Szabó Petronella
2021. ápr 11.6 perc
Frissítve: 2023. júl 5.
A gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező szigetcsoport 2021. március 25-től újra fogadja a turistákat és e jó hír hallatán kolléganőmmel-barátnőmmel, Mónival ismét felkerekedtünk, hogy elutazzunk a világ másik felére és felfedezzük Mahé, a fősziget csodás tengerpartjait. Az utazásról és a hasznos tudnivalókról ebben a cikkemben írtam.
A Seychelle-szigetek 115 szigetből áll és ezeken összesen 95.000 ember él. Közülük 80.000 fő a legnagyobb szigeten, Mahé-n. Ide érkeznek az utasszállító repülőgépek is, és itt található az ország, illetve az afrikai kontinens legkisebb fővárosa, Victoria.
Lássuk a legnagyobb sziget legszebb tengerpartjait, ezen a linken keresztül pedig térképen lehet követni, hogy melyik partszakasz, hol található pontosan.
Ez egy viszonylag kis tengerparti szakasz, turisták nem is szoktak idejönni fürödni, de nekünk itt volt a szállásunk, így elég jól kiismertük a helyet a nyaralásunk végére. Megállapítottuk, hogy szerintünk a víz tisztasága itt a legjobb, csodálatosan áttetsző, kristálytiszta volt akár apály, akár dagály idején. Nincsenek algák, vízi növények a víz alján, az apró, finomszemcsés homok kellemesen masszírozta a talpunkat minden egyes fürdésnél. Apály esetén jó messzire kellett besétálnunk, ha szerettük volna, hogy ne csak a bokánkig érjen a víz, dagály esetén viszont „házhoz” jött az óceán közepes méretű hullámokkal karöltve. Nagyon szerettük ezt a partszakaszt, csendes, tiszta, nyugodt volt, és apály idején át tudtunk sétálni a mellettünk lévő partszakaszra is. Itt a helyiek sokszor ücsörögtek a fák árnyékában és zenét hallgatva, illetve gyümölcsöket eszegetve csak nézték a víz olykor lusta, olykor dinamikus mozgását.
Szerencsések voltunk a szállásunk kiválasztásával, ugyanis a legtöbb szálláshoz nem tartozik saját partszakasz, így különösen hálásak voltunk, hogy itt bármikor lemehettünk a partra egyet fürödni, vagy reggel 6-kor a napfelkeltetét megcsodálni.
Ismert és kedvelt partszakasz, Anse aux pins-től déli irányba. A helyiek is nagyon szeretnek itt hűsölni vagy csak a homokban ücsörögni, esetleg a kutyájukkal játszani. Itt már turisták is többen vannak, de egyáltalán nincs tömeg, a partszakasz elég hosszú ahhoz, hogy mindenki kényelmesen, megfelelő távolságot tartva egymástól elférjen. Dagálykor a víz egészen a növényzetig felcsaphat; a leterített törülközőnk, a papucsunk és a hátizsákunk bánta hiányos ismeretünket. A nagy melegben azonban minden hamar megszáradt, így csak jót nevettünk magunkon. :) A képeken jól látható, hogy dagály idején meddig csaphatnak fel a hullámok.
A sziget dél-nyugati csücskénél található a Four Seasons és a Kempinski Hotel is. Mondanom sem kell, hogy jól elkerített részeken, festői környezetben. Előző nyaralásom kapcsán azt már tudtam, hogy a Seychelle-szigetek minden partszakasza bárki által ingyen látogatható - ezt törvény garantálja a helyieknek és a turistáknak is. Csak éppen a nagy szállodaláncok előszeretettel építik resort-jaikat a legszebb részekre, kvázi megakadályozva, hogy a turisták ezekre a helyekre szabadon ki-bemehessenek. Na, minket nem olyan fából faragtak, hogy megijedtünk volna ettől. :) Egyik nap felkerekedtünk, a helyi busszal (5, 6A, 6B közül bármelyik jó) átszeltük a Mont Parnel hegy kanyargós ösvényeit és a végállomáson leszálltunk Baie Lazare városában. A sofőr készségesen útbaigazított minket, hogy sétáljunk fel a domboldalon és bal kéz felől elérjük a Kempinski Hotel bejáratát, majd sok szerencsét kívánt a bejutáshoz. A déli melegben kimelegedve, de nem elcsüggedve és határozottan köszöntöttük a biztonsági őrt, hogy szeretnénk fürödni a nyilvános tengerparton, így bemennénk. Az őr bambán nézett minket egy–két másodpercig, majd jó sétát kívánt és kezével befelé, az út felé mutatott. - Atyaég, tényleg bejutottunk! Itt vagyunk a világ egyik legdrágább szálláshelyének területén, ráadásul teljesen ingyen! Egy kis határozottsággal és tájékozottsággal mi mindent el lehet érni, igaz? :)
Mire a partra lejutottunk, kb. fél órás sétán voltunk túl, annyira hatalmas területen fekszik a szálloda. Útközben láttunk csodaszép leander virágokat burjánozni az út mentén, privát luxus faházakat, kis oázist és egy helikopter leszálló pályát is. A tengerparton, nem túlzok, tényleg mi ketten voltunk. Igaz, sikerült, a legnagyobb melegben, déli 12 órára leérnünk, de így teljesen egyedül élvezhettük a csodaszép látványát az óceánnak és a félkörívben magasodó szikláknak. Kb. 2 óra múlva jelent meg az első szállóvendég a csillámpónis úszógumijával, felette pedig épp akkor szállt el a helikopter, ami szerintem egy vendéget szállított a hotel területére.
Itt a víz szintén kristálytiszta, átlátszó volt, de bővelkedett vízi növényekkel, hínárokkal, ami azért, valljuk be, nálunk visszavett az értékéből. Nagyon sok korallt és kisebb kagylót is a partra sodortak a hullámok, ettől olyan vadregényes, romantikus színezetet kapott a hely. A pálmafák árnyékában kellemesen pihentünk, az óceán ütemes hullámai teljesen meditatív állapotba ringattak minket. Lassan azonban szedelőzködtünk, hogy a másik tengerparti szakaszt is aznap még meg tudjuk nézni, és napozni tudjunk a partján. Visszafelé, épphogy csak rátértünk a betonútra, amikor megjelent mellettünk egy fehér Suzuki autóval egy helyi dolgozó és felajánlotta, hogy elvisz minket a bejáratig. - Na, ezt a mázlit, gondoltuk, és már pattantunk is be a kocsiba a hátsó ülésre. Kiderült, hogy a sofőr azon a részen lakik, ahol mi megszálltunk és minden nap átautózik a szállodába dolgozni. Lelkesen mesélte, hogy már 30 szoba foglalt a szállodában és ez jó jel, kezd újra beindulni a turizmus.
A hegy tetejéről busszal jutottunk le a völgybe, és végül a tengerpartra. A helyiek segítettek nekünk, hol kell leszállnunk, hogy mielőbb elérjük az óceánt, még a buszsofőrt is megkérték, hogy álljon meg két megálló között a kedvünkért. Itt aztán tényleg mindenki laza és kedves volt velünk. A helyi rumról elnevezett partszakasz sokkal vadregényesebbnek tűnt, mint előző társa. Itt már hallottunk lengyel és német szavakat is, de kb. 8-10 turistáról beszélünk, akiket láttunk a parton napozni és úszni. A partok attól is ennyire érintetlenek, hogy nincs infrastruktúra kialakítva rájuk, emiatt az étkezés és egyéb dolgok nehezen megoldhatók. Szerencsénkre itt pont üzemelt egy étterem, ami egy kemping területnek volt a része, de ez kuriózumnak számított. Visszafelé jó sokat kellett várnunk a buszra, és menetrendi tábla híján fogalmunk sem volt, mikor fog érkezni. Egy családi ház kertje mellett, a fa árnyékában hűsöltünk, amikor hazaérkezett a ház lakója. megkérdeztem tőle, hogy mi ez a zöld gyümölcs a kertjükben található fán. - Narancs, válaszolta. Szemeim kikerekedtek, hiszen eddig csak narancsszínű narancsot ismertem. Emiatt jó utazni, gondoltam: - Új információkat és új perspektívákat kap az ember. Hiszen, miért is ne lehetne egy narancs zöld színű? Miért gondoljuk, hogy csak az a helyes, és igaz, amit ismerünk? Az asszony közben bement a házba, majd fél perc múlva megjelent, kezében 3 db gyümölccsel és kedvesen átnyújtotta nekem, hogy együk meg őket. Nem győztem hálálkodni neki az önzetlenségéért.
Egyik nap, gondoltuk, belefér egy nagyobb túra, így korán megreggeliztünk, és elindultunk busszal a fővárosba, Victoriába, hogy ott átszállva egy másik buszra (22, 22A, 22B) megnézhessük a híres Beau Vallon Beach tengerpartját. Ismerőseim, akik már jártak e partvidéken, ódákat zengtek a helyről. Ennek a napnak végül lehetett volna az a mottója, hogy „ember tervez, Isten végez”. Ugyanis az átszállás nem úgy ment, mint mi gondoltuk, hogy várunk max. 10-15 percet a másik buszra és már megyünk is tovább. Pontosan 45 percet szobroztunk a busz pályaudvaron, mire a busz méltóztatott megjelenni. Egy helyi srác odaszólt nekünk felszálláskor (gondolom látta a nem épp nyugodt arckifejezésemet), hogy „This is Seychelles!”. - Jó, végül is nyaralunk, ráérünk! :) -nyugtattam magam. A busz nyögve nyelősen, de felküzdötte magát a hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás tárult elénk Victoria városára. Innen lefelé vitt az utunk, hiszen a célállomásunk a hegy túloldalán volt. igen ám, de elkezdett szemerkélni az eső…gondoltuk: - Áh, ez csak egy futó zápor, biztosan mindjárt el is áll. Hát, nem. A trópusi esők iskolapéldáját volt szerencsénk megtapasztani, így ahogy leértünk a partra (az út közvetlenül mellette haladt), leszálltunk a buszról és futottunk át a szemközti megállóba (itt kivételesen volt fedett váró). Innen 1 órán keresztül néztük a tengerpartot és az esőt, ugyanis ennyi ideig vártunk a buszra, hogy visszavigyen minket a fővárosba, majd onnan hazabuszozhassunk a szállásunkig. Kiderült, hogy a húsvéti ünnep miatt a szokásosnál is ritkábban közlekedik az itteni BKV… De legalább bepillantást nyerhettünk a helyi emberek életébe. A megállóban 4 középkorú asszony üldögélt, itták a helyi sört (Seybrew) és csacsogtak, majd az elfogyasztott sör mennyiségével egyenesen arányosan egyre hangosabban nevetgéltek. Azt nem tudjuk, miről beszélhettek, de életvidámságban verhetetlenek voltak. Végül a busz csak megérkezett, és visszafelé már hamar hazaértünk és a szállásunk tengerpartján napozhattunk vigaszként.
A Seychelle-szigeteken jobb oldali a közlekedés. Sajnos annyira nem vagyok rutinos vezető, hogy be mertem volna vállalni a másik oldalon való vezetést, pedig biztos több időnk lett volna és még több tengerpartra el tudtunk volna jutni. Állítólag gyönyörű még az Anse Forbans partszakasz egészen délen, és a Grand Anse rész a sziget közép-nyugati oldalán. Na majd talán legközelebb ezeket a helyeket is felfedezzük! ;)
A Seychelle-szigetek másik két kisebb szigetén is páratlan természeti csodákat és vadregényes tájakat fedezhetünk fel. Ha kíváncsi vagy rájuk, nézegesd meg ezekről is a képeket, illetve olvasd el korábbi élménybeszámolómat ebben a cikkemben!
További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam!