Új-Zéland vagy maori őslakos nyelven a "Hosszú fehér felhő földje" Magyarországtól majdnem 18.000 km-re (!) fekvő szigetország a Csendes-óceánon. A vidám életszemlélet, a természetközeliség és az életszeretet csak pár dolog a sok pozitív tulajdonsága közül, ami rögtön eszembe jut róla. A helyi lakosok, vagyis a kiwik a világ legkedvesebb, legbarátságosabb és legtoleránsabb emberei. Nem restek akár mezítláb vagy tangapapucsban és mackó nadrágban lemenni a boltba vásárolni, és ismeretlenül is rád köszönnek az utcán egy széles mosoly kíséretében, majd megkérdezik, hogy segíthetnek-e valamiben. Mindenre azt mondják: "Kia ora". Ez jelent köszönést, de így kívánnak egymásnak jó egészséget, és sok szerencsét is. Másik kedvenc szavajárásuk a "No worries", vagyis "Ne aggódj!" Hát, azt hiszem, itt Új-Zélandon nincs is nagyon miért... És a sornak még nincs vége, az alábbiakban olvasd el a következő 5+1 érdekes tényt az országról: 1. Szigorú biológiai védekezés 2. Maorik világa 3. Önkéntesség 4. A horvátok és a borkészítés 5. Hell’s gate 5+1. Jacinda Ardner 1. Szigorú biológiai védekezés Már a repülőtérre való megérkezéskor észreveszi az ember, hogy ez az ellenőrzés más lesz a megszokottól; például semmilyen organikus eredetű ételt, növényt nem lehet az országba bevinni. Ez azt jelenti, hogy a hátizsákomban felejtett almát a biztonságellenőr hölgy megtalálta és elkobozta, majd ledarálta a szemem láttára, így bizonyítva, hogy tényleg megsemmisítette (és nem eltette magának). Az erdőkben kihelyezett fertőtlenítő szerek vannak, amelyekkel a koszos talpú cipőnket kötelező jelleggel le kell fújni, hogy piszkot, szennyeződést ne vigyünk be a természetbe és megmaradhasson a természetes faunája az adott helynek. A védekezés egészen elképesztő megnyilvánulása az oposszum irtása. Az Ausztráliából betelepült állat óriási károkat okoz az új-zélandiaknak, mert megeszi a friss növényhajtásokat, illetve az őshonos állatok tojásait, köztük a kivi madárét, amely röpképtelensége miatt a földön rak fészket, és így könnyű prédája a gülü szemű jószágnak. Nem csoda, hogy nemzeti ügyként kezelik az új-zélandiak az oposszum irtását; sok autós, ha meglát egyet az úton direkt elüti az állatot, így segítve a védekezést ellenük. Hát, nem tudom, ehhez mit szólnak amúgy az állatvédők... 2. Maorik világa Ha Új-Zéland, akkor muszáj szót ejteni az ottani őslakosokról, a maorikról. Fantasztikus, hogy meg tudták őrizni a kultúrájukat. Az egész történelmük és kultúrájuk nagyon egyedi. Köszönéskor megfogják egymás alkarját és orraikat összeérintik, mert úgy tartják, így a lelkük is üdvözli a másikat. A tetoválásaiknak külön története van, testük jobb oldalára az apai ágról származó történeteket, rokonokat jelenítik meg különféle szimbolikus jelekkel, baloldalon pedig az anyai vonalat. A nőknek is tetoválva van a szájuk alatti áll rész, amitől, bevallom, messziről nézve nekem úgy tűnt, mintha szakálluk lenne… Törzsi táncukban a férfiak hosszú nyelvüket nyújtogatják, így próbálják elijeszteni az ellenséget. Férfiak, nők is táncolnak, de nem egymással, hanem sorokba rendeződve egyfajta harci alakzatban. Ha valaki szeretné jobban megérteni a világukat, és egy jó történetre vágyik, akkor ajánlom a Bálnalovas című filmet. 3. Önkéntesség Új-Zélandon való rövid tartózkodásom alatt a helyi idegenvezetőnk, Csaba Shepherd mesélte, hogy az önkéntesség az országban olyan természetes, mint a levegővétel. nem akartam elhinni, de például a St. John mentőszolgálat közel 18 ezer alkalmazottjából alig 3.000 a fizetett dolgozó, a többi 15.000 ember (!) (orvosok, nővérek, sofőrök) mind a szabadidejében önként vállal pluszmunkát! 4. A horvátok és a borkészítés Ki hitte volna, hogy igazából a betelepülő horvátoknak köszönheti az ország világhírű borait?! Az itt élő emberek nem voltak jártasak a szőlőtermesztésben, inkább az állattartás volt a fő megélhetési forrásuk. A betelepülő horvátoknak azonban hiányzott a jó bor, így szép lassan kitapasztalták, hogy a vulkanikus talaj, a sok napsütés és a kellemes klíma nagyon jót tesznek a szőlőnek, és isteni bort kezdtek el készíteni belőlük. Ma már méltán világhíresek ezek a borok, például egy palack 2013-as évjáratú Pinot Noir, Kusuda Wines, Martinborough ára 86.000 Ft! 5. Hell’s gate, azaz a Pokol kapuja Ha a pokol valahol létezik, akkor azt tuti, hogy erről a helyről mintázták. A Wai-o-tapu parkban kénes, záptojásszagú orrfacsaróan büdös a levegő, és csak a kijelölt útvonalon szabad haladni, különben a cipőm talpa beleolvadt volna a forró talajba… A hely különlegessége, hogy gyógyászati célra is használják a kénes vizet és iszapot, utóbbinak állítólag fiatalító hatása van és a benne található ásványi anyagok segítik a bőr regenerációját és serkentik a vérkeringést. A wellness előtt még azért ki kellett próbálni a szó szerint forró földben főtt kukoricát, édesburgonyát, sárgarépát és tojást, mint könnyű ebédet. Amúgy nem gondolná az ember, hogy a földben is milyen jól megfőnek az ételek! Azért elég abszurd élmény volt a kénes gázok között, holdbéli tájra hasonlító szárazföldi részen elfogyasztani a táplálékot. 5+1. Jacinda Ardner Muszáj megemlítenem, hogy ott jártamkor, 2017 októberében tartották a parlamenti választásokat az országban és akkor dőlt el, hogy Jacinda Ardner-t választották meg miniszterelnöknek. A hölgy, aki szabadidejében szívesen DJ-zik, akkor 37 évesen az ország történetének legfiatalabb miniszterelnöknője lett (igaz előtte már két hölgy is viselte ezt a tisztséget). Ráadásul a választások előtt 6 hónappal vállalta el a Munkáspárt miniszterelnöki jelöltségét, és vitte sikerre pártját ellenzék oldalról. Ennek már nemzetközi szinten is volt visszhangja. Ha ez nem lenne eléggé különleges a politika világában, a 2017. októberi választások megnyerése után 2018 januárjában bejelentette, hogy gyermeket vár. Anyasági teendőit olyan sikeresen egyeztette össze miniszterelnöki munkájával, hogy a 2020. októberi választásokat abszolút fölénnyel nyerte meg vezetésével a Munkáspárt. Ennek dacára Jacinda kormányában két posztra is a Zöld pártból jelölt ki minisztert. A kormánytagok negyede maori, negyven százaléka nő, a miniszterelnök-helyettes és két miniszter homoszexuális. Hát igen, itt tényleg megvalósul az esély-egyenlőség. 2023. január 19-én viszont mindenki megdöbbenésére bejelentette, hogy lemond a miniszterelnöki és a Munkáspárt vezetői tisztségéről. Utazás előtt nézd meg az országgal kapcsolatos hasznos úti tippeket! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha szeretnél még többet megtudni erről a csodálatos országról, ezek a cikkek is érdekelhetnek: Új-Zéland természeti csodái Filmes helyszínek Új-Zélandon

2020. október második hetében a Facebook szokásához híven emlékeztetett arra, mi történt velem az elmúlt években. Köztük volt az az emlék is, hogy 2 évvel ezelőtt egy majd’ 24 órás út után érkeztem meg Sydney-be. A fotó, amit a Facebook mutatott, már az ottani repülőtéren készült. 2 év távlatából, 2022 őszén, amikor ránéztem, teljesen megrohantak az emlékek, így nem volt mit tenni, papírra vetettem őket. Tartalomjegyzék: Amikor egy álom valóra válik Utazás a világ végére Sydney városa Sydney-i Operaház Bondi beach Sydney állatkert Park, kikötő és a kínai negyed Three sisters Egyetemi negyed Melbourne 12 apostol, Great Ocean Road Egy álom valóra válik 25 évet vártam arra, hogy eljussak Ausztráliába. 7 éves koromban az általános iskolai barátnőmmel azt terveztük, hogy koalákat fogunk megmenteni és gondozni „ott kint,” hiszen már akkor nagyon minimális területre szűkült az életterük. Nem tudom, honnan jött ez a gondolat, egyszer csak ott volt bennem, bennünk. Rajzoltunk, tervezgettünk, hogy mikor, hogyan megyünk, bár akkor még azt sem tudtuk, mi az, hogy A380-as géppel repülni. Az évek alatt aztán a barátság megkopott és vele együtt a lelkesedés is. Állatvédő helyett marketinges lettem és az álom, hogy eljutok valaha Ausztráliába egyre távolibbnak tűnt. Mígnem egy szép napon, elkezdtem dolgozni a világ legjobb légitársaságánál. Innentől kezdve nem volt megállás, tudtam, hogy eljött az idő – ha szeretném megvalósítani az álmom, akkor arra most van itt a lehetőség. Ráadásul a Sors mennyire segítőkész volt; egy kedves főiskolai barátnőm kiköltözött Sydney-be a párjával, így náluk tudtam aludni pár napig, ami anyagilag óriási segítséget jelentett számomra, hiszen a kinti költségek és szállások kb. 2,5-szerese a magyar áraknak. A sok tervezés, utánaolvasás, számolgatás eredményeként 2018 őszén Qatar Airways A380-as kétszintes szuper repülőgépével az utolsó, azaz 517. utasként, szerencsésen kijutottam az ötödik kontinensre. Utazás a világ végére A hosszú út ellenére kellemes érzés kerített hatalmába, amikor leszálltam a repülőgépről. A fáradtságot teljesen elnyomta az izgatottság és az adrenalin: - Úristen, itt vagyok 15.000 km-re az otthonomtól szó szerint az óceán közepén fekvő szárazföldön, itt vagyok Sydney-ben, ahova 25 éve szeretnék eljutni! Ezért mondom mindig mindenkinek, hogy ha elég erősen hiszünk valamiben (és persze teszünk is érte), akkor a Sors/Univerzum/Isten vagy nevezzük bárhogy, a segítségünkre siet és előbb-utóbb segít elérni a célunkat. Nekem, ennek az álmomnak a valóra válása a bizonyíték arra, hogy bármit elérhetünk, és soha nem szabad feladnunk látszólag lehetetlennek tűnő, őrült ötleteinket, terveinket. Én hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje, pont akkor, amikor meg kell történnie. Sydney városa Sydney csodálatos város. Igazából, aki járt már Angliában vagy Amerikában, annak akár ismerősnek is tűnhet, az angolszász hatás nagyon markánsan érvényesül a város építészetében és kulturális közegében. Az utcák házai egymást felváltva 50 emeletes felhőkarcolók és igazi angol pub házak, amik előtt a helyiek isszák a sörüket már délután 5-kor, ahogy vége a munkaidőnek. Csak úgy, mint a britek, az ausztrálok is kedvesek, segítőkészek és végtelenül udvariasak. Bennük azonban megvan az élethez való jókedv is, gondolom ez a sok napsütésnek és az óceán közelségének köszönhető. Talán kicsit annak is, hogy itt van a világon a legtöbb különböző népcsoportú ember egy helyen. A Sydney történelmét bemutató interaktív kiállításon olvastam, hogy 124 féle (!) nemzetiség lakik itt. (Aztán később Melbourne-ben, hogy 1788 óta 9 (!) millió ember vándorolt be a kontinensre, amit anno "börtönszigetnek" is neveztek.) Elképesztő! És ami még csodálatosabb, hogy a városlakók békében élnek egymás mellett. Talán ez a békesség és a „no worries” vagyis ne aggódj mentalitás miatt éreztem úgy többször is a látogatásom alatt, mintha egy utópisztikus jövőbeli világba csöppentem volna. Itt is vannak hajléktalanok az utcán sajnos, de a levegő toleranciával és békességgel van átitatva. Nincs gyűlölködés, másra mutogatás, csak elfogadás és megbecsültség. Az utcák hihetetlenül tiszták, szemetet szinte sehol nem láttam, ellenben olyan rendezettek voltak a parkok és a lakóházak kertjei, hogy az tényleg szemet gyönyörködtető. Szerencsémre leginkább napfényes volt az időjárás az 5 napos látogatásom alatt, így gyalogosan is sokfelé eljutottam. Sydney-i Operaház Első utam naná, hogy az Operaházhoz vezetett, amely közelről még szürreálisabb alakot mutat magáról, mint távolról. Viszont vakítóan hófehér, ez a kis kagylóhéj hatású csempéknek köszönhető. A belsejében tett tárlatvezetéskor elmesélték, hogyan épült fel a világ 8. csodájaként emlegetett épület, kiderült, hogy nemcsak koncerteket, de kisebb színházi előadásokat is tartanak egy-egy termében. Az épület előtti téren már javában folytak a munkálatok a másnapi eseményre, ugyanis akkora szerencsém volt, hogy Harry herceg és felesége, Meghan pont akkor állomásoztak Sydney-ben ausztrál körútjuk során, amikor én is itt voltam. :) A következő nap sajnos csak a lesötétített páncélautójukat láttam, ahogy szirénázva elhúztak a busz mellett, amellyel az állatkert felé utaztam. Bondi beach Viszont aznap délután a híres ausztrál strandra, a Bondi beach-re látogattam el. Annyira vicces volt látni, hogy pont egy csapat középiskolás futott a tengerparton - így azért én is szívesebben futottam volna az iskolai köröket! Maga az óceánpart fantasztikus látványt nyújtott, annyira fenséges volt a hatalmas hullámaival, és a kék különböző árnyalataival, kedvem lett volna az egész világot magamhoz ölelni! Azért elég szeszélyes is volt az idő, egy pillanat alatt befelhősödött, és így még drámaibb külcsínt kölcsönzött a helynek. A part felső szakaszán, a művészet is szerepet kapott, művészi graffitik formájában. Ott jártamkor egy másik művészeti kiállítást is megrendeztek a part sziklás részein. Nem is annyira a kiállított tárgyak, hanem maga a koncepció tetszett meg, mennyire kreatív ötlet a sziklák közé installációkat helyezni és így hívni fel a figyelmet a művészetre és a környezetvédelemre! Sydney állatkert Másnap már nagyon vártam, hogy ide bejussak, hiszen itt láthattam igazán közelről koalát, a kedvenc állatomat. Sajnos kiderült, hogy az Új-Dél Wales államának törvénye értelmében tilos a koalákat megsimogatni, így csak békés szendergésüket figyelhettem hosszú percekig. A koalák amúgy a nap 20-21 óráját alvással töltik, így tudják megemészteni az eukalipsztusz leveleket. Maga az állatkert egyszerűen elképesztő élmény, annyi féle különleges madárhangot még nem hallottam, és színes tollazatú madarat nem láttam, mint ott. De ez még semmi, láthattam cuki kis lamentát úszni az akváriumában, pingvineket totyogni, illetve kengurukat ugrálni egy karnyújtásnyira tőlem. Az egész állatkerti látogatásra szerintem utazással együtt egy teljes napot lehet szánni, annyira nagy területen fekszik és annyira sok a látnivalója van. Nekem sajnos nem fért bele egy teljes nap, de így is csodálatos élményekkel gazdagodtam. Az állatkertnek amúgy két bejárata van, egy „fent” és egy „lent”. Fenti bejárót a helyi busszal lehet megközelíteni, így én innen indultam és szépen csorogtam lefelé a vezetett útvonalakon, hogy végül a lenti bejárat-kijárathoz érve, kishajóval az öblön keresztül jussak vissza az Operaházhoz. A járműről volt szerencsém megcsodálni az épületet egy másik szögből és kissé távolabbról is. Park, kikötő és a kínai negyed Barátnőmmel és párjával munkájuk végeztével estefelé találkoztam a kínai negyed elejénél, hogy együtt vacsorázzunk és megmutassák nekem a modern kikötői részt, mely a világ legnagyobb természetes kikötője. A találkozásig egy kicsit volt lehetőségem elidőzni a gyönyörű, tiszta, rendezett parkban, amely az Operaháztól a város felé található. A park „reklámarca” a St. Mary templom, amely építészeti stílusával kívül-belül elvarázsolja azt, aki ránéz. A park csodálatos színekben pompázott, hiszen ne feledjük, hogy Ausztráliában fordítva vannak az évszakok, vagyis októberi hónap az az európai áprilisnak felel meg, ezért lehettem tanúja a tavaszi virágzásnak. Fantasztikus, hogy egy-két utca alatt mennyire meg tud változni Sydney látképe, a parkból kilépve az óriás felhőkarcolókba ütköztem, majd kicsit arrébb ezeket felváltották a kisebb, tipikus angolszász házikók, hogy a kikötői részen megint beleszédüljek a hatalmas irodaházak látványába. Kellemes időnk volt még este is, a sirályok hangja is elhalkult naplemente után és a fények egészen bensőséges hangulatot adtak a hatalmas kikötői területnek. A Három nővér Egyik nap kiránduláson vettem részt a Sydneytől kb. 100 km-re fekvő Three sisters, azaz Három nővér sziklacsoport felkeresése céljából. Az idő aznap kissé felhős volt, kellett a tavaszi kabát és sál. Ugyanakkor pont a hegyek közé leszálló felhőktől olyan sejtelmesség és titokzatosság telepedett rá a területre, hogy úgy éreztem magam, mintha egy elvarázsolt helyen lennék. Óriás sziklák mindenfelé, amelyeket vékony fadeszkás hidakon lehet megközelíteni, majd egy étterem ablakából fenséges kilátás több km-rel arrébb a hegyekre. Páratlan élmény volt. A legközelebbi városkában, Leura-ban elámultam, micsoda tisztaság és rendezettség van, kicsit egy filmbeli díszletre hasonlított a fő utcája és a két oldalán elhelyezkedő angolszász házacskák. Egyébként maga az angol királynő is járt ezen a helyen, egész pontosan 1954-es látogatásakor, amelyről emléktábla is készült. Utolsó nap Sydney-ben A terv az volt, hogy a kora délelőtti járattal 1 óra alatt Melbourne-ben leszek, és már aznap ismerkedhetek a várossal. Ehhez képest az történt, hogy a repülőjegyen feltüntetett 10pm-et én automatikusan délelőtt 10 órának néztem, így amikor a reptéren reggel 8-kor szembesültem vele, hogy ez a gép bizony nem 2 óra múlva, hanem 14 óra múlva, este 10-kor fog indulni, akkor azért kicsit ideges lettem. Na, ilyenkor nem lehet más megoldás, mint megenni egy jó tömény csokis muffint. :D A reptéri kávézóban készségesen kiszolgáltak, gondolom milyen fancsali képem lehetett. A csoki mindig boldogságot termel a szervezetemben, így kitaláltam, hogy megpróbálom átrakatni a repjegyemet egy korábbi járatra. És itt látszott leginkább a „no worries” mentalitás, amit említettem korábban. A check-inpultnál dolgozó férfi nagyon rendes volt, a reggeli köd miatt pár járatot töröltek, módosítottak, így az időjárásra fogva, ingyenesen becserélte nekem is a jegyemet egy következő járatra, ami kora délután indult Melbourne-be. Hiába, az élethez szerencse is kell! Addig a 4-5 órát nem akartam a reptéren való dekkolással tölteni, így metróval visszamentem a városba és teljesen spontán szálltam le az egyik megállónál. Kiderült, hogy itt volt az egyetemi negyed. Inkább úgy éreztem magam, mintha Kínában járnék, az utcán siető emberek 90%-a kínai diák volt, a boltokban kínai boltosok dolgoztak és szinte minden kínaiul volt kiírva az üzletek falára. Mint később utánaolvasva megtudtam, a szuper színvonalas ausztrál oktatásnak hála kínai diákok ezrei érkeznek minden évben Ausztráliába tanulni, és sokan nem is mennek már vissza szülőhazájukba. Jó volt csak sétálgatni az utcákon, érdekes házakat felfedezni és végül egy parkban lazítani, beszívni az utolsó illatokat, elraktározni az utolsó emlékeket Sydney városából. Melbourne Ez a város totális pozitív sokk volt számomra. Kezdjük ott, hogy a város utcáin ingyenes a wifi, hogy ezzel is segítsék a turistákat a tájékozódásukban! Aztán, a belvárosi részen egy meghatározott utcákkal körülhatárolt területen teljesen ingyenes a villamosokon való utazás, hogy támogassák a közösségi közlekedést a helyiek és a turisták számára, csökkentve ezzel is az autók mennyiségét a városban! Melbourne tele van hatalmas parkokkal, zöld felületekkel, és kedves emberekkel, nem véletlenül lett abban az évben már hetedszer megválasztva a világ legélhetőbb városának! További szuper élményem vele kapcsolatban, hogy itt ettem életem legfinomabb pisztáciás croissant-ját a Lune pékségben, és ittam először juice-t fém szívószállal (megint a környezetvédelem!). Persze az is sokkolt, hogy a booking.com-on foglalt szállás szobájában nem volt ablak, csak egy a plafonon vájt kör alakú fényáteresztő valami, sem ajtó a fürdőszobához és a WC-hez. Kicsit börtönhangulatot kölcsönzött a helynek, de cserébe a művésznegyed és belváros is nagyon közel volt. Pár napom alatt teniszrajongóként felkerestem a Rod Laver arénát (pechemre zárva volt felújítás miatt, így csak kívülről csodálhattam meg), illetve elmentem Schiff András zongorakoncertjére is. Az esemény plakátját teljesen véletlenül láttam meg sétálás közben és végül last minute áron tudtam a jegyet venni rá. Hiába, ha az ember flow-ban van, minden megtörténhet. :) Schiff András 1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongorművészként a világ számos helyén tart koncerteket – sajnos Magyarországon évek óta nem ad estet. 