• Szabó Petronella

Egy nyári hétvége Salzburgban

Egyszer olvastam egy cikket, miszerint nyáron Salzburgban lehetetlen szállást találni, hiszen a városi ünnepi játékok (Salzburger Festspiele) miatt hömpölyög a tömeg az utcákon és az odalátogatók már év elején lefoglalják az összes szobát.


A koronavírus miatt ez persze megváltozott, és amikor Ausztria zöld besorolást kapott 2020 nyarán, gondoltam, itt az alkalom, hogy végre turistamentesen megnézzem Mozart szülővárosát.


Utazás vonattal


Barátnőmmel, Mónival már tavaly ősszel együtt utaztunk Szingapúrba, és most elérkezettnek láttuk az időt egy újabb jó kis csajos kirándulásra. Pénteken munka után, hátizsákunkkal felültünk az osztrák Railjet esti, Budapest-Salzburg közvetlen járatára és éjjel 2-re már meg is érkeztünk Ausztriába. A vonaton amúgy végig viselni kellett a maszkot, ami az elején fura volt, de aztán szinte már hozzánk nőtt. :)

A szállásunkat a főpályaudvarhoz (Salzburger Hauptbahnhof) közel foglaltam a booking.com-on keresztül rugalmas lemondási lehetőséggel. A gyors becsekkolást követően kényelmesen tudtunk még 6 órát aludni a reggeliig és az étkezés után friss lendülettel indultunk neki a város meghódítására.


Salzburg


Legelőször a tisztaság, a sok virág és a természetes zöld növényzet fogott meg Salzburgban. Bármerre mentünk, mindenhol virágok díszítették az utcákat, gondozottak voltak a házak és a helyieken látszott, hogy örülnek a turistáknak. Mert persze voltak látogatók rajtunk kívül is, de a beszédükből következtetve inkább németek és olaszok; magyar szót elvétve hallottunk. Azért sikerült egy olyan étterembe betérnünk vacsorázni, ahol magyar volt a felszolgáló hölgy – hiába, magyarok mindenhol vannak. :)


A járvány miatt a múzeumok és a várba felmenő sikló is hónapokig zárva volt, de szerencsénkre ez volt az első hétvége, amikor utóbbi újra elkezdett üzemelni. A zárt helyekre azért még nem akartunk bemenni, inkább sétálva és kívülről tekintettük meg a város nevezetességeit. Így is olyan volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, kényelmes tempóban bőven belefért a város felfedezése egy napba.


Mirabell-kert


A szállásunk kb. 15 perc gyaloglásra volt az első látnivalótól, a Mirabell-kerttől. Ebben a kertben a színek játéka valami csodálatosan szemet gyönyörködtető. Talán a kissé esős-hegyvidéki klímának is köszönhető, de olyan élénk színekben pompáztak a növények és a virágok, hogy nem bírtunk betelni velük. A kert egész évben ingyenesen látogatható, kis ösvényei között akár labirintusosat is lehet játszani ;) A kert neve spanyolul jelenthetné azt, hogy „nézd a szépet” (mira bell’), de eredetileg az olasz mirabile és bella szavakból áll össze, amely azt jelenti „csodálatra méltóan szép”. A barokk stílusú kert közepén szökőkút és azt körbefogó szobrok állnak, amely a négy ősi elemet (tűz, víz, föld, levegő) szimbolizálják. Esküvőket és hangversenyeket, szabadtéri színházi előadásokat szoktak itt tartani. A régi filmek rajongóinak egy kis kulisszatitok: itt játszódik a Muzsika hangja film híres Dó-ré-mi dal éneklésének jelenete.




Mozart épületei


A kert végétől alig pár lépésnyire máris jobb oldalunkon ott található a városi színház és vele szemben W.A Mozart lakóháza. Ez ma már múzeumként működik, de csak az előterébe tértünk be egy fotó erejéig. A múzeum már látogatható. Az utca tetején magasodik a Szentháromság templom (Dreifaltigkeit Kirche), amely sajnos zárva volt, de tekintélyparancsoló kinézete uralta az egész környéket.

Kicsit továbbsétálva kiértünk a térre, a Platzl-ra, ahonnan átsétálva a hídon, elértünk Salzburg „budai” oldalára. Amúgy a város tényleg kicsit hasonlít a mi városunkra, egyik oldala a sík terepű, vásárló utcákkal, míg a másik oldalon található az 542 m magas hegyoldal, a Hohensalzburg csúcsán magasodva a középkori várral, a hegyoldalban pedig kanyargós, óvárosi utcácskákkal. Az egyik híres utca a Getreidegasse, amelyen Mozart szülőháza is található.



Piaci forgatag és a Salzburg-i Dóm


A sok kis utca között egyszer csak belecsöppentünk egy piaci forgatagba (Grünmarkt), ahol frissen sült virsli, kolbász szag borította be a teret, és édesen illatozott a brezel, az az osztrák édes péksütemény, amely a képen is látható. Itt éreztem meg igazán a város mediterrán hangulatát; kávézók, az életet élvező emberek, óriás gyümölcs és zöldség pultok, emberek nevetése, zsibongása – Istenem, mennyire hiányzott ez tavasszal!


A téren állt egy csodás templom (Kollegienkirche), és ha már ott voltunk, kíváncsiságból besétáltunk. Olyan jó, hogy nem kellett kerülgetni a turistákat, hanem nyugodtan, kényelmesen, saját tempóban körbe tudtuk járni a belső terét. A barokk stílusú templom, amely a Salzburgi Egyetem temploma és a Világörökség része. Az általános barokk túldíszítettség helyett visszafogottan és ízlésesen jelennek meg a stílus jegyei.



Mediterrán hangulat a Grünmarkt piacon


Továbbsétálva, a salzburgi ünnepi játékok előkészületeibe botlottunk, és egyszer csak ott magasodott fölénk a lenyűgöző dóm épülete. Sok templomban, bazilikában és dómban jártam már, de ez valamiért megérintett. Talán a kevés ember miatt, de olyan békés csendet árasztottak a falak magukból, hogy szinte megéreztem én is azt az isteni erőt, amit a hívők szoktak buzgó imádkozásuk alatt. Finom elegancia, emelkedettség jellemezte a díszítéseket, hozzá hihetetlen tiszta, fehér falak és érdekes építészeti megoldások, illetve csodálatos freskók a kupola belső részében. Még most is ámulatba ejt, hogy a régi időkben milyen csodák megalkotására voltak már képesek az emberek. Ma mintha valahogy ezt elfelejtettük volna, és csak arra fókuszálunk, hogy minden mielőbb kész legyen, nem törődve a részletekkel és azzal, hogy a jó dolgokhoz tényleg idő kell és türelem. Pedig a jó dolgokra tényleg megéri várni. Azt hiszem, az alábbi képek önmagukért beszélnek.





Salzburg dóm, orgona és belső tér

A templomból kilépve a hatalmas Residenzplatz-ra értünk, ahol rendszeresen szerveznek sport és kulturális eseményeket. A tér közepén álló szökőkút a XVII. század óta szemtanúja a világ történéseinek és az egyik legjelentősebb barokk emlékmű Európában. Én mégis azért szerettem ezt a teret, mert oldalánál találtunk egy hangulatos kávézót, ahova kiülhettünk pihenni és inni egy jeges gyümölcslevelet, ami igazán jól esett a nagy melegben. Ahogy észleltük, nemcsak külföldiek, de a helyiek is betértek ide egy baráti találkozásra, csevegésre.




Salzburg városi temetője


A napunk második részében elhatároztuk, hogy siklóval felmegyünk a hegy tetején lévő várba. Tekergésünk közben botlottunk bele egy városi temetőbe a hegy lábánál. Kicsit morbid, de engem temető még nem nyűgözött le ennyire. Egyszerűen azon a kis helyen annyi virág és zöld volt és a sírok annyira gyönyörűen kivitelezett, kovácsoltvas díszítésű fejfákkal voltak egymás mellé rendezve, hogy inkább egy gyönyörű kertre hasonlított az egész, mint temetőre. Kicsit fura is volt, hogy teljesen szabadon, turisták által is látogatható az egész terület. A szikla oldalában volt a Katakomba rész, ahol Mozart húgának és Haydn öccsének közös síremléke is található. Ennek a sziklás résznek a megtekintésére nem is a történelmi emlékek tanulmányozása, hanem az ablakból elénk táruló kilátás miatt volt érdemes befizetni. Csodálatos a dóm, a temető és a vár együttes látványa, amelyet csak a szemünk képes egyszerre befogadni, fotók csak egy-egy részletet tudnak visszaadni a páratlan szépségű tájból.




A Salzburg-i vár


A temetőből kiérve csak megtaláltuk az utca végén a siklót, amely pár perc alatt felvitt minket a hegy tetejére. A jegyünkkel a várban található múzeum egy része is látogatható volt, itt megtekinthettük a középkori élet megmaradt emléktárgyait (népviseleti ruhák, harci öltözetek, gyerekjátékok stb). A várból páratlan látvány nyílt a városra és a környező zöld hegyekre, illetve a várost kettészelő Salzach folyóra. Innen kényelmesen lesétáltunk a városba és a nap további részében már csak nézelődtünk, illetve megvacsoráztunk a Fiedeler Affe étteremben, ahol a magyar felszolgáló hölggyel találkoztunk. Én biztosra mentem, és Wiener Schnitzel-t kértem petrezselymes krumplisalátával; szerencsére nem kellett csalódnom. :)




Kapuzinerberg


Vasárnap sajnos a délelőttünket és a shoppingolási terveinket elmosta az eső (és az a tény, hogy Ausztriában vasárnap minden bolt zárva tart), de kora délután még pont volt annyi időnk a vonatindulás előtt, hogy elsétáljunk és felmásszunk a város „pesti” oldalának dombjára is. A neve viccesen Kapuzinerberg és legalább 60 fokos dőlésszögben emelkedik az út a csúcshoz, így „kellemesen” kimelegedtünk, mire felértünk. Azért megérte az erőfeszítés, innen nézve egészen új szemszögből láthattuk egyszerre a hegyen lévő várat, a dómot és a „budai” óvárosi részt.


Egy helyi étteremben elfogyasztott ebéd után visszasétáltunk a szállásunkra, felkaptuk a hátizsákunkat és negyedóra múlva már az állomáson vártuk a vonatunkat hazafelé, amellyel 5 és fél óra alatt minden gond és átszállás nélkül berobogtunk a Kelenföldi vasútállomásra.



Ha az ember egy kis kikapcsolódásra, mégis hasznos időtöltésre vágyik megfizethető áron, akkor szívből ajánlom neki a miénkhez hasonló salzburgi hétvégét! :)

95 megtekintés
Kapcsolat

Ha kérdésed van, várom leveled az alábbi e-mail cimre: petrazworld@gmail.com  

 

  • White Facebook Icon

petrazworld

Proudly created with Wix.com

A honlapon szereplő minden fotót, szöveget, tartalmat szerzői jog véd, azok másolása, felhasználása, terjesztése az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül tilos. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a petrazworld.com nem vállal felelősséget.