Keresés ezen a webhelyen

A görög főváros és az egyik legfelkapottabb sziget felfedezéséhez 6 nap is elegendő, ha jól osztjuk be az időnket. Tartalomjegyzék: Utazás Athénba Szubjektív vélemény a görög fővárosról Látnivalók Athénban Utazás Mykonos szigetére Szállásunk Látnivalók Utazás Athénba 2018-ban a parlamenti választások április 8-ára esett. Két barátommal már több hónappal azelőtt lefoglaltuk az akciós repjegyünket Athénba erre a napra. Állampolgári kötelességünknek is szerettünk volna eleget tenni, így aznap reggel 7-kor elmentünk szavazni, reggel 10-kor pedig a Wizzair gépén ültünk, útban a görög főváros felé. A szavazás végeredményét már egy koktéllal a kezünkben, onnan követtük figyelemmel. Athén belvárosa éjszaka Ókori romok Athén belvárosában A 6 napos útitervünk  így nézett ki: 1.nap: érkezés Wizzair-rel, délután Athénban városnézés 2.nap: Ryanair-rel fél óra alatt landolás Mykonos szigetére 3-4.nap: időtöltés Mykonos szigetén 5.nap: hajóval visszatérés Athénba, városnézés 6.nap: reggeli után utazás haza   Szubjektív vélemény Athén városáról: Megmondom őszintén, én Athén városától kicsit többet vártam. Azt gondoltam, hogy sokkal autentikusabb, sokkal hagyományőrzőbb. Ezzel szemben a belvárosnak sajnos volt olyan része, ahol még fényes nappal is félve sétáltunk az utcán, mindenhol bedeszkázott ablakok, üzletek, a szemét kifolyik a kukákból és borzasztó lepusztult házak az utca mindkét oldalán. A szállásunk is hagyott kívánnivalót maga után, a szoba nagyon kicsi volt, a kilátást pedig inkább hagyjuk. Szerencsére a második 2 napra másik hotelbe foglaltunk szobát, ami már egy fokkal jobb szolgáltatást nyújtott. Viszont a görög konyha még mindig tagadhatatlanul finom. Bármit eszel, az biztos, hogy friss zöldségekből és gyümölcsökből van összeállítva. A bárányhúsra sem volt panaszom, a feta sajtos saláták és olívabogyó válogatások pedig mennyei finomak voltak.  Ízletes görög musaka vacsorára Nekem a belvárosi rész kicsit zajos és zsúfolt volt, és pechünkre az Akropoliszba nem jutottunk be, mert restauráció miatt zárva tartották. Látnivalók Athénban Ami tetszett Athénban leginkább az a Panathenaic stadion . Eredetileg a 6. században épült stadion Pallasz Athéné görög istennő tiszteletére, de itt tartották 1896-ban az első újkori olimpiát is. Ma fesztiváloknak és koncerteknek is helyszínül szolgál, valamint az olimpiai láng mindig innen indul útjára, függetlenül attól, hogy éppen mely városban rendezik meg. Van belépőjegy a megtekintéséhez, de mi ingyen be tudtunk jutni, mert a fönti utcákból nyílik egy bejárat, ahol nincs őr, se jegyszedő. Kényelmesen sétáltunk a fenti padsorok között és csodáltuk onnan a városra eső kilátást. Naplementében a stadionban ülve Tetszett még, hogy sok kilátópont van a városban, ahonnan impozáns az Akropolisz látványa, egyik ilyen hely a Areioszpagosz volt. 116 méteres magasságból gyönyörű a kilátás az Akropoliszra és a városra. Naplementekor lehet ám igazán szép a látvány! A másik kilátópont a Lycabettus hegyen van, ahonnan szintén messzebbről, de szintén látszik az Akropolisz. A városi utcazajból felfelé menetelve szép lassan a természetben találjuk magunkat és a város a lábaink előtt hever. Ne felejtsem el megemlíteni az időjárást sem, ami április közepén csodálatosan szép, kellemes meleg volt, szikrázó, de nem égető napsütéssel. Nyár helyett én ezt a tavaszi vagy késő őszi hónapokat javaslom a városba látogatásra. Az előszezonnak hála turisták sem voltak nagy mennyiségben, kényelmesen, a helyiekkel elvegyülve fedezhettük fel a várost.   Látogatás Mykonos szigetére Athénból Ryanair géppel szó szerint 20 perc volt a repülőút erre a görög szigetre, amit sokan csak party-szigetnek hívnak. Nos, mi pont úgy töltöttünk el 3 napot a szigeten, hogy elutazásunk másnapján kezdődött ott a szezon, ezért addig nagyon békés és élhető volt a sziget. Szállás Mykonoson Szállásnak sikerült egy olyan 3 csillagos boutique szállodát (Casa Bianca) lefoglalnunk a sziget dél-nyugati részén, ahonnan csodás panorámában gyönyörködhettünk a tengerre és a sziget fehér házacskáira. Sőt, vendégként még medence is rendelkezésünkre állt, ahonnan szintén pazar volt rálátni Mykonos fehér házacskáira. Minden este gyönyörködhettünk a lemenő Nap szépségében is a szállodai szobánk ablakából. A sziget kis méretéből adódóan 3 nap alatt kényelmesen bejártuk az egészet. Látnivalók Mykonoson 4 malom Ha valaki annyira imádja a Bourne filmeket, mint én, akkor az alábbi kép alapján egyből eszébe jut, hogy az első rész végén (spoiler) Jason Bourne, miután kideríti, hogy ki is ő valójában és elintézi a rosszfiúkat, ezen a szigeten találja meg elhagyott szerelmét, aki a 4 malom közelében lévő motorkölcsönző üzletben dolgozik. Ez a 4 malom a sziget jelképe is. Messzebbről romantikusabb képet festenek, mint közelről. Ha odamegyünk az építményekhez látjuk, hogy nem tegnap építették őket és nem is tegnap lettek letisztítva… Armenistis Világítótorony A szigetnek az észak-nyugati csücskében található sziklás hegyoldal, amely belevész a tengerbe, és a világítótorony látványa a reggeli ködben, már-már misztikusan romantikusnak hat. A toronyba nem lehetett felmenni balesetveszély miatt, de a hely igazi „insta-spot”; remek képeket lehet készíteni az elénk táruló gyönyörű panorámával. Mi autót béreltünk a szállodában és úgy jutottunk el ide, helyi BKV-t nem láttam, hogy közlekedne erre a környékre. Fehér-piros színek kontrasztja Paradise Beach Ez a neve annak a tengerparti ereszd-el-a-hajam eszeveszett partizós zónának, ahol csak 2 nappal azután kezdődött a szezon, hogy eljöttünk a szigetről. :D Legalább nyugalomban, teljesen magunkban tudtunk meginni 1-1 koktélt és élvezni a parton a tenger lágy morajlását. Buliszezonban a tengerparton hemzsegnek az emberek, szállást is lehet itt közvetlenül a part mentén bérelni, ha lételemünk az egész napos partizás. Tengerpart Nekem ez a tengerparti rész nagyon tetszett, csend és békesség volt. A víz gyönyörű színekben és a kék megannyi árnyalatában pompázott, emberek rajtunk alig voltak a partszakaszon. A hegyoldalban pedig egy fehér templom világlott ki a zöld növényzet lombjai közül. Pihentető volt az egész ottlétünk nemcsak a szemünknek, de a lelkünknek is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy abban az évben a születésnapomat ezen a csodás helyen ünnepelhettem meg. A sziget kanyargós utcái Mykonos méretéből adódóan nem beszélhetünk belvárosi részről, de mégis az öbölhöz közel eső városrész kanyargós, fehérre festett utcái és virágokkal tarkított házai belopták magukat a szívembe. Na, ez igazi autentikus élményt adott szemben Athénnal. Szívesen elandalognék még az utcák között máskor is, miközben hűsítő fagyit majszolok, és iszom a kedvenc aperol spritzemet. Macskaköves utca fehér házakkal körülölelve Mykonos szigetét a 3. nap délutánján hajóval hagytuk el, mert szerettünk volna néhány másik görög szigetet is látni az Athénba visszafelé vezető úton. Természetesen így az utazás a 20 perc helyett 4 órásra nyúlt, de nem bántuk meg, ez is egy újabb élmény és felfedezés volt számunkra. Összességében, ha még egyszer Görögországba utaznék, biztos, hogy több görög szigetet fedeznék fel inkább, minthogy 1 hetet csak Athénban töltsek el, főleg nyáron, amikor a fővárosban 40-45 Celsius fok is lehet az utcákon. További tartalmakért, fotókért, illetve hasznos utazási tippekért kattints a hasznos utazási infók   oldalra! Aktuális utazásaimat kövesd Facebook  és Instagram  oldalamon! Ha tetszett a fenti írásom, köszönöm, ha megosztod másokkal is!

Szerintem az egyik legromantikusabb város Magyarországon, ahol jó csak úgy andalogni és elveszni a sok látnivalóban. Tartalomjegyzék Történetünk Szállásunk Top 10 látnivaló Történetünk Még a 2023/24-es szilvesztert töltöttük Pécsett a férjemmel, 3 napot voltunk a városban. Sokat utazunk külföldre, de télen szeretünk kirándulni, hosszú hétvégéket beiktatni Magyarországon. Az ország 5. legnagyobb városában én majdnem 20 évvel ezelőtt jártam utoljára, ezért most olyan volt, mintha én is először járnék itt. Arról már sokat hallottam, hogy a 2010-es Európa kulturális fővárosa cím birtokosa e titulusnak köszönhetően már a 2000-es évek elején fejlődésnek indult, de nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy még télen is pezsgő kulturális élet uralkodott a városban. Szállásunk Választásunk egy 3 csillagos hotelre esett, amely közel helyezkedett el a belvároshoz, így a látnivalók 90%-a gyalogtávolságon belül volt elérhető. A szállodában sajnos pont a főútra néző szobát kaptuk, így picit hangos volt az éjszaka az elsuhanó autóktól, de a reggeli bőséges és választékos volt. Szállásunk Pécsett A hotelszobánk A szép napsütéses időnek és a kellemes 8-10 Celsius fokos melegnek hála, egész nap sétáltunk a városban a nevezetességek felfedezése kapcsán. Mi a következő top 10 attrakciót látogattuk meg. Látnivalók Zsinagóga A szállásunktól a főtér felé sétálva ejtettük útba, a Kossuth téren álló Zsinagóga épületét, amely már külső megjelenésében is rendkívüli. Az épület tetején található homlokzati íven Mózes kettős kőtáblája látható. A félkörívben található óra köré pedig héber nyelven a következő szöveg olvasható: „Mert házam, az imádság házának neveztessék minden nép számára.” Érdekessége még, hogy alul a férfiak kapnak helyet, míg a nők a karzaton ülhetnek le; körülbelül 900 fő befogadására alkalmas az épület.  A Zsinagóga előtt Pécs főtere és a dzsámi Decemberi ott jártunkkor még javában tartott a karácsonyi vásár a főtéren, amihez remek hátteret biztosított Pécs ikonikus épülete, a Gázi Kászim pasa   dzsámija (hivatalos neve azonban Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom). Sajnos zárva volt az épület, így csak kívülről csodáltuk meg és jártuk körbe egy forralt bor és kürtöskalács társaságában. Érdekesség a helyről, hogy eredeti mérete hosszában és széltében is pontosan 100 lépés. A grandiózus Dzsámi Pécs főtere, háttérben a Dzsámi Lakatfal A főteret elhagyva a kis utcák mentén sétálva, a Janus Pannonius utcában botlottunk bele az ún. Lakatfalba, amelyen több száz szerelmes pár lakatja lógott. Ez volt Magyarországon az első ilyen fal, azóta több városban, pl. Budapesten az Óriáskerék melletti kerítésen lehet elhelyezni bárkinek lakatot emlékül, hogy ott járt. Ezeket a lakatokat megnézve; találtunk 2004-es évszámmal ellátottat is. Kérdés, hogy tart-e még a szerelem 20 év távlatából, de legyünk optimisták és higgyük, hogy igen. 😊 Természetesen mi is elhelyeztük a magunk lakatját, amely reméljük, még sokáig fogja díszíteni az itt található falat.   