• Szabó Petronella

Seychelle-szigetek: Édenkert az óceán közepén

Mintha Isten az édenkert darabjait szórta volna az óceánba, a 155 szigetből álló csoport olyan gyönyörű. A kék és zöld százféle árnyalatában játszó óceán, vibráló fehér homokos part és gránitsziklák – ez a Seychelle-szigetek.


Megfizethető luxus


A legtöbb embernek Seychelles-ről a luxus jut eszébe. Félreértés ne essék, van ilyen oldala is. Ott jártunkkor volt szerencsénk bejutni az egyik legexkluzívabb resortba, és látni azokat a luxuskörülményeket, amelyekért egyes szállodák akár 3-400.000 Ft/szoba/éj árat is képesek elkérni. Mivel a szigeteken törvény garantálja, hogy minden partszakasz bárki számára ingyenesen látogatható, így a szálloda őre is kénytelen volt beengedni minket a luxushotel parkján keresztül vezető  csodálatos strandra. Az Anse Georgette nem túl hosszú partjával azt a földi paradicsomot testesítette meg mindkettőnknek, amely eddig csak a fantáziánkban létezett.

A végtelen óceán látványa tárult elénk, hullámai a fehér homokos partot nyaldosták, hátunk mögött vadregényes növényzet és az egészet keretbe foglalták a két oldalt óriás gránitsziklák.

Csak álltunk ott és néztünk előre hosszú percekig, megigézve a csodától. Az enyhén sós víz gyorsan lehűtötte testünket a forróságban, így el is feledkeztünk arról, hogy az idefelé vezető úton, köszönhetően a 30 fokos melegnek és a 80%-os páratartalomnak, teljesen leizzadtunk.

Ha ebben a resort-ban szálltunk volna meg, valószínű, hogy teljes itt tartózkodásunk ideje (6 nap) alatt ki sem mozdulunk a területről, hiszen all-inclusive ellátás mellett a sziget legszebb partját bármeddig képes elnézegetni az ember. Mi azonban Praslin sziget másik oldalán az Anse Volbert-en, másik nevén Cote d’Or-on laktunk. A szállásunk elhelyezkedésének köszönhetően így volt szerencsénk megtapasztalni az üvegfalon túli világot is.




A szigetek érdekes világa


Kezdjük ott, hogy a jobb oldali fordított kormányzás miatt nem mertük bevállalni az autózást, így mindenhova busszal utaztunk. Ráadásul így sokat spóroltunk; a 40 eurós napi autóbérlés helyett csupán 7 helyi rúpiát fizettünk egy buszútért, ami 140 forintnak felel meg. A buszon szinte csak helyiek néztek vissza ránk. A szigetcsoport hiába van 1300 kilométerre Afrikától, a helyiek többségének afrikaiak az ősei, testfelépítésük, kinézetük rájuk hasonlít. Mivel a Seychelle-szigetek teljes lakossága nem éri el a 100.000 főt, nem véletlen, hogy mindenki ismer mindenkit vagy rokona valakinek. Ezért rendkívül barátságosak, úgy köszönnek rád a buszon és az utcán, mint régen látott jóbarátra. Néha váltanak egymással pár szót kreol nyelven, ami a francia sajátos változata. A helyiek tökéletesen beszélnek angolul is, így mindenhol könnyen megértettük magunkat.


A buszról leszállva a szállásunk felé egy kis földúton kellett gyalogolnunk, azonban nem számoltunk azzal a ténnyel, hogy az Egyenlítő közelsége miatt 18:30 körül a Nap szinte leesik az égről, és 15 percen belül olyan sötét lesz, hogy az orrunkig se látunk. A szigeteken alig van közvilágítás. Nagyon furcsa és kicsit félelmetes volt megtapasztalni a ránk boruló mély sötétséget, ráadásul sok a kóbor kutya is errefelé. Eme élményünk hatására eldöntöttük, hogy átállunk Robinson Crusoe üzemmódra; szinte a Nappal együtt keltünk és feküdtünk. Másnap már reggel 6-kor a napfelkeltét csodáltuk a partról, ami szintén lenyűgöző látvány, pláne, hogy az éjszakai vihar után szivárványt is láthattunk.


Anse Lazio


Mivel otthonról hozott kekszünk harmadnapra elfogyott, muszáj volt betérnünk egy helyi szupermarketbe, hogy kibírjuk valahogy napközben. A bolt tulajdonosa és egyben személyzete egy Sri Lanka-i férfi volt. Ő a családjával települt át ide a jobb élet reményében. És valóban, az átlagfizetés szinte elképesztő módon 2,5-szerese az magyarországinak! Az árak azonban majdnem dupla annyiba kerülnek, mint otthon. Ezek után érthető, de nem vigasztaló tény, hogy kisebb vagyont hagytunk ott pár szem mandarin, 2 csokor minibanán, 2 db 5 literes palackozott víz és néhány doboz keksz együttes csomagjáért.


A szükséges energiaadaggal felvértezve Anse Lazio partjaihoz indultunk. A sziget keleti oldalán fekvő partszakaszon már nem voltak olyan nagy hullámok, mint a nyugati oldalon, egy kis úszásra is volt lehetőségünk a kristálytiszta vízben. Napozni is kényelmesen tudtunk, itt mindenkinek jut hely a partokon és még némi privát szféra is. Valószínű ebben rejlik Seychelles titka: élni és élni hagyni. A helyiek nem áldozták fel a tömegturizmusnak területüket, így valóban lehetséges volt úgy strandolnunk, hogy halljuk az óceán zúgását, a madarak csicsergését és gondtalanul nézzük a hullámok játékát a partról.


La Digue


Hatnapos tartózkodásunk második három napját La Digue szigetén töltöttük. Ez a legkisebb sziget összehasonlítva Mahéval és Praslinnal, de szerintünk a legbájosabb, és talán még egy fokkal szebb is, mint nagytestvérei. A kikötőnél rögtön biciklit béreltünk és a sík terepen nyeregbe szállva megcsapott minket a szabadság szele. Hogy itt vagyunk az óceán kellős közepén, egy mindössze 10 km2-es szigeten és tökéletesen boldogok vagyunk. Az ember tényleg csak pozitív dolgokra tud gondolni ebben a paradicsomi környezetben. És ezt még azzal lehet fokozni, hogy a 2018-as év utolsó naplementéjét a partról, a szállásunktól alig 2 perc sétára tekintettük meg. Csodálatos volt látni, ahogy a Nap lebukik a víz mögött és bíborszín ezer árnyalatával festi meg az eget pár percre, hogy aztán jöjjön a sötétség.


Többek között ezért is jó utazni; közelebb hozza az embert a természethez, megtanít értékelni azt, amink van, és hálásnak lenni azért, hogy része lehetsz a nagy egésznek.

Az utazás szerintem formálja a tudatunkat, árnyalja a világról alkotott képünket és kicsit megtanít más szemmel nézni dolgokat, embereket. Soha nem gondoltam volna például, hogy egy gekkó lesz a barátunk az utunk végéhez közeledve. Történt ugyanis, hogy beköltözött az apró hüllő a szobánkba és az első éjszaka, bár hősiesen küzdöttünk, sehogy sem sikerült kikergetnünk onnan. Sőt, amikor lekapcsoltuk a villanyt, akkor hangos hápogással jelezte, hogy jó lenne, ha meghagynánk neki a fényt, mert ő nem szereti a vaksötétet. Mondanom sem kell, hogy ő remekül, mi egy szemernyit sem aludtunk aznap éjjel. A második estére már nem zavartattuk magunkat, és elfogadtuk, hogy a lakótársunk lett. Éjszaka a verandán ücsörögve fürge gyíkokat is láttunk, illetve mindenféle egzotikus madárhangot hallottunk. A kertben sétálva az égről millió apró csillag mosolygott le ránk.


Anse Source d’Argent


A következő két napban összesen négy partot látogattunk végig biciklivel és gyalogosan. Egyedül az Anse Source d’Argent partnál találkoztunk viszonylag sok turistával, de ez nem is csoda, hiszen ez a táj a világ legszebb tengerpartjai között van számontartva. Ha inkább az érintetlen természetre vágyunk, akkor egy kis biciklizés, majd hegymászás után a sziget délkeleti részére érve fedezhetjük fel a három nővért: Grand Anse, Petit Anse és az Anse Cocos partjait. Széles partjaik és az óceán lágyabb hullámai miatt akár kisgyerekes családoknak is ajánlott.


Egy rövid nyaralás a Seychelle-szigeteken valóságos csodát tesz az emberrel: feltölti pozitív energiával, kitisztul a feje és a lelke megtelik szeretettel.


Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ismerje meg Seychelles luxuson túli, másik (valódi) arcát is, mert többszörösen megéri!


Utazás előtti hasznos információkat itt érsz el.



Maldív-szigetek, fehérhomokos tengerpart

Érdeklődsz a Maldív-szigetek iránt is esetleg?

Inspirálódj, olvass róla hasznos úti tippeket és fedezd fel a lenyűgöző szigetvilágot!

201 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése