Harmadik alkalommal van szerencsém felfedezni a katalán fővárost, de mindannyiszor elkápráztat és a legutóbbi esetben is elvarázsolt. Önmagukban a lakóházak is olyan díszítettséggel pompáznak az utcák két oldalán, olyan gyönyörű vizuális élményt nyújtanak, hogy már ezeket nézve is azt érzem, megérte ebbe a városba jönni egy kis kikapcsolódásra. Tartalomjegyzék Beutazás Szállás Látnivalók, főbb nevezetességek Étkezés Utazás előtti készületekhez hasznos tippeket, információkat itt tudsz olvasni ! Beutazás A Wizzair 2021. novemberi Black Friday akciója alatt sikerült 7.000 Ft-ért jegyet vásárolnom 2022. februári utazási dátumra. Persze ebben a jegyárban csak kis kézipoggyász szerepel, de egy rutinos utazónak ez nem okoz gondot. :) 2022. februárban spanyol szabályok szerint teljes oltottsággal rendelkező utasoknak még regisztrálni kellett (ez azóta megszűnt) és magunkkal vinni az EU COVID igazolásunkat, amely a 2. oltástól számítva 270 napig érvényes. A reptéren nem volt fennakadás, a kinyomtatott regisztrációs lap QR kódját olvasták be, ezután szabadon közlekedhettünk a város teljes területén. A repülőtérről a belvárosba helyi busszal is be lehet jutni (46-os busz, menetjegy 2.5 EUR), de mi a gyorsabb és közvetlen járatú reptéri transzfer buszt választottuk (Aerobus, menetjegy 5.9 EUR). Kb. 20 perc alatt a Placa de Catalunya-n voltunk, innen a szállásunkat egy kellemes 15 perces sétával tudtuk megközelíteni. Szállás A booking.com-on keresztül szeretek foglalni szállást, eddig nem volt probléma, a lefoglalt szobák és szolgáltatások 90%-ban olyanok voltak, mint ahogy a képeken és a leírásban ígérték. Ebben az esetben is nagyon jó helyen feküdt a szállodánk ( Hotel Best Auto Hogar ), közel a tengerparthoz és a La Rambla fő sétáló utcához és sok nevezetességhez, de maga a szoba sokkal kisebb, sötétebb és koszosabb is volt, mint a képek alapján vártam. Sajnos a szállásárak eléggé megemelkedtek a városban, de lehet, hogy érdemes kicsivel többet rászánni a hotelre is, hogy este a nagy séták után valóban egy kellemes és kényelmes, tiszta helyre térhessünk haza pihenni, aludni. Látnivalók, főbb nevezetességek Mi a négy nap alatt nagyon sok helyre eljutottunk, leginkább sétával, de párszor utaztunk metróval is. Utazásunk napján már délben megérkeztünk a városba, így egy könnyed ebéd után már a délutánt is a város felfedezésével tudtuk tölteni. Szerencsénkre gyönyörű időnk is volt aznap. Nézzük itt a főbb nevezetességeket, amelyeket egy hétvége alatt is végiglátogathatunk: 1. La Rambla, Placa Reial és a Mercat de la Boqueria piac A szállásunktól nem messze volt található a katalán Váci utca, azaz a La Rambla . Nyáron a zöldellő, 1851 óta itt álló (!) platánfák lombkoronáinak körbeölelésében még szebb látványt nyújthat, de így is nagyon hangulatos utca és most legalább a tömeg nem hömpölygött rajta. Egyik mellékutcáján lekanyarodva érhetjük el a Placa Reial -t, vagyis a Királyok terét, amelynek közepén egy szökőkút hív hűsölésre. Az árkádok a régmúlt nagyságát idézik, az épületek díszítettsége talán itt a leginkább szembetűnő. A La Rambla másik oldalán és kicsit feljebb sétálva találjuk meg a híres piacot, a Mercat de la Boqueria -t. Itt minden friss és színes, a tengeri herkenytűktől az egzotiku gyümölcsökön át a 125 eurós sonkáig minden ételt megvásárolhatunk. Sajátos, pezsgő hangulata van, amit nem érdemes kihagyni. Ha egy autentikus ebédet szeretnénk elfogyasztani, arra is kiváló lehetőséget ad a hely! (Vasárnap zárva!) 2. Palau Güell Eusebio Güell és Antonio Gaudi neve egyet jelent a katalán várossal. Előbbi volt az utóbbi mecénása, Gaudi pedig az épületet, Güell részére tervezte, hogy itt lakhasson. Kicsit szegényes a belső berendezése az egyes szobáknak, de a tetőtéren lévő "kis gombák és tölcséresfagyik", valamint az innen elénk táruló városi panoráma miatt megéri kifizetni a 12 eurós belépőt. 3. Sagrada Familia Második napunkon metróval utaztunk ki a Sagrada Familia csodálatos templomához, amelyenek építési munkálatait Gaudí irányította 1882-től kezdve szinte egész életén át, 1926-ig. Sírja is az épület kriptájában található. 2026-ra ígérik, hgy befejeződik e csodás építmény, mert ez valóban az. Az organikus, a neogótikus és a szecessziós építészet ötvözetének páratlan mesterműve, ahol nincs egy egyenes vonal, minden hajlított és mégis mesteri megoldású. A bazilika (2010-ben maga XVI. Benedek pápa avatta azzá) tele van szimbolikus elemekkel. 18 tornya lesz, ha egyszer elkészül, ebből a legmagasabb (170 m) jelképezi Jézus Krisztust, ezt követi a Máriát jelképező torony. Ezekhez adódik a 4 evangélista tornya, illetve a 12 apostolnak szentelt 1-1 torony. Az épületet belülről is látni kell! A színes rózsaablakai és a tűpontos csigalépcsői páratlan vizuális élményt nyújtanak szemeinknek, amelyet egész életünkben őrzünk majd, az biztos. A 26 eurós, online vásárolt belépőjegy ért cserébe, ha letöltjük a Sagrada Familia nevű appot, akkor ingyenes tájékoztató szövegeket hallgathatunk meg az épületben sétálva az egyes elemeiről, jellegzetességeiről. 4. Arc de Triompf és a Parc de la Ciutadella Kellemes félnapos program lehet bejárni a város legnagyobb parkját és a kikötői részt. A Parc de la Ciutadella park egyik végében található a Diadalív, vagyis az Arc de Triomf. Méretben olyan, mintha a párizsi Diadalív kistestvére lenne, de ugyanolyan díszes és erőt sugárzó, mint francia társa. A parkban hétvégén sok helyi lakos lazít, a fiatalok bandáznak, a bácsik már fagyit is árultak, a gyerekek pedig a szappanbuborékok után futkostak. A park legnagyobb látványossága a monumentális, Cascada Monumental szökőkút . Tetején aranyozott szárnyas oroszlánok és lovaskocsik, míg az aljánál már enyhén mohával borított, vizet köpő sárkányok szobrai vannak kiállítva. A lépcsőkön felsétálva szép látvány nyílik a teljes parkra. Nyáron a szökőkút melletti tóban csónakázni is lehet, most a madarak (sirályok, galambok és papagájok) vették birtokba a területet. 5. Kikötő és Kolumbusz szobra A parkot elhagyva a város kikötőjéhez érkezünk, ahol nagy luxus tengerjáró hajókat és jachtokat egyaránt láthatunk. A kikötői rész tele van különféle bárokkal, szórakozóhelyekkel, az esti fényben igazán hangulatos itt sétálni. A terület szélénél áll Kolumbusz Kristóf szobra egy magas oszlopon, aki, azt gondolnánk, hogy a tenger felé mutat ujjával. A valóságban azonban pont Spanyolország belső földterülete felé mutat. Mindenesetre szépen felügyeli a közlekedést maga körül. Régen lifttel fel lehetett menni az oszlop tetejére, ez most zárva volt a járványveszély miatt. 6. Güell Park, és a házak: Casa Batlló és a Casa Mila/La Pedrera A Güell Park kicsit kijjebb esik a várostól, de metróval és egy rövid sétával könnyen elérhetjük. 10 euró lett a belépő, korábban ingyenes volt, de a kert nagyon szépen gondozott, tisztántartott. Mint a Sagrada Família esetében, itt is telis-tele vannak a terek csavart és hullámos vonalvezetéssel, sehol egy egyenes. Színekben is gazdagon pompázik a park, nemcsak a virágok, hanem a padokat díszítő csempák is ezerféle színűek. Az embernek egyszerűen jó kedve lesz itt sétálva! Ajánlott felsétálni a park tetejére, hiszen innen ráláthatunk a tengerre és a városra egyaránt. Szánjunk rá 1,5-2 órát a hely bejárására, nem fogjuk megbánni! A városba visszafelé sétálva tekinthetjük meg Gaudí újabb két híres alkotását, a Casa Batlló (Passeig de Gràcia 43. alatt) és a Casa Mila vagy másik nevén, La Pedrera (Passeig de Gràcia 92. szám alatt) házakat. Mindkettő lakóház és egy-egy gazdag család bízta meg Gaudí-t az építésükkel. Utóbbi a világörökség része, és a szecessziós építészet csodálatos példája. Mindkét épület látogatható, de nagyon borsos jegyáraik vannak, ezért mi csak kívülről csodáltuk meg őket. 7. Mont jüic, Palacio Nacional, Castell de Mont jüic, Olimpia park Szintén fél napot érdemes rászánni a Mont jüic (azaz Zsidó-hegy) és látnivalóinak felfedezésére. A Placa Espanya tértől indultunk felfelé, hogy megnézhessük a Font Mágica zenélő-táncoló szökőkutat, de sajnos épp felújítás alatt volt, így ez az élmény most elmaradt. Könnyedén, akár mozgólépcsőkön utazva is feljuthatunk a hegy tetejére, ahol az 1929-es Világkiállításra épült Palacio Nacional fantasztikus épülete tárul elénk. Az épületben múzeum működik, ottjártunkkor épp Gaudí életművéről volt kiállítás. Lépcsőinél mindig van egy-egy utcazenész, aki kellemes dalokkal igazán romantikus hangulatot varázsol nekünk. Érdemes itt leülni a lépcsőkre és csak csodálni a hátunk mögött hagyott város látványát. Továbbsétálva több mesterséges kertet is meglátogathatunk, leghíresebb közülük talán a Kaktuszkert. A belépés ingyenes. A Zsidó-hegy legtetején magasodik a Castell de Mont jüic , amely fontos stratégiai bázisa volt a városnak, hiszen innen nemcsak a tenger, de a szárazföld is kiválóan belátható. A várba vasárnap 15 órától ingyenes a belépés, ezt kihasználva látogattuk meg a belső tereit. Maga a várnál magánál szerintem érdekesebb az innen elénk táruló panoráma mindkét irányba. A hegyről végül libegővel mentünk le, onnan pedig siklóval, ami szinte a szállásunk előtt állt meg. Étkezés A városban tényleg egymást követik a tapas bárok és éttermek. Aki szereti a tenger gyümölcseit, az jól fog lakni a városban, aki nem, mint én, annak már nehezebb a dolga, mert kevés az alternatíva. Két tapasbárt emelnék ki, amelyeket szívesen ajánlok ebédelésre: Tapa Tapa - Placa Catalunya sarkán, a Las Arenas tövében: Kis bisztró, de hangulatos és gyors kiszolgálással, tiszta asztalokkal és változatos ételkínálattal. Ciutat Comtal - Rambla de Catalunya 18 szám alatti épületben: Folyamatosan telt ház van, de megéri várni; kedves, gyors személyzet és finom ételek, autentikus belső dizájn. Barcelonába szerintem az év bármelyik hónapjában érdemes ellátogatni, mert mindig tartogat valamilyen látnivalót és hangulatos belvárosi utcái teljesen feltölthetnek minket, még akkor is, ha csak egy rövid, 3-4 napos városlátogatásra van lehetőségünk. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