Vajon hány lakat lehet idezárva? Ókeresztény mauzóleum A Szent István térre kiérve, még a Bazilika megtekintése előtt rátaláltunk a pécsi Ókeresztény sírkamrák régészeti helyére. A IV. századból maradt fenn ez a mauzóleum, ami anno a római kori város ókeresztényeinek temetkezési helyéül szolgált. Ma már csak „romok” láthatók a felszínen, de a föld alatt még megtekinthetőek a megmaradt sírkamrák. Rögtön a romok mellett található a Látogatóközpont bejárata. Egyébként a hely 2000-ben az UNESCO Világörökség része lett. A mauzóleummal szemben található a Littke- Pezsgőház, amely szintén méltán teszi híressé Pécs városát és szintén látogatható az épület belseje, amelynek során a tárlatvezetővel betekintést kaphatunk a pezsgő gyártás rejtelmeibe és az épület érdekességeiről is hallottunk néhányat. Az ókeresztény sírkamra romja és balra a látogatóközpont bejárata Így nézhetett ki a mauzóleum Bazilika, avagy Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház Talán a dzsámi mellett Pécs másik legismertebb nevezetessége a Bazilika. Sajnos elég borsos a belépőjegy ára, de mi pont mise idején érkeztünk oda az épülethez, ezért ingyenesen be tudtunk menni és a mise alatt diszkréten körbesétáltunk a bazilika főhajóját. A székesegyház igen hánytatott sorsú volt az évszázadok alatt, többször is megrongálódott a háborúk során, tatárjárás idején tűzvész pusztította el egy részét, illetve a török 150 éves megszállás alatt dzsáminak és raktárnak használták. A kuruc időkben még inkább lepusztult, felújítása csak 1882-ben kezdődött el. 2018-ban egy újabb modernizáción esett át a bazilika, elnyerve méltó pompáját. Fantasztikus rálátás a pécsi bazilikára Impozáns belső tér Liszt Ferenc szobor A Bazilika melletti tér jobb oldalán található Liszt Ferenc világhírű zeneszerző szobra, ahogy egy erkélyről féloldalasan a székesegyházra tekint. Mi itt egy kellemes sétát tettünk a szobor mellett található kertben, ez tavasszal biztosan gyönyörű lehet a sok zöldellő fával és virágokkal. Liszt Ferenc a Bazilikára tekint A Barbakán kert Jakováli Hasszán dzsámi Vissza a szállásunk felé egész napos gyalogtúránkból úgy kanyarogtunk, hogy még egy másik, kisebb dzsámit is megnézzünk. Ez a Jakováli Hasszán dzsámi állítólag az egyik leginkább épen maradt dzsámi Pécsett. A minaretet a dzsámi belsejéből lehet megközelíteni. A mecset viszont csak a pénteki imák és Ramadán hónapjában van nyitva, ezzel számoljunk, ha szeretnénk belülről is megtekinteni. A dzsámi és jobbra a pasa szobra Zsolnay kulturális negyed A Zsolnay-negyed egy kicsit kiesik a belvárosi forgatagból, ide azért jó fél órás sétával jutottunk el a szállodánktól. A környék már nem annyira romantikus, mint a belvárosi rész, sajnos sok lelakott, omladozó és elhagyatott épületet láttunk útközben. Maga a negyed viszont tényleg igényesen megtervezett és szépen kivitelezett. A 2010-es kulturális főváros évad keretében újították fel ezt az ipari negyedet; látszik, hogy sok pénzt fektettek bele a projektbe. Nekem nagyon tetszettek az épületek díszessége, illetve a Kéz-művész elnevezésű utcában található kézművesek és művészek üzletei, artizán munkái. Fesztiválokat és különféle táncos, illetve zenei mulatságokat szoktak ezen a területen rendezni. Érdemes nyáron meglátogatni, biztosan találunk magunknak való programot! Díszes ablakok között elmerengve Sorminta a napnyugtában A Cifra kémény a Pirogránit téren Niké szobor Pécs városa felett a Mecsek hegy teteje felé vezető autóút mellett magasodik a Niké szobor, melyet egy görög származású magyar szobrász készített a helyi lakosok közadakozásából. A szobor mintegy angyalként vigyáz Pécs városára, de alakját úgy tervezték, hogy az éjszakai díszkivilágítással egy lángot formázzon. Ez a szobor ugyanis a Felszabadulás 30. évfordulójára készült. Már az alkotás mellől is Pazar kilátás nyílik a városra, jó időben pedig a környező településeket is kitűnően láthatjuk.   A szobor és Pécs városa a háttérben TV torony A Mecsek hegy tetején található TV torony kilátójából viszont tényleg fantasztikus a kilátás az egész térségre, nemcsak Pécs városára. Ez amúgy Magyarország legmagasabb épülete a maga 197 méteres magasságával. Gyorslifttel jutottunk fel 72 m magasságig, onnan még lépcsőkön gyalogolva jutottunk fel 80 méteres magasságba. Itt egy a tornyot körülölelő nyitott terasz található, amelyet körbe sétálva minden irányba csodálatos kilátásban lehet részünk.     A TV torony, Magyarország legmagasabb épülete Pécs gyönyörű látképe a Mecsekről letekintve Pécs városát minden évszakban érdemes felkeresni, a látnivalók megtekintése önmagában jó és ingyenes program, de a város pezsgő kulturális élete biztosan tartogat meglepetéseket. További tartalmakért, fotókért, illetve hasznos utazási tippekért kattints a hasznos utazási infók   oldalra! Aktuális utazásaimat kövesd Facebook és Instagram oldalamon! Ha tetszett a fenti írásom, köszönöm, ha megosztod másokkal is!

2022 áprilisának egyik verőfényes szombati napján 30 ember gyűlt össze velem együtt, hogy Lerch Gabriella idegenvezetővel egy kellemes 2,5 órás sétát tegyünk Újpest jellegzetes, a kerület életét meghatározó nevezetességei között. A sétát természetesen anekdotákkal és érdekes történetekkel fűszerezte Gabriella, aki elárulta, hogy maga is újpesti lakos. Ez az elköteleződése kiérződött abból, ahogy az egyperces történeteket lelkesen mesélte nekünk. Én is kiskorom óta Újpesten lakom, figyelem a városrész alakulását, így még nagyobb élmény volt hallani a történelméről, illetve olyan személyek életéről, akik segítették szeretett kerületem fejlődését. Nem véletlenül az a Sétaműhely – Budapest Walkshop által meghirdetett sétatúra neve, hogy „Újpesti egypercesek”; rengeteg kis sztori, érdekesség színesíti a kerület történetét, kialakulását, és ezekből szép számmal hallhattunk példákat Gabriella tolmácsolásában. Tudtad például, hogy: a mai Városkapu metrómegállónál lévő Lidl bolt helyén 1866-ban még lóvasút végállomás volt? a 1993-2008 között az Attila utcában működő Bródy Imre Gimnázium épülete egykor Újpest első községházának adott helyet? az újpesti Zsinagóga már 1886 óta áll a kerületben? Belső elrendezése vajon melyik zsinagógára hasonlít? Illek Vince, az Újpesti Egek Királynéja római katolikus Főplébánia plébánosa sorsjáték bevételéből (20.000 Ft) növelni próbálta a bevételét, és próbálta fizetni a templom építési munkálatait 1881-ben? Na, de akkor miért nem lett 8000 férőhelyes a templom befogadóképessége? Városháza előtti teret régen Trombita tér nek hívták, mert szó szerint ide trombitálták össze az embereket, ha valami fontos bejelentenivalója volt a polgármesternek? Mi volt akkoriban a hír, minek volt hírértéke? a mai Központ Bisztró helyén 2013 decembere előtt 84 évig hentesüzlet működött, amelyet egy családnak a leszármazottai vezettek? Kik voltak ők és miért zárt be az üzlet? Könyves Kálmán Gimnázium épületének tetején egy Csillagda üzemel, és az iskolának fontos szerepe volt az ’56-os forradalomban? Pozsonyi úti lakótelep helyén 1964-ben még temető állt, ezért az emberek a lakásukba beköltözés után sokszor szellemeket véltek látni, hallani? Vajon mi az igazság és miért hívják mai is Szellemtelep nek ezt a lakónegyedet? régen kofahajók kötöttek ki Újpesten? Mikortól lett fedett ez a piac és mióta van virágpiaca is Újpestnek? Mikor költözött át a modern épületbe a régi piac és miért? a városközpont közelében lévő Baptista templom ban egy híres zongorista is fellépett? Ki volt ő és mi volt az oka az ideutazásának? A fenti kérdésekhez kapcsolódó válaszok és anekdoták, illetve történelmi tények csak töredékei annak a történetmennyiségnek, amelyet hallhattam a séta során az idegenvezetőnktől. Ha Téged is érdekelnek ezek a történetek és nem szeretnél lemaradni a következő sétatúráról, látogass el erre az oldalra és jelentkezz be a következő dátumra meghirdetett sétára! Köszönöm a lehetőséget és az élményt a Sétaműhely – Budapest Walkshop csapatának! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!

Bázel (Basel) egy kis ékszerdoboz a francia-német-svájci határon, nem hiába nevezik Svájc kulturális fővárosának. Érdekesség, hogy a ma élő teniszlegenda, Roger Federer (1981-), illetve Leonhard Euler (1707-1783), a matematika tudomány egyik legjelentősebb alakjának (Euler-tétel, tökéletes szám megalkotása) szülővárosa is egyben. Ha az ember szeretne néhány napra időutazást tenni, egyrészt a múltba és andalogni egy szinte középkori városka hol emelkedő, hol kanyargós utcáin, másrészt a jövőbe és megnézni, hova lehetne Budapestnek még fejlődnie, akkor a svájci városka az egyik legjobb választás. Tartalomjegyzék Beutazás Svájcba Top 10 látnivaló Bázelben Spalen Tor Rathaus, városháza Münster Basler Rajna folyó csónakon Új városnegyed Sajt fondü Historisches Museum Musik Museum St Alban Tor Paulus Kulturkirche Beutazás Svájcba A Bázel–Mulhouse–Freiburg-EuroAirport repülőtér, ahova érkezünk, közigazgatásilag még Franciaországhoz tartozik, de a transzfer busszal kb. 20 perc alatt a svájci város központjában találjuk magunkat. Svájc a világ egyik legdrágább országa, így alaposan felkészültem indulás előtt, hogyan lehetne ezt a városlátogatást anyagilag a legjobban kihozni. Így akadtam rá az interneten, egy fórumon, olyan tippre, hogy ha bemutatjuk a buszsofőrnek a szállásunk visszaigazolását, akkor ingyenesen utazhatunk oda és visszafelé is a transzfer busszal. És valóban működött, a sofőr bólogatott, hogy szálljunk fel a jártra nyugodtan, majd nagy mosoly kíséretében még azt is hozzátette, hogy köszöni, hogy ellátogatunk az országába, és érezzük jól magunkat. Micsoda fogadtatás, ez a kedves gesztus, ez a félmondat teljesen megalapozza pozitív hozzáállásunkat a városhoz. Néha ennyi is elég a boldogsághoz – főleg, ha az ember turista egy idegen országban. :) Már az odafelé vezető úton is takaros, tiszta, rendezett házakat látunk minden utcában, virágokkal színesített erkélyeket és kerteket, szemét sehol sem zavarja meg a látképet. A szállásunk felé gyalogolva a szembejövő embereknek kedvesen mosolyra húzódik a szája, amint meglátnak minket, turistákat. Nem vagyunk sokan, az utcán inkább helyi embereket látunk kényelmesen sétálni, illetve rollerezni vagy biciklizni – természetesen a legtöbb helyen külön sávban, és nem az autóúton vagy abból elvéve. Átgondolt a közösségi közlekedés is, mindenhova percek alatt eljuthatunk. Ki is használjuk a helyi BKV adta gyorsaságot, fizetnünk megint csak nem szükséges. A szállásunk recepciósa kiállít egy kártyát érkezésünkkor, amelyet bemutatva az ellenőrnek, tudatjuk, hogy van szállásfoglalásunk, ez feljogosít minket az ingyenes közlekedésre. A városi kártyánk nemcsak erre jó, hanem a különböző múzeumokban is kapunk kedvezményeket, pl. második napunkon a Zene múzeumába fél áron, azaz kettőnknek 10 CHF-ért jutunk be. Mivel a város történelmi része gyalogosan is könnyen megtekinthető, ezért 2 nap elég arra, hogy kényelmesen felfedezzük a várost és nevezetességeit, némelyiket belülről is meglátogatva. Szubjektív top 10 látnivaló Bázelben 48 óra alatt: 1. Spalen Tor A szállásunk épülete a Spalen Tor szinte közvetlen szomszédságában volt, így a szobánk elfoglalása és egy rövid pihenés után sétánkat ebbe az irányba kezdtük el. A kapu közelében hangulatos, romantikus házacskák találhatóak, amelyeken keresztül sétálva eljuthatunk az óvárosba. 2. Rathaus, városháza Kétségkívül az óváros egyik legnagyobb látványossága a városháza. Nem mindennapi látvány, az biztos. Vöröstégla színével amúgy is feltűnést kelt már messziről, de az épület falára festett képek, feliratok, és az aranybevonatú díszek, mind-mind páratlanná teszik az épületet. A belső udvarban helyezkedik el Lucius Munatius Plancus szobra, aki Bázel alapítója volt a római korban. Kívülről az árkádos főépület 504-1521 között, késő burgundi gótikus stílusban épült, míg a torony mellette csak a XIX. században épült hozzá. A belső udvar ingyenesen látogatható, fotózható. 