltek a Harry Potter könyveknek, de természetesen portugál és külföldi írók mesterművei is megtalálhatók a polcokon. A sok turista picit zavaró, amikor fotózkodni szeretnénk, de azért sikerül elcsípnünk 1-1 jó pillanatot. A könyvesbolttól 50 m-re fekszik a Portói Egyetem , szemben pedig a Praca de Lisboa park , amelynek csücskében 76 méteres magasságával emelkedik ki a Torre dos Clerigos , azaz a Klérusok tornya. A gránit óratorony, mely 1754 és 1763 között épült barokk stílusban, a Világörökség része és Porto egyik jelképe. 225 lépcsőjének megtétele után innen is csodás kilátás nyílik a városra, csak bírjuk lábbal! A toronyból lefelé vezet utunk, csavargunk a macskaköves utcácskák között, és egy másik nagy térre érkezünk, ahol a városháza csipkés fehér épülete kábít el minket szépségével. A téren van egy PORTO . installáció is, természetesen kék betűkkel, amely kiváló indokot jelent számunkra egy újabb fényképezkedésre. Gasztro élmény Esténket a város Váci utcájának egyik éttermében zártuk, ahol fantasztikus kulináris élményben volt részünk. Sült kolbászt rendeltünk egy kis vörös borral, de arra nem számítottunk, hogy a kolbászt ott előttünk fogják megsütni a tányérunkon! Gundel palacsinta újragondolva! :) A fenséges étel és a vörösbor párosítás nagyon szerencsés találkozásnak bizonyult, kitűnő és laktató volt a vacsoránk. Európa nyugati csücskén Következő napunkat arra szántuk, hogy ellátogassunk az Atlanti-óceán partjához , és megtekintsük a városka jellegzetes világítótornyát. A portugál buszsofőrünk készséges segítsége nyomán a megfelelő megállóban szálltunk le, ahonnan tízperces könnyed sétával elértük a vízpartot. A kis széljárásnak köszönhetően azért derék hullámok verdesték a móló és a végén lévő világítótorony kőfalát mindkét oldalról. Volt ebben valami romantikus vadság, ahogy átszeltük a „hidat” és végül jó tízperces gyaloglás után elértünk a végéhez. Szinte olyan érzés volt, mintha benne álltunk volna az Atlanti-óceánban, de egyszerre láthattuk volna azt felülnézetből. Előttünk pedig elterült a végtelen és vadregényes víztömege. Talán az ütemes hullámoknak köszönhetően kerültünk kissé meditatív állapotba, mert hosszú percekig ültünk és néztünk magunk elé szótlanul, teljesen sikerült kikapcsolnunk és ellazulnunk. A városba való visszatérésünket egy kis vásárlással ünnepeltük meg, és vacsoránk helyszínéül most egy kevésbé felkapott helyen lévő, de a helyiek által kedvelt bisztrót választottunk. Másnap kényelmesen megreggeliztünk, majd indultunk a repülőtérre, hogy felszálljunk a Wizzair hazafelé tartó budapesti járatára. Porto nagyon a szívünkbe lopta magát a hangulatos házaival és visszafogott eleganciájával, kedves embereivel. Ha valaki egy rövid kikapcsolódásra vágyik, akkor mindenképp ízlelje meg Porto édeskék- édeskés városát . :) Utazás előtti hasznos úti tippekért, információkért kattints ide ! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Lisszabonban jártál már? Inspirálódj élménybeszámolómból, illetve olvasd el a hasznos úti tippek et a kirándulás előtt!

2021 nyarán az utazás még bizonytalan volt és sok utánajárást igényelt, de kihasználva az Olaszország beutazási szabályainak enyhítését, a Wizzair repülőjegy akciójának keretében 20.000 Ft-ért/fő tudtunk elutazni Szicíliába. 2 héttel az utazás előtt vettük meg a repülőjegyeinket, kis kézipoggyászban 4 napra bőven elfértek a nyári ruháink. Szerintem Szicília top 10 látnivalóinak egyike Catania városa minden nevezetességével együtt. :) Na, de lássuk a részleteket! Tartalomjegyzék Beutazási szabályok, feltételek Időjárás Szállás Catania top 10 látnivalói Beutazási szabályok, feltételek Olaszországba 2021 nyarán a szárazföldi beutazás során nem volt ellenőrzés, és azóta is, a turisták szabadon átléphetik a határt. A repülővel történő megközelítés során elvileg szigorú ellenőrzésre számítottunk, félerdőnyi papírt kinyomtattunk sajnos, de megérkezésünk után senki nem szólt hozzánk és minden gond nélkül kijutottunk a repülőtérről a buszmegállóig. Pedig komoly stresszben voltunk, hogy minden szükséges papírunk megvan-e a belépéshez. Először is le kellett töltenünk és kinyomtatnunk az EU COVID igazolását , hogy bizonyítsuk a két meglévő oltásunkat, mert a magyar védettségi igazolványt az olasz hatóságok nem fogadják el. Ezután szükséges volt kinyomtatni még egy nyilatkozatot mindkettőnknek. Ennek a linkjét a légitársaság a visszaigazoló e-mailjében küldte el számunkra. Elvileg a check-in pultnál került volna sor az ellenőrzésre, de sem ott, sem a beszállásnál nem kérte senki a dokumentum bemutatását. Közben szállást kellett foglalnunk, mert a 3. dokumentum kitöltéséhez szükséges volt beírni a szállásunk pontos címét és a tartózkodási intervallumot is. Ezt a formanyomtatványt online lehetett csak kitölteni az alábbi linken keresztül. A várt szigor és ellenőrzés elmaradt, úgy siklottunk át a Fontanarossa repülőtéren, mint kés a vajban 40 fokos nyári melegben. Időjárás Az időjárás tekintetében nagy szerencsénk volt, mert a 4 napunk során egyszer sem esett az eső, de a száraz, közel 36 C fokos melegben néha embert próbáló volt gyalogolni egyik látnivalótól a másikig. A meleg időnek köszönhetően elég volt egy kis kézipoggyásszal utaznunk, ebbe belefértek a nyári ruháink, pólóink, sőt még a fürdőruhánk és strandpapucsunk is. Szállás Szicíliáról és a maffiáról hallani ezt-azt, így jobbnak láttuk, hogy ha inkább nem magánembertől bérelünk lakást (Airbnb), hanem egy 3 csillagos szállodába foglalunk szobát. Hát, kétszer örültünk a helynek; amikor végre megtaláltuk és amikor kijelentkeztünk onnan. Az egész város sajnos elég koszos, piszkos, egyrészt az Etnából a szél által odasodort fekete tufa hamunak köszönhetően, másrészt az emberek lustasága miatt. A szálláshelyek, szállodák sem festettek valami túl jól kívülről és nem túlságosan volt bizalomgerjesztő, de szerencsénkre a szoba tiszta volt, az ágy kényelmes és még egy kis teraszt is kaptunk. A központtól és a fő utcától kb. 5 perces gyalogútra található az épület, és ottjártunk első napján rögtön felfedeztünk egy helyes kis fagyizót a mellette lévő téren. A személyzet nagyon kedves volt és mindenféle olasz édes péksüteménnyel vár ránk a szobánkban bekészítésként, a recepciós pedig amikor megtudta, hogy olaszul tanulok, eltökélte, hogy minimum felsőfokra tornázza fel nyelvtudásomat az alapszintről. Persze, ha ez ember nem szégyell kézzel-lábbal mutogatni, hogy mit szeretne, akkor félig már meg is értette magát az olaszokkal. :) Catania város látnivalói Catania a fekete város nevet kapta a kitörő vulkán közelsége miatt. Nem véletlenül, amikor a vulkáni hamu és pernye belepi a várost, olyan mintha minden fekete ruhát öltene. A szieszta fogalmát itt elég gyorsan megtanulja az ember, ugyanis a városban az élet teljesen leáll 12:00 és 15:00 óra között. Még a templomok sincsenek nyitva, biztos a pap is pihen ez időtájt. Érdemes erre felkészülni; a tervezett látnivalók nyitvatartási idejét megnézni és ehhez igazítani azok felfedezését. Sajnos a nem kellő utánajárás hiányában lecsúsztunk a város fő nevezetességének belülről való megtekintéséről, mert vasárnap eleve nem volt nyitva, a többi napokon is csak másfél órákra délelőtt és délután is. Na, de vegyük sorba, mit érdemes megnézni a szicíliai városban, mi Catania top 10 látnivalója! 1. Basilica Cattedrale Sant’Agata A bazilika azon a helyen épült, ahol Szent Ágota mártírhalált halt 251-ben. Az épület az Etnából kitörő pusztító lávafolyamot és az 1693-as földrengést is túlélte, kisebb-nagyobb sikerrel. Közel 30 évig építették utána, és 1736-ban lett teljesen kész a homlokzat befejezésével. A bazilikában található a város híres operaszerzője, Vincenzo Bellini sírja. 2. Piazza del Duomo és Fontana dell'Elefante A bazilikából kiérve egy tágas téren találjuk magunkat, ez a Piazza del Duomo, amely ma a Világörökség részét képezi. Közepén egy elefántszoborra erősített obeliszk szobor áll, a tetején kereszttel és a négy égtájat bemutató szerkezettel. Elég autentikus látványt nyújt az 1732-ben készült alkotás, de állítólag a mű készítőjét, Giovanni Battista Vaccarini-t annyira megihlette Bernini, évszázadokkal azelőtt készített, Rómában látható elefánt szobra, hogy ő is egy elefántot szeretett volna Catania-ban. Az állatszobor végül egyetlen lávakőből lett kifaragva! A legenda szerint azonban Szicília a görög gyarmatosítás előtt törpe elefántokkal lakott sziget volt, és a helyiek úgy tartották, hogy az elefánt elűzi veszélyes vadakat. Később talán ezért válhatott a város szimbólumává. 3. Badia di Sant Agata A Szent Ágota-zárda temploma szintén elég kacifántos nyitvatartással rendelkezik, de ide mindenképp megéri ellátogatni. A belső tere is szép, a barokk stílus jegyeit magán hordozó, de az igazi kuriózuma, hogy 4 euró/fő belépődíjért cserébe felsétálhatunk a lépcsősoron a kupola külső körfolyosójához, ahonnan csodás kilátásunk nyílik a város főterére, a másik Szent Ágota bazilikára, illetve szép időben előttünk magasodik az Etna hatalmas csúcsa is. 4. Via dei Crociferi A fő tértől nem messze, ebben az utcában négy templom is található; Assisi Szent Ferenc-templom, Szent Francesco Borgia-templom, a San Benedetto-templom és a San Giuliana-templom. A barokk művészet szimbóluménak tartott utca nagyon kis helyes lenne, ha nem lenne, de sajnos láttunk itt bedeszkázott ablakú házakat és koszos, szemetes teret. Ráadásul a szieszta miatt egyik templomba se tudtunk bejutni, később pedig már nem volt kedvünk visszajönni. Viszont! Az utca végénél helyezkedik el a Canuscinti café, ahol páratlanul finom arancini-t, azaz zsemlemorzsában sütött, belül ízesített rizsesgolyót lehet kapni, amiből akár egy darab is elég ebédre! 5. Via Etna A Piazza Duomo-tól egészen a Villa Bellini-ig sétálhatunk város fő artériájának számító utcán. Az itthoni Váci utcához tudnám hasonlítani, sok-sok üzlettel és étteremmel elegáns kivitelben. Egyik nap itt vacsoráztunk és boroztunk, a helyen élőben zenélt egy feltörekvő tehetség is, kellemes zenei aláfestést adott az esténknek. 6. Anfiteatro Romano di Catania Hihetetlen, hogy a város közepén, a Piazza Stesicoro-n egy, a II. század óta ott álló amfiteátrum található! Sajnos nagy része elpusztult, de így is megéri meglátogatni és a történelem egy darabkáját magunkba szívni. 7. Giardini Bellini Catania-ban minden a város szülöttjéről, a híres zeneszerzőről, Vincenzo Salvatore Bellini (1801-1835) szól. Van róla elnevezve utca, színház és még egy hatalmas park is. Ez a zöld oázis a város tüdeje. Nagyon hangulatos, kanyargós utak vezetnek fel a domboldalra, itt fent híres olasz zeneszerzők és költők szobrai mellett haladhatunk el. A park központi része a szabadtéri színpad, ahol nyárestéken különleges kulturális előadásokat csodálhatunk meg. Itt jártunkkor volt szerencsénk a Carmina Burana darabot szimfonikus zenekar előadásában meghallgatni, fantasztikus érzés volt! Az olaszok megadták a módját az eseménynek, csinosan, elegánsan felöltözve mindenki és úgy csacsogtak a mellettük ülő ismeretlennel, mintha legalábbis a rokonuk lenne. Végül felállva éljenezték a művészeket az előadás végén és kétszeri ráadás után engedték csak el őket haza. 8. Teatro Massimo Bellini Ahogy írtam, minden a híres zeneszerzőről szól, így a város operája is az ő nevét viseli a róla elnevezett téren, a Piazza Vincenzo Bellini-n. Az operaszínház látogatható, belépődíjért cserébe a helyi idegenvezető mesél a helyről és az épületről. 1890. május 31-én avatták fel az épületet a zeneszerző Norma című darabjának bemutatója kapcsán. A barokk színháznak a terme nagyon hasonlít szerintem a mi Operaházunk belterére. Ott jártunkkor épp a zenészek gyakoroltak a jövő heti Beatles szimfonikus koncertre. 1951-ben Bellini születésének 150. évfordulóján maga Maria Callas lépett fel és énekelte a szerző leghíresebb darabját, a Norma-t. 9. Castello Ursino Catania városa maga az élő történelem. Az amfiteátrum mellett ez a hajdani királyi vár is szinte a város központjában van, 10 perc sétára a Fő tértől. 1239 és 1250 között épült kastély II. Frigyes akkori Német-római császár szicíliai kastélya volt, amelyet az 1693-as földrengés sem tudott elpusztítani. A XVII. századig a kastély tornyából a tengerre lehetett látni, vagyis fontos védelmi funkciója volt az épületnek. Az Etna kitörésekor keletkezett lávafolyam azonban „feltöltötte” a tenger egy részét, így fordulhat elő, hogy a kastélyt ma már lakóházak veszik körbe. 10. Etna A látnivalók közül nem hiányozhat Európa legmagasabb működő vulkánja 3329 méterrel, az Etna. Fenséges látványát legjobban a Badia di Sant Agata tetejéről csodálhatjuk meg, különösen szép naplementekor. Cataniaból sok helyi utazási iroda szervez buszos túrákat az Etnához, útba ejtve a festői szépségű Taormina városát. Következő cikkemben Catania városából indított kirándulásokról írok, látogasd meg az oldalt ide kattintva! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

Autóval felfedezni egy tájegységet lehetőséget ad számunkra, hogy ne csak a kötelező turista látnivalókat tekintsük meg, hanem olyan helyekre is eljussunk, amik nem annyira top nevezetességek, de ettől még ugyanannyira érdekesek és megéri, hogy ellátogassunk hozzájuk. Németország bajor vidéke a maga egyszerűségében varázslatos. Tiszta, rendezett utcák, mindenhol virágoktól roskadó házak és erkélyek, az egész tájvidék olyan meseszerű, mintha nem is a valóságban autóznánk. Hab a tortán, hogy a Neuschwanstein kastély is itt található, még Walt Disney-t is megihlette az épület és a Csipkerózsika filmben szereplő kastélyt erről mintázta. Tartalomjegyzék: Regensburg Walhalla Straubing Lombkorona-ösvény Neuschwanstein kastély Ha a bajor vidéken autózunk, akkor az alábbi városokat, látnivalókat mindenképp ajánlom megtekintésre: Regensburg A város a bajor vidék központja, itt található a legnagyobb székesegyház is, a Szent Péter katedrális . Gótikus jellegét már külsejére is könnyen felismerhetjük, belül a rózsaablakok és díszes ablakok is ezt támasztják alá. Bár ez a híresebb templom, mégis pár utcával odébb van a templom , amely barokk építészeti jegyeivel sokkal fényesebb, díszesebb és szerintem szebb is, mint a nagy társa. Mindkettőbe ingyenes a belépés, így ne hagyjuk ki a lehetőséget! Az óváros 2006 óta a Világörökség része, nem véletlenül; az utcák között sétálva szinte érezzük a középkor hangulatát. Az utcák pedig a Dunához vezetnek, amelynek mentén kellemes sétát tehetünk a fák szegélyezte árnyékban. A folyó túloldalára pedig a híres, 16 lyukú Kő-hídon keresztül juthatunk el. Ez történetesen Németország egyik legrégebbi kő hídja; 1135 és 1146 között épült. A Duna-parttól nem messze található Kepler háza : Johannes Kepler matematikus és csillagász, illetve családjának lakóhelye volt 1626 és 1628 között, de maga a faház 1250 körül épülhetett, így ez a legidősebb múltra visszatekintő egészben fennmaradt faház Németországban. Érdekesség még, hogy az ókori Római Birodalom északi határa itt, a Duna mentén húzódott, ezért az északi kapu, vagyis a Porta Praetoria. Walhalla Regensburgtól mindössze 16 km-re található a Walhalla-emlékmű . A hegy tetején magasodó pantheonról azt gondolnánk, hogy az ókori idők óta itt magasodik és mekkorát tévednénk! Építését I. Lajos bajor király rendelte el 1836-ban és néhány évvel később, 1842-ben nyitották meg látogatásra alkalmassá. Az épület belsejében megannyi, mintegy 100 db mellszobor található híres német személyiségekről, mint például Albert Einstein vagy Joseph Haydn mellszobra. Az épületet két oldalról körül ölelő oszlopsor végén elénk tárul a páratlan panoráma; a Duna kanyargó folyója szegte zöldellő táj igazi kuriózum a szemnek. 70 lépcső vezet lefelé egy kisebb kiszögelléshez, ahonnan szintén gyönyörködhetünk a kilátásban. Straubing Tovább autózva, Regensburg-tól mindössze 40 km-re található ez az elragadó városka, Straubing. A belvárost színes házak és virágok díszítik, a főtér közepén nagy szökőkúttal és szobrokkal. Ottjártunkkor épp a hagyományos éves ünnepükre készültek a helyiek. Lévén, hogy arrafelé a mezőgazdaság fontos megélhetési forrása az embereknek; minden évben megünneplik, hogy az állatokat beterelik a földekről és elkezdődik a betakarítás időszaka. Ekkor a nők színes népviseleti ruhába öltöznek és kötényt kötnek előre. Ha jobb oldalon van a megkötés az azt jelenti, hogy szabad a vásár, viszont, ha bal oldalon van a csomó, akkor bizony már foglalt a hölgy szíve. Milyen egyszerű, nem? :) A férfiak pedig igazi marhabőrből készült rövidnadrágot viselnek az elején díszítéssel. Egyes nadrágokat állítólag generációkon keresztül viselik és nagy családi ereklyeként tartják számon. A családok a folyópartra kiülve piknikeznek és már az esti evezős versenyek szurkolásához készülődnek. Kicsit arrébb van óriáskerék és körhinta is, lehet enni wurstlit és inni a korsó kézműves söröket. Augusztus közepén-végén, ha erre járnánk, mindenképp érdemes egy kitérőt tenni a városba és részese lenni a fesztivál hangulatnak! Lombkorona-ösvény A közelmúltbeli, itthoni lombkorona-tanösvény botrányos megépítése miatt el sem tudtam képzelni, hogy ezt lehet ennyire jól kitalálni és megépíteni. Németországban erre is megvan a jó és követendő példa. A Sankt Englmar–Maibrunn nevű lombkorona tanösvény a Bajor Erdő Nemzeti Park fenyvesei fölött kanyarog összesen 370 méter távolságban. A belépő 12 euró/fő, amiért cserébe valódi élményt kapunk a természetben. Látszik, hogy az alkotók nem a természet kárára alakították ki koncepciójukat a tanösvény létrehozására, hanem próbáltak azt szinergikusan beleépíteni. Szerencsére jól sikerült az elgondolás. A fából készült hosszan tekergő nyitott folyosó több megállópontot is kínál, ahonnan csodás panorámában lehet részünk. Felfelé haladva pedig szép lassan elérjük az 50 m magasságot, ahonnan aztán valóban páratlan kilátás tárul elénk a környező bajor hegyekre. Maga a fa építmény a gyerekeknek is jó időtöltést biztosít, beépített csúszda (!) és számos ügyességi háló van kialakítva nekik, amin játszani, ugrálni tudnak. Lefelé egy másik úton haladhatunk tovább, a fenyvesek között különböző pontok vannak kialakítva, ahol interaktív módon megismerhetjük az ott lakó állatok kinézetét, hangját, lábnyomát. A különböző fafajtákról is képet kaphatunk a leveleik alapján, de számos egyéb, megismerésre váró érdekességről olvashatunk, tanulhatunk a kijárat felé haladva. Ha megéheznénk a helyi étterem számos hagyományos német ételt kínál, van egy kisebb játszótér is a gyerekeknek, és természetesen kulturált mosdó is. Akár egy félnapos program is kerekedhet az ösvény bejárásáról, ha nem csak végig sétálunk rajta, hanem kíváncsian mindent megnézünk, elolvasunk. Neuschwanstein kastély Utunkat az Alpok lábánál lévő Neuschwanstein kastély felé folytattuk, erről külön élménybeszámolót és hasznos információkat ebben a bejegyzésben találsz! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Általában repülővel szeretek elutazni külföldre, de idén autóval fedeztük fel a német bajor vidéket, ami lehetőséget adott arra, hogy sok szép helyre eljuthassunk a tájegységen belül. A legnagyobb bakancslistás hely nekem a Neuschwanstein-kastély meglátogatása volt. Az alábbiakban megosztom saját tapasztalataimat és néhány hasznos információt róla. Tartalomjegyzék: A kastély története Közlekedés, odautazás, szállás Jegyvásárlás, Belépés Étkezés Mária-híd Alpsee Hochenschwangau kastély A kastély története A Neuschwanstein kastély meglátogatása nekem nagyon régi álmom volt. A Disney filmben Hamupipőke kastélya is ennek alapján lett mintázva, illetve a disneyland-i Csipkerózsika kastélya is. :) II. Lajos bajor király, aki egyébként Sisi hercegnőnek unokatestvére volt a Wittelsbach családi vonalon, utasítására kezdték el építeni 1869 és 1886 között. Érdekesség, hogy a király csak 11 napot lakott összesen a kastélyban, ugyanis máig tisztázatlan okokból, egy nap, az alig 40 éves királyt holtan találták a Starnbergi-tó sekély vizében. A szóbeszéd szerint az addigra őrültnek titulált királyt az éj leple alatt megölték. Ez a momentum még inkább misztikussá teszi az amúgy is meseszerű kastélyt. A király kedvenc madara, a hattyú sok helyen megjelenik a kastélyban motívumként. Például a mosdókagyló csapjából a víz a hattyúszobor csőréből folyt ki, de ábrázolva volt az állat a függönyök, a padlózat és az evőeszközök díszítésén is. A vizet a közeli vízesésből nyerték ki, így rendelkezésre állt folyóvíz a kastélyban, sőt tudtak meleg vízzel főzni a konyhában és a WC-t leöblíteni! Abban az időben ez egyedülálló újdonságnak számított! Sőt, ez a kastély volt az első, amely elektromosságot is használt. II. Lajos nagyon szerette Richard Wagner operáit, ezért az épület belső falait sok helyen a zeneszerző történeteiből vett jelenetek díszítik (Trisztán és Izolda, Lohengrin, a Hattyú lovag). A király és uralkodásának történetéről és sok más érdekességről is lehet hallani a fél órás tárlatvezetésen. Fényképezni a benti termekben nem engedélyezett. A tárlatot követően van büfé, szuvenírshop, és ki lehet menni az épület erkélyére is, ahol bármeddig lehet fotózkodni a csodás panorámával; szóval 1 órát nyugodtan érdemes az ott tartózkodásra számolni. Közlekedés, odautazás, szállás: Mi előző este Schongau városában szálltunk meg, innen kb. fél óra volt a kastélyhoz eljutni autóval. Vannak elegáns szállodák közvetlenül a kastély mellett is, illetve közelebbi településeken szintén érdemes körbenézni. Fontos, hogy időben tervezzünk, mi is közelebb szerettünk volna megszállni, de már az összes szállás a booking.com-on telt házat jelzett. A helyszínen több parkoló van; mi a közelebbiben álltunk meg, itt 10 euro volt a napijegy. A kastély honlapján azt olvastam, hogy 45 perc alatt lehet felérni a bejáratig a parkolótól, és mivel pont annyi időnk volt az időpontunkig, elkezdtünk sietni felfelé, nehogy kicsússzunk a slotból (késés esetén nem engednek be, mert elindul a túravezetés) - végül 15 perc alatt felértünk, de újabb 15 percig nem kaptunk levegőt a meredek felfelé mászás után. :) Van egyébként lehetőség lovaskocsival és busszal is feljutni bizonyos magasságig, de a kastélyhoz vezető utolsó útszakaszt mindenképp gyalog kell megtenni. Jegyvásárlás, Belépés: A kastélyba reggel 9 órától este 17.30-ig 10 percenként vannak foglalható slotok. Külön van angol és német nyelvű vezetés. Július elején foglaltam a belépőjegyeket, és így is már csak aug 19-én a reggel 9.30-as időpontra volt hely. A nyári időszak nagyon zsúfolt, érdemes jó előre tervezni. Foglaláskor egyszerre vásároltam meg a jegyet a Neuschwanstein-i és a másik kastélyba. Oda volt több időpont még, így kényelmesen 14.55-kor kezdtük az ottani tárlatvezetést. Foglalni időpontot és belépőjegyeket vásárolni ezen a hivatalos oldalon keresztül érdemes: https://www.hohenschwangau.de/en/tourstickets/official-tickets Nem szükséges kinyomtatni a jegyeket, elég mobilról a QR kódot a leolvasóhoz tenni majd. A bejáratok előtt egy kihelyezett LED tábla jelzi, ha eljött a mi időnk; innentől 10 percünk van beolvasni a QR kódot és belépni a kapun. Kisebb hátizsákot előre, a hasunkhoz fogva lehetséges bevinni, de a nagyobb kastélynál van lehetőség megőrzésre szekrényekbe zárni a dolgainkat. Étkezés: Vigyünk magunkkal elegendő vizet és ételt, mert a kastélyban ugyan van egy büfé (csak készpénzt fogadnak el), de elég gyér a kínálata. A két kastély közötti úton pedig végig az erdőben sétálunk, így is nincs lehetőség semmilyen étel vagy ital. vásárlására. A lenti részen, ahogy említettem, több étterem is működik. Mi a Müller Hotel éttermébe ültünk be, finom volt az ebéd és gyors a kiszolgálás. Mária-híd (Marienbrücke) A kastélytól mi kényelmesen, 20-30 perc alatt átsétáltunk a Marienbrücke-ig, azaz a Mária-hídig. Nevét a király édesanyjáról, Mária bajor királynőről kapta. 93 m magasan köti össze a két Innen lehet a legszebb fotókat készíteni a kastélyról. Rengetegen állnak sorba, hogy feljussanak a hídra, de azért halad a tömeg, 5 percnél tovább mi sem álltunk sorba. Ha a híd másik végéig elsétálunk és nem állunk meg rögtön az elején, akkor sok szép fotót lehet készíteni a fotókba belógó emberek nélkül. A hídtól aztán lefelé sétáltunk, vissza a parkoló felé. Alpsee Az út viszont kissé arrébb kanyargott, mint ahol feljöttünk, így lyukadtunk ki a másik parkolóba. Ez leginkább a turistabuszok megállóhelye, de autóval is lehet próbálkozni. Ezenkívül vannak különböző éttermek, egy múzeum a bajor kultúráról, illetve egy csodálatosan szép, kristálytiszta tó, aminek a partjára ki lehet ülni nézelődni és napozni. A németek persze bementek a 18 fokos vízbe úszni is egyet. :) A tó kb. 5 km hosszú partszakasszal rendelkezik, ezért ha nagyon szeretünk sétálni, akár e körül is tehetünk egy kisebb sétát. A két kastély közötti tárlatvezetésre szerintem minimum 3-4 órát hagyjunk, hiszen el kell jutnunk egyik helyről a másikig, és közben úgyis megállunk fényképezkedni, vagy enni valahol. Hochenschwangau kastély A másik kastély egy sokkal kisebb, de annál családiasabb kialakítású neogótikus stílusú kastély. Ebben az épületben töltötte II. Lajos király a gyerekkora nagy részét, akkoriban a Neuschwanstein kastély még nem is létezett. A tárlatvezetés 40 perces volt, és sajnos itt sem engedélyezett fényképezni, mivel a kastély magántulajdonban van. Az angol nyelvű idegenvezetés alatt megtudtuk, hogy a XVI. századig schwangau-i lovagok birtokában volt, majd II. Miksa bajor király (II. Lajos király édesapja) vásárolta meg és újíttatta fel. Leginkább nyári és vadászrezidenciaként használták. A hattyú, mint az uralkodó kedvenc állata, itt is sok helyen feltűnik, motívumokban megjelenik. A németországi túra következő állomásairól írt élménybeszámolómat megtalálod erre a linkre kattintva! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) A németországi túra következő állomásairól írt élménybeszámolómat megtalálod erre a linkre kattintva! További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Egyszer olvastam egy cikket, miszerint nyáron Salzburgban lehetetlen szállást találni, hiszen a városi ünnepi játékok (Salzburger Festspiele) miatt hömpölyög a tömeg az utcákon és az odalátogatók már év elején lefoglalják az összes szobát. A koronavírus miatt ez persze megváltozott, és amikor Ausztria zöld besorolást kapott 2020 nyarán, gondoltam, itt az alkalom, hogy végre turistamentesen megnézzem Mozart szülővárosát. Tartalomjegyzék: Odautazás Salzburg városa Mirabell-kert Mozart Salzburg-i dóm Városi temető Salzburg-i vár Kapuzinerberg Utazás vonattal Barátnőmmel, Mónival már tavaly ősszel együtt utaztunk Szingapúrba , és most elérkezettnek láttuk az időt egy újabb jó kis csajos kirándulásra. Pénteken munka után, hátizsákunkkal felültünk az osztrák Railjet esti, Budapest-Salzburg közvetlen járatára és éjjel 2-re már meg is érkeztünk Ausztriába. A vonaton amúgy végig viselni kellett a maszkot, ami az elején fura volt, de aztán szinte már hozzánk nőtt. :) A szállásunkat a főpályaudvarhoz (Salzburger Hauptbahnhof) közel foglaltam a booking.com-on keresztül rugalmas lemondási lehetőséggel. A gyors becsekkolást követően kényelmesen tudtunk még 6 órát aludni a reggeliig és az étkezés után friss lendülettel indultunk neki a város meghódítására. Első benyomás Legelőször a tisztaság, a sok virág és a természetes zöld növényzet fogott meg Salzburgban. Bármerre mentünk, mindenhol virágok díszítették az utcákat, gondozottak voltak a házak és a helyieken látszott, hogy örülnek a turistáknak. Mert persze voltak látogatók rajtunk kívül is, de a beszédükből következtetve inkább németek és olaszok; magyar szót elvétve hallottunk. Azért sikerült egy olyan étterembe betérnünk vacsorázni, ahol magyar volt a felszolgáló hölgy – hiába, magyarok mindenhol vannak. :) A járvány miatt a múzeumok és a várba felmenő sikló is hónapokig zárva volt, de szerencsénkre ez volt az első hétvége, amikor utóbbi újra elkezdett üzemelni. A zárt helyekre azért még nem akartunk bemenni, inkább sétálva és kívülről tekintettük meg a város nevezetességeit. Így is olyan volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, kényelmes tempóban bőven belefért a város felfedezése egy napba. Mirabell-kert Szállásunk, az a&o Salzburg Hauptbahnhof Hotel kb. 15 perc gyaloglásra volt az első látnivalótól, a Mirabell-kerttől. Ebben a kertben a színek játéka valami csodálatosan szemet gyönyörködtető. Talán a kissé esős-hegyvidéki klímának is köszönhető, de olyan élénk színekben pompáztak a növények és a virágok, hogy nem bírtunk betelni velük. A kert egész évben ingyenesen látogatható, kis ösvényei között akár labirintusosat is lehet játszani ;) A kert neve spanyolul jelenthetné azt, hogy „nézd a szépet” ( mira bell ’), de eredetileg az olasz mirabile és bella szavakból áll össze, amely azt jelenti „csodálatra méltóan szép”. A barokk stílusú kert közepén szökőkút és azt körbefogó szobrok állnak, amely a négy ősi elemet (tűz, víz, föld, levegő) szimbolizálják. Esküvőket és hangversenyeket, szabadtéri színházi előadásokat szoktak itt tartani. A régi filmek rajongóinak egy kis kulisszatitok: itt játszódik a Muzsika hangja film híres Dó-ré-mi dal éneklésének jelenete. Mozart épületei A kert végétől alig pár lépésnyire máris jobb oldalunkon ott található a városi színház és vele szemben W.A Mozart lakóháza. Ez ma már múzeumként működik, de csak az előterébe tértünk be egy fotó erejéig. A múzeum már látogatható . Az utca tetején magasodik a Szentháromság templom (Dreifaltigkeit Kirche), amely sajnos zárva volt, de tekintélyparancsoló kinézete uralta az egész környéket. Kicsit továbbsétálva kiértünk a térre, a Platzl-ra, ahonnan átsétálva a hídon, elértünk Salzburg „budai” oldalára. Amúgy a város tényleg kicsit hasonlít a mi városunkra, egyik oldala a sík terepű, vásárló utcákkal, míg a másik oldalon található az 542 m magas hegyoldal, a Hohensalzburg csúcsán magasodva a középkori várral, a hegyoldalban pedig kanyargós, óvárosi utcácskákkal. Az egyik híres utca a Getreidegasse, amelyen Mozart szülőháza is található. Piaci forgatag és a Salzburg-i Dóm A sok kis utca között egyszer csak belecsöppentünk egy piaci forgatagba ( Grünmarkt ), ahol frissen sült virsli, kolbász szag borította be a teret, és édesen illatozott a brezel, az az osztrák édes péksütemény, amely a képen is látható. Itt éreztem meg igazán a város mediterrán hangulatát; kávézók, az életet élvező emberek, óriás gyümölcs és zöldség pultok, emberek nevetése, zsibongása – Istenem, mennyire hiányzott ez tavasszal! A téren állt egy csodás templom ( Kollegienkirche ), és ha már ott voltunk, kíváncsiságból besétáltunk. Olyan jó, hogy nem kellett kerülgetni a turistákat, hanem nyugodtan, kényelmesen, saját tempóban körbe tudtuk járni a belső terét. A barokk stílusú templom, amely a Salzburgi Egyetem temploma és a Világörökség része. Az általános barokk túldíszítettség helyett visszafogottan és ízlésesen jelennek meg a stílus jegyei. Továbbsétálva, a salzburgi ünnepi játékok előkészületeibe botlottunk, és egyszer csak ott magasodott fölénk a lenyűgöző dóm épülete. Sok templomban, bazilikában és dómban jártam már, de ez valamiért megérintett. Talán a kevés ember miatt, de olyan békés csendet árasztottak a falak magukból, hogy szinte megéreztem én is azt az isteni erőt, amit a hívők szoktak buzgó imádkozásuk alatt. Finom elegancia, emelkedettség jellemezte a díszítéseket, hozzá hihetetlen tiszta, fehér falak és érdekes építészeti megoldások, illetve csodálatos freskók a kupola belső részében. Még most is ámulatba ejt, hogy a régi időkben milyen csodák megalkotására voltak már képesek az emberek. Ma mintha valahogy ezt elfelejtettük volna, és csak arra fókuszálunk, hogy minden mielőbb kész legyen, nem törődve a részletekkel és azzal, hogy a jó dolgokhoz tényleg idő kell és türelem. Pedig a jó dolgokra tényleg megéri várni. Azt hiszem, az alábbi képek önmagukért beszélnek. A templomból kilépve a hatalmas Residenzplatz -ra értünk, ahol rendszeresen szerveznek sport és kulturális eseményeket. A tér közepén álló szökőkút a XVII. század óta szemtanúja a világ történéseinek és az egyik legjelentősebb barokk emlékmű Európában. Én mégis azért szerettem ezt a teret, mert oldalánál találtunk egy hangulatos kávézót, ahova kiülhettünk pihenni és inni egy jeges gyümölcslevelet, ami igazán jól esett a nagy melegben. Ahogy észleltük, nemcsak külföldiek, de a helyiek is betértek ide egy baráti találkozásra, csevegésre. Salzburg városi temetője A napunk második részében elhatároztuk, hogy siklóval felmegyünk a hegy tetején lévő várba. Tekergésünk közben botlottunk bele egy városi temetőbe a hegy lábánál. Kicsit morbid, de engem temető még nem nyűgözött le ennyire. Egyszerűen azon a kis helyen annyi virág és zöld volt és a sírok annyira gyönyörűen kivitelezett, kovácsoltvas díszítésű fejfákkal voltak egymás mellé rendezve, hogy inkább egy gyönyörű kertre hasonlított az egész, mint temetőre. Kicsit fura is volt, hogy teljesen szabadon, turisták által is látogatható az egész terület. A szikla oldalában volt a Katakomba rész, ahol Mozart húgának és Haydn öccsének közös síremléke is található. Ennek a sziklás résznek a megtekintésére nem is a történelmi emlékek tanulmányozása, hanem az ablakból elénk táruló kilátás miatt volt érdemes befizetni. Csodálatos a dóm, a temető és a vár együttes látványa, amelyet csak a szemünk képes egyszerre befogadni, fotók csak egy-egy részletet tudnak visszaadni a páratlan szépségű tájból. A Salzburg-i vár A temetőből kiérve csak megtaláltuk az utca végén a siklót, amely pár perc alatt felvitt minket a hegy tetejére. A jegyünkkel a várban található múzeum egy része is látogatható volt, itt megtekinthettük a középkori élet megmaradt emléktárgyait (népviseleti ruhák, harci öltözetek, gyerekjátékok stb). A várból páratlan látvány nyílt a városra és a környező zöld hegyekre, illetve a várost kettészelő Salzach folyó ra. Innen kényelmesen lesétáltunk a városba és a nap további részében már csak nézelődtünk, illetve megvacsoráztunk a Fiedeler Affe étteremben, ahol a magyar felszolgáló hölggyel találkoztunk. Én biztosra mentem, és Wiener Schnitzel-t kértem petrezselymes krumplisalátával; szerencsére nem kellett csalódnom. :) Kapuzinerberg Vasárnap sajnos a délelőttünket és a shoppingolási terveinket elmosta az eső (és az a tény, hogy Ausztriában vasárnap minden bolt zárva tart), de kora délután még pont volt annyi időnk a vonatindulás előtt, hogy elsétáljunk és felmásszunk a város „pesti” oldalának dombjára is. A neve viccesen Kapuzinerberg és legalább 60 fokos dőlésszögben emelkedik az út a csúcshoz, így „kellemesen” kimelegedtünk, mire felértünk. Azért megérte az erőfeszítés, innen nézve egészen új szemszögből láthattuk egyszerre a hegyen lévő várat, a dómot és a „budai” óvárosi részt. Egy helyi étteremben elfogyasztott ebéd után visszasétáltunk a szállásunkra, felkaptuk a hátizsákunkat és negyedóra múlva már az állomáson vártuk a vonatunkat hazafelé, amellyel 5 és fél óra alatt minden gond és átszállás nélkül berobogtunk a Kelenföldi vasútállomásra. Ha az ember egy kis kikapcsolódásra, mégis hasznos időtöltésre vágyik megfizethető áron, akkor szívből ajánlom neki a miénkhez hasonló salzburgi hétvégét! :) További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért , információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Ha csak kiszakadnánk az állandó hétköznapi pörgésből és nem ijedünk meg a jelenlegi, enyhén szólva is káoszos légiközlekedéstől, akkor egy hosszú hétvégére irány az olasz divat fővárosa, Milánó és a kevésbé trendi, de annál több látnivalót rejtegető Torinó városa! Tartalomjegyzék Utazás Torinóba Torinó látnivalói Keresztelő Szent János katedrális és a torinói lepel Porta Palatina Egyiptomi Múzeum Via Roma és a Piazza San Carlo Királyi Palota Mole Antonelliana A pénztárcánk sem fogja bánni az utat, mindkét desztináció azon kevés helyek között van, ahova még tényleg pár ezer Ft-os repjegyekkel utazhatunk. Barátnőmmel így vettük meg a Wizzair-nél a repjegyünket oda-vissza Milánóba 9.000 Ft-ért. A Ryanair 2022. nyarán Torinóba még közlekedett, így ide is olcsó árakon tudtunk eljutni. Utazás Torinóba A városba Milánón keresztül jutottunk el, mert a Wizzair csak ide repül, Torinóba sajnos