Oly sokan és oly sokat írtak már erről a városról, de mégis; mindig van mondanivalója vagy olyan újdonsága, eseménye, amely újabb gondolatokat vet fel az emberben, így bennem is. A városban jártam már egynapos osztálykiránduláson, illetve barátokkal advent idején, 2 napos workshopon munka miatt, és most, visszatérve 2 napra, az édesanyámmal, hiszen a szokásos éves Anya-lánya nyaralás nem maradhat el!. :) Tartalomjegyzék Utazás Bécsbe Szállásunk Felfedezések Utazás Bécsbe Odafelé Budapestről a Railjet osztrák társaság vonatának első osztályán utaztunk (pár ezer Ft volt a különbség a másodosztály árához képest), és sikerült booking.com-on találni egy 5 csillagos hotelt reggeli ellátással 40.000 Ft/éj/szoba áron. Gondoltuk, ha már lúd, legyen kövér és érkezésünk előtt egy nappal a szállást is lefoglaltuk itt. Kíváncsi voltam, hogy az országhatárunktól nagyjából 80 km-re fekvő főváros milyen képet mutat a Covid-érában, vajon itt is olyan kevés lesz a turista, mint Budapesten? Mennyire tartják szigorúan a maszkviselési szabályokat, egyáltalán, milyen az élet most Bécsben? Jelentem, az utcákon sokkal kevesebb volt az ember, mint nálunk a főváros utcáin. Az, hogy a Hofburg kertjében úgy tudtam lefotózni messziről a Természettudományi Múzeum épületét, hogy egyetlen egy ember sem volt a képen, az szerintem felért egy kisebb csodával. Bár ne kellett volna ilyen nagy árat fizetnünk ezért… A két nap alatt szerencsénkre az időjárás kegyes volt hozzánk; végig sütött a Nap és kellemes 28 fok volt, így gyalogosan összesen 20 km-t sétálva, a város háromnegyedét sikerült bejárnunk. Szállásunk A szállásunk, a Hotel de France a főbb látnivalóktól alig 5-10 perc sétára helyezkedett el, így egy kiadós reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Mégis, rendhagyó módon nem arról fogok írni a továbbiakban, hogy milyen nevezetességeket láttunk. Tanulságok, felfedezések Bécsben Most inkább azt szeretném bemutatni, hogy mik azok a dolgok, tények, amelyekre felfigyeltünk a 2 napos ott tartózkodásunk alatt, és amelyekről hosszasan beszélgettünk anyummal, hogy milyen jó lenne, ha nálunk is alkalmazni tudnánk őket! 1. Közlekedés Kiemelt jelentőségű téma szerintem, főleg azután, hogy nálunk a fővárosban a körutakon lezárt egy-egy autósávot használhatták a biciklisek a nyáron közlekedésre. A szándék abszolút jó, és bízom benne, hogy előbb-utóbb egyre zöldebb lesz Budapest közlekedése. Magában a megvalósításban van óriási különbség a két város között! Bécs esetében látszik, hogy előre megtervezettek és átgondolt kialakításról van szó és nem ad-hoc jellegű intézkedésekről! A bicikliseknek fenntartott sávok először is nem az autósávok között, mellett vannak, hanem a széles járda egyik oldalán oda-vissza sávval. A járda másik része pedig a gyalogos forgalomnak van kialakítva. Mindez jól látható felfestéssel az aszfalton. A járda és az autósáv között pedig sok helyen futnak villamossínek – kötött pályás utakon nincs dugó, gyorsabb a haladás és környezetbarát. A belváros központi részén autósforgalom alig van, köszönhetően a gyalogos/biciklis zónáknak és az autósok megfelelő terelésének. A buszok modernek és sok közülük elektromos, így nagyon halk hangon működnek, nem pöfögik ki a dízelt, szennyezve ezzel az épületeket és a levegőt. 2. Épületek tisztasága Az első pontból következik ez a 2. pont. A kevesebb kipufogó gáz kevesebb szennyezéssel jár, ami jól lekövethető az épületek tisztaságán. Nem győztünk csodálkozni azon, hogy a legrejtettebb, legkisebb utcákban is olyan hófehérek, tiszták az épületek falai, mintha tegnap festették volna le őket. Sétálva e gyönyörű, tiszta épületek között, olyan érzésünk volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, tele csodálnivaló nevezetességekkel, érdekes építészeti megoldásokkal. Nincsenek graffitik a házak oldalán, az emberek vigyáznak az épületeikre (is). 3. Utcák tisztasága Az épületek tisztasága mellett a város és az utcák tisztasága is szembeötlő. Ráadásul a kukákra viccesen olyan mondatok vannak kiírva németül, mint "Éhezem, etess meg!", "Dobj meg egy kis munícióval!" vagy a képen látható "Adj értelmet a lógásomnak!" Ez a fajta játékosság könnyebben tudatosítja az emberekben azt, hogy ne szemeteljenek és igenis, vigyék el a kidobandókat a kukákig. A tiszta utcák között egyszerűen jobb érzéssel sétáltunk, nem tartva egy esetleges fertőzéstől. 4. Emberek viselkedése Szerintem nagyon jól leszűrhető, hogy egy nemzet mennyire fegyelmezett és tartja be a szabályokat egy olyan „egyszerű” dolgon keresztül, mint a maszk viselése. Itthon sok helyen azt látom, hogy az emberek lázadnak, félig veszik csak fel a maszkot, inkább az állukat melegítik vele, mintsem eltakarják vele a szájukat és az orrukat. Ez alól néha én sem vagyok kivétel, az Albertina Múzeumban a fotózáshoz az orrom alá lehúztam a maszkomat, hogy valami látszódjon az arcomból. A teremőr egy pillanat alatt ott termett és kulturáltan, de határozottan megkért, hogy azonnal húzzam vissza az orromra a maszkomat, mondván, mások is hordják azt és csak akkor van értelme az egésznek, ha mindenki betartja a szabályokat. Ekkor világosodott meg bennem, hogy itt az emberek valóban inkább egymásért hordják a maszkot és csak másodsorban saját magukért – hisznek a közösség erejében és az „egy mindenkiért” lényegében. Mi még szerintem inkább a „mindenki egyért” (de inkább saját magunkért) felhívást kultiváljuk nemzet szinten, - de talán idővel ez is megváltozik. 5. Kultúra fontossága „Bécs városának utcái kultúrával vannak kikövezve, míg a világ többi városa betonnal.” Ez a mondás is jól tükrözi, hogy Bécs tényleg olyan, mint egy nagy szabadtéri múzeum, ahol minden irányból árad a kultúra az emberre, csak győzze befogadni. Rendben tartott parkok, tiszta épületek, és utcák, és megannyi kulturális esemény, illetve múzeum, amelyek arra várnak, hogy az ember felfedezze őket! Épp egy ilyen szabadtéri eseménybe csöppentünk bele első napunkon. A Mit jelent nekem az utazás cikkemben is kifejtem, miért fontos, hogy a kultúra és a szórakozás megmaradjon ezekben a nehéz időkben is. A Városháza előtti téren felállított 4 személyes vasszerkezetű boxok okosan lehetővé teszik az embereknek, hogy szórakozhassanak, de megfelelő távolság betartásával a többiektől. Ahogy korábban is írtam: tömegrendezvény tömeges érintkezés nélkül. Az esemény szlogenje is ez volt szabadfordításban: Tartson távolságot – de a ne a kultúrától és a művészetektől! Annyira jó lenne, ha ez a szemlélet erősödne nálunk is a fekete-fehér (lehet-nem lehet) mentalitás helyett! Szerencsére itt Bécsben, egyre több múzeum nyitja meg kapuit és kínál szebbnél szebb alkotásokat megcsodálásra (pl. Albertina, Belvedere Múzeum) Mert fontos a vírus elleni védekezés és az erős fizikai szervezet, de még fontosabb, hogy a lelkünket is tápláljuk pozitív élményekkel, és egységben kerüljünk önmagunkkal. Ép testünk csak akkor lesz, ha a lelkünk is ép és rendben van. Ez most különösen igaz szerintem, amikor a világ éppenséggel pont nincs olyan jóban saját magával. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

2018 őszén egy majd’ 24 órás út után érkeztem meg Sydney-be. 25 évet vártam arra, hogy eljussak Ausztráliába. Tartalomjegyzék: Amikor egy álom valóra válik   Utazás a világ végére   Sydney városa   Sydney-i Operaház   Bondi beach   Sydney állatkert   Park, kikötő és a kínai negyed   Three sisters   Egyetemi negyed   Melbourne   12 apostol, Great Ocean Road   Egy álom valóra válik 7 éves koromban az általános iskolai barátnőmmel azt terveztük, hogy koalákat fogunk megmenteni és gondozni „ott kint,” hiszen már akkor nagyon minimális területre szűkült az életterük. Nem tudom, honnan jött ez a gondolat, egyszer csak ott volt bennem, bennünk. Rajzoltunk, tervezgettünk, hogy mikor, hogyan megyünk, bár akkor még azt sem tudtuk, mi az, hogy A380-as géppel repülni. Az évek alatt aztán a barátság megkopott és vele együtt a lelkesedés is. Állatvédő helyett marketinges lettem és az álom, hogy eljutok valaha Ausztráliába egyre távolibbnak tűnt. Mígnem egy szép napon, elkezdtem dolgozni a világ legjobb légitársaságánál. Innentől kezdve nem volt megállás, tudtam, hogy eljött az idő – ha szeretném megvalósítani az álmom, akkor arra most van itt a lehetőség. Ráadásul a Sors mennyire segítőkész volt; egy kedves főiskolai barátnőm kiköltözött Sydney-be a párjával, így náluk tudtam aludni pár napig, ami anyagilag óriási segítséget jelentett számomra, hiszen a kinti költségek és szállások kb. 2,5-szerese a magyar áraknak. A sok tervezés, utánaolvasás, számolgatás eredményeként 2018 őszén Qatar Airways A380-as kétszintes szuper repülőgépével az utolsó, azaz 517. utasként, szerencsésen kijutottam az ötödik kontinensre. Utazás a világ végére A hosszú út ellenére kellemes érzés kerített hatalmába, amikor leszálltam a repülőgépről. A fáradtságot teljesen elnyomta az izgatottság és az adrenalin: - Úristen, itt vagyok 15.000 km-re az otthonomtól szó szerint az óceán közepén fekvő szárazföldön, itt vagyok Sydney-ben, ahova 25 éve szeretnék eljutni! Ezért mondom mindig mindenkinek, hogy ha elég erősen hiszünk valamiben (és persze teszünk is érte), akkor a Sors/Univerzum/Isten vagy nevezzük bárhogy, a segítségünkre siet és előbb-utóbb segít elérni a célunkat. Nekem, ennek az álmomnak a valóra válása a bizonyíték arra, hogy bármit elérhetünk, és soha nem szabad feladnunk látszólag lehetetlennek tűnő, őrült ötleteinket, terveinket. Én hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje, pont akkor, amikor meg kell történnie. Sydney városa Sydney csodálatos város. Igazából, aki járt már Angliában vagy Amerikában, annak akár ismerősnek is tűnhet, az angolszász hatás nagyon markánsan érvényesül a város építészetében és kulturális közegében. Az utcák házai egymást felváltva 50 emeletes felhőkarcolók és igazi angol pub házak, amik előtt a helyiek isszák a sörüket már délután 5-kor, ahogy vége a munkaidőnek. Csak úgy, mint a britek, az ausztrálok is kedvesek, segítőkészek és végtelenül udvariasak. Bennük azonban megvan az élethez való jókedv is, gondolom ez a sok napsütésnek és az óceán közelségének köszönhető. Talán kicsit annak is, hogy itt van a világon a legtöbb különböző népcsoportú ember egy helyen. A Sydney történelmét bemutató interaktív kiállításon olvastam, hogy 124 féle (!) nemzetiség lakik itt. (Aztán később Melbourne-ben, hogy 1788 óta 9 (!) millió ember vándorolt be a kontinensre, amit anno "börtönszigetnek" is neveztek.) Elképesztő! És ami még csodálatosabb, hogy a városlakók békében élnek egymás mellett. Talán ez a békesség és a „no worries” vagyis ne aggódj mentalitás miatt éreztem úgy többször is a látogatásom alatt, mintha egy utópisztikus jövőbeli világba csöppentem volna. Itt is vannak hajléktalanok az utcán sajnos, de a levegő toleranciával és békességgel van átitatva. Nincs gyűlölködés, másra mutogatás, csak elfogadás és megbecsültség. Az utcák hihetetlenül tiszták, szemetet szinte sehol nem láttam, ellenben olyan rendezettek voltak a parkok és a lakóházak kertjei, hogy az tényleg szemet gyönyörködtető. Szerencsémre leginkább napfényes volt az időjárás az 5 napos látogatásom alatt, így gyalogosan is sokfelé eljutottam. Sydney-i Operaház Első utam naná, hogy az Operaházhoz vezetett, amely közelről még szürreálisabb alakot mutat magáról, mint