Mit tesz az ember, ha a pandémia miatt bizonytalan a külföldre utazás? Elindul, hogy felfedezze szeretett kis hazájának városait és látnivalóit! Az élet hozta így, mi pedig bevállaltuk; 4 nap alatt 5 városban jártunk, budapesti kiindulással először Győr, majd Mosonmagyaróvár, aztán visszafelé tartva Tata, majd egy kanyarral az M0-son Budapestet megkerülve Bócsa és Soltvadkert. Autós utazás a legjobb barátnőmmel, aminek minden percét imádtuk! Bár sok látnivalónak az utazás alatt már utánaolvastam, mégsem egy nagyon részletes leírást szeretnék az alábbiakban bemutatni, hanem inkább a kíváncsiságot felkelteni az egyes helyek iránt és azokat a kellemes érzéseket átadni, amelyek engem kerítettek hatalmukba ott tartózkodásunk alatt. Tartalomjegyzék: Győr és Mosonmagyaróvár Tata és a vár Bócsa és Soltvadkert Győr és Mosonmagyaróvár Országunk nyugati csücskében fekvő városainkat bevallom, nem nagyon ismertem eddig. Győr esetében az egyik autómárkára, illetve táncrajongóként a balettre asszociáltam, de Óvárról szinte semmit nem tudtam, pedig mint kiderült, már a római korban is lakott településként létezett! Győr be az M1-es autópályán keresztül a felújítások és útépítési munkák ellenére 2 órán belül elértünk, és a Komédiás étteremben egy ebéddel kezdtük a város megismerését. A hely egy régi gangos lakóház udvarán található, és rögtön feltűnt, hogy mennyire kedves volt velünk a személyzet. A vegetáriánus és további 5 féle napi menüből nem is volt olyan könnyű választani! El is gondolkodtunk azon a koncepción, hogy Budapesten akár lakóházak gangos teraszait milyen menő lenne megtölteni élettel egy-egy étterem/bisztró kialakításával. Az ebéd után jól is esett a séta a belvárosban. A Győri Balettnek is otthont adó modern Győri Nemzeti Színház épülete mellett elhaladva értük el az igazi barokk belvárosi részt. Bár látogatásunkkor nem volt szikrázó napsütés, a tisztaság és a rendezett utcák, virágos erkélyek így is feltűntek számunkra. Ahogy az emberek kedvessége is, mosolyogtak ránk, és ha útbaigazítást kértünk, készséggel segítettek. Milyen jó érzés országon belül turistának lenni! A délutáni kávét már egy kis hangulatos kávézó, a Jam Juice&More teraszán fogyasztattuk, ahol a pincér, amikor meghallotta, hogy laktózmentes süteményekről érdeklődünk, szólt a kollégájának, hogy ugorjon el a másik kávézójukba és onnan hozza át a desszerteket nekünk. Ezek, bár apró gesztusok, sokkal jobban megmaradtak bennem emlékként, mint egy sokadik templom vagy múzeum belső tere. Azt, hogy egy várost megkedvelünk-e turistaként, szerintem legalább ugyanannyira múlik az ott lakók kedvességén és figyelmességén, mint az érdekes látnivalókon. Győr ebben nagyon jól vizsgázott, így tényleg szeretettel ajánlom a várost mindenkinek, aki még nem járt errefelé! Természetesen a belvárosi részen is sok szépet láttunk, álljon itt ezekről egy képválogatás és hozzájuk tartozó leírás: Még ugyanaznap újabb fél óra autózás után, megérkeztünk szállásunk városába, Mosonmagyaróvár ra. A kb 70.000 fős településnek legfőbb látnivalója nem meglepő módon a vár. A város nevének eredete is erre utal: a „Moson” előtag szláv nyelven mocsári várat jelent, míg a „magyaróvár” a Bécstől keletre lévő Németóvártól való megkülönböztetés miatt kapta ezt a nevét. Ma már a várat körülvevő hatalmas, szabadon bejárható parkban fiatalok összeverődve gangolnak és zenét hallgatnak, de gondoljunk bele, hogy hajdanában ez a terület Habsburg birtokként a XVI. századtól a kereskedelem és a kézműipar egyre fontosabb helyszíne volt! Sőt, mi mindenről tudnának még mesélni a kövek, hiszen 1605-ben Bocskai István hajdúi felgyújtották a vár egy részét, később pedig a visszavonuló törökök fosztogatták. Napjainkban leginkább a szuper termálfürdője és szabad strandja miatt jönnek a turisták a városba, Ausztria és Szlovákia közelsége miatt most is nagyon sok német és szlovák szót hallottunk. A termálfürdő külön is látogatható, az Aqua Termál Hotel vendégeiként viszont ingyenesen használhattuk a strand szolgáltatásait, külön bejáraton közlekedve. Aznap talán a hűvösebb idő miatt, de kicsit kihalt volt a település többi része. Sebaj, legalább nem kellett kerülgetnünk az embereket egy–egy jó fotó kedvéért! :) Vacsora után a szállodából kisétáltunk a Lajta partjához, ahol a szomorúfüzek olyan kecsesen hajlongtak a partokon, hogy kedvünk lett hűsölni egyet alattuk. Néha kellenek ilyen barátnős utazások, amikor kicsit elfelejtkezünk