12 apostol a Great Ocean Road-on Utam során inkább Sydney-re koncentráltam, Melbourne-i látnivalókat nem terveztem meg annyira, gondoltam, itt már spontán jöjjön a hab a tortára! Így is lett, előző nap egy alkalmazáson keresztül féláron lefoglaltam egy egész napos buszos túrát a 12 apostol sziklacsoporthoz. A légitársaságunk reklámposzterein láttam ezeket a sziklákat először képként, és csak a foglalás után eszméltem fel, hogy ezt a posztert minden nap nézegettem az irodánkban – hiába, a vonzás törvénye mindig működik! Az út során olyan különlegességben is részem lehetett, hogy láthattam koalákat természetes környezetükben az út menti eukaliptusz fákon, illetve kengurukat ugrálni a mezőkön! Maga a sziklacsoport most már csak 11 tagból áll, a lágy mészkőből álló sziklák az erőteljes hullámoknak „köszönhetően” folyamatosan töredeznek szét, egyikük nem bírta tovább és beleomlott a vízbe. Egy másik sziklanyelv pedig kettészakadt a víz folyamatos ütésétől. Ehhez kapcsolódó történet, hogy állítólag egy szerelmespár pont ekkor tartózkodott a szikla végénél, amikor megtörtént a szakadás. Helikopterrel jöttek értük kimenteni őket, de amikor a TV szeretett volna beszámolni az esetről és meginterjúvolni a párt, akkor mereven elzárkóztak előle. Később kiderült, ennek az volt az oka, hogy szeretők voltak… Mennyi minden érdekesség, kaland, történet húzódik meg egy-egy helyen, városban, hát még egy egész földrészen! Köszönöm Hihetetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy még a Covid-éra előtt volt lehetőségem felfedezni ezt a csodás országot és ezeket a különleges helyeket, megismerkedni kedves emberekkel. Ez az utazás életem egyik, vagy talán legnagyobb kalandja volt, amely bebizonyította, amit Walt Disney is mondott mindig: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk követni őket!” Ezt kívánom minden kedves olvasómnak! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Legjobb barátnőmmel 4 nap alatt 5 városban jártunk Magyarországon 2020. augusztusban, ezek közül összefoglaló beszámolót írtam ebben a cikkemben. Harmadik nap búcsúztunk el a nyugati városoktól és Győrtől visszafelé az alig 60 km-re található Tata városában álltunk meg pihenni és kicsit megnézni a látnivalókat, mielőtt Bócsára értünk volna. A város kék szeme az Öreg-tó, amely a maga robosztus nagyságával valódi központi eleme a városnak. Oldalában áll a Tatai Vár, amely olyan királyaink birtokában is volt hajdanán, mint I. Zsigmond, illetve Mátyás király. Sok viszontagságot élt meg az évszázadok során, törökök elfoglalástól kezdve a II. világháborús pusztításokig, de 2017 óta a Nemzeti Várprogram keretében egy-egy részét folyamatosan felújítják. A tó adta lehetőségeket próbálják kihasználni a helyi vállalkozások, lehet kenut, sárkányhajót vagy épp SUP-ot bérelni és a tavat belülről felfedezni. Mi maradtunk a szárazföldön és aktív sport helyett a passzív pihenést választva fagyit ettünk a vártól néhány lépésre lévő padokon ülve. A vár mellett áll az Esterházy-kastély, illetve a középső zsilipjénél a híres műemlék-malom, a Cifra malom. A kastély mai pompáját 1776-ban nyerte el, Fellner Jakab tervezése által, akit Esterházy Miklós, mint a tatai terület birtokosa, bízott meg még 1762-ben. Az épületnek a történelem fontos szerepet szánt, például I. Ferenc osztrák császár és magyar király, és felesége, Ludovika királyné ide menekültek el a napóleoni harcok elől. Az uralkodó végül itt írta alá 1809-ben a háborút lezáró bécsi békét. Az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt és feleségét az I. világháború utáni sikertelen visszatérési kísérletük után pedig 1921-ben itt fogták el. A Cifra malom szabadon álló, L alaprajzú, kétszintes, csonkakontyolt nyeregtetős malomépület. Egyedüli malomként vészelte át a török háborúkat. Egészen az 1960-as évek végéig őröltek benne. Az évszázadok folyamán többször felújították, 1753-ban barokk stílusúvá átépítették. Az épület üresen áll, dacolva az idő viszontagságaival. Jelenleg osztrák tulajdonban van. Sajnos a Fényes tanösvény már nem fért bele a napunkba, de mindenképp érdemes erre is időt szánni, így legközelebb mi is megnézzük majd! Bővebb leírás Magyarország láperdejéről és bejárható útvonaláról itt olvasható. A tanösvénytől pedig 1,6 km-re található az Agostyáni arborétum, amelyet szintén érdemes bejárni. 30,5 hektárnyi területen fekszik a Gerecse hegység szépséges völgyében. Különleges fás szárú növényeknek és 110 féle madárfajnak ad lakhelyet ez a vidék. Erről bővebben itt találhatók információk.

Oly sokan és oly sokat írtak már erről a városról, de mégis; mindig van mondanivalója vagy olyan újdonsága, eseménye, amely újabb gondolatokat vet fel az emberben, így bennem is. A városban jártam már egynapos osztálykiránduláson, illetve barátokkal advent idején, 2 napos workshopon munka miatt, és most, visszatérve 2 napra, az édesanyámmal, hiszen a szokásos éves Anya-lánya nyaralás nem maradhat el!. :) Tartalomjegyzék Utazás Bécsbe Szállásunk Felfedezések Utazás Bécsbe Odafelé Budapestről a Railjet osztrák társaság vonatának első osztályán utaztunk (pár ezer Ft volt a különbség a másodosztály árához képest), és sikerült booking.com-on találni egy 5 csillagos hotelt reggeli ellátással 40.000 Ft/éj/szoba áron. Gondoltuk, ha már lúd, legyen kövér és érkezésünk előtt egy nappal a szállást is lefoglaltuk itt. Kíváncsi voltam, hogy az országhatárunktól nagyjából 80 km-re fekvő főváros milyen képet mutat a Covid-érában, vajon itt is olyan kevés lesz a turista, mint Budapesten? Mennyire tartják szigorúan a maszkviselési szabályokat, egyáltalán, milyen az élet most Bécsben? Jelentem, az utcákon sokkal kevesebb volt az ember, mint nálunk a főváros utcáin. Az, hogy a Hofburg kertjében úgy tudtam lefotózni messziről a Természettudományi Múzeum épületét, hogy egyetlen egy ember sem volt a képen, az szerintem felért egy kisebb csodával. Bár ne kellett volna ilyen nagy árat fizetnünk ezért… A két nap alatt szerencsénkre az időjárás kegyes volt hozzánk; végig sütött a Nap és kellemes 28 fok volt, így gyalogosan összesen 20 km-t sétálva, a város háromnegyedét sikerült bejárnunk. Szállásunk A szállásunk, a Hotel de France a főbb látnivalóktól alig 5-10 perc sétára helyezkedett el, így egy kiadós reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Mégis, rendhagyó módon nem arról fogok írni a továbbiakban, hogy milyen nevezetességeket láttunk. Tanulságok, felfedezések Bécsben Most inkább azt szeretném bemutatni, hogy mik azok a dolgok, tények, amelyekre felfigyeltünk a 2 napos ott tartózkodásunk alatt, és amelyekről hosszasan beszélgettünk anyummal, hogy milyen jó lenne, ha nálunk is alkalmazni tudnánk őket! 1. Közlekedés Kiemelt jelentőségű téma szerintem, főleg azután, hogy nálunk a fővárosban a körutakon lezárt egy-egy autósávot használhatták a biciklisek a nyáron közlekedésre. A szándék abszolút jó, és bízom benne, hogy előbb-utóbb egyre zöldebb lesz Budapest közlekedése. Magában a megvalósításban van óriási különbség a két város között! Bécs esetében látszik, hogy előre megtervezettek és átgondolt kialakításról van szó és nem ad-hoc jellegű intézkedésekről! A bicikliseknek fenntartott sávok először is nem az autósávok között, mellett vannak, hanem a széles járda egyik oldalán oda-vissza sávval. A járda másik része pedig a gyalogos forgalomnak van kialakítva. Mindez jól látható felfestéssel az aszfalton. A járda és az autósáv között pedig sok helyen futnak villamossínek – kötött pályás utakon nincs dugó, gyorsabb a haladás és környezetbarát. A belváros központi részén autósforgalom alig van, köszönhetően a gyalogos/biciklis zónáknak és az autósok megfelelő terelésének. A buszok modernek és sok közülük elektromos, így nagyon halk hangon működnek, nem pöfögik ki a dízelt, szennyezve ezzel az épületeket és a levegőt. 2. Épületek tisztasága Az első pontból következik ez a 2. pont. A kevesebb kipufogó gáz kevesebb szennyezéssel jár, ami jól lekövethető az épületek tisztaságán. Nem győztünk csodálkozni azon, hogy a legrejtettebb, legkisebb utcákban is olyan hófehérek, tiszták az épületek falai, mintha tegnap festették volna le őket. Sétálva e gyönyörű, tiszta épületek között, olyan érzésünk volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, tele csodálnivaló nevezetességekkel, érdekes építészeti megoldásokkal. Nincsenek graffitik a házak oldalán, az emberek vigyáznak az épületeikre (is). 