A 2022. nyarán tett egynapos torinói városlátogatásunk után, (amelyről személyes élménybeszámolót és a város nevezetességeiről itt olvashatsz) vonatjegyet váltottunk és a kb. 2 óra alatt átszeltük a Pó folyó szabdalta olasz vidéket, hogy megtekinthessük Milánó városát.
Tartalomjegyzék
Galleria Vittorio Emanuele II
Milánót Párizs mellett a divat fővárosaként emlegetik és nem véletlenül. Az olaszok még egy családi fagyizáshoz is olyan elegánsan öltöznek fel, mint amikor nálunk egy színházi előadás megtekintésére készül az ember. A „szalon” pedig rendelkezésünkre is áll; a Galleria Vittorio Emanuele II árkádokkal díszített sétáló utca a világ leghíresebb Fashion street-je, tele luxusmárkák kirakataival. Egyes üzletek előtt kígyóztak a sorok, hogy az emberek bejuthassanak vásárolni! Ha inkább kulturálódnánk, akkor térjünk be az egyetlen itt lévő könyvesboltba, a Liberia Bocca-ba. A 148 m hosszú passzázs építését 1865-ben kezdték meg, és 1877-ben avatta fel a névadó II. Viktor Emánuel, az egyesített Olaszország első királya. Sajnos tervezője, Guiseppe Mengoni a Galleria építése közben, az állványzatról lezuhanva meghalt, így nem élhette meg az átadását.
Milánói dóm
A passzázsból kiérve szemünk elé tárul Olaszország 2., a világ 5. legnagyobb székesegyháza, az Il Duomo. A gótikus stílus tökéletes mintapéldáját közel 600 (!) éven át építették, végül csak 1965-ben fejezték be. A kupolatorony 109 m magasan található, innen csodás kilátásban gyönyörködhetünk, jó időben állítólag az Alpokig is ellátni.
Az operaház / La Scala
A dómtól kis sétával eljutunk a világhírű operaházhoz, amelynek épülete kívülről szerintem nem hordoz semmi extrémitást; ha nem tudnám, hogy ez a La Scala, simán elsétálnék mellette. A Mária Terézia által elrendelt építését követően, 1778-ben nyitották meg a közönségnek, és sokáig itt volt Európa legnagyobb színpada. Ma is elismerés, ha valaki itt léphet fel, többek között olyan világsztárok mint Maria Callas vagy Luciano Pavarotti is megfordult már a színpadon.
Bosco Verticale
Ez a környezetvédelem és a környezettudatosság egy ékes példája szerintem. A lakóházak szinte nem is látszódnak a sok fától és a növényzettől. Közel egy hektárnyi erdőt ültettek el a két épület erkélyein, és a házakat éppen ezért szokás Milánó tüdejének is nevezni. Az biztos, hogy nem mindennapi látvány, de a lakások ára sem az; a 400 luxusapartman lakásonkénti négyzetméter ára ma már akár 10-18.000 EUR is lehet!
Sforza-vár/ Sforzesco Castello és a Sempione park / Parco Sempione
A Sforza-vár épületébe a Via Dante út ütközik bele, amely kicsit a mi Váci utcánkra hasonlít. Frekventált fekvésük ellenére az éttermek árai elfogadhatóak; nagyon finom facsart narancslevet ittunk és igazi olasz, enyhén csípős penne arrabiata-t ettünk. A hatalmas erőd még a XV. században épült Milánó herceg utasítására, ma már múzeumnak, kiállításoknak ad otthont. Mögötte terül el Milánó „városligete”, a Sempione park, ahol az olaszok futnak, bicikliznek, piknikeznek, zenélnek, egyszóval élvezik a hétköznapjaikat. A vár csak este 19 óráig van nyitva, a park viszont bármikor ingyenesen látogatható.
Arco della Pace
A parkon keresztül sétálva érünk el a Béke térig, vagyis az Arco della Pace-ig. Itt voltunk olyan szerencsések, hogy egy ázsiai pár esküvői fotózásának lehettünk szemtanúi. A tér másik oldalán található egyik bisztró teraszán ücsörögve és aperol spritz-et szürcsölve egy színes villamos robogott el mellettünk – hiába Love is love, és ez így van jól.
Hazafelé
A repülőtérre a Milano Centrale központi pályaudvarról induló busszal jutottunk ki, 10 EUR volt az egy útra szóló jegy per fő. Az egyórás út után a Wizzairtől sms-t kaptam, hogy a gépünk késni fog, de szerencsére a reptéren működő hamisítatlan olasz étterembe beültünk ebédelni és így gyorsan eltelt a plusz idő is. Nem véletlenül mondják az olaszok, hogy „a ridere e mangiare nun se perde mai tempo”, vagyis „a nevetésre és az evésre az idő soha nem elvesztegetett”. Valamit nagyon tudnak ezek az olaszok… :)
