1 hét Alicantéban kisgyerekkel

Utazás Alicantéba

Hogy kerültünk a spanyol mediterrán városba egy másfél éves gyerekkel? A hosszúra nyúló hideg tél egyre erősebben éreztette velünk, hogy jól esne már egy kis napfény, meleg, és jó lenne a szabadban, világosban sétálni, játszani. A gondolatot cselekvés követte és végül sok szempontot mérlegelve, Alicantéra esett a választásunk. A repülőjegyeket kb. 2 héttel indulás előtt vásároltuk meg (minimálisra csökkentve a kockázatot, hogy betegség miatt nem tudunk elutazni). A Wizzair és a Ryanair is repül ebbe a napfényes városba, de az utóbbi menetrendje volt bababarát (délutáni indulás, kora esti érkezés oda-vissza), így ezt választottuk, ráadásul egy villámakciót is sikerült elcsípnünk náluk. Felnőttként kézipoggyászt és fedélzeti bőröndöt vittünk magunkkal, a gyereknek lehetett egy pelenkázótáskát, valamint egy utazó babakocsit is ingyen vinni. A babakocsira egy cédulát tettek a boardingnál, majd az eszközt a repülőgépbe való beszállás előtt vitték a csomagtérbe a stewardessek. Mint kiderült, babával csak ablak mellé lehetett foglalni repülőjegyet (2 éves kor alatt az ölemben ült végig a teljes út alatt), mert csak ott van 2 oxigénmaszk elhelyezve. Izgultam nagyon, a 3 órás utat hogyan fogjuk kibírni együltünkben, de nem volt szükség aggódásra. A repülőn természetesen minden új volt, ezért a sok új tárgy, személy sokáig lekötötte a kicsi figyelmét. Különösen tetszett neki az ablakredőny fel-lehuzogatása. 2 óra után azért elfáradt a sok új inger hatására, és elkezdett nyűgösködni. Gondoltam, sétálok vele egy kicsit a folyosón, hátha elalszik. Nagy nehezen kikeveredtünk a folyosóra, mellkasomra vettem a 12 kg-os gyereket és elkezdtem vele járkálni. 2 perc múlva megszólalt a pilóta, hogy turbulencia miatt az utasok kérjük foglalják el helyeiket és csatolják be biztonsági öveiket! Szerencsére a baba így is elaludt, és a turbulencia okozta géplökéseket békésen átaludta. 90 km/h erősségű ellenszélben szállt le a gépünk végül, de a gyereknek meg se kottyant, csak földet éréskor nyitotta ki a szemét újra. A repülőtéren a csomagkiadóhoz mentünk, ahol felvettük a babakocsit és indultunk a kijárathoz, hogy megkeressük a taxinkat. A szállásunk ajándéka volt egy transzferút a hotel és a reptér között. Ez nagyon jól jött a 3 órás út után, hogy nem kellett még 40 percet buszoznunk, hanem kényelmesen autóval 20 perc alatt a szállásunkra értünk. Babával nekem ez nagy könnyebbséget jelentett.

A szállásunk Alicantéban

Én a booking.com-on szoktam nézegetni szálláslehetőségeket és mindig találok nekünk megfelelő hotelt. Most is több szempontot vettem figyelembe, például, hogy minimum 3 csillagos besorolású legyen a hely, a belvárosban helyezkedjen el, minden séta távolságra legyen. Továbbá legyen lift, hogy a babakocsival könnyen mozoghassunk az emeletek között, legyen reggeli az árban és legyen utazóágy a szobában. Persze utóbbi teljesen feleslegesnek bizonyult, a gyerkőc az első naptól kezdve közöttünk aludt a franciaágyon. A reggelizési lehetőség viszont nagyon jól jött, hogy nem azzal kellett indítanunk a napot, hogy találjunk valamit enni a gyereknek és magunknak, hanem lesétáltunk és máris svédasztalos, bőséges választékkal találtuk szembe magunkat.

Látnivalók, nevezetességek Alicantéban

Talán ez volt életem első olyan utazása, ahova tényleg nem azzal a céllal mentem, hogy felfedezzem a várost és a nevezetességeket, hanem hogy pihenjünk, lazuljunk, jól érezzük magunkat és ha nem látunk semmit a városból, akkor se lesz bennem megbánás. Ehhez képest Alicante nagyon kegyes volt hozzánk; az ott töltött 4 teljes nap alatt (plusz 1-1 nap volt az utazásra) kényelmesen, ráérősen meg tudtunk nézni szinte minden nevezetességet és még a baba is élvezte a városnézést.

Szent Borbála vár

A város legismertebb látnivalója a Szent Borbála vár és nemcsak azért, mert 166 m magasságával kitűnik a sík tengerparton. 2,5 eurós belépőért cserébe egy, a hegy gyomrába épített lifttel feljutottunk a vár tetejére, ahol a babakocsival is tudtunk sétálni, nézelődni. A gyerkőcöt aztán szabadon engedve, hagytuk rohangálni a galambok után, vagy hajókat felfedezni a tengeren a lövészárkokból való kukucskálással. Páratlan kilátás nyílt a városra és a tengerparti részre, kikötőre, szóval abszolút megéri ide feljönni. A várfalak közti sétálással 2-3 órát gyerekkel szerintem simán el lehet itt tölteni. Szerencsére van mosdó, pelenkázó és kávézó is, ha elfáradnánk.

Hullámos sétány, azaz Explanada de Espana

Lehet-e egy sétány önmagában nevezetesség? Erre itt Alicantéban biztosan igennel válaszolunk, hiszen az Explanada de Espana sétány hosszan vezet végig minket a tengerpart mentén, miközben hagyományos és gyors éttermek hívogatnak minket egy jó ebédre vagy vacsorára. A sétányon a márványlapok úgy vannak lerakva, hogy sétálva rajtuk, úgy érezzük, hullámzik alattunk, mint a tenger. Érzéki csalódás, de nagyon jó! Szerencsére elég széles a sétány ahhoz, hogy a gyerkőc is jöhetett a saját lábán; még ha el is futkorászott (persze itt is a galambok után), nem volt veszélyben. A pálmafákkal szegélyezett két oldal és a középső rész pedig igazi hamisítatlan mediterrán életérzést adott nekünk.

Gomba utca, azaz Calle San Fransisco

A hullámos sétánytól nem messze, a San Fransisco utcában találhatók a képeken látható, jópofa gomba installációk, akik arccal vannak felruházva és fotózkodáskor olyan, mintha lenéznének ránk. Vannak kisebb gombák is, amelyekbe a gyerekek bebújhatnak, vagy körül szaladgálhatják őket, így az utcán sétálva garantáltan jókedvűek és vidámak lesznek a kicsik.

Mercado, azaz piac

Imádom az olasz és spanyol városok piacait. Alicantéban is kétszintes mercato áll a központban, ahol a húsoknak valódi piros hús színe van, és persze olyan friss gyümölcsöket, zöldségeket lehet kapni egész évben, amiknek tényleg van íze. A piacok jellegzetessége, hogy étkezde részek is vannak kialakítva, vagyis bevásárlás közben, után magasított asztaloknál megállva bátran elfogyaszthatunk egy szelet serrano sonkát egy kis olivabogyó válogatással.

Plaza de Torros, azaz Bikaviadal aréna

A piactól nem messze, északi irányban található a bikaviadal aréna. A helyi dolgozó mesélte, hogy a bikaviadalokat csak Katalóniában (Barcelona és környéke), illetve a Kanári-szigeteken tiltották be, a többi spanyol régióban mai napig zajlanak ilyen események, legalább évente egyszer. Alicante sem kivétel, itt minden év júniusában rendeznek viadalokat 10 napon keresztül. A jegyárak 25 és 100 euró között mozognak, attól függően, hogy árnyékos vagy napos oldalon szeretnénk ülni (nyáron a 40 C fokban azért meggondolja az ember..). A jegy ára 3 viadalt is tartalmaz, vagyis egész estés programmal tervezhetünk.

MACA, azaz Museo Arte Contemporeano

A szállásunk utcájának másik oldalán található a Modern Művészetek Múzeuma, ezért nem hagyhattuk ki a látogatását, pláne, hogy ingyenes a belépés. 3 emeleten keresztül vannak bemutatva a (számomra) furábbnál furább alkotások, de persze mondhatjuk, hogy ma ez a modern művészet. Ami nagyon tetszett, hogy végre élőben láthattam Miró két festményét.

