Ciprusról az utazásunk előtt minden ismerősöm elmondta, hogy mennyire jó hely és milyen gyönyörű a tengerpartja, mennyi mindent lehet ott látni, felfedezni. Emiatt nagy reményekkel és talán nagy elvárásokkal vágtunk neki a férjemmel az egy hetes nyaralásunknak. Direkt október végén akartunk odautazni, amikor már az utószezon miatt kevesebb az ember (gondoltuk), de még a novemberi zárások előtt nyitva vannak az éttermek, üzletek. Az is motivált minket, hogy az őszi nyirkos és hideg időből 2,5 óra alatt egy 30 C fokos meleg tengerparti helyre érkezhessünk. Szállásunknak egy saját tengerparttal rendelkező 4 csillagos hotelt választottunk, és kivételesen félpanzióra (reggeli és vacsora) fizettünk be.
Szóval, minden adott volt ahhoz, hogy ez legyen életünk egyik legjobb nyaralása és Ciprus az új kedvencünk. Hát, nem ez történt.
Valamit vagy nagyon elrontottunk, vagy Ciprus változott meg, de nagyon. Már a reptérről a szállásunkig tartó buszúton (kb. 50 perc alatt) észrevettük, hogy Lárnaka nem egy cuki mediterrán városra hasonlít, hanem koszos, poros utcái vannak, itt-ott elhagyatott házakkal, bezárt üzletekkel és sok nem helybéli emberrel. A városba nem is jöttünk vissza nézelődni, bőven elég volt belőle az, amit akkor láttunk a buszról.
Tartalomjegyzék
Hasznos információkat az utazás előkészületeihez itt tudsz olvasni Ciprusról.
Szállásunk
A hotelünk szerencsére nagyon tipp-topp volt, így feledtette az előbbi buszút rossz emlékét. A szoba tágas és kényelmes volt, az étkezéseknél az ételek minősége kifogástalan, a személyzet pedig kedvesen és készségesen állt hozzá minden kérésünkhöz. Viszont a csodás tengerpart, amit annyira vártunk, sajnos elmaradt; látszott, hogy csak mesterségesen odahordták a homokot arra a szakaszra, ameddig a hotel határai tartottak. A szállással szemközti oldalon pedig egy szupermarketnél, egy szuvenírboltnál és egy autókölcsönzőnél több üzletet nem találtunk. Így az esti séták és nézelődés elmaradt (szerencse, hogy vacsorára előzetesen befizettünk).
Látnivalók
Az egész szigettel kapcsolatban az volt az érzésünk, miután napról napra fedeztük fel az úgynevezett híres látnivalóit, mintha egy kaszinóban feltettük volna a pénzünket a pirosra és folyton várnánk mikor esik arra a színre a golyó. Minden nap úgy indultunk neki, hogy ma hátha látunk olyat, ami megadja a wow élményt a hellyel kapcsolatban és mégiscsak azt tudjuk mondani, hogy érdemes Ciprusra jönni és eltölteni itt egy hetet.
1. Nicosia
A világ egyetlen kettéosztott fővárosa. A törökök 1974-ben bevonultak az országba és 2 nap alatt (!) elfoglalták a sziget területének egyharmad részét, amelyet azóta is irányításuk alatt tartanak és mint Északi-Ciprusi Török Köztársaság működtetik (ezt az országot csak Törökország ismeri el a világon). A város török részére a Via Ledra út vezet, amely a mi budapesti Váci utcánknak feleltethető meg. Azzal a különbséggel, hogy az utcát is kettévágták és közepén felállítottak egy görög, illetve egy török határellenőrző pontot, ahol be kell mutatni az útlevelünket, ha át akarunk sétálni a másik országba. A török oldalon egy épp felújítás alatt álló mecsetet láttunk (Selimiye Camii), mint említésre méltó látványosság, illetve besétáltunk egy piacra. Az utcákat szegélyező bazársor csak halvány mása az isztambulinak, ha igazi török hangulatot és bazárokat akarunk látni, ne ide jöjjünk.
A főváros görög lakta részén sincsen sok látnivaló, annak ellenére, hogy több helyen olvastam, mit érdemes megnézni. A Famagusta gate, ami 1567-es építése után maradt ránk, egy csodaszép építészeti emlék lenne, ha éppen nem lenne lezárva és elhagyatottan otthagyva. Más, megmaradt ókori romok között van olyan rész, amit épp próbálnak rendbe tenni, a többi pedig siralmas állapotában várja, hogy egyszer rákerüljön a sor. Az egész városban egy kb. 50 m-s szakasz volt a legjobb, egy utcában szebbnél szebb házacskák álltak, színes ajtókkal, ez a városrész tényleg szemet gyönyörködtető volt.
Főváros lévén a távolsági buszok mindegyike közlekedik ide bizonyos időközönként, a jegy egységesen 4 euró egy útra. Lárnakából nekünk kb. 1 óra volt az út idáig.
2. Famagusta és Salamis
Ha már a törököket említettem, egy másik érdekes látnivaló a török részen fekvő két város, Famagusta és Salamis. Mindkettő már török kézen van, minden következményével együtt. Az első városban meglátogattuk a Szent Miklós templomot, ami ma már nem is templom, hanem mecset, a neve is ez lett: Mustafa Lala pasa mecsete. Ugyanis a törökök fogták és átépítették mecsetté az épületet, miután behatoltak a városba. Megdöbbentő, hogyan tűnnek el értékek a Föld színéről...
A várostól nem messze található a Szent Barnabás templom, magányosan a főút mentén. A szent a ciprusi ortodox egyház alapítója volt, ezért ez különleges látnivaló a ciprusiaknak, de amúgy pl. az isztambuli Ayia Sophia nyomába sem ér. A bizánci stílusú templom belseje érdekes látnivaló volt sok ikonnal a falon, de itt is éreztem azt a fajta elhanyagoltságot, amit minden más későbbi nevezetességnél.
Salamis pedig az ókorban volt fontos kikötővárosa a szigetnek, de az arabok hódításának következményeként elnéptelenedett, és azóta sem költöztek vissza emberek a területre. Ide is, mint az előző helyre, egy helyi utazási iroda által szervezett busztúra keretében látogattunk el. Sajnos az ókori romokon kívül más semmi nem volt a környéken, bár ez a „városlátogatás” úgy volt meghirdetve, mintha a világ 8.csodáját jönnénk megnézni. Kicsit mindenhol ez volt az érzésem, a marketing szöveg nagyon jó, de a tartalom vajmi kevés és ezért annál nagyobb a csalódás…
3. Városha, a szellemváros és Maras Plaji tengerpart
Az egész ciprusi tartózkodásunk legérdekesebb látnivalója ez a hely volt. A törökök 1974-es bevonulása elég véresre sikeredett, a katonák kíméletlenül megöltek sok görög civilt is. A város lakói, amikor tudomást szereztek a hirtelen beütő katonai akcióról és a vérengzésről, 1 óra alatt (!) hagyták el a teljes várost és az addigi életüket. Addig a hely olyan népszerű üdülőparadicsomként volt számon tartva a gazdagok és hírességek körében, mint napjainkban Nizza vagy Monaco. Az aranyhomokos tengerpartja most is nagyon szép, a víz tiszta, átlátszó és melegebb is, mint a déli parton. A területre eddig csak a török katonák és az ENSZ munkatársak léphettek be, pár éve nyitották meg a turisták előtt. El lehet képzelni, hogy ha 50 évig nem gondozzuk a kertben a füvet, nem végzünk karbantartást a házon se kívül, se belül, hogyan fog kinézni utána. A hely drámai apokaliptikus hangulatot árasztott magából, betört ablakok, elhagyatott, roskadozó házak, rozsdás kerítések, omladozó vakolatok mindenfelé. Megdöbbentő volt.