3. Münster Basler Tovább sétálva a tekervényes utcákon, a domb tetején áll Bázel másik jelképe a vörös homokkőből épült Münster katedrális. Lenyűgöző méretei és gótikus szépsége, az épület külső és belső részén is megmutatkozik. 1356-ban földrengés porig rombolta az akkor még román stílusban épült templomot, újjáépítésekor kapta a gótikus jellegét. A katedrális ingyenesen látogatható, sőt, a földalatti katakombák rész is, ahol rajzokkal jól illusztrálják, az évszázadok alatt, hogyan változott, alakult az épület külső és belső megjelenése. Itt található a holland Erasmus sírja is. 4. Rajna folyó csónakon A Münster katedrális helyén évszázadokkal ezelőtt római erődítmény volt. Nem csoda, hiszen innen remekül belátni a Rajna folyót és az azon érkező hajókat, csónakokat. Sebes a sodrása a folyónak, így napjainkban a svájciak sokszor közösen úsznak a folyóban, ruházatukat egy vízhatlan zsákba csomagolva viszik magukkal. Ottjártunkkor épp vízi mentők gyakorlatoztak a vízben, egy felfújt gumibabát kellett utolérniük és bizonyos időkorláton belül a partra kihozniuk. Mi csónakkal keltünk át az óvárosi oldalról az újvárosi részre. A sebes sodrás miatt a csónakokat speciális kötéllel rögzítik egy drótkötélhez, így azon csúszva van lehetősége a járműnek átérve a túlpartra. A jegy 2,5 CHF egy útra fejenként. 5. Új városnegyed Csónakkal átérve a túlpartra csodás kilátás tárult elénk; nemcsak a Münster katedrálist láttuk magasodni a domboldalon, hanem az óváros jellegzetes színes házait is és a tekervényes utcákat. Az új városrész part menti szakaszán még felfedezhetők régi, középkori házacskák, de a szárazföld belseje felé sétálva egyre inkább látunk modern lakóházakat, bevásárlóközpontot és üzleteket. Persze itt is megbújik egy-egy nevezetesség, illetve templom, illetve itt található a Novartis és a Roche gyógyszergyártó cégek központja is modern épületek formájában. 6. Sajt fondü A kellemes séta után estebédnek gondoltuk, kipróbáljuk a híres svájci sajt fondüt. Találomra tértünk be az utunkba „sodródott” étterembe, a Walliser Kanne, amely később kiderült, hogy a város legjobb ilyen eledelét kínálja. Egyetlen negatív élményünk a 2 napos városlátogatásunk alatt itt ért minket, a pincérnő erősködött, hogy fejenként számolják fel a sajt fondüt, vagyis nem kérhetünk egy kis kondért kettőnknek. Elszomorodva a hír hallatán, de magyar leleményességgel, kinéztünk egy salátatálat is magunknak, hogy majd így osztjuk meg egymás között a kétféle ételt. A rendelést már egy másik pincér vette fel, aki felvilágosított minket, hogy szó sincs ilyesmiről, nyugodtan kihoznak egy kis kondér sajt fondüt és hozzá két mártogatós pálcát, illetve 2 személyre megfelelő mennyiségű kenyérdarabkákat. A fondü és a saláta bőven elégnek bizonyult kettőnknek, hogy a sétától elfáradva újra erőre kapjunk. 7. Historisches Museum Másnap múzeumokba látogattunk, elsőként Bázel és Svájc történelmét bemutató múzeumot kerestük fel, ami egy nagy főtér szomszédságában állt. a téren bazárvásár volt épp, így ha akartuk volna, pár CHF-ért hozzájuthattunk volna mindenféle régi csecse-becséhez. A múzeum egyik különlegessége, hogy kívülről templomnak néz ki, de belül múzeumként van berendezve. érdemes tudni, hogy ha az utolsó órában jövünk látogatóba, akkor ingyenes a belepés, illetve kombinálni is lehet a belépőjegyet a Musik Museum meglátogatásával, ebben az esetben kedvezményesen lehet a jegyet megvenni. 8. Musik Museum Ez a múzeum a domboldalon fekszik, a Leonhardskirche szomszédságában. Két emeletén a termekben szerintem a világ összes hangszer típusa itt megtalálható. Önműködő illetve fordított színezetű billentyűkkel kialakított zongora, hárfa és gitár keveréke, óriás méretű szaxofonok és a ráadás: minden teremben egy gomb megnyomásával megszólaltathatók a kiállított hangszerek. 9. St Alban Tor A város másik végében, kissé messzebb az óvárostól helyezkedik el a város másik kapuja, a St. Alban Tor, amely 1400 táján épült. Masszív fa ajtajai sikeresen védték anno a várost a fenyegetésektől. Sajnos nem lehet felmenni a tetejére, így igazából mondhatnánk, hogy minek jöttünk ide, de az egész negyed nagyon elegáns, teljesen más arcát mutatja a város itt, mint a belvárosi részében. Innen pár perc sétára található amúgy a Papiermühle, vagyis a Papír Malom/Múzeum, ahol a múzeum dolgozója kérésünkre végig vezet minket a papír készítésének különböző fázisain. 10. Paulus Kulturkirche (St. Paul templom) Némileg kakukktojás, de semmi esetre sem érdemes kihagyni. Csakúgy, mint a St Alban Tor, ez a templom is kiesik az óvárosból, és jelenleg felújítás miatt zárva van, ezért a belső tere nem látogatható, de szerintem kívülről is annyira érdekes és különleges díszítésű, hogy gazdagabb lesz az ember az épület külső falának megtekintésével is. Ez a 48 óra is elég volt arra, hogy beleszeressek ebbe a kis ékszerdoboz-városba, és elhatározzam; jó lenne meglátogatni a többi svájci várost is egyszer! Hasznos információkért az utazás előtti tájékozódáshoz kattints erre az oldalra ! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

Ha most Téged kérdeznélek, kedves Olvasó, hogy neked mi jut eszedbe Liverpool városáról; szerintem vagy a Beatles-t vagy a Liverpool FC-t említenéd elsőként, igaz? 😊 Való igaz, a zene és a foci elválaszthatatlan jellemzői a nyugat-angliai városnak. Az 1963-1970 között tartó Beatles-mániának köszönhetően Liverpool többé már nem az uncsi iparváros, hanem az a menő kulturális hely, ahonnan John Lennon és bandája elindult a világhírnév felé. A futball pedig örök társa a városnak; 1892-ben alapított Liverpool FC máig a második legsikeresebb klub az angol bajnoki címeket tekintve, szám szerint 19-szeres győztesek „a Vörösök”. De miért is utazzon az ember a városba? Milyen látnivalók vannak itt az Anfield Road-i stadion és a Beatles múzeum mellett? Nos, nem is hinnénk, hogy egy hosszú hétvégi utazásra milyen nagyszerű úti cél Liverpool. Tartalomjegyzék: Személyes élmény 2008 vs 2023 Liverpool látnivalói 1. The Beatles Múzeum 2. The Beatles szoborcsoport 3. Albert Dock 4. Liverpool Múzeum 5. Tengerészeti és Rabszolga Múzeum 6. Liverpool Eye 7. Liverpool Cathedral 8. St. George Hall, a St. John’s Garden és World Múzeum 9. Bold street 10. Liverpool FC stadion Szállás Utazás Mielőtt bemutatnám a top 10 látnivalót, pár mondatban hadd meséljem el, nekem milyen személyes élményem fűződik a városhoz. Ennek alapján talán jobban érthető, hogyan is keveredtem ide 2023 tavaszán. Személyes élmény 2008 vs 2023 2008 szeptemberében Erasmus diákként érkeztem a városba. A Lehman-Brothers Bank csődjét az angol lapokban olvastam és akkori fejjel a pénzügyi világválságból leginkább azt érzékeltem, hogy az ösztöndíjam angol font-ban harmadával kevesebbet ér, mint forintban, ezért a tanulmányaim mellett dolgoznom kellett, hogy a lakbér és a buszbérlet fizetése mellett maradjon szórakozásra is némi pénzem. Így kerültem 22 évesen a Liverpool FC stadion egyik büféjébe, ahol a mérkőzés szüneteiben a Carlsberg sör mellé sausage rollt (kolbászos szendvicsféle) és chicken pie-t (csirkés pite) adtam el a szurkolóknak. Néztek lengyelnek, orosznak, cseh-nek, mert sajnos sokan azt sem tudták; hol is van Magyarország. Megtanultam különböző nemzetiségű fiatalokkal együtt dolgozni, angolul fejben számolni illetve, hogy az angol pénzérmék nem is annyira egyformák és hogy a mosoly egy univerzális nyelv. 😊 Aztán a John Moores University egyetemén a diáktársakkal arról beszélgettünk, hogy Barack Obama amerikai elnök lett a novemberi választáson, illetve Lewis Hamilton megnyerte élete első F1-es világbajnoki címét; brit állampolgárként tele volt vele a sajtó. Szeptemberben az MTV Music Awards zenei díjátadót pedig a városban rendezték meg, annak részeként, hogy Liverpool pont 2008-ban volt Európa Kulturális fővárosa. Emlékszem, ahogy a hideg angol őszi hidegben egy francia és egy másik magyar diáktársammal álltunk a kerítésnél, hátha megpillantunk egy hírességet. Persze valami hátsó bejáraton kísérték be őket az épületbe, így semmit nem láttunk a nagy tömegen kívül. Aztán, ahogy a fenti képeken is látszik, eltelt 15 év (persze John Lennon semmit nem változott, csak én) és 2023-ban a francia barátnőmmel, akivel már akkor sejtettem, hogy életre szóló barátságot kötöttem, visszatértünk Liverpool-ba, hogy megnézzük, változott-e a város és ha igen, hogyan, milyen irányba, más lett-e, mint amire emlékszünk. Persze felkerestük az iskolánk épületét is, végig sétáltunk a hatalmas buliktól híres Bold street-en, és ismét csavarogtunk az Albert Dock-nál, valamint nézelődtünk a Primark-ban. Sajnos az Anfield stadionba ez alkalommal nem sikerült eljutni; meccs miatt zárva volt a látogatók elől. Azért így is nagyon jól éreztük magunkat és sokat nosztalgiáztunk a régi dolgokon. Külön örültem annak, hogy az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk; a hosszú hétvége alatt egyszer szitált az eső fél órán át, előtte-utána végig kellemes meleg, tavaszi napsütésben fürödtünk. E személyes kitérő után jöjjön a személyes top 10 kedvenc látnivaló Liverpool városából: Liverpool látnivalói 1. Beatles Múzeum (The Beatles Museum) 15 évvel ezelőtt nem sikerült bejutni a múzeumba, 2023-ban nem hagytam ki. A tárlat bemutatja a Beatles születését és egész munkásságát 1970-ben bekövetkezett feloszlásáig. Számos érdekes és exkluzív relikvia is kiállításra került az üvegvitrinekben; például John Lennon karórája, Paul McCartney mikrofonállványa, vagy Pete Best dobfelszerelése. Rengeteg képet láthatunk a világkörüli turnéjukról, és olyan fotókat is, amelyek más hírességekkel készültek. A belépőjegy nem olcsó (felnőttjegy 17 Ł), de szerintem abszolút megéri a kiállításra ennyit áldozni, ha szeretjük az együttes zenéjét! https://liverpoolbeatlesmuseum.com/ A Matthew Street-n található múzeum bejáratától 30 méterre található a Cavern Pub, ahol számtalanszor fellépett az együttes. 2. The Beatles szoborcsoport (The Beatles Statue) Ha már szobor, akkor az egész bandáról is van kiállítva egy alkotás, viszont ez jóval messzebb a múzeumtól. Ez az emlékmű az Albert Dock-nál, a Royal Liver Building előtti téren található és bizony sorba kell állni, ha fényképezkedni szeretnénk a fiúkkal. Nekem sikerült két idegen beállása közben csak róluk egy képet készíteni. A Royal Liver Building egyébként a 3 grácia (Three Graces), vagyis a város 3 leghíresebb épületének egyike. Nevét a város szimbólumáról, a liver bird-ről (mítikus madár, leginkább kárókatonaként ábrázolva) kapta, amely az épület tetejéről figyeli a látogatókat társával együtt a másik toronyról. 3. Albert Dock Ha már említettem fentebb, jöjjön a kikötői rész bemutatása. Liverpool mindig is fontos kikötőváros volt a világ kereskedelmi térképén, főként Amerikából érkező és távozó hajók esetében. A kikötőt évszázadok óta használták, de 1890-ben újították fel jelenlegi formájára. 