3. Utcák tisztasága Az épületek tisztasága mellett a város és az utcák tisztasága is szembeötlő. Ráadásul a kukákra viccesen olyan mondatok vannak kiírva németül, mint "Éhezem, etess meg!", "Dobj meg egy kis munícióval!" vagy a képen látható "Adj értelmet a lógásomnak!" Ez a fajta játékosság könnyebben tudatosítja az emberekben azt, hogy ne szemeteljenek és igenis, vigyék el a kidobandókat a kukákig. A tiszta utcák között egyszerűen jobb érzéssel sétáltunk, nem tartva egy esetleges fertőzéstől. 4. Emberek viselkedése Szerintem nagyon jól leszűrhető, hogy egy nemzet mennyire fegyelmezett és tartja be a szabályokat egy olyan „egyszerű” dolgon keresztül, mint a maszk viselése. Itthon sok helyen azt látom, hogy az emberek lázadnak, félig veszik csak fel a maszkot, inkább az állukat melegítik vele, mintsem eltakarják vele a szájukat és az orrukat. Ez alól néha én sem vagyok kivétel, az Albertina Múzeumban a fotózáshoz az orrom alá lehúztam a maszkomat, hogy valami látszódjon az arcomból. A teremőr egy pillanat alatt ott termett és kulturáltan, de határozottan megkért, hogy azonnal húzzam vissza az orromra a maszkomat, mondván, mások is hordják azt és csak akkor van értelme az egésznek, ha mindenki betartja a szabályokat. Ekkor világosodott meg bennem, hogy itt az emberek valóban inkább egymásért hordják a maszkot és csak másodsorban saját magukért – hisznek a közösség erejében és az „egy mindenkiért” lényegében. Mi még szerintem inkább a „mindenki egyért” (de inkább saját magunkért) felhívást kultiváljuk nemzet szinten, - de talán idővel ez is megváltozik. 5. Kultúra fontossága „Bécs városának utcái kultúrával vannak kikövezve, míg a világ többi városa betonnal.” Ez a mondás is jól tükrözi, hogy Bécs tényleg olyan, mint egy nagy szabadtéri múzeum, ahol minden irányból árad a kultúra az emberre, csak győzze befogadni. Rendben tartott parkok, tiszta épületek, és utcák, és megannyi kulturális esemény, illetve múzeum, amelyek arra várnak, hogy az ember felfedezze őket! Épp egy ilyen szabadtéri eseménybe csöppentünk bele első napunkon. A Mit jelent nekem az utazás cikkemben is kifejtem, miért fontos, hogy a kultúra és a szórakozás megmaradjon ezekben a nehéz időkben is. A Városháza előtti téren felállított 4 személyes vasszerkezetű boxok okosan lehetővé teszik az embereknek, hogy szórakozhassanak, de megfelelő távolság betartásával a többiektől. Ahogy korábban is írtam: tömegrendezvény tömeges érintkezés nélkül. Az esemény szlogenje is ez volt szabadfordításban: Tartson távolságot – de a ne a kultúrától és a művészetektől! Annyira jó lenne, ha ez a szemlélet erősödne nálunk is a fekete-fehér (lehet-nem lehet) mentalitás helyett! Szerencsére itt Bécsben, egyre több múzeum nyitja meg kapuit és kínál szebbnél szebb alkotásokat megcsodálásra (pl. Albertina, Belvedere Múzeum) Mert fontos a vírus elleni védekezés és az erős fizikai szervezet, de még fontosabb, hogy a lelkünket is tápláljuk pozitív élményekkel, és egységben kerüljünk önmagunkkal. Ép testünk csak akkor lesz, ha a lelkünk is ép és rendben van. Ez most különösen igaz szerintem, amikor a világ éppenséggel pont nincs olyan jóban saját magával. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Mint arról már korábban írtam ebben a cikkemben, imádom a naplementéket, valahogy mindig megnyugtatnak és elgondolkoztatnak, és a lemenő Nap fénye valahogy mindig segít rávilágítani az igazán fontos dolgokra, érzésekre, gondolatokra. 2020 nyarán volt szerencsém több alkalommal is a Balaton partjától csodálni a Nap útjának utolsó lépéseit. Minden naplemente egyedi, különleges és megismételhetetlen, mint ahogy maga az élmény is. Balatonboglár A balatonboglári vitorlás és jacht kikötővel szomszédságban helyezkedik el a kemping terület, ahol tucatnyi lakóautó sorakozik és kínál egész nyári élményt a nyaralóknak. A kempinghez külön balatoni partszakasz tartozik, végén egy kis sziklákkal kirakott mólóval, amelynek végéből a kis vadkacsák társaságában valóban páratlan látványt nyújtott az északi parton lemenő nap. Balatonföldvár Elsőre kellemes ismerkedés a várossal a naplementét megtekinteni a partjáról. A hűsítő platánfák borította promenádon majd egy kis hídon és holtágon átsétálva, a kikötő mentén haladva a Kvassay sétány végén találtuk meg a Stég Bárt, ahonnan valóban csodálatos volt a Nap lemenő útját végigkövetni. A bár enyhén benyúlik a vízbe, ezért olyan érzésünk volt, mintha a tó belsejéből és nem a partról figyelnénk a természeti jelenséget. Egy hideg itallal a kezünkben és a kényelmes rattan bútorokra helyezett párnák között, szuper társaságban az élmény és a látvány valóban magával ragadó volt! Balatonakarattya Ezt a helyszínt teljesen véletlenül fedeztük fel, mondhatnánk romantikusan, hogy a Sors (reálisabban a GPS) hozott ide minket. Egy szűk félig betonozott, félig földút végén tárult elénk fantasztikus panoráma a Balatonról. Kétszer is megcsodálhattuk itt a tájat; egyszer a déli órákban, amikor a víz teljes napfényben ezernyi kék árnyalatban tükröződött, és rajta az apró fehér gyöngyszem vitorlások mélán ringatóztak a szélcsendben, majd este 7 körül a lemenő Nap sugarainak ölelésében. Ekkor a tavon megjelent az aranyhíd velünk szemben és fények játéka a háttérben bíbor-vörös-narancs színre festette az eget. Innen egyszerre látható a déli part egészen Siófokig, illetve az északi part Balatonfüredig és szemben, ha tiszta az idő, még a Tihanyi-apátság két tornya is. A tripadvisor a Magaspart kilátót javasolja, de szerintem szebb a kilátás innen, fentebbről, a Rianás utca végén lévő dombtetőről. Kocsival és gyalogosan/kerékpárral is meg lehet közelíteni a helyet. Két pad várja megfáradt gazdáit, de pokrócot leterítve vagy a kerítésnek dőlve is látható a lényeg; a csodálatos Nap, ahogy lebukik a Tihanyi félsziget mögött. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Mit tesz az ember, ha a pandémia miatt bizonytalan a külföldre utazás? Elindul, hogy felfedezze szeretett kis hazájának városait és látnivalóit! Az élet hozta így, mi pedig bevállaltuk; 4 nap alatt 5 városban jártunk, budapesti kiindulással először Győr, majd Mosonmagyaróvár, aztán visszafelé tartva Tata, majd egy kanyarral az M0-son Budapestet megkerülve Bócsa és Soltvadkert. Autós utazás a legjobb barátnőmmel, aminek minden percét imádtuk! Bár sok látnivalónak az utazás alatt már utánaolvastam, mégsem egy nagyon részletes leírást szeretnék az alábbiakban bemutatni, hanem inkább a kíváncsiságot felkelteni az egyes helyek iránt és azokat a kellemes érzéseket átadni, amelyek engem kerítettek hatalmukba ott tartózkodásunk alatt. Tartalomjegyzék: Győr és Mosonmagyaróvár Tata és a vár Bócsa és Soltvadkert Győr és Mosonmagyaróvár Országunk nyugati csücskében fekvő városainkat bevallom, nem nagyon ismertem eddig. Győr esetében az egyik autómárkára, illetve táncrajongóként a balettre asszociáltam, de Óvárról szinte semmit nem tudtam, pedig mint kiderült, már a római korban is lakott településként létezett! Győrbe az M1-es autópályán keresztül a felújítások és útépítési munkák ellenére 2 órán belül elértünk, és a Komédiás étteremben egy ebéddel kezdtük a város megismerését. A hely egy régi gangos lakóház udvarán található, és rögtön feltűnt, hogy mennyire kedves volt velünk a személyzet. A vegetáriánus és további 5 féle napi menüből nem is volt olyan könnyű választani! El is gondolkodtunk azon a koncepción, hogy Budapesten akár lakóházak gangos teraszait milyen menő lenne megtölteni élettel egy-egy étterem/bisztró kialakításával. Az ebéd után jól is esett a séta a belvárosban. A Győri Balettnek is otthont adó modern Győri Nemzeti Színház épülete mellett elhaladva értük el az igazi barokk belvárosi részt. Bár látogatásunkkor nem volt szikrázó napsütés, a tisztaság és a rendezett utcák, virágos erkélyek így is feltűntek számunkra. Ahogy az emberek kedvessége is, mosolyogtak ránk, és ha útbaigazítást kértünk, készséggel segítettek. Milyen jó érzés országon belül turistának lenni! A délutáni kávét már egy kis hangulatos kávézó, a Jam Juice&More teraszán fogyasztattuk, ahol a pincér, amikor meghallotta, hogy laktózmentes süteményekről érdeklődünk, szólt a kollégájának, hogy ugorjon el a másik kávézójukba és onnan hozza át a desszerteket nekünk. Ezek, bár apró gesztusok, sokkal jobban megmaradtak bennem emlékként, mint egy sokadik templom vagy múzeum belső tere. Azt, hogy egy várost megkedvelünk-e turistaként, szerintem legalább ugyanannyira múlik az ott lakók kedvességén és figyelmességén, mint az érdekes látnivalókon. Győr ebben nagyon jól vizsgázott, így tényleg szeretettel ajánlom a várost mindenkinek, aki még nem járt errefelé! Természetesen a belvárosi részen is sok szépet láttunk, álljon itt ezekről egy képválogatás és hozzájuk tartozó leírás: Még ugyanaznap újabb fél óra autózás után, megérkeztünk szállásunk városába, Mosonmagyaróvárra. A kb 70.000 fős településnek legfőbb látnivalója nem meglepő módon a vár. A város nevének eredete is erre utal: a „Moson” előtag szláv nyelven mocsári várat jelent, míg a „magyaróvár” a Bécstől keletre lévő Németóvártól való megkülönböztetés miatt kapta ezt a nevét. Ma már a várat körülvevő hatalmas, szabadon bejárható parkban fiatalok összeverődve gangolnak és zenét hallgatnak, de gondoljunk bele, hogy hajdanában ez a terület Habsburg birtokként a XVI. századtól a kereskedelem és a kézműipar egyre