Ciprusról az utazásunk előtt minden ismerősöm elmondta, hogy mennyire jó hely és milyen gyönyörű a tengerpartja, mennyi mindent lehet ott látni, felfedezni. Emiatt nagy reményekkel és talán nagy elvárásokkal vágtunk neki a férjemmel az egy hetes nyaralásunknak. Direkt október végén akartunk odautazni, amikor már az utószezon miatt kevesebb az ember (gondoltuk), de még a novemberi zárások előtt nyitva vannak az éttermek, üzletek. Az is motivált minket, hogy az őszi nyirkos és hideg időből 2,5 óra alatt egy 30 C fokos meleg tengerparti helyre érkezhessünk. Szállásunknak egy saját tengerparttal rendelkező 4 csillagos hotelt választottunk, és kivételesen félpanzióra (reggeli és vacsora) fizettünk be. Szóval, minden adott volt ahhoz, hogy ez legyen életünk egyik legjobb nyaralása és Ciprus az új kedvencünk. Hát, nem ez történt. Valamit vagy nagyon elrontottunk, vagy Ciprus változott meg, de nagyon. Már a reptérről a szállásunkig tartó buszúton (kb. 50 perc alatt) észrevettük, hogy Lárnaka nem egy cuki mediterrán városra hasonlít, hanem koszos, poros utcái vannak, itt-ott elhagyatott házakkal, bezárt üzletekkel és sok nem helybéli emberrel. A városba nem is jöttünk vissza nézelődni, bőven elég volt belőle az, amit akkor láttunk a buszról. Tartalomjegyzék Szállás Látnivalók Még több látnivaló Gasztro tipp Személyes vélemény Hasznos információkat az utazás előkészületeihez itt tudsz olvasni Ciprusról. Szállásunk A hotelünk szerencsére nagyon tipp-topp volt, így feledtette az előbbi buszút rossz emlékét. A szoba tágas és kényelmes volt, az étkezéseknél az ételek minősége kifogástalan, a személyzet pedig kedvesen és készségesen állt hozzá minden kérésünkhöz. Viszont a csodás tengerpart, amit annyira vártunk, sajnos elmaradt; látszott, hogy csak mesterségesen odahordták a homokot arra a szakaszra, ameddig a hotel határai tartottak. A szállással szemközti oldalon pedig egy szupermarketnél, egy szuvenírboltnál és egy autókölcsönzőnél több üzletet nem találtunk. Így az esti séták és nézelődés elmaradt (szerencse, hogy vacsorára előzetesen befizettünk). Látnivalók Az egész szigettel kapcsolatban az volt az érzésünk, miután napról napra fedeztük fel az úgynevezett híres látnivalóit, mintha egy kaszinóban feltettük volna a pénzünket a pirosra és folyton várnánk mikor esik arra a színre a golyó. Minden nap úgy indultunk neki, hogy ma hátha látunk olyat, ami megadja a wow élményt a hellyel kapcsolatban és mégiscsak azt tudjuk mondani, hogy érdemes Ciprusra jönni és eltölteni itt egy hetet. 1. Nicosia A világ egyetlen kettéosztott fővárosa. A törökök 1974-ben bevonultak az országba és 2 nap alatt (!) elfoglalták a sziget területének egyharmad részét, amelyet azóta is irányításuk alatt tartanak és mint Északi-Ciprusi Török Köztársaság működtetik (ezt az országot csak Törökország ismeri el a világon). A város török részére a Via Ledra út vezet, amely a mi budapesti Váci utcánknak feleltethető meg. Azzal a különbséggel, hogy az utcát is kettévágták és közepén felállítottak egy görög, illetve egy török határellenőrző pontot, ahol be kell mutatni az útlevelünket, ha át akarunk sétálni a másik országba. A török oldalon egy épp felújítás alatt álló mecsetet láttunk ( Selimiye Camii ), mint említésre méltó látványosság, illetve besétáltunk egy piacra. Az utcákat szegélyező bazársor csak halvány mása az isztambulinak, ha igazi török hangulatot és bazárokat akarunk látni, ne ide jöjjünk. A főváros görög lakta részén sincsen sok látnivaló, annak ellenére, hogy több helyen olvastam, mit érdemes megnézni. A Famagusta gate , ami 1567-es építése után maradt ránk, egy csodaszép építészeti emlék lenne, ha éppen nem lenne lezárva és elhagyatottan otthagyva. Más, megmaradt ókori romok között van olyan rész, amit épp próbálnak rendbe tenni, a többi pedig siralmas állapotában várja, hogy egyszer rákerüljön a sor. Az egész városban egy kb. 50 m-s szakasz volt a legjobb, egy utcában szebbnél szebb házacskák álltak, színes ajtókkal, ez a városrész tényleg szemet gyönyörködtető volt. Főváros lévén a távolsági buszok mindegyike közlekedik ide bizonyos időközönként, a jegy egységesen 4 euró egy útra. Lárnakából nekünk kb. 1 óra volt az út idáig. 2. Famagusta és Salamis Ha már a törököket említettem, egy másik érdekes látnivaló a török részen fekvő két város, Famagusta és Salamis. Mindkettő már török kézen van, minden következményével együtt. Az első városban meglátogattuk a Szent Miklós templomot, ami ma már nem is templom, hanem mecset, a neve is ez lett: Mustafa Lala pasa mecsete . Ugyanis a törökök fogták és átépítették mecsetté az épületet, miután behatoltak a városba. Megdöbbentő, hogyan tűnnek el értékek a Föld színéről... A várostól nem messze található a Szent Barnabás templom , magányosan a főút mentén. A szent a ciprusi ortodox egyház alapítója volt, ezért ez különleges látnivaló a ciprusiaknak, de amúgy pl. az isztambuli Ayia Sophia nyomába sem ér. A bizánci stílusú templom belseje érdekes látnivaló volt sok ikonnal a falon, de itt is éreztem azt a fajta elhanyagoltságot, amit minden más későbbi nevezetességnél. Salamis pedig az ókorban volt fontos kikötővárosa a szigetnek, de az arabok hódításának következményeként elnéptelenedett, és azóta sem költöztek vissza emberek a területre. Ide is, mint az előző helyre, egy helyi utazási iroda által szervezett busztúra keretében látogattunk el. Sajnos az ókori romokon kívül más semmi nem volt a környéken, bár ez a „városlátogatás” úgy volt meghirdetve, mintha a világ 8.csodáját jönnénk megnézni. Kicsit mindenhol ez volt az érzésem, a marketing szöveg nagyon jó, de a tartalom vajmi kevés és ezért annál nagyobb a csalódás… 3. Városha, a szellemváros és Maras Plaji tengerpart Az egész ciprusi tartózkodásunk legérdekesebb látnivalója ez a hely volt. A törökök 1974-es bevonulása elég véresre sikeredett, a katonák kíméletlenül megöltek sok görög civilt is. A város lakói, amikor tudomást szereztek a hirtelen beütő katonai akcióról és a vérengzésről, 1 óra alatt (!) hagyták el a teljes várost és az addigi életüket. Addig a hely olyan népszerű üdülőparadicsomként volt számon tartva a gazdagok és hírességek körében, mint napjainkban Nizza vagy Monaco. Az aranyhomokos tengerpartja most is nagyon szép, a víz tiszta, átlátszó és melegebb is, mint a déli parton. A területre eddig csak a török katonák és az ENSZ munkatársak léphettek be, pár éve nyitották meg a turisták előtt. El lehet képzelni, hogy ha 50 évig nem gondozzuk a kertben a füvet, nem végzünk karbantartást a házon se kívül, se belül, hogyan fog kinézni utána. A hely drámai apokaliptikus hangulatot árasztott magából, betört ablakok, elhagyatott, roskadozó házak, rozsdás kerítések, omladozó vakolatok mindenfelé. Megdöbbentő volt. 4. Aphrodité sziklája (Petra tou Romiou) A török részek után ideje volt megnézni a görög részen lévő látnivalókat, városokat is. Mivel Ciprust sokszor Aphrodité szülőhelyeként azonosítják, gondoltuk, hogy muszáj felkeresnünk ennek a helyét. Ide is a helyi utazási iroda egynapos buszos útjával jutottunk el. Igazából szerintem Szicília és Mallorca szigetén is vannak ugyanilyen sziklás természet alkotta kreációk, ez semmivel nem volt különb azoknál. Sőt, megkockáztatom, Portugália déli partjánál, Algarve-nél, szerintem sokkal szebb és izgalmasabb a sziklás táj. Ez a hely inkább a monda miatt lett felkapott, de a ciprusiak annyira nem foglalkoznak vele, hogy még egy baywatch fiú sincs a környéken, aki legalább figyelné, hogy az emberek ne essenek le a szikláról, vagy viharos időben ne ússzanak a mély tengerben, mert nekiverődhetnek a sziklának és annak sosincs jó vége. Mivel sziklás, köves a tengerpart, pálmafák sincsenek, ezért a déli napsütésben nem érdemes kilátogatni, mert 5 perc alatt leégünk és napszúrást kapunk. Mi szerencsénkre a naplementében látogattunk el ide, ami szép ragyogást és romantikus hangulatot kölcsönzött a tájnak. 5. Paphos Sajnos a városnak szinte csak a tengerparti részét láttuk, illetve a kikötőtől nem messze fekvő Dionüszosz házát . Limasszol városa közelében sajnos dugóba kerültünk és egy órát várakoztunk, mire tovább tudtunk haladni, ezért a hasznos időnk nagy része aznapra elveszett. Az emlékházban híres mozaikmaradványokat, illetve ókori romokat lehet megtekinteni (belépő 7 euró per fő), de sajnos a wow élmény ezúttal is elmaradt. 6. Ayia Napa és Nissi Beach Utolsó napunkon a repülőgépünk csak 21 órakor indult vissza Budapestre, ezért gondoltuk, kihasználjuk az időnket és elmegyünk busszal Ayia Napára, valamint a Nissi Beach-re pihenni. A helyi buszközlekedés meglepően jó a szigeten, és kb. fél óra alatt, 2.5 euró per fő jegyárért jutottunk el a szállásunk előtti buszmegállóból Ayia Napa központjába. Látszik, hogy az üdülőváros a sziget „Siófok”-ja, itt egymást érték az éttermek és üzletek, valamint a turisták száma is idekoncentrálódott. A sétálóutca végén található kikötőig sétáltunk, innen szép kilátás nyílt visszanézve a tengerparti szakaszra, illetve a nyílt tengerre. Egy másik helyi busszal kb. 15 perc alatt értünk Nissi Beach -re, ami a sziget legfelkapottabb tengerparti szakasza; egymást érik a 4-5 csillagos szállodák, kávézók, éttermek. A partok szabadon látogathatók azoknak is, akik nem az ottani hotelekben szállnak meg, így bátran vettük az irányt a part felé. Odaérve azonban tátva maradt a szánk, és nem a part szépségétől, hanem attól a rengeteg embertől, akik nyomorogva a tengerparton próbálták élvezni a késő nyári napfényt. Olyan hangzavar volt és annyira elvette a hangulatát az egésznek a tömeg, hogy 1 óránál tovább nem is maradtunk ott. El sem tudom képzelni, mennyi ember lehet ezen a részen nyáron, ha még 1 héttel a szezonzárás előtt is ekkora volt a tömeg. Mindenesetre a víz átlátszósága és tisztasága tényleg sokkal szebb volt, mint a mi szállásunknál, illetve itt valódi fehérhomokos part fogadott minket, de a hotelünknél megtapasztalt csendes, nyugodt légkört ekkor kezdtük el igazán értékelni. Látnivalók, amik kimaradtak Sok helyre lehetett volna még eljutni a szigeten belül. Portaras és környékén lévő tengerpartokról olvastam, hogy nagyon szépek, illetve egy ismerősöm elmondása szerint a szigetnek ebben a dél-nyugati csücskében lehet teknőskeltetésnek is szemtanúja lenni és teknősökkel úszni. Nem is értem, miért nem ide szervez az utazási iroda egész napos programot? Állítólag még gyönyörű a sziget másik, keleti oldalán található Akamas Nemzeti erdőpark. Ide sem volt a helyi utazási iroda kínálatában programlehetőség. Utólag néztük meg, hogy autóval a bejáratig lehet megközelíteni, utána 8-10 km-es gyalogtúrával lehet a helyet felfedezni. Mivel nagyon messze szálltunk meg innen, úgy éreztük, egy nap alatt nem tudnánk megjárni oda-vissza a helyet bérelt autóval sem (a ciprusiak a másik oldalon vezetnek, ez is visszatartó erő volt számunkra). A parktól visszafelé, illetve Páfosztól kényelmes 30 perces autóútra található a felborult Edro III hajó , amely 2011-ben futott zátonyra. Mivel sokba kerülne kivontatni, inkább otthagyták az enyészetnek a ciprusiak a tengerparton és ma már tényleg vonzza a turistákat egyfajta nevezetességként. Gasztro tipp Ciprusi nyaralásunk alatt a legjobb az étkezések voltak. A konyhájuk nagyon hasonlít a görögére, friss saláták, zöldségek, gyümölcsök szinte mindig elérhetőek. Ezen felül kvázi hagyományos nemzeti ételüknek számít a mezze (3.kép), amelynek van húsos, halas és vegetáriánus változata is. Sokféle mártogatós szósz meleg pitával, amihez hozzájöhet a grillezett csirke, sertés vagy birka vagy valamilyen tengeri gyümölcs. A padlizsánkrémet is nagyon szeretik, akár olyan ételkollekcióként tálalva mint a 1. képen; meleg pitára kenve és sok salátával díszítve. A 2. képen a személyes kedvencem, a moussaka . Ez a főétel a török konyhában is megtalálható, lényege, hogy padlizsánt, illetve különféle zöldségeket és darált húst tartalmaz az étel, amelyet besamel mártással, sajttal megszórva a tetejét agyagedényben kisütnek. E főbb ételeken kívül még számos finom étel várja a kíváncsiakat, kóstoljunk meg minél többfélét belőlük, ebben nem fogunk csalódni! Szubjektív vélemény, összefoglalás Az egy hetes itt tartózkodás végére az az érzésem alakult ki, mintha mindenki ki akarna hasítani egy darabot a szigetből, de törődni vele, gondozni őt, már senki nem akarja. A törökök elfoglalták a sziget egyharmadát, de nem fejlesztenek semmit azokon a területeken, ahol ők élnek. Egyes részek szó szerint az enyészetté válnak lassan az évtizedek során. A briteknek két katonai támaszpontot is kiharaptak Ciprus déli partszakaszából, és mindkettő földterületet szögesdrótokkal körbekerítve védik. Látványos fejlesztések részükről sem történnek. És ugye itt vannak a görög származású lakosok az ország déli és középső részén, akik ráérősen teszik a dolgukat, de egy ujjnyival sem többet. A sziget belseje száraz és kopár, elhanyagolt földek vannak mindenfelé. Lehet a covid időszak nagyon megviselte őket, hiszen a sziget 80%-ban mégiscsak a turizmusból élt addig. Illetve az orosz oligarchák házvásárlásai és gazdag nyaralásaik teljesen leálltak (valószínű, hogy az ukrán-orosz háború miatt) és őket felváltották a svéd, finn, angol és német családok, illetve legénybúcsús csapatok. A turizmus visszaépülésének pedig a háborús helyzetek biztosan nem kedveznek… Mallorca, Szicília szigete a tapasztalataim szerint ezerszer jobban gondozott, szebb, zöldebb és rendezettebb a belső részein is, ráadásul a tengerpartjaik is sokkal szebbek, mint Ciprusnak.