2004 óta az UNESCO Világörökség része a Mersey folyó melletti kikötői rész. A móló mentén több múzeum is helyet kapott; itt található a város életét bemutató Liverpool Múzeum, a Tengerészeti és a Rabszolgaságot részletesen ábrázoló tárlat múzeuma, illetve a művészeti kiállításokra szakosodott TATE Museum is. 4. Liverpool Múzeum (Liverpool Museum) A város történetét és életét, kulturális és gazdasági adottságait bemutató múzeum még 2008-ban nem volt része a kikötői látképnek. Ezt az elmúlt 15 évben építették, modern formájából szerintem sejthető, hogy friss épületről van szó. Egészen az őskortól vezet végig a kiállítás és mutatja be Liverpool lakosságának változását (számszakilag és etnikailag is), valamint a gazdasági és kereskedelmi fejlődését. Sőt, innen tudtam meg például, hogy a város neve a „sáros patak” kifejezésre fordítható; az óangolban már 1190-ben említik ezt a térséget, mint „lifer” (iszapos, sáros) és „pol” (medence, vízterület) szavak kombinációjaként. https://www.liverpoolmuseums.org.uk/museum-of-liverpool 5. Tengerészeti és Rabszolga Múzeum (Maritime and International Slavery Museum) A két múzeum egy épületben, más-más szinten található, és szintén ingyenes a belépés. A tengerészeti kiállítás beszámol a hajózási kultúráról, képi anyaggal mesél a Titanic szerencsétlenségről, illetve más, kevésbé ismert hajók (esetleg szintén tragikus) történetéről, illetve magáról a tengeri kereskedelemről és a város betöltött szerepéről. Számomra mégis a legérdekesebb kiállítás a rabszolgák életét bemutató volt. Tisztelegve a sok ezer szomorú sorsú, elhunyt rabszolga előtt, és vállalva az angol nép felelősségét e kérdésben, a tárlat objektíven mutatja be a kérdéskör egyes momentumait. Képekkel, történetek illusztrálásával egy nagyon igényes és mélyen megrendítő, felkavaró elbeszélés ez az emberi kegyetlenségről és a hitről, reményről. https://www.liverpoolmuseums.org.uk/international-slavery-museum https://www.liverpoolmuseums.org.uk/maritime-museum 6. Liverpool óriáskerék (The Wheel of Liverpool, avagy Liverpool Eye) A kikötői épületegyüttes nagy kiterjedésének köszönhetően a múzeumok mellett számos üzlet és vendéglátó egység is helyet kapott, itt igazán élénk élet zajlik a helyiek és a turisták által, és nemcsak éjszaka. Jelenleg egy időszakos performanszt is láthattunk; a vízen úszó Földgömb a klímaváltozásra és az ez elleni aktív cselekvésre hívja fel az emberek figyelmét. A dokkon tovább sétálva, a másik végén túl található a 60 m magas Liverpool Eye 42 kabinjával. Erre felülve biztosan más szemszögből tekintünk a városra és nevezetességeire. Jó idő esetén a Mersey folyó torkolata is szépen látható. https://www.visitliverpool.com/listing/the-wheel-of-liverpool/52581101/ 7. Liverpool katedrális (Liverpool Cathedral) A város méltán híres egyik szimbóluma, a kikötőtől kissé arrébb található. A vallási épület Nagy-Britanniában a legnagyobb, a világon pedig a 8. legnagyobb katedrális címmel büszkélkedhet. Lélegzetelállító belső terek, fantasztikus orgona és 100 méter magasan konduló harangok, valamint elképesztő kilátás várja az idelátogatókat. A templom maga ingyenesen körbejárható, de ha szeretnénk felmenni a tetejére, azért jelenleg 8 Ł-ot kell fizetnünk. Szerintem abszolút megérte a belépőjegy megváltása, a fenti magasból csodálatos a kilátás a város minden irányába és a többi nevezetességre, valamint a Mersey folyótorkolatra is. https://www.liverpoolcathedral.org.uk/ 8. St. George Hall, a St. John’s Garden és World Museum Visszasétálva a belvárosba, a Lime Street vonatállomástól pár percre található a St. George Hall, illetve a World Museum, valamint a St. John’s Garden. Az első épület 1854 óta várja a látogatókat neoklasszicista stílusában, ahol konferenciákat, esküvőket, különböző eseményeket szerveznek. Mostani sétánk alkalmával éppen esküvői fotózkodás zajlott, ezért nem tudtunk bejutni a belsejébe. Tulajdonképpen az épület mögött terül el a St. John kert, amelyben a tavasz színes virágai és virágzói fái igazi felüdülést nyújtottak. A padokon kényelmesen megpihentünk, és a szendvicseink elmajszolása után bementünk a kert mellett, oldalt található World Museum-ba. (Mellette található egyébként a városi könyvtár kupolás épülete). A szintén ingyenesen látogatható múzeumban több szint van, és mindegyik emelet egy-egy kiállítást mutat be. Így megtekinthetjük a világűrről, a dinoszauruszokról vagy éppen az ókori Egyiptomról készült interaktív és képes tárlatot is. Ha gyerekkel utazunk, ez garantáltan egy nagyszerű program lesz számára is, de szánjunk rá legalább 3-4 órát, mire minden szintet végiglátogatunk. https://www.liverpoolmuseums.org.uk/world-museum 9. Bold street Az előző pontban említett parktól szinte karnyújtásnyira található a város fő ütőere, a Bold Street. Ez a főutca, amely a dombról kiindulva egészen elvezet minket a kikötőig, és közben megannyi utca ágazik el belőle más-más irányba. A Bold street-en kaptak helyet a shoppingolásra kiválóan és veszélyesen alkalmas ruhaüzletek, mint az angol Primark és Marks and Spencer, de a nemzetközi márkaüzletek is, mint a Nike, Decathlon stb. Szombaton egész nap annyian voltak itt az utcákon és a boltokban, hogy azt gondoltam, ez az angol családok hétvégi időtöltése; vásárlás, majd ebéd egy étteremben, délután pedig meccsnézés. Persze sarkítok, de a Primark-ban lévő tömegtől tényleg kicsit megijedtem, annyian voltak. Ha vásárolgatni szeretnénk, akkor a szombati nap vagy a vasárnap délelőtt a legalkalmasabb rá, ugyanis vasárnap 17 óra körül minden üzlet bezár és ezzel együtt az utcák is egy szempillantás alatt kiüresednek. Kárpótlásul a vendéglátóegységek nyitva maradnak, amelyekből már 17-18 óra körül karaoke énekszó hallatszódik ki az angol lakosok jókedvének hála. Hiába, az angolok a szociális életüket a pub-okban és a futball meccseken élik, ez tény. 10. Liverpool FC stadion És végezetül, de nem utolsósorban a 10. személyes kedvencem nem lehet más, mint maga az Anfield Road-i futballstadion. A csapat You’ll never walk alone (Sosem jársz egyedül) himnusza nem is fejezhetné ki jobban a szurkolói összetartást és azt a hangulatot, amelyet egy-egy hazai meccsen anno tapasztaltam. Az alábbi kép még 2008-ban készült, mielőtt látogatóként betértem a szuvenír boltjukba. https://www.liverpoolfc.com/info/anfield Az biztos, hogy Liverpool az elmúlt másfél évtizedben sokat fejlődött, új épületekkel gazdagodott, az emberek még mindig segítőkészek és kedvesek. Látszik, hogy felkerült a turisztikai térképre is a hely, mert jóval több turistát láttunk most, mint 15 éve. Akárhogy is, ha már unjuk London túl nagy nyüzsgését, de szeretnénk egy hosszú hétvégét eltölteni valamely angol városban, Liverpool szerintem remek választás lesz erre. 1 óra vonatútra található tőle Manchester, ahol szintén van lehetőség a Manchester United FC stadionjába ellátogatni, vagy egyéb nevezetességeket megtekinteni. Szállás Mint minden városban, itt is megdrágultak a szálláshelyek, ezért mi a belvárostól egy 15 perces sétára található, 3 csillagos hotelben szálltunk meg. Reggelinek sajnos a tipikus angol reggelit kaptuk, nagyon más választék nem volt. A standard szoba saját fürdőszobával teljesen korrekt, tiszta volt, naponta takarították és az ablakunkból a Mersey folyóra láttunk rá. Sajnos lift nem volt az épületben, így aki több napra és nagyobb poggyásszal érkezik, az vagy máshol szálljon meg, vagy eddzen előtte, hogy a csomagokat fel tudja vinni a lépcsőkön. Összességében meg voltunk elégedve a hellyel, de egy kicsit közelebbi hotel, még ha drágább is a szállás, lehet jobb lett volna, hiszen 1-1 nap 20 000 lépést is megtettünk. Utazás Liverpoolba én Budapestről a Ryanairrel utaztam Manchester városába és onnan 1 óra vonatidővel értem be a Lime Street pályaudvarra. Visszafelé már Liverpool repülőteréről indultam haza Wizzair-rel. A két légitársaság más-más napokon és napszakban indul és érkezik az angol városokba, érdemes lehet összenézni a menetrendeket és az ott tartózkodásunkat a saját igényeink alapján kialakítani. További hasznos utazási tippekért, információkért és élménybeszámolókért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Oly sokan és oly sokat írtak már erről a városról, de mégis; mindig van mondanivalója vagy olyan újdonsága, eseménye, amely újabb gondolatokat vet fel az emberben, így bennem is. A városban jártam már egynapos osztálykiránduláson, illetve barátokkal advent idején, 2 napos workshopon munka miatt, és most, visszatérve 2 napra, az édesanyámmal, hiszen a szokásos éves Anya-lánya nyaralás nem maradhat el!. :) Tartalomjegyzék Utazás Bécsbe Szállásunk Felfedezések Utazás Bécsbe Odafelé Budapestről a Railjet osztrák társaság vonatának első osztályán utaztunk (pár ezer Ft volt a különbség a másodosztály árához képest), és sikerült booking.com-on találni egy 5 csillagos hotelt reggeli ellátással 40.000 Ft/éj/szoba áron. Gondoltuk, ha már lúd, legyen kövér és érkezésünk előtt egy nappal a szállást is lefoglaltuk itt. Kíváncsi voltam, hogy az országhatárunktól nagyjából 80 km-re fekvő főváros milyen képet mutat a Covid-érában, vajon itt is olyan kevés lesz a turista, mint Budapesten? Mennyire tartják szigorúan a maszkviselési szabályokat, egyáltalán, milyen az élet most Bécsben? Jelentem, az utcákon sokkal kevesebb volt az ember, mint nálunk a főváros utcáin. Az, hogy a Hofburg kertjében úgy tudtam lefotózni messziről a Természettudományi Múzeum épületét, hogy egyetlen egy ember sem volt a képen, az szerintem felért egy kisebb csodával. Bár ne kellett volna ilyen nagy árat fizetnünk ezért… A két nap alatt szerencsénkre az időjárás kegyes volt hozzánk; végig sütött a Nap és kellemes 28 fok volt, így gyalogosan összesen 20 km-t sétálva, a város háromnegyedét sikerült bejárnunk. Szállásunk A szállásunk, a Hotel de France a főbb látnivalóktól alig 5-10 perc sétára helyezkedett el, így egy kiadós reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Mégis, rendhagyó módon nem arról fogok írni a továbbiakban, hogy milyen nevezetességeket láttunk. Tanulságok, felfedezések Bécsben Most inkább azt szeretném bemutatni, hogy mik azok a dolgok, tények, amelyekre felfigyeltünk a 2 napos ott tartózkodásunk alatt, és amelyekről hosszasan beszélgettünk anyummal, hogy milyen jó lenne, ha nálunk is alkalmazni tudnánk őket! 1. Közlekedés Kiemelt jelentőségű téma szerintem, főleg azután, hogy nálunk a fővárosban a körutakon lezárt egy-egy autósávot használhatták a biciklisek a nyáron közlekedésre. A szándék abszolút jó, és bízom benne, hogy előbb-utóbb egyre zöldebb lesz Budapest közlekedése. Magában a megvalósításban van óriási különbség a két város között! Bécs esetében látszik, hogy előre megtervezettek és átgondolt kialakításról van szó és nem ad-hoc jellegű intézkedésekről! A bicikliseknek fenntartott sávok először is nem az autósávok között, mellett vannak, hanem a széles járda egyik oldalán oda-vissza sávval. A járda másik része pedig a gyalogos forgalomnak van kialakítva. Mindez jól látható felfestéssel az aszfalton. A járda és az autósáv között pedig sok helyen futnak villamossínek – kötött pályás utakon nincs dugó, gyorsabb a haladás és környezetbarát. A belváros központi részén autósforgalom alig van, köszönhetően a gyalogos/biciklis zónáknak és az autósok megfelelő terelésének. A buszok modernek és sok közülük elektromos, így nagyon halk hangon működnek, nem pöfögik ki a dízelt, szennyezve ezzel az épületeket és a levegőt. 2. Épületek tisztasága Az első pontból következik ez a 2. pont. A kevesebb kipufogó gáz kevesebb szennyezéssel jár, ami jól lekövethető az épületek tisztaságán. Nem győztünk csodálkozni azon, hogy a legrejtettebb, legkisebb utcákban is olyan hófehérek, tiszták az épületek falai, mintha tegnap festették volna le őket. Sétálva e gyönyörű, tiszta épületek között, olyan érzésünk volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, tele csodálnivaló nevezetességekkel, érdekes építészeti megoldásokkal. Nincsenek graffitik a házak oldalán, az emberek vigyáznak az épületeikre (is). 3. Utcák tisztasága Az épületek tisztasága mellett a város és az utcák tisztasága is szembeötlő. Ráadásul a kukákra viccesen olyan mondatok vannak kiírva németül, mint "Éhezem, etess meg!", "Dobj meg egy kis munícióval!" vagy a képen látható "Adj értelmet a lógásomnak!" Ez a fajta játékosság könnyebben tudatosítja az emberekben azt, hogy ne szemeteljenek és igenis, vigyék el a kidobandókat a kukákig. A tiszta utcák között egyszerűen jobb érzéssel sétáltunk, nem tartva egy esetleges fertőzéstől. 4. Emberek viselkedése Szerintem nagyon jól leszűrhető, hogy egy nemzet mennyire fegyelmezett és tartja be a szabályokat egy olyan „egyszerű” dolgon keresztül, mint a maszk viselése. Itthon sok helyen azt látom, hogy az emberek lázadnak, félig veszik csak fel a maszkot, inkább az állukat melegítik vele, mintsem eltakarják vele a szájukat és az orrukat. Ez alól néha én sem vagyok kivétel, az Albertina Múzeumban a fotózáshoz az orrom alá lehúztam a maszkomat, hogy valami látszódjon az arcomból. A teremőr egy pillanat alatt ott termett és kulturáltan, de határozottan megkért, hogy azonnal húzzam vissza az orromra a maszkomat, mondván, mások is hordják azt és csak akkor van értelme az egésznek, ha mindenki betartja a szabályokat. Ekkor világosodott meg bennem, hogy itt az emberek valóban inkább egymásért hordják a maszkot és csak másodsorban saját magukért – hisznek a közösség erejében és az „egy mindenkiért” lényegében. Mi még szerintem inkább a „mindenki egyért” (de inkább saját magunkért) felhívást kultiváljuk nemzet szinten, - de talán idővel ez is megváltozik. 5. Kultúra fontossága „Bécs városának utcái kultúrával vannak kikövezve, míg a világ többi városa betonnal.” Ez a mondás is jól tükrözi, hogy Bécs tényleg olyan, mint egy nagy szabadtéri múzeum, ahol minden irányból árad a kultúra az emberre, csak győzze befogadni. Rendben tartott parkok, tiszta épületek, és utcák, és megannyi kulturális esemény, illetve múzeum, amelyek arra várnak, hogy az ember felfedezze őket! Épp egy ilyen szabadtéri eseménybe csöppentünk bele első napunkon. A Mit jelent nekem az utazás cikkemben is kifejtem, miért fontos, hogy a kultúra és a szórakozás megmaradjon ezekben a nehéz időkben is. A Városháza előtti téren felállított 4 személyes vasszerkezetű boxok okosan lehetővé teszik az embereknek, hogy szórakozhassanak, de megfelelő távolság betartásával a többiektől. Ahogy korábban is írtam: tömegrendezvény tömeges érintkezés nélkül. Az esemény szlogenje is ez volt szabadfordításban: Tartson távolságot – de a ne a kultúrától és a művészetektől! Annyira jó lenne, ha ez a szemlélet erősödne nálunk is a fekete-fehér (lehet-nem lehet) mentalitás helyett! Szerencsére itt Bécsben, egyre több múzeum nyitja meg kapuit és kínál szebbnél szebb alkotásokat megcsodálásra (pl. Albertina, Belvedere Múzeum) Mert fontos a vírus elleni védekezés és az erős fizikai szervezet, de még fontosabb, hogy a lelkünket is tápláljuk pozitív élményekkel, és egységben kerüljünk önmagunkkal. Ép testünk csak akkor lesz, ha a lelkünk is ép és rendben van. Ez most különösen igaz szerintem, amikor a világ éppenséggel pont nincs olyan jóban saját magával. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

2018 őszén egy majd’ 24 órás út után érkeztem meg Sydney-be. 25 évet vártam arra, hogy eljussak Ausztráliába. Tartalomjegyzék: Amikor egy álom valóra válik   Utazás a világ végére   Sydney városa   Sydney-i Operaház   Bondi beach   Sydney állatkert   Park, kikötő és a kínai negyed   Three sisters   Egyetemi negyed   Melbourne   12 apostol, Great Ocean Road   Egy álom valóra válik 7 éves koromban az általános iskolai barátnőmmel azt terveztük, hogy koalákat fogunk megmenteni és gondozni „ott kint,” hiszen már akkor nagyon minimális területre szűkült az életterük. Nem tudom, honnan jött ez a gondolat, egyszer csak ott volt bennem, bennünk. Rajzoltunk, tervezgettünk, hogy mikor, hogyan megyünk, bár akkor még azt sem tudtuk, mi az, hogy A380-as géppel repülni. Az évek alatt aztán a barátság megkopott és vele együtt a lelkesedés is. Állatvédő helyett marketinges lettem és az álom, hogy eljutok valaha Ausztráliába egyre távolibbnak tűnt. Mígnem egy szép napon, elkezdtem dolgozni a világ legjobb légitársaságánál. Innentől kezdve nem volt megállás, tudtam, hogy eljött az idő – ha szeretném megvalósítani az álmom, akkor arra most van itt a lehetőség. Ráadásul a Sors mennyire segítőkész volt; egy kedves főiskolai barátnőm kiköltözött Sydney-be a párjával, így náluk tudtam aludni pár napig, ami anyagilag óriási segítséget jelentett számomra, hiszen a kinti költségek és szállások kb. 2,5-szerese a magyar áraknak. A sok tervezés, utánaolvasás, számolgatás eredményeként 2018 őszén Qatar Airways A380-as kétszintes szuper repülőgépével az utolsó, azaz 517. utasként, szerencsésen kijutottam az ötödik kontinensre. Utazás a világ végére A hosszú út ellenére kellemes érzés kerített hatalmába, amikor leszálltam a repülőgépről. A fáradtságot teljesen elnyomta az izgatottság és az adrenalin: - Úristen, itt vagyok 15.000 km-re az otthonomtól szó szerint az óceán közepén fekvő szárazföldön, itt vagyok Sydney-ben, ahova 25 éve szeretnék eljutni! Ezért mondom mindig mindenkinek, hogy ha elég erősen hiszünk valamiben (és persze teszünk is érte), akkor a Sors/Univerzum/Isten vagy nevezzük bárhogy, a segítségünkre siet és előbb-utóbb segít elérni a célunkat. Nekem, ennek az álmomnak a valóra válása a bizonyíték arra, hogy bármit elérhetünk, és soha nem szabad feladnunk látszólag lehetetlennek tűnő, őrült ötleteinket, terveinket. Én hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje, pont akkor, amikor meg kell történnie. Sydney városa Sydney csodálatos város. Igazából, aki járt már Angliában vagy Amerikában, annak akár ismerősnek is tűnhet, az angolszász hatás nagyon markánsan érvényesül a város építészetében és kulturális közegében. Az utcák házai egymást felváltva 50 emeletes felhőkarcolók és igazi angol pub házak, amik előtt a helyiek isszák a sörüket már délután 5-kor, ahogy vége a munkaidőnek. Csak úgy, mint a britek, az ausztrálok is kedvesek, segítőkészek és végtelenül udvariasak. Bennük azonban megvan az élethez való jókedv is, gondolom ez a sok napsütésnek és az óceán közelségének köszönhető. Talán kicsit annak is, hogy itt van a világon a legtöbb különböző népcsoportú ember egy helyen. A Sydney történelmét bemutató interaktív kiállításon olvastam, hogy 124 féle (!) nemzetiség lakik itt. (Aztán később Melbourne-ben, hogy 1788 óta 9 (!) millió ember vándorolt be a kontinensre, amit anno "börtönszigetnek" is neveztek.) Elképesztő! És ami még csodálatosabb, hogy a városlakók békében élnek egymás mellett. Talán ez a békesség és a „no worries” vagyis ne aggódj mentalitás miatt éreztem úgy többször is a látogatásom alatt, mintha egy utópisztikus jövőbeli világba csöppentem volna. Itt is vannak hajléktalanok az utcán sajnos, de a levegő toleranciával és békességgel van átitatva. Nincs gyűlölködés, másra mutogatás, csak elfogadás és megbecsültség. Az utcák hihetetlenül tiszták, szemetet szinte sehol nem láttam, ellenben olyan rendezettek voltak a parkok és a lakóházak kertjei, hogy az tényleg szemet gyönyörködtető. Szerencsémre leginkább napfényes volt az időjárás az 5 napos látogatásom alatt, így gyalogosan is sokfelé eljutottam. Sydney-i Operaház Első utam naná, hogy az Operaházhoz vezetett, amely közelről még szürreálisabb alakot mutat magáról, mint távolról. Viszont vakítóan hófehér, ez a kis kagylóhéj hatású csempéknek köszönhető. A belsejében tett tárlatvezetéskor elmesélték, hogyan épült fel a világ 8. csodájaként emlegetett épület, kiderült, hogy nemcsak koncerteket, de kisebb színházi előadásokat is tartanak egy-egy termében. Az épület előtti téren már javában folytak a munkálatok a másnapi eseményre, ugyanis akkora szerencsém volt, hogy Harry herceg és felesége, Meghan pont akkor állomásoztak Sydney-ben ausztrál körútjuk során, amikor én is itt voltam. :) A következő nap sajnos csak a lesötétített páncélautójukat láttam, ahogy szirénázva elhúztak a busz mellett, amellyel az állatkert felé utaztam. Bondi beach Viszont aznap délután a híres ausztrál strandra, a Bondi beach-re látogattam el. Annyira vicces volt látni, hogy pont egy csapat középiskolás futott a tengerparton - így azért én is szívesebben futottam volna az iskolai köröket! Maga az óceánpart fantasztikus látványt nyújtott, annyira fenséges volt a hatalmas hullámaival, és a kék különböző árnyalataival, kedvem lett volna az egész világot magamhoz ölelni! Azért elég szeszélyes is volt az idő, egy pillanat alatt befelhősödött, és így még drámaibb külcsínt kölcsönzött a helynek. A part felső szakaszán, a művészet is szerepet kapott, művészi graffitik formájában. Ott jártamkor egy másik művészeti kiállítást is megrendeztek a part sziklás részein. Nem is annyira a kiállított tárgyak, hanem maga a koncepció tetszett meg, mennyire kreatív ötlet a sziklák közé installációkat helyezni és így hívni fel a figyelmet a művészetre és a környezetvédelemre! Sydney állatkert Másnap már nagyon vártam, hogy ide bejussak, hiszen itt láthattam igazán közelről koalát, a kedvenc állatomat. Sajnos kiderült, hogy az Új-Dél Wales államának törvénye értelmében tilos a koalákat megsimogatni, így csak békés szendergésüket figyelhettem hosszú percekig. A koalák amúgy a nap 20-21 óráját alvással töltik, így tudják megemészteni az eukalipsztusz leveleket. Maga az állatkert egyszerűen elképesztő élmény, annyi féle különleges madárhangot még nem hallottam, és színes tollazatú madarat nem láttam, mint ott. De ez még semmi, láthattam cuki kis lamentát úszni az akváriumában, pingvineket totyogni, illetve kengurukat ugrálni egy karnyújtásnyira tőlem. Az egész állatkerti látogatásra szerintem utazással együtt egy teljes napot lehet szánni, annyira nagy területen fekszik és annyira sok a látnivalója van. Nekem sajnos nem fért bele egy teljes nap, de így is csodálatos élményekkel gazdagodtam. Az állatkertnek amúgy két bejárata van, egy „fent” és egy „lent”. Fenti bejárót a helyi busszal lehet megközelíteni, így én innen indultam és szépen csorogtam lefelé a vezetett útvonalakon, hogy végül a lenti