• Szabó Petronella

Ausztrália - 25 évet vártam Rád, de megérte


2020. október második hetében a Facebook szokásához híven emlékeztetett arra, mi történt velem az elmúlt években. Köztük volt az az emlék is, hogy 2 évvel ezelőtt egy majd’ 24 órás út után érkeztem meg Sydney-be. A fotó, amit a Facebook mutatott, már az ottani repülőtéren készült. Most 2 év távlatából, amikor ránéztem, teljesen megrohantak az emlékek, így nem volt mit tenni, papírra vetettem őket.


Üdvözöljük Sydney Nemzetközi repülőtéren!

Egy álom valóra válik

25 évet vártam arra, hogy eljussak Ausztráliába. 7 éves koromban az általános iskolai barátnőmmel azt terveztük, hogy koalákat fogunk megmenteni és gondozni „ott kint,” hiszen már akkor nagyon minimális területre szűkült az életterük. Nem tudom, honnan jött ez a gondolat, egyszer csak ott volt bennem, bennünk. Rajzoltunk, tervezgettünk, hogy mikor, hogyan megyünk, bár akkor még azt sem tudtuk, mi az, hogy A380-as géppel repülni. Az évek alatt aztán a barátság megkopott és vele együtt a lelkesedés is. Állatvédő helyett marketinges lettem és az álom, hogy eljutok valaha Ausztráliába egyre távolibbnak tűnt. Mígnem egy szép napon, elkezdtem dolgozni a világ legjobb légitársaságánál. Innentől kezdve nem volt megállás, tudtam, hogy eljött az idő – ha szeretném megvalósítani az álmom, akkor arra most van itt a lehetőség. Ráadásul a Sors mennyire segítőkész volt; egy kedves főiskolai barátnőm kiköltözött Sydney-be a párjával, így náluk tudtam aludni pár napig, ami anyagilag óriási segítséget jelentett számomra, hiszen a kinti költségek és szállások kb. 2,5-szerese a magyar áraknak. A sok tervezés, utánaolvasás, számolgatás eredményeként 2018 őszén Qatar Airways A380-as kétszintes szuper repülőgépével 517. utasként szerencsésen kijutottam az ötödik kontinensre.


Harbour bridge és háttérben a Sydney Operaház

Utazás a világ végére

A hosszú út ellenére kellemes érzés kerített hatalmába, amikor leszálltam a repülőgépről. A fáradtságot teljesen elnyomta az izgatottság és az adrenalin: - Úristen, itt vagyok 15.000 km-re az otthonomtól szó szerint az óceán közepén fekvő szárazföldön, itt vagyok Sydney-ben, ahova 25 éve szeretnék eljutni! Ezért mondom mindig mindenkinek, hogy ha elég erősen hiszünk valamiben (és persze teszünk is érte), akkor a Sors/Univerzum/Isten vagy nevezzük bárhogy, a segítségünkre siet és előbb-utóbb segít elérni a célunkat. Nekem, ennek az álmomnak a valóra válása a bizonyíték arra, hogy bármit elérhetünk, és soha nem szabad feladnunk látszólag lehetetlennek tűnő, őrült ötleteinket, terveinket. Én hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje, pont akkor, amikor meg kell történnie.


Soha ne add fel az álmaidat!

Sydney

Sydney csodálatos város. Igazából, aki járt már Angliában vagy Amerikában, annak akár ismerősnek is tűnhet, az angolszász hatás nagyon markánsan érvényesül a város építészetében és kulturális közegében. Az utcák házai egymást felváltva 50 emeletes felhőkarcolók és igazi angol pub házak, amik előtt a helyiek isszák a sörüket már délután 5-kor, ahogy vége a munkaidőnek. Csak úgy, mint a britek, az ausztrálok is kedvesek, segítőkészek és végtelenül udvariasak. Bennük azonban megvan az élethez való jókedv is, gondolom ez a sok napsütésnek és az óceán közelségének köszönhető. Talán kicsit annak is, hogy itt van a világon a legtöbb különböző népcsoportú ember egy helyen. A Sydney történelmét bemutató interaktív kiállításon olvastam, hogy 124 féle (!) nemzetiség lakik itt. (Aztán később Melbourne-ben, hogy 1788 óta 9 (!) millió ember vándorolt be a kontinensre.) Elképesztő! És ami még csodálatosabb, hogy a városlakók békében élnek egymás mellett. Talán ez a békesség és a „no worries” vagyis ne aggódj mentalitás miatt éreztem úgy többször is a látogatásom alatt, mintha egy utópisztikus jövőbeli világba csöppentem volna. Itt is vannak hajléktalanok az utcán sajnos, de a levegő toleranciával és békességgel van átitatva. Nincs gyűlölködés, másra mutogatás, csak elfogadás és megbecsültség. Az utcák hihetetlenül tiszták, szemetet szinte sehol nem láttam, ellenben olyan rendezettek voltak a parkok és a lakóházak kertjei, hogy az tényleg szemet gyönyörködtető. Szerencsémre leginkább napos idő volt az 5 napos látogatásom alatt, így gyalogosan is sokfelé eljutottam.