az otthoni dolgokról és csak magunk vagyunk, elmerengünk az életen, közös terveket szövünk és próbáljuk megváltani a világot - igaz már nem 20 évesek vagyunk, de akkor is! :) Szerencsénkre másnap 30 fokos napsütés lett, így egész napunkat a strandon tölthettük. Tata és a vár Harmadnap már el is búcsúztunk a nyugati városoktól és Győrtől visszafelé az alig 60 km-re található Tata városában álltunk meg pihenni és kicsit körbenézni. A város kék szeme az Öreg-tó, amely a maga robusztus nagyságával valódi központi eleme a városnak. Oldalában áll a Tatai Vár, amely olyan királyaink birtokában is volt hajdanán, mint I. Zsigmond, illetve Mátyás király. Sok viszontagságot élt meg az évszázadok során, törökök elfoglalástól kezdve a II. világháborús pusztításokig, de 2017 óta a Nemzeti Várprogram keretében egy-egy részét folyamatosan felújítják. A tó adta lehetőségeket próbálják kihasználni a helyi vállalkozások, lehet kenut, sárkányhajót vagy épp SUP-ot bérelni és a tavat belülről felfedezni. Mi maradtunk a szárazföldön és aktív sport helyett a passzív pihenést választva fagyit ettünk a vártól néhány lépésre lévő padokon ülve. A vár mellett áll az Eszterházy-kastély, illetve a középső zsilipjénél a híres műemlék-malom, a Cifra malom. Sajnos a Fényes tanösvény már nem fért bele a napunkba, de mindenképp érdemes erre is időt szánni, így legközelebb mi is megnézzük majd! Bővebb leírás Magyarország láperdejéről és bejárható útvonaláról itt olvasható . Bócsa és Soltvadkert Aztán hogy keveredtünk a Kisalföld két kisvárosába? Tatától továbbhaladva az M0-ás körgyűrű déli részén keresztül az M5-ös autópályán. :) Bócsa és Soltvadkert egymás mellett, Kecskeméttől kb. 20 perc autóútra található. Soltvadkerten van szerintem az ország leggazdagabb választékával rendelkező cukrászdája, ahol számtalan ízű fagyi és különféle sütemények közül választhat az ember, amit csak a szeme megkíván. Egy szelet sütit nemcsak úgy magában szolgálnak fel, hanem jár hozzá egész gyümölcstál, lehetőleg a szezonális darabokból. Az esti 21 órás zárásig folyamatosan jöttek a vendégek, ültek bent, illetve kint a teraszon, de még az utcán álldogálva is fagyiztak. A pazar választék és a pontos címük itt található . A cukrászdába szeretett barátnőnk, Laura hívott el minket, aki családjával Bócsán él és családi vállalkozásként a Cserszegi Vendégházat üzemeltetik a két város közti szőlőbirtokon. A szállás igazi oázis egy városi embernek, hiszen szőlőültetvények veszik körbe minden oldalról, így a teljes kikapcsolódás vagy a kompromisszum nélküli bulizás is lehetséges. Reggelit maga a házigazda szervíroz nekünk, pontosan azt, amit mi kérünk és akkor, amikorra kérjük. Mindezt csupa szívből és széles mosoly kíséretében, ami kedves emlékként marad meg bennünk később is. A két házban összesen 5 szoba található, amelyek a nagy meleg ellenére is hűvösek maradtak. Minden tiszta, rendezett volt, és a bútorok igazi fából készültek, így a természetes anyag kellemes illatával lett teljes az autentikus hangulat. Az egyik ház kiegészül egy közösségi funkciót betöltő nappalival, illetve a pincében társasjátékok közül is lehet válogatni, és játszani, valamint a nagy kertben is találhatnak elfoglaltságot a szülők a kicsiknek. Párban, vagy baráttal érkezni is megéri, és egy jó üveg bort iszogatva a teraszon igazi chill állapotba kerülhet az ember. Aznap este millió csillag ragyogott az égen, és még egy ijedt nyuszit is megpillantottam a szőlőlugasok között ugrándozva. A közelben található amúgy a Soltvadkerti-Bócsai-tó, amely jó időben kiváló program lehet a kirándulóknak, de este is hangulatos kivilágítással várják a vendégeket az éttermek és sörözők. Azt hiszem, kisebbfajta országjárást hajtottunk végre 4 nap alatt, így nem csoda, hogy kicsit azért elfáradtunk a végére. Ezúton is köszönet Évinek a 600 km levezetéséért és a közös 4 napért! Rengeteg élménnyel és pozitív érzéssel lettem gazdagabb e pár napban, és azt hiszem szerencsés vagyok, amiért többek között olyan igaz barátaim vannak, mint Évi vagy Laura, akikkel, ha nem is találkozom minden nap, de ugyanott tudjuk folytatni a közös sztorikat és nevetéseket, ahol legutóbb abbahagytuk. Néha ennyi is elég, hogy az ember érezze; nincs egyedül. S ebben a bizonytalan, őrült világban ez talán mindennél többet jelent. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Új-Zéland maga a csoda. Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha is eljutok ebbe az országba, de a sors úgy hozta, hogy 2017-ben a Qatar Airways Doha-Auckland járata lett kikiáltva a világ leghosszabb járatának (pontosan 14.535 km-re van egymástól a két város légvonalban). Ennek apropóján az volt a légitársaság marketing menedzsereként a feladatom, hogy magyar újságírókkal egy tanulmányút keretében elutazzunk a Fehér felhő földjére (a helyiek így hívják hazájukat) és bemutatva az ország megannyi természeti csodáját érdekes beszámolók, cikkek szülessenek a helyről. Tartalomjegyzék: Az utazás Muriway Beach Wenderholm Regional Park Waipoura erdő Hot water beach Világító parázsférgek Az utazás Szerencsére szakmailag nagyon profi újságírói csapattal vágtam neki az útnak. A barátságos légkörnek hála még a 16 órás repülőút is viszonylag gyorsan eltelt Doha és Auckland között. Tudtad? Érdekesség a járattal kapcsolatban, hogy ezt az utat a légitársaság Boeing 777-es géppel repüli, mert csak ennek a tankja akkora, hogy megtölthető elegendő kerozinnal az útra. Dohából Auckland-be 16 óra 10 perc az út, visszafelé viszont már 17 óra 45 perc. A hosszabb idő nem a Föld forgási iránya miatt van, hanem a szembe fújó szél lassítja a járatot. 4 pilóta és 15 légiutas-kísérő szolgálja ki a 217 turista, illetve 42 business utast. A repülési idő alatt 5 perces szünetekkel megnézhető a Gyűrűk ura és a Hobbit teljes trilógiája! Mivel szó szerint csak pár napunk volt felfedezni Új-Zéland északi szigetének minél több szegletét, ezért a programunk összeállításában és levezénylésében Csaba Shepherd (NewTourZealand.com), magyar származású, de már 13 éve kint élő idegenvezető segített. Az időeltolódás a téli időszámításban pont 12 óra volt, vagyis amikor megérkeztünk az auckland-i repülőtérre októberben hajnal 5-kor, akkor Magyarországon még csak előző nap délután 17 óra volt! Na, ebből lesz a jó kis jet lag! – gondoltam magamban. Itt ugyan tavaszodott (hiszen a déli féltekre érkeztünk), de még inkább hasonlított az időjárás egy márciusi csípős reggelre, mint egy kellemes májusira. Leszállás után rögtön egy 10 személyes kisbuszba pattantunk, Csaba vezetett (volt angolszász gyarmatként a közlekedés jobb oldali maradt) és irány az óceánpart! Csaba megesketett minket, hogy nem aludhatunk el napközben, akármennyire is fáradtak vagyunk, mert akkor éjszaka nem fogunk aludni és nem tudunk átállni az itteni bioritmusra. Fekete homokos óceánpart, a Muriway Beach Szóval kissé álmosan, de annál nagyobb kíváncsisággal utaztunk a Muriway Beachre a repülőteret elhagyva. Még most, évekkel később is emlékszem arra a pillanatra, amikor megláttam a fekete homokos (vulkanikus) óceánpartot és a tomboló hullámokat, valamint a parttól nem messze a zöldellő hegyvidéket. Tényleg könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Már ekkor teljesen a hely hatása alá kerültem a helynek és hálás voltam, hogy ide is eljuthattam. Mint később kiderült, a vulkanikus mozgásoknak köszönhetően alakult úgy, hogy az óceánpart homokja feketére színeződött. Szerintem varázsenergiával bírt a földje, mert az egész csapatot feltöltötte energiával és pozitivitással. Ezen a területen egy nagyobb társaságot ismerhettünk meg, ők voltak a szúlák, akiket én elneveztem mérnöki madaraknak. Ugyanis a part mellett magasodó sziklák tetején olyan mérnöki pontossággal ültek sorban egymás mellett, hogy azt tervezni nem lehetett volna jobban. Hihetetlen, hogy milyen csodákra képes a természet - a legnagyobb könnyedséggel. Wenderholm Regional Park Nem tudom, hogy csináltam, de sikerült fennmaradnom előző nap este 10-ig, ezért az első éjszakát úgy aludtam végig, mint egy jóllakott kisbaba. A csapatból nem mindenki volt ilyen szerencsés, de lelkesen készülődtünk a második napi programunkra, ami a Wenderholm Regional Park meglátogatását jelentette. Ez a természeti csoda az északi sziget keleti részén található 60 hektárnyi területen, és két folyó, a Puhoi és a Waiwera fogják közre. Ez a hely elhozta a totális nyugalmat és feltöltődést számunkra, szerintem a képekből is látszik, mennyire varázslatos az atmoszférája a helynek. Érintetlen természet és buja zöldellő növényzet amerre a szem ellát, valamint csodálatos óceánpart, ahol alkalomadtán a szerencsések még bálnát és delfineket is megpillanthatnak! Waipoura erdő és a kaori fák A természet itt egészen elképesztő diverzitást mutat, kb. 100 km-n belül elérhetünk hegyeket, völgyeket, sík terepet és az óceánpartot is az egész szigeten. Ennek köszönhetően a