Látnivalók, nevezetességek saját fotókkal, személyes élménybeszámoló keretében. A holland fővárost sokszor Észak Velencéje névvel illetik, hiszen több mint 1800 híd köti össze kanyargós utcáit. A holland emberek rendkívül kedvesek és segítőkészek, illetve nagyon jól beszélnek angolul; nem lehet gondunk, ha segítséget kérünk tőlük, hogyan jutunk el egy-egy nevezetességig. 4 napos városlátogatásom alatt részt vettem egy egyórás hajó úton, a kanálisok között a kapitány sok érdekességet mesélt a városról, ezek közül szerintem ezek a legérdekesebbek. Ha esetleg borultabb az idő, vagy hűvös lenne, mindenképpen fizessük be magunkat erre a programra, garantáltan nem bánjuk meg és még fázni sem fogunk a télen fűtött járműben! Tartalomjegyzék: Érdekességek Amszterdamról Látnivalók Amszterdamban Múzeumnegyed Kirándulás Haarlem városába Utazás és szállás Érdekességek Amszterdamról a város nevének jelentése: gát az Amstel folyó partján (Amstelredamme-ből származik) 1275-ben halászok alapították a várost, mára Európa legnagyobb kikötője van itt a hollandoknál nincsen függöny a nappaliban, mert az asszonyok így jelezték férjeiknek, hogy nincs takargatnivalójuk (vagyis nincs szeretőjük), amíg ők a tengereken, óceánokon hajóztak azért olyan keskenyek az épületek, mert minél nagyobb volt a homlokzat szélessége, annál több adót kellett a lakónak fizetnie, és hát, nyilván senki nem akart túl sokat fizetni Amszterdamban több bicikli van, mint amennyi lakos, és sok bicikli az Amstel folyóban nyugszik már békében Amszterdam szerintem önmagában is érdekes, ha nagyon kevés időnk van a város felfedezésére, az is élmény, ha csak az utcái között sétálunk. Persze a múzeumok és látnivalók úgyis előbb-utóbb szembejönnek velünk. Érdemes a központi pályaudvartól indulni, és a fő utcán haladni a belváros, illetve a Dam tér felé. Látnivalók Amszterdamban Legelőször, bal oldalt, a város védőszentjének, Szent Miklósnak a templomát pillanthatjuk meg. Ottjártamkor éppen mise volt, így jutottam be ingyen, de természetesen csak a leghátsó sorból volt esélyem körbenézni. Bár így is lenyűgözött a gótikus templom szépsége. A fő utcán haladva, jobb oldalt a Szex múzeumot fedezhetjük fel. Kíváncsiságból vettem egy belépőjegyet és körbejártam a 3 emeletnyi kiállítást. A tárlat bemutatja a különböző kultúrák hogyan viszonyulnak az erotikához, a szexhez és ezek ábrázolásához. Meglepő, hogy milyen sok rajz, festmény, illetve dísztárgy maradt fenn az utókornak e téma kapcsán. A főtéren, vagyis a Dam téren található a Koninklijk Paleis ( Királyi palota ), a Madame Tussauds épülete és kicsit jobbra kanyarodva a De Niuwe Kerk (Új templom). Utóbbiba szerettem volna bemenni, körbesétálni, de a 20 eurós belépőjegy árát egy templom megtekintéséért pofátlanul drágának tartom, így azzal a lendülettel ki is jöttem az épületből. A főtértől kb. 10 perces sétával nyugati irányban elérhetjük az Anna Frank emlékszobrot és emlékházat . A zsidó kislány története biztosan sokaknak ismerős, ebben a házban rejtőzködött szüleivel a II. világháború évei alatt, de sajnos 1944 augusztusában elárulták őket, így elhurcolták őket és Anna végül koncentrációs táborban halt meg fél évvel később. Később megtalált, majd könyvként kiadott naplója az ő szemén át mutatja be a háború borzalmait. Ha lelkileg felkészültünk a múzeum meglátogatására, akkor érdemes előre jegyet venni, mert akkora az érdeklődés, hogy akár hetekkel előtte elfogyhatnak. Én a helyszínen szerettem volna váltani a 14 eurós jegyet (2023-ban már 16 eurós), de a teljes hétvégére betelt minden idősáv, így lemaradtam a múzeumról. Ha már itt voltam, betértem a közeli palacsintázó helyre ( Pancakes Amsterdam ), ahol isteni palacsinta fánkokat ebédelhettem csoki öntettel. Igazából a gofri és a palacsintatészta keveréke ez, amely inkább édesen finom szerintem, de láttam olyan vendégeket, akik sajttal fogyasztották. Apropó, sajt : Hollandia híres finom sajttermékeiről, érdemes vásárolni a helyi szupermarketekben, nagyon sokféle ízesítéssel árulják őket, én például mézes-mustáros és mediterrán fűszerezésű sajtot is vettem szuvenírként – nem drágábban, mint itthon 20 dkg trappistát. A leghíresebb múzeumok felé haladva, útba ejthetjük a Bloemen markt -ot, amely a világ egyetlen úszó virágpiaca és már 1862 óta működik. 3 euróért már 10 darab tulipánhagymát vehetünk, akár ajándékba valamely szerettünknek. Hazaérkezésem után, másnap elültettem a hagymákat, bízva abban, hogy tavasszal különféle gyönyörű színben pompáznak majd a lakásban. Természetesen a piacon egzotikus növények (pl. orchidea) és más szuvenírek, mint hűtőmágnesek, ajándéktárgyak is megvásárolhatóak. A piac egyik oldalán van egy hangulatos kávézó-bisztró , amit könnyed ebédre javaslok felkeresni. Forró csoki, háromszög szendvics, holland palacsinta is kapható. Múzeumnegyed A Vondelpark közelében található több múzeum is, én ezek közül a Gyémánt és a Rijks múzeumot kerestem fel, a Van Gogh múzeumba sajnos elfogytak a jegyek. Mivel Hollandia híres a gyémántkereskedelméről, ezért nem meglepő, hogy Diamant museum is segít megérteni a gyémánt, és kereskedelmének történetét. Láthatunk királyi koronaékszereket, vagy éppen gyémántból készült teniszütőt és koponyát is. A teniszütő, avagy Golden Racket 1 millió USD-t ér és 142 gyémánt található rajta. Amelie Mauresmo teniszcsillag büszke tulajdonosa ennek, aki adott a tenisztornán 5 éven belül 3x is nyerni tudott. A koponyát még ennél is több, összesen 8601 gyémánt díszíti. Damien Hirst művének a For the love of God nevet adta. A tárlat végén a boltban, akár vásárolhatunk is magunknak valamilyen ékszert, már ha van rá elegendő fedezetünk. A park bejáratával szemben található talán a leghíresebb múzeuma Amszterdamnak, a Rijsk Múzeum . E hatalmas épületben 3 emeleten keresztül sétálhatunk órákat és csodálhatjuk meg a több ezer kiállított tárgyat, amely mind kapcsolódik valamilyen módon a holland kultúrához. Nemcsak a leghíresebb holland festők, mint Van Gogh, Vermeer vagy Rembrandt festményeit csodálhatjuk meg, de Delft kékszínű porcelánjait és a múzeumi könyvtárat is. Az emeletek a különböző századokat ölelik át, és ha nem vigyázunk, akár egy teljes napot is eltölthetünk itt. Csak online előre foglalással lehet belépőjegyet venni, de jó tanács, hogy legalább 2-3 órát hagyjunk a múzeum megtekintésére (az épület 17.00-kor zár, ezért az utolsó, 15.30-as felkínált időpont foglalása nem szerencsés, mert alig másfél óránk van a megtekintésre). A Van Gogh múzeum természetesen nevéből is adódóan Vincent Van Gogh festő alkotásaira koncentrál. Ide is csak online foglalással tudunk belépőjegyet vásárolni. Kirándulás Haarlem városába Amszterdamtól vonattal az óceánpart felé kb. 20 percre található Haarlem, ami nem tévesztendő össze a New York-i Harlem-mel. Már 1245-ben megkapta városi jogait II. Vilmos holland gróftól és hamar a tulipántermesztés fellegvára lett, köszönhetően kedvező földrajzi adottságainak. Később a textilipar és a holland festészet központja lett, de mára Amszterdam mellett elvesztette e privilégiumait. Viszont talán pont ennek köszönhető, hogy megőrizte báját és az óvárosa még ma is olyan, mintha visszarepültünk volna a történelemben. Látnivalói közül leghíresebb és talán legszebb a Szent Bávó-székesegyház (Sint Baafskerk), amely elképesztő, hogy micsoda nyugalmat áraszt magából. Orgonája egyike a legszebbek közül, amelyeket eddigi életemben láthattam, és mint kiderült némi utánaolvasás nyomán, még Mendelssohn és Mozart is játszott rajta! Talán e fantasztikus művészek szelleme lengi körbe a helyet és kölcsönöz neki egy nem e világi titokzatosságot. A 3 eurós belépőjegy abszolút megéri az élményt! A főtéren a templommal szemben áll a városháza, aminek a kertje szabadon látogatható. Innen továbbsétálva nem hittem el, de ebben a kis városban is működik piroslámpás „negyed” . Konkrétan arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház ablakaiban piros lámpák világítanak fényes nappal, majd elhaladva az épület előtt, megláttam a hölgyeket az ablakban várakozva 1-1 újabb kuncsaft után. Szóval Hollandiában úgy látszik, ez nem csak Amszterdam privilégiuma, hanem országos jelenség. A Spaarne folyó jobb oldalán helyezkedik el a De Adriaan malom , amely már 1779 óta a város egyik jelképe. Még ma is látogatható belépődíjért cserében, de szerintem kívülről bőven elég megnézni. Városi sétámat egy nagyon hangulatos kávézóban, a Chco Chololate Company-ban zártam forró csokit kortyolgatva. Utazás és szállás A szállások nagyon megdrágultak, ezért szerintem olcsóbb, ha a reptérhez közeli szállodában szállunk meg, sokak kínálnak ingyenes transzfer busz járatot a repülőtér és a hotel között. Emiatt jobban megéri, ha a buszt igénybe véve visszamegyünk a reptérre és onnan vonattal kb. 15 perc alatt Amszterdam belvárosába érünk, 10 euró a retúr vonatjegy. Gyorsabb és olcsóbb is, mint a helyi BKV-val zötykölődni és többször átszállni, és így jegyet érvényesíteni. További élménybeszámolókért és a holland utazáshoz hasznos utazási tippekért , információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Málaga a napfény városa, tele élettel és érdekes látnivalókkal. Nevezetességek, amelyeket nem érdemes kihagyni! A Costa del Sol (Napos part) fővárosa, és egyben egyik legfelkapottabb városa tele van izgalmas látnivalókkal és hangulatos utcákkal. A történelem pedig szinte tapintható a levegőben az egyes nevezetességek által. Este 22 órakor a bárok, éttermek tele vannak emberekkel, a pozitív hangulatot érezni a levegőben; mindenki laza, felszabadult, kedves és persze a helyi spanyolok hangosan gesztikulálva beszélnek, magyaráznak egymásnak. Turistaként is szinte azonnal magával ragad az élni jó dolog érzés, és 10 perc múlva már én is úgy éreztem, hogy a világon semmi baj nem érhet; finom ételeket ehetek az étteremben, nem messze tőlem a tenger morajlását hallom és este is kb. 20 fok meleg van – január végén. :) Bár Málagában 10 évvel ezelőtt már jártam egy céges utazás keretében, most újult erővel vágtam bele, hogy kíváncsisággal telve az óváros terein, utcáin keresztül, felfedezzem a történelmi látnivalókat. Sajnos csak kevés időnk volt, de így is sok nevezetességet láthattunk – hála annak, hogy a legtöbb az óvárosban található, egymástól gyalogtávolságra. Tartalomjegyzék Málaga katedrális Plaza de la Merced Picasso szülőháza La Alcazaba Gibralfaro-kastély Bikaviadal aréna Málagai kikötő Calle Marqués de Larios Málaga katedrális Nekem abszolút number 1 látnivaló Málaga katedrálisa. Úgy is szokták nevezni, mint La Manquita, azaz a Félkezű hölgy. Ennek oka, hogy eredetileg egy mecset állt a helyén, aztán katolikus templommá építették át 1528 és 1782 között. Hiába tartottak a munkálatok majdnem 250 éven át, a végére a pénz elfogyott, ezért a katedrális két tornya közül az egyik már nem épült meg (azóta sem), vagyis csonka, „félkezű” maradt a kinézete.  A 84 m magas templom előtti kert ingyenesen látogatható, de maga a katedrálisba való belépés fizetős, méghozzá 10 euró / fő. Ugyanakkor, a koránkelés aranyat ér, hétfőtől szombatig reggel 8.30-9.00, míg vasárnap 8.30-9.30 között ingyenes a látogatása. Vasárnap, ha erről lemaradunk, utána már csak pénzért, 14 órától nézhetjük meg a templom belsejét. Talán soknak tűnik a 10 euró, de szerintem megéri, nagyon szép, díszes belülről a kinézete, a reneszánsz és barokk elemek a sok arannyal egészen elképesztő hatást keltenek. Plaza de la Merced A katedrálistól gyalogtávolságra, a kanyargós utcákon át vezet az út a Merced térig. Ez egy igazi közösségi találkozóhely, sok helyi spanyol lakos gyűlik itt össze, idősebbek is és beszélgetnek az élet dolgairól. A tér egyik oldalán végig egymást érik az éttermek, ahol a tapas fogásoktól a friss halételeken át a salátákig minden finomságot ehettünk. Picasso szülőháza A tér végében áll az a ház, ahol Picasso megszületett és élt egy ideig. A hely ma számos művészeti és kulturális eseménynek az otthont. A 3 emeletnyi térben személyes tárgyak, emléktárgyak és egy könyvtár is megtalálható, valamint egy kutatóközpont is, aki a festőművész munkásságával foglalkozik. Vasárnap a látogatás érdemes, így célszerű aznapra időzíteni a látogatást. La Alcazaba A Plaza de la Merced-ről szinte rálátni a La Alcazaba építményre, illetve az alatta elterülő I.századból megmaradt római kori amfiteátrum. Ezt megkerülve jobbról találhatjuk meg a barlang bejáratát, ahol belépőjegyet tudunk venni és innen lifttel tudunk percek alatt a La Alcazaba tetejére érni (egyébként jó 15 perc séta meredek emelkedőn). Vasárnap 14 órától szerencsénkre ingyenesen látogatható a nevezetesség a másik arab látnivalóval a Gibralfaro kastéllyal együtt. (Egyébként van kombinált jegy is, ha mindkettőt megnéznénk célszerű azt vásárolni, 5.50 euró/fő áron) Maga az építmény az arabok hódítása révén alakult át erőddé (neve is innen származik, al-Qasba, azaz városi erőd). A hegyoldalon való elhelyezkedéséből adódóan kitűnő lehetőség nyílt belátni egyik oldalról a kikötőt és az érkező, induló hajókat, a másik oldalról pedig a hegyeket. Gibralfaro-kastély A La Alcazaba-ról a Gibralfaro kastély is látszik, amely egy még magasabb hegyoldalon fekszik. Sajnos nincs közvetlen összeköttetés a két hely között, külön kell kb félórás sétával meredek úton felgyalogolni ide, ha szeretnénk látni Málaga városát a lábaink előtt. Ugyanakkor a 35-ös busszal is megközelíthető a hely, de ahhoz vissza kell sétálnunk kicsit a város felé, ahol a buszmegálló található. Mi ide már nem sétáltunk fel, 7 hónapos terhesen inkább egy hosszabb, kiadósabb ebédre szavaztam én is és a baba is. 😊 Bikaviadal aréna Letekintve a La Alcazaba vároldaláról nemcsak a málagai kikötő látványa terül elénk, hanem kissé balra észrevehetjük a házak között megbúvó Bikaviadal arénát (Plaza del toros) is. 1876 óta rendeznek itt bikaviadalokat, ez az épület 52 m átmérőjű és 9000 néző befogadására alkalmas! Napjainkban szezonálisan működik, húsvétkor 2, illetve augusztusban és szeptemberben 1-1 bikaviadal tekinthető meg. Múzeuma viszont egész évben látogatható. Málagai kikötő Ahogy írtam, a La Alcazaba-ról elénk tárul a város kikötője. Ottjártunkkor épp egy tengerjáró hajó is ott állomásozott. A kikötő előtti sétány estefelé még hangulatosabb, a végében pedig a Pompidou központ található (szerintem egy Rubik kockára emlékezetető épület alakjában). A tengerpart az emeletes házak másik oldalán terül el, ide a jó időben bármikor kijöhetünk, ha egy kis napozásra vágyunk. Calle Marqués de Larios A város Váci utcája, vagyis a fő utcán végiggyalogolva mindennel találkozhatunk, amivel Budapesten is. Márkás üzletek kirakatai, utcai zenészek, turisták hömpölygő tömege és siető helyiek. Az üzletsorokat 1-1 fagyizó szakítja meg, ahol már január végén vehetünk fagyit, ha éppen erre vágyunk. Az utca végén egy hangulatos térre ékezünk, ahonnan újabb kanyargós utcák nyílnak, immár éttermekkel és hangulatos bárokkal megfűszerezve. Vessük bele magunkat a forgatagba és élvezzük a spanyol életérzést!   További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram  oldalam!  :)

Szerintem Taormina a világ egyik legszebb helye, amelyet egyszer életünkben látni kell, pláne, ha Szicília szigetére utazunk! Tartalomjegyzék: Utazás Szállás Látnivalók Utazás Taormina a világ egyik legszebb és leghangulatosabb városa, ahova egyszer mindenképp érdemes ellátogatni! A Ryanair-rel Catania városába repültünk 2 óra alatt, ahonnan távolsági buszokkal könnyen elérhetőek más szicíliai városok is. Taormina szűk másfél órára van innen és 7 euró a jegy rá fejenként. Javaslom, hogy a repülőgépen a jobb oldalon foglaljunk helyet, így elég hosszan láthatjuk az Etnát az ablakból, illetve a sziget déli kisvárosait és a tengerparti szakaszokat. Mi a szerencsének köszönhetően ültünk erre az oldalra, de minden pénzt megért volna ezt látni a magasból! Szállás A szikrázó napsütésben már a buszozás is felért egy kisebb városnézéssel; végig haladtunk Catania olykor szűk utcáin, jobbról csodálatos kilátás nyílt a tengerre, majd a narancsfák szegélyezett utak mentén, felkapaszkodva a szerpentinen értünk célba választott városunkba. A Google térkép segítségével találtuk meg szállásunk pontos elhelyezkedését és amikor megláttuk, leesett az állunk. Az élethez mindig kell szerencse, szoktam mondani, és úgy látszik, most egy jó nagy adagot kaptam! Történt ugyanis, hogy amikor a booking.com-on keresztül lefoglaltam a Hotel Isabella nevű szállást, a visszaigazoló email elküldése után 1 nappal jött az értesítés emailben, hogy felújítási munkák miatt áthelyeznek minket egy másik szállodába, a Hotel Villa Diodoro -ba, ami szintén a hotellánchoz tartozik. Valamint, eggyel magasabb minősítésű szobát kapunk, vagyis standard helyett superior-t. Ennek, már akkor eléggé örültem, de amikor megláttuk, hogy a sima utcai hotel helyett, egy a tengerre néző, hatalmas terasszal rendelkező szállodában lesz a bázisunk, ráadásul közvetlen szomszédságban a híres Villa Comunale kert mellett, majd kiugrottunk a bőrünkből örömünkben! Szerintem a képek magukért beszélnek, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a recepciós egy félig tengerre néző szobába osztott be minket! Taormina látnivalói Ahhoz képest, hogy Taormina egy kisváros a szigeten, több napra elég látnivalót, nevezetességet és programot tartogat az idelátogatóknak. Nem beszélve arról, hogy ha valaki szeret vásárolni luxus termékeket, akkor ez neki a paradicsom lesz; szinte a Patek Phillipe óragyártó cégtől a Louis Vuitton ruhaüzleten át, mindent megtalál. 1. Isola Bella A buszparkolóból a szállásunk felé sétálva útba esett egy kilátó terasz a tengerre, gondoltuk, menjünk lessük meg a látványt! Nem csalódtunk, ugyanis a tükörsima és nyugodt tenger látványa mellett a sziklás hegyből 4 kisebb-nagyobb félszigetet fedeztünk fel, amelyek megmentették a tájképet az egyhangúságtól! Köztük volt az Isola Bella , vagyis „a szép sziget”. Magas vízállás esetén a félsziget szigetté alakul, vagyis az odavezető út víz alá kerül és egy másik tájképet varázsol az idelátogatóknak. A dús növényzettel borított szigeten található egykori tulajdonosának, Lady Florence Trevelyan-nak a háza és a hozzá tartozó kert. Az angol hölgy, aki szoros barátságot ápolt Viktória angol királynővel, 1890-ben vásárolta meg a kis félszigetet, amin felépítette lakhelyét. Halála után 1990-ig magánkézben volt, majd Szicília regionális kormánya vette kézbe és azóta is állami gondozásban van a félsziget és a ház is. 2. Villa Comunale park, azaz az angol kert Az angol hölgy, Lady Florence úgy került egyébként Olaszországba, hogy 1890-ben feleségül ment egy taorminai orvoshoz, aki éveken át a város polgármestere is volt egyben. Nemcsak az Isola bella került a tulajdonába, de a férj egy nagyobb parcellát vásárolt feleségének fent a városban, aki meghálálva a kedvességet, angol kertet varázsolt a sziklaszirten elterülő földből, ennek neve Villa Comunale park . Nemcsak mediterrán, hanem különféle más területeken honos növényeket is betelepített és ültetett ide, így egy igazán autentikus kert maradt meg tőle örökségül. A kert a mai napig ingyenesen látogatható és a teraszáról csodálatos kilátás nyílik a tengerre, valamint az Etna hegyére. Egy kis elkerített szoboralkotással ma már az I. és a II. világháború olasz áldozatainak is emlékhelyéül szolgál. A kert, mint egy kis földi paradicsom, igazán bájos, hangulatos buja növényzetével, februárban is színes virágaival és érdekes építményeivel. Akár napközben, akár naplemente előtt érkezünk ide, garantált a szép emlék a helyről és a tájképről! 3. Ókori görög színház Másik, talán még nagyobb, életre szóló élmény az ókori görög amfiteátrum romjai között sétálni. Elképesztő, hogy a színházat még i.e 300-ban építették görög telepesek! Elnézve azt, hogy mennyire meredek a sziklafal, és akkoriban mindenféle gép segítsége nélkül a puszta kezükkel és az állatok erejével kellett megoldani a sziklák kivájását és a színház felépítését, megérdemelnek egy meghajlást teljesítményük előtt. Szerintem egyszerűen bámulatos, hogy az ember mi mindenre képes! A szirakúzai színház után ez Szicília második legnagyobb színháza, 109 m átmérőjű és kb. 5400 néző befogadására alkalmas. Anno főként gladiátorjátékok, illetve színházi előadások helyszínéül szolgált, ma inkább kisebb koncerteknek ad helyet. A hely annyira pazar látványt nyújt az Etna fenséges hófödte hegycsúcsára és a tengerre, hogy az idők alatt olyan neves művészeket ihletett alkotásra, mint Goethe, Nietzsche, Oscar Wilde vagy Csontváry Kosztka Tivadar . A magyar festőnek a leghíresebb alkotása is itt készült A taorminai görög színház romjai címmel. A festmény tökéletesen visszaadja a hely fenséges hangulatát. A színház másik oldalán ma már egy kis bisztró üzemel a tengerre néző terasszal. Ha tehetjük, itt érdemes megkóstolni a finom helyi ételt, az arancinit, vagyis az olasz rizsgolyót és a cannoli, a ropogós, de a belsejében különféle ízű, pudingos desszertet! Frissen facsart narancslével vagy egy jó olasz sörrel leöblítve, meg is van az ebédünk! 4. Porta Messina, Porta Catania, és Piazza IX Aprile A görög színház domboldaláról lefelé sétálva a Corso Umberto I-re érünk, ami a város sétáló és egyben fő utcája is. Két kapu határolja, az elején található a Porta Messina , az utca végét pedig a Porta Catania kapu zárja. Ha szeretnénk visszautazni a régi időkbe, akkor ezen az utcán végig andalogva ez a kívánságunk biztosan teljesül. Hangulatos, térkövezett utcácskák, és virágoktól, növényektől roskadó erkélyek a házakon, miközben az egész helynek van egy fajta középkori hangulata. A főutcán sétálva egyszer csak a nagy főtér nyílik ki előttünk, ez a Piazza IX Aprile . Itt található a Chiesa Di Sant’Agostino templom kis harang toronnyal. A főtér másik oldalán pedig a Chiesa di San Guiseppe templom, amelyet mai napig használnak többek között keresztelőkre és vasárnapi misékre. Itt ingyenes a belépés az épületbe, ezért érdemes bekukkantani az ódon falak mögé. Érdekesség, hogy több szicíliai templomot végigjárva megállapíthatom; itt sincs orgona a bejárat feletti részen, mint a magyarországi templomokban és a díszítés is sok helyen sokkal puritánabb, mint otthon. A tér egyébként csodálatos kilátást ad az Etnára , a szinte végtelennek tűnő tengerre és a másik tengerparti városra, Naxos Giardini -re. A helyi gyerekek itt fociznak a téren, anyukáik pedig olaszos vehemenciával pletykálkodnak és mesélik el az aznapi történéseket. A fő utcán tovább sétálva és már a tér előtt is számos étterem és üzlet várja a turistákat, kicsit arrébb találunk még egy templomot egy kisebb tér szomszédságában, illetve szűk keresztutcákat, amelyek egyike elvezet minket a Chiesa Madonna della Rocca-hoz vezető lépcsősorhoz. 5. Chiesa Madonna della Rocca, azaz a Madonna kápolna A hosszú, kanyargós lépcsősor a Via Circonvallazione 31. számnál indul felfelé. Az 541 lépcsőn felkapaszkodva, minden kanyarnál Jézus szenvedéseinek 1-1 stációját láthatjuk szoboralkotások formájában. Nem mondom, stílusos a választás; mire felérünk a szikrázó napsütésben a 7-800 m feletti magasságban elhelyezkedő Chiesa Madonna della Rocca templomhoz és a hegycsúcshoz, én is úgy érzem magam, mint a szenvedő Jézus és folyik róla a víz a 16 fokos februári melegben. Azonban egyből elfeledkezem a nehézségekről, amikor belépek a kis épületbe. Mennyezetét a szikla belsejéből vájták ki, vagyis a templom része a hatalmas sziklatömbnek, amely a hegyen magasodik. A világ talán legkisebb temploma elképesztően díszes az eddigiekhez képest és kétségkívül a legszebb panorámát nyújtja, ugyanis innen elénk tárul Taormina városának és a tengernek együttes látványa. Ez egy olyan panoráma, amiért megéri felkapaszkodni ilyen magasra, még a görög színházat is megcsodálhatjuk! A templomot 1640 körül egy olasz apát és érsek vezényletével építették és az apát sírja itt található az épületen belül. A városból amúgy jól látható, hogy a sziklaszirten egy vasbeton kereszt is elhelyezkedik, de szomorúan állapítjuk meg, hogy ezt csak lentről tudjuk megnézni, itt fent le van zárva az a másik épület, amelyen keresztül megközelíthető lenne. Érdekes látványt nyújt amúgy alulról szemlélve még az esti órákban is, ugyanis sötétedés után kivilágítják a keresztet, a templomot és az odavezető lépcsősort is, így tulajdonképpen éjszaka is fel lehet mászni a hegy tetejére. Gasztro-ajánló, éttermek A város felfedezése közben természetesen megéheztünk, ezért kipróbáltuk a helyi konyha finomságait. Olaszországban szerintem nem lehet nem jókat enni, az olasz konyha fantasztikus, ízletes és egyedi mediterrán hangulata visszaköszön az ételeiben, italaiban is. Mi két étteremben jártunk ittlétünk alatt, egyik a Ristorante Le Buca , másik a Ristorante Pizzeria Taormina volt. Mindkettő úgy van kialakítva, hogy gyönyörködhetünk a tengerre néző panorámában vacsora közben. Az ételek mindkét helyen nagyon finomak voltak, előbbinél carbonara tésztát ettem, utóbbinál pedig olivabogyós-cukkinis-sajtos pizzát . A pincérek kedvesek, beszéltek angolul, ajánlottak bort az ételekhez, illetve magától értetődően hozták a frissen facsart narancslevet is. Az árak hasonlóak az itthoniakhoz, kb 40-45 eurós összegre kell számítani két személyre egy-egy főétel és egy-egy pohár ital kapcsán. Ha napközben nincs kedvünk étteremben enni, akkor kisebb bisztrókban érdemes a már említett arancinit vagy cannolit fogyasztani. Előbbi egy zsemlemorzsában megforgatott sajtszószos golyó, amit ízesítenek zöldséggel vagy bacon-nel, esetleg mozzarellával - ahogy kérjük. Utóbbi pedig a híres édesség, a ropogós sült tésztába tekert különféle ízesítésű (csokis, vaníliás, pisztáciás stb) puding, amelynek a kilógó két végét megszórják csokidarabokkal. Mindkettő amellett, hogy nagyon finom, laktató is, 1-2 arancini és egy 1 cannoli megfelel egy kiadós ebédnek. A 16 fokos melegben a bátrabbak már simán próbálkozhatnak a fantasztikus olasz fagyi gombócok elfogyasztásával, de mi még azért nem mertük bevállalni. Taormina akár 3-4 napot is megér látogatásra, ha jó idő van, akkor befizethetünk egy szervezett egész napos túrára az Etnához ebédelési és borkóstolási lehetőséggel, vagy strandidő esetén, egyik nap a szomszédos Naxos-Giardini településre átsétálva, napozhatunk is a homokos-kavicsos tengerparton. Ha Szicíliába utazol, ajánlom a sziget más városait is a déli részen! Élménybeszámolókat az ottani kirándulásokról és Catania városáról is olvashatsz! Ha pedig északra utaznál, Palermo -ról írt személyes beszámolómat feltétlenül olvasd el! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

A Maldív-szigetekre eljutni nem mindennapi élmény. Már az első utazásom nál is egy régóta dédelgetett álmom vált valóra, és akkor még nem is gondoltam, hogy 2 évvel később újra láthatom e csodás szigetvilágot. Tartalomjegyzék: Utazásunk Mikor érdemes a Maldív-szigetekre utazni? Szállásunk Félpanzió vagy teljes ellátás? Melyiket válasszam - Maldív-, Seychelle-szigetek vagy Mauritius? A 2020-ban kirobbant Covid-időszakban mindannyian megtapasztaltuk, külső erők milyen drasztikus mértékben képesek korlátozni utazási és egyéb mozgás szabadságunkat. Néhány országon kívül a kkoriban szinte az egész világ bezárt és nem engedett be turistákat határain belülre. A Maldív-szigetek GDP-jének 60%-a az idegenforgalomból származik, ezért a szigetvilágnak elemi érdeke volt, hogy mielőbb megnyissa kapuit a külföldi turisták előtt. Természetesen szigorú szabályok szerint működött a beléptetés, sőt már az utazás előtt is voltak kötelezően elvégzendő feladatok. Utazásunk Akkoriban az országba való belépéshez akkoriban egy 96 órán belül levett negatív PCR teszt volt szükséges. A mi esetünkben hétfői indulásunk volt, ezért a tesztet pénteken végeztettük el, de mivel a szigetekre csak kedd reggel értünk, ezért az akkoriban kötelező regisztrációt hétfő délelőtt töltöttük ki. A budapesti repülőtérre érkezve szomorú volt látni, hogy rajtunk kívül szinte csak a reptéri dolgozók voltak jelen. A biztonsági ellenőrzésen úgy suhantunk át, mintha VIP vendégként csak nekünk tartottak volna fent egy kézipoggyász-ellenőrző kaput. Bár május végén már néhány üzlet kinyitott, vásárlókra még várni kell az eladóknak. A Qatar Airways-zel utazni megint páratlan élményt jelentett. A Budapest-Doha közötti úton a B787-es Dreamliner gép a turista osztályon is hihetetlenül ergonomikus székekkel és profi szórakoztató rendszerrel van felszerelve, ráadásul felszolgálnak vacsorát is (előétel, főétel, desszert 1 tálcán), így az 5 órás repülőút nagyon hamar eltelt. A 2 órás csatlakozási időnek köszönhetően a dohai repülőtéren is kényelmes volt az átszállás a QR678-as járatra, ami 4,5 óra alatt repített minket tovább a szigetek fővárosába, Maléba. Pontosabban a fővároshoz tartozó repülőtéri szigetre, ugyanis külön van egy sziget (Velana Airport), ami csak a fel- és leszálló légi forgalom kiszolgálására szolgál. Landolás után az útlevelünkön kívül a határellenőr megnézte a visszafelé szóló repülőjegyünket, a szállásunk foglalási visszaigazolásáról szóló papírt (még szerencse, hogy kinyomtattuk!), illetve a negatív PCR tesztről szóló eredményt. Ezeken felül mobiltelefonon kellett bemutatnunk a fentebb említett regisztrációs form-ról kapott QR kódot. Mikor érdemes a Maldív-szigetekre utazni? A helyiek elmondása szerint régebben a május-július közötti időszak volt az esős évszak, ekkor nagy valószínűséggel fordultak elő heves esőzések, viharok, illetve viharos széllökések. A többi hónap viszont száraz és szinte csapadéktól mentes volt. Napjainkban a klímaváltozás hatására sajnos ezek a határok elmosódtak, és ma már bármikor elképzelhető egy-egy vihar vagy zápor a szigeteken. Az időjárás előrejelző applikációnk a nyaralásunk hetére (május utolsó hete) végig esős, viharos időt jósolt 27 Celsius fokos átlag hőmérséklettel. Ezzel szemben volt olyan napunk, amikor egyáltalán nem esett az eső, és olyan is, amikor igen, de csak éjszaka, és reggelre minden felszáradt és ugyanolyan meleg, párás volt a levegő, mintha mi sem történt volna. Szerintem, ha az embernek van rá lehetősége és anyagi fedezete, hogy elutazzon e páratlan szépségű helyre, ne habozzon és ne aggódjon az idő miatt. Garantáltan lesz szép napsütés a szuper fotók elkészítéséhez! :) Szállásunk Folyamatosan követtük a szigetország belépéséről szóló híreket, ezért lakott sziget helyett resort szigetet választottunk. Ennek oka, hogy az előbbi helynél fennállt a veszély, hogy ha az indiai vírusvariáns megjelenik, illetve elterjed a Maldív-szigeteken, akkor lezárják a lakott területeket, és több időre ragadunk ott, mint terveztük. Persze a páratlan szépségű természet miatt nem lett volna kár, de saját költségen már kicsit fájó lett volna egy, akár hetekig, hónapokig tartó karantén-nyaralás. A resort szigeteknél ilyentől nem kellett tartanunk, ugyanis az itt dolgozó személyzetet folyamatosan tesztelik, és ha valaki hazalátogat a családjához (vagyis elhagyja az adott szigetet), akkor 2 hét karanténra kényszerül az újbóli munkába lépése előtt. További előny, hogy hazafelé így nem kellett PCR tesztet végeznünk, ellentétben azzal, ha lakott szigetre foglaltunk volna szállást. Érkezésünk után az Embudu Village Resort munkatársa várt ránk és külön motorcsónak transzferrel vittek minket a szállásunk szigetére. Érdemes figyelni a lakhelyünk lefoglalásánál, hogy milyen messze van a repülőtértől az adott sziget. Találtam olyat lehetőséget is, ahova csak hidroplánnal lehetett volna eljutni, és a retúr transzfer 478 USD lett volna - személyenként! Összehasonlításképp, a mi szigetünk látótávolságra volt a fővárostól, motorcsónakkal való retúr transzfer 78 USD-ba került egy embernek. Félpanzió vagy teljes ellátás? Aki szeret enni a nagy meleg ellenére is és napközben nem éri be otthonról hozott kekszekkel, müzliszeletekkel, mint mi, annak érdemes teljes ellátás vagy all inclusive opciót választani a szállás lefoglalásakor (természetesen a szállás ára ettől függően változik). Ezen nem feltétlenül érdemes spórolni, ugyanis itt nincs kisbolt, ahova az ember csak leugrik venni valamit, ha megéhezik. A szigeten csak az étterem van nyitva az étkezések idejére, illetve egy büfé, ahol méregdrágán lehet "választani" kell-nem kell alapon az egyféle márkájú (!) fagyiból vagy chipsből. Ezekkel jól nem lakunk, ellenben a költőpénzünk viharos sebességgel el fog fogyni már a nyaralás első napjaiban. Fontos tudni még, hogy ital csak a reggelihez jár, a vacsora során venni kell, és 1 l víz bizony 3 USD-t kóstált minden étkezésünk alkalmával. Az all inclusive esetén ez a költség nincs pluszban. A sziget azért lehetőséget kínált ingyenes kikapcsolódásra is a napozáson és homokvár építésen kívül; például ingyenesen bármikor lehetett ping-pongozni, darts-ozni, illetve biliárdozni. Felár ellenében különböző túrákat is szervezett a személyzet, így akár búvárkodni vagy delfinlesre is lehetett menni. Snorkellezni lehetett a part mentén is, de szerintem nem volt olyan szép a korall élővilág, mint amilyen például Thaiföldön. Ez számomra picit csalódás is volt, mert előtte azt olvastam, hogy ezen a déli atoll részen nagyon szép és ép a korall- és vízi élővilág. Ugyanakkor kisgyerekes családoknak ideális lehet egy ilyen sziget, hiszen a bungalow-k szó szerint a parttól pár lépésre találhatóak, így kényelmes és aggódástól mentes lehet a nyaralás a szülőknek is. Melyiket válasszam - Maldív, Seychelle-szigetek vagy Mauritius? Sokan kérdezték tőlem, hogy melyik szigetvilág tetszett jobban, illetve melyiket ajánlanám inkább? Ha az ember mozgalmasabb kikapcsolódásra vágyik, akkor én inkább a Seychelle-szigeteket javaslom, ami természeti szépségében talán felül is múlja a Maldív-szigeteket, és sokkal több programlehetőséget, felfedezni való helyet kínál. Az ottani nyaralásomról és hasznos, az odautazással kapcsolatos információkról ebben a cikkemben írtam. A Maldív-szigeteken eltöltött 2021. május végi nyaraláson mi élveztük a semmittevést, az óceán ritmikus hullámzását, a madarak csicsergését és a parti nyugalmat. Talán az elvonulás a jó szó a szigeten töltött napok jellemzésére; sikerült útitársamnak és nekem is teljesen kikapcsolni a mindennapokból és divatos kifejezéssel élve, tudatosan a jelenben maradni és élvezni minden percét. Ideális volt könyvolvasásra, céltalan tengerparti sétákra, reggeli jógázásra, napközbeni úszásra és snorkellezésre, illetve esténként naplemente nézésére. Mindenkinek ajánlom a csodálatos szigetvilágot, ha ilyen pihenésre vágyik - biztosan nem fogja megbánni! Mauritius szigete is tartogat meglepetéseket az utazóknak, amely sokkal több programlehetőséget kínál, mint elsőre gondolná az ember. Ha szeretünk jönni-menni és programozással tölteni a napokat, akkor az afrikai ország szigetvilága is számos lehetőséget kínál! Személyes élménybeszámolókat a sziget északi és déli partjáról is írtam! A Maldív-szigetekre utazás előtti hasznos információkért kattints ide ! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Tartalomjegyzék: Utazás előtt   Az utazás   Érkezés az édenkertbe   A szállásunk   A helyi lakosok   Programok   Hazautazás   Tanulság, tapasztalatok   Utazás előtti izgalmak Erre az utazásra nem sokkal a Covid járvány okozta sokk után került sor. Amikor 2021. március 25-én olvastam a hírt, hogy a Seychelle-szigetek újra megnyitja kapuit a turisták előtt a járvány okozta hosszú bezártság után, barátnőmmel, Mónival eldöntöttük, hogy elutazunk oda. (Vele korábban már Szingapúrba is együtt utaztunk, kalandjainkat itt olvashatod.) Most a trópusi ország ideális célpontnak tűnt, kevés helyi lakos (összesen 95.000 fő) és még kevesebb turista, hiszen eddig a kötelező, érkezés utáni 2 hetes karantén elriasztotta a legbátrabbakat is az utazástól. Persze, az utolsó pillanatig bizonytalanok voltunk, hogy tényleg sikerül-e elutaznunk. Utazás előtt Az indulás előtt 72 órán belül kellett teszteltetni magunkat, hiszen az ország csak negatív PCR teszt eredménnyel engedi be a látogatóit, még akkor is, ha esetleg valakinek mindkét oltása megvan már. Hétfői indulásunkhoz péntek este mentünk tesztelésre, szombaton végig izgultunk, hogy mi lesz az eredmény, de szerencsére estére meglett a válasz, mindketten negatívak voltunk. Az eredményt fel kellett töltenünk a Seychelles Travel Authorization oldalára, a repüléssel és a szállásunkkal kapcsolatos adatokkal együtt, és 45 EUR-t befizetni a hivatalnak, mint egyfajta vízumdíjat. Persze pár óra múlva már jött is a válasz e-mailben, hogy a kérést elfogadták és várnak a Seychelle-szigetekre. Másfél nap múlva már a Liszt Ferenc Repülőtéren álldogáltunk a Qatar Airways check-in pultja előtt, hogy megkaphassuk a beszállókártyánkat. Még ekkor sem hittem el, hogy tényleg sikerül. A legszűkebb családon kívül nem is mondtam senkinek az útitervemet, egyfajta babonából, és én sem akartam magam feleslegesen beleélni, ha esetleg egy pozitív eredmény miatt mégsem repülhetek. Nagyon furcsa volt látni, mennyire üres a reptér, a biztonsági ellenőrzésen úgy éreztem magam, mintha VIP vendég lennék és nekem külön nyitottak volna egy ellenőrző pontot. Elutazásunkkor még az üzletek is zárva voltak, így tényleg csak a járat utasai lézengtek a várópontnál. A gép kb. félházzal üzemelt, így lehetőségünk volt a gép fedélzetén is tartani a távolságot, általában még akik együtt utaztak, ott is a középső ülést üresen hagyta a rendszer az ültetésnél. Az utazás Mindig is imádtam magát a repülést is, nemcsak az utazást, de a jelen körülmények között, ez az érzés most különösen erős volt bennem. Csak amikor felszállt a gép, akkor hittem el ténylegesen, hogy igen, újra utazom! 1 év és 2 hónap után ez fantasztikus érzés volt, és tudom, mennyire szerencsés vagyok, hogy minden baj nélkül újra a fellegekben lehettem! A dohai repülőtéren a korábbi évekhez képest érezhetően kevesebben voltak. Minden második ülés átszalagozva, hogy oda ne üljön senki, kézfertőtlenítő minden üzlet bejáratánál, a mosdókat szinte folyamatosan takarították. A maszk viselése pedig mindig mindenhol kötelező. Szerencsére kényelmes 3 órás átszállási időnk volt, így nem kellett sok időt a zárt terű repülőtéren töltenünk. Mivel a gépünk éjjel 2:00-kor indult el a szigetekre, a felszolgált késői vacsora után már aludtam is, természetesen maszkban, hiszen a fedélzeten csak az étkezés idejére lehetett lehúzni az orrunkról. 4,5 órás út az alvásnak köszönhetően egy szempillantás alatt eltelt, és végre megérkeztünk az édeni Seychelle-szigetekre! Érkezés az édenkertbe 2018-ban volt szerencsém a szilvesztert e csodálatos országban töltenem, az akkori kalandjaimról ebben az élménybeszámolómban meséltem. Anno „csak” a két kisebb szigetet, Praslin-t és La Digue-ot fedeztük fel, Mahé-n csak az érkezés és indulás idejéig tartózkodtunk. Most viszont a teljes 1 hetet a főszigeten töltöttük és ennek tengerpartjait jártuk be. A repülőtéri ellenőrzésnél kérték a vízumdíj befizetéséről szóló papírt, a visszafelé útra szóló repülőjegyünket és a szállásunktól származó visszaigazolást. Ha ezek rendben voltak, utána kaptam meg a pecsétet az útlevelembe. Mivel a szállásunk 5-6 km-re volt a repülőtértől, jobbnak láttuk, ha taxit fogunk, amivel tényleg 15 perc alatt a célhoz értünk. A szállásunk A vendégházunkat, Jamelah Beach Guest House -t, mint később megtudtam, egy hölgy vezeti immár 25 éve, aki anyukájától vette át a stafétabotot. Idén egy saját étterem megnyitását tervezték, ahova az utcáról is be lehet térni, de sajnos a járványhelyzet ezt a tervet egy időre elmosta, majd talán jövőre, reménykedett a hölgy. Ettől függetlenül valamit jól csinál a tulajdonos, hiszen sikerült megtartania a teljes személyzetet és szinte 80-90%-os kihasználtsággal működtetni a szobákat a tavalyi évben is. Ottlétünkkor szintén minden szoba foglalt volt. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó adottságokkal rendelkezik a szállás. Saját tengerpartja van, ami a 300-400 méter különbséggel bíró apály-dagály mozgást remekül kiküszöböli, így akár délelőtt, akár délután alkalmas fürdésre az elkerített partszakaszon az óceán. A reggelinket a pincér minden nap a szobánk ajtajánál adta át, elővigyázatosságból egyelőre a svédasztalos étkeztetés szünetel. Ennek a megoldásnak mi nagyon örültünk, hiszen az erkélyünkön ülve fogyaszthattuk el a kínált gyümölcsöket és a szendvicsünket, miközben hallgattuk az óceán lágy hullámzását és néztük a pálmafák lengedezését. Ebédről és vacsoráról is tudtunk gondoskodni a közelben; egy pizzázó kb. 10 percnyi sétára, egy másik hotel étterme 5 perc sétára volt tőlünk, illetve a bejárattal szemközti túloldalon két kisbolt is üzemelt, ami a gyér infrastruktúrához képest valódi főnyereménynek számított. A buszmegállók is szinte az épület előtt voltak, a fővárosba bármelyik busszal utazhattunk. Persze menetrend nincs kitéve, így előfordult, hogy fél órát vártunk, mire megjött az aktuális jármű. Ez maszkban a 80%-os párában és 36 fokos melegben nem volt túl kellemes, de az ember tényleg mindent kibír, és mindenhez hozzá tud szokni. A vendégház apartmanjaiban a wifi nagyon jól működött, sajnos a szobákban már kevésbé, ezért mindig le „kellett” mennünk az óceánpartra, ha kapcsolatba akartunk lépni a világgal. Na, de annyi baj legyen! :) A helyi lakosok A seychellois-ek, vagyis a helyi lakosok nagyon kedves, barátságok emberek. Anyanyelvük a kreol, amely egészen furcsa keveréke a franciának és az angolnak. Mindenki ért és valamennyire beszél is angolul, és mindig készségesen segítettek nekünk, ha útmutatást kértünk tőlük. Hazafelé a repülőtérre személyesen a „madame” vagyis a szálláshely vezetőnője vitt ki minket, mondván, van ideje, szívesen elautózik velünk a repülőtérre. A helyi pizzázóban az eladó srác életem egyik legfinomabb pizzáját készítette el nekünk, és közben kedvesen kérdezgette, honnan jöttünk, nálunk milyen a járványhelyzet. Testvére, Mike, aki a kinti asztalnál ült, helyi idegenvezetőként dolgozik, főleg német csoportokat kalauzol a szigeten. Persze az én szőke hajam miatt először azt gondolta, hogy én is német vagyok és elkezdett németül beszélni hozzám. Átváltva angolra, ő mesélte el, hogy a szigeteken a lakosság 70%-a már megkapta az első oltását, illetve 40%-uk a 2. adagot is. Mindenki becsülettel hordja a maszkot, de talán az átoltottság miatt is sokkal nyugodtabban állnak hozzá a járvány kérdéséhez, mint mi itt, Európában. Tudomásul veszik, hogy létezik a vírus, de nem görcsölnek rá és aggódnak olyan mértékben, mint mi itthon. Persze, a napi 20-30 fertőzött esetszámmal megértem, hogy könnyebben tudnak viszonyulni az egész járványhelyzethez. A szigetország a totális bezárkózás politikát választotta az elmúlt egy évben, turistákat csak akkor engedtek be a szigetre, ha letöltötték a helyi kijelölt szállodában két hetes karanténjukat - saját költségen. Nem csoda, hogy az elmúlt hónapokban csak a legelszántabbak jöttek ide. Programok Mivel sok szép tengerpartra volt szerencsénk eljutni, ezért ezekről ebben a külön cikkben írok. Hazautazás Hazafelé éjjel 1:45-kor indult a repülőgépünk. A Seychelle-i reptér elég kicsi, de így is bőven volt hely mindenkinek, kényelmesen elfértünk, tartva a megfelelő távolságot más utasoktól. Az Emirates gépe indult éjfél körül, de utána már csak a Qatar Airways gépe szállt fel, így ez is segített a tömeg elkerülésében. A légitársaság Dreamliner-t, azaz B787-est közlekedtet heti 3-szor Doha és Mahé között, de aznap Airbus A350-es gép jött értünk. Ez egy nagyon modern, környezetbarát és halkan üzemelő gép, személy szerint a kedvenc