nincs járata. Szóval, Milánó repülőterére az esti órákban értünk, és direkt egy közeli hotelt foglaltam, hogy az este ne menjen el még egy órás utazással a belvárosig. A google térkép szerinti 20 perc séta a valóságban jóval többnek tűnt, így taxit fogtunk, gondoltuk 5 perces autóút nem lehet olyan drága. De…az lett…30 eurót sikerült otthagynunk ezért a röpke transzferért, ami azért eléggé lelombozott minket, de egy hideg aperol spritz-cel a hotelünk teraszán fél óra múlva már csak nevettünk az egészen. :) Másnap reggel kiderült, hogy van ingyenes transzfer busz, ami bizonyos időközönként cirkulál a reptér és még 1-2 hotel között, amik szintén itt találhatóak. Így már vidámabban értünk vissza a repülőtérre, ahonnan a Flibco busztársaság indít óránként járatot Torinóba 22 EUR/fő áron. Ezzel utazva már dél körül a másik olasz városban voltunk, ahol 1 éjszakát szándékoztunk tölteni, majd innen tovább Milánó városába vonattal. Szóval, a szállásunkat könnyen megtalálva, a szobánkat elfoglalva és kicsit felfrissülve vágtunk neki a város felfedezésének. Torinó látnivalói Ami először feltűnt, hogy sajnos kevés fa van az utcákon, ellenben a macskaköves utak nagyon hangulatosak. Második, hogy alig volt ember az utcákon – bár, ha jobban belegondolok, ez a 40 C fokos hőségben annyira nem is meglepő. Keresztelő Szent János katedrális és a torinói lepel A városról sokaknak szerintem a torinói lepel jut eszébe, amelybe állítólag Jézus Krisztus testét tették a keresztre feszítése után. A szent leplet itt őrzik az épületben, de a látogatóknak csak egy hű másolatot mutatnak meg, azt is plexiüveg mögé rejtve. Picit ez csalódás volt nekünk, azt hittük, hogy az eredetit fogjuk látni… pláne, hogy kifelé menet a templomból megpillantottuk Leonardo Da Vinci: Utolsó vacsora festményét a bejárat felett, ami szintén nem az eredeti, hiszen az Milánóban található… Az 1491-1498-ban épült katedrális mellett áll egy külön harangtorony, amelynek tetejéről állítólag Pazar kilátás nyílik a városra (sajnos ott jártunkkor nem lehetett felmenni). Porta Palatina Ez a vörös építmény a világ legjobban megmaradt római kapuja az I. század óta! Érdekes, hogy ma már az emberek csak átsétálnak rajta, mellette pedig egy emeletes tömb lakóház kapott helyet. Innen visszatekintve viszont nagyon szép rálátásunk lesz a katedrálisra és a harangtoronyra. Egyiptomi Múzeum / Museo Egizio Az utazásunk napján mivel csak este indult a gépünk, kora délután ellátogattam a Szépművészeti Múzeum Bosch kiállítására. A majd’ 5000 Ft-os jegyért nem csodálhattam meg túl sok képet Bosch-tól, sok alkotás az ő követőinek keze munkája volt. Viszont találkoztam két régen látott ismerősömmel, és így már minden pénzt megért J Az Egyiptomi Múzeumban ugyanakkor, átszámolva szinte ugyanennyi belépő díjért (15,50 EUR) 14.000 kiállítási tárgyat tekinthettem meg! 4 emeleten mindenhol fáraók szobrai (köztük Szekhmet, II. Széthi és II. Ramszesz!) szarkofágok, egyiptomi tekercsek és hétköznapi használati tárgyak vannak bemutatva az ókori Egyiptom világáról. Ha mindent alaposan szeretnénk megnézni, akkor nyugodtan szánjunk rá akár 3-4 órát is a látogatására! Via Roma és a Piazza San Carlo A múzeumból kisétálva szinte rákanyarodunk a Via Roma útjára, amely a város egyik legelegánsabb utcája luxus márkák kirakataival tarkítva. Az utca végén találjuk a San Carló teret, ahol a város legrégebbi kávézói adnak pihenésre lehetőséget. A tér közepét egy lovas bronzszobor uralja, illetve a tér másik végét két templom zárja; Ciesa di San Carlo Borromeo és a di Santa Cristina. Naplementekor különösen hangulatos a lemenő nap fényében megvilágított tér látványa. Királyi Palota / Reale Palazzo Másnap délelőtt még volt időnk elmenni, megnézni a Királyi Palota épületét kívülről és kertjében tenni egy kisebb sétát. Az előtérben egy vándorkiállítást is megleshettünk. A királyi fegyvertár, vagyis az Armeria Reale a királyi palota egyik leghíresebb része, itt Európa egyik legjobb fegyvergyűjteménye tekinthető meg. Mole Antonelliana A palotától nem messze található az Operaház és amelletti utcán tovább sétálva a világ legmagasabb múzeuma, a Mozi múzeum. 167,5 m magasságból páratlan panoráma tárul elénk Torinó városáról, egyszerre látni a sík „pesti” oldalát és a csodás zöld növényzettel körülölelt, valamint Pó folyó által kettészelt „budai” oldalt is. Az épületbe kicsit nehézkes a bejutás, külön fél órát álltunk sorba, hogy aznapra belépőjegyet kaphassunk (meghatározott belépési idővel), majd maszkban újabb negyed órát álltunk sorba, mire a liftbe beszállhattunk. Itt nagyon éreztük az olasz szervezetlenséget, de a látvány bőven kárpótolt minket minden bosszúságunkért. Ha a mozi múzeum is érdekel bennünket, arra külön jegyet kell váltani, de cserébe 4 emelet magasan sétálhatunk és kanyaroghatunk a mozi történelmét, és hőseit bemutató kiállításon. Utunk folytatódik Milánóban, ha az ottani élményeinkre és a város nevezetességeire is kíváncsi vagy, kattints ide a következő cikk elolvasásához! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

A 2022. nyarán tett egynapos torinói városlátogatásunk után, (amelyről személyes élménybeszámolót és a város nevezetességeiről itt olvashatsz ) vonatjegyet váltottunk és a kb. 2 óra alatt átszeltük a Pó folyó szabdalta olasz vidéket, hogy megtekinthessük Milánó városát. Tartalomjegyzék Galleria Vittorio Emanuele II Milánói dóm Az operaház / La Scala Bosco Verticale Sforza-vár/ Sforzesco Castello Arco della Pace Hazafelé Galleria Vittorio Emanuele II Milánót Párizs mellett a divat fővárosaként emlegetik és nem véletlenül. Az olaszok még egy családi fagyizáshoz is olyan elegánsan öltöznek fel, mint amikor nálunk egy színházi előadás megtekintésére készül az ember. A „szalon” pedig rendelkezésünkre is áll; a Galleria Vittorio Emanuele II árkádokkal díszített sétáló utca a világ leghíresebb Fashion street-je, tele luxusmárkák kirakataival. Egyes üzletek előtt kígyóztak a sorok, hogy az emberek bejuthassanak vásárolni! Ha inkább kulturálódnánk, akkor térjünk be az egyetlen itt lévő könyvesboltba, a Liberia Bocca-ba. A 148 m hosszú passzázs építését 1865-ben kezdték meg, és 1877-ben avatta fel a névadó II. Viktor Emánuel, az egyesített Olaszország első királya. Sajnos tervezője, Guiseppe Mengoni a Galleria építése közben, az állványzatról lezuhanva meghalt, így nem élhette meg az átadását. Milánói dóm A passzázsból kiérve szemünk elé tárul Olaszország 2., a világ 5. legnagyobb székesegyháza, az Il Duomo. A gótikus stílus tökéletes mintapéldáját közel 600 (!) éven át építették, végül csak 1965-ben fejezték be. A kupolatorony 109 m magasan található, innen csodás kilátásban gyönyörködhetünk, jó időben állítólag az Alpokig is ellátni. Az operaház / La Scala A dómtól kis sétával eljutunk a világhírű operaházhoz, amelynek épülete kívülről szerintem nem hordoz semmi extrémitást; ha nem tudnám, hogy ez a La Scala, simán elsétálnék mellette. A Mária Terézia által elrendelt építését követően, 1778-ben nyitották meg a közönségnek, és sokáig itt volt Európa legnagyobb színpada. Ma is elismerés, ha valaki itt léphet fel, többek között olyan világsztárok mint Maria Callas vagy Luciano Pavarotti is megfordult már a színpadon. Bosco Verticale Ez a környezetvédelem és a környezettudatosság egy ékes példája szerintem. A lakóházak szinte nem is látszódnak a sok fától és a növényzettől. Közel egy hektárnyi erdőt ültettek el a két épület erkélyein, és a házakat éppen ezért szokás Milánó tüdejének is nevezni. Az biztos, hogy nem mindennapi látvány, de a lakások ára sem az; a 400 luxusapartman lakásonkénti négyzetméter ára ma már akár 10-18.000 EUR is lehet! Sforza-vár/ Sforzesco Castello és a Sempione park / Parco Sempione A Sforza-vár épületébe a Via Dante út ütközik bele, amely kicsit a mi Váci utcánkra hasonlít. Frekventált fekvésük ellenére az éttermek árai elfogadhatóak; nagyon finom facsart narancslevet ittunk és igazi olasz, enyhén csípős penne arrabiata-t ettünk. A hatalmas erőd még a XV. században épült Milánó herceg utasítására, ma már múzeumnak, kiállításoknak ad otthont. Mögötte terül el Milánó „városligete”, a Sempione park, ahol az olaszok futnak, bicikliznek, piknikeznek, zenélnek, egyszóval élvezik a hétköznapjaikat. A vár csak este 19 óráig van nyitva, a park viszont bármikor ingyenesen látogatható. Arco della Pace A parkon keresztül sétálva érünk el a Béke térig, vagyis az Arco della Pace-ig. Itt voltunk olyan szerencsések, hogy egy ázsiai pár esküvői fotózásának lehettünk szemtanúi. A tér másik oldalán található egyik bisztró teraszán ücsörögve és aperol spritz-et szürcsölve egy színes villamos robogott el mellettünk – hiába Love is love, és ez így van jól. Hazafelé A repülőtérre a Milano Centrale központi pályaudvarról induló busszal jutottunk ki, 10 EUR volt az egy útra szóló jegy per fő. Az egyórás út után a Wizzairtől sms-t kaptam, hogy a gépünk késni fog, de szerencsére a reptéren működő hamisítatlan olasz étterembe beültünk ebédelni és így gyorsan eltelt a plusz idő is. Nem véletlenül mondják az olaszok, hogy „a ridere e mangiare nun se perde mai tempo”, vagyis „a nevetésre és az evésre az idő soha nem elvesztegetett”. Valamit nagyon tudnak ezek az olaszok… :) Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép és élménybeszámoló megtekintéséhez! :)