négy évszakot is akár egy napon belül is megtapasztalhatjuk! Ez a változatosság teszi teljesen egyedivé Új-Zélandot szerintem. Na és persze az, ahogyan a helyi 4,5 millió lakos vigyáz a földjére. Számomra egészen megdöbbentő élmény volt, hogy a Waipoura erdőbe csak úgy léphettünk be, hogy előtte a kihelyezett fertőtlenítő spray-vel befújtuk a cipőnk talpát, így védekezve az ellen, hogy esetleg szennyeződést vigyünk be az erdőbe és tönkretegyük az ottani természetes faunát. Van is mit védeni, hiszen ez a terület a bíbor kaori fák legnagyobb élőhelye. Nem ritka, hogy 600-700 évig (!) is elélnek ezek a fák – belegondoltam, hogy igazából ők az igazi élő történelem és mi mindent mondanának, ha mesélni tudnának! Amúgy ránézésre kicsit a Gyűrűk urában szereplő Entekre hasonlítanak. Olyan szerencsénk volt, hogy nem volt sok turista az erdőben, így egy fotó erejéig átölhettünk egy-egy kiválasztott fát, én a képen egy 800 éves (!) fát próbálok átérni a karjaimmal, nem túl sok sikerrel! :D Hot water beach Ha még nem lett volna elég a sok természeti szépségből, Csaba egy újabb érdekes helyre vitt el minket, ahol szó szerint tátva maradt a szánk! Láttatok már tengerparton a homokból feltörő forró vizet? Na, ugye! :) Pedig itt a Hot Water Beach partjánál pontosan ez történt, a vulkanikus mini víztározóknak hála a forró víz apály idején eléri a felszínt. Igaz, csak naponta 2-2 óráig lehet élvezkedni a meleg, akár 60 Celcius fokos vízben (persze keveredve az óceáni hideg vízzel azért még nem kell tartanunk egy kiadós lábszőrtelenítéstől). A kinti hideg levegőt meg sem érezve, mint a gyerekek visongtunk, amikor érezni kezdtük a talpunk alatt felbugyogó meleg vizet! Világító parázsférgek a Waitomo-barlangban Itt tartózkodásunk non-plus ultra programja utolsó napra maradt, szinte földön túli élményben volt részünk. A Waitomo-barlangban élő világító parázsférgek nem kukacok, hanem apró világító testű lárvák, amelyek foszforeszkáló kék-kékeszöld színnel ragyognak a sötétben a barlang falán csüngve. A fényükkel vonzzák magukhoz a zsákmányukat, mint például az apró szúnyogokat és lepkéket (akik véletlenül beszállnak a barlangba, azok így jártak). Akár 6-12 hónapba is beletelik, mire a lárvából a férgek kifejlődnek. Ezt a jelenséget volt szerencsénk megcsodálni a barlang folyóján csónakázva. Vaksötét és síri csend uralkodik a barlang mélyén, fényképezni, mobiltelefont használni tilos, így ezek a képek kivételesen nem sajátjaim, hanem internetről vannak beillesztve. A képek talán sejtetik, de azt az élményt egészen biztosan nem tudják visszaadni, amit akkor ott átéltünk. Fantasztikus volt érezni a természet lenyűgöző kreativitását és nagyságát, illetve megtapasztalni immár sokadszor, hogy az új-zélandiak mennyire, de mennyire óvják, ápolják földjüket. Esküszöm, ebben a csendben úgy éreztem, mintha Isten érintett volna meg minket. Az út végén, újra a felszínre kimászva, beletelt pár percbe, mire egymással újra beszélgetni kezdtünk – mindenki még a hatása alatt volt a látottaknak. Styx, a folyó neve, mint később megtudtam, a görög mitológia szerint az Élet és Halál birodalmát választotta ketté. Talán nem véletlenül nevezték el így a barlang vizét sem. Ha egyszer növényként születnék újjá, és tehetném, biztos kérném a Jóistent, hogy Új-Zélandra teremtsen. Az a fajta harmónia és pozitív energia, ami az egész országot körüllengi, valami varázslatos erővel bír. Feltölti a lelket észrevétlenül pozitív energiával és gondolatokkal. Az ember észre sem veszi, de szinte megfiatalodik és kicserélődik – rájön, hogy felesleges aggodalmaskodni dolgokon, amiket nem tud megváltoztatni, de tenni lehet és kell is olyan dolgokért, amiknek sorsa rajta is múlik, múlhat. Minden rezdülése a természetnek, minden mosolya az embereknek annyira őszinte és mélyről, belülről jövő, hogy nem véletlenül nevezik Új-Zélandot a világ legboldogabb országának. Hálás vagyok, hogy 5 napon keresztül megtapasztalhattuk ezt a csodát. Utazás előtt mindenképp olvasd el ezeket a hasznos úti tippek et! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ezek a cikkek is érdekelhetnek az országról: 5+1 érdekesség Új-Zélandról Filmes helyszínek Új-Zélandon