bejárat-kijárathoz érve, kishajóval az öblön keresztül jussak vissza az Operaházhoz. A járműről volt szerencsém megcsodálni az épületet egy másik szögből és kissé távolabbról is. Park, kikötő és a kínai negyed Barátnőmmel és párjával munkájuk végeztével estefelé találkoztam a kínai negyed elejénél, hogy együtt vacsorázzunk és megmutassák nekem a modern kikötői részt, mely a világ legnagyobb természetes kikötője. A találkozásig egy kicsit volt lehetőségem elidőzni a gyönyörű, tiszta, rendezett parkban, amely az Operaháztól a város felé található. A park „reklámarca” a St. Mary templom, amely építészeti stílusával kívül-belül elvarázsolja azt, aki ránéz. A park csodálatos színekben pompázott, hiszen ne feledjük, hogy Ausztráliában fordítva vannak az évszakok, vagyis októberi hónap az az európai áprilisnak felel meg, ezért lehettem tanúja a tavaszi virágzásnak. Fantasztikus, hogy egy-két utca alatt mennyire meg tud változni Sydney látképe, a parkból kilépve az óriás felhőkarcolókba ütköztem, majd kicsit arrébb ezeket felváltották a kisebb, tipikus angolszász házikók, hogy a kikötői részen megint beleszédüljek a hatalmas irodaházak látványába. Kellemes időnk volt még este is, a sirályok hangja is elhalkult naplemente után és a fények egészen bensőséges hangulatot adtak a hatalmas kikötői területnek. A Három nővér Egyik nap kiránduláson vettem részt a Sydneytől kb. 100 km-re fekvő Three sisters, azaz Három nővér sziklacsoport felkeresése céljából. Az idő aznap kissé felhős volt, kellett a tavaszi kabát és sál. Ugyanakkor pont a hegyek közé leszálló felhőktől olyan sejtelmesség és titokzatosság telepedett rá a területre, hogy úgy éreztem magam, mintha egy elvarázsolt helyen lennék. Óriás sziklák mindenfelé, amelyeket vékony fadeszkás hidakon lehet megközelíteni, majd egy étterem ablakából fenséges kilátás több km-rel arrébb a hegyekre. Páratlan élmény volt. A legközelebbi városkában, Leura-ban elámultam, micsoda tisztaság és rendezettség van, kicsit egy filmbeli díszletre hasonlított a fő utcája és a két oldalán elhelyezkedő angolszász házacskák. Egyébként maga az angol királynő is járt ezen a helyen, egész pontosan 1954-es látogatásakor, amelyről emléktábla is készült. Utolsó nap Sydney-ben A terv az volt, hogy a kora délelőtti járattal 1 óra alatt Melbourne-ben leszek, és már aznap ismerkedhetek a várossal. Ehhez képest az történt, hogy a repülőjegyen feltüntetett 10pm-et én automatikusan délelőtt 10 órának néztem, így amikor a reptéren reggel 8-kor szembesültem vele, hogy ez a gép bizony nem 2 óra múlva, hanem 14 óra múlva, este 10-kor fog indulni, akkor azért kicsit ideges lettem. Na, ilyenkor nem lehet más megoldás, mint megenni egy jó tömény csokis muffint. :D A reptéri kávézóban készségesen kiszolgáltak, gondolom milyen fancsali képem lehetett. A csoki mindig boldogságot termel a szervezetemben, így kitaláltam, hogy megpróbálom átrakatni a repjegyemet egy korábbi járatra. És itt látszott leginkább a „no worries” mentalitás, amit említettem korábban. A check-inpultnál dolgozó férfi nagyon rendes volt, a reggeli köd miatt pár járatot töröltek, módosítottak, így az időjárásra fogva, ingyenesen becserélte nekem is a jegyemet egy következő járatra, ami kora délután indult Melbourne-be. Hiába, az élethez szerencse is kell! Addig a 4-5 órát nem akartam a reptéren való dekkolással tölteni, így metróval visszamentem a városba és teljesen spontán szálltam le az egyik megállónál. Kiderült, hogy itt volt az egyetemi negyed. Inkább úgy éreztem magam, mintha Kínában járnék, az utcán siető emberek 90%-a kínai diák volt, a boltokban kínai boltosok dolgoztak és szinte minden kínaiul volt kiírva az üzletek falára. Mint később utánaolvasva megtudtam, a szuper színvonalas ausztrál oktatásnak hála kínai diákok ezrei érkeznek minden évben Ausztráliába tanulni, és sokan nem is mennek már vissza szülőhazájukba. Jó volt csak sétálgatni az utcákon, érdekes házakat felfedezni és végül egy parkban lazítani, beszívni az utolsó illatokat, elraktározni az utolsó emlékeket Sydney városából. Melbourne Ez a város totális pozitív sokk volt számomra. Kezdjük ott, hogy a város utcáin ingyenes a wifi, hogy ezzel is segítsék a turistákat a tájékozódásukban! Aztán, a belvárosi részen egy meghatározott utcákkal körülhatárolt területen teljesen ingyenes a villamosokon való utazás, hogy támogassák a közösségi közlekedést a helyiek és a turisták számára, csökkentve ezzel is az autók mennyiségét a városban! Melbourne tele van hatalmas parkokkal, zöld felületekkel, és kedves emberekkel, nem véletlenül lett abban az évben már hetedszer megválasztva a világ legélhetőbb városának! További szuper élményem vele kapcsolatban, hogy itt ettem életem legfinomabb pisztáciás croissant-ját a Lune pékségben, és ittam először juice-t fém szívószállal (megint a környezetvédelem!). Persze az is sokkolt, hogy a booking.com-on foglalt szállás szobájában nem volt ablak, csak egy a plafonon vájt kör alakú fényáteresztő valami, sem ajtó a fürdőszobához és a WC-hez. Kicsit börtönhangulatot kölcsönzött a helynek, de cserébe a művésznegyed és belváros is nagyon közel volt. Pár napom alatt teniszrajongóként felkerestem a Rod Laver arénát (pechemre zárva volt felújítás miatt, így csak kívülről csodálhattam meg), illetve elmentem Schiff András zongorakoncertjére is. Az esemény plakátját teljesen véletlenül láttam meg sétálás közben és végül last minute áron tudtam a jegyet venni rá. Hiába, ha az ember flow-ban van, minden megtörténhet. :) Schiff András 1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongorművészként a világ számos helyén tart koncerteket – sajnos Magyarországon évek óta nem ad estet. 12 apostol a Great Ocean Road-on Utam során inkább Sydney-re koncentráltam, Melbourne-i látnivalókat nem terveztem meg annyira, gondoltam, itt már spontán jöjjön a hab a tortára! Így is lett, előző nap egy alkalmazáson keresztül féláron lefoglaltam egy egész napos buszos túrát a 12 apostol sziklacsoporthoz. A légitársaságunk reklámposzterein láttam ezeket a sziklákat először képként, és csak a foglalás után eszméltem fel, hogy ezt a posztert minden nap nézegettem az irodánkban – hiába, a vonzás törvénye mindig működik! Az út során olyan különlegességben is részem lehetett, hogy láthattam koalákat természetes környezetükben az út menti eukaliptusz fákon, illetve kengurukat ugrálni a mezőkön! Maga a sziklacsoport most már csak 11 tagból áll, a lágy mészkőből álló sziklák az erőteljes hullámoknak „köszönhetően” folyamatosan töredeznek szét, egyikük nem bírta tovább és beleomlott a vízbe. Egy másik sziklanyelv pedig kettészakadt a víz folyamatos ütésétől. Ehhez kapcsolódó történet, hogy állítólag egy szerelmespár pont ekkor tartózkodott a szikla végénél, amikor megtörtént a szakadás. Helikopterrel jöttek értük kimenteni őket, de amikor a TV szeretett volna beszámolni az esetről és meginterjúvolni a párt, akkor mereven elzárkóztak előle. Később kiderült, ennek az volt az oka, hogy szeretők voltak… Mennyi minden érdekesség, kaland, történet húzódik meg egy-egy helyen, városban, hát még egy egész földrészen! Köszönöm Hihetetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy még a Covid-éra előtt volt lehetőségem felfedezni ezt a csodás országot és ezeket a különleges helyeket, megismerkedni kedves emberekkel. Ez az utazás életem egyik, vagy talán legnagyobb kalandja volt, amely bebizonyította, amit Walt Disney is mondott mindig: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk követni őket!” Ezt kívánom minden kedves olvasómnak! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Az előző blog bejegyzésemben már írtam arról, hogy mi mindent láttunk, a sziget déli részén, mennyi program lehetőség van és mennyi sok szép hely, amiket érdemes felfedezni. A sziget ellentétes oldalán is megannyi érdekes látnivaló várt ránk és az új szállásunk is pazar volt! Tartalomjegyzék Szállás Programok, látnivalók Port Louis, a főváros Odysseo Óceánárium Pamplemousses Botanikus kert Cukornádüzem Tengerpart Szállás: Trou aux Bishes Beachcomber Hotel A kis halászfaluból mára az egyik legkedveltebb üdülőövezet nőtte ki magát, és itt található az azonos nevű 5 csillagos resort is 2 km hosszú fehér homokos tengerpartjával. A 35 hektáros területen több, mint 300 szoba, lakosztály várja a vendégeket. A nádtetős apartmanok között találunk olyanokat is, amelyekhez saját medence társul. A mi szobánk kb. 70 m2-es volt és egy házon kívül található, de jól elszeparált zuhanyzó is tartozott hozzá. Nagyon érződött itt is a természet közeliség és a természet szeretete, a házak és a létesítmények úgy voltak kialakítva, hogy beleolvadjanak a környezetükbe. Étkezéseinkhez választhattunk olasz, francia, de akár indiai és thai éttermek a la carte kínálata közül, ugyanakkor svédasztalos, illetve tengerparti vacsorára is volt lehetőségünk. Programok, látnivalók 1. Port Louis A szállásunktól nincs messze az ország fővárosa, Port Louis, ami a gazdasági és kereskedelmi központ is egyben, valamint fontos kikötői összekötő a kontinensek között. Népes város, közel a teljes lakosság ötöde él itt, a 2017-es népszámlálás alapján kb. 150.000 ember. Ott jártunkkor sok fiatal iskolást láttunk, akik iskolai egyenruhájukban itták a Starbucks jeges kávéjukat. Bizony, a város nagyon „nyugati”, világmárkák ugyanúgy megtalálhatóak itt, mint bármelyik európai nagyvárosban. Igaz, a szegénység is felbukkant az utcán; sok koldust láttunk kéregetni. Maga a várost, miután 1735-ben francia hajósok felfedezték, XV. Lajos francia királyról nevezték el. Az 1800-as évek végén, a cukornád egyre erőteljesebb termelésével indult fejlődésnek a város. Azóta exportálnak innen dohányt, teát, sőt, még ébenfát is. Sok látnivaló, nagy nevezetességek nincsenek a városban, a helyi piacot megéri meglátogatni, ha viszonylag olcsón és jó minőségű, friss fűszereket szeretnénk vásárolni. A kikötő is megér egy pillantást, de amúgy nekem egy zsúfolt, kicsit koszos és szmogos város képét mutatta ott jártamkor. 2. Odysseo Óceánárium A kikötői résztől nem sokkal távolabb található a nemrég nyitott Odysseo akvárium. Két helybéli fiatalember álma volt, hogy a környező óceánban élő halakat és vízi állatokat megmutathassák a látogatóknak, így jött létre 20 év (!) alatt ez az óceánárium. Valóban látszik a lelkesedés, jól kialakított tárlat kalauzol végig minket a folyósokon, miközben akár cápákat, tengeri csikókat vagy éppen korallokat figyelhetünk meg. Ha valaki érdeklődik a tengerek, óceánok iránt, vagy felelősséget érez bolygónk vízi élővilágáért, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnia ide . 