Bázel (Basel) egy kis ékszerdoboz a francia-német-svájci határon, nem hiába nevezik Svájc kulturális fővárosának. Érdekesség, hogy a ma élő teniszlegenda, Roger Federer (1981-), illetve Leonhard Euler (1707-1783), a matematika tudomány egyik legjelentősebb alakjának (Euler-tétel, tökéletes szám megalkotása) szülővárosa is egyben. Ha az ember szeretne néhány napra időutazást tenni, egyrészt a múltba és andalogni egy szinte középkori városka hol emelkedő, hol kanyargós utcáin, másrészt a jövőbe és megnézni, hova lehetne Budapestnek még fejlődnie, akkor a svájci városka az egyik legjobb választás.
Tartalomjegyzék
Beutazás Svájcba
A Bázel–Mulhouse–Freiburg-EuroAirport repülőtér, ahova érkezünk, közigazgatásilag még Franciaországhoz tartozik, de a transzfer busszal kb. 20 perc alatt a svájci város központjában találjuk magunkat. Svájc a világ egyik legdrágább országa, így alaposan felkészültem indulás előtt, hogyan lehetne ezt a városlátogatást anyagilag a legjobban kihozni. Így akadtam rá az interneten, egy fórumon, olyan tippre, hogy ha bemutatjuk a buszsofőrnek a szállásunk visszaigazolását, akkor ingyenesen utazhatunk oda és visszafelé is a transzfer busszal. És valóban működött, a sofőr bólogatott, hogy szálljunk fel a jártra nyugodtan, majd nagy mosoly kíséretében még azt is hozzátette, hogy köszöni, hogy ellátogatunk az országába, és érezzük jól magunkat. Micsoda fogadtatás, ez a kedves gesztus, ez a félmondat teljesen megalapozza pozitív hozzáállásunkat a városhoz. Néha ennyi is elég a boldogsághoz – főleg, ha az ember turista egy idegen országban. :)
Már az odafelé vezető úton is takaros, tiszta, rendezett házakat látunk minden utcában, virágokkal színesített erkélyeket és kerteket, szemét sehol sem zavarja meg a látképet. A szállásunk felé gyalogolva a szembejövő embereknek kedvesen mosolyra húzódik a szája, amint meglátnak minket, turistákat. Nem vagyunk sokan, az utcán inkább helyi embereket látunk kényelmesen sétálni, illetve rollerezni vagy biciklizni – természetesen a legtöbb helyen külön sávban, és nem az autóúton vagy abból elvéve. Átgondolt a közösségi közlekedés is, mindenhova percek alatt eljuthatunk. Ki is használjuk a helyi BKV adta gyorsaságot, fizetnünk megint csak nem szükséges. A szállásunk recepciósa kiállít egy kártyát érkezésünkkor, amelyet bemutatva az ellenőrnek, tudatjuk, hogy van szállásfoglalásunk, ez feljogosít minket az ingyenes közlekedésre. A városi kártyánk nemcsak erre jó, hanem a különböző múzeumokban is kapunk kedvezményeket, pl. második napunkon a Zene múzeumába fél áron, azaz kettőnknek 10 CHF-ért jutunk be.
Mivel a város történelmi része gyalogosan is könnyen megtekinthető, ezért 2 nap elég arra, hogy kényelmesen felfedezzük a várost és nevezetességeit, némelyiket belülről is meglátogatva.
Szubjektív top 10 látnivaló Bázelben 48 óra alatt:
1. Spalen Tor
A szállásunk épülete a Spalen Tor szinte közvetlen szomszédságában volt, így a szobánk elfoglalása és egy rövid pihenés után sétánkat ebbe az irányba kezdtük el. A kapu közelében hangulatos, romantikus házacskák találhatóak, amelyeken keresztül sétálva eljuthatunk az óvárosba.
2. Rathaus, városháza
Kétségkívül az óváros egyik legnagyobb látványossága a városháza. Nem mindennapi látvány, az biztos. Vöröstégla színével amúgy is feltűnést kelt már messziről, de az épület falára festett képek, feliratok, és az aranybevonatú díszek, mind-mind páratlanná teszik az épületet. A belső udvarban helyezkedik el Lucius Munatius Plancus szobra, aki Bázel alapítója volt a római korban. Kívülről az árkádos főépület 504-1521 között, késő burgundi gótikus stílusban épült, míg a torony mellette csak a XIX. században épült hozzá. A belső udvar ingyenesen látogatható, fotózható.
3. Münster Basler
Tovább sétálva a tekervényes utcákon, a domb tetején áll Bázel másik jelképe a vörös homokkőből épült Münster katedrális. Lenyűgöző méretei és gótikus szépsége, az épület külső és belső részén is megmutatkozik. 1356-ban földrengés porig rombolta az akkor még román stílusban épült templomot, újjáépítésekor kapta a gótikus jellegét. A katedrális ingyenesen látogatható, sőt, a földalatti katakombák rész is, ahol rajzokkal jól illusztrálják, az évszázadok alatt, hogyan változott, alakult az épület külső és belső megjelenése. Itt található a holland Erasmus sírja is.
4. Rajna folyó csónakon
A Münster katedrális helyén évszázadokkal ezelőtt római erődítmény volt. Nem csoda, hiszen innen remekül belátni a Rajna folyót és az azon érkező hajókat, csónakokat. Sebes a sodrása a folyónak, így napjainkban a svájciak sokszor közösen úsznak a folyóban, ruházatukat egy vízhatlan zsákba csomagolva viszik magukkal. Ottjártunkkor épp vízi mentők gyakorlatoztak a vízben, egy felfújt gumibabát kellett utolérniük és bizonyos időkorláton belül a partra kihozniuk. Mi csónakkal keltünk át az óvárosi oldalról az újvárosi részre. A sebes sodrás miatt a csónakokat speciális kötéllel rögzítik egy drótkötélhez, így azon csúszva van lehetősége a járműnek átérve a túlpartra. A jegy 2,5 CHF egy útra fejenként.
5. Új városnegyed
Csónakkal átérve a túlpartra csodás kilátás tárult elénk; nemcsak a Münster katedrálist láttuk magasodni a domboldalon, hanem az óváros jellegzetes színes házait is és a tekervényes utcákat. Az új városrész part menti szakaszán még felfedezhetők régi, középkori házacskák, de a szárazföld belseje felé sétálva egyre inkább látunk modern lakóházakat, bevásárlóközpontot és üzleteket. Persze itt is megbújik egy-egy nevezetesség, illetve templom, illetve itt található a Novartis és a Roche gyógyszergyártó cégek központja is modern épületek formájában.
6. Sajt fondü
A kellemes séta után estebédnek gondoltuk, kipróbáljuk a híres svájci sajt fondüt. Találomra tértünk be az utunkba „sodródott” étterembe, a Walliser Kanne, amely később kiderült, hogy a város legjobb ilyen eledelét kínálja. Egyetlen negatív élményünk a 2 napos városlátogatásunk alatt itt ért minket, a pincérnő erősködött, hogy fejenként számolják fel a sajt fondüt, vagyis nem kérhetünk egy kis kondért kettőnknek. Elszomorodva a hír hallatán, de magyar leleményességgel, kinéztünk egy salátatálat is magunknak, hogy majd így osztjuk meg egymás között a kétféle ételt. A rendelést már egy másik pincér vette fel, aki felvilágosított minket, hogy szó sincs ilyesmiről, nyugodtan kihoznak egy kis kondér sajt fondüt és hozzá két mártogatós pálcát, illetve 2 személyre megfelelő mennyiségű kenyérdarabkákat. A fondü és a saláta bőven elégnek bizonyult kettőnknek, hogy a sétától elfáradva újra erőre kapjunk.
7. Historisches Museum
Másnap múzeumokba látogattunk, elsőként Bázel és Svájc történelmét bemutató múzeumot kerestük fel, ami egy nagy főtér szomszédságában állt. a téren bazárvásár volt épp, így ha akartuk volna, pár CHF-ért hozzájuthattunk volna mindenféle régi csecse-becséhez. A múzeum egyik különlegessége, hogy kívülről templomnak néz ki, de belül múzeumként van berendezve. érdemes tudni, hogy ha az utolsó órában jövünk látogatóba, akkor ingyenes a belepés, illetve kombinálni is lehet a belépőjegyet a Musik Museum meglátogatásával, ebben az esetben kedvezményesen lehet a jegyet megvenni.
8. Musik Museum
Ez a múzeum a domboldalon fekszik, a Leonhardskirche szomszédságában. Két emeletén a termekben szerintem a világ összes hangszer típusa itt megtalálható. Önműködő illetve fordított színezetű billentyűkkel kialakított zongora, hárfa és gitár keveréke, óriás méretű szaxofonok és a ráadás: minden teremben egy gomb megnyomásával megszólaltathatók a kiállított hangszerek.
9. St Alban Tor
A város másik végében, kissé messzebb az óvárostól helyezkedik el a város másik kapuja, a St. Alban Tor, amely 1400 táján épült. Masszív fa ajtajai sikeresen védték anno a várost a fenyegetésektől. Sajnos nem lehet felmenni a tetejére, így igazából mondhatnánk, hogy minek jöttünk ide, de az egész negyed nagyon elegáns, teljesen más arcát mutatja a város itt, mint a belvárosi részében. Innen pár perc sétára található amúgy a Papiermühle, vagyis a Papír Malom/Múzeum, ahol a múzeum dolgozója kérésünkre végig vezet minket a papír készítésének különböző fázisain.
10. Paulus Kulturkirche (St. Paul templom)
Némileg kakukktojás, de semmi esetre sem érdemes kihagyni. Csakúgy, mint a St Alban Tor, ez a templom is kiesik az óvárosból, és jelenleg felújítás miatt zárva van, ezért a belső tere nem látogatható, de szerintem kívülről is annyira érdekes és különleges díszítésű, hogy gazdagabb lesz az ember az épület külső falának megtekintésével is.
Ez a 48 óra is elég volt arra, hogy beleszeressek ebbe a kis ékszerdoboz-városba, és elhatározzam; jó lenne meglátogatni a többi svájci várost is egyszer!
Hasznos információkért az utazás előtti tájékozódáshoz kattints erre az oldalra!