A városban található Brunszvik-kastély és a hozzá tartozó angolpark valódi ékszerdoboz, amely Budapesttől már alig egy órányi autóútra elérhető. Akár kisgyerekes családként, akár a barátainkkal vagy a párunkkal látogatnánk el ide, nem fogunk csalódni. Tökéletes kiszakadás a városi zajból és pihentető megérkezés egy szinte mesebeli parkba.
A Brunszvik-kastély története
Martonvásár fő látványossága évszázadok óta áll itt, és 1758-tól id. Korompai Brunszvik Antal vette bérbe a területet és akkor még csak nemesi kúriát. A család négy nemzedékén át gondozta, építette, fejlesztette a vidéket egészen 1893-ig, amikor is egy pár éves kitérő után Dreher Antal sörgyáros kezébe került a birtok, és egészen a II. világháború végéig tulajdonolta. Az épület sok gazdát cserélt az idők során, de megtartotta a Brunszvik nevet, így ma is ezen a néven ismerjük a kastélyt. Ma egyébként a MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának ad otthont.
A kastély és a hozzá tartozó templom ugyan még nem látogatható, de az oldal épületben található Beethoven emlékház már igen a téli nyitva tartás szerint szerdától vasárnapig 10 - 16 óra között. Az itt berendezett interaktív kiállítás XXI. századi színvonalú; belehallgathatunk Beethoven ismert darabjaiba, illetve eredeti levelek, és korabeli tárgyak segítségével, valamint portrék kihelyezésével mutatja be a zeneszerző kapcsolatát a Brunszvik családdal. (Nevük egyébként a német alsó-szászországi Braunschweig város magyarosításából származik.)
A „Halhatatlan kedves”
A kastélyt még most is körbelengi egyfajta titokzatosság és misztikusság. Talán az épület klasszicista díszített falai megőrizték Beethoven és Brunszvik Jozefin beteljesületlen, mégis örökké tartó szerelmének emlékeit. A híres zeneszerző és ifj. Brunszvik Antal lánya Bécsben, 1799-ben találkoztak, a 20 éves Jozefin és húga Teréz zongoraleckéket vettek az akkor 29 éves fiatal zenei tehetségtől. Beethovenre olyan mély benyomást tettek a nővérek, hogy ezek után kétszer is (1800-ban és 1806-ban) ellátogatott a családhoz Martonvásárra. Jozefin ekkor már az anyja által kikényszerített házasság révén az osztrák Josepf Deym felesége volt, így a zeneszerzővel szerelmük nem teljesedhetett be.
A kutatók mégis úgy tartják, hogy Beethoven halála után előkerült névtelen szerelmes levelek Jozefinnek íródhattak. Ezekből a levelekből is láthatunk eredeti példányokat és olvashatunk szövegrészleteket a kiállításon. A szerelmesek levélváltásaiból az rajzolódik ki, hogy románcuk nem egy futó kaland volt, sokkal inkább egy nagyon mély megbecsülésen, tiszteleten és szinte földöntúli szereteten alapult. A férj, Deym halála után az özvegy Jozefin és Beethoven újra találkozni kezdtek esti bálokon, illetve zongoraórákon, s szerelmük 1804-1807 között virágzott. Úgy tartják, hogy Jozefin legkisebb lánya, Minona nem is második férjétől, a svájci Christoph von Stackelberg bárótól, hanem Beethoventől született. Sajnos ezt már sosem fogjuk megtudni, az igazságot a Brunszvik hölgy magával vitte a sírba.
Kamarazenei koncertek
A szerelem és a Brunszvik családhoz tartozó barátság Beethovent több zenei művének komponálásában inspirálta. Jozefin nőalakjáról mintázta a Fidelio hősnőjét, illetve például a Waldstein szonáta Adagio tétel alapmotívumának ritmusa a hölgy nevét adja ki. A lányok bátyja, Ferenc is jó barátja, és mecénása lett a zeneszerzőnek, állítólag az ő tiszteletére ajánlotta az Appassionata zongoraszonettjét, amelynek komponálását Beethoven Martonvásáron fejezte be.
A zenei időutazásnak mi is részesei lehetünk, hiszen a nyáron több alkalommal is tartanak kamarazenei koncerteket a kastélyhoz tartozó angolparkban. A csodálatos 77 hektáros zöld terület közepét egy mesterséges tó foglalja el; ezen lévő kis sziget ad otthont a koncerteknek. A kellemes nyárestén, madárcsicsergés mellett Beethoven darabjait hallgatva valóban olyan lesz, mintha visszautaznánk az időben! A téli időszakban ugyan koncerteket nem rendeznek, de az angol park minden nap nyitva van 10 és 16 óra között.
Az angolpark és tó
A Brunszvik család nemzedékeken keresztül ápolta, igazgatta a kastélyukhoz tartozó park fejlesztését, hogy az valóban olyan legyen, amilyennek ma érzi az ember; egy kis paradicsomi hely a természet lágy ölén. A kert magas fenyőivel és platánfáival szinte körbeöleli a közepén lévő tavat s így tökéletes harmóniát árasztva alkotnak egységet egymással. Ottjártunkkor teljes flow-ba kerültünk azáltal, hogy csak néztük a minket körülvevő természetet. Szitakötők rezegtették leheletvékony szárnyacskáikat a virágok szirmain, békák brekegtek a tó parton, vadkacsák hápogtak és úsztak a vízen. A Nap lágy sugarakban tört át a fák árnyékos lombjain keresztül, a tó sima vize pedig csodálatosan visszatükrözte a park és a szigetet összekötő fahíd képét. Ha az ember próbál a jelenben maradni s arra koncentrálni, akkor itt jó eséllyel sikerülni fog neki; egyszerűen nem tudtunk semmi máson gondolkodni, csak figyeltük a természet rezdüléseit és elemeinek csodaszép összhangját.
Meg-megállva, gyönyörködve a tájban, mely a tó körül minden oldalról más miatt volt varázslatos, 2-3 óra alatt értünk vissza a kastélyhoz és a Beethoven emlékházhoz. Megéhezvén, a jegyiroda melletti büfében csillapítottuk étvágyunkat egy könnyű szendviccsel és limonádéval, de a belépőjegyünkkel akár 10% kedvezménnyel is ebédelhettünk volna a nem messze található Postakocsi Étteremben.
Martonvásár kastélya és kertje méltán nevezhető ékszerdoboznak, az ember e pár óra alatt is feltöltődik, és új élményekkel gazdagodik a csodás helyen.
A parkról készült térkép a bejáratnál pedig segít az eligazodásban, ha úgy döntünk, hogy felfedezzük a kastélyt és hatalmas parkját.