géptípusom. :) Nagyságrendileg 50 utas lehetett velünk együtt (plusz a személyzet), tehát teljesen szellősen ültetve a repülőgépen tényleg úgy érezhettük, hogy szinte csak mi vagyunk a fedélzeten. Megérkezve reggel 5:30-ra a Hamad Nemzetközi Repülőtérre, most azért érezhetően több utas sétált az üzletek és beszállókapuk között, mint éjjeli érkezésünkkor. Ennek oka az volt, hogy az amerikai városokba (New York, Los Angeles, Seattle, San Francisco) induló gépek a reggeli órákban egymás után szállnak fel. Ugyanakkor a mi gépünk a D terminálról indult, ahol már alig volt ember. Az 5 órás repülőút után, és a leszállást követően a repülőtéren már rendőrök irányítottak minket a megfelelő helyre. Ha valaki átesett a koronavíruson, akkor egyből mehetett az útlevél-ellenőrző pontokhoz, mert neki nem kell karanténba vonulnia. Nekünk viszont igen, így egy formanyomtatványra kellett ráírnunk az adatainkat és azt a címet megadnunk, ahol a következő 10 nap karantént fogjuk tölteni. Kaptunk egy leírást is, miszerint van lehetőségünk a telefonunkra letölteni a Házi Karantén Rendszert , amelyen belépve napi egyszer-kétszer szelfit kell magunkról majd küldeni a rendőrségnek. Ezzel elkerülhető, hogy a rendőrség kijöjjön a lakásunkhoz és úgy ellenőrizzenek minket. A virtuális ellenőrzés pontos idejét a rendszer által küldött sms határozza meg, mert annak megérkezésétől számított 15 percünk van belépni az alkalmazásba és magunkról elküldeni a szelfit. A rendszer beméri a telefon GPS koordinátáit, így látja, hogy valóban otthon tartózkodunk-e. A repülőtéren már a megérkezést követően is lehetőségünk van PCR tesztet végeztetni, ha minél előbb szeretnénk szabadulni a karanténból (összesen 2 db, 48 órás különbséggel levett negatív PCR teszt szükséges ehhez). Az érkezési kapun áthaladva rögtön bal oldalt van a teszt központ. Egy gyors regisztrációval, illetve a 19.500 Ft online befizetésével, átutalásával már mehetünk is a mintavételre kialakított helyiségbe. Bővebben erről ezen az oldalon lehet olvasni. Tanulság, tapasztalat Nagyon élveztem a hosszú kényszerbezártság után, hogy sétálhatok emberek között az utcán, beülök egy étterembe ebédelni, felszállok a helyi buszra, vagy idegen emberekkel beszélgetek, akiket az út alatt ismertem meg. Ezek a régi életemnek a természetes velejárói voltak. Itthonról nézve viszont megint nagyon messzinek és elérhetetlennek tűntek ezek a dolgok. Éppen ezért jó volt kiszakadni a karantén-mókuskerékből, a 2020-ban egy évig tartó bezártságból és megtapasztalni, hogy igenis lehet normálisan élni megint, a vírus jelenlétével együtt is. Figyelni kell magunkra, egymásra, felelősen viselkedni nemcsak magunkért, hanem embertársainkért is. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a másik felé a döntését. Ha mindannyian felelősen és alázattal vágunk neki egy-egy útnak, abból csak jó dolgok születhetnek. Ha elutaznál Te is a Seychelle-szigetekre, még több hasznos információt itt találsz. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Mintha Isten az édenkert darabjait szórta volna az óceánba, a 155 szigetből álló csoport olyan gyönyörű. A kék és zöld százféle árnyalatában játszó óceán, vibráló fehér homokos part és gránitsziklák – ez a Seychelle-szigetek. Tartalomjegyzék: Megfizethető luxus A szigetek érdekes világa Anse Lazio La Digue Anse Source d’Argent Megfizethető luxus A legtöbb embernek Seychelles-ről a luxus jut eszébe. Félreértés ne essék, van ilyen oldala is. Ott jártunkkor volt szerencsénk bejutni az egyik legexkluzívabb resortba, és látni azokat a luxuskörülményeket, amelyekért egyes szállodák akár 3-400.000 Ft/szoba/éj árat is képesek elkérni. Mivel a szigeteken törvény garantálja, hogy minden partszakasz bárki számára ingyenesen látogatható, így a szálloda őre is kénytelen volt beengedni minket a luxushotel parkján keresztül vezető  csodálatos strandra. Az Anse Georgette nem túl hosszú partjával azt a földi paradicsomot testesítette meg mindkettőnknek, amely eddig csak a fantáziánkban létezett. A végtelen óceán látványa tárult elénk, hullámai a fehér homokos partot nyaldosták, hátunk mögött vadregényes növényzet és az egészet keretbe foglalták a két oldalt óriás gránitsziklák. Csak álltunk ott és néztünk előre hosszú percekig, megigézve a csodától. Az enyhén sós víz gyorsan lehűtötte testünket a forróságban, így el is feledkeztünk arról, hogy az idefelé vezető úton, köszönhetően a 30 fokos melegnek és a 80%-os páratartalomnak, teljesen leizzadtunk. Ha ebben a resort-ban szálltunk volna meg, valószínű, hogy teljes itt tartózkodásunk ideje (6 nap) alatt ki sem mozdulunk a területről, hiszen all-inclusive ellátás mellett a sziget legszebb partját bármeddig képes elnézegetni az ember. Mi azonban Praslin sziget másik oldalán az Anse Volbert -en, másik nevén Cote d’Or-on laktunk. A szállásunk elhelyezkedésének köszönhetően így volt szerencsénk megtapasztalni az üvegfalon túli világot is. A szigetek érdekes világa Egy másik blogbejegyzésemben olvashatsz a fősziget, Mahé varázslatos tengerpartjairól, most a két sziget Praslin és La Digue tengerpartjait mutatom be. Kezdjük ott, hogy a jobb oldali fordított kormányzás miatt nem mertük bevállalni az autózást, így mindenhova busszal utaztunk. Ráadásul így sokat spóroltunk; a 40 eurós napi autóbérlés helyett csupán 7 helyi rúpiát fizettünk egy buszútért, ami 140 forintnak felel meg. A buszon szinte csak helyiek néztek vissza ránk. A szigetcsoport hiába van 1300 kilométerre Afrikától, a helyiek többségének afrikaiak az ősei, testfelépítésük, kinézetük rájuk hasonlít. Mivel a Seychelle-szigetek teljes lakossága nem éri el a 100.000 főt, nem véletlen, hogy mindenki ismer mindenkit vagy rokona valakinek. Ezért rendkívül barátságosak, úgy köszönnek rád a buszon és az utcán, mint régen látott jóbarátra. Néha váltanak egymással pár szót kreol nyelven, ami a francia sajátos változata. A helyiek tökéletesen beszélnek angolul is, így mindenhol könnyen megértettük magunkat. A buszról leszállva a szállásunk felé egy kis földúton kellett gyalogolnunk, azonban nem számoltunk azzal a ténnyel, hogy az Egyenlítő közelsége miatt 18:30 körül a Nap szinte leesik az égről, és 15 percen belül olyan sötét lesz, hogy az orrunkig se látunk. A szigeteken alig van közvilágítás. Nagyon furcsa és kicsit félelmetes volt megtapasztalni a ránk boruló mély sötétséget, ráadásul sok a kóbor kutya is errefelé. Eme élményünk hatására eldöntöttük, hogy átállunk Robinson Crusoe üzemmódra; szinte a Nappal együtt keltünk és feküdtünk. Másnap már reggel 6-kor a napfelkeltét csodáltuk a partról, ami szintén lenyűgöző látvány, pláne, hogy az éjszakai vihar után szivárványt is láthattunk. Anse Lazio Mivel otthonról hozott kekszünk harmadnapra elfogyott, muszáj volt betérnünk egy helyi szupermarketbe, hogy kibírjuk valahogy napközben. A bolt tulajdonosa és egyben személyzete egy Sri Lanka-i férfi volt. Ő a családjával települt át ide a jobb élet reményében. És valóban, az átlagfizetés szinte elképesztő módon 2,5-szerese az magyarországinak! Az árak azonban majdnem dupla annyiba kerülnek, mint otthon. Ezek után érthető, de nem vigasztaló tény, hogy kisebb vagyont hagytunk ott pár szem mandarin, 2 csokor minibanán, 2 db 5 literes palackozott víz és néhány doboz keksz együttes csomagjáért. A szükséges energiaadaggal felvértezve Anse Lazio partjaihoz indultunk. A sziget keleti oldalán fekvő partszakaszon már nem voltak olyan nagy hullámok, mint a nyugati oldalon, egy kis úszásra is volt lehetőségünk a kristálytiszta vízben. Napozni is kényelmesen tudtunk, itt mindenkinek jut hely a partokon és még némi privát szféra is. Valószínű ebben rejlik Seychelles titka: élni és élni hagyni. A helyiek nem áldozták fel a tömegturizmusnak területüket, így valóban lehetséges volt úgy strandolnunk, hogy halljuk az óceán zúgását, a madarak csicsergését és gondtalanul nézzük a hullámok játékát a partról. La Digue Hatnapos tartózkodásunk második három napját La Digue szigetén töltöttük. Ez a legkisebb sziget összehasonlítva Mahéval és Praslinnal, de szerintünk a legbájosabb, és talán még egy fokkal szebb is, mint nagytestvérei. A kikötőnél rögtön biciklit béreltünk és a sík terepen nyeregbe szállva megcsapott minket a szabadság szele. Hogy itt vagyunk az óceán kellős közepén, egy mindössze 10 km2-es szigeten és tökéletesen boldogok vagyunk. Az ember tényleg csak pozitív dolgokra tud gondolni ebben a paradicsomi környezetben. És ezt még azzal lehet fokozni, hogy a 2018-as év utolsó naplementéjét a partról, a szállásunktól alig 2 perc sétára tekintettük meg. Csodálatos volt látni, ahogy a Nap lebukik a víz mögött és bíborszín ezer árnyalatával festi meg az eget pár percre, hogy aztán jöjjön a sötétség. Többek között ezért is jó utazni; közelebb hozza az embert a természethez, megtanít értékelni azt, amink van, és hálásnak lenni azért, hogy része lehetsz a nagy egésznek. Az utazás szerintem formálja a tudatunkat, árnyalja a világról alkotott képünket és kicsit megtanít más szemmel nézni dolgokat, embereket. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy gekkó lesz a barátunk az utunk végéhez közeledve. Történt ugyanis, hogy beköltözött az apró hüllő a szobánkba és az első éjszaka, bár hősiesen küzdöttünk, sehogy sem sikerült kikergetnünk onnan. Sőt, amikor lekapcsoltuk a villanyt, akkor hangos hápogással jelezte, hogy jó lenne, ha meghagynánk neki a fényt, mert ő nem szereti a vaksötétet. Mondanom sem kell, hogy ő remekül, mi egy szemernyit sem aludtunk aznap éjjel. A második estére már nem zavartattuk magunkat, és elfogadtuk, hogy a lakótársunk lett. Éjszaka a verandán ücsörögve fürge gyíkokat is láttunk, illetve mindenféle egzotikus madárhangot hallottunk. A kertben sétálva az égről millió apró csillag mosolygott le ránk . Anse Source d’Argent A következő két napban összesen négy partot látogattunk végig biciklivel és gyalogosan. Egyedül az Anse Source d’Argent partnál találkoztunk viszonylag sok turistával, de ez nem is csoda, hiszen ez a táj a világ legszebb tengerpartjai között van számontartva. Ha inkább az érintetlen természetre vágyunk, akkor egy kis biciklizés, majd hegymászás után a sziget délkeleti részére érve fedezhetjük fel a három nővért: Grand Anse, Petit Anse és az Anse Cocos partjait. Széles partjaik és az óceán lágyabb hullámai miatt akár kisgyerekes családoknak is ajánlott. Egy rövid nyaralás a Seychelle-szigeteken valóságos csodát tesz az emberrel: feltölti pozitív energiával, kitisztul a feje és a lelke megtelik szeretettel. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ismerje meg Seychelles luxuson túli, másik (valódi) arcát is, mert többszörösen megéri! Utazás előtti hasznos információkat itt érsz el. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :) Érdeklődsz a Maldív-szigetek iránt is esetleg? Inspirálódj , olvass róla hasznos úti tippeket és fedezd fel a lenyűgöző szigetvilágot!

Ez az utazás mindig is különleges nyaralás marad számomra, hiszen ez volt a mi babymoon-unk a férjemmel, vagyis amikor utoljára utaztunk el kettesben valahova, mielőtt az első gyermekünk megszületik. Talán emiatt a Sors is úgy akarta, hogy minden tökéletes legyen a nyaralásunk alatt. Az 5 napos út során végig kellemes, napos időnk volt, a szállásaink rendben voltak (pedig a booking.com-on keresztül foglaltam őket, részletek lentebb), illetve finom ételeket ettünk, nagyon sok szép látnivalóhoz eljutottunk. Az élménybeszámoló sorozatban az ott megélt élményeket, látnivalókat, illetve sok hasznos tippet és információt is szeretnék megosztani az olvasóimmal.   Tartalomjegyzék Utazás Andalúziába Málaga és top látnivalói Córdoba és főbb látnivalói Sevilla és top nevezetességei Közlekedés Málaga-Córdoba-Sevilla városai városai között Szállás Gasztro-ajánló Utazás Andalúziába Azt gondoltam, hogy Dél-Spanyolországban melegebb és naposabb időjárás fogad majd minket, de hogy ennyire jó, tavaszias időnk lesz január végén-február elején, arra nem számítottam. 20-23 fokos melegben sétáltunk minden nap, mindegyik városban, egyszer sem esett az eső, és a déli órákban elég volt egy póló és vékony kardigán, kabátra nem volt szükségünk. Emiatt igazi D-vitamin feltöltődésben volt részünk, a hosszú sétákhoz is nagyon illett ez az időjárás. Eleve úgy terveztem meg az utazást, hogy az időnket a lehető legjobban használhassuk ki. Több város meglátogatása volt a cél, ezért egyértelmű volt, hogy nem ugyanabba a városba repülünk, mint ahonnan majd hazafelé indulunk. Időeltolódás szerencsére nincs Magyarország és Spanyolország között. Szerencsére a Ryanair újranyitotta a sevilla-i útvonalát Budapestről, emiatt már csak a menetrendeket kellett összehasonlítanom, hogy a Wizzair malaga-i járatához időben hogyan passzolna a legjobban. Végül a hajnali kelést elkerülve, azt választottam, hogy odafelé Wizzair-rel utazunk Málagába kora délután, visszafelé pedig a Ryanair déli járatával jövünk haza Sevillaból. Árban is egyébként így volt a legolcsóbb. Mindkét járat pontosan indult és érkezett. Bár már 28-29 hetes várandós voltam, a légitársaságok nem kértek tőlem orvosi igazolást arról a tényről, hogy egészség vagyok és engedélyezett a repülés (ennyi hetesen már szokták kérni). Az 5 napra elég volt kettőnknek egy-egy kis hátizsák, illetve 1 db fedélzeti bőrönd. Így a repülőjegyek ára sem lett borsos; kb. 1 hónappal az indulás előtt foglaltuk le őket. Ülőhelyet most sem foglaltunk, inkább vártunk a becsekkolással, ameddig lehetett és végül odafelé egymás mellé tett minket a rendszer (ráadásul a 2. sorban, ahova 10.000 Ft lett volna egy ülőhely!), visszafelé pedig cserélni tudtunk a mellettem ülővel, így megint csak egymás mellett ülve tudtunk utazni. A málagai repülőtérről indul express reptéri busz, amely kb. fél óra alatt beért velünk a városközpontba. Egy jegy 4 euróba került.   Málaga top látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod . Córdoba és főbb látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod . Sevilla top látnivalói Az erről szóló élménybeszámolómat itt találod . Közlekedés Málaga-Córdoba-Sevilla városai között A spanyol Renfe vasúttársaság méltó versenytársa az autózásnak az országban. Málaga és Córdoba közötti távolság légvonalban 134 km, míg úton kb. 150-160 km. Autóval 2 óra, míg vonattal csak 1 óra szükséges ahhoz, hogy úticélunkat elérjük. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy nem az autóbérlést választjuk, hanem a tömegközlekedést. Itt a vonatszerelvények mindegyike tiszta, elérhető wifi, USB töltő az ülések között és tiszta a fedélzeti WC is. Ráadásul külön poggyásztartó is van egyes kocsikon, ahol a bőröndöket ott lehet hagyni. Nem mellesleg, olykor 298 km/ó sebességgel száguld! Nem csodálom, hogy hamarabb ér célba, mint az autó! Egy nap legalább 10 időpontban lehet jegyet foglalni, akár online, akár a pályaudvari jegypénztáraknál. A reggeli és esti csúcsidőszakban drágábbak a jegyek, érdemes erre figyelni az utazás megtervezésekor. Córdoba és Sevilla közötti távolság 120 km, ami vonattal nem egészen 1 óra alatt letudható, míg autóval másfél órát kell rá számolni. Tehát itt is megéri a tömegközlekedést választani! Sajnos Sevilla és Málaga között nincsen közvetlen vasúti összeköttetés. (Busszal van, de akár 4 órás is lehet az út). Már csak ezért is érdemes Córdoba városában legalább 1 napot elidőzni és innen folytatni utunkat.   Szállások Malagában és Córdobában csak 1 éjszakát, míg Sevillában 2 éjszakát töltöttünk el. Mindhárom szállást a booking.com-on keresztül foglaltam, a repülőjegyek megvásárlása után, tehát nagyjából 1 hónappal az indulásunk előtt. Mindig ingyenesen lemondható szállásokra szűrök, illetve, hogy az óvároshoz közel legyenek (gyalogolunk így is eleget), valamint legyen reggelizésre lehetőség (üres gyomorral nem szeretek nekiindulni várost nézni). Málagában a Hotel Don Curro-ban szálltunk meg. Elhelyezkedése kiváló, hiszen tényleg pár perc a katedrális, a helyi Váci utca és az óvárosi rész. A szobánk tiszta, rendezett volt, utcai kilátással. A reggelinél lehetett volna kicsit bőségesebb a választék, de azért így sem maradtunk éhesek. A személyzet nagyon segítőkész volt; amikor reggel megláttuk, hogy nem működik a lift és az 5. emeletről kellett volna lemásznunk a reggeliző helyre (7 hónapos várandósan már nem egyszerű a lépcsőzés), akkor a személyzet kedvesen felajánlotta, hogy használjuk a személyzeti liftet lefelé és felfelé is. Córdobában a Eurostars franchise Maimonides hoteljét foglaltam le. Ez a szállás a vasútállomástól kb 20 perces gyalogtávolságra található, de a kellemes 20 fokos időben nem volt megerőltető odajutni.  A hotel az óváros közepén található, közvetlenül a híres Mezquita templom szomszédságában. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis a templomba reggel 8.30 és 9.30 között ingyenes a belépés, így ébredés után csak besétáltunk a kapuján keresztül, nem vesztettünk időt az odagyaloglással. Reggelizni pedig 10.30-ig volt lehetőségünk a szálláson, szóval kényelmesen visszaértünk. Sevilla sokkal nagyobb város, így a vonat állomástól pár megálló erejéig buszra szálltunk (1,4 euró volt 1 jegy), hogy az óvárosi részhez eljussunk. A megállótól pár perc sétára volt a butik hotelünk. Itt is tiszta, rendezett szobát kaptunk, ráadásul a földszinten, így nem kellett sokat lépcsőznöm. Ezen a szálláson volt a legfinomabb és legnagyobb választékú a reggelink. Ráadásul érkezésünkkor egy welcome koktélt is kaptunk. Az óváros szinte pár percre volt, a híres katedrálist pedig kb 5-10 perc alatt értük el.   Gasztro ajánló Ha Spanyolországban jár az ember, nem mehetünk el a finomabbnál finomabb ételek és az óriási választékuk mellett. Mindegyik városban nagyon finomakat ettünk, minden friss alapanyagokból készült, a pincérek is kedvesek, segítőkészek voltak és a legtöbb helyen már beszéltek valamennyit angolul. Sajnos a várandósságom miatt nyers húst nem ehettem, de ha az ember spanyol vidéken jár, a serrano sonka megkóstolása szinte kötelező egy pohár sangria mellett! A tapas-ok nekünk nagyon ízlettek, ezek a kis tálakban szervírozott „falatkák” azért tudnak laktatóak is lenni, ha az ember 3-4 félét kipróbál közülük. Lehet választani halas és húsos, illetve vegetáriánus ételekből is. Mi igyekeztünk olyan éttermekbe, bisztrókba menni, ahol sok helyi lakost láttunk (hallottunk), hiszen ők tudják, mely helyek a legjobbak. Íme egy kis ízelítő: További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram  oldalam!  :)

Új-Zéland vagy maori őslakos nyelven a "Hosszú fehér felhő földje" Magyarországtól majdnem 18.000 km-re (!) fekvő szigetország a Csendes-óceánon. A vidám életszemlélet, a természetközeliség és az életszeretet csak pár dolog a sok pozitív tulajdonsága közül, ami rögtön eszembe jut róla. A helyi lakosok, vagyis a kiwik a világ legkedvesebb, legbarátságosabb és legtoleránsabb emberei. Nem restek akár mezítláb vagy tangapapucsban és mackó nadrágban lemenni a boltba vásárolni, és ismeretlenül is rád köszönnek az utcán egy széles mosoly kíséretében, majd megkérdezik, hogy segíthetnek-e valamiben. Mindenre azt mondják: "Kia ora". Ez jelent köszönést, de így kívánnak egymásnak jó egészséget, és sok szerencsét is. Másik kedvenc szavajárásuk a "No worries", vagyis "Ne aggódj!" Hát, azt hiszem, itt Új-Zélandon nincs is nagyon miért... És a sornak még nincs vége, az alábbiakban olvasd el a következő 5+1 érdekes tényt az országról: 1. Szigorú biológiai védekezés 2. Maorik világa 3. Önkéntesség 4. A horvátok és a borkészítés 5. Hell’s gate 5+1. Jacinda Ardner 1. Szigorú biológiai védekezés Már a repülőtérre való megérkezéskor észreveszi az ember, hogy ez az ellenőrzés más lesz a megszokottól; például semmilyen organikus eredetű ételt, növényt nem lehet az országba bevinni. Ez azt jelenti, hogy a hátizsákomban felejtett almát a biztonságellenőr hölgy megtalálta és elkobozta, majd ledarálta a szemem láttára, így bizonyítva, hogy tényleg megsemmisítette (és nem eltette magának). Az erdőkben kihelyezett fertőtlenítő szerek vannak, amelyekkel a koszos talpú cipőnket kötelező jelleggel le kell fújni, hogy piszkot, szennyeződést ne vigyünk be a természetbe és megmaradhasson a természetes faunája az adott helynek. A védekezés egészen elképesztő megnyilvánulása az oposszum irtása. Az Ausztráliából betelepült állat óriási károkat okoz az új-zélandiaknak, mert megeszi a friss növényhajtásokat, illetve az őshonos állatok tojásait, köztük a kivi madárét, amely röpképtelensége miatt a földön rak fészket, és így könnyű prédája a gülü szemű jószágnak. Nem csoda, hogy nemzeti ügyként kezelik az új-zélandiak az oposszum irtását; sok autós, ha meglát egyet az úton direkt elüti az állatot, így segítve a védekezést ellenük. Hát, nem tudom, ehhez mit szólnak amúgy az állatvédők... 2. Maorik világa Ha Új-Zéland, akkor muszáj szót ejteni az ottani őslakosokról, a maorikról. Fantasztikus, hogy meg tudták őrizni a kultúrájukat. Az egész történelmük és kultúrájuk nagyon egyedi. Köszönéskor megfogják egymás alkarját és orraikat összeérintik, mert úgy tartják, így a lelkük is üdvözli a másikat. A tetoválásaiknak külön története van, testük jobb oldalára az apai ágról származó történeteket, rokonokat jelenítik meg különféle szimbolikus jelekkel, baloldalon pedig az anyai vonalat. A nőknek is tetoválva van a szájuk alatti áll rész, amitől, bevallom, messziről nézve nekem úgy tűnt, mintha szakálluk lenne… Törzsi táncukban a férfiak hosszú nyelvüket nyújtogatják, így próbálják elijeszteni az ellenséget. Férfiak, nők is táncolnak, de nem egymással, hanem sorokba rendeződve egyfajta harci alakzatban. Ha valaki szeretné jobban megérteni a világukat, és egy jó történetre vágyik, akkor ajánlom a Bálnalovas című filmet. 3. Önkéntesség Új-Zélandon való rövid tartózkodásom alatt a helyi idegenvezetőnk, Csaba Shepherd mesélte, hogy az önkéntesség az országban olyan természetes, mint a levegővétel. nem akartam elhinni, de például a St. John mentőszolgálat közel 18 ezer alkalmazottjából alig 3.000 a fizetett dolgozó, a többi 15.000 ember (!) (orvosok, nővérek, sofőrök) mind a szabadidejében önként vállal pluszmunkát! 4. A horvátok és a borkészítés Ki hitte volna, hogy igazából a betelepülő horvátoknak köszönheti az ország világhírű borait?! Az itt élő emberek nem voltak jártasak a szőlőtermesztésben, inkább az állattartás volt a fő megélhetési forrásuk. A betelepülő horvátoknak azonban hiányzott a jó bor, így szép lassan kitapasztalták, hogy a vulkanikus talaj, a sok napsütés és a kellemes klíma nagyon jót tesznek a szőlőnek, és isteni bort kezdtek el készíteni belőlük. Ma már méltán világhíresek ezek a borok, például egy palack 2013-as évjáratú Pinot Noir, Kusuda Wines, Martinborough ára 86.000 Ft! 5. Hell’s gate, azaz a Pokol kapuja Ha a pokol valahol létezik, akkor azt tuti, hogy erről a helyről mintázták. A Wai-o-tapu parkban kénes, záptojásszagú orrfacsaróan büdös a levegő, és csak a kijelölt útvonalon szabad haladni, különben a cipőm talpa beleolvadt volna a forró talajba… A hely különlegessége, hogy gyógyászati célra is használják a kénes vizet és iszapot, utóbbinak állítólag fiatalító hatása van és a benne található ásványi anyagok segítik a bőr regenerációját és serkentik a vérkeringést. A wellness előtt még azért ki kellett próbálni a szó szerint forró földben főtt kukoricát, édesburgonyát, sárgarépát és tojást, mint könnyű ebédet. Amúgy nem gondolná az ember, hogy a földben is milyen jól megfőnek az ételek! Azért elég abszurd élmény volt a kénes gázok között, holdbéli tájra hasonlító szárazföldi részen elfogyasztani a táplálékot. 5+1. Jacinda Ardner Muszáj megemlítenem, hogy ott jártamkor, 2017 októberében tartották a parlamenti választásokat az országban és akkor dőlt el, hogy Jacinda Ardner-t választották meg miniszterelnöknek. A hölgy, aki szabadidejében szívesen DJ-zik, akkor 37 évesen az ország történetének legfiatalabb miniszterelnöknője lett (igaz előtte már két hölgy is viselte ezt a tisztséget). Ráadásul a választások előtt 6 hónappal vállalta el a Munkáspárt miniszterelnöki jelöltségét, és vitte sikerre pártját ellenzék oldalról. Ennek már nemzetközi szinten is volt visszhangja. Ha ez nem lenne eléggé különleges a politika világában, a 2017. októberi választások megnyerése után 2018 januárjában bejelentette, hogy gyermeket vár. Anyasági teendőit olyan sikeresen egyeztette össze miniszterelnöki munkájával, hogy a 2020. októberi választásokat abszolút fölénnyel nyerte meg vezetésével a Munkáspárt. Ennek dacára Jacinda kormányában két posztra is a Zöld pártból jelölt ki minisztert. A kormánytagok negyede maori, negyven százaléka nő, a miniszterelnök-helyettes és két miniszter homoszexuális. Hát igen, itt tényleg megvalósul az esély-egyenlőség. 2023. január 19-én viszont mindenki megdöbbenésére bejelentette, hogy lemond a miniszterelnöki és a Munkáspárt vezetői tisztségéről. Utazás előtt nézd meg az országgal kapcsolatos hasznos úti tippek et! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha szeretnél még többet megtudni erről a csodálatos országról, ezek a cikkek is érdekelhetnek: Új-Zéland természeti csodái Filmes helyszínek Új-Zélandon