Operaház

Első utam naná, hogy az Operaházhoz vezetett, amely közelről még szürreálisabb alakot mutat magáról, mint távolról. Viszont vakítóan hófehér, ez a kis kagylóhéj hatású csempéknek köszönhető. A belsejében tett tárlatvezetéskor elmesélték, hogyan épült fel a világ 8. csodájaként emlegetett épület, kiderült, hogy nemcsak koncerteket, de kisebb színházi előadásokat is tartanak egy-egy termében. Az épület előtti téren már javában folytak a munkálatok a másnapi eseményre, ugyanis akkora szerencsém volt, hogy Harry herceg és felesége, Meghan pont akkor állomásoztak Sydney-ben ausztrál körútjuk során, amikor én is itt voltam. :) A következő nap sajnos csak a lesötétített páncélautójukat láttam, ahogy szirénázva elhúztak a busz mellett, amellyel az állatkert felé utaztam.



Kikötői sétány a Sydney Operházhoz




Bondi beach

Viszont aznap délután a híres ausztrál strandra, a Bondi beach-re látogattam el. Annyira vicces volt látni, hogy pont egy csapat középiskolás futott a tengerparton - így azért én is szívesebben futottam volna az iskolai köröket! Maga az óceánpart fantasztikus látványt nyújtott, annyira fenséges volt a hatalmas hullámaival, és a kék különböző árnyalataival, kedvem lett volna az egész világot magamhoz ölelni! Azért elég szeszélyes is volt az idő, egy pillanat alatt befelhősödött, és így még drámaibb külcsínt kölcsönzött a helynek. A part felső szakaszán, a művészet is szerepet kapott, művészi graffitik formájában. Ott jártamkor egy másik művészeti kiállítást is megrendeztek a part sziklás részein. Nem is annyira a kiállított tárgyak, hanem maga a koncepció tetszett meg, mennyire kreatív ötlet a sziklák közé installációkat helyezni és így hívni fel a figyelmet a művészetre és a környezetvédelemre!




Sydney állatkert

Másnap már nagyon vártam, hogy ide bejussak, hiszen itt láthattam igazán közelről koalát, a kedvenc állatomat. Sajnos kiderült, hogy a törvény értelmében tilos a koalákat megsimogatni, így csak békés szendergésüket figyelhettem hosszú percekig. A koalák amúgy a nap 20-21 óráját alvással töltik, így tudják megemészteni az eukalipsztusz leveleket. Maga az állatkert egyszerűen elképesztő élmény, annyi féle különleges madárhangot még nem hallottam, és színes tollazatú madarat nem láttam, mint ott. De ez még semmi, láthattam cuki kis lamentát úszni az akváriumában, pingvineket totyogni, illetve kengurukat ugrálni egy karnyújtásnyira tőlem. Az egész állatkerti látogatásra szerintem utazással együtt egy teljes napot lehet szánni, annyira nagy területen fekszik és annyira sok a látnivalója van. Nekem sajnos nem fért bele egy teljes nap, de így is csodálatos élményekkel gazdagodtam. Az állatkertnek amúgy két bejárata van, egy „fent” és egy „lent”. Fenti bejárót a helyi busszal lehet megközelíteni, így én innen indultam és szépen csorogtam lefelé a vezetett útvonalakon, hogy végül a lenti bejárat-kijárathoz érve, kishajóval az öblön keresztül jussak vissza az Operaházhoz. A járműről volt szerencsém megcsodálni az épületet egy másik szögből és kissé távolabbról is.



