Mit tesz az ember, ha a pandémia miatt bizonytalan a külföldre utazás? Elindul, hogy felfedezze szeretett kis hazájának városait és látnivalóit!
Az élet hozta így, mi pedig bevállaltuk; 4 nap alatt 5 városban jártunk, budapesti kiindulással először Győr, majd Mosonmagyaróvár, aztán visszafelé tartva Tata, majd egy kanyarral az M0-son Budapestet megkerülve Bócsa és Soltvadkert. Autós utazás a legjobb barátnőmmel, aminek minden percét imádtuk! Bár sok látnivalónak az utazás alatt már utánaolvastam, mégsem egy nagyon részletes leírást szeretnék az alábbiakban bemutatni, hanem inkább a kíváncsiságot felkelteni az egyes helyek iránt és azokat a kellemes érzéseket átadni, amelyek engem kerítettek hatalmukba ott tartózkodásunk alatt.
Tartalomjegyzék:
Győr és Mosonmagyaróvár
Országunk nyugati csücskében fekvő városainkat bevallom, nem nagyon ismertem eddig. Győr esetében az egyik autómárkára, illetve táncrajongóként a balettre asszociáltam, de Óvárról szinte semmit nem tudtam, pedig mint kiderült, már a római korban is lakott településként létezett!
Győrbe az M1-es autópályán keresztül a felújítások és útépítési munkák ellenére 2 órán belül elértünk, és a Komédiás étteremben egy ebéddel kezdtük a város megismerését. A hely egy régi gangos lakóház udvarán található, és rögtön feltűnt, hogy mennyire kedves volt velünk a személyzet. A vegetáriánus és további 5 féle napi menüből nem is volt olyan könnyű választani! El is gondolkodtunk azon a koncepción, hogy Budapesten akár lakóházak gangos teraszait milyen menő lenne megtölteni élettel egy-egy étterem/bisztró kialakításával.
Az ebéd után jól is esett a séta a belvárosban. A Győri Balettnek is otthont adó modern Győri Nemzeti Színház épülete mellett elhaladva értük el az igazi barokk belvárosi részt. Bár látogatásunkkor nem volt szikrázó napsütés, a tisztaság és a rendezett utcák, virágos erkélyek így is feltűntek számunkra. Ahogy az emberek kedvessége is, mosolyogtak ránk, és ha útbaigazítást kértünk, készséggel segítettek. Milyen jó érzés országon belül turistának lenni!
A délutáni kávét már egy kis hangulatos kávézó, a Jam Juice&More teraszán fogyasztattuk, ahol a pincér, amikor meghallotta, hogy laktózmentes süteményekről érdeklődünk, szólt a kollégájának, hogy ugorjon el a másik kávézójukba és onnan hozza át a desszerteket nekünk. Ezek, bár apró gesztusok, sokkal jobban megmaradtak bennem emlékként, mint egy sokadik templom vagy múzeum belső tere. Azt, hogy egy várost megkedvelünk-e turistaként, szerintem legalább ugyanannyira múlik az ott lakók kedvességén és figyelmességén, mint az érdekes látnivalókon.
Győr ebben nagyon jól vizsgázott, így tényleg szeretettel ajánlom a várost mindenkinek, aki még nem járt errefelé!
Természetesen a belvárosi részen is sok szépet láttunk, álljon itt ezekről egy képválogatás és hozzájuk tartozó leírás:
Még ugyanaznap újabb fél óra autózás után, megérkeztünk szállásunk városába, Mosonmagyaróvárra. A kb 70.000 fős településnek legfőbb látnivalója nem meglepő módon a vár. A város nevének eredete is erre utal: a „Moson” előtag szláv nyelven mocsári várat jelent, míg a „magyaróvár” a Bécstől keletre lévő Németóvártól való megkülönböztetés miatt kapta ezt a nevét. Ma már a várat körülvevő hatalmas, szabadon bejárható parkban fiatalok összeverődve gangolnak és zenét hallgatnak, de gondoljunk bele, hogy hajdanában ez a terület Habsburg birtokként a XVI. századtól a kereskedelem és a kézműipar egyre fontosabb helyszíne volt! Sőt, mi mindenről tudnának még mesélni a kövek, hiszen 1605-ben Bocskai István hajdúi felgyújtották a vár egy részét, később pedig a visszavonuló törökök fosztogatták.
Napjainkban leginkább a szuper termálfürdője és szabad strandja miatt jönnek a turisták a városba, Ausztria és Szlovákia közelsége miatt most is nagyon sok német és szlovák szót hallottunk. A termálfürdő külön is látogatható, az Aqua Termál Hotel vendégeiként viszont ingyenesen használhattuk a strand szolgáltatásait, külön bejáraton közlekedve.
Aznap talán a hűvösebb idő miatt, de kicsit kihalt volt a település többi része. Sebaj, legalább nem kellett kerülgetnünk az embereket egy–egy jó fotó kedvéért! :) Vacsora után a szállodából kisétáltunk a Lajta partjához, ahol a szomorúfüzek olyan kecsesen hajlongtak a partokon, hogy kedvünk lett hűsölni egyet alattuk.
Néha kellenek ilyen barátnős utazások, amikor kicsit elfelejtkezünk az otthoni dolgokról és csak magunk vagyunk, elmerengünk az életen, közös terveket szövünk és próbáljuk megváltani a világot - igaz már nem 20 évesek vagyunk, de akkor is! :)
Szerencsénkre másnap 30 fokos napsütés lett, így egész napunkat a strandon tölthettük.
Tata és a vár
Harmadnap már el is búcsúztunk a nyugati városoktól és Győrtől visszafelé az alig 60 km-re található Tata városában álltunk meg pihenni és kicsit körbenézni. A város kék szeme az Öreg-tó, amely a maga robusztus nagyságával valódi központi eleme a városnak. Oldalában áll a Tatai Vár, amely olyan királyaink birtokában is volt hajdanán, mint I. Zsigmond, illetve Mátyás király. Sok viszontagságot élt meg az évszázadok során, törökök elfoglalástól kezdve a II. világháborús pusztításokig, de 2017 óta a Nemzeti Várprogram keretében egy-egy részét folyamatosan felújítják.
A tó adta lehetőségeket próbálják kihasználni a helyi vállalkozások, lehet kenut, sárkányhajót vagy épp SUP-ot bérelni és a tavat belülről felfedezni. Mi maradtunk a szárazföldön és aktív sport helyett a passzív pihenést választva fagyit ettünk a vártól néhány lépésre lévő padokon ülve. A vár mellett áll az Eszterházy-kastély, illetve a középső zsilipjénél a híres műemlék-malom, a Cifra malom. Sajnos a Fényes tanösvény már nem fért bele a napunkba, de mindenképp érdemes erre is időt szánni, így legközelebb mi is megnézzük majd! Bővebb leírás Magyarország láperdejéről és bejárható útvonaláról itt olvasható.
Bócsa és Soltvadkert
Aztán hogy keveredtünk a Kisalföld két kisvárosába? Tatától továbbhaladva az M0-ás körgyűrű déli részén keresztül az M5-ös autópályán. :) Bócsa és Soltvadkert egymás mellett, Kecskeméttől kb. 20 perc autóútra található. Soltvadkerten van szerintem az ország leggazdagabb választékával rendelkező cukrászdája, ahol számtalan ízű fagyi és különféle sütemények közül választhat az ember, amit csak a szeme megkíván. Egy szelet sütit nemcsak úgy magában szolgálnak fel, hanem jár hozzá egész gyümölcstál, lehetőleg a szezonális darabokból. Az esti 21 órás zárásig folyamatosan jöttek a vendégek, ültek bent, illetve kint a teraszon, de még az utcán álldogálva is fagyiztak. A pazar választék és a pontos címük itt található.
A cukrászdába szeretett barátnőnk, Laura hívott el minket, aki családjával Bócsán él és családi vállalkozásként a Cserszegi Vendégházat üzemeltetik a két város közti szőlőbirtokon. A szállás igazi oázis egy városi embernek, hiszen szőlőültetvények veszik körbe minden oldalról, így a teljes kikapcsolódás vagy a kompromisszum nélküli bulizás is lehetséges. Reggelit maga a házigazda szervíroz nekünk, pontosan azt, amit mi kérünk és akkor, amikorra kérjük. Mindezt csupa szívből és széles mosoly kíséretében, ami kedves emlékként marad meg bennünk később is.
A két házban összesen 5 szoba található, amelyek a nagy meleg ellenére is hűvösek maradtak. Minden tiszta, rendezett volt, és a bútorok igazi fából készültek, így a természetes anyag kellemes illatával lett teljes az autentikus hangulat. Az egyik ház kiegészül egy közösségi funkciót betöltő nappalival, illetve a pincében társasjátékok közül is lehet válogatni, és játszani, valamint a nagy kertben is találhatnak elfoglaltságot a szülők a kicsiknek. Párban, vagy baráttal érkezni is megéri, és egy jó üveg bort iszogatva a teraszon igazi chill állapotba kerülhet az ember. Aznap este millió csillag ragyogott az égen, és még egy ijedt nyuszit is megpillantottam a szőlőlugasok között ugrándozva. A közelben található amúgy a Soltvadkerti-Bócsai-tó, amely jó időben kiváló program lehet a kirándulóknak, de este is hangulatos kivilágítással várják a vendégeket az éttermek és sörözők.
Azt hiszem, kisebbfajta országjárást hajtottunk végre 4 nap alatt, így nem csoda, hogy kicsit azért elfáradtunk a végére. Ezúton is köszönet Évinek a 600 km levezetéséért és a közös 4 napért! Rengeteg élménnyel és pozitív érzéssel lettem gazdagabb e pár napban, és azt hiszem szerencsés vagyok, amiért többek között olyan igaz barátaim vannak, mint Évi vagy Laura, akikkel, ha nem is találkozom minden nap, de ugyanott tudjuk folytatni a közös sztorikat és nevetéseket, ahol legutóbb abbahagytuk. Néha ennyi is elég, hogy az ember érezze; nincs egyedül. S ebben a bizonytalan, őrült világban ez talán mindennél többet jelent.