Szállás, étkezés, programok, látnivalók Tartalomjegyzék Általános jellemzők Utazás Szállás Étkezés Programok, látnivalók Általános jellemzők Mauritius, ez az aprócska sziget Madagaszkártól 900 km távolságban keletre, Réunion szigetével szomszédságban sokkal több mindent rejt, mint azt az ember előzetesen gondolná. Klisének hangzik, de tényleg így van. Legtöbben annyit tudnak róla, hogy egy afrikai ország az Indiai-óceánon. Azt viszont gondoltátok-e volna, hogy csak 1992 óta köztársaság? Előtte volt portugál, holland, francia, de még brit gyarmat is? És azt, hogy az ott lakók inkább hasonlítanak az indiaiakra, mint az afrikaiakra, mert nagyon sokan Indiából betelepített akkori munkások negyed-ötöd generációs leszármazottai? Vajon azt ki gondolta volna, hogy hiába egy dzsungeles, egzotikus hely, nincs se kígyó, se mérges pók, se skorpió, se vadállat az egész szigeten? Egyetlen őshonos állatuk, a röpképtelen dodó kacsa pedig kihalt már a XVIII. század elejére? Csupa érdekesség az egész hely! Még egy ráadás: a sziget a nevét a holland Orániai Móric hercegről kapta (hollandul: Maurits van Nassau), amikor a hajósok települést alapítottak itt 1638 körül. Utazás Az Emirates A380-as gépével érkeztünk 500 másik utassal együtt (!) a zöld szigetre. Időjárást tekintve kb. március – augusztus vége között tart a szeles, esősebb, de amúgy száraz tél, míg szeptembertől február végéig van a párás meleg nyár. A helyiek arra panaszkodtak, hogy ilyen hideg és elhúzódó telük még sosem volt; és ez mégis hány fokot jelent, kérdeztem őket. 20-23 C fokot, válaszolták. Hát, szeretnék én is ennyire „hideg” telet itthon, Magyarországon! :) Utazásunkat úgy alakítottuk, hogy 10 nap alatt legyen időnk megnézni a sziget északi és déli részét. Ez utóbbival kezdtük, ahol 5 napot töltöttünk. A déli rész szelesebb, mint az északi, és így hidegebb is volt. Az óceánnak olyan sodrása volt, mintha folyó lenne, és olyan hideg, mintha az Atlanti-óceánban akarnék fürödni. Ezek után nem csodálkoztam, hogy a Balti-tenger hideg vizén edződött németeken kívül, még a helyiek sem tették bele a lábukat a vízbe. Szállás Szerencsére az ötcsillagos hotelünk rendelkezett több medencével, köztük volt fűtött is, így mindenki megtalálhatta a maga kedvencét. A colonial stílusban épített resort eszméletlenül gyönyörű volt, és a fehér szín dominanciája még inkább elegánssá varázsolta az egész hely megjelenését. Érkezésünkkor saját komornyikot rendeltek ki mellénk, aki az ott-tartózkodásunk teljes ideje alatt éjjel-nappal a segítségünkre volt, bármilyen kérdésünk kapcsán. Az egész helynek volt egy, a letűnt gyarmati időket idéző miliője, így képzelem el, amikor a gazdag nyugat-európaiak az 1800-as években elutaztak egzotikus helyekre nyaralni. Mindenhol a természet és az ember összhangját próbálták meg kialakítani, a fából készült berendezések és maguk az épületek ezt nagyban segítették. A napfény remek kihasználása számtalanszor fenséges fényjátékkal kápráztatott el bennünket. A szobánk is világos, természetes stílusban volt berendezve, az erkélyünkről pedig fantasztikus kilátásunk nyílt az óceánra és az elmaradhatatlanul velejáró pálmafákra. Étkezés Félpanziós ellátásra fizettünk be, és nem maradtak el a fenséges a la carte ételek, illetve helyi különlegességek sem. Bőséges büféreggeli jutott mindenkinek sok gyümölccsel, zöldséggel, de akár angol reggelit vagy nutellás palacsintát is lehetett választani. Vacsorára a tenger gyümölcsei voltak legnagyobb kínálatban. Mivel sajnos én semmi olyan ételt nem szeretek, ami vízből származik, ezért életemben először megkóstoltam a steak-et (well done módra sütve) és annyira ízlett, hogy a következő négy este mindig ezt kértem a menüsorból főételnek. :) A helyi éttermektől kicsit tartottam, de nagyon ízletes, bár enyhén csípős ételeket készítenek, amelyeket banánfa levélen szolgálnak fel rizzsel és édesburgonyapürével. Programok, látnivalók Mivel az aktív pihenést szeretjük, ezért az első két nap után szerettük volna felfedezni a sziget déli részét és természeti látnivalóit. Ugyanakkor, ha nem akartuk volna elhagyni a szállás területét, akkor sem unatkoztunk volna, hiszen a resort minden nap, egész napra gondoskodott a vendégeinek programokról. Így jutottunk el egyik nap egy üvegpadlós csónakkal a korallzátonyokat meglesni a vízben vagy tanulhattam pár alaplépést a helyi táncukból, a sega-ból. Egyik este a menedzsment minden vendéget meginvitált egy kis tengerparti rumkóstolásra, ahol a kellemes zene mellett tényleg volt lehetőség a szálloda vezetőivel is beszélgetni, koccintani. (Mauritius leginkább a cukornád felhasználásából, és ennek köszönhetően rumgyártásból, és ezek exportjából él) A szálláshelyen kívül is számos program várja az arra fogékony turistákat. 1. Le Morne félsziget és a Brabant hegy A hegy nevét a holland Kelet-indiai Társaság Brabant hajóról kapta, amely 1783. december 29-én zátonyra futott a sziklákon és elsüllyedt. A legenda szerint, amit a helyi taxis kísérőnk mesélt el nekünk, a hegy sok menekült rabszolgának adott otthont a XIX.században. 1835-ben végül eltörölték a rabszolgaságot és rendőröket küldtek a hegyhez, hogy a jó hírt jelezzék az ott élők felé. Ők viszont félreértették a rendőrök jövetelét és sokan a hegy tetejére menekültek, majd onnan inkább a mélybe vetették magukat, csak ne kelljen újra rabszolgaságban élniük. 1987. február 1 óta ezért ezt a napot a helyiek, de főleg a mauritiusi creol leszármazottak, a rabszolgaság felszámolásának éves megemlékezéseként ünneplik. A hegy 556 m magas és 2008 óta az UNESCO Világörökség része, a Le Morne félsziget öbleit pedig egy különleges geológiai jelenség teszi a világon egyedülállóvá. Biciklitúránk során azért láttuk, hogy a helyiek nem 5 csillagos szállásokon laknak, hanem sokszor sajnos saját maguk által épített bádogházakban. 2. Vízalatti vízesés Ez a földrajzi jelenség pedig az úgynevezett „vízalatti vízesés”. Az itt lévő különleges korallzátonyoknak, valamint az árapály jelenségnek köszönhetően a lagúna felülnézetből olyan, mintha a víz beszakadna a vízbe. Szavakkal nem is lehet teljesen leírni ezt a természeti csodát, ezt inkább látnia kell az embernek, méghozzá madártávlatból. A helikopter túránk részeként megtekinthettük a „vízesést”, amely életreszóló élményt jelentett számunkra. 3. Chamarel vízesés Mauritiuson a téli esőzések következtében számtalan vízesés található, talán a leghíresebb a a Brabant hegytől vissza keletre, a sziget belseje felé haladva a Chamarel falu mellett található. Több mint 90 m magas bazalterkélyről zúduló kettős vízesést csak távolról figyelhetjük, illetve helikopterrel lehet még megközelíteni, mert teljesen körbeveszi a természet. 4. Chamarel, a 7 színű föld A vízeséstől tovább sétálva érjük el a 7 színű föld helyét, ahova ottjártunkkor 500 rúpia, azaz 4800 Ft volt a belépő. A 7500 m2-n található kőzetek a korábbi vulkáni működés során a felszínre kerülő vas és aluminium-oxidokkal színeződtek, majd az eső és a szél által lecsiszolódtak róluk a kevésbé ellenálló rétegek: így alakult ki a 7 különböző szín; a rózsaszín, vörös, barna, sárga, lila, zöld és a kék. Ez a különböző színekben pompázó felület viszont már nagyon ellenálló, még trópusi ciklonok, heves esőzések sem tudnak benne kárt tenni. Csodálatos látványt nyújt ez a természeti jelenség, érdemes körbesétálni a kijelölt útvonalat, majd az út végén a kávézóban elfogyasztani egy kis cukornádból préselt cukárnád italt. Visszafelé egy teknős rezervátumot is megtekinthetünk és ha szerencsénk van az óriásteknősök megmozdulnak és nem csak alszanak. 5. Black River völgy Hát, ha van elképesztő kilátás, akkor ez az! Mauritius vulkáni sziget lévén a belsejében sok hegynek ad otthont, ezek az évezredek során V alakú völgyeket vájtak ki egymással szemben és sorakoztak fel a sziget belsejében. Itt is találunk kisebb vízesést, az Alexandra Falls-t, de csak magában a tájban gyönyörködni is megéri! 6. Teamúzeum és ültetvény A völgytől autóval nem messze, a B88-as úton elhagyva a Grand Bassin hindu templomot található a Bois Cheri teaültetvény és ide épített teamúzeum. Ide 250 rúpia, azaz kb 2000 Ft volt a belépő és a tea történetét ismerhetjük meg a kiállítás során. A terület másik oldalán, egy mesterséges tó felett, és azt körülvéve láthatjuk mindenfelé a teaültetvényeket. Mauritius fontos bevételi forrása a tea export. Sokféle fekete teájuk különböző ízesítésekkel is kapható és a domb tetején található épületben ki is próbálhatjuk a csokis, vaníliás vagy éppen karamellás ízű teákat. Lehetőség van vásárlásra is belőlük, szerintem a sima, fekete teájuk a legjobb, ebből vettem is két dobozzal az itthoni hideg téli estékre. Már olvashatsz a sziget északi részén lévő látványosságokról is, illetve kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez!

Szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindhárom országba eljutottam már eddigi életem során, és sokan kérdezgetik tőlem, hogy melyik a legjobb hely a három közül. Gondoltam sorra véve néhány szempontot, megosztom tapasztalataimat, s ezek alapján hátha könnyebben tud mindenki dönteni, melyik úti célt válassza, ha télből a nyárba utazna el. Tartalomjegyzék Időjárás Oda- és visszautazás, közlekedés Szállás és étkezési lehetőségek Programlehetőségek Utazás gyermekkel Időjárás Mindhárom szigetország az Indiai-óceánhoz tartozik, ezért elsőre azt gondolhatnánk, hogy a klímájuk hasonló, de ez nem ennyire egyszerű! A Maldív-szigeteken a monszun időszak áprilistól szeptember végéig tart, de a téli hónapokban is előfordulhatnak heves esőzések, attól függően, hogy a szigetcsoport melyik részére megyünk. A Seychelle-szigetek és Mauritius kiszámíthatóbb, egész évben kellemes, 27-32 Celcius fok közötti a hőmérséklet, de míg előbbinél november - február, addig utóbbinál április - augusztus vége között esősebb, így magasabb páratartalmú a levegő. Ha bevállaljuk, hogy esősebb időszakban megyünk, cserébe olcsóbb árakat kapunk a szálláshelyeken. Oda- és visszautazás, közlekedés Szerencsére már egyik helyre sem kell kötelező oltás vagy PCR teszt, turistaként szabad az út. Hosszú utazásoknál azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi ideig tart az oda- és hazafelé út, és mennyi időt "veszítünk el" az átszállással. A két szigetcsoport szinte az összes nagy légitársasággal megközelíthető, de talán a legkényelmesebb utazást a két arab légitársaság nyújtja, hiszen Budapestről 5 órás repülőút vezet Doháig (Qatar Airways) vagy Dubajig (Emirates) és innen újabb 5, illetve 6 óra alatt érünk Maldív-, illetve a Seychelle-szigetekhez. Szerintem érdemes figyelembe venni az egyes szakaszok repült idejét is, kényelmesebb 5+5/6 órát utazni a levegőben egy köztes szünettel, mint például 2 órát repülni Isztambulba (Turkish Airlines), Párizsba/Amszterdamba (AirFrance/KLM), vagy Frankfurtba (Lufthansa) és utána 8-9 órát megszakítás nélkül a gépen tölteni. Ráadásul a két arab főváros régóta kínál ún. stopover lehetőséget, vagyis kedvezményes szálláslehetőséget egy-egy hosszabb átszállási idő esetén. Szigetekről lévén szó a főszigetre való érkezés után, a resort-ra mindenképpen még utazni kell hajóval vagy hidroplánnal. Ennek további költsége van, a hidroplán akár többszöröse is lehet a hajótranszfer árának. A transzfer járatok menetrendje nem mindig illeszkedik a repülőgépek menetrendjéhez, tehát előfordulhat, hogy kora reggel már el kell hagyni a szállást, hiába utazunk haza csak estefelé a repülőgéppel. Maldív-szigeteken gyakorlatilag nincs belső autós közlekedésre lehetőség, hiszen a szigetek általában gyalog bejárhatók. A szigetek között menetrendszerinti kishajókkal utazhatunk. A Seychelle-szigeteknél Mahé és Praslin szigetvilágát lehetőség van bérelt autóval (vigyázat baloldali vezetés van!), taxival vagy akár busszal és biciklivel is felfedezni. La Digue szigete viszont olyan kicsi, hogy csak gyalogosan vagy biciklivel tudunk rajta közlekedni (bérelni lehet biciklit a kikötőnél vagy a szálláshelyen). Mauritiusra a Qatar Airways nem közlekedik, így választhatunk az Emirates, Turkish Airlines vagy az AirFrance közül - ide Budapestről az össz repült idő bőven 12 óra. Mivel egyetlen sziget, ezért a repülőtértől a szállásunkig taxival a legjobb eljutni - néhány hotel biztosít transzfert, erről érdemes utazás előtt rákérdezni a hotelünknél. Meglepően jó autópálya szeli keresztbe kasul a szigetországot, ezért a délkeleti elhelyezkedésű repülőtértől mindössze 1 óra alatt az északnyugati szegletbe érhetünk autóval. A délnyugati rész, autópálya híján, lassabban közelíthető meg, de még így is bőven 2 órán belül juthatunk el a legtávolabbi hotelbe. A taxi közlekedés drága, de a repülőtéren fix árakkal dolgoznak, amelyeket kifüggesztett ártábla valamint helyszíni diszpécser is garantál. Itt is van lehetőség autóbérlésre (szintén baloldali vezetésre kell számítani), de kisebb part menti szakaszon biciklizhetünk is, a hotelek ingyenesen biztosítanak eszközt nekünk erre. Szállás és étkezési lehetőségek Mindhárom szigeten változatos szálláskínálattal szembesülünk. Itt érdemes az értékelések és az egyéni preferenciák alapján válogatni, árakat tekintve határ a csillagos ég. Maldív-szigeteken én laktam resort és lakott szigeten is, mindkét szállás egy kisebb szigeten helyezkedett el, ezért nagyon nagy sétákat nem tudtunk tenni. Szerintem itt érdemes minimum félpanzióra befizetni magunkat, mert a resort szigeteken egyáltalán nincsen más étkezési lehetőség vagy élelmiszerbolt, csak a szálloda. A lakott szigeten is egy boltot találtunk, ami vagy nyitva volt, vagy nem. Seychelle-szigetek ebből a szempontból jobb infrastruktúrájú, a fősziget, Mahé mellett a két kisebb szigeten (Praslin és La Digue) is találunk boltot, ha éhesek vagyunk - fizetni viszont csak a helyi pénznemben tudunk, ezért érdemes még váltani a repülőtéren némi aprópénzt. Mindhárom szigeten lehet találni különféle szállásokat, én ezekben szálltam meg ott tartózkodásom alatt: Mahé szigetén , Praslin-on és LaDigue-n. Mauritiuson érdemesebb inkább hotelt választani, a helyi lakosok szálláslehetőségei nem mindenki kényelmét tudja kiszolgálni, főleg, ha gyermekkel utazunk. Mi két szállodában is időztünk, a sziget északi részén lévőről itt, a déli részén fekvő szállásról pedig itt írtam részletesebben. A helyi éttermekben nagyon finoman főznek, nyugodtan lehet kérni csirkét, marhát, bárányt és disznóhúst is, illetve köretnek rizs, édesburgonyapüré, saláta a leggyakoribb kínálat. Programok, avagy hol, mit lehet csinálni? Szerintem ez a nagy vízválasztó kérdés, preferenciánk alapján már el is dőlhet, melyik szigetországba utazzunk nyaralni. Ha szeretnénk távol lenni a világ zajától és csak a tengerparton naphosszat pihenni (szigorúan árnyékban, mert komoly égési sérüléseket lehet szerezni, ha nem kenjük be magunkat 50 faktoros krémmel, sajnos tapasztalatból mondom), esetleg néha snorkellezni a vízben, akkor egyértelműen a Maldív-szigetek a legjobb választás. Ha szeretünk felfedezni, kirándulni, de mégis megőriznénk a privát szféránkat és nem szeretnénk sok emberrel találkozni, akkor a Seychelle-szigetek egyik resort-ja a nyerő. Változatos tájai miatt nemcsak napozásra, hanem hegymászásra, kirándulásra, biciklizésre, városnézésre is alkalmas, leginkább Mahé , a fősziget, de a két kisebb testvérszigete is. Mindemellett tiszta, gyönyörű és csendes a víz a partjainál, ezért gyerkőccel is élvezhető a homokozás. A fősziget északi részénél, ahol Victoria főváros is található, kicsit mozgalmasabb, sűrűbben lakott a partszakasz, ezért több szálloda is épült ide, itt azért esti bulikra is benevezhetünk. Mauritius kicsit az előbbi két szigetország egyvelege: a resortok olyan sok programlehetőséget nyújtanak, hogy ha nem szeretnénk kitenni a lábunkat a területükről, akkor sem fogunk unatkozni! Természetesen a sziget telis-tele van gyönyörű, csodálatos látnivalókkal, ezekről részletesen beszámolok két bejegyzésemben is, külön az északi és külön a déli partszakasz lehetőségeiről és programjairól. A víz viszont augusztusi ott létünkkor elég hideg volt, egyáltalán nem volt alkalmas sem fürdésre, sem snorkellezésre (nem hiába van több medence kialakítva a szállások területén). Ugyanakkor a sziget északi részén a víz csendes, nem hullámzik annyira, mint a déli részen, ezért gyerekekkel is élvezhető a tengerpartozás. Utazás gyerekkel Nyilván ez a válasz is sok mindentől függ; például hány éves a gyermek, egy vagy két gyerekkel vágunk-e neki az útnak, milyen a gyerek személyisége, szeret jönni menni, világot felfedezni vagy órákat eljátszik a homokkal a tengerparton? Van-e valamilyen ételérzékenysége? Hogyan bírja a hosszú repülőutat, illetve a hosszú átszállásokat? Mindhárom szigetország alkalmas arra, hogy akár kisgyermekkel nyaralni menjünk, de talán a fenti eddigi szempontok alapján még jobban kirajzolódik, hogy melyik lehet számunkra a legideálisabb. A Maldív-szigetek ideális lehet pihenésre, homokozásra a gyermekkel, de például a tinédzserek szerintem, ha csak nem vízimádók, hamar megunhatják a semmittevést 1-2 héten keresztül. A Seychelle-szigeteken mindegyik sziget és tengerpartja elképesztő élményt nyújt és itt akár naponta másik partszakaszon pihenhetünk le. Mauritiuson inkább az északi részt ajánlom, ahol a víz nyugodtabb és nem fúj annyira a szél, mint a déli részen, a nagy resortokban pedig számtalan lehetőség van kicsiknek és nagyoknak egyaránt az idő megfelelő kihasználására. Azonban az mindhárom helyszínre igaz, hogy a sötétedés után még felnőttként se mászkáljunk a sokszor kivilágítatlan utcákon, mert sok a kóbor kutya, macska, és a helyiek vezetési stílusa sem egy életbiztosítás számunkra gyalogosként. Bármelyik megoldás mellett döntünk, az biztos, hogy életre szóló élményben lesz részünk, az óceán morajlása és a víz csodálatos színe és tisztasága, valamint a buja növényzet egész biztosan örök emlékként fog bennünk megmaradni. Ha külön-külön szeretnél olvasni a különböző szigeteken tett látogatásaimról, ezeket a személyes élménybeszámolókat ajánlom: Maldív-szigetek: https://www.petrazworld.com/post/utazas-a-maldiv-szigetekre-covid-idejen https://www.petrazworld.com/post/maldiv-szigetek-nem-csak-luxus-naszutazasra Seychelle-szigetek: https://www.petrazworld.com/post/edenkert-az-oceanban https://www.petrazworld.com/post/a-seychelle-szigetek-csodalatos-tengerpartjai Mauritius: https://www.petrazworld.com/post/5-nap-mauritius-deli-reszen-latnivalok https://www.petrazworld.com/post/5-nap-mauritius-eszaki-reszen-latnivalok-programok