Alvó kis koalamacival


Park, kikötő és a kínai negyed

Barátnőmmel és párjával munkájuk végeztével estefelé találkoztam a kínai negyed elejénél, hogy együtt vacsorázzunk és megmutassák nekem a modern kikötői részt, mely a világ legnagyobb természetes kikötője. A találkozásig egy kicsit volt lehetőségem elidőzni a gyönyörű, tiszta, rendezett parkban, amely az Operaháztól a város felé található. A park „reklámarca” a St. Mary templom, amely építészeti stílusával kívül-belül elvarázsolja azt, aki ránéz. A park csodálatos színekben pompázott, hiszen ne feledjük, hogy Ausztráliában fordítva vannak az évszakok, vagyis októberi hónap az az európai áprilisnak felel meg, ezért lehettem tanúja a tavaszi virágzásnak. Fantasztikus, hogy egy-két utca alatt mennyire meg tud változni Sydney látképe, a parkból kilépve az óriás felhőkarcolókba ütköztem, majd kicsit arrébb ezeket felváltották a kisebb, tipikus angolszász házikók, hogy a kikötői részen megint beleszédüljek a hatalmas irodaházak látványába. Kellemes időnk volt még este is, a sirályok hangja is elhalkult naplemente után és a fények egészen bensőséges hangulatot adtak a hatalmas kikötői területnek.



A Három nővér

Egyik nap kiránduláson vettem részt a Sydneytől kb. 100 km-re fekvő Three sisters, azaz Három nővér sziklacsoport felkeresése céljából. Az idő aznap kissé felhős volt, kellett a tavaszi kabát és sál. Ugyanakkor pont a hegyek közé leszálló felhőktől olyan sejtelmesség és titokzatosság telepedett rá a területre, hogy úgy éreztem magam, mintha egy elvarázsolt helyen lennék. Óriás sziklák mindenfelé, amelyeket vékony fadeszkás hidakon lehet megközelíteni, majd egy étterem ablakából fenséges kilátás több km-rel arrébb a hegyekre. Páratlan élmény volt. A legközelebbi városkában, Leura-ban elámultam, micsoda tisztaság és rendezettség van, kicsit egy filmbeli díszletre hasonlított a fő utcája és a két oldalán elhelyezkedő angolszász házacskák. Egyébként maga az angol királynő is járt ezen a helyen, egész pontosan 1954-es látogatásakor, amelyről emléktábla is készült.




Utolsó nap

A terv az volt, hogy a kora délelőtti járattal 1 óra alatt Melbourne-ben leszek, és már aznap ismerkedhetek a várossal. Ehhez képest az történt, hogy a repülőjegyen feltüntetett 10pm-et én automatikusan délelőtt 10 órának néztem, így amikor a reptéren reggel 8-kor szembesültem vele, hogy ez a gép bizony nem 2 óra múlva, hanem 14 óra múlva, este 10-kor fog indulni, akkor azért kicsit ideges lettem. Na, ilyenkor nem lehet más megoldás, mint megenni egy jó tömény csokis muffint. :D A reptéri kávézóban készségesen kiszolgáltak, gondolom milyen fancsali képem lehetett. A csoki mindig boldogságot termel a szervezetemben, így kitaláltam, hogy megpróbálom átrakatni a repjegyemet egy korábbi járatra. És itt látszott leginkább a „no worries” mentalitás, amit említettem korábban. A check-inpultnál dolgozó férfi nagyon rendes volt, a reggeli köd miatt pár járatot töröltek, módosítottak, így az időjárásra fogva, ingyenesen becserélte nekem is a jegyemet egy következő járatra, ami kora délután indult Melbourne-be. Hiába, az élethez szerencse is kell! Addig a 4-5 órát nem akartam a reptéren való dekkolással tölteni, így metróval visszamentem a városba és teljesen spontán szálltam le az egyik megállónál. Kiderült, hogy itt volt az egyetemi negyed. Inkább úgy éreztem magam, mintha Kínában járnék, az utcán siető emberek 90%-a kínai diák volt, a boltokban kínai boltosok dolgoztak és szinte minden kínaiul volt kiírva az üzletek falára. Mint később utánaolvasva megtudtam, a szuper színvonalas ausztrál oktatásnak hála kínai diákok ezrei érkeznek minden évben Ausztráliába tanulni, és sokan nem is mennek már vissza szülőhazájukba. Jó volt csak sétálgatni az utcákon, érdekes házakat felfedezni és végül egy parkban lazítani, beszívni az utolsó illatokat, elraktározni az utolsó emlékeket Sydney városából.