A távoli ország, lenyűgöző természeti kincseinek köszönhetően, a filmalkotókat is megihlette. Nézzük, mely filmeket hol forgatták az országon belül. Hobbitfalva Talán a legjobban várt program egy új-zélandi utazás alkalmával Hobbitfalvába eljutni. Gyűrűk ura rajongóknak szerintem kötelező program és ha van időnk, nyugodtan lehet egy teljes napot rászánni. Az egész úgy kezdődött, hogy Peter Jackson rendező helikopterrel pásztázta Új-Zélandot a filmjének megfelelő helyszín megtalálásához. Végül a családi tulajdonban lévő lankás hegyoldalban látta meg a lehetőséget és megegyezett a családdal, hogy ideiglenesen a birtokon építik fel a filmes díszleteket. Miután készen lettek vele, egy hónapig hagyták, hogy a természet kicsit idomuljon a házikókhoz - ezért annyira életszerű a filmben az egész falu megjelenítése. A forgatások befejeztével végül a család úgy döntött, hogy mégsem bontatja el a díszleteket és 2002 óta a turisták előtt is nyitva áll a lehetőség a helyszín bejárására. A kis házakba bemenni nem lehet, de a kertjükben egy fotó erejéig bárki leülhet. Az egész hely mesebeli, szinte várjuk, hogy Frodó vagy Csavardi Samu mindjárt előbukkan valamelyik kisházból. A völgyben található egy hatalmas sátor is, ahol a turistáknak van lehetőségük beszerezni a szuveníreket, illetve ebédelni, majd felfrissíteni magukat. A teljes időtartam alatt helyi önkéntes lakosok idegenvezetőként kalauzolják a látogatókat végig a domboldalon és mesélik el kulisszatitkokat a filmkészítésről és magáról a helyről. Cathedral cove Új-Zéland északi szigetének észak-keleti partján, egész pontosan a Coromandel-félsziget keleti oldalán található a Cathedral Cove. Auckland-től 177 km-re fekszik, de az öböl megkerülésével, autóval 2,5 óra odaérni. A táj varázslatosan szép, főként napsütésben lenyűgöző az óceán kékje és a növényzet zöld színének játéka. Itt forgatták a Narnia krónikája és a Zongorista film bizonyos jeleneit is. A partszakasz is egészen elképesztő természeti csodákat rejt. Vízből kimagasló mészkősziklák, rajta óriásra nőtt fákkal, és a fehér homokos parton is ősi fák ágai lógnak bele a tájképbe. Az idevezető ösvény lépcsőkön át vezet, de megéri a kirándulás, a táj egyszerűen mesés! Auckland A főváros is filmhelyszínként szolgált, méghozzá a 2015-ben bemutatott Born to dance című táncos filmnek. A főszereplő maori születésű, és ha valaki szeretné az igazi új-zélandi akcentust hallani, akkor annak ez a film egy szuper lehetőség. Auckland amúgy kinézetre hasonló az olyan nagyvárosokhoz, mint New York csak kisebb méretben. Jellegzetessége a TV torony (Sky Tower), amely a SkyCity Kaszinó komplexum része a tetején étteremmel és kávézókkal. A Sky deck, vagyis a kilátó legfelső része 220 méter magasan van, innen tiszta idő esetén akár 80 km-reis ellátni. Két év alatt építették fel és 1997-ben adták át, azóta Auckland jelképének számít. Utazni készülsz? Olvasd el a hasznos úti tippek et még indulás előtt! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :) Ha többre vagy kíváncsi az országgal kapcsolatban, olvasd el ezeket a cikkeket is: Új-Zéland természeti csodái 5+1 érdekesség Új-Zélandról

Az ázsiai országba kétszer is volt szerencsém eljutni, ráadásul egy éven belül; 2018 tavaszán és őszén. Nagyon sok dolog teljes kulturális sokként ért mindkét ott tartózkodásom alatt, de valahogy azt tapasztaltam, hogy ebben az európai szemmel látszólagos káoszban nagyon is fegyelmezett rend uralkodik- csak épp ázsiai módon; a thai-ok őrült száguldozása motorjaikon és dudálása az utakon itthon kész életveszélynek minősülne, ott viszont a duda az előzés jelzésére szolgál és mindenki hagyja a másikat a maga tempójában vezetni. Sok érdekesség közül álljon itt a számomra négy legmeglepőbb élmény thaiföldi kalandjaimról: 1. Villanyvezetékek Ennek a rendszerét szerintem európaiként nehéz megérteni, de Thaiföldön a világ legtermészetesebb dolga, hogy például létrát támasztanak neki egy vezetéknek, ha meg kell szerelni. Nincs is több kérdésem, beszéljenek a képek helyettem: 2. Önkiszolgáló benzinkút Európában a nyugati országokban terjedtek el leginkább az önkiszolgáló benzinkutak, de már Magyarországon is van néhány. Nos, Thaiföldön ezt egész egyszerűen oldották meg, íme: 3. Vízi város Bangkokban Sajnos Bangkokban csak egy éjszakát tudtunk eltölteni, így igyekeztünk bejárni a város óvárosi negyedét. Lesétálva a városi folyóhoz, ott egy helyi ember felajánlotta, hogy az eredeti ár feléért elvisz minket egy sétakörre csónakján és megmutatja a vízi várost. Összenéztünk, hogy mi lehet az, majd kíváncsian csónakba szálltunk és kis idő múlva tátott szájjal állapítottuk meg, hogy bizony Thaiföld fővárosa kicsit olyan, mint az olaszországi Velence. Cölöpökre épített házak mellett haladtunk el, csónakban lévő portékákat árult egy néni, aki velünk szembe jött a folyón. 4. Naplementék Elképesztőek a naplementék Thaiföldön! Már írtam róla korábban , hogy milyen sok szép lemenő napot láttam a világ számos táján, de nem véletlenül az első helyen van a thaiföldi naplemente. És az igazán meglepő dolog az, hogy a thai-ok félnek a víztől, így a halászokon kívül a többiek nem nagyon mernek bemenni a vízbe. Pedig micsoda csodás vízi világot rejt az Andamán-tenger! A naplementék szépségéről pedig szerintem beszéljenek a képek! Az biztos, hogy ha Thaiföldön jár az ember, semmin sem szabad meglepődnie, itt aztán minden megtörténhet! További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Mi lenne, ha turista lennék a saját városomban? Erre gondoltam, amikor megláttam az egyik sétaszervező cég hirdetését egy budapesti belvárosi túrára. Regisztráltam és vasárnap délelőtt 10-kor már a Fővám téri játszótérnél vártam, hogy kezdődjön a felfedező túra. A 3 órás séta közben az idegenvezetőnk sok érdekességet és különleges sztorit mesélt szülővárosomról. Csak ámultam, bámultam a sok szépségen, amik mellett sokszor elmegyünk a nagy rohanásban és kíváncsian hallgattam a történeteket, amelyek formálták, formálják fővárosunk történelmét, és kinézetét. A sok érdekesség és sztori közül csokorba szedtem a 10 kedvencemet, íme: 1. Budapest és a szerbek Ki gondolta volna, hogy anno a Fővám tér egy mocsaras vidék volt és 1873-ban egy sóhivatal állt a vidék szélén? Ennek emlékét őrzi egyébként a Só utca, ami mellett még egy építkezésen látszik a régi városfal is. A Veres Pálné utca és arra merőleges utcái, mint a Bástya és Szerb utca valójában azt jelölik, hogy régen itt bizony városfal állt, illetve a XIX. század elején szerbek telepedtek le errefelé. Ékes példájaként még ma is áll a Tökölyanum, amely 1838-ban épült fel és lett a szerb fiúdiákok iskolája, kollégiuma, majd később a szerb kulturális élet központja. Ezt jelzi a kertben lévő Pallasz Athéné szobra is, amely a görög mitológiában a tudás anyja. Az épület fölött Tököli-Popovics Száva mecénáskodott. Picit továbbsétálva megpillantottuk a Szent György templomot, amely ma szerb templomként működik, ottjártunkkor épp mise szólt ezen a nyelven. Az egész hely nagyon misztikus, a templomot körülvevő kert falában például síremlékeket építettek be. Az épület oldalfalán pedig látszik az 1838-as dunai árvíz magassága. 2. Párisi udvar A Veres Pálné utca végén, átsétálva a Ferenciek terén, a túloldalt pillantottuk meg a Párisi- udvart, amely sokáig elhanyagoltan álldogált a belvárosi forgatagban, mígnem a Mellow Mood nemzetközi szállodalánc meg nem vette és szállodává nem alakíttatta. Röpke 2 két év kellett hozzá és 42 restaurátor! Ugyanis a csodálatos kerámiaberakások mind Zsolnay majolika, amelyet hozzáértő kezek tudnak csak megjavítani és visszaadni eredeti pompáját. Szerintem csodálatos lett az eredmény, már a kinti homlokzat is páratlan szépségű, hát még a belső tere! Az eredeti épületet és a XIX. század elején érdekes megoldásnak számító passage-t Pollack Mihály tervezte, akire 1810-ben tett párizsi útja volt olyan nagy hatással, hogy az épületet állítólag ezért kezdték Párisi-udvarnak hívni. 3. Az egyetlen szilfa A Gerlóczy kávézót és éttermet sokan ismerik nem messze a Pilvax kávéháztól. Azt azonban biztosan kevesen tudják, hogy a kávézó előtti, Kamermayer Károlyról elnevezett téren áll Budapest egyetlen szilfája. Szintén a XIX. század elején nagy vész pusztított, és az összes szilfa kipusztult, kivéve ezt az egyet, amelyet azóta is nagy becsben gondoznak. Ha ott járunk, álljunk meg egy pillanatra és gyönyörködjünk benne egy kicsit! 4. Március 15. tér és látnivalói Képzeljük el, hogy a Március 15-ei tér az 1830-as években épület nélkül, puszta térként állt és vásárokat szerveztek ide a városlakók. A tér mellett még ma is megtalálható a 100 éves étterem, ami már akkor fogadta a megfáradt vásárlókat egy finom ebédre. Működésének 100. évfordulóján, 1931-ben keresztelték el mai nevére. Az épület kissé mára megkopott, de még így is jól látszik az emléktábla, amely jelzi az 1838-as dunai árvíz szintjét. A tér másik oldalán áll a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom, az egyetlen, amely 0-24 órában nyitva áll a hívők és a turisták előtt. A török időkben mecsetté alakították át, majd később lett újra keresztény templom. Ma már a tornyába fel is mehetnek a kíváncsiak és onnan nézhetnek át a budai oldalra. Naplementekor biztosan nagyon romantikus lehet! :) 5. Orosz templom, ukrán és örmény emlékmű Kicsit tovább haladva a Duna-part felé, jobb oldalra kanyarodva kimagasodik Petőfi Sándor szobra, amelyet az 1848-as szabadságharc emlékére emeltek. Költőnk mögött fehéren kiviláglik, és új fényében ragyog a Nagyboldogasszony ortodox székesegyház. Érdekessége az épületnek, hogy 1949-ig a Budapesten élő görög kisebbségnek volt fenntartva, mígnem 1950-ben az akkori magyar kormány egy tollvonással az oroszoknak adta oda és azóta is számukra fenntartott hely. Az ikonosztázok mellett korábban két galambot ábrázoló kép is látható volt. A két madár a római és görög barátságot szimbolizálta, csőrükben közösen egy aranygyűrűt tartva. Sajnos ma már nincs meg ez a kép, azonban emlékét a templom mögötti Galamb utca őrzi. A templom előtti parkban áll két emlékmű, amiről nem igazán lehet elsőre tudni, hogy mi célból vannak. Mint az idegenvezetőnktől megtudtuk, a fehér gyertya a 1930-33 között elkövetett ukrán népirtásnak (ukránul: Holodomor ) állít emléket. Az akkori Sztálin vezette szovjet kormányzat elvette a mezőgazdasági emberek összes terményét és szó szerint éheztette őket (innen az ukrán elnevezés), aminek következtében körülbelül 8 millió (!) ukrán halt meg – 2006-ban az ukrán kormány emléknappá nyilvánította minden év november hónapjának 4. szombatját. A másik emlékmű hasonló borzalmak miatt van itt, a faállvány az 1910-es örmény népirtás 1,5 millió áldozatának állít itt emléket. 6. Váci utca Sörforrás épülete Átérve a Váci utcára, itt már szebb történeteket hallhatunk. A sorházak közül két gyönyörű épületet érdemes kiemelni. Az egyik, a ma Sörforrás feliratot viselő ház, amelynek fenti részén egy szerzetes szobra domborodik ki. A XVI. században az olasz lombardiai őrgróf család sarja, Gonzaga Alajos apja akaratának ellenszegülve szerzetesnek állt, és Rómába ment vallásfilozófiát tanulni. Az utcán sétálva egyszer összeesett előtte egy fiatalember, akihez rögtön odarohant, felsegítette és kórházba vitte. Sajnos később derült ki, hogy az illető pestisben szenvedett, így Alajos is elkapta a halálos kórt és 1591-ben, 23 évesen halt meg. Önzetlen tette miatt 1726-ban szentté avatták. 7. Vörösmarty tér és a máriás pengő Tovább gyalogolva következett a Vörösmarty tér és annak története. Bárki eltudja képzelni, hogy itt a középkorban egy hatalmas temető volt? Bizony, sőt egészen a XIX. század közepéig városon kívüli területnek számított. Pest várfalának északi kapuja volt itt megtalálható, ahonnan Vác felé indult az út - innen a mai Váci utca elnevezés. A tér rendezése és egy Vörösmarty Mihály-szobor felállítása a 1890-es évek végén váltak konkrét tervekké. A költségeket közadakozásból tudták csak finanszírozni és a monda szerint maga Erzsébet királyné, Sissi is küldetett egy 5000 pengős bankjegyet, amelyet azonban a városvezetés soha nem kapott meg. Ellenben adakozott egy nagyon szegény fiatalember, Liszkay Jenő is, aki szó szerint az utolsó máriás pengőéjét (20 pengő) tette be a közös kalapba. A nemes cselekedetet úgy hálálták meg, hogy beépítették a pénzérmét a szoborba, amely még ma is látszik a kisfiú arca fölött. 8. A Duna és a 3 grácia szobor A Vörösmarty teret elhagyva és átsétálva az Erzsébet térre, található egy szép fehér szökőkút szobrokkal díszítve. A Danubius kút nevet viselő alkotás tetején lévő férfi szobor a Dunát jelképezi, míg alatta a 3 hölgy a Dráva, a Tisza és a Száva folyók megtestesítői. Ybl Miklós tervezte és eredetileg a Kálvin téren állt, a II. világháború után helyezték át az Erzsébet térre. A szobor körül nyári kellemes időben szabadtéri táncos esteket szoktak tartani. Nekem kifejezetten tetszett ez a történet, hogy a folyókat megszemélyesítve ábrázolják. De vajon miért pont a Duna a férfi? 9. Michael Jackson emlékfa Az Erzsébet tér másik oldalánál, a Kempinski szállodával szemben áll egy különleges emlékfa, amely telis-tele van Michael Jackson képével, fotójával. Vajon miért? A világhírű énekes és táncos, 3-szor is járt Magyarországon; legelőször 1994-ben, a History albumának klipjét forgatta hazánkban és a rajongók e fa köré telepedtek le, hogy figyelhessék a popikont, aki ablakából integetett le, illetve beszélt is hozzájuk (sőt, állítólag ajándéktárgyakat is ledobott nekik). Halálakor, 2009. június 25-én a rajongói e fa köré gyűltek össze emlékezni a fantasztikus popsztárra és teszik ezt azóta is minden évben. 10. A 231 éves fa A legkülönlegesebb sztori azonban a végére maradt. A szecesszió stílusban, 1907-ben a londoni The Gresham biztosítótársaság budapesti székházaként épült, ma már 5 csillagos szállodaként működő épület előtti parkban ki hinné, hogy egy 231 éves fa áll, amely „szemtanúja” volt még Ferenc József koronázási ceremóniájának is?! Mennyi mindent átélhetett ez a fa, amelyet ma már támasztani kell, nehogy kidőljön! A belváros rejtett kincsei sétatúra a beyondbudapest.hu szervezésében történt, a tartalmas és érdekes sétáért köszönet idegenvezetőnknek, Ladányiné Zemba Brigittának. További élménybeszámolókért és hasznos utazási tippekért, információkért kövesd Facebook és Instagram oldalam! :)

Szicília mindig is egy kis ékszerdoboz marad a Földközi-tengeren, ráadásul repülővel nem egészen 2 óra alatt megközelíthető és akár egy hosszú hétvégét ott tölteni is megéri. Odautazásunk történetét és a hasznos utazási információkat már megosztottam egy előző bejegyzésemben, illetve Catania városának top10 látnivalóját is megtaláljátok a blogomon. Pár napos látogatás során is van lehetőség Catania városából más városokba is ellátogatni, például Aci Castello és Aci Trezza lehet egy egynapos kirándulás, másik napra lehet tervezni Siracusa és Ortigia meglátogatását. Aci Castello A 18.000 lelket számláló város mindössze 9 km-re fekszik Catania-tól. Legegyszerűbben és legolcsóbban szerintem a Hop on Hop off busszal tudjuk megközelíteni a helyet. A retúr buszjegy 15 euró/ fő, ami viszont egész napra érvényes, így kényelmesen le-felszállhatunk a buszról, ahogy szeretnénk. Aci Castello igazából a tengerparton fekete kobaltból felépített vár elnevezése, amit még a normannok 1071-ben építettek, de mivel a város szép lassan köré épült, átvette a nevét. Igazán akkor kezdett terjeszkedni a város, miután az Etna 1169-es kitörése lakhatatlanná tett sok kisebb települést a környéken. Strandolni egészen egyedi élmény a vár lábánál, de árnyékra ne számítsunk, ellenben köves, sziklás fekhelyekre mindenképp. A víz viszont kristálytiszta, gyönyörű és úszásra kellemes hőmérsékletű. Aci Trezza Ki gondolná, hogy ezen a helyen írta Homérosz az Odüsszeia eposzát és a műben ez a hely szerepel, amikor a főhős Polüphémosz küklopsszal harcol? Van is benne logika, ugyanis a tengerből 3 szikla magasodik ki, amelyek a legenda szerint hajdanán küklopszok voltak. A helyiek nem véletlenül nevezik ezeket Küklopsz szikláknak. Az öböl védett, de szervezett csónaktúrák során felfedezhetőek a sziklák, sőt még napozni is lehet az egyiken. Siracusa és Ortigia Siracusa városa érdekes keveréke a görög antik és a túldíszített barokk kornak. Egyik részén modern templom hirdeti a kereszténységet, míg város másik részén az ókori görög színház maradványait fedezhetjük fel. A Parco Archeologico della Neapolis hatalmas területén bő 2 órás sétával fedezhetjük fel a megmaradt emlékműveket. Bevallom, nekem csalódás volt ez a park, 21 euró volt a belépődíj, de messze nem érte meg az árát. Kétségkívül a leglátványosabbnak gondolt görög színház a képeslapokon jól néz ki, de a valóságban tényleg kőhalom az egész, amin alig lehet felfedezni az egykori 15.000 főnek ülőhelyet biztosító színházat maradványait. Sokkal érdekesebb volt a mesterségesen kiépített barlang, amelyet Orecchio di Dionisio, azaz Dionüszosz fülének neveznek, mert állítólag a barlangban visszhang nélkül lehet hallani az emberi beszédet. Maga a város sokkal tisztább, rendezettebb, mint Catania. Talán nem véletlenül, a belvárosa, amely Ortigia szigetén fekszik, ma a világörökség része. Na, ez az óváros viszont megér egy misét! Hangulatos, kanyargós kis utcáival, romantikus látnivalóival egyből levett a lábamról! Itt a belvárosban található a képeken látható Diana szökőkút , Apolló templom (maradványai), illetve, ami a legjobban tetszett, a katedrális. Gyönyörű megmunkált külső homlokzat, dór oszlopokkal (ezek a görög időket idézik) belül pedig letisztult, egyszerű díszítőelemek. A görög hatás ad egy fantasztikus egyediséget az épületnek. Sajnáltam, hogy nem jutott több időnk elsétálni a sziget legvégére a Castello Maniace -hoz, illetve lehetett volna még befizetni egy hajótúrára, amelynek során 1 óra alatt félig körbehajóztuk volna Ortigia szigetét, meglesve az északi részeken lévő barlangokat is. Na, majd remélhetőleg legközelebb! :) Kövesd be Facebook és Instagram oldalam még több kép megtekintéséhez! :)