Nagy reményekkel indultunk neki, hogy szicíliai hosszú hétvégénk záróakkordjaként Taorminából kiindulva és átszelve a szigetet, az északi oldalon fekvő fővárosba, Palermo-ba eljussunk és felfedezhessük a sziget eme szegletét is. Azt kell mondjam (írjam), hogy ekkora csalódás még nem ért egy utazásom alkalmával sem. A város telis-tele van csodálatos látnivalókkal, ókori és még az arab időkből származó épületekkel, építészeti csodákkal – de olyan koszos, elhanyagolt és elhagyatott a belvárosa, hogy már érkezéskor elfogott minket az érzés; inkább visszamegyünk Taorminába (a városról az élménybeszámolómat itt olvashatod el).
Tartalomjegyzék
Azt gondolom, hogy utazóként felelősséggel tartozom nektek, Olvasóimnak, hogy valóban arról számoljak be, amit láttam és ne keltsek bennetek hamis képet, illúziókat egy-egy hellyel kapcsolatban. Ezért a következőkben nemcsak a nevezetességekről, hanem a belváros jelenlegi állapotáról is mutatok képeket. Félreértés ne essék, Szicília maga a csoda és ha tehetném, holnap visszautaznék a szigetre. De ha egész évben egyszer tudnék elmenni nyaralni, akkor a mostani élményeim és ismereteim szerint biztosan nem Palermo-ba utaznék. Igazi példája annak sajnos, hogy az emberek nemtörődömsége, igénytelensége és a politikai korrupció milyen mélyre tud taszítani egy amúgy gyönyörű adottságokkal rendelkező várost.
A fenti képeken túl egy konkrét példát hadd emeljek ki: Európa egyik legnagyobb színháza, a Teatro Massimo, ami önmagában egy csodálatos építmény, azért volt zárva 23 éven keresztül (!), mert a felújítására szánt pénz így-úgy eltűnt, szétlopták a korrupt politikusok és hagyták az egészet az enyészetnek (anno több cikk is megjelent a helyzetről a helyi olasz sajtóban) Mára szerencsére felújították és újra látogatható egy vezetett, félórás túra keretében, de a mennyezeten (újra) látszik, hogy jön le a vakolat, az üléseken a kárpit kinézete szegényes és kopottak az ajtók.
Számomra ez a város ékes példája annak, hogy mennyire sok múlik a városvezetésen, de a benne élő emberek hozzáállásán és igényességén is!
És most lássuk a város azon nevezetességeit a maguk valóságában, amelyeket 1 nap alatt bejártunk, megtekintettünk:
1. Chiesa di Santa Caterina d' Alessandria (Szent Katalin templom)
A szállásunk ettől a templomtól kb. 3 perc sétára volt és a szállásadónk még otthon bizonygatta, hogy ez a palermói katedrális, menjünk, nézzük meg, nagyon szép! Igazából ez is egy palermói templom volt, de nem a palermói katedrális. Sebaj, ha már itt álltunk a kapuja előtt, csak bementünk szétnézni. A barokk művészet példamunkája, nem is tudom, láttam-e valaha ennyire díszes, és már-már giccses templomot életemben. Valahogy azonban mégis összhatásában szerintem nagyon szép látványt nyújtott, igazi műalkotás. A kupola körül van lehetőség sétálni és felülről látni a várost, de valahogy nem volt kedvünk ezért 10 eurót fizetni, ezért a templom belső részének megtekintése után kijöttünk. Bővebb információ itt érhető el: https://www.monasterosantacaterina.com/chiesa
2. Chiesa di Sant Cataldo (Szent Cataldo templom)
A Chiesa di Santa Caterina-val szemben, a tér másik oldalán egy másik templom, a Santa Maria dell'Ammiraglio, illetve egy arab időkben épült 3 kupolás templom is található. utóbbi eredetileg egy épületegyüttes kápolnája volt, mára csak ez a három kupolás rész maradt meg belőle. Be akartunk menni megnézni a belső termét, de függönnyel takarták el az ajtó utáni részt és mivel egy iskolás csoport ment be előttünk, nem akartuk az időnket a sorban állással és várakozással vesztegetni, ezért továbbálltunk.
3. Fontana Pretoria (A szégyen tere)
A templomokat magunk mögött hagyva, pár perc séta után megint egy impozáns térre értünk, ahol középen egy hatalmas szökőkút állt. Az egész művet eredetileg Francesco Camilliani alkotta meg 1554-ben egy firenzei villa kertjébe, de később, 1573-ban a palermói szenátus megvette tőle és idehozatta 644 darabban(!). Nem csoda, hogy utána eltérő módon állították fel a művet a téren… A szobrok amúgy mitológiai istenségeket, szörnyeket, állatokat, delfineket, hárpiákat és sziréneket ábrázolnak. Szép lett volna a kompozíció, ha az összhatást nem csúnyítja el a tér másik oldalán, elhagyatottan álló ház. Másik két oldaláról a Szent Katalin templom, illetve a Palazzo Pretorio öleli át, utóbbi épület a helyi városvezetésnek ad otthont. A XIX. században a meztelen szobrok, valamint a korrupt városvezetés miatt nevezték a helyiek a szégyen terének. Az elnevezés beépült a köztudatba és ma is sokan így hívják a teret.
4. Piazza di Quattro Canti (4 sarok tér)
A térről továbblépve, szinte belebotlunk egy másikba, ez a belváros sétáló főutcájának, a via Vittorio Emanuele II-nek és a Via Maqueda kereszteződésében található. Ez a nyolcszögletű tér a város történelmi magjának középpontja, 4 negyedének (melyek a Kalsa, La Loggia, Seralcadio, Albergheria) a közepén található. Hivatalos neve Piazza Vigilena, de legtöbben és a Google térképen is Quattro Canti, azaz négy sarok néven ismerik. Több dolgot is jelképez a négy sarok; szimbolikusan a négy évszakot, a város négy történelmi folyóját (Oreto, Kemonia, Pannaria, Papireto) és négy spanyol uralkodót (V. Károly, II. Fülöp, III. Fülöp és IV. Fülöp), akik egyben Szicília uralkodói is voltak az 1500-1600-as években.
5. Cattedrale di Palermo (Palermói katedrális)
A Piazza di Quattro Canti térről ráfordulunk a Via Vittorio Emanuele II utcára és ezen sétálunk tovább. Itt séta közben látunk olyan romhalmazokat, mintha valamilyen légi támadás megsemmisítette volna őket és hát az utca sem a legtisztább, valamint a házak kivétel nélkül porosak, koszosak. Na, de kisvártatva elénk tárul a csodálatos palermói katedrális látványa! Na, ez tényleg szép! Fenséges külseje és hosszú épülete tényleg kölcsönöz egyfajta úri eleganciát a templomnak. Maga a templom meglátogatása ingyenes, fizetni csak a királyi sírok megnézéséért kellett volna, de mivel nagy restaurálási folyamat zajlik, ezért ezek a részek jelenleg nem látogathatóak és a kupolához sem tudtunk felmenni, megnézni a várost felülről. Érdekesség, hogy a mai épület helyén a IX. században még mecset állt az arab hódítás következtében, majd a normannok hódítása révén, 1185-ben alakították át katolikus templommá. Ez a sokszínű stílusjegy máig érezteti hatását az épület egészén, de pont ettől a keveredéstől válik igazi kuriózummá. További érdekesség, hogy II. Frigyes és Aragóniai Konstancia (aki Imre királyunk első felesége volt) sírhelyéül szolgál, de itt koronázták meg III. Károlyt, aki V. Fülöp elsőszülött fia, aki pedig XIV. Lajos francia király unokája volt. Így érnek össze szépen a szálak az uralkodók között. A székesegyház napjainkban a Világörökség része. Sajnos a szemközti házak itt is szintén nagyon lepusztult látványt mutattak, egy lakásnak az ablakai voltak kicserélve és letisztítva – gyanítom, hogy airbnb-nek kiadott lakás lehetett.
6. Massimo Teatro (Massimo színház)
Ha a palermói katedrálistól tovább sétáltunk volna kifelé a belvárostól, akkor a Palazzo dei Normanni, azaz a Normann Palotához értünk volna. Kevés időnk lévén, viszont inkább visszafordultunk, hogy a Massimo színházat nézhessük meg. Maga a színház épülete is már lenyűgöző, óriási kupolájával és melléképületével, nem csoda, hogy egész Európában a 3. legnagyobb operaház a párizsi és a bécsi után. A Guiseppe Verdiről elnevezett teret, ahol áll, egyértelműen uralja az épület. Még mindig hihetetlen elhinnem, hogy a korrupció miatt 23 évig (1974-től kezdve) hagyták pusztulni és csak 1997-ben nyithatott meg újra. Az opera szezon így is csak 1999-ben indult újra, stílusosan Verdi: Aida című darabjának bemutatójával. A félórás vezetett tárlaton megtekinthettük a várótermet, a dohányzó termet és magát az előadás óriástermét, amely egyidőben 3200 néző befogadására alkalmas. 10 euróba került a jegy, bővebb információk itt olvasható: https://www.teatromassimo.it/en/guided-tours/
+1. Palermói kikötő
Napunkat a város kikötői részének bejárásával zártuk. A színháztól kb. 15 perces sétával jutottunk el a tengerparti részre, ahol számtalan vitorlás várta, hogy jobb idő legyen és végre kihajózhassanak a nyílt vízre.
Gasztro ajánló
Mivel a városi egyetemen kb. 40.000 diák tanul, nem csoda, hogy virágzik a kocsmakultúra, minden sarkon van egy kis borozó, söröző, bisztró vagy egy street food árus. Nekünk a szállásadónk javasolt egy éttermet (Ristorante Enoteca Street Food), ahova ő is gyakran jár enni, így gondoltuk, annyira nem lőhetünk mellé. Mivel én nem szeretem a halat és az egyéb tengeri herkenytűket, ezért a biztosra mentem: sajtos gnocchi gombával, cékla és édesburgonya mártással. Finom, ízletes volt az étel, és ahhoz képest, hogy fine dining módon szolgálták fel, éppen elég volt ebédre az adag.
Összegzés
Így visszagondolva a városra, nagyon ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egy élő, vibráló múzeumként is szolgálhatna a város lakóinak és a turistáknak, annyi sok szép látnivaló, szobor, templom hever az utcán, szó szerint. De az a kosz, elhanyagoltság és lepusztultság, ami szintén jelen van minden utcasarkon, nagyon elvette a kedvem az egész helytől. Kár érte, vannak részei, nevezetességei, amelyeket egyszer még meglátogatnék, de lehet adok a városnak még 10 évet - hátha addigra kitakarítják az utcákat…
Ha mindenképp Szicíliába utaznál, ajánlom a sziget déli részét! Élménybeszámolókat az ottani kirándulásokról és Catania, illetve Taormina városáról is olvashatsz!