3. Pamplemousses Botanikus kert Port Louis-tól 11 km-re északra található a 24 hektáros botanikus kert, amely a déli félteke legrégebbi arborétuma; 1736 óta látogatható. A kertben számos helyi, és külföldi növény, többek között mahagónifa, ébenfa, lótusz, több mint 60 pálmafaj található meg. A világ minden tájáról származó növényeket már az 1700-as évek óta gyűjtik itt. Többek között Kubából, Dél-Amerikából is telepíttek ide pálmafákat, de itt található egy olyan fa is, amelynek nedve gyógyírt jelenthet az ekcémában szenvedőknek. Az egyik legszebb és legkülönlegesebb látnivaló pedig a vízililiom tó, amelyet még a XVIII. században alakítottak ki, és amelyen hatalmas Victoria Amazonica vízililiomok ringatóznak. A levelek állítólag egy 3 kg-os csecsemőt is elbírnak… A túravezetőnk elmesélte, hogy az egyik kedvenc helyi ínyencség a pálmaszív. Ez a pálmafának a legfelső fél méterét jelenti, ami a levelek alatt van, vagyis a legsötétebb színű része. Az 50 cm legfelső 10-15 cm-re a legpuhább rész, ezért ezt inkább salátának szokták elkészíteni, az alatta levő részt pedig általában húsokkal sütik össze. Az étterem étlapján is különleges fogások mellé kínálják köretként. 4. L’Aventure du Sucre, azaz Cukornádüzem és múzeum Már szó esett arról, hogy a cukornád mennyire fontos export cikk a szigetország életében, ezért nem meglepő, hogy létezik a Cukormúzeum, ahol a cukor történetét, felhasználási módjait lehet megismerni, illetve a cukornádból készített helyi rumot lehet megkóstolni. Ott jártunkkor éppen egy iskolás csoport is meglátogatta a helyet, akik, mint kiderült, a látogatás után dolgozatot írnak az itt megszerzett ismereteikből. Ahogy egy tanáruk fogalmazott; minden mauritiusinak tisztában kell lennie a cukornád jelentőségével, hiszen ennek feldolgozása és értékesítése az egyik legfontosabb bevételi forrása a szigetnek. - Tetszik ez az életszemlélet! 5. Tengerpart és naplemente A végére hagytam a pihenős részt. :) A sziget bármelyik oldalán is járunk, a tengerpartok mind gyönyörűek. Az északi rész különlegessége, hogy innen csodálatos naplementéknek lehetünk tanúi, ha nem felhősödik be az ég estefelé. Nekünk kétszer is szerencsénk volt és végigkövethettük, ahogy a Nap izzó korongja lebukik az óceán mögé és az utána következő fél órában a sugarai rózsaszín és lila minden árnyalatában megfestik a kék égboltot. Az biztos, hogy Mauritius még nagyon sok természeti látnivalót tartogat, és ha szerencsénk van, egyszer biztosan visszatérünk ide! Szívből ajánlom a hely meglátogatását mindenkinek! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

2019 márciusában jártam egy barátommal a szigeten és sok ismerősöm kérdezte tőlem a nyaralásunk után, hogy tetszett-e Srí Lanka. Magamon is meglepődtem, hogy nem tudtam egyértelmű igennel vagy nemmel felelni. Ez az India könnycseppjének nevezett sziget sokkal érdekesebb, rejtélyesebb és misztikusabb, mint azt elsőre gondolnánk. Srí Lanka összetett személyiség minden jóságával, bájával és szépséghibájával együtt. Mégis azt éreztem, hogy még sokkal több potenciál lenne benne, mint amennyit láttatni enged magából és ez hiányérzetet keltett bennem. Tartalomjegyzék: Srí Lanka általános jellemzői Mire tanított meg Srí Lanka? A természet ereje Bálnales és kalandos hajóút Az óceán félelmetes ereje Udawalawa Nemzeti Park és egy elefánt Ella városa, Little Adam's peak és a Kilenclyukú híd Kandy, a buddhizmus fellegvára A következőkben az országgal kapcsolatos benyomásaimról és a hozzá fűződő érzéseimről mesélek. Srí Lanka általános jellemzői Srí Lanka nekem elsőre egyfajta "mini Indiának" hat, bár még nem jártam abban az országban, de valahogy így képzelem el, csak még nagyobb, színesebb, forgalmasabb kiadásban. Holott a 2/3 Magyarország területű szigetnek is ezer arca van. Az óceánpartokon ámulatba ejtő az aranyszínű homok, amely hosszú km-eken keresztül tud futni a víz mellett és csak egy-egy bedőlő pálmafa szakítja meg monotonitását. A sziget belseje viszont vad, buja a zöld ezer árnyalatával. A levegő sem annyira forró és párás, mint a part mentén. Mivel a közlekedési viszonyok nem éppen ideálisak, és egy 100 km-s út is akár 2-2,5 óráig is eltarthat, ennyi idő alatt az embernek tényleg van ideje körbenézni. Szemrevételezheti az út menti árusokat, vagy amellett legelésző, sétáló teheneket, a labdával játszó gyerekeket a házak kertjében vagy csak bámulhatja a fölfelé törő hegyeket. Srí Lanka sok mindenre megtanítja az embert. Engem először is az elengedésre. Hogy már az út előtt meg kellett barátkoznom azzal a gondolattal, hogy nem fogom látni az ország fővárosát, Colombo-t, de a legnagyobb látványosságát, a Sigirya közelében kiemelkedő Oroszlán sziklát sem. Pedig az V. században királyi székhellyé lett település egyik ősi kertjében található szikla tetejéről állítólag páratlan a kilátás, így megéri a közel kétezer (!) lépcsőfokot megmászni érte. Legalább lesz okom visszatérni egyszer! - nyugtatom magam már az út előtt. Mire tanított meg Srí Lanka? A sziget megtanít arra, hogy lelassulj, hiszen a csigamenetű közlekedés miatt egyszerűen nem tudsz sietni sehova. Órákba telik akár 100 km-t is megtenni, így nem érdemes programokkal telezsúfolni az útitervet, egyszerűen hagyni kell, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek és elengedni, ha időhiányában mégsem. Ez volt az első utam, ahol szállásunk csak az első két éjszakára volt előre lefoglalva, a többi 4 éjszakát menet közben találtuk ki, hol töltsük. Ez akkor szabadságot adott nekem, amilyet a munkahelyi határidők és meetingek fogságában élve már rég elfelejtettem. Most viszont kilépve a megszokott keretekből, úgy éreztem, mertem élni, csak úgy, bele a világba. Mertem elfogadni, hogy nem tudom előre, mit fogok csinálni három nap múlva, hol leszek, hol fogok aludni és ez érdekes módon bátorságot adott és teljesen felszabadított. Utólag visszagondolva már ezért megérte ide utazni. A természet ereje Srí Lanka leckét ad arról is, hogy a természet az úr. A 2004-es cunami még mindig mélyen él a helyiek emlékezetében, sok család élete akkor örökre megváltozott; vagy azért mert mindenüket elmosta az ár és mindent elölről kellett kezdeniük, vagy azért mert elvesztették szeretteiteket és rá kellett döbbenniük, hogy az élet egy szempillantás alatt véget érhet. Éppen ezért megbecsülik, amijük van, nem vágyakoznak felesleges dolgok után, nem akarnak világot látni (sokan közülük még a szigetet sem hagyták el soha életükben), de minden nap virágot visznek saját Buddha szentélyükhöz a kertjükben, megköszönve neki a legnagyobb ajándékot, az életüket. Első szállásadónk, Sanjee is így tesz minden nap Hikkaduwa-i otthonában, amely kb. 150 km-re található a Negombo-i repülőtértől déli irányba a sziget nyugati partján. Bálnales és kalandos hajóút Én is kétszer megéreztem a természet erejét és az élet nagyszerűségét itt tartózkodásom alatt. Először, amikor a szervezett delfin- és bálnaleső hajóúton vettünk részt. Óriási élmény volt látni delfinek százait ugrándozni a hajónk körül a reggeli órákban kint a nyílt vízi óceánban és egy-egy pillanatra a legnagyobb emlőst, a kék bálnát is megpillanthattuk, amint kifújja a levegőt és újra lebukik a víz alá. Aztán egyszer csak hirtelen leállt a hajónk motorja és 20 percen keresztül szó szerint sodródtunk az Indiai-óceán közepén. Ekkor fedeztem fel magamban, hogy tulajdonképpen vannak dolgok, helyzetek, amelyeken nem érdemes görcsölni, pánikolni, csak rá kell bízni magunkat a sorsunkra. Mindenki tudta, hogy valamilyen megoldásnak kell lennie, hogy visszajussunk a szárazföldre, Mirissa városába, így senki nem panaszkodott, aggodalmaskodott, hanem gondolataiba elmerülve várt és reménykedett. Különös, hogy épp ilyenkor, ezt megértve, történt meg a csoda; elengedtük a negatív gondolatainkat, és egyszerre elkezdtük élvezni a helyzetet. Végül, tényleg jött a felmentő sereg egy másik turista hajó képében, így az ebédünket már a város egyik népszerű éttermében fogyaszthattuk el. Mirissa egyébként a legnagyobb halászati központ a déli részen, pedig lakossága nem éri el a 10 000 főt sem. Mégis van egyfajta bája, amely maradásra készteti az embert hangulatos bárjaival, éttermeivel. Az óceán félelmetes ereje A másik alkalom, amikor rájöttem, hogy a természet törvényeit nem lehet felülírni, a következő nap történt az óceánparton, úszás közben. Ottlétünk alatt, márciusban az óceán vize eléggé hullámzó, hosszabb, benti úszásra egyáltalán nem alkalmas, sőt veszélyes is a víz. Én azért megpróbálkoztam vele, kicselezve a hullámokat, eléjük kerülve lubickoltam és épp fölfelé, az ég felé nézve magamban hálálkodtam, hogy ide, Sri Lankára is eljuthattam. Ekkor viszont éreztem, hogy szokatlanul nagyobb erővel mozog mellettem a víz és mikor oldalra néztem, már csak azt láttam, hogy egy óriási hullám nemsokára maga alá fog gyűrni. És elemi erővel le is sújtott rám, elnyelt teljesen, letaszított a földre, bal vállam és a fejem a homokos talajba csapódott, hogy aztán óriási erővel húzzon vissza befelé, majd a következő hullám újra megismételje velem a történteket. Azokban a másodpercekben elkapott a pánik, hogy mi jöhet még, de aztán a víz kintebb sodort, a lábam biztonsággal partot fogott és nagy nehezen sajgó vállal, lábbal, de felálltam. Milyen érdekes, hogy ugyanabban a percben ad és elvesz is a természet tőlünk... Bár a következő órákban fájt mindenem és kicsit féltem, hogy talán agyrázkódást kaptam, utólag mégsem negatív élményként emlékszem vissza erre, hanem úgy, mint egy igazi, az élettől kapott leckére. Sose tudhatod, mikor lesz mindennek vége, ezért tényleg becsülj meg minden percet az életedben és tedd azt tartalmassá, élvezetessé! Udawalawa Nemzeti Park és egy elefánt Azért bevallom, örültem, hogy másnap indultunk a hegyek között meghúzódó Ella városába az Udawalawa Nemzeti Park on keresztül. A park 1972-ben nyitotta meg kapuit és a több mint 30 000 hektáros területen elefántok, majmok, pávák, vízi bivalyok, sőt leopárdok is élnek. Első szállásadónk, Sanjee volt olyan kedves, hogy eljött értünk Mirissába és kocsival fuvarozott el minket. Helyi lakosként elég jól ismerte a nemzeti park útvonalait, így biztosított minket arról, hogy utunk során elefántokat is fogunk látni. Már kezdtem elveszteni a hitemet, miután több mint 1 órája úton voltunk a hatalmas nemzeti parkban és nem láttunk még egy állatot sem, de egyszer csak tényleg felbukkant egy Sri Lanka-i elefánt az út közepén ! Hihetetlen élmény volt természetes élőhelyén látni ezt a hatalmas emlőst! Békésen cammogott az úton, mi pedig a kocsi ablakából dobtunk neki a földre pár darab banánt, amelyet jókedvűen felvett az ormányával és belakmározta. Az ázsiai elefántok közül ez a Sri Lanka-i alfaj a legnagyobb termetű, de úgy tűnt, talán a legbékésebb is. Ella városa, Little Adam's peak és a Kilenclyukú híd További röpke 3 óra múlva, már sötétedéskor értünk a hegyek között megbújó Ella -ba. A város a tengerszint felett 1041 méteres magasságban fekszik, és a híres vasúti vonal végállomásaként vált ismertté és kedveltté a turisták körében. Az alig 50 000 lakossal bíró hely szinte teljes egészében a turizmusból él. A számtalan hotel, kisebb szálláshely, étterem és bolt picit személytelenné is tették nekem a várost, de a másnap reggeli napfénynek köszönhetően már sokkal bájosabbá vált. Ella környékén a vízesések, illetve az őt körülölelő hegyek élvezetes kirándulási lehetőséget kínálnak még nekünk, a kissé kényelmes turistáknak is. Úgy döntöttünk, a hegy felé kirándulunk. Ez egy könnyed 4 órás túra kevés szintemelkedéssel, de annál varázslatosabb kilátással, 1141 m magasságból a sziget déli felére. A napunkba még belefért, hogy