Melbourne

Ez a város totális pozitív sokk volt számomra. Kezdjük ott, hogy a város utcáin ingyenes a wifi, hogy ezzel is segítsék a turistákat a tájékozódásukban! Aztán, a belvárosi részen egy meghatározott utcákkal körülhatárolt területen teljesen ingyenes a villamosokon való utazás, hogy támogassák a közösségi közlekedést a helyiek és a turisták számára, csökkentve ezzel is az autók mennyiségét a városban! Melbourne tele van hatalmas parkokkal, zöld felületekkel, és kedves emberekkel, nem véletlenül lett abban az évben már hetedszer megválasztva a világ legélhetőbb városának!




További szuper élményem vele kapcsolatban, hogy itt ettem életem legfinomabb pisztáciás croissant-ját a Lune pékségben, és ittam először juice-t fém szívószállal (megint a környezetvédelem!). Persze az is sokkolt, hogy a booking.com-on foglalt szállás szobájában nem volt ablak, csak egy a plafonon vájt kör alakú fényáteresztő valami, sem ajtó a fürdőszobához és a WC-hez. Kicsit börtönhangulatot kölcsönzött a helynek, de cserébe a művésznegyed és belváros is nagyon közel volt. Pár napom alatt teniszrajongóként felkerestem a Rod Laver arénát (pechemre zárva volt felújítás miatt, így csak kívülről csodálhattam meg), illetve elmentem Schiff András zongorakoncertjére is. Az esemény plakátját teljesen véletlenül láttam meg sétálás közben és végül last minute áron tudtam a jegyet venni rá. Hiába, ha az ember flow-ban van, minden megtörténhet. :) Schiff András 1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongorművészként a világ számos helyén tart koncerteket – sajnos Magyarországon évek óta nem ad estet.




12 apostol a Great Ocean Road-on

Utam során inkább Sydney-re koncentráltam, Melbourne-i látnivalókat nem terveztem meg annyira, gondoltam, itt már spontán jöjjön a hab a tortára! Így is lett, előző nap egy alkalmazáson keresztül féláron lefoglaltam egy egész napos buszos túrát a 12 apostol sziklacsoporthoz. A légitársaságunk reklámposzterein láttam ezeket a sziklákat először képként, és csak a foglalás után eszméltem fel, hogy ezt a posztert minden nap nézegettem az irodánkban – hiába, a vonzás törvénye mindig működik! Az út során olyan különlegességben is részem lehetett, hogy láthattam koalákat természetes környezetükben az út menti eukaliptusz fákon, illetve kengurukat ugrálni a mezőkön! Maga a sziklacsoport most már csak 11 tagból áll, a lágy mészkőből álló sziklák az erőteljes hullámoknak „köszönhetően” folyamatosan töredeznek szét, egyikük nem bírta tovább és beleomlott a vízbe. Egy másik sziklanyelv pedig kettészakadt a víz folyamatos ütésétől. Ehhez kapcsolódó történet, hogy állítólag egy szerelmespár pont ekkor tartózkodott a szikla végénél, amikor megtörtént a szakadás. Helikopterrel jöttek értük kimenteni őket, de amikor a TV szeretett volna beszámolni az esetről és meginterjúvolni a párt, akkor mereven elzárkóztak előle. Később kiderült, ennek az volt az oka, hogy szeretők voltak… Mennyi minden érdekesség, kaland, történet húzódik meg egy-egy helyen, városban, hát még egy egész földrészen!


Köszönöm

Hihetetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy még a Covid-éra előtt volt lehetőségem felfedezni ezt a csodás országot és ezeket a különleges helyeket, megismerkedni kedves emberekkel. Ez az utazás életem egyik, vagy talán legnagyobb kalandja volt, amely bebizonyította, amit Walt Disney is mondott mindig: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk követni őket!” Ezt kívánom minden kedves olvasómnak!


29 megtekintés
Kapcsolat

Ha kérdésed van, várom leveled az alábbi e-mail cimre: petrazworld@gmail.com  

 

petrazworld

  • White Facebook Icon

Proudly created with Wix.com

A honlapon szereplő minden fotót, szöveget, tartalmat szerzői jog véd, azok másolása, felhasználása, terjesztése az oldal üzemeltetőjének tudta és engedélye nélkül tilos. Az oldalról kivezető linkek által elérhető tartalmakért a petrazworld.com nem vállal felelősséget.