További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Nagy reményekkel indultunk neki, hogy szicíliai hosszú hétvégénk záróakkordjaként Taorminából kiindulva és átszelve a szigetet, az északi oldalon fekvő fővárosba, Palermo-ba eljussunk és felfedezhessük a sziget eme szegletét is. Azt kell mondjam (írjam), hogy ekkora csalódás még nem ért egy utazásom alkalmával sem. A város telis-tele van csodálatos látnivalókkal, ókori és még az arab időkből származó épületekkel, építészeti csodákkal – de olyan koszos, elhanyagolt és elhagyatott a belvárosa, hogy már érkezéskor elfogott minket az érzés; inkább visszamegyünk Taorminába (a városról az élménybeszámolómat itt olvashatod el). Tartalomjegyzék Chiesa di Santa Caterina d' Alessandria Chiesa di Sant Cataldo Fontana Pretoria Piazza di Quattro Canti Cattedrale di Palermo Massimo Teatro Kikötő Gasztro ajánló Azt gondolom, hogy utazóként felelősséggel tartozom nektek, Olvasóimnak, hogy valóban arról számoljak be, amit láttam és ne keltsek bennetek hamis képet, illúziókat egy-egy hellyel kapcsolatban. Ezért a következőkben nemcsak a nevezetességekről, hanem a belváros jelenlegi állapotáról is mutatok képeket. Félreértés ne essék, Szicília maga a csoda és ha tehetném, holnap visszautaznék a szigetre. De ha egész évben egyszer tudnék elmenni nyaralni, akkor a mostani élményeim és ismereteim szerint biztosan nem Palermo-ba utaznék. Igazi példája annak sajnos, hogy az emberek nemtörődömsége, igénytelensége és a politikai korrupció milyen mélyre tud taszítani egy amúgy gyönyörű adottságokkal rendelkező várost. A fenti képeken túl egy konkrét példát hadd emeljek ki: Európa egyik legnagyobb színháza, a Teatro Massimo, ami önmagában egy csodálatos építmény, azért volt zárva 23 éven keresztül (!), mert a felújítására szánt pénz így-úgy eltűnt, szétlopták a korrupt politikusok és hagyták az egészet az enyészetnek (anno több cikk is megjelent a helyzetről a helyi olasz sajtóban) Mára szerencsére felújították és újra látogatható egy vezetett, félórás túra keretében, de a mennyezeten (újra) látszik, hogy jön le a vakolat, az üléseken a kárpit kinézete szegényes és kopottak az ajtók. Számomra ez a város ékes példája annak, hogy mennyire sok múlik a városvezetésen, de a benne élő emberek hozzáállásán és igényességén is! És most lássuk a város azon nevezetességeit a maguk valóságában, amelyeket 1 nap alatt bejártunk, megtekintettünk: 1. Chiesa di Santa Caterina d' Alessandria (Szent Katalin templom) A szállásunk ettől a templomtól kb. 3 perc sétára volt és a szállásadónk még otthon bizonygatta, hogy ez a palermói katedrális, menjünk, nézzük meg, nagyon szép! Igazából ez is egy palermói templom volt, de nem a palermói katedrális. Sebaj, ha már itt álltunk a kapuja előtt, csak bementünk szétnézni. A barokk művészet példamunkája, nem is tudom, láttam-e valaha ennyire díszes, és már-már giccses templomot életemben. Valahogy azonban mégis összhatásában szerintem nagyon szép látványt nyújtott, igazi műalkotás. A kupola körül van lehetőség sétálni és felülről látni a várost, de valahogy nem volt kedvünk ezért 10 eurót fizetni, ezért a templom belső részének megtekintése után kijöttünk. Bővebb információ itt érhető el: https://www.monasterosantacaterina.com/chiesa 2. Chiesa di Sant Cataldo (Szent Cataldo templom) A Chiesa di Santa Caterina-val szemben, a tér másik oldalán egy másik templom, a Santa Maria dell'Ammiraglio, illetve egy arab időkben épült 3 kupolás templom is található. utóbbi eredetileg egy épületegyüttes kápolnája volt, mára csak ez a három kupolás rész maradt meg belőle. Be akartunk menni megnézni a belső termét, de függönnyel takarták el az ajtó utáni részt és mivel egy iskolás csoport ment be előttünk, nem akartuk az időnket a sorban állással és várakozással vesztegetni, ezért továbbálltunk. 3. Fontana Pretoria (A szégyen tere) A templomokat magunk mögött hagyva, pár perc séta után megint egy impozáns térre értünk, ahol középen egy hatalmas szökőkút állt. Az egész művet eredetileg Francesco Camilliani alkotta meg 1554-ben egy firenzei villa kertjébe, de később, 1573-ban a palermói szenátus megvette tőle és idehozatta 644 darabban(!). Nem csoda, hogy utána eltérő módon állították fel a művet a téren… A szobrok amúgy mitológiai istenségeket, szörnyeket, állatokat, delfineket, hárpiákat és sziréneket ábrázolnak. Szép lett volna a kompozíció, ha az összhatást nem csúnyítja el a tér másik oldalán, elhagyatottan álló ház. Másik két oldaláról a Szent Katalin templom, illetve a Palazzo Pretorio öleli át, utóbbi épület a helyi városvezetésnek ad otthont. A XIX. században a meztelen szobrok, valamint a korrupt városvezetés miatt nevezték a helyiek a szégyen terének. Az elnevezés beépült a köztudatba és ma is sokan így hívják a teret. 4. Piazza di Quattro Canti (4 sarok tér) A térről továbblépve, szinte belebotlunk egy másikba, ez a belváros sétáló főutcájának, a via Vittorio Emanuele II-nek és a Via Maqueda kereszteződésében található. Ez a nyolcszögletű tér a város történelmi magjának középpontja, 4 negyedének (melyek a Kalsa, La Loggia, Seralcadio, Albergheria) a közepén található. Hivatalos neve Piazza Vigilena, de legtöbben és a Google térképen is Quattro Canti, azaz négy sarok néven ismerik. Több dolgot is jelképez a négy sarok; szimbolikusan a négy évszakot, a város négy történelmi folyóját (Oreto, Kemonia, Pannaria, Papireto) és négy spanyol uralkodót (V. Károly, II. Fülöp, III. Fülöp és IV. Fülöp), akik egyben Szicília uralkodói is voltak az 1500-1600-as években. 5. Cattedrale di Palermo (Palermói katedrális) A Piazza di Quattro Canti térről ráfordulunk a Via Vittorio Emanuele II utcára és ezen sétálunk tovább. Itt séta közben látunk olyan romhalmazokat, mintha valamilyen légi támadás megsemmisítette volna őket és hát az utca sem a legtisztább, valamint a házak kivétel nélkül porosak, koszosak. Na, de kisvártatva elénk tárul a csodálatos palermói katedrális látványa! Na, ez tényleg szép! Fenséges külseje és hosszú épülete tényleg kölcsönöz egyfajta úri eleganciát a templomnak. Maga a templom meglátogatása ingyenes, fizetni csak a királyi sírok megnézéséért kellett volna, de mivel nagy restaurálási folyamat zajlik, ezért ezek a részek jelenleg nem látogathatóak és a kupolához sem tudtunk felmenni, megnézni a várost felülről. Érdekesség, hogy a mai épület helyén a IX. században még mecset állt az arab hódítás következtében, majd a normannok hódítása révén, 1185-ben alakították át katolikus templommá. Ez a sokszínű stílusjegy máig érezteti hatását az épület egészén, de pont ettől a keveredéstől válik igazi kuriózummá. További érdekesség, hogy II. Frigyes és Aragóniai Konstancia (aki Imre királyunk első felesége volt) sírhelyéül szolgál, de itt koronázták meg III. Károlyt, aki V. Fülöp elsőszülött fia, aki pedig XIV. Lajos francia király unokája volt. Így érnek össze szépen a szálak az uralkodók között. A székesegyház napjainkban a Világörökség része. Sajnos a szemközti házak itt is szintén nagyon lepusztult látványt mutattak, egy lakásnak az ablakai voltak kicserélve és letisztítva – gyanítom, hogy airbnb-nek kiadott lakás lehetett. 6. Massimo Teatro (Massimo színház) Ha a palermói katedrálistól tovább sétáltunk volna kifelé a belvárostól, akkor a Palazzo dei Normanni, azaz a Normann Palotához értünk volna. Kevés időnk lévén, viszont inkább visszafordultunk, hogy a Massimo színházat nézhessük meg. Maga a színház épülete is már lenyűgöző, óriási kupolájával és melléképületével, nem csoda, hogy egész Európában a 3. legnagyobb operaház a párizsi és a bécsi után. A Guiseppe Verdiről elnevezett teret, ahol áll, egyértelműen uralja az épület. Még mindig hihetetlen elhinnem, hogy a korrupció miatt 23 évig (1974-től kezdve) hagyták pusztulni és csak 1997-ben nyithatott meg újra. Az opera szezon így is csak 1999-ben indult újra, stílusosan Verdi: Aida című darabjának bemutatójával. A félórás vezetett tárlaton megtekinthettük a várótermet, a dohányzó termet és magát az előadás óriástermét, amely egyidőben 3200 néző befogadására alkalmas. 10 euróba került a jegy, bővebb információk itt olvasható: https://www.teatromassimo.it/en/guided-tours/ +1. Palermói kikötő Napunkat a város kikötői részének bejárásával zártuk. A színháztól kb. 15 perces sétával jutottunk el a tengerparti részre, ahol számtalan vitorlás várta, hogy jobb idő legyen és végre kihajózhassanak a nyílt vízre. Gasztro ajánló Mivel a városi egyetemen kb. 40.000 diák tanul, nem csoda, hogy virágzik a kocsmakultúra, minden sarkon van egy kis borozó, söröző, bisztró vagy egy street food árus. Nekünk a szállásadónk javasolt egy éttermet (Ristorante Enoteca Street Food), ahova ő is gyakran jár enni, így gondoltuk, annyira nem lőhetünk mellé. Mivel én nem szeretem a halat és az egyéb tengeri herkenytűket, ezért a biztosra mentem: sajtos gnocchi gombával, cékla és édesburgonya mártással. Finom, ízletes volt az étel, és ahhoz képest, hogy fine dining módon szolgálták fel, éppen elég volt ebédre az adag. Összegzés Így visszagondolva a városra, nagyon ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egy élő, vibráló múzeumként is szolgálhatna a város lakóinak és a turistáknak, annyi sok szép látnivaló, szobor, templom hever az utcán, szó szerint. De az a kosz, elhanyagoltság és lepusztultság, ami szintén jelen van minden utcasarkon, nagyon elvette a kedvem az egész helytől. Kár érte, vannak részei, nevezetességei, amelyeket egyszer még meglátogatnék, de lehet adok a városnak még 10 évet - hátha addigra kitakarítják az utcákat… Ha mindenképp Szicíliába utaznál, ajánlom a sziget déli részét! Élménybeszámolókat az ottani kirándulásokról és Catania , illetve Taormina városáról is olvashatsz! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)