ellátogassunk a 100 éves Kilenclyukú híd hoz (Nine arch bridge) is, amelynek különlegessége, hogy kövekből és cementből épült mindenféle erősítő vas-, illetve betonszerkezet nélkül. A vonat napjában csak két-három alkalommal megy át rajta, így az idő többi részében szabadon sétálhatunk a sínek között és csodálhatjuk meg a körülöttünk lévő teaültetvényeket. Természetesen utunkat mi is a híres vonaton ülve folytattuk Kandy városa felé másnap reggel 6:30-kor. Előző napi vásárláskor már csak a harmadosztályra kaptunk jegyet, így a 165 km távot 5,5 óra alatt (!), a helyiekkel együtt zötykölődtük végig. Légkondicionáló berendezés egy a kocsi tetejére szerelt ventilátor volt, illetve a nyitott ablak. Egymás hegyén-hátán utaztunk, a helyiek érdeklődve néztek minket, európaiakat, a bátrabb gyerekek még integettek, mosolyogtak is ránk a szomszéd ülésekről. Kandy, a buddhizmus fellegvára A nagyváros, a vonatút végállomása, megint egy más arcát mutatta meg Sri Lankából. Itt már nyoma sem volt nyugalomnak, az emberek siettek és lökdösődtek, az utca koszos volt és áradt a forróság a betonból, és a meleg levegő keveredett a bűzös benzingőzzel. A szállásunkon (7 nap alatt a 4. hely) viszont mosolyogva és teljes nyugalommal fogadott minket a recepciós, és kérés nélkül rögtön intézett nekünk hideg vizet, gyümölcstálat frissítőként. A városba azért látogattunk el, mert a Városligeti-tóhoz hasonlító mesterséges tó partján fekszik a híres Srí Dalada Maligawa avagy a Szent Fog ereklye temploma , amelyben Buddha fogát őrzik (illetve egész pontosan azt az aranytartót, amiben az ereklye van). Ez a hely a buddhisták Mekka-ja, minden hithű buddhistának egyszer az életében el kell ide vándorolnia. Természetesen vallástól függetlenül mi is szerettük volna megnézni a szent ereklyét. Megható volt látni, hogy a helyiek milyen áhítattal és gondossággal tekintenek fel a templomban lévő Buddha szoborra és az állítólagos szent fogára. Az ereklye politikai jelentéssel is bír, sokáig az aktuális uralkodó lakhelye mellett őrizték, és csak az 1600-as évek óta található meg itt, Kandy-ben, az ország 2. legnagyobb városában. A templomba a tisztaság jegyében csak mezítláb és fedett vállakkal, illetve hosszú nadrágban/szoknyában lehetett belépni. A helyiek megannyi frissen szedett virágot vittek az istenség lábához, és teljesen belefeledkezve imádkoztak hozzá. Ez a mindenen átívelő áhítottság és békesség mutatkozik meg életükben és gondolkodásukban is. Sosem felejtem el, ahogy első szállásadónk mondta, mikor megkérdeztük tőle, hogy mennyivel tartozunk neki a két éjszakai szállásért, kétnapnyi reggeliért és robogó bérléséért: „Money? Money is no problem, sir.” Végül mondott egy összeget; 15.000 Ft-ot fizettünk neki borravalóval együtt, többet nem volt hajlandó elfogadni tőlünk. Szerény körülményei ellenére sem hagyja magát, hogy a pénz átvegye élete felett az uralmat, mindig csak annyit kér, amennyi életéhez illeszkedik; se többet, se kevesebbet. Sajnos nem maradt időnk, hogy a már korábban említett Sigirya településhez is ellátogassunk, de az biztos, hogy az országban tele van lehetőségekkel és látnivalókkal, és a világ arra vár, hogy láthassa őket. Mégis, egyelőre Sri Lanka szerintem élvezi, hogy ő a titokzatos, valamennyire érintetlen, romantikus, vad nő, aki egyszerre sejtet és titkol, amitől csak még vonzóbbá válik sok ember szemében. Ha a helyi lakosok és a kormány felismerik, hogy ésszerű tervezéssel és fejlesztésekkel mi mindent ki lehetne hozni e sziget adottságaiból, és fontossá válna nekik a környezetvédelem (pl. nem a vonatablakon dobnák ki a szemetüket, mert nincs szemetes az egész vonaton, vagy jobban vigyáznának a tengerpartok tisztaságára) akkor ez az apró gyöngyszem lehetne a következő Thaiföld, vagyis a magyarok jelenlegi legnépszerűbb úti célja. Szeret? Nem szeret? Döntsétek el ti magatok - akár hazafelé egy Srí Lanka-i nyaralásból. Utazás előtt hasznos információkat itt találsz. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több élménybeszámoló és kép megtekintéséhez! :) Sri Lanka után pihennél a Maldív-szigeteken ? Inspirálódj és olvasd el a hasznos úti tippeket !

Milyen volt Afrika? - kérdezték ismerőseim hazatérésemkor. - Hogy őszinte legyek, nem tudom... egy hét nagyon kevés, hogy teljes képet kapjon az ember erről a kontinensről, amely jelenleg 54 ország otthona . Ha belegondolunk, hogy sokkal inkább arab, mint afrikai kultúrájú Egyiptom és Marokkó éppúgy ehhez a földrészhez tartozik, mint a száznál több multimilliomost számláló Dél-Afrikai Köztársaság és a világ egyik legszegényebb országa, Niger, akkor sejthetjük, hogy a kontinens nemcsak földrajzilag, de kulturálisan és gazdaságilag is nagyon eltérő. 3 napos szafari túránkon például 5 másik emberrel utaztunk végig napi 10 órát és az egyikük, egy negyvenes amerikai nő, aki már 18 afrikai országban járt (!), úgy nyilatkozott; még csak most kezdi érezni Afrikát... Tartalomjegyzék Pihenés Zanzibáron Helyiek és a természet Kenya és szafari túra Hakuna Matata Végtelen nyugalom Zanzibáron Utazásunk előtti nap volt egy komolyabb vitám az egyik ismerősömmel és mondhatom, nem volt jó érzés így elindulni. Gondoltam, Zanzibár és a sok spontán program majd eltereli a gondolataimat a vitáról. Azonban már első nap azt tapasztaltam, hogy itt annyira nincs infrastruktúra és kiépített hálózat a turistáknak, hogy ahelyett, hogy felejthettem volna, bőven volt időm gondolkodni a szópárbajon és általánosságban az emberi kapcsolataimon. Abban a néhány napban, amit Zanzibár tengerpartján töltöttem, rájöttem, hogy semmit nem lehet és nem szabad erőltetni, ha egy másik emberről van szó. Hagyni kell őt, és el kell engedni a ragaszkodást... Legalábbis egy időre mindenképp. Tényleg meg kell tanulni néha elengedni a dolgokat és a kapcsolatokat, és hagyni, hogy az élet folyjon a saját medrében. Ha valaki az életedbe való, akkor úgyis ott lesz, mindegy, hogy mikor érkezik, vagy mikor tér vissza. Az életednek abban a szakaszában, amikor szükségetek van egymásra, találkozni fogtok. Semmit sem lehet görcsösen akarni, mert az törést okoz, és azt viszont már nem lehet teljesen megjavítani. A vonal kettőtök között mindig megmarad - még, ha később csak rossz emlékként is. A természet csendje és tanítása Zanzibár csodálatos tengerpartja és a maga érintetlensége, illetve csendje ezzel a felismeréssel ajándékozott meg. Naphosszat hallgatni a tenger morajlását, bámulni a türkiz zöld tengert és feküdni a fehér homokban, annyira meditatív állapotba helyezett, hogy teljesen ki tudtam kapcsolni és ki tudtam lépni gondolatban is a hétköznapok mókuskerekéből. Észrevettem, hogy Zanzibáron a helyiek mennyire együtt élnek a természettel , amitől mi európaiak, olyan nagyon elszakadtunk már. Rádöbbentem, hogy az apály és dagály örök körforgása milyen szépen megjelenik az élet más területein is, amihez a helyiek szépen alkalmazkodtak munkájukban és az életvitelükben. Ahogy az óceán is egyszer visszahúzódott, másszor pedig előretört, úgy volt ideje a várakozásnak és a cselekvésnek is. Általában minden utazásomkor zsúfolt programtervekkel érkezem az adott helyre, hogy minél többet láthassak az adott helyből. Most az volt a program, hogy a tengerparton feküdtem és néztem a víz hullámzását, illetve sétáltam a partszakaszon. Ezt is meg kellett tanulnom ; hogy ne mindig rohanjak, hanem álljak meg egy pillanatra, egy-két napra és csak szimplán érezzem át azt, amit az adott hely adni akar nekem. Visszagondolva, sokkal jobban, élénkebben emlékszem az ottani dolgokra, illatokra, színekre, hangokra, mint más utazásom helyein – valószínűleg azért, mert volt időm mindent magamba gyűjteni és elraktározni. Kenya és a szafari túra Az előbbi felismeréssel, lelkileg már nyugodtabban és a dolgokat megpróbálva elengedni, érkeztem meg az emberiség bölcsőjének számított Kenyába, egy 3 napos szafari ra. Ez a program, talán nem túlzás azt mondanom, hogy életre szóló élményt jelentett számomra. Mintha az Oroszlánkirály című rajzfilm elevenedett volna meg előttem, én pedig külső megfigyelője lehettem a történetnek: Láttam a hatalmas gnú csordát, és hozzáképzelve azt is, ahogy elsodorta Mufasa királyt... Közelről nézhettem végig, ahogy a hiénák falatoznak egy dögtetemből, de közben már a fejük felett köröznek a keselyűk, mert ők is részt kérnek belőle. Lélegzetvisszafojtva figyelhettem, ahogy a gepárd éhesen felkészül a vadászatra, és az antilopok összezárva próbálnak egy csoportba tömörülve erősebbnek látszani. Szemtanúja lehettem annak, hogy igenis az állatok között is van szeretet: egy alkalommal két zebra fejüket egymás oldalához hajtották és kvázi megölelték egymást. A távolban láthattam a bolondos elefántcsordát és a félénk zsiráfokat, akik kecses nyakukat nyújtóztatva próbálták legelni a félig kiszáradt fák leveleit. Mindezt egy hippi minibusz hátsó üléséről. Mikor az ember ilyen csodákat lát, elfelejtkezik a sok bosszúságon és emberi gyarlóságon, a felesleges vitákon és feltöltekezik a természet erejével. Legnagyobb hatással azonban a szavannai napfelkelte volt rám. Mint, ahogy a rajzfilm nyitójelenetében, megjelent vékony narancssárga csíkként a Nap a horizonton, úgy álltunk kis buszunkkal a szavanna kellős közepén a néma csendben és figyeltük, ahogy éled a természet, ahogy új nap kezdődik sok ezer állat számára. Ha belegondolunk; minden nap tele van reménnyel és lehetőséggel. Néha olyan természetesnek vesszük, hogy felkelünk, dolgozni megyünk, és este hazatérünk. Ha valamikor van rá lehetőségünk, keljünk fel és csodáljuk meg a napfelkeltét és legyünk hálásak azért, hogy egy újabb napot megélhetünk a Földön. Sose tudhatjuk, mennyi időnk van itt, és nem szabad hagynunk, hogy a jelentősnek hitt jelentéktelen dolgok elvonják a figyelmünket a valódi és valóban fontos dolgokról. Afrika visszaadta a hitemet és a reményemet, hogy minden jóra fordul. És így is lett; ahogy hazaértem, másnap felhívott az ismerősöm és a beszélgetés végére kibékültünk. :) A "Hakuna Matata" igazi jelentése Ahogy a szöveg elején írtam, 3 nap Zanzibáron való nyaralás és 3 nap szafarizás Kenya Masai Mara Nemzeti parkjában éppen csak bepillantást enged Afrika világába. Nyugati embernek szinte fel nem fogható, sokkoló szegénység van Zanzibáron és Kenya vidéki területein is. Mindvégig azt éreztem,hogy mintha a helyi emberekbe beléjük lenne kódolva, hogy mástól várják a segítséget.. A kisgyerekek rögtön, ahogy fehér embert látnak, szaladnak és a tenyerüket nyújtják, azt kiabálva: gimme sweets vagy gimme one dollar – adj édességet, illetve adj egy dollárt. A felnőttek nem boltot nyitnak és vállalkoznak a saját maguk készítette egyébként gyönyörű ékszereikkel, szuvenír tárgyaikkal, hanem tolakodóan mutogatják az éppen pihenni vagy szafarizni vágyó turistáknak azokat. Ugyanakkor békések, barátságosak és nagyon vidám emberek a tanzánok és a kenyaiak is, előbbiek mindenre azt mondják: "Hakuna Matata" – minden rendben. Lehet, mi, európaiak is többször használhatnánk ezt a kifejezést. Ha informálódnál az országokról utazás előtt, kattints: Kenya , Zanzibár . További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)