Basilica di Santa Maria, azaz Szent Mária Templom

A hotelünkkel szemben pedig egy középkori templom helyezkedett el, ez volt a Santa Maria templom, amely egykor még mecsetként funkcionált, de az arabok visszaszorításával a templomot is átalakították a spanyolok. Húzós belépőjegyért (8 euró egy séta) cserébe lehet bemenni a templomba, de ha a vasárnapi mise idején vagy kicsivel utána érkezünk, ingyen bemehetünk és körbesétálhatjuk a főhajó részt.

Ayuntamiento, azaz Városháza

A város önkormányzati hivatala 2 utcára és nettó 2 perc sétára volt a szállásunktól (mondom, hogy minden sétatávolságra helyezkedik el 😊). Szinte minden nap elsétáltunk az impozáns épület előtt, de sosem láttuk, hogy nyitva lennének a kapuk és be lehetne menni megnézni a belső csarnokát. Már a hazaút napján úgy alakult, hogy időben becsomagoltunk, megreggeliztünk és maradt időnk az indulásig, amit nem akartunk a szobában ülve tölteni, ezért gondoltuk, sétálunk még egy utolsót a téren. Ahogy odaértünk az épülethez, láttuk, hogy a kapuk hívogatóan nyitva vannak. Próbaképp odasétáltunk és a biztonsági őr jelezte, hogy felmehetünk az emeletre körbenézni. Nekem inkább egy szerényebb kastély belső teréhez hasonlítottak a szobák, mint önkormányzati helyiségekhez, olyan impozánsan voltak díszítve és berendezve.

Barrio de Santa Cruz, azaz a Santa Cruz negyed

Nekem az egész városban talán ez a negyed tetszett a legjobban. Imádom, amikor a művészet szó szerint az utcán hever és egy lakóházra nagyobb műalkotásként lehet rátekinteni, mint egy modern festményre. Itt a helyi lakók direkt festik színesre a házaikat és díszítgetik őket a mai napig. A bejárat előtt pedig összegyűlnek beszélgetni, kártyázni - ahogy láttuk ottjártunkkor. A negyed a várdomb aljánál terül el, ezért lépcsőzésre fel kell készülni tüdővel, de a látvány és a kilátás kárpótol minket, az biztos.

Alicante, a gyerekbarát város

A kisfiam érkezésével megváltozott nálam a preferencia egy utazás során. Az ő igényei az elsők, ezért a repülőjegyet, a szállást és a programokat is úgy választottam, hogy neki megfeleljen; például figyelembe vettem mikor van alvásideje, hol vannak játszóterek a városban, ebédelni olyan étterembe üljünk be, ahol van pelenkázóhelyiség és olyan a választék, hogy ő is tudjon mit enni. Ez persze több szervezést és időt igényelt részemről, de utólag azt mondom, hogy abszolút megérte; a kisfiamon láttam, hogy nagyon szerette ezt a spanyol utunkat; szaladgált a sétányon a galambok után, nézte a kikötőben a hatalmas jachtokat és hajókat, imádta a spanyol ételeket megkóstolni, és a kellemes klíma és napfény segített neki jókat aludni délutánonként és éjszakánként is (itthon ez nem megy ilyen simán). Nagyon jól alkalmazkodott minden helyzethez és öröm volt látni, hogy milyen jól érzi magát egy idegen országban. Remélem, még sok szép helyet tudok megmutatni neki a világban. Az első lépést, úgy látom, sikerrel megtettük. 😊

Gasztro tipp

A városban sok jó, autentikus spanyol étterem van, ahol nagyon finomakat lehet enni, pláne, ha valaki szereti a tenger gyümölcseit. Ezeken kívül sok más nemzetiségű vendéglátó egység is felfedezhető Alicantéban, például görög "fagyi" joghurtozó, ír kocsmák, arab és török gyros-ozók stb. Engem leginkább egy olasz csokizó, Puro d'Italia fogott meg, itt ittam életem legfinomabb forró étcsokiját. Aki olyan édesszájú, mint én, annak kötelező a látogatás, akár nyáron is, hiszen a forró csoki mellett megannyi csoki különlegesség is helyet kapott!