Córdoba nem olyan nagy város, mint az andalúz körutunk során érintett Sevilla vagy Málaga, de óvárosa szintén hangulatos, és bájos utcái között könnyű elveszni.
A vasútállomástól 20 perces sétával jutottunk el az óváros közepén lévő szállásunkig, amely közvetlenül a leginkább várt látnivaló mellett található. Autós forgalma igen nagy a városnak, de ezt ellensúlyozzák a hatalmas parkok és széles járdák.
Tartalomjegyzék
La Mezquita
Itt érvényesül talán leginkább az arab hatás, nem véletlenül a leghíresebb látnivalója, a La Mezquita, amely egy VIII. században elkészült arab mecsetre épült keresztény templomot jelent. Egy narancsfákkal telis-tele lévő belső kerten át vezet az út az épület bejáratához. Ha a toronyba is szeretnénk felmenni, az 3 eurót kóstál, a templomba pedig 13 eurót kérnek el egy felnőtt jegyért. Hétfőtől-szombatig reggel 8.30 és 9.30 között azonban a templom ingyenesen látogatható. Mi ezt az időintervallumot céloztuk meg, szerencsénkre a szállásunk szó szerint a templom mellett volt. Lenyűgöző volt látni ezt a kettős oszlopcsarnokot, ahogy keveredik a mór (arab) és gótikus stílus egymással ebben az építészeti csodában. Aztán 9.20 körül a biztonsági őrök elkezdték a látogatókat megkérni, hogy hagyják el az épületet, de ekkor jöttünk rá, hogy a középen elhelyezkedő oltárt még nem is láttuk. Gyorsan afelé vettük az irányt, és a biztonság őr spanyolul feltett kérdését egyszerű Sí, sí – vel intéztük el. Utána tessékeltek minket, hogy foglaljunk helyet a padok között. Akkor esett le nekünk, hogy igazából azt kérdezte a férfi, hogy a misén veszünk-e részt, ugyanis pár másodperc múlva a bejárati kapuk bezárultak, az orgona zene felcsendült és megjelent 10 bíboros bibliával a kezükben. Pedig mi csak az oltárt szerettük volna még egy percre megnézni, de micsoda mázli, hogy egy helyi misén vehetünk részt! Bár egyikünk sem beszél spanyolul, így egy szót sem értettünk az egészből az Ámen-en kívül, mégis nagyon megható és olyan bensőséges volt az egész szertartás. A kisbabám végül mozgott a hasamban, amikor az orgonazene szólt – szerintem neki is tetszett a műsor. 😊 Az egyórás kaland után jól esett pár perc múlva visszaérni a szállodánkba és elfogyasztani a finom, friss reggelinket.
Narancs szüret
Délelőtt felkerekedtünk, hogy bejárjuk legalább az óvárosi részt, amikor nagy zajra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy pont az utcánkban került sor a narancsok szüretelésére. Speciális rázógép rázza le a fáról a narancsokat, majd bekebelezi a gép őket. Állítólag ez a fajta narancs emberi fogyasztásra nem alkalmas, és hogy az egyidejű leesésük a fáról ne okozzon közlekedési káoszt az utcákon, ezért még idejében mesterségesen szüretelik le őket. Nagyon érdekes volt egy ilyet is látni!
Puente Romano
Ahogy elhaladtunk, az utca végén egy térre értünk, innen nyílt egy kapu (Puerta del Puente) a római kori hídra. A Guadalquivir folyó vágja ketté a várost, ez a híd pedig elképesztő, de még i.e. I. században épült! Micsoda történelmi lenyomat, ha mesélni tudna! Sokáig ez az egy hídja volt a városnak, ma már csak gyalogos hídként funkcionál. A végén található a kaputorony (Calahorra-torony), amely napjainkban városi múzeumként működik. Sajnos a folyó már nem olyan bőséges vízű, mint korábban lehetett, ezért a körülötte lévő táj sem annyira lenyűgöző. Azonban a különféle madaraknak remek otthonként szolgálnak a kiemelkedő kisebb szigetecskék.
Alcazar
A Római hídról végül visszasétáltunk, mert ezzel átellenben található az Alcázar de los Reyes Cristianos, vagyis a királyok rezidenciája. A korábban római erődként működő hely I. Kasztíliai Izabella és II. aragóniai Ferdinánd egyik fő rezidenciájaként is szolgált. Ez a történelmi nevezetesség a város keresztény korszakának fontos mérföldköve. Sajnos vasárnap zárva van, így nem tudtunk bemenni a kertjébe, de őszintén, a kapun keresztül nem is tűnt annyira fancy-nek, mint ahogy az útikönyvek áradoznak róla. Talán tavasszal, illetve nyáron mutatja meg igazi szépségét, amikor minden kizöldül és kivirágzik.
Zsidó negyed (Judería)
Az Alcazar mellett ismét befelé sétáltunk az óvárosba, ahol a zsidó negyed kanyargós utcáin csavarogtunk egy kicsit. Hangulatos éttermek, bárok és kézműves üzletek váltják itt egymást, a kanyargós szűk utcákban könnyű elveszni, de annyira nem érdemes bánni! Mi csak hagytuk magunkat és egyszer például a képeken is látszó belső kézműves piactérre bukkantunk, majd egy kis térre lyukadtunk ki, ahol egy templom melletti kis kávézóban fagyiztunk, illetve forró csokit ittunk.
1 nap talán kevés a város mélyebb felfedezésére, de már így is kaphatunk egy képet a hangulatáról és a főbb látnivalóiról.