4. Aphrodité sziklája (Petra tou Romiou)
A török részek után ideje volt megnézni a görög részen lévő látnivalókat, városokat is. Mivel Ciprust sokszor Aphrodité szülőhelyeként azonosítják, gondoltuk, hogy muszáj felkeresnünk ennek a helyét. Ide is a helyi utazási iroda egynapos buszos útjával jutottunk el. Igazából szerintem Szicília és Mallorca szigetén is vannak ugyanilyen sziklás természet alkotta kreációk, ez semmivel nem volt különb azoknál. Sőt, megkockáztatom, Portugália déli partjánál, Algarve-nél, szerintem sokkal szebb és izgalmasabb a sziklás táj. Ez a hely inkább a monda miatt lett felkapott, de a ciprusiak annyira nem foglalkoznak vele, hogy még egy baywatch fiú sincs a környéken, aki legalább figyelné, hogy az emberek ne essenek le a szikláról, vagy viharos időben ne ússzanak a mély tengerben, mert nekiverődhetnek a sziklának és annak sosincs jó vége. Mivel sziklás, köves a tengerpart, pálmafák sincsenek, ezért a déli napsütésben nem érdemes kilátogatni, mert 5 perc alatt leégünk és napszúrást kapunk. Mi szerencsénkre a naplementében látogattunk el ide, ami szép ragyogást és romantikus hangulatot kölcsönzött a tájnak.
5. Paphos
Sajnos a városnak szinte csak a tengerparti részét láttuk, illetve a kikötőtől nem messze fekvő Dionüszosz házát. Limasszol városa közelében sajnos dugóba kerültünk és egy órát várakoztunk, mire tovább tudtunk haladni, ezért a hasznos időnk nagy része aznapra elveszett. Az emlékházban híres mozaikmaradványokat, illetve ókori romokat lehet megtekinteni (belépő 7 euró per fő), de sajnos a wow élmény ezúttal is elmaradt.
6. Ayia Napa és Nissi Beach
Utolsó napunkon a repülőgépünk csak 21 órakor indult vissza Budapestre, ezért gondoltuk, kihasználjuk az időnket és elmegyünk busszal Ayia Napára, valamint a Nissi Beach-re pihenni. A helyi buszközlekedés meglepően jó a szigeten, és kb. fél óra alatt, 2.5 euró per fő jegyárért jutottunk el a szállásunk előtti buszmegállóból Ayia Napa központjába. Látszik, hogy az üdülőváros a sziget „Siófok”-ja, itt egymást érték az éttermek és üzletek, valamint a turisták száma is idekoncentrálódott. A sétálóutca végén található kikötőig sétáltunk, innen szép kilátás nyílt visszanézve a tengerparti szakaszra, illetve a nyílt tengerre. Egy másik helyi busszal kb. 15 perc alatt értünk Nissi Beach-re, ami a sziget legfelkapottabb tengerparti szakasza; egymást érik a 4-5 csillagos szállodák, kávézók, éttermek. A partok szabadon látogathatók azoknak is, akik nem az ottani hotelekben szállnak meg, így bátran vettük az irányt a part felé. Odaérve azonban tátva maradt a szánk, és nem a part szépségétől, hanem attól a rengeteg embertől, akik nyomorogva a tengerparton próbálták élvezni a késő nyári napfényt. Olyan hangzavar volt és annyira elvette a hangulatát az egésznek a tömeg, hogy 1 óránál tovább nem is maradtunk ott. El sem tudom képzelni, mennyi ember lehet ezen a részen nyáron, ha még 1 héttel a szezonzárás előtt is ekkora volt a tömeg. Mindenesetre a víz átlátszósága és tisztasága tényleg sokkal szebb volt, mint a mi szállásunknál, illetve itt valódi fehérhomokos part fogadott minket, de a hotelünknél megtapasztalt csendes, nyugodt légkört ekkor kezdtük el igazán értékelni.
Látnivalók, amik kimaradtak
Sok helyre lehetett volna még eljutni a szigeten belül. Portaras és környékén lévő tengerpartokról olvastam, hogy nagyon szépek, illetve egy ismerősöm elmondása szerint a szigetnek ebben a dél-nyugati csücskében lehet teknőskeltetésnek is szemtanúja lenni és teknősökkel úszni. Nem is értem, miért nem ide szervez az utazási iroda egész napos programot? Állítólag még gyönyörű a sziget másik, keleti oldalán található Akamas Nemzeti erdőpark. Ide sem volt a helyi utazási iroda kínálatában programlehetőség. Utólag néztük meg, hogy autóval a bejáratig lehet megközelíteni, utána 8-10 km-es gyalogtúrával lehet a helyet felfedezni. Mivel nagyon messze szálltunk meg innen, úgy éreztük, egy nap alatt nem tudnánk megjárni oda-vissza a helyet bérelt autóval sem (a ciprusiak a másik oldalon vezetnek, ez is visszatartó erő volt számunkra). A parktól visszafelé, illetve Páfosztól kényelmes 30 perces autóútra található a felborult Edro III hajó, amely 2011-ben futott zátonyra. Mivel sokba kerülne kivontatni, inkább otthagyták az enyészetnek a ciprusiak a tengerparton és ma már tényleg vonzza a turistákat egyfajta nevezetességként.
Gasztro tipp
Ciprusi nyaralásunk alatt a legjobb az étkezések voltak. A konyhájuk nagyon hasonlít a görögére, friss saláták, zöldségek, gyümölcsök szinte mindig elérhetőek. Ezen felül kvázi hagyományos nemzeti ételüknek számít a mezze (3.kép), amelynek van húsos, halas és vegetáriánus változata is. Sokféle mártogatós szósz meleg pitával, amihez hozzájöhet a grillezett csirke, sertés vagy birka vagy valamilyen tengeri gyümölcs. A padlizsánkrémet is nagyon szeretik, akár olyan ételkollekcióként tálalva mint a 1. képen; meleg pitára kenve és sok salátával díszítve. A 2. képen a személyes kedvencem, a moussaka. Ez a főétel a török konyhában is megtalálható, lényege, hogy padlizsánt, illetve különféle zöldségeket és darált húst tartalmaz az étel, amelyet besamel mártással, sajttal megszórva a tetejét agyagedényben kisütnek. E főbb ételeken kívül még számos finom étel várja a kíváncsiakat, kóstoljunk meg minél többfélét belőlük, ebben nem fogunk csalódni!
Szubjektív vélemény, összefoglalás
Az egy hetes itt tartózkodás végére az az érzésem alakult ki, mintha mindenki ki akarna hasítani egy darabot a szigetből, de törődni vele, gondozni őt, már senki nem akarja. A törökök elfoglalták a sziget egyharmadát, de nem fejlesztenek semmit azokon a területeken, ahol ők élnek. Egyes részek szó szerint az enyészetté válnak lassan az évtizedek során. A briteknek két katonai támaszpontot is kiharaptak Ciprus déli partszakaszából, és mindkettő földterületet szögesdrótokkal körbekerítve védik. Látványos fejlesztések részükről sem történnek. És ugye itt vannak a görög származású lakosok az ország déli és középső részén, akik ráérősen teszik a dolgukat, de egy ujjnyival sem többet. A sziget belseje száraz és kopár, elhanyagolt földek vannak mindenfelé. Lehet a covid időszak nagyon megviselte őket, hiszen a sziget 80%-ban mégiscsak a turizmusból élt addig. Illetve az orosz oligarchák házvásárlásai és gazdag nyaralásaik teljesen leálltak (valószínű, hogy az ukrán-orosz háború miatt) és őket felváltották a svéd, finn, angol és német családok, illetve legénybúcsús csapatok. A turizmus visszaépülésének pedig a háborús helyzetek biztosan nem kedveznek… Mallorca, Szicília szigete a tapasztalataim szerint ezerszer jobban gondozott, szebb, zöldebb és rendezettebb a belső részein is, ráadásul a tengerpartjaik is sokkal szebbek, mint Ciprusnak.