távolról. Viszont vakítóan hófehér, ez a kis kagylóhéj hatású csempéknek köszönhető. A belsejében tett tárlatvezetéskor elmesélték, hogyan épült fel a világ 8. csodájaként emlegetett épület, kiderült, hogy nemcsak koncerteket, de kisebb színházi előadásokat is tartanak egy-egy termében. Az épület előtti téren már javában folytak a munkálatok a másnapi eseményre, ugyanis akkora szerencsém volt, hogy Harry herceg és felesége, Meghan pont akkor állomásoztak Sydney-ben ausztrál körútjuk során, amikor én is itt voltam. :) A következő nap sajnos csak a lesötétített páncélautójukat láttam, ahogy szirénázva elhúztak a busz mellett, amellyel az állatkert felé utaztam. Bondi beach Viszont aznap délután a híres ausztrál strandra, a Bondi beach-re látogattam el. Annyira vicces volt látni, hogy pont egy csapat középiskolás futott a tengerparton - így azért én is szívesebben futottam volna az iskolai köröket! Maga az óceánpart fantasztikus látványt nyújtott, annyira fenséges volt a hatalmas hullámaival, és a kék különböző árnyalataival, kedvem lett volna az egész világot magamhoz ölelni! Azért elég szeszélyes is volt az idő, egy pillanat alatt befelhősödött, és így még drámaibb külcsínt kölcsönzött a helynek. A part felső szakaszán, a művészet is szerepet kapott, művészi graffitik formájában. Ott jártamkor egy másik művészeti kiállítást is megrendeztek a part sziklás részein. Nem is annyira a kiállított tárgyak, hanem maga a koncepció tetszett meg, mennyire kreatív ötlet a sziklák közé installációkat helyezni és így hívni fel a figyelmet a művészetre és a környezetvédelemre! Sydney állatkert Másnap már nagyon vártam, hogy ide bejussak, hiszen itt láthattam igazán közelről koalát, a kedvenc állatomat. Sajnos kiderült, hogy az Új-Dél Wales államának törvénye értelmében tilos a koalákat megsimogatni, így csak békés szendergésüket figyelhettem hosszú percekig. A koalák amúgy a nap 20-21 óráját alvással töltik, így tudják megemészteni az eukalipsztusz leveleket. Maga az állatkert egyszerűen elképesztő élmény, annyi féle különleges madárhangot még nem hallottam, és színes tollazatú madarat nem láttam, mint ott. De ez még semmi, láthattam cuki kis lamentát úszni az akváriumában, pingvineket totyogni, illetve kengurukat ugrálni egy karnyújtásnyira tőlem. Az egész állatkerti látogatásra szerintem utazással együtt egy teljes napot lehet szánni, annyira nagy területen fekszik és annyira sok a látnivalója van. Nekem sajnos nem fért bele egy teljes nap, de így is csodálatos élményekkel gazdagodtam. Az állatkertnek amúgy két bejárata van, egy „fent” és egy „lent”. Fenti bejárót a helyi busszal lehet megközelíteni, így én innen indultam és szépen csorogtam lefelé a vezetett útvonalakon, hogy végül a lenti bejárat-kijárathoz érve, kishajóval az öblön keresztül jussak vissza az Operaházhoz. A járműről volt szerencsém megcsodálni az épületet egy másik szögből és kissé távolabbról is. Park, kikötő és a kínai negyed Barátnőmmel és párjával munkájuk végeztével estefelé találkoztam a kínai negyed elejénél, hogy együtt vacsorázzunk és megmutassák nekem a modern kikötői részt, mely a világ legnagyobb természetes kikötője. A találkozásig egy kicsit volt lehetőségem elidőzni a gyönyörű, tiszta, rendezett parkban, amely az Operaháztól a város felé található. A park „reklámarca” a St. Mary templom, amely építészeti stílusával kívül-belül elvarázsolja azt, aki ránéz. A park csodálatos színekben pompázott, hiszen ne feledjük, hogy Ausztráliában fordítva vannak az évszakok, vagyis októberi hónap az az európai áprilisnak felel meg, ezért lehettem tanúja a tavaszi virágzásnak. Fantasztikus, hogy egy-két utca alatt mennyire meg tud változni Sydney látképe, a parkból kilépve az óriás felhőkarcolókba ütköztem, majd kicsit arrébb ezeket felváltották a kisebb, tipikus angolszász házikók, hogy a kikötői részen megint beleszédüljek a hatalmas irodaházak látványába. Kellemes időnk volt még este is, a sirályok hangja is elhalkult naplemente után és a fények egészen bensőséges hangulatot adtak a hatalmas kikötői területnek. A Három nővér Egyik nap kiránduláson vettem részt a Sydneytől kb. 100 km-re fekvő Three sisters, azaz Három nővér sziklacsoport felkeresése céljából. Az idő aznap kissé felhős volt, kellett a tavaszi kabát és sál. Ugyanakkor pont a hegyek közé leszálló felhőktől olyan sejtelmesség és titokzatosság telepedett rá a területre, hogy úgy éreztem magam, mintha egy elvarázsolt helyen lennék. Óriás sziklák mindenfelé, amelyeket vékony fadeszkás hidakon lehet megközelíteni, majd egy étterem ablakából fenséges kilátás több km-rel arrébb a hegyekre. Páratlan élmény volt. A legközelebbi városkában, Leura-ban elámultam, micsoda tisztaság és rendezettség van, kicsit egy filmbeli díszletre hasonlított a fő utcája és a két oldalán elhelyezkedő angolszász házacskák. Egyébként maga az angol királynő is járt ezen a helyen, egész pontosan 1954-es látogatásakor, amelyről emléktábla is készült. Utolsó nap Sydney-ben A terv az volt, hogy a kora délelőtti járattal 1 óra alatt Melbourne-ben leszek, és már aznap ismerkedhetek a várossal. Ehhez képest az történt, hogy a repülőjegyen feltüntetett 10pm-et én automatikusan délelőtt 10 órának néztem, így amikor a reptéren reggel 8-kor szembesültem vele, hogy ez a gép bizony nem 2 óra múlva, hanem 14 óra múlva, este 10-kor fog indulni, akkor azért kicsit ideges lettem. Na, ilyenkor nem lehet más megoldás, mint megenni egy jó tömény csokis muffint. :D A reptéri kávézóban készségesen kiszolgáltak, gondolom milyen fancsali képem lehetett. A csoki mindig boldogságot termel a szervezetemben, így kitaláltam, hogy megpróbálom átrakatni a repjegyemet egy korábbi járatra. És itt látszott leginkább a „no worries” mentalitás, amit említettem korábban. A check-inpultnál dolgozó férfi nagyon rendes volt, a reggeli köd miatt pár járatot töröltek, módosítottak, így az időjárásra fogva, ingyenesen becserélte nekem is a jegyemet egy következő járatra, ami kora délután indult Melbourne-be. Hiába, az élethez szerencse is kell! Addig a 4-5 órát nem akartam a reptéren való dekkolással tölteni, így metróval visszamentem a városba és teljesen spontán szálltam le az egyik megállónál. Kiderült, hogy itt volt az egyetemi negyed. Inkább úgy éreztem magam, mintha Kínában járnék, az utcán siető emberek 90%-a kínai diák volt, a boltokban kínai boltosok dolgoztak és szinte minden kínaiul volt kiírva az üzletek falára. Mint később utánaolvasva megtudtam, a szuper színvonalas ausztrál oktatásnak hála kínai diákok ezrei érkeznek minden évben Ausztráliába tanulni, és sokan nem is mennek már vissza szülőhazájukba. Jó volt csak sétálgatni az utcákon, érdekes házakat felfedezni és végül egy parkban lazítani, beszívni az utolsó illatokat, elraktározni az utolsó emlékeket Sydney városából. Melbourne Ez a város totális pozitív sokk volt számomra. Kezdjük ott, hogy a város utcáin ingyenes a wifi, hogy ezzel is segítsék a turistákat a tájékozódásukban! Aztán, a belvárosi részen egy meghatározott utcákkal körülhatárolt területen teljesen ingyenes a villamosokon való utazás, hogy támogassák a közösségi közlekedést a helyiek és a turisták számára, csökkentve ezzel is az autók mennyiségét a városban! Melbourne tele van hatalmas parkokkal, zöld felületekkel, és kedves emberekkel, nem véletlenül lett abban az évben már hetedszer megválasztva a világ legélhetőbb városának! További szuper élményem vele kapcsolatban, hogy itt ettem életem legfinomabb pisztáciás croissant-ját a Lune pékségben, és ittam először juice-t fém szívószállal (megint a környezetvédelem!). Persze az is sokkolt, hogy a booking.com-on foglalt szállás szobájában nem volt ablak, csak egy a plafonon vájt kör alakú fényáteresztő valami, sem ajtó a fürdőszobához és a WC-hez. Kicsit börtönhangulatot kölcsönzött a helynek, de cserébe a művésznegyed és belváros is nagyon közel volt. Pár napom alatt teniszrajongóként felkerestem a Rod Laver arénát (pechemre zárva volt felújítás miatt, így csak kívülről csodálhattam meg), illetve elmentem Schiff András zongorakoncertjére is. Az esemény plakátját teljesen véletlenül láttam meg sétálás közben és végül last minute áron tudtam a jegyet venni rá. Hiába, ha az ember flow-ban van, minden megtörténhet. :) Schiff András 1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongorművészként a világ számos helyén tart koncerteket – sajnos Magyarországon évek óta nem ad estet. 12 apostol a Great Ocean Road-on Utam során inkább Sydney-re koncentráltam, Melbourne-i látnivalókat nem terveztem meg annyira, gondoltam, itt már spontán jöjjön a hab a tortára! Így is lett, előző nap egy alkalmazáson keresztül féláron lefoglaltam egy egész napos buszos túrát a 12 apostol sziklacsoporthoz. A légitársaságunk reklámposzterein láttam ezeket a sziklákat először képként, és csak a foglalás után eszméltem fel, hogy ezt a posztert minden nap nézegettem az irodánkban – hiába, a vonzás törvénye mindig működik! Az út során olyan különlegességben is részem lehetett, hogy láthattam koalákat természetes környezetükben az út menti eukaliptusz fákon, illetve kengurukat ugrálni a mezőkön! Maga a sziklacsoport most már csak 11 tagból áll, a lágy mészkőből álló sziklák az erőteljes hullámoknak „köszönhetően” folyamatosan töredeznek szét, egyikük nem bírta tovább és beleomlott a vízbe. Egy másik sziklanyelv pedig kettészakadt a víz folyamatos ütésétől. Ehhez kapcsolódó történet, hogy állítólag egy szerelmespár pont ekkor tartózkodott a szikla végénél, amikor megtörtént a szakadás. Helikopterrel jöttek értük kimenteni őket, de amikor a TV szeretett volna beszámolni az esetről és meginterjúvolni a párt, akkor mereven elzárkóztak előle. Később kiderült, ennek az volt az oka, hogy szeretők voltak… Mennyi minden érdekesség, kaland, történet húzódik meg egy-egy helyen, városban, hát még egy egész földrészen! Köszönöm Hihetetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy még a Covid-éra előtt volt lehetőségem felfedezni ezt a csodás országot és ezeket a különleges helyeket, megismerkedni kedves emberekkel. Ez az utazás életem egyik, vagy talán legnagyobb kalandja volt, amely bebizonyította, amit Walt Disney is mondott mindig: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk követni őket!” Ezt kívánom minden kedves olvasómnak! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Az előző blog bejegyzésemben már írtam arról, hogy mi mindent láttunk, a sziget déli részén, mennyi program lehetőség van és mennyi sok szép hely, amiket érdemes felfedezni. A sziget ellentétes oldalán is megannyi érdekes látnivaló várt ránk és az új szállásunk is pazar volt! Tartalomjegyzék Szállás Programok, látnivalók Port Louis, a főváros Odysseo Óceánárium Pamplemousses Botanikus kert Cukornádüzem Tengerpart Szállás: Trou aux Bishes Beachcomber Hotel A kis halászfaluból mára az egyik legkedveltebb üdülőövezet nőtte ki magát, és itt található az azonos nevű 5 csillagos resort is 2 km hosszú fehér homokos tengerpartjával. A 35 hektáros területen több, mint 300 szoba, lakosztály várja a vendégeket. A nádtetős apartmanok között találunk olyanokat is, amelyekhez saját medence társul. A mi szobánk kb. 70 m2-es volt és egy házon kívül található, de jól elszeparált zuhanyzó is tartozott hozzá. Nagyon érződött itt is a természet közeliség és a természet szeretete, a házak és a létesítmények úgy voltak kialakítva, hogy beleolvadjanak a környezetükbe. Étkezéseinkhez választhattunk olasz, francia, de akár indiai és thai éttermek a la carte kínálata közül, ugyanakkor svédasztalos, illetve tengerparti vacsorára is volt lehetőségünk. Programok, látnivalók 1. Port Louis A szállásunktól nincs messze az ország fővárosa, Port Louis, ami a gazdasági és kereskedelmi központ is egyben, valamint fontos kikötői összekötő a kontinensek között. Népes város, közel a teljes lakosság ötöde él itt, a 2017-es népszámlálás alapján kb. 150.000 ember. Ott jártunkkor sok fiatal iskolást láttunk, akik iskolai egyenruhájukban itták a Starbucks jeges kávéjukat. Bizony, a város nagyon „nyugati”, világmárkák ugyanúgy megtalálhatóak itt, mint bármelyik európai nagyvárosban. Igaz, a szegénység is felbukkant az utcán; sok koldust láttunk kéregetni. Maga a várost, miután 1735-ben francia hajósok felfedezték, XV. Lajos francia királyról nevezték el. Az 1800-as évek végén, a cukornád egyre erőteljesebb termelésével indult fejlődésnek a város. Azóta exportálnak innen dohányt, teát, sőt, még ébenfát is. Sok látnivaló, nagy nevezetességek nincsenek a városban, a helyi piacot megéri meglátogatni, ha viszonylag olcsón és jó minőségű, friss fűszereket szeretnénk vásárolni. A kikötő is megér egy pillantást, de amúgy nekem egy zsúfolt, kicsit koszos és szmogos város képét mutatta ott jártamkor. 2. Odysseo Óceánárium A kikötői résztől nem sokkal távolabb található a nemrég nyitott Odysseo akvárium. Két helybéli fiatalember álma volt, hogy a környező óceánban élő halakat és vízi állatokat megmutathassák a látogatóknak, így jött létre 20 év (!) alatt ez az óceánárium. Valóban látszik a lelkesedés, jól kialakított tárlat kalauzol végig minket a folyósokon, miközben akár cápákat, tengeri csikókat vagy éppen korallokat figyelhetünk meg. Ha valaki érdeklődik a tengerek, óceánok iránt, vagy felelősséget érez bolygónk vízi élővilágáért, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnia ide . 3. Pamplemousses Botanikus kert Port Louis-tól 11 km-re északra található a 24 hektáros botanikus kert, amely a déli félteke legrégebbi arborétuma; 1736 óta látogatható. A kertben számos helyi, és külföldi növény, többek között mahagónifa, ébenfa, lótusz, több mint 60 pálmafaj található meg. A világ minden tájáról származó növényeket már az 1700-as évek óta gyűjtik itt. Többek között Kubából, Dél-Amerikából is telepíttek ide pálmafákat, de itt található egy olyan fa is, amelynek nedve gyógyírt jelenthet az ekcémában szenvedőknek. Az egyik legszebb és legkülönlegesebb látnivaló pedig a vízililiom tó, amelyet még a XVIII. században alakítottak ki, és amelyen hatalmas Victoria Amazonica vízililiomok ringatóznak. A levelek állítólag egy 3 kg-os csecsemőt is elbírnak… A túravezetőnk elmesélte, hogy az egyik kedvenc helyi ínyencség a pálmaszív. Ez a pálmafának a legfelső fél méterét jelenti, ami a levelek alatt van, vagyis a legsötétebb színű része. Az 50 cm legfelső 10-15 cm-re a legpuhább rész, ezért ezt inkább salátának szokták elkészíteni, az alatta levő részt pedig általában húsokkal sütik össze. Az étterem étlapján is különleges fogások mellé kínálják köretként. 4. L’Aventure du Sucre, azaz Cukornádüzem és múzeum Már szó esett arról, hogy a cukornád mennyire fontos export cikk a szigetország életében, ezért nem meglepő, hogy létezik a Cukormúzeum, ahol a cukor történetét, felhasználási módjait lehet megismerni, illetve a cukornádból készített helyi rumot lehet megkóstolni. Ott jártunkkor éppen egy iskolás csoport is meglátogatta a helyet, akik, mint kiderült, a látogatás után dolgozatot írnak az itt megszerzett ismereteikből. Ahogy egy tanáruk fogalmazott; minden mauritiusinak tisztában kell lennie a cukornád jelentőségével, hiszen ennek feldolgozása és értékesítése az egyik legfontosabb bevételi forrása a szigetnek. - Tetszik ez az életszemlélet! 5. Tengerpart és naplemente A végére hagytam a pihenős részt. :) A sziget bármelyik oldalán is járunk, a tengerpartok mind gyönyörűek. Az északi rész különlegessége, hogy innen csodálatos naplementéknek lehetünk tanúi, ha nem felhősödik be az ég estefelé. Nekünk kétszer is szerencsénk volt és végigkövethettük, ahogy a Nap izzó korongja lebukik az óceán mögé és az utána következő fél órában a sugarai rózsaszín és lila minden árnyalatában megfestik a kék égboltot. Az biztos, hogy Mauritius még nagyon sok természeti látnivalót tartogat, és ha szerencsénk van, egyszer biztosan visszatérünk ide! Szívből ajánlom a hely meglátogatását mindenkinek! Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

2019 márciusában jártam egy barátommal a szigeten és sok ismerősöm kérdezte tőlem a nyaralásunk után, hogy tetszett-e Srí Lanka. Magamon is meglepődtem, hogy nem tudtam egyértelmű igennel vagy nemmel felelni. Ez az India könnycseppjének nevezett sziget sokkal érdekesebb, rejtélyesebb és misztikusabb, mint azt elsőre gondolnánk. Srí Lanka összetett személyiség minden jóságával, bájával és szépséghibájával együtt. Mégis azt éreztem, hogy még sokkal több potenciál lenne benne, mint amennyit láttatni enged magából és ez hiányérzetet keltett bennem. Tartalomjegyzék: Srí Lanka általános jellemzői Mire tanított meg Srí Lanka? A természet ereje Bálnales és kalandos hajóút Az óceán félelmetes ereje Udawalawa Nemzeti Park és egy elefánt Ella városa, Little Adam's peak és a Kilenclyukú híd Kandy, a buddhizmus fellegvára A következőkben az országgal kapcsolatos benyomásaimról és a hozzá fűződő érzéseimről mesélek. Srí Lanka általános jellemzői Srí Lanka nekem elsőre egyfajta "mini Indiának" hat, bár még nem jártam abban az országban, de valahogy így képzelem el, csak még nagyobb, színesebb, forgalmasabb kiadásban. Holott a 2/3 Magyarország területű szigetnek is ezer arca van. Az óceánpartokon ámulatba ejtő az aranyszínű homok, amely hosszú km-eken keresztül tud futni a víz mellett és csak egy-egy bedőlő pálmafa szakítja meg monotonitását. A sziget belseje viszont vad, buja a zöld ezer árnyalatával. A levegő sem annyira forró és párás, mint a part mentén. Mivel a közlekedési viszonyok nem éppen ideálisak, és egy 100 km-s út is akár 2-2,5 óráig is eltarthat, ennyi idő alatt az embernek tényleg van ideje körbenézni. Szemrevételezheti az út menti árusokat, vagy amellett legelésző, sétáló teheneket, a labdával játszó gyerekeket a házak kertjében vagy csak bámulhatja a fölfelé törő hegyeket. Srí Lanka sok mindenre megtanítja az embert. Engem először is az elengedésre. Hogy már az út előtt meg kellett barátkoznom azzal a gondolattal, hogy nem fogom látni az ország fővárosát, Colombo-t, de a legnagyobb látványosságát, a Sigirya közelében kiemelkedő Oroszlán sziklát sem. Pedig az V. században királyi székhellyé lett település egyik ősi kertjében található szikla tetejéről állítólag páratlan a kilátás, így megéri a közel kétezer (!) lépcsőfokot megmászni érte. Legalább lesz okom visszatérni egyszer! - nyugtatom magam már az út előtt. Mire tanított meg Srí Lanka? A sziget megtanít arra, hogy lelassulj, hiszen a csigamenetű közlekedés miatt egyszerűen nem tudsz sietni sehova. Órákba telik akár 100 km-t is megtenni, így nem érdemes programokkal telezsúfolni az útitervet, egyszerűen hagyni kell, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek és elengedni, ha időhiányában mégsem. Ez volt az első utam, ahol szállásunk csak az első két éjszakára volt előre lefoglalva, a többi 4 éjszakát menet közben találtuk ki, hol töltsük. Ez akkor szabadságot adott nekem, amilyet a munkahelyi határidők és meetingek fogságában élve már rég elfelejtettem. Most viszont kilépve a megszokott keretekből, úgy éreztem, mertem élni, csak úgy, bele a világba. Mertem elfogadni, hogy nem tudom előre, mit fogok csinálni három nap múlva, hol leszek, hol fogok aludni és ez érdekes módon bátorságot adott és teljesen felszabadított. Utólag visszagondolva már ezért megérte ide utazni. A természet ereje Srí Lanka leckét ad arról is, hogy a természet az úr. A 2004-es cunami még mindig mélyen él a helyiek emlékezetében, sok család élete akkor örökre megváltozott; vagy azért mert mindenüket elmosta az ár és mindent elölről kellett kezdeniük, vagy azért mert elvesztették szeretteiteket és rá kellett döbbenniük, hogy az élet egy szempillantás alatt véget érhet. Éppen ezért megbecsülik, amijük van, nem vágyakoznak felesleges dolgok után, nem akarnak világot látni (sokan közülük még a szigetet sem hagyták el soha életükben), de minden nap virágot visznek saját Buddha szentélyükhöz a kertjükben, megköszönve neki a legnagyobb ajándékot, az életüket. Első szállásadónk, Sanjee is így tesz minden nap Hikkaduwa-i otthonában, amely kb. 150 km-re található a Negombo-i repülőtértől déli irányba a sziget nyugati partján. Bálnales és kalandos hajóút Én is kétszer megéreztem a természet erejét és az élet nagyszerűségét itt tartózkodásom alatt. Először, amikor a szervezett delfin- és bálnaleső hajóúton vettünk részt. Óriási élmény volt látni delfinek százait ugrándozni a hajónk körül a reggeli órákban kint a nyílt vízi óceánban és egy-egy pillanatra a legnagyobb emlőst, a kék bálnát is megpillanthattuk, amint kifújja a levegőt és újra lebukik a víz alá. Aztán egyszer csak hirtelen leállt a hajónk motorja és 20 percen keresztül szó szerint sodródtunk az Indiai-óceán közepén. Ekkor fedeztem fel magamban, hogy tulajdonképpen vannak dolgok, helyzetek, amelyeken nem érdemes görcsölni, pánikolni, csak rá kell bízni magunkat a sorsunkra. Mindenki tudta, hogy valamilyen megoldásnak kell lennie, hogy visszajussunk a szárazföldre, Mirissa városába, így senki nem panaszkodott, aggodalmaskodott, hanem gondolataiba elmerülve várt és reménykedett. Különös, hogy épp ilyenkor, ezt megértve, történt meg a csoda; elengedtük a negatív gondolatainkat, és egyszerre elkezdtük élvezni a helyzetet. Végül, tényleg jött a felmentő sereg egy másik turista hajó képében, így az ebédünket már a város egyik népszerű éttermében fogyaszthattuk el. Mirissa egyébként a legnagyobb halászati központ a déli részen, pedig lakossága nem éri el a 10 000 főt sem. Mégis van egyfajta bája, amely maradásra készteti az embert hangulatos bárjaival, éttermeivel. Az óceán félelmetes ereje A másik alkalom, amikor rájöttem, hogy a természet törvényeit nem lehet felülírni, a következő nap történt az óceánparton, úszás közben. Ottlétünk alatt, márciusban az óceán vize eléggé hullámzó, hosszabb, benti úszásra egyáltalán nem alkalmas, sőt veszélyes is a víz. Én azért megpróbálkoztam vele, kicselezve a hullámokat, eléjük kerülve lubickoltam és épp fölfelé, az ég felé nézve magamban hálálkodtam, hogy ide, Sri Lankára is eljuthattam. Ekkor viszont éreztem, hogy szokatlanul nagyobb erővel mozog mellettem a víz és mikor oldalra néztem, már csak azt láttam, hogy egy óriási hullám nemsokára maga alá fog gyűrni. És elemi erővel le is sújtott rám, elnyelt teljesen, letaszított a földre, bal vállam és a fejem a homokos talajba csapódott, hogy aztán óriási erővel húzzon vissza befelé, majd a következő hullám újra megismételje velem a történteket. Azokban a másodpercekben elkapott a pánik, hogy mi jöhet még, de aztán a víz kintebb sodort, a lábam biztonsággal partot fogott és nagy nehezen sajgó vállal, lábbal, de felálltam. Milyen érdekes, hogy ugyanabban a percben ad és elvesz is a természet tőlünk... Bár a következő órákban fájt mindenem és kicsit féltem, hogy talán agyrázkódást kaptam, utólag mégsem negatív élményként emlékszem vissza erre, hanem úgy, mint egy igazi, az élettől kapott leckére. Sose tudhatod, mikor lesz mindennek vége, ezért tényleg becsülj meg minden percet az életedben és tedd azt tartalmassá, élvezetessé! Udawalawa Nemzeti Park és egy elefánt Azért bevallom, örültem, hogy másnap indultunk a hegyek között meghúzódó Ella városába az Udawalawa Nemzeti Park on keresztül. A park 1972-ben nyitotta meg kapuit és a több mint 30 000 hektáros területen elefántok, majmok, pávák, vízi bivalyok, sőt leopárdok is élnek. Első szállásadónk, Sanjee volt olyan kedves, hogy eljött értünk Mirissába és kocsival fuvarozott el minket. Helyi lakosként elég jól ismerte a nemzeti park útvonalait, így biztosított minket arról, hogy utunk során elefántokat is fogunk látni. Már kezdtem elveszteni a hitemet, miután több mint 1 órája úton voltunk a hatalmas nemzeti parkban és nem láttunk még egy állatot sem, de egyszer csak tényleg felbukkant egy Sri Lanka-i elefánt az út közepén ! Hihetetlen élmény volt természetes élőhelyén látni ezt a hatalmas emlőst! Békésen cammogott az úton, mi pedig a kocsi ablakából dobtunk neki a földre pár darab banánt, amelyet jókedvűen felvett az ormányával és belakmározta. Az ázsiai elefántok közül ez a Sri Lanka-i alfaj a legnagyobb termetű, de úgy tűnt, talán a legbékésebb is. Ella városa, Little Adam's peak és a Kilenclyukú híd További röpke 3 óra múlva, már sötétedéskor értünk a hegyek között megbújó Ella -ba. A város a tengerszint felett 1041 méteres magasságban fekszik, és a híres vasúti vonal végállomásaként vált ismertté és kedveltté a turisták körében. Az alig 50 000 lakossal bíró hely szinte teljes egészében a turizmusból él. A számtalan hotel, kisebb szálláshely, étterem és bolt picit személytelenné is tették nekem a várost, de a másnap reggeli napfénynek köszönhetően már sokkal bájosabbá vált. Ella környékén a vízesések, illetve az őt körülölelő hegyek élvezetes kirándulási lehetőséget kínálnak még nekünk, a kissé kényelmes turistáknak is. Úgy döntöttünk, a hegy felé kirándulunk. Ez egy könnyed 4 órás túra kevés szintemelkedéssel, de annál varázslatosabb kilátással, 1141 m magasságból a sziget déli felére. A napunkba még belefért, hogy ellátogassunk a 100 éves Kilenclyukú híd hoz (Nine arch bridge) is, amelynek különlegessége, hogy kövekből és cementből épült mindenféle erősítő vas-, illetve betonszerkezet nélkül. A vonat napjában csak két-három alkalommal megy át rajta, így az idő többi részében szabadon sétálhatunk a sínek között és csodálhatjuk meg a körülöttünk lévő teaültetvényeket. Természetesen utunkat mi is a híres vonaton ülve folytattuk Kandy városa felé másnap reggel 6:30-kor. Előző napi vásárláskor már csak a harmadosztályra kaptunk jegyet, így a 165 km távot 5,5 óra alatt (!), a helyiekkel együtt zötykölődtük végig. Légkondicionáló berendezés egy a kocsi tetejére szerelt ventilátor volt, illetve a nyitott ablak. Egymás hegyén-hátán utaztunk, a helyiek érdeklődve néztek minket, európaiakat, a bátrabb gyerekek még integettek, mosolyogtak is ránk a szomszéd ülésekről. Kandy, a buddhizmus fellegvára A nagyváros, a vonatút végállomása, megint egy más arcát mutatta meg Sri Lankából. Itt már nyoma sem volt nyugalomnak, az emberek siettek és lökdösődtek, az utca koszos volt és áradt a forróság a betonból, és a meleg levegő keveredett a bűzös benzingőzzel. A szállásunkon (7 nap alatt a 4. hely) viszont mosolyogva és teljes nyugalommal fogadott minket a recepciós, és kérés nélkül rögtön intézett nekünk hideg vizet, gyümölcstálat frissítőként. A városba azért látogattunk el, mert a Városligeti-tóhoz hasonlító mesterséges tó partján fekszik a híres Srí Dalada Maligawa avagy a Szent Fog ereklye temploma , amelyben Buddha fogát őrzik (illetve egész pontosan azt az aranytartót, amiben az ereklye van). Ez a hely a buddhisták Mekka-ja, minden hithű buddhistának egyszer az életében el kell ide vándorolnia. Természetesen vallástól függetlenül mi is szerettük volna megnézni a szent ereklyét. Megható volt látni, hogy a helyiek milyen áhítattal és gondossággal tekintenek fel a templomban lévő Buddha szoborra és az állítólagos szent fogára. Az ereklye politikai jelentéssel is bír, sokáig az aktuális uralkodó lakhelye mellett őrizték, és csak az 1600-as évek óta található meg itt, Kandy-ben, az ország 2. legnagyobb városában. A templomba a tisztaság jegyében csak mezítláb és fedett vállakkal, illetve hosszú nadrágban/szoknyában lehetett belépni. A helyiek megannyi frissen szedett virágot vittek az istenség lábához, és teljesen belefeledkezve imádkoztak hozzá. Ez a mindenen átívelő áhítottság és békesség mutatkozik meg életükben és gondolkodásukban is. Sosem felejtem el, ahogy első szállásadónk mondta, mikor megkérdeztük tőle, hogy mennyivel tartozunk neki a két éjszakai szállásért, kétnapnyi reggeliért és robogó bérléséért: „Money? Money is no problem, sir.” Végül mondott egy összeget; 15.000 Ft-ot fizettünk neki borravalóval együtt, többet nem volt hajlandó elfogadni tőlünk. Szerény körülményei ellenére sem hagyja magát, hogy a pénz átvegye élete felett az uralmat, mindig csak annyit kér, amennyi életéhez illeszkedik; se többet, se kevesebbet. Sajnos nem maradt időnk, hogy a már korábban említett Sigirya településhez is ellátogassunk, de az biztos, hogy az országban tele van lehetőségekkel és látnivalókkal, és a világ arra vár, hogy láthassa őket. Mégis, egyelőre Sri Lanka szerintem élvezi, hogy ő a titokzatos, valamennyire érintetlen, romantikus, vad nő, aki egyszerre sejtet és titkol, amitől csak még vonzóbbá válik sok ember szemében. Ha a helyi lakosok és a kormány felismerik, hogy ésszerű tervezéssel és fejlesztésekkel mi mindent ki lehetne hozni e sziget adottságaiból, és fontossá válna nekik a környezetvédelem (pl. nem a vonatablakon dobnák ki a szemetüket, mert nincs szemetes az egész vonaton, vagy jobban vigyáznának a tengerpartok tisztaságára) akkor ez az apró gyöngyszem lehetne a következő Thaiföld, vagyis a magyarok jelenlegi legnépszerűbb úti célja. Szeret? Nem szeret? Döntsétek el ti magatok - akár hazafelé egy Srí Lanka-i nyaralásból. Utazás előtt hasznos információkat itt találsz. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több élménybeszámoló és kép megtekintéséhez! :) Sri Lanka után pihennél a Maldív-szigeteken ? Inspirálódj és olvasd el a hasznos úti tippeket !

Milyen volt Afrika? - kérdezték ismerőseim hazatérésemkor. - Hogy őszinte legyek, nem tudom... egy hét nagyon kevés, hogy teljes képet kapjon az ember erről a kontinensről, amely jelenleg 54 ország otthona . Ha belegondolunk, hogy sokkal inkább arab, mint afrikai kultúrájú Egyiptom és Marokkó éppúgy ehhez a földrészhez tartozik, mint a száznál több multimilliomost számláló Dél-Afrikai Köztársaság és a világ egyik legszegényebb országa, Niger, akkor sejthetjük, hogy a kontinens nemcsak földrajzilag, de kulturálisan és gazdaságilag is nagyon eltérő. 3 napos szafari túránkon például 5 másik emberrel utaztunk végig napi 10 órát és az egyikük, egy negyvenes amerikai nő, aki már 18 afrikai országban járt (!), úgy nyilatkozott; még csak most kezdi érezni Afrikát... Tartalomjegyzék Pihenés Zanzibáron Helyiek és a természet Kenya és szafari túra Hakuna Matata Végtelen nyugalom Zanzibáron Utazásunk előtti nap volt egy komolyabb vitám az egyik ismerősömmel és mondhatom, nem volt jó érzés így elindulni. Gondoltam, Zanzibár és a sok spontán program majd eltereli a gondolataimat a vitáról. Azonban már első nap azt tapasztaltam, hogy itt annyira nincs infrastruktúra és kiépített hálózat a turistáknak, hogy ahelyett, hogy felejthettem volna, bőven volt időm gondolkodni a szópárbajon és általánosságban az emberi kapcsolataimon. Abban a néhány napban, amit Zanzibár tengerpartján töltöttem, rájöttem, hogy semmit nem lehet és nem szabad erőltetni, ha egy másik emberről van szó. Hagyni kell őt, és el kell engedni a ragaszkodást... Legalábbis egy időre mindenképp. Tényleg meg kell tanulni néha elengedni a dolgokat és a kapcsolatokat, és hagyni, hogy az élet folyjon a saját medrében. Ha valaki az életedbe való, akkor úgyis ott lesz, mindegy, hogy mikor érkezik, vagy mikor tér vissza. Az életednek abban a szakaszában, amikor szükségetek van egymásra, találkozni fogtok. Semmit sem lehet görcsösen akarni, mert az törést okoz, és azt viszont már nem lehet teljesen megjavítani. A vonal kettőtök között mindig megmarad - még, ha később csak rossz emlékként is. A természet csendje és tanítása Zanzibár csodálatos tengerpartja és a maga érintetlensége, illetve csendje ezzel a felismeréssel ajándékozott meg. Naphosszat hallgatni a tenger morajlását, bámulni a türkiz zöld tengert és feküdni a fehér homokban, annyira meditatív állapotba helyezett, hogy teljesen ki tudtam kapcsolni és ki tudtam lépni gondolatban is a hétköznapok mókuskerekéből. Észrevettem, hogy Zanzibáron a helyiek mennyire együtt élnek a természettel , amitől mi európaiak, olyan nagyon elszakadtunk már. Rádöbbentem, hogy az apály és dagály örök körforgása milyen szépen megjelenik az élet más területein is, amihez a helyiek szépen alkalmazkodtak munkájukban és az életvitelükben. Ahogy az óceán is egyszer visszahúzódott, másszor pedig előretört, úgy volt ideje a várakozásnak és a cselekvésnek is. Általában minden utazásomkor zsúfolt programtervekkel érkezem az adott helyre, hogy minél többet láthassak az adott helyből. Most az volt a program, hogy a tengerparton feküdtem és néztem a víz hullámzását, illetve sétáltam a partszakaszon. Ezt is meg kellett tanulnom ; hogy ne mindig rohanjak, hanem álljak meg egy pillanatra, egy-két napra és csak szimplán érezzem át azt, amit az adott hely adni akar nekem. Visszagondolva, sokkal jobban, élénkebben emlékszem az ottani dolgokra, illatokra, színekre, hangokra, mint más utazásom helyein – valószínűleg azért, mert volt időm mindent magamba gyűjteni és elraktározni. Kenya és a szafari túra Az előbbi felismeréssel, lelkileg már nyugodtabban és a dolgokat megpróbálva elengedni, érkeztem meg az emberiség bölcsőjének számított Kenyába, egy 3 napos szafari ra. Ez a program, talán nem túlzás azt mondanom, hogy életre szóló élményt jelentett számomra. Mintha az Oroszlánkirály című rajzfilm elevenedett volna meg előttem, én pedig külső megfigyelője lehettem a történetnek: Láttam a hatalmas gnú csordát, és hozzáképzelve azt is, ahogy elsodorta Mufasa királyt... Közelről nézhettem végig, ahogy a hiénák falatoznak egy dögtetemből, de közben már a fejük felett köröznek a keselyűk, mert ők is részt kérnek belőle. Lélegzetvisszafojtva figyelhettem, ahogy a gepárd éhesen felkészül a vadászatra, és az antilopok összezárva próbálnak egy csoportba tömörülve erősebbnek látszani. Szemtanúja lehettem annak, hogy igenis az állatok között is van szeretet: egy alkalommal két zebra fejüket egymás oldalához hajtották és kvázi megölelték egymást. A távolban láthattam a bolondos elefántcsordát és a félénk zsiráfokat, akik kecses nyakukat nyújtóztatva próbálták legelni a félig kiszáradt fák leveleit. Mindezt egy hippi minibusz hátsó üléséről. Mikor az ember ilyen csodákat lát, elfelejtkezik a sok bosszúságon és emberi gyarlóságon, a felesleges vitákon és feltöltekezik a természet erejével. Legnagyobb hatással azonban a szavannai napfelkelte volt rám. Mint, ahogy a rajzfilm nyitójelenetében, megjelent vékony narancssárga csíkként a Nap a horizonton, úgy álltunk kis buszunkkal a szavanna kellős közepén a néma csendben és figyeltük, ahogy éled a természet, ahogy új nap kezdődik sok ezer állat számára. Ha belegondolunk; minden nap tele van reménnyel és lehetőséggel. Néha olyan természetesnek vesszük, hogy felkelünk, dolgozni megyünk, és este hazatérünk. Ha valamikor van rá lehetőségünk, keljünk fel és csodáljuk meg a napfelkeltét és legyünk hálásak azért, hogy egy újabb napot megélhetünk a Földön. Sose tudhatjuk, mennyi időnk van itt, és nem szabad hagynunk, hogy a jelentősnek hitt jelentéktelen dolgok elvonják a figyelmünket a valódi és valóban fontos dolgokról. Afrika visszaadta a hitemet és a reményemet, hogy minden jóra fordul. És így is lett; ahogy hazaértem, másnap felhívott az ismerősöm és a beszélgetés végére kibékültünk. :) A "Hakuna Matata" igazi jelentése Ahogy a szöveg elején írtam, 3 nap Zanzibáron való nyaralás és 3 nap szafarizás Kenya Masai Mara Nemzeti parkjában éppen csak bepillantást enged Afrika világába. Nyugati embernek szinte fel nem fogható, sokkoló szegénység van Zanzibáron és Kenya vidéki területein is. Mindvégig azt éreztem,hogy mintha a helyi emberekbe beléjük lenne kódolva, hogy mástól várják a segítséget.. A kisgyerekek rögtön, ahogy fehér embert látnak, szaladnak és a tenyerüket nyújtják, azt kiabálva: gimme sweets vagy gimme one dollar – adj édességet, illetve adj egy dollárt. A felnőttek nem boltot nyitnak és vállalkoznak a saját maguk készítette egyébként gyönyörű ékszereikkel, szuvenír tárgyaikkal, hanem tolakodóan mutogatják az éppen pihenni vagy szafarizni vágyó turistáknak azokat. Ugyanakkor békések, barátságosak és nagyon vidám emberek a tanzánok és a kenyaiak is, előbbiek mindenre azt mondják: "Hakuna Matata" – minden rendben. Lehet, mi, európaiak is többször használhatnánk ezt a kifejezést. Ha informálódnál az országokról utazás előtt, kattints: Kenya , Zanzibár . További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

A városban található Brunszvik-kastély és a hozzá tartozó angolpark valódi ékszerdoboz, amely Budapesttől már alig egy órányi autóútra elérhető. Akár kisgyerekes családként, akár a barátainkkal vagy a párunkkal látogatnánk el ide, nem fogunk csalódni. Tökéletes kiszakadás a városi zajból és pihentető megérkezés egy szinte mesebeli parkba. A Brunszvik-kastély története Martonvásár fő látványossága évszázadok óta áll itt, és 1758-tól id. Korompai Brunszvik Antal vette bérbe a területet és akkor még csak nemesi kúriát. A család négy nemzedékén át gondozta, építette, fejlesztette a vidéket egészen 1893-ig, amikor is egy pár éves kitérő után Dreher Antal sörgyáros kezébe került a birtok, és egészen a II. világháború végéig tulajdonolta. Az épület sok gazdát cserélt az idők során, de megtartotta a Brunszvik nevet, így ma is ezen a néven ismerjük a kastélyt. Ma egyébként a MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának ad otthont. A kastély és a hozzá tartozó templom ugyan még nem látogatható, de az oldal épületben található Beethoven emlékház már igen a téli nyitva tartás szerint szerdától vasárnapig 10 - 16 óra között. Az itt berendezett interaktív kiállítás XXI. századi színvonalú; belehallgathatunk Beethoven ismert darabjaiba, illetve eredeti levelek, és korabeli tárgyak segítségével, valamint portrék kihelyezésével mutatja be a zeneszerző kapcsolatát a Brunszvik családdal. (Nevük egyébként a német alsó-szászországi Braunschweig város magyarosításából származik.) A „Halhatatlan kedves” A kastélyt még most is körbelengi egyfajta titokzatosság és misztikusság. Talán az épület klasszicista díszített falai megőrizték Beethoven és Brunszvik Jozefin beteljesületlen, mégis örökké tartó szerelmének emlékeit. A híres zeneszerző és ifj. Brunszvik Antal lánya Bécsben, 1799-ben találkoztak, a 20 éves Jozefin és húga Teréz zongoraleckéket vettek az akkor 29 éves fiatal zenei tehetségtől. Beethovenre olyan mély benyomást tettek a nővérek, hogy ezek után kétszer is (1800-ban és 1806-ban) ellátogatott a családhoz Martonvásárra. Jozefin ekkor már az anyja által kikényszerített házasság révén az osztrák Josepf Deym felesége volt, így a zeneszerzővel szerelmük nem teljesedhetett be. A kutatók mégis úgy tartják, hogy Beethoven halála után előkerült névtelen szerelmes levelek Jozefinnek íródhattak . Ezekből a levelekből is láthatunk eredeti példányokat és olvashatunk szövegrészleteket a kiállításon. A szerelmesek levélváltásaiból az rajzolódik ki, hogy románcuk nem egy futó kaland volt, sokkal inkább egy nagyon mély megbecsülésen, tiszteleten és szinte földöntúli szereteten alapult. A férj, Deym halála után az özvegy Jozefin és Beethoven újra találkozni kezdtek esti bálokon, illetve zongoraórákon, s szerelmük 1804-1807 között virágzott. Úgy tartják, hogy Jozefin legkisebb lánya, Minona nem is második férjétől, a svájci Christoph von Stackelberg bárótól, hanem Beethoventől született. Sajnos ezt már sosem fogjuk megtudni, az igazságot a Brunszvik hölgy magával vitte a sírba. Kamarazenei koncertek A szerelem és a Brunszvik családhoz tartozó barátság Beethovent több zenei művének komponálásában inspirálta. Jozefin nőalakjáról mintázta a Fidelio hősnőjét, illetve például a Waldstein szonáta Adagio tétel alapmotívumának ritmusa a hölgy nevét adja ki. A lányok bátyja, Ferenc is jó barátja, és mecénása lett a zeneszerzőnek, állítólag az ő tiszteletére ajánlotta az Appassionata zongoraszonettjét, amelynek komponálását Beethoven Martonvásáron fejezte be. A zenei időutazásnak mi is részesei lehetünk, hiszen a nyáron több alkalommal is tartanak kamarazenei koncerteket a kastélyhoz tartozó angolparkban. A csodálatos 77 hektáros zöld terület közepét egy mesterséges tó foglalja el; ezen lévő kis sziget ad otthont a koncerteknek. A kellemes nyárestén, madárcsicsergés mellett Beethoven darabjait hallgatva valóban olyan lesz, mintha visszautaznánk az időben! A téli időszakban ugyan koncerteket nem rendeznek, de az angol park minden nap nyitva van 10 és 16 óra között. Az angolpark és tó A Brunszvik család nemzedékeken keresztül ápolta, igazgatta a kastélyukhoz tartozó park fejlesztését, hogy az valóban olyan legyen, amilyennek ma érzi az ember; egy kis paradicsomi hely a természet lágy ölén. A kert magas fenyőivel és platánfáival szinte körbeöleli a közepén lévő tavat s így tökéletes harmóniát árasztva alkotnak egységet egymással. Ottjártunkkor teljes flow-ba kerültünk azáltal, hogy csak néztük a minket körülvevő természetet. Szitakötők rezegtették leheletvékony szárnyacskáikat a virágok szirmain, békák brekegtek a tó parton, vadkacsák hápogtak és úsztak a vízen. A Nap lágy sugarakban tört át a fák árnyékos lombjain keresztül, a tó sima vize pedig csodálatosan visszatükrözte a park és a szigetet összekötő fahíd képét. Ha az ember próbál a jelenben maradni s arra koncentrálni, akkor itt jó eséllyel sikerülni fog neki; egyszerűen nem tudtunk semmi máson gondolkodni, csak figyeltük a természet rezdüléseit és elemeinek csodaszép összhangját. Meg-megállva, gyönyörködve a tájban, mely a tó körül minden oldalról más miatt volt varázslatos, 2-3 óra alatt értünk vissza a kastélyhoz és a Beethoven emlékházhoz. Megéhezvén, a jegyiroda melletti büfében csillapítottuk étvágyunkat egy könnyű szendviccsel és limonádéval, de a belépőjegyünkkel akár 10% kedvezménnyel is ebédelhettünk volna a nem messze található Postakocsi Étteremben. Martonvásár kastélya és kertje méltán nevezhető ékszerdoboznak, az ember e pár óra alatt is feltöltődik, és új élményekkel gazdagodik a csodás helyen. A parkról készült térkép a bejáratnál pedig segít az eligazodásban, ha úgy döntünk, hogy felfedezzük a kastélyt és hatalmas parkját. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Mint arról már korábban írtam ebben a cikkemben , imádom a naplementéket, valahogy megnyugtatnak és elgondolkoztatnak, és a lemenő Nap fénye valahogy mindig segít rávilágítani az igazán fontos dolgokra, érzésekre, gondolatokra. Minden naplemente egyedi, különleges és megismételhetetlen, mint ahogy maga az élmény is. Balatonboglár A balatonboglári vitorlás és jacht kikötővel szomszédságban helyezkedik el a kemping terület, ahol tucatnyi lakóautó sorakozik és kínál egész nyári élményt a nyaralóknak. A kempinghez külön balatoni partszakasz tartozik, végén egy kis sziklákkal kirakott mólóval, amelynek végéből a kis vadkacsák társaságában valóban páratlan látványt nyújtott az északi parton lemenő nap. Balatonföldvár Elsőre kellemes ismerkedés a várossal a naplementét megtekinteni a partjáról. A hűsítő platánfák borította promenádon majd egy kis hídon és holtágon átsétálva, a kikötő mentén haladva a Kvassay sétány végén találtuk meg a Stég Bár t, ahonnan valóban csodálatos volt a Nap lemenő útját végigkövetni. A bár enyhén benyúlik a vízbe, ezért olyan érzésünk volt, mintha a tó belsejéből és nem a partról figyelnénk a természeti jelenséget. Egy hideg itallal a kezünkben és a kényelmes rattan bútorokra helyezett párnák között, szuper társaságban az élmény és a látvány valóban magával ragadó volt! Balatonakarattya Ezt a helyszínt teljesen véletlenül fedeztük fel, mondhatnánk romantikusan, hogy a Sors (reálisabban a GPS) hozott ide minket. Egy szűk félig betonozott, félig földút végén tárult elénk fantasztikus panoráma a Balatonról. Kétszer is megcsodálhattuk itt a tájat; egyszer a déli órákban, amikor a víz teljes napfényben ezernyi kék árnyalatban tükröződött, és rajta az apró fehér gyöngyszem vitorlások mélán ringatóztak a szélcsendben, majd este 7 körül a lemenő Nap sugarainak ölelésében. Ekkor a tavon megjelent az aranyhíd velünk szemben és fények játéka a háttérben bíbor-vörös-narancs színre festette az eget. Innen egyszerre látható a déli part egészen Siófokig, illetve az északi part Balatonfüredig és szemben, ha tiszta az idő, még a Tihanyi-apátság két tornya is. A Tripadvisor a Magaspart kilátót javasolja, de szerintem szebb a kilátás innen, fentebbről, a Rianás utca végén lévő dombtető ről. Kocsival és gyalogosan/kerékpárral is meg lehet közelíteni a helyet. Két pad várja megfáradt gazdáit, de pokrócot leterítve vagy a kerítésnek dőlve is látható a lényeg; a csodálatos Nap, ahogy lebukik a Tihanyi félsziget mögött. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Harmadik alkalommal van szerencsém felfedezni a katalán fővárost, de mindannyiszor elkápráztat és a legutóbbi esetben is elvarázsolt. Önmagukban a lakóházak is olyan díszítettséggel pompáznak az utcák két oldalán, olyan gyönyörű vizuális élményt nyújtanak, hogy már ezeket nézve is azt érzem, megérte ebbe a városba jönni egy kis kikapcsolódásra. Tartalomjegyzék Beutazás Szállás Látnivalók, főbb nevezetességek Étkezés Utazás előtti készületekhez hasznos tippeket, információkat itt tudsz olvasni ! Beutazás A Wizzair 2021. novemberi Black Friday akciója alatt sikerült 7.000 Ft-ért jegyet vásárolnom 2022. februári utazási dátumra. Persze ebben a jegyárban csak kis kézipoggyász szerepel, de egy rutinos utazónak ez nem okoz gondot. :) 2022. februárban spanyol szabályok szerint teljes oltottsággal rendelkező utasoknak még regisztrálni kellett (ez azóta megszűnt) és magunkkal vinni az EU COVID igazolásunkat, amely a 2. oltástól számítva 270 napig érvényes. A reptéren nem volt fennakadás, a kinyomtatott regisztrációs lap QR kódját olvasták be, ezután szabadon közlekedhettünk a város teljes területén. A repülőtérről a belvárosba helyi busszal is be lehet jutni (46-os busz, menetjegy 2.5 EUR), de mi a gyorsabb és közvetlen járatú reptéri transzfer buszt választottuk (Aerobus, menetjegy 5.9 EUR). Kb. 20 perc alatt a Placa de Catalunya-n voltunk, innen a szállásunkat egy kellemes 15 perces sétával tudtuk megközelíteni. Szállás A booking.com-on keresztül szeretek foglalni szállást, eddig nem volt probléma, a lefoglalt szobák és szolgáltatások 90%-ban olyanok voltak, mint ahogy a képeken és a leírásban ígérték. Ebben az esetben is nagyon jó helyen feküdt a szállodánk ( Hotel Best Auto Hogar ), közel a tengerparthoz és a La Rambla fő sétáló utcához és sok nevezetességhez, de maga a szoba sokkal kisebb, sötétebb és koszosabb is volt, mint a képek alapján vártam. Sajnos a szállásárak eléggé megemelkedtek a városban, de lehet, hogy érdemes kicsivel többet rászánni a hotelre is, hogy este a nagy séták után valóban egy kellemes és kényelmes, tiszta helyre térhessünk haza pihenni, aludni. Látnivalók, főbb nevezetességek Mi a négy nap alatt nagyon sok helyre eljutottunk, leginkább sétával, de párszor utaztunk metróval is. Utazásunk napján már délben megérkeztünk a városba, így egy könnyed ebéd után már a délutánt is a város felfedezésével tudtuk tölteni. Szerencsénkre gyönyörű időnk is volt aznap. Nézzük itt a főbb nevezetességeket, amelyeket egy hétvége alatt is végiglátogathatunk: 1. La Rambla, Placa Reial és a Mercat de la Boqueria piac A szállásunktól nem messze volt található a katalán Váci utca, azaz a La Rambla . Nyáron a zöldellő, 1851 óta itt álló (!) platánfák lombkoronáinak körbeölelésében még szebb látványt nyújthat, de így is nagyon hangulatos utca és most legalább a tömeg nem hömpölygött rajta. Egyik mellékutcáján lekanyarodva érhetjük el a Placa Reial -t, vagyis a Királyok terét, amelynek közepén egy szökőkút hív hűsölésre. Az árkádok a régmúlt nagyságát idézik, az épületek díszítettsége talán itt a leginkább szembetűnő. A La Rambla másik oldalán és kicsit feljebb sétálva találjuk meg a híres piacot, a Mercat de la Boqueria -t. Itt minden friss és színes, a tengeri herkenytűktől az egzotiku gyümölcsökön át a 125 eurós sonkáig minden ételt megvásárolhatunk. Sajátos, pezsgő hangulata van, amit nem érdemes kihagyni. Ha egy autentikus ebédet szeretnénk elfogyasztani, arra is kiváló lehetőséget ad a hely! (Vasárnap zárva!) 2. Palau Güell Eusebio Güell és Antonio Gaudi neve egyet jelent a katalán várossal. Előbbi volt az utóbbi mecénása, Gaudi pedig az épületet, Güell részére tervezte, hogy itt lakhasson. Kicsit szegényes a belső berendezése az egyes szobáknak, de a tetőtéren lévő "kis gombák és tölcséresfagyik", valamint az innen elénk táruló városi panoráma miatt megéri kifizetni a 12 eurós belépőt. 3. Sagrada Familia Második napunkon metróval utaztunk ki a Sagrada Familia csodálatos templomához, amelyenek építési munkálatait Gaudí irányította 1882-től kezdve szinte egész életén át, 1926-ig. Sírja is az épület kriptájában található. 2026-ra ígérik, hgy befejeződik e csodás építmény, mert ez valóban az. Az organikus, a neogótikus és a szecessziós építészet ötvözetének páratlan mesterműve, ahol nincs egy egyenes vonal, minden hajlított és mégis mesteri megoldású. A bazilika (2010-ben maga XVI. Benedek pápa avatta azzá) tele van szimbolikus elemekkel. 18 tornya lesz, ha egyszer elkészül, ebből a legmagasabb (170 m) jelképezi Jézus Krisztust, ezt követi a Máriát jelképező torony. Ezekhez adódik a 4 evangélista tornya, illetve a 12 apostolnak szentelt 1-1 torony. Az épületet belülről is látni kell! A színes rózsaablakai és a tűpontos csigalépcsői páratlan vizuális élményt nyújtanak szemeinknek, amelyet egész életünkben őrzünk majd, az biztos. A 26 eurós, online vásárolt belépőjegy ért cserébe, ha letöltjük a Sagrada Familia nevű appot, akkor ingyenes tájékoztató szövegeket hallgathatunk meg az épületben sétálva az egyes elemeiről, jellegzetességeiről. 4. Arc de Triompf és a Parc de la Ciutadella Kellemes félnapos program lehet bejárni a város legnagyobb parkját és a kikötői részt. A Parc de la Ciutadella park egyik végében található a Diadalív, vagyis az Arc de Triomf. Méretben olyan, mintha a párizsi Diadalív kistestvére lenne, de ugyanolyan díszes és erőt sugárzó, mint francia társa. A parkban hétvégén sok helyi lakos lazít, a fiatalok bandáznak, a bácsik már fagyit is árultak, a gyerekek pedig a szappanbuborékok után futkostak. A park legnagyobb látványossága a monumentális, Cascada Monumental szökőkút . Tetején aranyozott szárnyas oroszlánok és lovaskocsik, míg az aljánál már enyhén mohával borított, vizet köpő sárkányok szobrai vannak kiállítva. A lépcsőkön felsétálva szép látvány nyílik a teljes parkra. Nyáron a szökőkút melletti tóban csónakázni is lehet, most a madarak (sirályok, galambok és papagájok) vették birtokba a területet. 5. Kikötő és Kolumbusz szobra A parkot elhagyva a város kikötőjéhez érkezünk, ahol nagy luxus tengerjáró hajókat és jachtokat egyaránt láthatunk. A kikötői rész tele van különféle bárokkal, szórakozóhelyekkel, az esti fényben igazán hangulatos itt sétálni. A terület szélénél áll Kolumbusz Kristóf szobra egy magas oszlopon, aki, azt gondolnánk, hogy a tenger felé mutat ujjával. A valóságban azonban pont Spanyolország belső földterülete felé mutat. Mindenesetre szépen felügyeli a közlekedést maga körül. Régen lifttel fel lehetett menni az oszlop tetejére, ez most zárva volt a járványveszély miatt. 6. Güell Park, és a házak: Casa Batlló és a Casa Mila/La Pedrera A Güell Park kicsit kijjebb esik a várostól, de metróval és egy rövid sétával könnyen elérhetjük. 10 euró lett a belépő, korábban ingyenes volt, de a kert nagyon szépen gondozott, tisztántartott. Mint a Sagrada Família esetében, itt is telis-tele vannak a terek csavart és hullámos vonalvezetéssel, sehol egy egyenes. Színekben is gazdagon pompázik a park, nemcsak a virágok, hanem a padokat díszítő csempák is ezerféle színűek. Az embernek egyszerűen jó kedve lesz itt sétálva! Ajánlott felsétálni a park tetejére, hiszen innen ráláthatunk a tengerre és a városra egyaránt. Szánjunk rá 1,5-2 órát a hely bejárására, nem fogjuk megbánni! A városba visszafelé sétálva tekinthetjük meg Gaudí újabb két híres alkotását, a Casa Batlló (Passeig de Gràcia 43. alatt) és a Casa Mila vagy másik nevén, La Pedrera (Passeig de Gràcia 92. szám alatt) házakat. Mindkettő lakóház és egy-egy gazdag család bízta meg Gaudí-t az építésükkel. Utóbbi a világörökség része, és a szecessziós építészet csodálatos példája. Mindkét épület látogatható, de nagyon borsos jegyáraik vannak, ezért mi csak kívülről csodáltuk meg őket. 7. Mont jüic, Palacio Nacional, Castell de Mont jüic, Olimpia park Szintén fél napot érdemes rászánni a Mont jüic (azaz Zsidó-hegy) és látnivalóinak felfedezésére. A Placa Espanya tértől indultunk felfelé, hogy megnézhessük a Font Mágica zenélő-táncoló szökőkutat, de sajnos épp felújítás alatt volt, így ez az élmény most elmaradt. Könnyedén, akár mozgólépcsőkön utazva is feljuthatunk a hegy tetejére, ahol az 1929-es Világkiállításra épült Palacio Nacional fantasztikus épülete tárul elénk. Az épületben múzeum működik, ottjártunkkor épp Gaudí életművéről volt kiállítás. Lépcsőinél mindig van egy-egy utcazenész, aki kellemes dalokkal igazán romantikus hangulatot varázsol nekünk. Érdemes itt leülni a lépcsőkre és csak csodálni a hátunk mögött hagyott város látványát. Továbbsétálva több mesterséges kertet is meglátogathatunk, leghíresebb közülük talán a Kaktuszkert. A belépés ingyenes. A Zsidó-hegy legtetején magasodik a Castell de Mont jüic , amely fontos stratégiai bázisa volt a városnak, hiszen innen nemcsak a tenger, de a szárazföld is kiválóan belátható. A várba vasárnap 15 órától ingyenes a belépés, ezt kihasználva látogattuk meg a belső tereit. Maga a várnál magánál szerintem érdekesebb az innen elénk táruló panoráma mindkét irányba. A hegyről végül libegővel mentünk le, onnan pedig siklóval, ami szinte a szállásunk előtt állt meg. Étkezés A városban tényleg egymást követik a tapas bárok és éttermek. Aki szereti a tenger gyümölcseit, az jól fog lakni a városban, aki nem, mint én, annak már nehezebb a dolga, mert kevés az alternatíva. Két tapasbárt emelnék ki, amelyeket szívesen ajánlok ebédelésre: Tapa Tapa - Placa Catalunya sarkán, a Las Arenas tövében: Kis bisztró, de hangulatos és gyors kiszolgálással, tiszta asztalokkal és változatos ételkínálattal. Ciutat Comtal - Rambla de Catalunya 18 szám alatti épületben: Folyamatosan telt ház van, de megéri várni; kedves, gyors személyzet és finom ételek, autentikus belső dizájn. Barcelonába szerintem az év bármelyik hónapjában érdemes ellátogatni, mert mindig tartogat valamilyen látnivalót és hangulatos belvárosi utcái teljesen feltölthetnek minket, még akkor is, ha csak egy rövid, 3-4 napos városlátogatásra van lehetőségünk. Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)

Ciprusról az utazásunk előtt minden ismerősöm elmondta, hogy mennyire jó hely és milyen gyönyörű a tengerpartja, mennyi mindent lehet ott látni, felfedezni. Emiatt nagy reményekkel és talán nagy elvárásokkal vágtunk neki a férjemmel az egy hetes nyaralásunknak. Direkt október végén akartunk odautazni, amikor már az utószezon miatt kevesebb az ember (gondoltuk), de még a novemberi zárások előtt nyitva vannak az éttermek, üzletek. Az is motivált minket, hogy az őszi nyirkos és hideg időből 2,5 óra alatt egy 30 C fokos meleg tengerparti helyre érkezhessünk. Szállásunknak egy saját tengerparttal rendelkező 4 csillagos hotelt választottunk, és kivételesen félpanzióra (reggeli és vacsora) fizettünk be. Szóval, minden adott volt ahhoz, hogy ez legyen életünk egyik legjobb nyaralása és Ciprus az új kedvencünk. Hát, nem ez történt. Valamit vagy nagyon elrontottunk, vagy Ciprus változott meg, de nagyon. Már a reptérről a szállásunkig tartó buszúton (kb. 50 perc alatt) észrevettük, hogy Lárnaka nem egy cuki mediterrán városra hasonlít, hanem koszos, poros utcái vannak, itt-ott elhagyatott házakkal, bezárt üzletekkel és sok nem helybéli emberrel. A városba nem is jöttünk vissza nézelődni, bőven elég volt belőle az, amit akkor láttunk a buszról. Tartalomjegyzék Szállás Látnivalók Még több látnivaló Gasztro tipp Személyes vélemény Hasznos információkat az utazás előkészületeihez itt tudsz olvasni Ciprusról. Szállásunk A hotelünk szerencsére nagyon tipp-topp volt, így feledtette az előbbi buszút rossz emlékét. A szoba tágas és kényelmes volt, az étkezéseknél az ételek minősége kifogástalan, a személyzet pedig kedvesen és készségesen állt hozzá minden kérésünkhöz. Viszont a csodás tengerpart, amit annyira vártunk, sajnos elmaradt; látszott, hogy csak mesterségesen odahordták a homokot arra a szakaszra, ameddig a hotel határai tartottak. A szállással szemközti oldalon pedig egy szupermarketnél, egy szuvenírboltnál és egy autókölcsönzőnél több üzletet nem találtunk. Így az esti séták és nézelődés elmaradt (szerencse, hogy vacsorára előzetesen befizettünk). Látnivalók Az egész szigettel kapcsolatban az volt az érzésünk, miután napról napra fedeztük fel az úgynevezett híres látnivalóit, mintha egy kaszinóban feltettük volna a pénzünket a pirosra és folyton várnánk mikor esik arra a színre a golyó. Minden nap úgy indultunk neki, hogy ma hátha látunk olyat, ami megadja a wow élményt a hellyel kapcsolatban és mégiscsak azt tudjuk mondani, hogy érdemes Ciprusra jönni és eltölteni itt egy hetet. 1. Nicosia A világ egyetlen kettéosztott fővárosa. A törökök 1974-ben bevonultak az országba és 2 nap alatt (!) elfoglalták a sziget területének egyharmad részét, amelyet azóta is irányításuk alatt tartanak és mint Északi-Ciprusi Török Köztársaság működtetik (ezt az országot csak Törökország ismeri el a világon). A város török részére a Via Ledra út vezet, amely a mi budapesti Váci utcánknak feleltethető meg. Azzal a különbséggel, hogy az utcát is kettévágták és közepén felállítottak egy görög, illetve egy török határellenőrző pontot, ahol be kell mutatni az útlevelünket, ha át akarunk sétálni a másik országba. A török oldalon egy épp felújítás alatt álló mecsetet láttunk ( Selimiye Camii ), mint említésre méltó látványosság, illetve besétáltunk egy piacra. Az utcákat szegélyező bazársor csak halvány mása az isztambulinak, ha igazi török hangulatot és bazárokat akarunk látni, ne ide jöjjünk. A főváros görög lakta részén sincsen sok látnivaló, annak ellenére, hogy több helyen olvastam, mit érdemes megnézni. A Famagusta gate , ami 1567-es építése után maradt ránk, egy csodaszép építészeti emlék lenne, ha éppen nem lenne lezárva és elhagyatottan otthagyva. Más, megmaradt ókori romok között van olyan rész, amit épp próbálnak rendbe tenni, a többi pedig siralmas állapotában várja, hogy egyszer rákerüljön a sor. Az egész városban egy kb. 50 m-s szakasz volt a legjobb, egy utcában szebbnél szebb házacskák álltak, színes ajtókkal, ez a városrész tényleg szemet gyönyörködtető volt. Főváros lévén a távolsági buszok mindegyike közlekedik ide bizonyos időközönként, a jegy egységesen 4 euró egy útra. Lárnakából nekünk kb. 1 óra volt az út idáig. 2. Famagusta és Salamis Ha már a törököket említettem, egy másik érdekes látnivaló a török részen fekvő két város, Famagusta és Salamis. Mindkettő már török kézen van, minden következményével együtt. Az első városban meglátogattuk a Szent Miklós templomot, ami ma már nem is templom, hanem mecset, a neve is ez lett: Mustafa Lala pasa mecsete . Ugyanis a törökök fogták és átépítették mecsetté az épületet, miután behatoltak a városba. Megdöbbentő, hogyan tűnnek el értékek a Föld színéről... A várostól nem messze található a Szent Barnabás templom , magányosan a főút mentén. A szent a ciprusi ortodox egyház alapítója volt, ezért ez különleges látnivaló a ciprusiaknak, de amúgy pl. az isztambuli Ayia Sophia nyomába sem ér. A bizánci stílusú templom belseje érdekes látnivaló volt sok ikonnal a falon, de itt is éreztem azt a fajta elhanyagoltságot, amit minden más későbbi nevezetességnél. Salamis pedig az ókorban volt fontos kikötővárosa a szigetnek, de az arabok hódításának következményeként elnéptelenedett, és azóta sem költöztek vissza emberek a területre. Ide is, mint az előző helyre, egy helyi utazási iroda által szervezett busztúra keretében látogattunk el. Sajnos az ókori romokon kívül más semmi nem volt a környéken, bár ez a „városlátogatás” úgy volt meghirdetve, mintha a világ 8.csodáját jönnénk megnézni. Kicsit mindenhol ez volt az érzésem, a marketing szöveg nagyon jó, de a tartalom vajmi kevés és ezért annál nagyobb a csalódás… 3. Városha, a szellemváros és Maras Plaji tengerpart Az egész ciprusi tartózkodásunk legérdekesebb látnivalója ez a hely volt. A törökök 1974-es bevonulása elég véresre sikeredett, a katonák kíméletlenül megöltek sok görög civilt is. A város lakói, amikor tudomást szereztek a hirtelen beütő katonai akcióról és a vérengzésről, 1 óra alatt (!) hagyták el a teljes várost és az addigi életüket. Addig a hely olyan népszerű üdülőparadicsomként volt számon tartva a gazdagok és hírességek körében, mint napjainkban Nizza vagy Monaco. Az aranyhomokos tengerpartja most is nagyon szép, a víz tiszta, átlátszó és melegebb is, mint a déli parton. A területre eddig csak a török katonák és az ENSZ munkatársak léphettek be, pár éve nyitották meg a turisták előtt. El lehet képzelni, hogy ha 50 évig nem gondozzuk a kertben a füvet, nem végzünk karbantartást a házon se kívül, se belül, hogyan fog kinézni utána. A hely drámai apokaliptikus hangulatot árasztott magából, betört ablakok, elhagyatott, roskadozó házak, rozsdás kerítések, omladozó vakolatok mindenfelé. Megdöbbentő volt. 4. Aphrodité sziklája (Petra tou Romiou) A török részek után ideje volt megnézni a görög részen lévő látnivalókat, városokat is. Mivel Ciprust sokszor Aphrodité szülőhelyeként azonosítják, gondoltuk, hogy muszáj felkeresnünk ennek a helyét. Ide is a helyi utazási iroda egynapos buszos útjával jutottunk el. Igazából szerintem Szicília és Mallorca szigetén is vannak ugyanilyen sziklás természet alkotta kreációk, ez semmivel nem volt különb azoknál. Sőt, megkockáztatom, Portugália déli partjánál, Algarve-nél, szerintem sokkal szebb és izgalmasabb a sziklás táj. Ez a hely inkább a monda miatt lett felkapott, de a ciprusiak annyira nem foglalkoznak vele, hogy még egy baywatch fiú sincs a környéken, aki legalább figyelné, hogy az emberek ne essenek le a szikláról, vagy viharos időben ne ússzanak a mély tengerben, mert nekiverődhetnek a sziklának és annak sosincs jó vége. Mivel sziklás, köves a tengerpart, pálmafák sincsenek, ezért a déli napsütésben nem érdemes kilátogatni, mert 5 perc alatt leégünk és napszúrást kapunk. Mi szerencsénkre a naplementében látogattunk el ide, ami szép ragyogást és romantikus hangulatot kölcsönzött a tájnak. 5. Paphos Sajnos a városnak szinte csak a tengerparti részét láttuk, illetve a kikötőtől nem messze fekvő Dionüszosz házát . Limasszol városa közelében sajnos dugóba kerültünk és egy órát várakoztunk, mire tovább tudtunk haladni, ezért a hasznos időnk nagy része aznapra elveszett. Az emlékházban híres mozaikmaradványokat, illetve ókori romokat lehet megtekinteni (belépő 7 euró per fő), de sajnos a wow élmény ezúttal is elmaradt. 6. Ayia Napa és Nissi Beach Utolsó napunkon a repülőgépünk csak 21 órakor indult vissza Budapestre, ezért gondoltuk, kihasználjuk az időnket és elmegyünk busszal Ayia Napára, valamint a Nissi Beach-re pihenni. A helyi buszközlekedés meglepően jó a szigeten, és kb. fél óra alatt, 2.5 euró per fő jegyárért jutottunk el a szállásunk előtti buszmegállóból Ayia Napa központjába. Látszik, hogy az üdülőváros a sziget „Siófok”-ja, itt egymást érték az éttermek és üzletek, valamint a turisták száma is idekoncentrálódott. A sétálóutca végén található kikötőig sétáltunk, innen szép kilátás nyílt visszanézve a tengerparti szakaszra, illetve a nyílt tengerre. Egy másik helyi busszal kb. 15 perc alatt értünk Nissi Beach -re, ami a sziget legfelkapottabb tengerparti szakasza; egymást érik a 4-5 csillagos szállodák, kávézók, éttermek. A partok szabadon látogathatók azoknak is, akik nem az ottani hotelekben szállnak meg, így bátran vettük az irányt a part felé. Odaérve azonban tátva maradt a szánk, és nem a part szépségétől, hanem attól a rengeteg embertől, akik nyomorogva a tengerparton próbálták élvezni a késő nyári napfényt. Olyan hangzavar volt és annyira elvette a hangulatát az egésznek a tömeg, hogy 1 óránál tovább nem is maradtunk ott. El sem tudom képzelni, mennyi ember lehet ezen a részen nyáron, ha még 1 héttel a szezonzárás előtt is ekkora volt a tömeg. Mindenesetre a víz átlátszósága és tisztasága tényleg sokkal szebb volt, mint a mi szállásunknál, illetve itt valódi fehérhomokos part fogadott minket, de a hotelünknél megtapasztalt csendes, nyugodt légkört ekkor kezdtük el igazán értékelni. Látnivalók, amik kimaradtak Sok helyre lehetett volna még eljutni a szigeten belül. Portaras és környékén lévő tengerpartokról olvastam, hogy nagyon szépek, illetve egy ismerősöm elmondása szerint a szigetnek ebben a dél-nyugati csücskében lehet teknőskeltetésnek is szemtanúja lenni és teknősökkel úszni. Nem is értem, miért nem ide szervez az utazási iroda egész napos programot? Állítólag még gyönyörű a sziget másik, keleti oldalán található Akamas Nemzeti erdőpark. Ide sem volt a helyi utazási iroda kínálatában programlehetőség. Utólag néztük meg, hogy autóval a bejáratig lehet megközelíteni, utána 8-10 km-es gyalogtúrával lehet a helyet felfedezni. Mivel nagyon messze szálltunk meg innen, úgy éreztük, egy nap alatt nem tudnánk megjárni oda-vissza a helyet bérelt autóval sem (a ciprusiak a másik oldalon vezetnek, ez is visszatartó erő volt számunkra). A parktól visszafelé, illetve Páfosztól kényelmes 30 perces autóútra található a felborult Edro III hajó , amely 2011-ben futott zátonyra. Mivel sokba kerülne kivontatni, inkább otthagyták az enyészetnek a ciprusiak a tengerparton és ma már tényleg vonzza a turistákat egyfajta nevezetességként. Gasztro tipp Ciprusi nyaralásunk alatt a legjobb az étkezések voltak. A konyhájuk nagyon hasonlít a görögére, friss saláták, zöldségek, gyümölcsök szinte mindig elérhetőek. Ezen felül kvázi hagyományos nemzeti ételüknek számít a mezze (3.kép), amelynek van húsos, halas és vegetáriánus változata is. Sokféle mártogatós szósz meleg pitával, amihez hozzájöhet a grillezett csirke, sertés vagy birka vagy valamilyen tengeri gyümölcs. A padlizsánkrémet is nagyon szeretik, akár olyan ételkollekcióként tálalva mint a 1. képen; meleg pitára kenve és sok salátával díszítve. A 2. képen a személyes kedvencem, a moussaka . Ez a főétel a török konyhában is megtalálható, lényege, hogy padlizsánt, illetve különféle zöldségeket és darált húst tartalmaz az étel, amelyet besamel mártással, sajttal megszórva a tetejét agyagedényben kisütnek. E főbb ételeken kívül még számos finom étel várja a kíváncsiakat, kóstoljunk meg minél többfélét belőlük, ebben nem fogunk csalódni! Szubjektív vélemény, összefoglalás Az egy hetes itt tartózkodás végére az az érzésem alakult ki, mintha mindenki ki akarna hasítani egy darabot a szigetből, de törődni vele, gondozni őt, már senki nem akarja. A törökök elfoglalták a sziget egyharmadát, de nem fejlesztenek semmit azokon a területeken, ahol ők élnek. Egyes részek szó szerint az enyészetté válnak lassan az évtizedek során. A briteknek két katonai támaszpontot is kiharaptak Ciprus déli partszakaszából, és mindkettő földterületet szögesdrótokkal körbekerítve védik. Látványos fejlesztések részükről sem történnek. És ugye itt vannak a görög származású lakosok az ország déli és középső részén, akik ráérősen teszik a dolgukat, de egy ujjnyival sem többet. A sziget belseje száraz és kopár, elhanyagolt földek vannak mindenfelé. Lehet a covid időszak nagyon megviselte őket, hiszen a sziget 80%-ban mégiscsak a turizmusból élt addig. Illetve az orosz oligarchák házvásárlásai és gazdag nyaralásaik teljesen leálltak (valószínű, hogy az ukrán-orosz háború miatt) és őket felváltották a svéd, finn, angol és német családok, illetve legénybúcsús csapatok. A turizmus visszaépülésének pedig a háborús helyzetek biztosan nem kedveznek… Mallorca, Szicília szigete a tapasztalataim szerint ezerszer jobban gondozott, szebb, zöldebb és rendezettebb a belső részein is, ráadásul a tengerpartjaik is sokkal szebbek, mint Ciprusnak.

Látnivalók, nevezetességek saját fotókkal, személyes élménybeszámoló keretében. A holland fővárost sokszor Észak Velencéje névvel illetik, hiszen több mint 1800 híd köti össze kanyargós utcáit. A holland emberek rendkívül kedvesek és segítőkészek, illetve nagyon jól beszélnek angolul; nem lehet gondunk, ha segítséget kérünk tőlük, hogyan jutunk el egy-egy nevezetességig. 4 napos városlátogatásom alatt részt vettem egy egyórás hajó úton, a kanálisok között a kapitány sok érdekességet mesélt a városról, ezek közül szerintem ezek a legérdekesebbek. Ha esetleg borultabb az idő, vagy hűvös lenne, mindenképpen fizessük be magunkat erre a programra, garantáltan nem bánjuk meg és még fázni sem fogunk a télen fűtött járműben! Tartalomjegyzék: Érdekességek Amszterdamról Látnivalók Amszterdamban Múzeumnegyed Kirándulás Haarlem városába Utazás és szállás Érdekességek Amszterdamról a város nevének jelentése: gát az Amstel folyó partján (Amstelredamme-ből származik) 1275-ben halászok alapították a várost, mára Európa legnagyobb kikötője van itt a hollandoknál nincsen függöny a nappaliban, mert az asszonyok így jelezték férjeiknek, hogy nincs takargatnivalójuk (vagyis nincs szeretőjük), amíg ők a tengereken, óceánokon hajóztak azért olyan keskenyek az épületek, mert minél nagyobb volt a homlokzat szélessége, annál több adót kellett a lakónak fizetnie, és hát, nyilván senki nem akart túl sokat fizetni Amszterdamban több bicikli van, mint amennyi lakos, és sok bicikli az Amstel folyóban nyugszik már békében Amszterdam szerintem önmagában is érdekes, ha nagyon kevés időnk van a város felfedezésére, az is élmény, ha csak az utcái között sétálunk. Persze a múzeumok és látnivalók úgyis előbb-utóbb szembejönnek velünk. Érdemes a központi pályaudvartól indulni, és a fő utcán haladni a belváros, illetve a Dam tér felé. Látnivalók Amszterdamban Legelőször, bal oldalt, a város védőszentjének, Szent Miklósnak a templomát pillanthatjuk meg. Ottjártamkor éppen mise volt, így jutottam be ingyen, de természetesen csak a leghátsó sorból volt esélyem körbenézni. Bár így is lenyűgözött a gótikus templom szépsége. A fő utcán haladva, jobb oldalt a Szex múzeumot fedezhetjük fel. Kíváncsiságból vettem egy belépőjegyet és körbejártam a 3 emeletnyi kiállítást. A tárlat bemutatja a különböző kultúrák hogyan viszonyulnak az erotikához, a szexhez és ezek ábrázolásához. Meglepő, hogy milyen sok rajz, festmény, illetve dísztárgy maradt fenn az utókornak e téma kapcsán. A főtéren, vagyis a Dam téren található a Koninklijk Paleis ( Királyi palota ), a Madame Tussauds épülete és kicsit jobbra kanyarodva a De Niuwe Kerk (Új templom). Utóbbiba szerettem volna bemenni, körbesétálni, de a 20 eurós belépőjegy árát egy templom megtekintéséért pofátlanul drágának tartom, így azzal a lendülettel ki is jöttem az épületből. A főtértől kb. 10 perces sétával nyugati irányban elérhetjük az Anna Frank emlékszobrot és emlékházat . A zsidó kislány története biztosan sokaknak ismerős, ebben a házban rejtőzködött szüleivel a II. világháború évei alatt, de sajnos 1944 augusztusában elárulták őket, így elhurcolták őket és Anna végül koncentrációs táborban halt meg fél évvel később. Később megtalált, majd könyvként kiadott naplója az ő szemén át mutatja be a háború borzalmait. Ha lelkileg felkészültünk a múzeum meglátogatására, akkor érdemes előre jegyet venni, mert akkora az érdeklődés, hogy akár hetekkel előtte elfogyhatnak. Én a helyszínen szerettem volna váltani a 14 eurós jegyet (2023-ban már 16 eurós), de a teljes hétvégére betelt minden idősáv, így lemaradtam a múzeumról. Ha már itt voltam, betértem a közeli palacsintázó helyre ( Pancakes Amsterdam ), ahol isteni palacsinta fánkokat ebédelhettem csoki öntettel. Igazából a gofri és a palacsintatészta keveréke ez, amely inkább édesen finom szerintem, de láttam olyan vendégeket, akik sajttal fogyasztották. Apropó, sajt : Hollandia híres finom sajttermékeiről, érdemes vásárolni a helyi szupermarketekben, nagyon sokféle ízesítéssel árulják őket, én például mézes-mustáros és mediterrán fűszerezésű sajtot is vettem szuvenírként – nem drágábban, mint itthon 20 dkg trappistát. A leghíresebb múzeumok felé haladva, útba ejthetjük a Bloemen markt -ot, amely a világ egyetlen úszó virágpiaca és már 1862 óta működik. 3 euróért már 10 darab tulipánhagymát vehetünk, akár ajándékba valamely szerettünknek. Hazaérkezésem után, másnap elültettem a hagymákat, bízva abban, hogy tavasszal különféle gyönyörű színben pompáznak majd a lakásban. Természetesen a piacon egzotikus növények (pl. orchidea) és más szuvenírek, mint hűtőmágnesek, ajándéktárgyak is megvásárolhatóak. A piac egyik oldalán van egy hangulatos kávézó-bisztró , amit könnyed ebédre javaslok felkeresni. Forró csoki, háromszög szendvics, holland palacsinta is kapható. Múzeumnegyed A Vondelpark közelében található több múzeum is, én ezek közül a Gyémánt és a Rijks múzeumot kerestem fel, a Van Gogh múzeumba sajnos elfogytak a jegyek. Mivel Hollandia híres a gyémántkereskedelméről, ezért nem meglepő, hogy Diamant museum is segít megérteni a gyémánt, és kereskedelmének történetét. Láthatunk királyi koronaékszereket, vagy éppen gyémántból készült teniszütőt és koponyát is. A teniszütő, avagy Golden Racket 1 millió USD-t ér és 142 gyémánt található rajta. Amelie Mauresmo teniszcsillag büszke tulajdonosa ennek, aki adott a tenisztornán 5 éven belül 3x is nyerni tudott. A koponyát még ennél is több, összesen 8601 gyémánt díszíti. Damien Hirst művének a For the love of God nevet adta. A tárlat végén a boltban, akár vásárolhatunk is magunknak valamilyen ékszert, már ha van rá elegendő fedezetünk. A park bejáratával szemben található talán a leghíresebb múzeuma Amszterdamnak, a Rijsk Múzeum . E hatalmas épületben 3 emeleten keresztül sétálhatunk órákat és csodálhatjuk meg a több ezer kiállított tárgyat, amely mind kapcsolódik valamilyen módon a holland kultúrához. Nemcsak a leghíresebb holland festők, mint Van Gogh, Vermeer vagy Rembrandt festményeit csodálhatjuk meg, de Delft kékszínű porcelánjait és a múzeumi könyvtárat is. Az emeletek a különböző századokat ölelik át, és ha nem vigyázunk, akár egy teljes napot is eltölthetünk itt. Csak online előre foglalással lehet belépőjegyet venni, de jó tanács, hogy legalább 2-3 órát hagyjunk a múzeum megtekintésére (az épület 17.00-kor zár, ezért az utolsó, 15.30-as felkínált időpont foglalása nem szerencsés, mert alig másfél óránk van a megtekintésre). A Van Gogh múzeum természetesen nevéből is adódóan Vincent Van Gogh festő alkotásaira koncentrál. Ide is csak online foglalással tudunk belépőjegyet vásárolni. Kirándulás Haarlem városába Amszterdamtól vonattal az óceánpart felé kb. 20 percre található Haarlem, ami nem tévesztendő össze a New York-i Harlem-mel. Már 1245-ben megkapta városi jogait II. Vilmos holland gróftól és hamar a tulipántermesztés fellegvára lett, köszönhetően kedvező földrajzi adottságainak. Később a textilipar és a holland festészet központja lett, de mára Amszterdam mellett elvesztette e privilégiumait. Viszont talán pont ennek köszönhető, hogy megőrizte báját és az óvárosa még ma is olyan, mintha visszarepültünk volna a történelemben. Látnivalói közül leghíresebb és talán legszebb a Szent Bávó-székesegyház (Sint Baafskerk), amely elképesztő, hogy micsoda nyugalmat áraszt magából. Orgonája egyike a legszebbek közül, amelyeket eddigi életemben láthattam, és mint kiderült némi utánaolvasás nyomán, még Mendelssohn és Mozart is játszott rajta! Talán e fantasztikus művészek szelleme lengi körbe a helyet és kölcsönöz neki egy nem e világi titokzatosságot. A 3 eurós belépőjegy abszolút megéri az élményt! A főtéren a templommal szemben áll a városháza, aminek a kertje szabadon látogatható. Innen továbbsétálva nem hittem el, de ebben a kis városban is működik piroslámpás „negyed” . Konkrétan arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház ablakaiban piros lámpák világítanak fényes nappal, majd elhaladva az épület előtt, megláttam a hölgyeket az ablakban várakozva 1-1 újabb kuncsaft után. Szóval Hollandiában úgy látszik, ez nem csak Amszterdam privilégiuma, hanem országos jelenség. A Spaarne folyó jobb oldalán helyezkedik el a De Adriaan malom , amely már 1779 óta a város egyik jelképe. Még ma is látogatható belépődíjért cserében, de szerintem kívülről bőven elég megnézni. Városi sétámat egy nagyon hangulatos kávézóban, a Chco Chololate Company-ban zártam forró csokit kortyolgatva. Utazás és szállás A szállások nagyon megdrágultak, ezért szerintem olcsóbb, ha a reptérhez közeli szállodában szállunk meg, sokak kínálnak ingyenes transzfer busz járatot a repülőtér és a hotel között. Emiatt jobban megéri, ha a buszt igénybe véve visszamegyünk a reptérre és onnan vonattal kb. 15 perc alatt Amszterdam belvárosába érünk, 10 euró a retúr vonatjegy. Gyorsabb és olcsóbb is, mint a helyi BKV-val zötykölődni és többször átszállni, és így jegyet érvényesíteni. További élménybeszámolókért és a holland utazáshoz hasznos utazási tippekért , információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)