fontosabb helyszíne volt! Sőt, mi mindenről tudnának még mesélni a kövek, hiszen 1605-ben Bocskai István hajdúi felgyújtották a vár egy részét, később pedig a visszavonuló törökök fosztogatták. Napjainkban leginkább a szuper termálfürdője és szabad strandja miatt jönnek a turisták a városba, Ausztria és Szlovákia közelsége miatt most is nagyon sok német és szlovák szót hallottunk. A termálfürdő külön is látogatható, az Aqua Termál Hotel vendégeiként viszont ingyenesen használhattuk a strand szolgáltatásait, külön bejáraton közlekedve. Aznap talán a hűvösebb idő miatt, de kicsit kihalt volt a település többi része. Sebaj, legalább nem kellett kerülgetnünk az embereket egy–egy jó fotó kedvéért! :) Vacsora után a szállodából kisétáltunk a Lajta partjához, ahol a szomorúfüzek olyan kecsesen hajlongtak a partokon, hogy kedvünk lett hűsölni egyet alattuk. Néha kellenek ilyen barátnős utazások, amikor kicsit elfelejtkezünk az otthoni dolgokról és csak magunk vagyunk, elmerengünk az életen, közös terveket szövünk és próbáljuk megváltani a világot - igaz már nem 20 évesek vagyunk, de akkor is! :) Szerencsénkre másnap 30 fokos napsütés lett, így egész napunkat a strandon tölthettük. Tata és a vár Harmadnap már el is búcsúztunk a nyugati városoktól és Győrtől visszafelé az alig 60 km-re található Tata városában álltunk meg pihenni és kicsit körbenézni. A város kék szeme az Öreg-tó, amely a maga robusztus nagyságával valódi központi eleme a városnak. Oldalában áll a Tatai Vár, amely olyan királyaink birtokában is volt hajdanán, mint I. Zsigmond, illetve Mátyás király. Sok viszontagságot élt meg az évszázadok során, törökök elfoglalástól kezdve a II. világháborús pusztításokig, de 2017 óta a Nemzeti Várprogram keretében egy-egy részét folyamatosan felújítják. A tó adta lehetőségeket próbálják kihasználni a helyi vállalkozások, lehet kenut, sárkányhajót vagy épp SUP-ot bérelni és a tavat belülről felfedezni. Mi maradtunk a szárazföldön és aktív sport helyett a passzív pihenést választva fagyit ettünk a vártól néhány lépésre lévő padokon ülve. A vár mellett áll az Eszterházy-kastély, illetve a középső zsilipjénél a híres műemlék-malom, a Cifra malom. Sajnos a Fényes tanösvény már nem fért bele a napunkba, de mindenképp érdemes erre is időt szánni, így legközelebb mi is megnézzük majd! Bővebb leírás Magyarország láperdejéről és bejárható útvonaláról itt olvasható. Bócsa és Soltvadkert Aztán hogy keveredtünk a Kisalföld két kisvárosába? Tatától továbbhaladva az M0-ás körgyűrű déli részén keresztül az M5-ös autópályán. :) Bócsa és Soltvadkert egymás mellett, Kecskeméttől kb. 20 perc autóútra található. Soltvadkerten van szerintem az ország leggazdagabb választékával rendelkező cukrászdája, ahol számtalan ízű fagyi és különféle sütemények közül választhat az ember, amit csak a szeme megkíván. Egy szelet sütit nemcsak úgy magában szolgálnak fel, hanem jár hozzá egész gyümölcstál, lehetőleg a szezonális darabokból. Az esti 21 órás zárásig folyamatosan jöttek a vendégek, ültek bent, illetve kint a teraszon, de még az utcán álldogálva is fagyiztak. A pazar választék és a pontos címük itt található. A cukrászdába szeretett barátnőnk, Laura hívott el minket, aki családjával Bócsán él és családi vállalkozásként a Cserszegi Vendégházat üzemeltetik a két város közti szőlőbirtokon. A szállás igazi oázis egy városi embernek, hiszen szőlőültetvények veszik körbe minden oldalról, így a teljes kikapcsolódás vagy a kompromisszum nélküli bulizás is lehetséges. Reggelit maga a házigazda szervíroz nekünk, pontosan azt, amit mi kérünk és akkor, amikorra kérjük. Mindezt csupa szívből és széles mosoly kíséretében, ami kedves emlékként marad meg bennünk később is. A két házban összesen 5 szoba található, amelyek a nagy meleg ellenére is hűvösek maradtak. Minden tiszta, rendezett volt, és a bútorok igazi fából készültek, így a természetes anyag kellemes illatával lett teljes az autentikus hangulat. Az egyik ház kiegészül egy közösségi funkciót betöltő nappalival, illetve a pincében társasjátékok közül is lehet válogatni, és játszani, valamint a nagy kertben is találhatnak elfoglaltságot a szülők a kicsiknek. Párban, vagy baráttal érkezni is megéri, és egy jó üveg bort iszogatva a teraszon igazi chill állapotba kerülhet az ember. Aznap este millió csillag ragyogott az égen, és még egy ijedt nyuszit is megpillantottam a szőlőlugasok között ugrándozva. A közelben található amúgy a Soltvadkerti-Bócsai-tó, amely jó időben kiváló program lehet a kirándulóknak, de este is hangulatos kivilágítással várják a vendégeket az éttermek és sörözők. Azt hiszem, kisebbfajta országjárást hajtottunk végre 4 nap alatt, így nem csoda, hogy kicsit azért elfáradtunk a végére. Ezúton is köszönet Évinek a 600 km levezetéséért és a közös 4 napért! Rengeteg élménnyel és pozitív érzéssel lettem gazdagabb e pár napban, és azt hiszem szerencsés vagyok, amiért többek között olyan igaz barátaim vannak, mint Évi vagy Laura, akikkel, ha nem is találkozom minden nap, de ugyanott tudjuk folytatni a közös sztorikat és nevetéseket, ahol legutóbb abbahagytuk. Néha ennyi is elég, hogy az ember érezze; nincs egyedül. S ebben a bizonytalan, őrült világban ez talán mindennél többet jelent. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Egyszer olvastam egy cikket, miszerint nyáron Salzburgban lehetetlen szállást találni, hiszen a városi ünnepi játékok (Salzburger Festspiele) miatt hömpölyög a tömeg az utcákon és az odalátogatók már év elején lefoglalják az összes szobát. A koronavírus miatt ez persze megváltozott, és amikor Ausztria zöld besorolást kapott 2020 nyarán, gondoltam, itt az alkalom, hogy végre turistamentesen megnézzem Mozart szülővárosát. Tartalomjegyzék: Odautazás Salzburg városa Mirabell-kert Mozart Salzburg-i dóm Városi temető Salzburg-i vár Kapuzinerberg Utazás vonattal Barátnőmmel, Mónival már tavaly ősszel együtt utaztunk Szingapúrba, és most elérkezettnek láttuk az időt egy újabb jó kis csajos kirándulásra. Pénteken munka után, hátizsákunkkal felültünk az osztrák Railjet esti, Budapest-Salzburg közvetlen járatára és éjjel 2-re már meg is érkeztünk Ausztriába. A vonaton amúgy végig viselni kellett a maszkot, ami az elején fura volt, de aztán szinte már hozzánk nőtt. :) A szállásunkat a főpályaudvarhoz (Salzburger Hauptbahnhof) közel foglaltam a booking.com-on keresztül rugalmas lemondási lehetőséggel. A gyors becsekkolást követően kényelmesen tudtunk még 6 órát aludni a reggeliig és az étkezés után friss lendülettel indultunk neki a város meghódítására. Első benyomás Legelőször a tisztaság, a sok virág és a természetes zöld növényzet fogott meg Salzburgban. Bármerre mentünk, mindenhol virágok díszítették az utcákat, gondozottak voltak a házak és a helyieken látszott, hogy örülnek a turistáknak. Mert persze voltak látogatók rajtunk kívül is, de a beszédükből következtetve inkább németek és olaszok; magyar szót elvétve hallottunk. Azért sikerült egy olyan étterembe betérnünk vacsorázni, ahol magyar volt a felszolgáló hölgy – hiába, magyarok mindenhol vannak. :) A járvány miatt a múzeumok és a várba felmenő sikló is hónapokig zárva volt, de szerencsénkre ez volt az első hétvége, amikor utóbbi újra elkezdett üzemelni. A zárt helyekre azért még nem akartunk bemenni, inkább sétálva és kívülről tekintettük meg a város nevezetességeit. Így is olyan volt, mintha egy szabadtéri múzeumban járnánk, kényelmes tempóban bőven belefért a város felfedezése egy napba. Mirabell-kert Szállásunk, az a&o Salzburg Hauptbahnhof Hotel kb. 15 perc gyaloglásra volt az első látnivalótól, a Mirabell-kerttől. Ebben a kertben a színek játéka valami csodálatosan szemet gyönyörködtető. Talán a kissé esős-hegyvidéki klímának is köszönhető, de olyan élénk színekben pompáztak a növények és a virágok, hogy nem bírtunk betelni velük. A kert egész évben ingyenesen látogatható, kis ösvényei között akár labirintusosat is lehet játszani ;) A kert neve spanyolul jelenthetné azt, hogy „nézd a szépet” (mira bell’), de eredetileg az olasz mirabile és bella szavakból áll össze, amely azt jelenti „csodálatra méltóan szép”. A barokk stílusú kert közepén szökőkút és azt körbefogó szobrok állnak, amely a négy ősi elemet (tűz, víz, föld, levegő) szimbolizálják. Esküvőket és hangversenyeket, szabadtéri színházi előadásokat szoktak itt tartani. A régi filmek rajongóinak egy kis kulisszatitok: itt játszódik a Muzsika hangja film híres Dó-ré-mi dal éneklésének jelenete. Mozart épületei A kert végétől alig pár lépésnyire máris jobb oldalunkon ott található a városi színház és vele szemben W.A Mozart lakóháza. Ez ma már múzeumként működik, de csak az előterébe tértünk be egy fotó erejéig. A múzeum már látogatható. Az utca tetején magasodik a Szentháromság templom (Dreifaltigkeit Kirche), amely sajnos zárva volt, de tekintélyparancsoló kinézete uralta az egész környéket. Kicsit továbbsétálva kiértünk a térre, a Platzl-ra, ahonnan átsétálva a hídon, elértünk Salzburg „budai” oldalára. Amúgy a város tényleg kicsit hasonlít a mi városunkra, egyik oldala a sík terepű, vásárló utcákkal, míg a másik oldalon található az 542 m magas hegyoldal, a Hohensalzburg csúcsán magasodva a középkori várral, a hegyoldalban pedig kanyargós, óvárosi utcácskákkal. Az egyik híres utca a Getreidegasse, amelyen Mozart szülőháza is található. Piaci forgatag és a Salzburg-i Dóm A sok kis utca között egyszer csak belecsöppentünk egy piaci forgatagba (Grünmarkt), ahol frissen sült virsli, kolbász szag borította be a teret, és édesen illatozott a brezel, az az osztrák édes péksütemény, amely a képen is látható. Itt éreztem meg igazán a város mediterrán hangulatát; kávézók, az életet élvező emberek, óriás gyümölcs és zöldség pultok, emberek nevetése, zsibongása – Istenem, mennyire hiányzott ez tavasszal! A téren állt egy csodás templom (Kollegienkirche), és ha már ott voltunk, kíváncsiságból besétáltunk. Olyan jó, hogy nem kellett kerülgetni a turistákat, hanem nyugodtan, kényelmesen, saját tempóban körbe tudtuk járni a belső terét. A barokk stílusú templom, amely a Salzburgi Egyetem temploma és a Világörökség része. Az általános barokk túldíszítettség helyett visszafogottan és ízlésesen jelennek meg a stílus jegyei. Továbbsétálva, a salzburgi ünnepi játékok előkészületeibe botlottunk, és egyszer csak ott magasodott fölénk a lenyűgöző dóm épülete. Sok templomban, bazilikában és dómban jártam már, de ez valamiért megérintett. Talán a kevés ember miatt, de olyan békés csendet árasztottak a falak magukból, hogy szinte megéreztem én is azt az isteni erőt, amit a hívők szoktak buzgó imádkozásuk alatt. Finom elegancia, emelkedettség jellemezte a díszítéseket, hozzá hihetetlen tiszta, fehér falak és érdekes építészeti megoldások, illetve csodálatos freskók a kupola belső részében. Még most is ámulatba ejt, hogy a régi időkben milyen csodák megalkotására voltak már képesek az emberek. Ma mintha valahogy ezt elfelejtettük volna, és csak arra fókuszálunk, hogy minden mielőbb kész legyen, nem törődve a részletekkel és azzal, hogy a jó dolgokhoz tényleg idő kell és türelem. Pedig a jó dolgokra tényleg megéri várni. Azt hiszem, az alábbi képek önmagukért beszélnek. A templomból kilépve a hatalmas Residenzplatz-ra értünk, ahol rendszeresen szerveznek sport és kulturális eseményeket. A tér közepén álló szökőkút a XVII. század óta szemtanúja a világ történéseinek és az egyik legjelentősebb barokk emlékmű Európában. Én mégis azért szerettem ezt a teret, mert oldalánál találtunk egy hangulatos kávézót, ahova kiülhettünk pihenni és inni egy jeges gyümölcslevelet, ami igazán jól esett a nagy melegben. Ahogy észleltük, nemcsak külföldiek, de a helyiek is betértek ide egy baráti találkozásra, csevegésre. Salzburg városi temetője A napunk második részében elhatároztuk, hogy siklóval felmegyünk a hegy tetején lévő várba. Tekergésünk közben botlottunk bele egy városi temetőbe a hegy lábánál. Kicsit morbid, de engem temető még nem nyűgözött le ennyire. Egyszerűen azon a kis helyen annyi virág és zöld volt és a sírok annyira gyönyörűen kivitelezett, kovácsoltvas díszítésű fejfákkal voltak egymás mellé rendezve, hogy inkább egy gyönyörű kertre hasonlított az egész, mint temetőre. Kicsit fura is volt, hogy teljesen szabadon, turisták által is látogatható az egész terület. A szikla oldalában volt a Katakomba rész, ahol Mozart húgának és Haydn öccsének közös síremléke is található. Ennek a sziklás résznek a megtekintésére nem is a történelmi emlékek tanulmányozása, hanem az ablakból elénk táruló kilátás miatt volt érdemes befizetni. Csodálatos a dóm, a temető és a vár együttes látványa, amelyet csak a szemünk képes egyszerre befogadni, fotók csak egy-egy részletet tudnak visszaadni a páratlan szépségű tájból. A Salzburg-i vár A temetőből kiérve csak megtaláltuk az utca végén a siklót, amely pár perc alatt felvitt minket a hegy tetejére. A jegyünkkel a várban található múzeum egy része is látogatható volt, itt megtekinthettük a középkori élet megmaradt emléktárgyait (népviseleti ruhák, harci öltözetek, gyerekjátékok stb). A várból páratlan látvány nyílt a városra és a környező zöld hegyekre, illetve a várost kettészelő Salzach folyóra. Innen kényelmesen lesétáltunk a városba és a nap további részében már csak nézelődtünk, illetve megvacsoráztunk a Fiedeler Affe étteremben, ahol a magyar felszolgáló hölggyel találkoztunk. Én biztosra mentem, és Wiener Schnitzel-t kértem petrezselymes krumplisalátával; szerencsére nem kellett csalódnom. :) Kapuzinerberg Vasárnap sajnos a délelőttünket és a shoppingolási terveinket elmosta az eső (és az a tény, hogy Ausztriában vasárnap minden bolt zárva tart), de kora délután még pont volt annyi időnk a vonatindulás előtt, hogy elsétáljunk és felmásszunk a város „pesti” oldalának dombjára is. A neve viccesen Kapuzinerberg és legalább 60 fokos dőlésszögben emelkedik az út a csúcshoz, így „kellemesen” kimelegedtünk, mire felértünk. Azért megérte az erőfeszítés, innen nézve egészen új szemszögből láthattuk egyszerre a hegyen lévő várat, a dómot és a „budai” óvárosi részt. Egy helyi étteremben elfogyasztott ebéd után visszasétáltunk a szállásunkra, felkaptuk a hátizsákunkat és negyedóra múlva már az állomáson vártuk a vonatunkat hazafelé, amellyel 5 és fél óra alatt minden gond és átszállás nélkül berobogtunk a Kelenföldi vasútállomásra. Ha az ember egy kis kikapcsolódásra, mégis hasznos időtöltésre vágyik megfizethető áron, akkor szívből ajánlom neki a miénkhez hasonló salzburgi hétvégét! :) További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Mi lenne, ha turista lennék a saját városomban? Erre gondoltam, amikor megláttam az egyik sétaszervező cég hirdetését egy budapesti belvárosi túrára. Regisztráltam és vasárnap délelőtt 10-kor már a Fővám téri játszótérnél vártam, hogy kezdődjön a felfedező túra. A 3 órás séta közben az idegenvezetőnk sok érdekességet és különleges sztorit mesélt szülővárosomról. Csak ámultam, bámultam a sok szépségen, amik mellett sokszor elmegyünk a nagy rohanásban és kíváncsian hallgattam a történeteket, amelyek formálták, formálják fővárosunk történelmét, és kinézetét. A sok érdekesség és sztori közül csokorba szedtem a 10 kedvencemet, íme: 1. Budapest és a szerbek Ki gondolta volna, hogy anno a Fővám tér egy mocsaras vidék volt és 1873-ban egy sóhivatal állt a vidék szélén? Ennek emlékét őrzi egyébként a Só utca, ami mellett még egy építkezésen látszik a régi városfal is. A Veres Pálné utca és arra merőleges utcái, mint a Bástya és Szerb utca valójában azt jelölik, hogy régen itt bizony városfal állt, illetve a XIX. század elején szerbek telepedtek le errefelé. Ékes példájaként még ma is áll a Tökölyanum, amely 1838-ban épült fel és lett a szerb fiúdiákok iskolája, kollégiuma, majd később a szerb kulturális élet központja. Ezt jelzi a kertben lévő Pallasz Athéné szobra is, amely a görög mitológiában a tudás anyja. Az épület fölött Tököli-Popovics Száva mecénáskodott. Picit továbbsétálva megpillantottuk a Szent György templomot, amely ma szerb templomként működik, ottjártunkkor épp mise szólt ezen a nyelven. Az egész hely nagyon misztikus, a templomot körülvevő kert falában például síremlékeket építettek be. Az épület oldalfalán pedig látszik az 1838-as dunai árvíz magassága. 2. Párisi udvar A Veres Pálné utca végén, átsétálva a Ferenciek terén, a túloldalt pillantottuk meg a Párisi- udvart, amely sokáig elhanyagoltan álldogált a belvárosi forgatagban, mígnem a Mellow Mood nemzetközi szállodalánc meg nem vette és szállodává nem alakíttatta. Röpke 2 két év kellett hozzá és 42 restaurátor! Ugyanis a csodálatos kerámiaberakások mind Zsolnay majolika, amelyet hozzáértő kezek tudnak csak megjavítani és visszaadni eredeti pompáját. Szerintem csodálatos lett az eredmény, már a kinti homlokzat is páratlan szépségű, hát még a belső tere! Az eredeti épületet és a XIX. század elején érdekes megoldásnak számító passage-t Pollack Mihály tervezte, akire 1810-ben tett párizsi útja volt olyan nagy hatással, hogy az épületet állítólag ezért kezdték Párisi-udvarnak hívni. 3. Az egyetlen szilfa A Gerlóczy kávézót és éttermet sokan ismerik nem messze a Pilvax kávéháztól. Azt azonban biztosan kevesen tudják, hogy a kávézó előtti, Kamermayer Károlyról elnevezett téren áll Budapest egyetlen szilfája. Szintén a XIX. század elején nagy vész pusztított, és az összes szilfa kipusztult, kivéve ezt az egyet, amelyet azóta is nagy becsben gondoznak. Ha ott járunk, álljunk meg egy pillanatra és gyönyörködjünk benne egy kicsit! 4. Március 15. tér és látnivalói Képzeljük el, hogy a Március 15-ei tér az 1830-as években épület nélkül, puszta térként állt és vásárokat szerveztek ide a városlakók. A tér mellett még ma is megtalálható a 100 éves étterem, ami már akkor fogadta a megfáradt vásárlókat egy finom ebédre. Működésének 100. évfordulóján, 1931-ben keresztelték el mai nevére. Az épület kissé mára megkopott, de még így is jól látszik az emléktábla, amely jelzi az 1838-as dunai árvíz szintjét. A tér másik oldalán áll a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom, az egyetlen, amely 0-24 órában nyitva áll a hívők és a turisták előtt. A török időkben mecsetté alakították át, majd később lett újra keresztény templom. Ma már a tornyába fel is mehetnek a kíváncsiak és onnan nézhetnek át a budai oldalra. Naplementekor biztosan nagyon romantikus lehet! :) 5. Orosz templom, ukrán és örmény emlékmű Kicsit tovább haladva a Duna-part felé, jobb oldalra kanyarodva kimagasodik Petőfi Sándor szobra, amelyet az 1848-as szabadságharc emlékére emeltek. Költőnk mögött fehéren kiviláglik, és új fényében ragyog a Nagyboldogasszony ortodox székesegyház. Érdekessége az épületnek, hogy 1949-ig a Budapesten élő görög kisebbségnek volt fenntartva, mígnem 1950-ben az akkori magyar kormány egy tollvonással az oroszoknak adta oda és azóta is számukra fenntartott hely. Az ikonosztázok mellett korábban két galambot ábrázoló kép is látható volt. A két madár a római és görög barátságot szimbolizálta, csőrükben közösen egy aranygyűrűt tartva. Sajnos ma már nincs meg ez a kép, azonban emlékét a templom mögötti Galamb utca őrzi. A templom előtti parkban áll két emlékmű, amiről nem igazán lehet elsőre tudni, hogy mi célból vannak. Mint az idegenvezetőnktől megtudtuk, a fehér gyertya a 1930-33 között elkövetett ukrán népirtásnak (ukránul: Holodomor) állít emléket. Az akkori Sztálin vezette szovjet kormányzat elvette a mezőgazdasági emberek összes terményét és szó szerint éheztette őket (innen az ukrán elnevezés), aminek következtében körülbelül 8 millió (!) ukrán halt meg – 2006-ban az ukrán kormány emléknappá nyilvánította minden év november hónapjának 4. szombatját. A másik emlékmű hasonló borzalmak miatt van itt, a faállvány az 1910-es örmény népirtás 1,5 millió áldozatának állít itt emléket. 6. Váci utca Sörforrás épülete Átérve a Váci utcára, itt már szebb történeteket hallhatunk. A sorházak közül két gyönyörű épületet érdemes kiemelni. Az egyik, a ma Sörforrás feliratot viselő ház, amelynek fenti részén egy szerzetes szobra domborodik ki. A XVI. században az olasz lombardiai őrgróf család sarja, Gonzaga Alajos apja akaratának ellenszegülve szerzetesnek állt, és Rómába ment vallásfilozófiát tanulni. Az utcán sétálva egyszer összeesett előtte egy fiatalember, akihez rögtön odarohant, felsegítette és kórházba vitte. Sajnos később derült ki, hogy az illető pestisben szenvedett, így Alajos is elkapta a halálos kórt és 1591-ben, 23 évesen halt meg. Önzetlen tette miatt 1726-ban szentté avatták. 7. Vörösmarty tér és a máriás pengő Tovább gyalogolva következett a Vörösmarty tér és annak története. Bárki eltudja képzelni, hogy itt a középkorban egy hatalmas temető volt? Bizony, sőt egészen a XIX. század közepéig városon kívüli területnek számított. Pest várfalának északi kapuja volt itt megtalálható, ahonnan Vác felé indult az út - innen a mai Váci utca elnevezés. A tér rendezése és egy Vörösmarty Mihály-szobor felállítása a 1890-es évek végén váltak konkrét tervekké. A költségeket közadakozásból tudták csak finanszírozni és a monda szerint maga Erzsébet királyné, Sissi is küldetett egy 5000 pengős bankjegyet, amelyet azonban a városvezetés soha nem kapott meg. Ellenben adakozott egy nagyon szegény fiatalember, Liszkay Jenő is, aki szó szerint az utolsó máriás pengőéjét (20 pengő) tette be a közös kalapba. A nemes cselekedetet úgy hálálták meg, hogy beépítették a pénzérmét a szoborba, amely még ma is látszik a kisfiú arca fölött. 8. A Duna és a 3 grácia szobor A Vörösmarty teret elhagyva és átsétálva az Erzsébet térre, található egy szép fehér szökőkút szobrokkal díszítve. A Danubius kút nevet viselő alkotás tetején lévő férfi szobor a Dunát jelképezi, míg alatta a 3 hölgy a Dráva, a Tisza és a Száva folyók megtestesítői. Ybl Miklós tervezte és eredetileg a Kálvin téren állt, a II. világháború után helyezték át az Erzsébet térre. A szobor körül nyári kellemes időben szabadtéri táncos esteket szoktak tartani. Nekem kifejezetten tetszett ez a történet, hogy a folyókat megszemélyesítve ábrázolják. De vajon miért pont a Duna a férfi? 9. Michael Jackson emlékfa Az Erzsébet tér másik oldalánál, a Kempinski szállodával szemben áll egy különleges emlékfa, amely telis-tele van Michael Jackson képével, fotójával. Vajon miért? A világhírű énekes és táncos, 3-szor is járt Magyarországon; legelőször 1994-ben, a History albumának klipjét forgatta hazánkban és a rajongók e fa köré telepedtek le, hogy figyelhessék a popikont, aki ablakából integetett le, illetve beszélt is hozzájuk (sőt, állítólag ajándéktárgyakat is ledobott nekik). Halálakor, 2009. június 25-én a rajongói e fa köré gyűltek össze emlékezni a fantasztikus popsztárra és teszik ezt azóta is minden évben. 10. A 231 éves fa A legkülönlegesebb sztori azonban a végére maradt. A szecesszió stílusban, 1907-ben a londoni The Gresham biztosítótársaság budapesti székházaként épült, ma már 5 csillagos szállodaként működő épület előtti parkban ki hinné, hogy egy 231 éves fa áll, amely „szemtanúja” volt még Ferenc József koronázási ceremóniájának is?! Mennyi mindent átélhetett ez a fa, amelyet ma már támasztani kell, nehogy kidőljön! A belváros rejtett kincsei sétatúra a beyondbudapest.hu szervezésében történt, a tartalmas és érdekes sétáért köszönet idegenvezetőnknek, Ladányiné Zemba Brigittának. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Vajon mennyi program és mennyi élmény fér bele két napba? Ha csak egy hétvégénk van kimozdulni otthonról, akkor a Tisza-tó remek választás lesz, hogy kiszakadjunk a mindennapokból és új tapasztalatokkal gazdagodjunk. Személyes élménybeszámoló következik. 2 barátommal szerettünk volna valamerre belföldön egy hétvégét eltölteni, és mivel egyikünk sem járt még a Tisza-tónál, egyértelműen erre esett a választásunk. Korábban azt gondoltam, hogy kis hazánk felfedezése ráér majd nyugdíjas éveimben, de persze, ember tervez, koronavírus végez… Talán így kellett lennie, és mivel próbálom mindenben a jót meglátni, ezért a vírus pozitív hatásának könyvelem el, hogy most van lehetőségem gyönyörű országunk szebbnél szebb tájait felfedezni 2020 nyarán. Sarud Délelőtt indultunk útnak, így ebédidőben értünk első állomásunkra, Sarud városába. Aprócska, alig 1500 lelket számláló település, ahol a szállásunkat a központban, nem messze a Falumúzeumtól és a Közösségi háztól találtuk. Egy régi, 1900-ban épült vályogházat béreltünk ki egy éjszakára, amelynek kertjében a kutat ugyan benőtte a növényzet, de azért kialakításra került egy grillező-sütögető rész. A sarudi strandolás A nagy hőségre való tekintettel kipakolás után, egyből a helyi strand felé vettük az irányt. Ingyenes parkolóban hagytuk az autót, majd egy kis hídon és ösvényen keresztül értünk ki a strand területére. Mivel még sosem jártam itt korábban, nincs összehasonlítási alapom, de nekem most első látogatásra is nagyon tetszett az itteni környezet és a hely kialakítása. Barátságos, emberi – ezek a szavak jutottak először eszembe róla. Voltak már fürdőzők, de egyáltalán nem volt az a zavaró tömeg, ami pl. a Balaton partjánál szokott lenni. A sok fa a part mentén, kellemes árnyékot biztosított mindenkinek, a mesterséges domboldalon pedig a napozni vágyók teríthették le törülközőjüket a fűbe. Láttam kisgyerekes családokat és baráti társaságokat, illetve megpihenő bicikliseket is. A víz bányató jellegű, vagyis a parttól beljebb már hirtelen mélyül, így kellemes úszkálásra is alkalmas. Azonban kisgyerekes családok is élvezhetik a direkt nekik kialakított sekélyebb part menti szakaszt. A strandon étterem, fagyizó, lángosos és palacsintázó is található, így az ebédünk kicsit bőségesre sikeredett, hiszen mindent meg kellett kóstolni. :) Lehetőség van vízi eszközöket bérelni kenuzáshoz, vagy akár SUP-ozáshoz (=állva evezés), illetve itt található Európa 2. legnagyobb Aquaglide vízi játszótere. Ahogy néztük, az aquaparkban kb. 30 féle játékot lehet kipróbálni, és az ott játszó gyerekek nevetéséből arra következtettünk, hogy jó móka lehet. Újra szabadon A fűben fekve és az eget bámulva gondolkoztam el azon, hogy tulajdonképpen 2 hónapja még egyáltalán nem volt biztos, hogy itt lehetünk majd és élvezhetjük a friss levegőt, a zöld környezetet. A világon ma már tényleg csak a változás állandó, és hálás vagyok, amiért ide is eljuthattam és most kiélvezhetem a visszakapott szabadságot. Újra utazhatok és felfedezhetek olyan csodás helyeket, mint ez a kis város, Sarud és a Tisza-tó környéke. Most még jobban értékelek minden kisebb-rövidebb kirándulást, és utazást belföldön, hiszen nem tudhatom, hogy mikor jön egy esetleg olyan intézkedés vagy történés, amely felboríthatja elképzelt terveimet. Tábortűz feeling és hullócsillagok Estére vacsorára tüzet raktunk és a helyi ABC-ben vett szalonnát, virslit, kolbászt illetve hagymafejeket forgattuk a nyárson és csepegtettük a zsírt a kenyérszeletünkre. Nesze neked diéta :D Közben eszembe jutottak kamaszkorom táborozásai, illetve a barátokkal történő belföldi nyaralások; mennyi tábortűz mellett sütögettünk, énekeltünk, s mennyit beszélgettünk, nevettünk mindenfélén! Olyan jó volt az emlékeket feleleveníteni és nosztalgiázni rajtuk, valahogy megint gondtalannak és szabadnak éreztem az életet. Közben persze ránk sötétedett és millió apró csillag fénye ragyogott le ránk, fátyolszerű felhőfoszlányként pedig kirajzolódott a Tejút is az égen. Mindig is imádtam a csillagokat, egyszerre érzem őket nagyon közelinek és mégis távoli pontnak a világmindenségben. Mintha el tudnám érni őket, ha kinyújtom a kezem feléjük, s mégis mennyire messze vannak tőlünk és mennyi titkot, misztikumot rejtenek magukban! A csillagképek nézése közben, a tűz halk ropogásától, valamint a tücskök ciripelésétől eltekintve mély, ősi csend telepedett ránk. Egy pillanatra megéreztem, milyen csodálatos ennek a nagy egésznek a része lenni; egy apró fogaskerék a világmindenségben, ahol minden csillagnak, bolygónak, és élőlénynek, embernek megvan a maga helye és feladata. Imádtam ezt a pillanatot! :) S ekkor egy hullócsillag suhant el fényesen az égen felettem, mintha csak egy megerősítése lett volna a fenti gondolatomnak. Minden múlékony, de mindennek megvan a megfelelő szerepe az életben, s ha felfedezzük mi is a saját utunkat, az felér egy kisebb csodával. A Tisza-tó felfedezése Másnap Poroszlóba autóztunk, és reggelire betértünk a híres Rétesházba, ahol legalább 8 féle különböző ízesítésű rétes közül választhattunk kedvünkre. A finom desszertet a ház kemencéjében sütötték és frissen, melegen tálalták nekünk. A kertben kialakított kis fapados asztalokhoz leülve kényelmesen és szinte idilli környezetben fogyasztottuk el az ételt. Ezután tele energiával a város másik végénél található Madárpart pihenőhelyre autóztunk, ahol kajakot és kenut béreltünk, hogy egy evezés keretében megismerkedjünk a Tisza-tó állat- és növényvilágával. Egyikünk kajakozott, ketten pedig együtt kenuztunk. A 2,5 órás túra során szinte érintetlen helyekre is elvetődtünk, láttunk kócsagot és szürke gémet, hattyúkat a fiókáikkal, csodaszép sárga és fehér tavirózsákat. Hallottunk megannyi brekegést, és csiripelést a nádasokban, valamint még egy vízi pockot is elcsíptünk, ahogy úszott a vízen a nádas felé. Csodálatos élmény volt, még a már fáradó karjaim sem tudták elvonni a figyelmemet a gyönyörű természeti látványtól. Sajnos a telefonomat nem mertem magammal vinni, félve az esetleges vízbeborulástól, így saját fotókat nem tudtam készíteni az élményről. A kölcsönző oldalán elérhető galériában található képek talán kárpótolják ezt a hiányt. A kellemes túra után farkaséhesek lettünk, így ebédre a Aranyosi Dombi Udvarház vendéglőbe tértünk be. Az éttermet egy család üzemelteti, mottójuk a „Tanyánktól az asztalig”, amely jól kifejezi, hogy igyekeznek a helyi termelőktől és saját biogazdálkodásukból beszerezni az alapanyagokat. Nem kellett csalódnunk, az általam kért málnakrém levesük és a sztrapacskájuk valami isteni, teljesen új erőre kaptam. Többiek a harcsapaprikásról nyilatkoztak elismerően. Ökocentrum meglátogatása A kései ebéd végeztével még mindig volt időnk, így autóval pár perc alatt odaértünk a Tisza-tavi Ökocentrumhoz, amely a környék és a tó történetét, illetve élővilágát mutatja be. A föld alatt pedig Európa legnagyobb édesvízi akváriuma (!) található, amelyben olyan halak úszkálnak, mint a viza, a ponty, a süllő, vagy a bajszos harcsa. Még egy vidraetetést is elcsíptünk, így láthattuk, hogy a gondozó által adott eledelt a vidra milyen mohón falja be a mesterségesen kialakított kis szigetén. Nagyon modern az egész kiállítás, vizuálisan is szépen felépített, kialakított, informatív, és vannak interaktív részek is, főleg a kisgyerekeknek. A 7. emeleten pedig a torony kilátójából rátekinthettünk Poroszló városára. A látogatóközponthoz tartozik egy hatalmas park és hozzá a Tisza-tó egy kis elkerített öble, ahol csónaktúrán is részt lehet venni. (Ennek igénybevételére a kishajós jegycsomagot kell választani.) A szabadtéri parkban pedig jó egy órát is eltöltöttünk, míg körbesétáltunk. Sokféle állatnak van itt lakhelye, láthattunk kecskéket, szamarakat, fekete gólyát, teknősöket, sőt még pelikánokat is! Innen már csak hazafelé vezetett utunk, hiszen, bár mindkét nap gyönyörű időnk volt, azért el is fáradtunk a kirándulásban. Nekem nagyon megtetszett ez a vidék, és remélem, hogy legközelebb egy hosszú hétvégére vagy akár még több napra is ellátogathatok ide. Idén befejezték a kerékpárutat teljes egészében a Tisza-tó körül; talán legközelebb szervezünk ide egy bicikli túrát, hiszen még annyi látnivaló maradt! :) További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

A városban található Brunszvik-kastély és a hozzá tartozó angolpark valódi ékszerdoboz, amely Budapesttől már alig egy órányi autóútra elérhető. Akár kisgyerekes családként, akár a barátainkkal vagy a párunkkal látogatnánk el ide, nem fogunk csalódni. Tökéletes kiszakadás a városi zajból és pihentető megérkezés egy szinte mesebeli parkba. A Brunszvik-kastély története Martonvásár fő látványossága évszázadok óta áll itt, és 1758-tól id. Korompai Brunszvik Antal vette bérbe a területet és akkor még csak nemesi kúriát. A család négy nemzedékén át gondozta, építette, fejlesztette a vidéket egészen 1893-ig, amikor is egy pár éves kitérő után Dreher Antal sörgyáros kezébe került a birtok, és egészen a II. világháború végéig tulajdonolta. Az épület sok gazdát cserélt az idők során, de megtartotta a Brunszvik nevet, így ma is ezen a néven ismerjük a kastélyt. Ma egyébként a MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának ad otthont. A kastély és a hozzá tartozó templom ugyan még nem látogatható, de az oldal épületben található Beethoven emlékház már igen a téli nyitva tartás szerint szerdától vasárnapig 10 - 16 óra között. Az itt berendezett interaktív kiállítás XXI. századi színvonalú; belehallgathatunk Beethoven ismert darabjaiba, illetve eredeti levelek, és korabeli tárgyak segítségével, valamint portrék kihelyezésével mutatja be a zeneszerző kapcsolatát a Brunszvik családdal. (Nevük egyébként a német alsó-szászországi Braunschweig város magyarosításából származik.) A „Halhatatlan kedves” A kastélyt még most is körbelengi egyfajta titokzatosság és misztikusság. Talán az épület klasszicista díszített falai megőrizték Beethoven és Brunszvik Jozefin beteljesületlen, mégis örökké tartó szerelmének emlékeit. A híres zeneszerző és ifj. Brunszvik Antal lánya Bécsben, 1799-ben találkoztak, a 20 éves Jozefin és húga Teréz zongoraleckéket vettek az akkor 29 éves fiatal zenei tehetségtől. Beethovenre olyan mély benyomást tettek a nővérek, hogy ezek után kétszer is (1800-ban és 1806-ban) ellátogatott a családhoz Martonvásárra. Jozefin ekkor már az anyja által kikényszerített házasság révén az osztrák Josepf Deym felesége volt, így a zeneszerzővel szerelmük nem teljesedhetett be. A kutatók mégis úgy tartják, hogy Beethoven halála után előkerült névtelen szerelmes levelek Jozefinnek íródhattak. Ezekből a levelekből is láthatunk eredeti példányokat és olvashatunk szövegrészleteket a kiállításon. A szerelmesek levélváltásaiból az rajzolódik ki, hogy románcuk nem egy futó kaland volt, sokkal inkább egy nagyon mély megbecsülésen, tiszteleten és szinte földöntúli szereteten alapult. A férj, Deym halála után az özvegy Jozefin és Beethoven újra találkozni kezdtek esti bálokon, illetve zongoraórákon, s szerelmük 1804-1807 között virágzott. Úgy tartják, hogy Jozefin legkisebb lánya, Minona nem is második férjétől, a svájci Christoph von Stackelberg bárótól, hanem Beethoventől született. Sajnos ezt már sosem fogjuk megtudni, az igazságot a Brunszvik hölgy magával vitte a sírba. Kamarazenei koncertek A szerelem és a Brunszvik családhoz tartozó barátság Beethovent több zenei művének komponálásában inspirálta. Jozefin nőalakjáról mintázta a Fidelio hősnőjét, illetve például a Waldstein szonáta Adagio tétel alapmotívumának ritmusa a hölgy nevét adja ki. A lányok bátyja, Ferenc is jó barátja, és mecénása lett a zeneszerzőnek, állítólag az ő tiszteletére ajánlotta az Appassionata zongoraszonettjét, amelynek komponálását Beethoven Martonvásáron fejezte be. A zenei időutazásnak mi is részesei lehetünk, hiszen a nyáron több alkalommal is tartanak kamarazenei koncerteket a kastélyhoz tartozó angolparkban. A csodálatos 77 hektáros zöld terület közepét egy mesterséges tó foglalja el; ezen lévő kis sziget ad otthont a koncerteknek. A kellemes nyárestén, madárcsicsergés mellett Beethoven darabjait hallgatva valóban olyan lesz, mintha visszautaznánk az időben! A téli időszakban ugyan koncerteket nem rendeznek, de az angol park minden nap nyitva van 10 és 16 óra között. Az angolpark és tó A Brunszvik család nemzedékeken keresztül ápolta, igazgatta a kastélyukhoz tartozó park fejlesztését, hogy az valóban olyan legyen, amilyennek ma érzi az ember; egy kis paradicsomi hely a természet lágy ölén. A kert magas fenyőivel és platánfáival szinte körbeöleli a közepén lévő tavat s így tökéletes harmóniát árasztva alkotnak egységet egymással. Ottjártunkkor teljes flow-ba kerültünk azáltal, hogy csak néztük a minket körülvevő természetet. Szitakötők rezegtették leheletvékony szárnyacskáikat a virágok szirmain, békák brekegtek a tó parton, vadkacsák hápogtak és úsztak a vízen. A Nap lágy sugarakban tört át a fák árnyékos lombjain keresztül, a tó sima vize pedig csodálatosan visszatükrözte a park és a szigetet összekötő fahíd képét. Ha az ember próbál a jelenben maradni s arra koncentrálni, akkor itt jó eséllyel sikerülni fog neki; egyszerűen nem tudtunk semmi máson gondolkodni, csak figyeltük a természet rezdüléseit és elemeinek csodaszép összhangját. Meg-megállva, gyönyörködve a tájban, mely a tó körül minden oldalról más miatt volt varázslatos, 2-3 óra alatt értünk vissza a kastélyhoz és a Beethoven emlékházhoz. Megéhezvén, a jegyiroda melletti büfében csillapítottuk étvágyunkat egy könnyű szendviccsel és limonádéval, de a belépőjegyünkkel akár 10% kedvezménnyel is ebédelhettünk volna a nem messze található Postakocsi Étteremben. Martonvásár kastélya és kertje méltán nevezhető ékszerdoboznak, az ember e pár óra alatt is feltöltődik, és új élményekkel gazdagodik a csodás helyen. A parkról készült térkép a bejáratnál pedig segít az eligazodásban, ha úgy döntünk, hogy felfedezzük a kastélyt és hatalmas parkját. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)